534 millió – ilyen sok telefonbeszélgetést és SMS-t rögzítettek a hírszerzési szolgálatok tavaly az Egyesült Államokban. A megelőző évben ez a szám 151 millió volt, vagyis a növekedés több mint háromszoros.
A Nemzetbiztonsági Ügynökségnél érdeklődő újságíróknak azt mondták, hogy az NSA lehallgatási aktivitása hullámzó jellegű, vagyis hol több, hol kevesebb. A gyakorlatban persze állandóan növekszik, de ennek csak technikai okai vannak – mondta a szóvivő. Ha ugyanis egy számot gyakran hívnak és azt állandóan lehallgatják, akkor ez megnöveli a lehallgatott hívások számát, de valójában nem következett be jogsértés.
Az Egyesült Államokban az NSA a 2001. szeptember 11-ei merényletsorozat után kapott engedélyt arra, hogy amerikai polgárok telefonjait lehallgassa – bírói jóváhagyás nélkül. 2013-ban Edward Snowden, az NSA egyik munkatársa Hongkongban kitálalt: az informatikai hírszerzés milliószámra gyűjti az adatokat jogilag nem engedélyezett körülmények között az Egyesült Államokban és külföldön is.
A ma Oroszországban rejtőzködő Edward Snowden arról is beszámolt, hogy külföldi államférfiak telefonjait is rendszeresen lehallgatja a Nagy Testvér. Nemcsak ellenségesnek tekintett államok vezetőiről volt szó, mint Oroszország vagy Kína, hanem szövetségesekről is: Angela Merkel vagy a japán miniszterelnök is szerepelt az NSA listáján. Miután a botrány kitört, Barack Obama akkori elnök megígérte: a szövetségesek lehallgatása a jövőben már tiltott lesz. Sokan kételkednek abban, hogy ez valóban így történt-e.
Az NSA most nem közölte a külföldi lehallgatási adatokat, de arról beszámolt, hogy az Egyesült Államokban élő külföldiek lehallgatására több mint 129 ezer esetben sor került.
Edward Snowden leleplezéseiből az is kiderült:
az amerikaiak olyan fejlett lehallgatási technikával rendelkeztek már a nyolcvanas években is, hogy azt is hallották, amikor Brezsnyev, a Szovjetunió akkori vezetője fogat mos.
Amikor az Egyesült Államok megvádolta Oroszországot azzal, hogy befolyásolni próbálta a választásokat 2016-ban, akkor az oroszok a többi között azzal vágtak vissza, hogy az amerikai hírszerzés sokkal több információval rendelkezik az orosz politikáról, mint megfordítva. Az NSA lehallgatási botránya nem is csapta ki a biztosítékot sem Moszkvában sem pedig Pekingben, de annál inkább az európai jogállamokban. Különösen miután kiderült: az amerikaiak egymás ellen használták fel a szövetségeseiket. Merkelt Franciaországból figyelték, míg az Élysée-palota információihoz német segítséggel jutottak. Az amerikai ígéretek ellenére ezért az európai szövetségesek olyan információs védelmi rendszereket dolgoztak ki, melyek nemcsak az ellenségtől, de az amerikai Nagy Testvértől is óvja a fontos információkat.
