Orbán Viktor áll a cafeteria ellehetetlenítése mögött, véli Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke, aki emlékeztet arra, hogy a miniszterelnök már korábban többször is próbálkozott a béren kívüli juttatások rendszerének eltörlésével, először az első kormánya idején. Interjúnk a pénteki szavazás előtt készült.
- A MASzSZ nyílt levélben kéri Áder Jánost, hogy dobja vissza a cafeteria-törvényt
- Hiába ígért Varga Mihály, ígérete nem valósult meg
- Ősszel demonstráció lehet
- Rövid- és hosszútávú negatív hatásai vannak a mostani döntésnek
- Százezreket érint, hogy ellehetetlenül a szociális üdültetés
- Van már példa arra, autógyárakban egyebek közt, hogy a munkaadók és a munkavállalók összekacsintanak
Pár napja nyílt levélben kérte az országgyűlési képviselőket, hogy ne szavazzák meg a cafeteria adóztatásának a tervezett változtatását. Sikerült valami eredményt elérni? Mire számít a mai szavazáson?
Semmit sem sikerült elérni. Egyetlen módosító sem született, annak ellenére sem, hogy Varga Mihály pénzügyminiszter ígéretet tett arra, hogy mérlegelni fogják a munkaadói és munkavállalói szervezetek javaslatait. Ebből azonban semmi sem valósult meg, a tervezetről változatlan formában szavaznak a parlamentben. A kormányzat részéről tett ígéret a semmibe veszett.
Hogyan fogadták a nyílt levelet az ellenzéki képviselők?
Ők azt ígérték, hogy nem fogják megszavazni, s reményeink szerint ehhez tartják is magukat. Ugyanakkor persze az ellenzék ehhez kevés, a kormánytöbbség a frakciófegyelem miatt áldását fogja adni a cafeteria ellehetetlenítésére.
Mi az Önök következő lépése?
Két irányban tervezünk. Az első hosszabb távú terv: nem adjuk fel, hiszen a hatályba lépésig még van jó pár hónap, s ez alatt lehetőség arra, hogy meggyőzzük a kormányt, módosítsák az elfogadott szabályokat. Azt gondolom az őszi minimálbér-tárgyalásokon demonstrálni tudjuk majd a még eddiginél is szélesebb körű támogatottságunkat ebben a követelésünkben.
És rövidebb távon mire készülnek?
Nyílt levelet írok és juttatok el Áder János Köztársasági elnöknek, kérve őt arra, hogy adja vissza megfontolása a parlamentnek a törvényt. Így az őszi ülésszakon lehetőség nyílna a kérdésnek akár az újratárgyalására is.
Bízik ebben a forgatókönyvben?
Nagy elvárásaim nincsenek, de reménykedni azért reménykedem abban, hogy a Köztársasági elnök odaáll a kétmillió munkavállaló mellé. De őszintén szólva,
inkább az őszi minimálbér-tárgyalásokban bízom, már csak azért is, mert ezúttal a munkaadók és a munkavállalók egyazon álláspontot képviselnek.
Azért ez nem túlságosan gyakori, hiszen értelemszerűen érdekellentétben áll egymással a munkaadó és a munkavállaló, így óhatatlanul az azokat képviselők is. Mikor és miben volt hasonló egyetértés a két oldal között?
Utoljára szintén a cafeteria ügye hozta így össze a munkaadókat és munkavállalókat: két éve, amikor a kormány meg akarta változtatni a szabályait. Akkor sikerült megvédeni a korábbi rendszert, s bár adóemelés azért volt, de maga a rendszer fennmaradt. És most ismét ugyanez a kérdés hozott minket egységbe.
Látványos akciót, tüntetést nem terveznek?
Indítottunk egy felmérést, hogy lássuk egy őszi demonstráció megvalósításának a lehetőségét. Elképzeléseink szerint az őszi bértárgyalásokra időzítve tartanánk egy demonstrációt, látva, hogy
a munkavállalók egyre hajlandóbbak arra, hogy megmozduljanak ezért az ügyért.
Ha ez a hajlandóság eléri egy pontot, akkor mindenképpen lesz megmozdulás. Mi készülünk erre.
Mik a legnegatívabb hatásai Ön szerint a cafeteria kormány által tervezett idei módosításának?
A legfontosabb az, hogy a munkavállalók jövedelemvesztését eredményezi a cafeteria eltörlése.
Durván az átlagos cafeteriára vetítve havi nettó 8-9000 forintot vesz el az emberektől.
Minden külön juttatás – mint az albérleti támogatás, a diákhitel támogatása, a nyugdíj- és az egészségpénztári támogatás – zárójelbe kerül, hiszen lehet ugyan, hogy egy ideig a munkáltató továbbra is adja ezeket, vagy egy részüket, de óhatatlan, hogy előbb vagy utóbb már nem fogja vállalni a plusz költséget. Inkább bérben fizet majd esetleg többet, mert ezzel meg tudja spórolni az adminisztrációs költségeket. Annak persze vannak a munkavállaló szempontjából előnyei, ha bérben kapja meg a pénzt – hiszen béren kívüli juttatásként nem számított be a nyugdíj- és egészségbiztosítási alapba, ugyanakkor el fog maradni az iskolakezdési támogatás, stb.
Ez rövid távon hat. Hosszú távon mi következhet a béren kívüli juttatások ellehetetlenülésének?
A nyugdíjpénztári megtakarítás komolyan megsínyli. Hiszen a dolgozóknak a nettó jövedelmükből kell majd előtakarékoskodniuk nyugdíjas korukra, hogy biztosítani tudjanak egy normális életszínvonalat.
A munkáltató helyett tehát a munkavállalónak magának kell erről gondoskodni, és ez veszélyes terep, hiszen Magyarországon nem jutott még a kívánt szintre az öngondoskodás.
És ugyanez vonatozik az egészségpénztári befizetésekre is. Jó lenne, ha a kormány foglalkozna ezzel, és felvilágosító, véleményformáló kampányba kezdene, felhívva az emberek figyelmét ennek fontosságára.
Ezek közvetlenül a munkavállalókat érintő negatív hatások. Tart-e össztársadalmi szinten is nem kívánatos következményektől?
Súlyosbítani fogja a munkaerőhiány okozta problémákat.
Az persze már a munkaadókat érinti, hogy nem fognak tudni magukhoz csábítani olyan munkavállalókat, akiket eddig hozzájuk vonzott például az albérlet- vagy lakáshiteltámogatás, esetleg a diákhitel-visszafizetés átvállalása. Mondok egy egyszerű példát: egy kelet-magyarországi ambiciózus és motivált fiatal nem fog tudni munkát vállalni Nyugat-Magyarországon, ha nem kap támogatást a lakhatáshoz. Ezek mérhető hatást persze majd csak néhány év múlva eredményeznek. Mi mindenesetre tartunk attól, hogy a következő időszakban az ilyen jellegű munkaerőhiányhoz kötődő problémák súlyosbodni fognak az országban.
Vannak-e olyan hatások, amelyekre nem is gondolnánk?
Kevés szó esett a cafeteria módosulása kapcsán, pedig százezreket érint negatívan a szociális üdültetés ellehetetlenítés. Ugyanis az Erzsébet utalvány volt az a cafeteria elem, amelynek a jutaléka biztosította a szociális üdültetés költségvetését. Megvizsgáltuk, hogyan hatottak az adóemelések két évvel ezelőtt az Erzsébet utalvány forgalmára, kimutatható, hogy csökkentette azt.
Most azonban meg is szűnne az Erzsébet utalvány, azaz nem lesz jutalék, amiből eddig fedezték a szociális üdültetést. Az ebből befolyó évi 6-7 milliárd forint volt ugyanis az egyedüli forrása. Más szóval, nem lesz szociális üdültetés.
Ez annyit jelent, hogy több százezer család esik el ettől a lehetőségtől, mert hiába marad meg a Szép kártya, a szociális üdültetés pont azoknak kínált üdülési lehetőséget, akik sem Szép kártyával, sem másként nem tudtak pihenni menni. Mondhatja persze a kormány, hogy más forrásból fedezi ennek a költségét, de egyelőre legalábbis nem látszik, hogy honnan.
Miért gondolja, hogy bármi eredményt tudnának elérni, amikor az Önöknél nagyobb befolyással rendelkező munkaadói képviseletek sem tudnak?
Kétségtelen, hogy ez egy tőkepárti kormány, amely általában a munkavállalóknak szokott kedvezni. Azonban ezúttal talán az összefogás segíthet.
Arra kértem a nagyobb munkahelyi szervezeteinket, hogy próbáljanak meg a tulajdonosokkal, a menedzsmenttel közösen lobbizni annak érdekében, hogy ne változzon meg a jogszabály. Országos szinten mi már együtt mozgunk ebben a kérdésben, s van példa – egyebek között autógyárakban –, hogy a munkaadók és a munkavállalók összekacsintanak.
De hát nem lesz késő?
A végszavazás után is nyílhat még lehetőség. Mindaddig van remény, amíg januárban hatályba nem lép a változás.
Ön szerint miért makacsolta meg magát a kormány? Hiszen egyre többen mutatják és mondják ki, hogy a költségvetésnek nem származik haszna a cafeteria megszűntetéséből?
Valóban, már lassan mindenki azt mondja, hogy nincs értelme – legutóbb például a Magyar Nemzeti Bank –, s egyedül a kormány ragaszkodik már hozzá. Hogy miért? Ezt senki nem tudja. S ha még azt is hozzátesszük, hogy a béren kívüli juttatások megszűntetése zárójelbe teszi a kormány olyan társadalompolitikai céljait, mint például a határon belüli mobilitás előmozdítása, a gyerekvállalás, stb.! Akárhogyan is vizsgáljuk,
egyetlen pozitív hatását látjuk a kormány számára, azt, hogy javítani fogja a bérstatisztikákat, ha a béren kívüli juttatásokat béresítik – mindeközben azonban a munkavállalók nettó jövedelme csökkenni fog.
Ezzel szemben a költségvetés több ponton is ráfizet: hiszen például, ha a munkáltató egészségpénztári juttatásának a terhére gyógyíttatja magát a munkavállaló, akkor tehermentesíti – költségben és személyzetben egyaránt – az állami egészségügyet. S hasonló a szűrés, megelőzés pozitív hozadéka kedvez az államnak.
Akkor Ön szerint mégis miért ragaszkodnak ehhez a megoldáshoz?
Mert valaki kitalálta és mint egy makacs gyerek ragaszkodik hozzá:
Kiről beszélünk?
Orbán Viktorról.
Mire alapozza ezt?
Orbán már 1998 és 2002 között, első miniszterelnöksége idején is nekiment a cafeteriának. Két éve is próbálta ellehetetleníteni, de eddig nem sikerült neki. Most viszont az újabb kétharmad birtokában, a választások után nem sokkal leszámol a béren kívüli juttatások rendszerével.
Ami tökéletesen érthetetlen, bár nem az első ilyen lépése. Kérdem én: például kinek fájt vajon a korengedményes nyugdíj lehetősége?
Emlékszik talán, korábban, ha három évvel a nyugdíjkorhatár elérése előtt a munkavállaló elmehetett úgy nyugdíjba, hogy a munkaadó előre befizette utána a járulékokat. Ha valaki egészségügyi okból elveszítette a munkáját és nem tud elhelyezkedni – például egy sofőr cukros lett és emiatt nem folytathatta a hivatását –, akkor a munkaadóval megállapodva, korengedménnyel elmehetett nyugdíjba. Kár nem érte a költségvetést, mégis megszüntették. Sajnos az ilyen irracionális lépések nem példa nélküliek 2010 óta.
Dacból?
Ki tudja?
