A sikertelen menekültügyi minicsúcs után a Die Welt azt írja, hogy az EU nem képes ellensúlyozni sem Trumpot, sem a nemzeti bezárkózás pápáit.
Csak nézzük, amint Európa méltatlan véget ér – figyelmeztet a német konzervatív lap elemzése. Pedig a földrész életelixírnek számít. Nem is érteni, miként kívánhatja bárki vissza a régi, belső határokat. Ám az EU tart a dicstelen halál felé, mindenki csak a fejét rázza, és inkább valami más felé fordul. Azt hiszi, hogy a szervezet túl nagy, ezért nem vallhat kudarcot. Pedig már egyáltalán nem nagy. Nem képes ellensúlyozni sem Trumpot, sem a nemzeti bezárkózás pápáit. Most már inkább az az érdekes, nem omlik-e a bolt teljes egészében a fejünkre. A Merkelnek címzett olasz elutasítás Seehofernek (német belügyminiszter, a bajor CSU vezetője) is szól, mert Rómának kellene visszavennie mindazokat, akiket elutasítanak a bajor határon.
Közben igen fura, hogy éppen az az Olaszország tagadja meg az együttműködést, amely alapvetően rá van utalva Brüsszel szolidaritására. És akkor még itt van az a természetesség, amivel a Visegrádi Csoport kategorikusan elveti a párbeszédet. Számára láthatóan a gyengeség jele akárcsak egy szó is, amit a közös megoldásról ejtene. Főleg Magyarország azzal van elfoglalva, hogy újra felfuttassa a nemzetállamot, amely számára Európa terhes és idejét múlt. Lengyelország egy olyan kormány árnyékába került, amely egyre gyakrabban csupán nevetni tud az európai értékeken. Nem tűnik fel, hogy éppen azok az országok szövik a legszorgalmasabban az EU halotti leplét, amelyek a rendszerváltás után a jólét igen nagy részét a brüsszeli kasszából fedezték. A megosztókból lesznek példaképek.
