Az ombudsman egy svéd kifejezés (megbízott, képviselő). Az első ilyen pozíciót az abszolutista uralkodó, XII. Károly király hozta létre 1713-ban, majd azt az 1809. évi alkotmányuk rögzítette azon az alapon, hogy a törvényhozás, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás egymástól azért is szétválasztandó, hogy azok a függetlenségüket képesek legyenek megőrizni. Nahát, lehetséges, hogy nem a migráns-párti Brüsszel találta ki ezt a követelményt ellenünk?
Különböző elnevezéssel, de Európában mindenfelé megtalálható a tisztség: Nagy-Britanniában a közigazgatás parlamenti biztosa, Franciaországban közvetítő, Lengyelországban az állampolgári jogok biztosa kifejezést használják úgy, mint most mi is.
Korábban négy ombudsman működött nálunk: az állampolgári jogok biztosa, az adatvédelmi biztos, a kisebbségi jogok biztosa és 2008-tól a jövő nemzedékek ombudsmanja, majd Orbánnék ezeket egyetlen „alapvető jogok biztosa” tisztség alá sorolták be, mára már mindenki számára érthető okokból.
Most az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (AJBH) néven fut az intézmény, amely kormany.hu szerint azért is fontos, mert „A jogállamiság alapvető kritériuma, hogy az államhatalomnak meghatározott jogi normák között kell működnie, és ezt az államhatalom által kialakított „önellenőrző-mechanizmusok” működtetésével is elő kell segíteni.” Felhívnám a figyelmet a megfogalmazásra: nem ellenőriznie, korlátoznia, hanem segítenie (!) kell az államhatalom működését. Nos, ez pár napja ténylegesen megvalósulni látszik, a Qubit észlelte, hogy a hivatal elérhetetlenné tette, azaz eltüntette a honlapján korábban elérhető NER-kritikus állásfoglalásokat.
Mától kezdve eszerint minden másképp volt eddig ebben az intézményben is.
Történt ugyanis, hogy a a nemzetiségi jogokért felelős Szalayné Sándor Erzsébet tizenkét év alatt kiadott rendszerkritikus állásfoglalásainak köddé váltak a hivatal honlapjáról. Egyszerűen „eltűntek” ezek a civilek, jogászok, jogvédők, aktivisták által ismert szakmai iratok, amelyek leginkább roma, gyerekjogi, kisebbségi, és egyéb diszkriminációs ügyekben kerültek megfogalmazásra. Kiderült: a szerző november 4-én nyugdíjba ment, miután még utolsó cselekedeteként erős véleményt írt az önazonossági törvénynek a romákra kifejtett hatásáról, valamint az egyházi iskolák szegregációs jellemzőiről. Úgy tűnik, e két „búcsúlevelet” az AJBH már tényleg nem vette jó néven, s miután a szerző végleg távozott, gyorsan átalakította a honlapját a „zsírra szállt por” patrióta gondolat jegyében. Az esetre vonatkozó kérdésre első körben kitérő választ adott a sajtóosztályuk, ami szerint Szalayné jelentései továbbra is megtalálhatók. Később pedig azt írták: „Megállapítható, hogy a dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó korábbi biztoshelyettese által 2025. szeptember 26-t követően készített és biztoshelyettesi döntés és utasítás alapján 2025. november hó 3-án és 4-én közzétett egyes dokumentumokban nem teljesültek a fenti követelmények, illetve a tárgyi dokumentumok jogsértő módon készültek és kerültek kiadmányozásra a nyilvánosság számára.”
Tételezzük fel, hogy ez igaz. De akkor is hiányzik a megelőző 12 év anyaga, amire ez kritika nem vonatkozik.
Az AJBH alig fél évvel a választások előtt elvesztette az alapvető jogok biztosítására irányuló jellegét, az nyugdíjba ment az elismert szakemberrel együtt.
Szalaynénak köszönöm a munkáját, jogvédőként a társaimmal mi is idéztük és felhasználtuk az észrevételeit és érvelését.
A jogvédőknek azt javasolnám, hogy a korábban letöltött, felhasznált, mostantól elérhetetlen állásfoglalásokat kis magyarázattal tegyék ki a saját honlapjaikra, mintegy tükörként azokra nézve, akik soha nem néznek tükörbe.
. Az első ilyen pozíciót az abszolutista uralkodó, XII. Károly király hozta létre 1713){kind=link}