„A szomszédunkban zajló háború elhúzódása, az EU rendkívül kedvezőtlen vámmegállapodása és Brüsszel háborúpárti politikája gátolja a gazdaság növekedését.”
Aha. Gátolja. De még hogy! Semmi repülőrajt, semmi felívelés, hiába meséli a miniszterelnök úr, hogy ő nem januárt értett január alatt, hanem júliust (hiszen tévedhetetlen, ami nem szenvedhet csorbát), a július se jött be neki. Egyelőre. Viszont könnyen lehet, hogy a jövő évi július, vagy majd 2046 júliusa igazolni fogja a miniszterelnök úr zsenialitását, és a gazdasági adatok úgy elszállnak, mint most az infláció. 4,8 %, de GDP-ben! 0,4 % helyett. Szép is az! És akkor a miniszterelnök úrnak megint igaza lesz! Született Besenyő, ahogy mesélik.
Sajnos, jelenleg még más a helyzet. Szegény Magyarország, szegény Nemzetgazdasági Minisztérium, csak forognak együtt keserű levükben már egy ideje. Háború, háború, háború! Nyilván a nyomorult csillagoknak kedvezőtlen az együttállása, ami az álmoskönyvek szerint rosszat jelent, akár még a magyar, hangsúlyozottan, sőt kifejezetten szuverén gazdaságban is. Világunk sajnos nem egy Star Wars Lucassal, ahol a csillagegyüttállást a rendező diktálja, ezért állandó a hepiend. A szomorú tényekre nem kíváncsi senki, mégse lehet elkerülni őket, sőt jelenleg mintha nem is létezne más.
Persze azért van egy amerikai, aki világrendezőnek képzeli magát, de a mindenáron great deal movie-ra való törekvésével már annyi kárt okozott, hogy az összeszámlálás sem egyszerű. Egyre több a sírás, a fogak csikorgatása, ahogy a jólfésült elefánt forgolódik az Emberiség porcelánboltjában, miközben akkora a csörömpölés, hogy nem hallani Putyin, Hszi meg a HAMASZ jóízű röhögését. Feléjük mindenki tudja, hogy lehet az ormányánál fogva vezetni egy elefántot.
Mint az széles körben ismert, a mindent, de még az Orbán Viktor – Nagy Márton duó félelmetes tehetségtelenségét is megmagyarázó háborút a nyugati szláv fasiszták robbantották ki, akik addig „oroszelleneskedtek”, amíg végül Putyin autokrata (a cár modern kori elnevezése) nem tehetett mást, mint amit tenni kényszerült. Napokig sírt 400 szobás kicsiny dácsájában, hogy neki ukrán katonák és civilek legyilkolását, otthonaiknak lerombolását és a lakosság víz-, villany- valamint fűtésellátásának megakadályozását kell elrendelnie rengeteg rakétázgatással meg robbantgatással (ez az „Ott pusztuljanak el, fagyjanak meg vagy haljanak éhen, ahol vannak, lehetőleg családostól” nevű harci taktika), és egyetlen vígasza volt csak, hogy ezek nem is ukránok, hanem fasiszták, akikért nem kár. Mondta a Lavrov is. Így aztán az elnök jó szilovikhoz illőn felszárította könnyeit, és öt nemzetközi szerződést felrúgva parancsot adott a támadásra. Nagy patrióta ám Putyin, mindig Oroszország érdekeit nézi, ahogy ebben az esetben is, a magyarországi fideszes választók pedig lelkesednek minden ukrajnai falufoglaláskor, mert minél több falut foglalnak el az oroszok, annál közelebb a béke. Így kell egyszerre békepártinak és hazafinak lenni, mondogatják. Ha Putyin hallaná, örülne neki, de nem hallja, ezért Szijjártónak kell állandóan odautazni és közvetíteni.
Sajnos az EU által láncon tartott Zelenszkij vezette háborúpárti ukránok fogták magukat, és sima megadás helyett ellenálltak, sőt azóta is ellenállnak. A szemetek! Emiatt nem fejeződött be egy nap alatt a háború, amelynek így az „elhúzódása gátolja a magyar gazdaság növekedését”.
Persze a legfőbb ellenségünk, azaz az EU által nekünk engedélyezett, relatíve olcsó orosz olaj révén volt eddig a bolton vagy 800 milliárd HUF-nyi hasznunk, tehát a háború annyira azért nem gátolta a magyar gazdaság növekedését, viszont most legfőbb barátunk, Trump elnök egy könnyed csapással eltilt minket az orosz olajtól, mégpedig anélkül, hogy a háborúnak véget vetne. Illetve véget tudna vetni. De nem tud. Agyő szép milliárdok, agyő, és hogy a rezsicsökkentéssel mi lesz, arról jobb, ha nem beszélünk.
Zavaros egy helyzet, mi? Szólhatna neki Orbán miniszterelnök úr, hogy ugyan már Donald bátyám, mit számít az a kis olaj neked, engedélyezd nekünk továbbra is, mint barátunk, ahogy ellenségünk, az EU engedélyezte, de az az érzésem, hogy Viktor nem fog szólni. Ő csak itthon kemény csávó, odaát mindenbe beleegyezik, nehogy kiküldjék a folyosóra. Örülnie kell még annak is, hogy az amerikai elnök tíz hónap regnálás után egyáltalán meghívta Washingtonba, persze csak azért, hogy közölje, mit vár el tőle. Mégpedig ellenszolgáltatás nélkül. Nála nincs kivétel, mint az EU-nál, vagy gazsulálsz neki, vagy úgy pofán ver, hogy megsántulsz. 150 százalékos vám, oszt annyi. Tisztára olyan, mint Putyin. America first, Rasszija pjérvaja, és egyik sem szereti a hasonló, de más országra vonatkozó hangsúlyozásokat, mint például az olyanokat, hogy: Magyarország az első! Nekik ugyan nem az. Nagyon messze nem! Ha hasznuk van belőlünk, nekünk is leesik valami, ha nincs, akkor még véletlenül se. Na ja, ilyenek az önző nemzetállamok, főleg ha olyan kiemelkedő patrióta vezeti őket, mint Trump vagy Putyin. Orbán sajnos kifelé csak az EU-val szemben tud önző lenni, mert tőlük nem kell félnie, a három nagytól viszont igen. Mint a tűztől, ha pontosabban akarnók fogalmazni, és ő ezt tudja. Nagyonis.
Itt van aztán „az EU rendkívül kedvezőtlen vámmegállapodása”, ami pont olyan átverős kijelentés, mint az első. Ez ugyanis nem az EU rendkívül kedvezőtlen vámmegállapodása, hanem Trump vámdiktátuma, amely, ha sokat fickándoztak volna von der Leyenék, sokkal durvább is lehetne. Akár 30 – 40 % a 15 % helyett. Ebből következően a helyes fogalmazás: „Trump rendkívül kedvezőtlen ajánlata”, amelyet el kellett fogadni, mert lehetett volna sokkal rosszabb is. Csak hát Pártunk és Kormányunk ilyet a Szőkehajú Amerikai Szentről nem mond, és nem is mondhat, mert az még a végén megharagszik, és akkor megnézhetjük magunkat. Inkább szidja szegény Orbán von der Leyenéket, mert azok úri népek, és nem szólnak vissza meghökkenve, hogy „Viktor, te hülye vagy? Mintha nem tudnád, hogy ez volt a legjobb kompromisszum.” Helyette úgy csinálnak, mintha nem hallották volna, mert nem szeretnek senkit lehülyézni, még ha megérdemelné, akkor se.
A végére maradt a korona: „Brüsszel háborúpárti politikája gátolja a gazdaság növekedését.” És ez így igaz. Ha Brüsszel nem lenne háborúpárti (= segíti Ukrajnát a védekezésben pénzzel meg fegyverekkel), Ukrajna már rég beolvadt volna az orosz birodalomba, és közös határunk lenne vele, amin ömlene át ide az olaj, a gáz meg a metrókocsi, arrafelé meg az Ikarus. Persze nem sokáig lenne közös határ, mert Moszkva elképzelése a határok nélküli Európa, ahol a régi módon zajlana az élet, na, talán azzal a különbséggel, hogy a britek akkor már nem az EU, hanem az új KGST keretében működnek együtt a többiekkel Franciaországtól Bulgáriáig. Ha mégse működnének együtt, arra ott vannak az ideiglenesen Manchesterben, Edinburghban és Dél-Londonban állomásozó orosz csapatok.
Persze azért lehetne ennek az új felállásnak hatalmas előnye is. Mármint számunkra. Így ugyan orosz gyarmatként vegetálnánk itt Európában, de a Szijjártóék által folyamatosan fenntartott jóviszony révén biztos el lehetne intézni, hogy Nagy Vlagyimir visszacsatolja Magyarországhoz a Trianonban elvesztett országrészeket. Nem kerülne neki semmibe, és az európai helyzet ettől egy fikarcnyit sem lenne másabb, csak annyi történne, hogy a Magyarország nevű gyarmat, nagyobb területtel és immár Nagy Magyarország néven lenne az orosz birodalom része, ami által régi dicsőségünk nem késlekedne tovább az éji homályban, mely a nem-késlekedés fő paramétere, hogy ismét nagyobbak vagyunk, mint a megkicsinyedett Románia.
Hát, végre megértettem, miért annyira békepárti Orbán. Lehet, hogy nem is helytartó lenne abban a szép régi-új világban, hanem még magasabb fokozattal akár vazallus uralkodó, akinek nem kellene többé a választásokkal bíbelődnie, ahogy Kádárnak se kellett sokat számlálni a szavazatokat.
Zseniális terv, azt meg kell mondanom. Én ilyet nem tudnék kitalálni. Igaz, hogy nem is akarok.
