Bohócok és pojácák

0
502
Fővárosi Nagycirkusz

A bohóc tükröt tart elénk. Megmutatja, hogy milyen esendők vagyunk, mennyire sebezhetők, fenékbe rúghatók, kigúnyolhatók, kinevethetők. Fölnagyítja a setesutaságunkat, kiszolgáltatottságunkat. Sokszor azon nevetünk a segítségével, amin sírnunk kellene. A világhírű ukrán társulat, a Maski Theatre 30 év tapasztalatával szórakoztatja a nagyérdeműt. Lényegében bohócok csapatából áll. A XII. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztiválon, a Maski Cubed című műsorral, a Nemzeti Színházban láthattuk őket, Georgiy Deliyev rendezésében.

 

Fancsali ábrázatú férfiakból és nőkből áll a csapat. Amit csinálnak, stílusában közel van az angol abszurd humorhoz, miközben ők nem beszélnek, a rajzfilmekben alkalmazott halandzsa nyelvet, hangutánzó szavakat használnak. A mozgásra építenek, jól táncolnak, van például egy fergeteges sztepp szám, ami közben persze bohócok módjára eljátsszák, hogy abszolút nem megy nekik ez a sztepp, bénáznak, ügyetlenkednek, aztán naná, hogy tapsvihart aratnak a tudományukkal.

Fővárosi Nagycirkusz

Amúgy közel sem minden fergeteges, az első részben még unatkozásra is marad időm, nyögvenyelősnek, erőltetettnek érzek bizonyos jeleneteket, és az elég rossz, amikor érzékelem, hogy nagyon akarnak nevettetni, de nem jön össze. Az előadás úgy kezdődik, hogy egy idős bohóc érkezik hatalmas bőrönddel, a nézőtér hátsó sorai felől, a székek karfáján ingatagul lavírozva, a publikum között előre ügyeskedi magát a színpadra. A bőröndje kinyitása jelképes, abban hozta meg számunkra a szórakozást, a szellemi muníciót. Klasszikus bohóc maszkot, jelmezt visel, piros krumpli orrot, aránytalanul nagy, mókás cipőt. És szinte gumiból lévő, kifejező arcot. Szépek, színesek, festőiek a jelmezek. A szereplők olykor árnyképként, vagy rajzfilmfiguraként is megjelennek egy hatalmas vásznon, ami téglalap alakú elemekből épül fel, ezek mozgathatók, más-más alakzat is kirakható belőlük.

Lényegében az előadás is egy kirakós játék, hol egymásba olvadnak vagy lazán kapcsolódnak a különböző számok, de akár élesen el is különülhetnek.

Fővárosi Nagycirkusz

A remek filozófus, Ancsel Éva mondta valaha az egyik óráján, hogy a bohóc olyan sokat tud a világról, hogy abba fehéredik bele az arca. Nem véletlenül annyira sápatagon lisztes képű. A nagy színész, Gobbi Hilda, pedig a Korona Cukrászdában, az előadóestjén, azzal rukkolt elő, hogy ha tehetségesebb lett volna, bohócnak ment volna. Mi ezen nevettünk, de ránk szólt, hogy nagyon komolyan gondolja.

Nem véletlen, hogy annyi jeles művészt ihletett meg a bohóc figurája, gondoljunk például Chagallra, aki számtalan alakban, monomániásan festette, gondoljunk Fellinire, ő halhatatlanná lett filmjében, az Országúton címűben, a feleségét, a felejthetetlenül csodálatos Giulietta Masina-t, öltöztette bohóc gúnyába, de gondolhatunk Karinthyra is, aki A cirkusz című novellájában a művész sorsáról beszél a porond világán keresztül. Szabolcsi Miklós pedig szép, informatív könyvet írt, A clown, mint a művész önarcképe címmel. Igen, a bohóc tükör, és nem csak a művészé, hanem mindannyiunké. Chaplin is lényegében bohóc volt, és bohócként még Hitler gyilkos rémuralmáról is képes volt ütősen beszélni. Remek zenebohóc volt a világban temérdek helyen megfordult Eötvös Gábor is, ő a talpraesett kisembert testesítette meg, aki, amikor nem hagyják zenélni, és rendszeresen elvesznek tőle egy-egy hangszert, újra-és újra előhúz a gúnyájából egy másikat, miközben diadalmasan kiáltja, hogy „no látod, van másiiiiiiiiik”!!!! Nem hagyja magát, küzd a szabadságáért, az igazáért.

Fővárosi Nagycirkusz

A Maski Theatre produkciójában a gyengébbek között, több remek szám is van. Az egyik, amikor libasorban állnak a szereplők, és az élen lévő, jókora kitüntetést pöffeszkedve, dagadó mellkassal viselő fickó, dirigálja a többieket, akik ímmel-ámmal hajtják végre amit vezényel, fintorokat vágnak, leplezni próbálják, hogy nem csinálják, de persze van stréber, van behódoló, tán abból van a több. Találó görbe tükör ez a társadalomról, vaskos vonalakkal formált gúnyrajz azokról, akik igyekeznek bohócot csinálni másokból, azokról, akik valamelyest ellenállnak és azokról, akik ezt hagyják. Merthogy a bohócnak van negatív jelentése is, az, amikor valaki pojácává válik. És hát ilyenekből mostanság elég végtelennek tűnik a mustra. Jó bohócnak kell lenni ahhoz, hogy ezt valaki megmutassa. A Maski Theatre művészei, annak ellenére, hogy vannak gyengébb számaik, igen jó bohócok.

Kapcsolódó cikkek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.