A Szijjártó–Lavrov‑ügy túlmutat egy kiszivárgott telefonbeszélgetésen. A vádak szerint a magyar külügyminiszter éveken át közvetlen csatornát biztosított az orosz titkosszolgálatoknak az uniós egyeztetésekhez – mindezt Orbán Viktor tudtával. A történet már nem puszta botrány: nemzeti szuverenitási válság. Jeszenszky Géza volt külügyminiszter szerint ez „politikai atombomba”, amelynek el kell döntenie a választást.
Moszkva ügynökei Budapesten
Jeszenszky Géza, az Antall‑kormány egykori külügyminisztere és Orbán washingtoni nagykövete nem fogalmaz finoman: „Nem az a kérdés, hogy Putyin csatlósai leszünk‑e, hanem hogy már most azok vagyunk.”
Putyin ugyanis az orosz külföldi hírszerzésen (SZVR) keresztül nyíltan tudatta: Oroszország Orbán Viktort támogatja a magyar választásokon. Az orosz elnök azt sem titkolta, miért: Budapest az egyetlen uniós főváros, amely következetesen szembeszáll az EU Oroszország‑ellenes szankciós politikájával.
A szövetség ára viszont nagy: Szijjártó Péter külügyminiszter orosz csatornákon keresztül informálta Szergej Lavrovot a brüsszeli tanácskozások részleteiről. A kiszivárgott hangfelvételek szerint nemcsak együttműködésről, hanem politikai befolyásolási kérésekről is szó van: magyar részről Moszkva közbenjárását kérték a 2020‑as szlovák választások előtt, hogy a Fico–Pellegrini‑páros kormányon maradhasson.
A lebukás és a hallgatás ára
„Szijjártót dekonspirálták” – írja az amerikai Népszava. A diplomata‑kód „kiejtést” jelent: amikor egy titkosszolgálati kapcsolat feleslegessé válik vagy veszélybe sodorja a megbízót. Az oroszok most látványosan ejtették Szijjártót – nem háborúval, hanem nyilvánossággal.
A kérdés az, mit fednek még el Budapesten. Ha a külügyminiszter éveken át orosz kézen volt, akkor a nemzetbiztonsági szolgálatok vagy alkalmatlanok, vagy részei a játszmának. A Fidesz – közeli sajtó szerint Szijjártó „hazafias lojalitással” járt el, ám ez egyre nehezebben fér össze a NATO‑tagság és az uniós kötelezettségek valóságával.
A KGB‑től Trumpig: a hosszú szál
A magyar–orosz kapcsolat gyökerei mélyebbek, mint a jelenlegi kormány. Orbán Viktor pályafutása a nyolcvanas évek végén kezdődött, amikor KGB‑s körök is támogatták a Fidesz megalakulását. Krjucskov tábornok, a szovjet kémszolgálat utolsó vezetője még 1988‑ban kérte Kádárékat a fiatal párt engedélyezésére – a rendszerváltás ekkor volt közös washingtoni‑moszkvai projekt. Horváth István belügyminiszter utasította Pintér Sándort, hogy védelmezze a fiatal politikust – Pintér ma is a belügy ura.
Három évtizeddel később a történet visszakanyarodott: Washington ma már Oroszországot stratégiai ellenfélnek tekinti. A Biden‑kormány Budapestre küldte David Pressman nagykövetet, hogy ellensúlyt képezzen Orbán oroszbarátságának. Ezt a magyar kormány belpolitikai összeesküvésként értelmezi, Panyi Szabolcs újságírót pedig Amerikával összejátszó kémnek próbálja beállítani – azért, mert feltárta Szijjártó kapcsolatait.
Orbán játszmája: orosz protektorátus magyar zászló alatt
A miniszterelnök stratégiája világos: Trump áldására vár, hogy a jövőben nyílt orosz protektorátust építhessen Magyarországból – egyfajta európai „semlegességet” üzletelne ki Moszkva és Washington között.
Csakhogy sem geopolitikai, sem gazdasági realitása nincs ennek a „kettős védnökségnek”. Az Egyesült Államok szemében Magyarország biztonsági kockázat, az EU‑ban pedig politikai pária lett.
Jeszenszky Géza figyelmeztetése ezért nem puszta moralizálás:
„A Szijjártó‑ügy politikai atombomba. El kell döntenie, kinek az érdekeit szolgálja Magyarország.”
Az utolsó figyelmeztetés
Moszkva most nem tankokat, hanem felvételeket küld – és úgy tűnik, több is van belőlük. A kiszivárgott hívás lehet csak az első szelet egy zsarolási konstrukcióban, amelyben az orosz titkosszolgálat már régóta konkrét bizonyítékokkal tartja kézben a budapesti kormányt.
Ha ez az ügy valóban politikai atombombaként robban, a kérdés egyszerű lesz:
Magyarország még szövetséges – vagy már csak orosz érdekszféra?
