A remény másik oldala. Ez a film címe. Ari Kaurismäki legújabb filmje, lassú, néha unalmas, de közben pompás karaktereket és helyzeteket skiccel fel.A rendező nyilatkozata szerint a legutolsó. Kár lenne.
Egy szénkupac. Egy onnan előbújó fej, majd test. Egy arab fiú, aki megérkezik Finnországba. Egy középkorú finn úr majdnem elüti. Később otthagyja alkoholista feleségét. Éttermet nyit. Ezeknek találkozniuk kell, nyilvánvalóan. De addig a szír fiatalember megjárja a rendőrséget, a menekültügyi eljárás végén haza akarják toloncolni. Egy nővér kinyitja neki az ajtót. A férfi amúgy a húgát keresi. Sokan segítenek neki. Csak úgy. Nem pénzért. Többször találkozik nácikkal is. A film vége enigmatikus, nem lehet tudni, mi lesz Khaleddal. Ő már megtette a magáét, felkutatta a húgát.
Ari Kaurismäki legújabb filmje, lassú, néha unalmas, de közben pompás karaktereket és helyzeteket skiccel fel. Kártyaklub, menekültszállás, étterem – és persze az elképesztő figurák. Feleségek, pincérek, szakácsok, hivatalos emberek, csalók. Hétköznapi emberek. Semmi különös. Csak közben segítenek egy idegennek. Csak úgy. Nem kérdeznek tőle gyakorlatilag semmit. Bújtatják, etetik, megkeresik a testvérét. Furcsa ország. Az érzelmeket nem nyilvánítják ki. Blazírtak, sumákok, linkek. Isznak. Sokat. A bürokraták teszik a dolgukat, a menekülteket meghallgatják, ellátják, azután döntenek a sorsukról. Ez a világ egyik legélhetőbb országa? Így működik? Működik. Mindenki tud valamennyire angolul. Ha egy idegen segítségre szorul, szóba állnak vele. Sőt: időnként kockázatot vállalnak és becsapják a hatóságot. Nem hősök. Tudják, honnan jön a menekült. És azt is, miért.
