Példátlan olajválság rázza meg a világgazdaságot: a Hormuzi-szoros lezárása miatt napi 20 millió hordó olaj esik ki a piacról, miközben az árak történelmi sebességgel szöknek az égbe. Donald Trump szerint ez „alacsony ár az iráni győzelemhez képest”, de a piaci szereplők és a nemzetközi közvélemény jóval kevésbé derűlátó.
A Brent olaj ára hétfőn az ázsiai kereskedésben 117 dollárra ugrott, ami 26%-os emelkedés a hétvégéhez képest. A West Texas Intermediate még ennél is magasabbra, 119 dollárra kapaszkodott. A drámai árrobbanás éles ellentétben áll azzal az érveléssel, amellyel Donald Trump korábban igazolta az Irán elleni katonai fellépést: hogy az Egyesült Államok és a világ olajbőséghez jut majd. Az amerikai választók azonban hagyományosan egyetlen mutatót figyelnek igazán: mennyibe kerül egy gallon benzin.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az amerikai és izraeli légierő iráni olajfinomítókat támad, ami Teherán levegőjét mérgezővé tette. Az iráni Forradalmi Gárda szóvivője kemény üzenetet küldött: szerinte az olajár akár 200 dollárig is felszökhet, és azt állítja, hogy Irán akár fél évig is képes kitartani a jelenlegi intenzitású konfliktusban.
Az amerikai kormányzat láthatóan igyekszik csillapítani a pánikot. Chris Wright energiaügyi miniszter szerint a háború „legfeljebb egy hétig” tarthat, és „egy hónapról már szó sem lehet”. A piacok azonban nem úgy viselkednek, mintha hinnének neki.
A bizonytalanságot tovább növeli, hogy Scott Bessent pénzügyminiszter ideiglenesen feloldotta az Indiába irányuló orosz olajszállítások szankcióját, méghozzá április 3-ig. Ez a lépés önmagában is azt sugallja, hogy Washington hosszabb konfliktusra készül, mint amit hivatalosan kommunikál.
Az USA–Kína olajjátszma
A világpiaci feszültség közepette az Egyesült Államok új frontot nyitott: megpróbálja rávenni Kínát, hogy az orosz olaj helyett amerikai olajat vásároljon. Bessent Pekingben tárgyal Ho Lifeng miniszterelnök-helyettessel, előkészítve a Trump–Hszi találkozót, amelyet áprilisra terveznek.
A pénzügyminiszter szerint „több százmillió hordó orosz olaj van a tengereken”, és a szankciók felfüggesztése növelhetné a globális kínálatot. A lépés célja egyértelmű: letörni az árakat, mielőtt azok elszabadulnak.
Közben Moszkva sem tétlen. Kirill Dmitrijev, Putyin külgazdasági tanácsadója az X-en közölte, hogy folyamatos kapcsolatban áll az amerikaiakkal, mert szerinte az orosz olaj elleni szankciók „károsak a világgazdaságra”. Dmitrijev akár 150 dolláros olajárat is elképzelhetőnek tart, ha a Hormuzi-szoros tartósan zárva marad.
A helyzet Kína számára különösen kényes: a venezuelai import után most az iráni szállítmányok is elakadtak, így Peking logikusan fordulhat Oroszország felé. Ez azonban éppen az ellenkezője annak, amit Washington szeretne elérni, hiszen az amerikai stratégiai cél az orosz–kínai együttműködés gyengítése.
Trump időzavarban
A tervek szerint április közepén Pekingben rendeznék meg a nagy amerikai–kínai csúcstalálkozót. A diplomáciai háttérben egy G2-csomag körvonalazódik, amely az energiapiaci stabilizációtól a kereskedelmi kérdésekig számos területet érintene.
A Fehér Ház számára azonban egyre nyilvánvalóbb: a Hormuzi-szoros lezárása és az olajárak elszabadulása olyan politikai és gazdasági következményekkel jár, amelyeket hosszú távon nehéz lenne kezelni. Ezért elemzők szerint valószínű, hogy Trump a csúcstalálkozó előtt rendezni akarja az iráni konfliktust, mert a jelenlegi helyzet mind külpolitikailag, mind belpolitikailag túl nagy árat követel.
