„Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter az X-en akadt ki újra, amiért elfogtuk az ukrán titkosszolgálati emberek által is kísért ukrán készpénzrakományt Magyarországon.
Viszont nem kiakadni kellene, hanem végre válaszolni azokra az egyszerű kérdésekre, hogy miért mozgattak az ukránok Magyarországon 900 millió dollár és 420 millió euró készpénzt?? Mire használták azt és kinek az érdekében?? Mennyit költöttek abból Magyarországon és kinek az érdekében tették azt??
Az ukránok három napja nem képesek választ adni ezekre az egyszerű kérdésekre, így egyre erősebb a gyanú, hogy ez az ukrán háborús maffia pénze lehet…”
Íme a bejegyzés. Ezt jegyezte be Szijjártó Péter, illetve hát ezt volt pofája bejegyezni Magyarország külügyminiszterének, a sportmenedzselés diplomás tudorának, az orosz Barátságért kitüntetés büszke birtokosának és az egyszerű kérdések mesterének, aki egyben a kormány tagjaként részese a magyar állami rablóbanda működésének, amely erőszakkal tulajdonította el egy másik ország pénzét.
Az utóbbi időkben ilyesmiről nem volt szó, így aztán a TEK NAV-val színesített támadása sokakat meglepetésként ért. Főleg az IQ 92,5 felettieket. Nem hitték volna. Hogy „ezek” még ezt is merik!
A Mészáros, Orbán, Tiborcz, stb. családok jól túlárazott munkáinak állami kifizetése ugyan szintén erőszakosan elvett pénzből történt, de azt a pénzt a magyar lakosságtól adók formájában vette el a kormány, ráadásul a magyar lakosság felhatalmazásával, mert az szavazta be őket a hatalomba. Ilyen belső rablás volt az is, mikor Orbán az EU-tól a Tiborcz féle Elios ügyben kapott 13 milliárd forintnyi támogatást a magyar adófizetők pénzéből gyorsan visszafizette, nehogy már OLAF vizsgálat legyen. A végén Tiborcz szabadon elsétálhatott (hogy mennyi pénzzel, azt nem kötötték az orrunkra), ami jól mutatja a magyar bűnüldözés rendkívüli hatékonyságát, ahogy kiszűri az ártatlanokat. Teljesen nyílt belső rablás még a FIDESZ propaganda szócsövévé alakított MTVA, amely 160 milliárdnyi államilag rabolt közpénzből papagájkodik.
Az, hogy a magyar kormány látványos rablása most nem az állampolgárok, hanem egy másik állam pénzére irányult, modern korunkban egészen új. Régi példa persze van, lásd a történelemkönyvekben „Kalandozások” címszó alatt említett akkori magyar rablóhadjáratokat, egészen addig, amíg a Nyugat 933-ben és 955-ben keményen ránk nem szólt, hogy ez a mások tulajdonának elvételét segítő gyilkolósdi arrafelé nem divat. Még szerencse, hogy Géza és Vajk értett belőle, különben most nem lennénk itt. Sőt. Nem lennénk sehol.
Csak remélhetjük, hogy a nyugati ránk szólás nem lesz annyira kemény, mint akkoron… bár nagyon unhatja már az EU döntő százaléka azt, amit Orbánék „szövetségi alapon” művelnek velük. Mivel jobb félni, mint megijedni, nekünk, magyar választóknak célszerű tennünk valamit, nehogy már a végén pár erőszakos és önző hülye (úri stílusban fogalmazva: szuverén) miatt kipenderítsenek. Az alkalom szerencsére megvan, mindjárt itt az április.
Mint az közismert, autokráciákban nem a szakértelem a döntő, hanem hogy valaki a mi kutyánk kölyke-e. Ha az, és butább a leendő főnökénél (ez is nagyon fontos, a butasági hierarchia) nyitott neki a pálya fölfelé. Így aztán nem szabad csodálkozni az ilyesfajta megnyilvánulásokon, mint például ez.
Persze, ha valaki csak kicsit is normális, rettenetesen megsértődhet azon, hogy őt a saját országának saját külügyminisztere ennyire hülyének nézi. Az rejtély, hogy a szijjártói hablatyból mennyi a derék Péter saját ostobasága és mennyi a politikai okokból hozzátett mesterséges butaság, de a kettő együtt komoly rekordokra tör.
Mint olvashattuk, Szijjártóék „elfogták” a pénzszállító karavánt. Egy autóspihenőben történt az akció, vagyis olyan nagyon nem menekülhettek az üldözők elől. Arról, hogy az M5-ön fogták el őket, hamar kiderült, hogy hazugság, kivéve azt az M5 vonatkozást, hogy az alacskai pihenőhely az M0-s körgyűrű M4-es és M5-ös közötti szakaszán található.
Az hogy a szállítmány „ukrán titkosszolgálati emberek (többesszám) által is kísért”, szintúgy hazugság, mert, mint azt a kormány maga közölte, egyetlen aktív titkosszolgálati ember sem volt az elfogott személyek között. Találtak ugyan egy fő egykorit, de csak a hülyék nem tudják, hogy ha ez tényleg titkosszolgálati akció, akkor mind tényleges titkosszolgálatos, de egyikükről sem lehetne tudni, hogy az, és persze egyikük sem lenne tábornok. Sőt, a pénzről se tudna senki, nemhogy nyilvánosan, jól dokumentálva, az adatokat a magyar hatóságoknak is megküldve szállítanák Ukrajna felé.
Egyértelmű ugyanakkor, hogy egy ekkora összeg legális szállításához jól jön a szakértő banki alkalmazott. Pláne titkosszolgálati tapasztalatokkal. Pláne, ha a volt beosztása tábornok. Abszolút normális banki ügymenet. Biztonság és előrelátás mindenekelőtt.
Ezért fura kissé Tarjányi Péter gyanakvása. Ha már szakértő, tudhatná azt is, hogy vasúti szállításánál az átszállások ennyi pénzzel meg arannyal kissé nehézkesek (háztól házig különvonat használata bonyolult a különböző vasúttársaságok miatt – közúton ilyen gond nincs), repülni egy háborúban álló országban ellenjavallt (Kijevet is lövik az oroszok), utalásról meg nem lehet szó, hiszen Ukrajna üzleti partnerei (pl. külföldi fegyvergyárak) nyilván nem bíznak meg egy ukrán átutalásban. Jobban szeretik a készpénzt, vagy ha már átutalás, megkövetelik a banktól megfelelő mennyiségű deviza és aranytartalékot. Az eljárás tehát: az EU – Magyarországot érthető módon gondosan kihagyva – átutalja a Raiffeisen bécsi fiókjának a támogatási összeget, az készpénzre és aranyra váltja, az ukrán állami tulajdonú bank (Oscsadbank) meg érte küld egy pénzszállító karavánt, amellyel a Bécs – Kijev útvonalon hazaszállítja. Hogy mi ebben a gyanús, azt a gyanakvóktól kellene megkérdezni, sőt, miután akcióba léptek, Szijjártóéknak a következőkre nem lehet, hanem kötelező válaszolniuk:
- Miből gondolták, hogy bűncselekmény készül? Alapos gyanú és bizonyítékok nélkül ennek a kijelentése rágalmazás.
- Miért nem követték az összes szállítmányt a Magyarországra való belépéstől a kilépésig, ha már fennált a gyanú?
- Ha nincs bizonyíték, hogy volt pofájuk lecsapni?
- Minden ilyen akciót le kell papírozni. Mint tudjuk, ezúttal is megtörtént. Ha ugyanannyi pénzt találtak, amennyi a kiállított dokumentumok alapján a szállított mennyiség, akkor azonnal bocsánatot kell kérni, és a szállítmányt tovább engedni, mert Magyarországra nem jutott belőle semmi, az pedig, hogy kik fogják kapni, az ukránok dolga egyedül.
- Megvesztegetési pénzként 450 milliárd nem sok egy kicsit?
- Az „egyszerű kérdések” közül, amelyekre Szijjártó az ukránoktól várja a választ, az első kettőben számon kért információkhoz a magyar kormánynak semmi köze, a harmadikra meg nem az ukránoknak kell válaszolni, hanem gyanú esetén azt a magyar hatóságoknak és szolgálatoknak kell kideríteni. Főképp a Szuverenitásvédelmi Hivatal illetékes, melynek megállapításait illetően fellebbezésnek helye nincs, tehát azt mond, amit akar, és az úgy is van, ám a részükről mostanában elég nagy a kuss.
- Mivel az ukrán külügyminiszter szólította föl a magyar kormányt a pofátlankodás befejezésére, és ő igényelte a lefoglalt pénz visszaadását is, a Szijjártó által említett „ukrán háborús maffia”, nyilvánvalóan a legális ukrán kormány, de az, hogy a magyar kormány minek nevezi Zelenszkijéket, abszolút irreleváns, és az ügyhöz sincs köze.
A fentiek alapján mondható, hogy ez az ügyetlen, otromba és szerencsétlen akció rendkívül rosszat tesz Magyarország megítélésének, ami főleg azt eredményezi, hogy nem fog megbízni bennünk senki, mert joggal félhat attól, hogy bármikor elvesszük bármijét, ha kell, akár erővel is.
Az pedig, hogy utólag egy Kocsis Máté által beterjesztett törvénnyel akarják igazolni felettébb bunkó és elhibázott viselkedésüket (eszerint eddig törvénytelen volt, amit a kormány megparancsolt a TEK-NAV duónak, másképp nem lenne új törvényre szükség), töröl a kormányból minden emberit. Ezt ugyan eddig is tudtuk, de hogy Szijjártóék újból és újból igazolják, rettentően szomorú.
Magyar kultúra. Ezeréves, mi?
