Orbán Viktor facebook-bejegyzésben élesen bírálta az Európai Unió Ukrajna-finanszírozási terveit. Az Economist elemzése alapján Ukrajnának 400 milliárd dollárra lenne szüksége a következő négy évben.
Fegyverek, újjáépítés, nyugdíjak, fizetések. A cechet Európa nevére írnák. „Más balek nem maradt, aki beszállna. Ezért idegesek Brüsszelben – írta a miniszterelnök –, ezért nyúlnák le a befagyasztott orosz vagyont, ezért akarják átalakítani az uniós támogatások rendszerét és ezért akarnak új hiteleket felvenni. Mi ezt elutasítjuk. Magyarországnak nem dolga finanszírozni Ukrajnát. Nincs rá okunk, sem politikai, sem gazdasági, sem erkölcsi szempontból.”
Van egy ország itt a szomszédunkban, amely a 2019-es, a jelenlegi elnök által nagy fölénnyel megnyert választások óta egyértelműen nyugatra törekszik, a demokratikus államok békés gazdasági közösségébe, és meg akar szabadulni minden kötődéstől, amely a diktatórikus berendezkedésű Oroszországhoz fűzi. Sőt, védelmet szeretne ellene, mert fél tőle, ezért jelentkezett a NATO-ba is. Mint azt már három éve tudjuk, a félelme abszolút jogos.
Van egy diktatórikus állam Ukrajnán túl, amelyik a lehető legtöbb európai államból Belaruszt akar csinálni, magyarán csak névleg önálló, orosz gyarmatot. Ezért számára megengedhetetlen, hogy ezek, különösen a vele szomszédos államok más befolyási övezetbe, pláne más katonai szövetséghez tartozzanak.
Oroszország persze simán meglenne Ukrajna nélkül, dehogy hiányzik egy újabb gond, azaz egy olyan országrész, melyet az orosz olaj és földgáz bevételekből kell eltartani (Ukrajna földgázból és olajból importra szorul), az élet Oroszországban gyakorlatilag változatlan marad, ha orosz bábállam Ukrajna, ha nem. Ha az oroszok Szibéria feltáratlan részei felé indulnának, megtalálnák ugyanazokat az ásványkincseket, amelyeket Ukrajnában, ráadásul ott nem kellene újjáépíteni semmit, sem segélyezni az ott lakó szegényeket. Esetünkben tehát kizárólag Putyin (láz)álmáról van szó. Nála otthon nyilván a Nagy Szovjetunió térképe lóg a falon (hogy honnan ismerős ez nekem…), az akkori bábállamok, azaz a Varsói Szerződés országai inkluzíve, Berlin nagy piros ponttal jelölve, felette Angela Merkel mosolyog a térképet bámulókra, előtte áll a folyton égő gázlámpa, mely az elfoglalt országok örök és megbonthatatlan barátságát jelképezi a gyarmattartó agresszorral.
Ez a cél, és ha a vágyott országok mindegyikét Orbán Viktor vezetné, Putyin már rég elérte volna, ugyanis mindegyiknél épp csak átlépi a határt a csapataival, és már lobog is a fehér zászló az adott állam fontos épületein. Hiszen Orbán aztán békepárti, vagy mifene! Inkább az azonnali megadás, mint a harc. Nem vagyok ugyan biztos benne, hogy van-e olyan gyár a világon, amelyik egyáltalán gyárt fehér zászlót, de hogy nálunk már ki van jelölve rá Mészáros egyik cége, az tuti. Gondolom, úgy 5 – 6 milliárdért – drága ám a fehér festék mostanában, de a lényeg az, hogy ne akkor kelljen kapkodni a gyártásukkal, mikor már ideértek a ruszkik.
Aki patrióta, az aztán az. A miniszterelnök úrnak Magyarország az első, mindenki más ott rohadjon meg, ahol van. Segítsen rajtuk a kóboráram, megrövidítvén szenvedésüket, minket ne fárasszanak mindenféle hülye kérésekkel meg elvárásokkal. Nekünk az összes más nemzethez, ismétlem, az összes más nemzethez, semmi közünk. Olyanok nekünk, mint egy darab kő az útszélen. Ha hasznot húzunk belőlük, akár az ő kárukra is, az rendben, ha kárunk származna bármiből, akkor coki mindenki másnak, egyébként meg úgy rúgjuk arrébb azt a követ, ahogy csak akarjuk. A patrióták utálják a szövetségeket, mert akkor nem csinálhatják mindig azt, amit ők akarnak, néha kompromisszumot kell kötni, melyet ki nem állhatnak.
A patrióta vezetés sok országra jellemző. Ha nem lenne annyi patrióta (= önző, haszonleső, mások szorult helyzetét kihasználó) országvezetés, hanem minden ország az Emberiség érdekét tartaná szem előtt, az orosz-ukrán háború egy nap alatt befejeződik, mert mindenki azonnal megszakít minden kapcsolatot az agresszorral. Sőt, el sem kezdődik, mert ebben az esetben Putyin sohasem kerül Oroszország élére. Persze Trump meg Orbán sem jutott volna politikailag semmire (észbeli képességeiket elnézve, másutt se valami sokra).
Ha nincs patriotizmus, és minden állam szövetségben élne, nem lennének vámok, hadseregek, útlevelek, egyéb korlátozások, a szabad kereskedelem előtt minden akadály leomlana, és megszűnne az erőszak, mint „megoldás” minden vonalon (lásd az Egyesült Államok belső életét – sokra is vitték annak révén, hogy a szövetséges államok teljes mértékben összefogtak), ám mivel az erőteljes különállásokhoz a patrióták körömszakadtáig ragaszkodnak, az Emberiség valószínűleg előbb hal ki, mint a folytonos országtorzsalkodás, esetenként tömeggyilkossággal színesítve. Nesze neked humanizmus meg szolidaritás…
A patriótaság igencsak kifizetődik. Ha elég sokat hangoztatja az ember, politikai hatalmat szerezhet, amelyet pénzre lehet váltani. Nem kevés pénzre, amint ez például Oroszországban meg Magyarországon látható, és az nagy erő ám! Még zebrákra is telik belőle. Nem véletlen hát a patrióták egyre növekvő száma.
Az, remélem, mindenkinek egyértelmű, hogy egy szövetségi rendszeren belül a kölcsönös haszon révén minden állam sokkal többre vinné, mint egymással állandóan civakodva külön-külön (még Fico is azt mondta, hogy Ukrajna EU-ba való felvételéből több haszon származik, mint kár, ezért támogatja). Hátrány viszont, hogy akkor a „patrióta” szerencselovagoknak nincs mivel kábítani az egyes országok lakóit, például nálunk azzal, hogy mimagyarok szebbek-jobbak-okosabbak-ügyesebbek vagyunk mindenkinél, ezért nekünk több jár, mégpedig sokkal több, amit a derék miniszterelnök úr ki fog harcolni minekünk, akár azon az áron is, hogy az ország teljesen lerohad. Az árat, mint az nálunk szembeszökően látható, már megfizettük, a lerohadás immár adott, a „sokkal több” oroszlánként való kiharcolása még folyik, hála a derék miniszterelnök úrnak. A lerohasztásért is.
A szomorú az, hogy miután a miniszterelnök úr tisztázta, semmi közünk az ukránokhoz, Zelenszkijnek volt pofája azt nyilatkozni, hogy:
„Úgy gondolom, Orbán Viktornak kell valamit ajánlania az egész Európát Oroszországtól védelmező Ukrajnának. Ebben a háborúban nem kaptunk tőle semmilyen támogatást.”
„Nézzük hát a tényeket!” – mondta erre Orbán Viktor:
- Magyarország fogadta az Ukrajnából érkező menekülteket, több mint 14 millió határátlépés történt Ukrajna felől a háború kezdete óta. Fantasztikusan jószívűek vagyunk, nem lőttünk le közülük egyet sem.
- 3 ukrán iskolát működtetünk idehaza. Az ukránok meg 65 magyar tannyelvű, és 25 magyar-ukrán tannyelvű iskolát működtetnek odahaza.
- Sebesült katonák és gyerekek ápolását vállaltuk. Gondosan elhallgatva, hogy mennyien voltak.
- Több mint tízezer ukrán gyereket táboroztattunk Magyarországon. Ha egy táboroztatás 50.000 forintba került (nem került annyiba), akkor ez 500 millió HUF. Nem milliárd, millió. Egymilliárdnak a fele.
- Egészségügyi személyzetet képeztünk ki. Mégis mennyit, ha szabad kérdenem? És mire? Háborús sérülésekre? Abban nagyok vagyunk ezek szerint.
- Iskolákat, óvodákat építettünk újjá Ukrajnában. Csak nem Kárpátalján? Csak nem magyar létesítményeket? Mert akkor csak a szokásos önző célról van szó.
- Tavaly mi voltunk Ukrajna legnagyobb gázellátója, mi szállítjuk a legtöbb elektromos áramot. És? Nem fizették volna ki? Esetleg nem volt rajta hasznunk? Ez nem segítség, hülyegyerek, hanem üzlet – mondanám odavetve, ha nem a végtelenül okos Orbán Viktorról lenne szó.
- Eddig számszerűsíthetően 200 millió eurót ( 78 milliárd HUF) fordítottunk az ukránok megsegítésére humanitárius téren. A kormány facebook oldalán ugyanez október nyolcadikán még 106 milliárd HUF volt. Uraságodéknak nem idegesítő ez az összevissza hazudozás?
- Ezen felül arra is felhívnám az Elnök úr figyelmét, hogy az Európai Uniótól kapott támogatásaikban benne van Magyarország pénze is. Bár nem örülünk neki, de ez mégiscsak tény. Mint tudjuk, már aki, Magyarország nettó haszonélvező az EU-ban (többet kap, mint amennyit befizet – arról nem az EU tehet, hogy az ellopását meggátolandó, most éppen nem küldi a pénzt), azaz az Ukrajna által kapott pénzben Magyarország pénze nincs benne. Abba lehet hagyni a szomorkodást. De főleg a hazudozást.
- Ukrajna nem védi Magyarországot senkitől és semmitől. Ilyet nem kértünk és nem is fogunk kérni. Magyarország biztonságát a magyar honvédelmi képességek és a NATO garantálja, amelynek Ukrajna (szerencsére) nem tagja. Orbán úrnak ezek szerint elfelejtettek szólni, magától meg nem vette észre, hogy az általa lihegve körülugrált Trump kiszállt a buliból, közben Hszi röhögve nézi a neki minden szempontból jól jövő küzdelmet, amelyben Európa egyedül maradt. Mivel Európa egymagában jóval kevésbé hatékony katonailag, mint az Egyesült Államokkal együtt, orosz győzelem esetén, (amelyet fideszék annyira várnak) a volt KGST országok veszélybe kerülnek, és azt a „magyar honvédelmi képességek” nem nagyon tudják kompenzálni. Lásd itt.
- Végezetül felhívnám Elnök úr figyelmét arra a tényre, hogy egy ország uniós csatlakozásáról az Európai Unió tagjai döntenek, egyhangúsággal. Ez azt jelenti, hogy bármely tagállamnak szuverén joga támogatni, vagy ellenezni egy új tag felvételét. Magyarország nem támogatja és nem is fogja támogatni Ukrajna európai uniós tagságát, mert azzal behoznánk a háborút Európába, és a magyarok pénzét kivinnénk Ukrajnába. Egyértelmű. Most már csak az a kérdés, hogy az EU rúg-e ki minket, vagy mi hagyjuk ott az EU-t fideszes választási győzelem esetén. Azt a gazdasági gödröt, amelybe akkor zuhan az ország, nem kívánom még a (tudottan vagy tudatlanul) nekem meg maguknak rosszat akaróknak, azaz a fideszes szavazóknak sem. De sajnos mégis megkapjuk mindannyian, függetlenül attól, hogy én mit gondolok. A kemény csávót persze nem érinti az ügy, na, legfeljebb visszavonul családostul a zebráihoz, oszt annyi. Hogy mit okozott nekünk, attól még halál nyugodtan fog aludni.
Nem irigylem magunkat.
