Manapság a politikai lett a legkényesebb téma még a baráti társaságokban is. A minap mégis úgy hozta, hogy egy balatoni teraszon, néhány üveg bor társaságában, erre az ingoványos talajra merészkedtünk. Mindezt egy ott hallott megjegyzés miatt hozom szóba: senki és semmi felett nem lehet pálcát törni „nagy általánosságban”. Vannak olyan ügyek, amiben el kell ismerni Orbán Viktor igazát, és persze azt sem szabad a szőnyeg alá söpörni, amiben vétkesen rossz döntéseket hoz. Ha tehetném, ezt a figyelmébe ajánlanám Sargentini asszonynak is, az EP holland képviselőjének, aki a LIEBE bizottság jelentését jegyezte.
Nem lehetett könnyű helyzetben, hiszen a bizottság aligha mérlegelhette, mi az a magyar kormány Sorost támadó intézkedései között, ami közvetve vagy közvetlenül, de kétségtelenül Európa érdekeit szolgálná, és mik azok a sunyi csapások, amelyek ezen a címen a civil szervezetek munkáját próbálják ellehetetleníteni, a demokratikus jogrendet korlátozni. A LIEBE mint az Európa Parlament egyik állandó bizottsága, a polgári és a kisebbségi szabadságjogokért, az igazságügyért és belügyekért felelős, érthető, ha kissé egyoldalúan mérlegel. Ha azt emeli ki, hogy az országban fennáll a veszélye az európai értékek súlyos és módszeres megsértésének. A következtetés: javasolják annak a bizonyos 7. cikkely szerinti eljárásnak a megindítását.
Azt is naivitás volna elvárni, hogy az európai politika formálói mielőtt „megszólalnak”, pszichológiai tanulmányokat folytassanak a másik fél „lelkületének” megismerésére. Orbán Viktor, a kistermetű emberek minden rossz tulajdonságával rendelkezik. Nem tud visszavonulni, nem képes kompromisszumokra. Elfuserált sportolói karrierjéből is legfeljebb az egész pályás letámadás tisztelete és a veszíteni nem tudás görcse maradt meg. Lételeme a szüntelen ellenség-keresés, a hadviselés.
Az Európai Unió vezetői, különféle testületei, számos alkalommal, ezzel kerültek – kerülnek – szembe. Most is, amikor a LIEBE bizottság elmarasztaló jelentésével kapcsolatban a véleményét kérdezték, visszakérdezett: „a Soros-jelentésről beszélünk, nem?”. Szijjártó Péter sem diplomáciai érzékenységéről híres, ő sem törekszik a magyar kormány iránti szimpátia felkeltésére, a holland képviselőnőt egyenesen Soros alkalmazottjának nevezte.
Nagyon nehéz elvárni még a politikusoktól is, hogy a felülemelkedjenek a személyes érzelmeiken. Akivel remény sincs megvitatni a nézet különbségeket, esetleg egyezségre jutni, azokkal szemben hamarabb születnek elmarasztaló döntések. Nem szabad elfelejteni: ezek nem egy országot, nemzetet marasztalnak el, csak a kormányokat, személyesen a politikusokat.
Valami ilyesmivel kerültünk most is szembe. Egyelőre nem lép fel Orbán Viktor miniszterelnök ellen az Európai Néppárt (EPP) a Stop Soros törvénycsomag miatt, fejtette ki Manfred Weber, a Fideszt is a soraiban tudó pártcsalád európai parlamenti frakcióvezetője. Ám ha a Velencei Bizottság problémásnak ítéli a jogszabályt, akkor kötelezettségszegési eljárás indulhat, amely végül eljuthat az Európai Bíróságra is. Hozzátette: ha Orbán nem tartja tiszteletben a bíróság döntését, akkor a Fidesz nem lehet többé tagja az Európai Néppártnak.
Aligha várható, hogy a Velencei Bizottság észrevételei megértésre találnának, és jobb belátásra bírnák a kétharmados többségű Fidesz parlament képviselőit. A LIEBE jelentésével kapcsolatban sem jobb a helyzet, Gál Kinga, a Fidesz EP-képviselője azt mondta: ez egy koncepciós per része, egy bosszú, amiért a Fidesz újra nyert, és amelyben a másik felet meg sem hallgatják. Persze meghallgatták, hiszen Szijjártót meghívták, szót kapott, de a jelentéstevőket hazuggal vádoló kijelentéseken kívül neki sem tellett többre.
Aztán megszületett a jelentés, amely a vita során benyújtott módosító javaslatok nyomán a tervezettnél is keményebb lett. A Fidesz pártcsaládját alkotó néppárti és a szélsőjobboldali frakcióban ülő, frissen olasz kormányzópárttá avanzsált – és emiatt a Fidesz által ünnepelt – Öt Csillagos Mozgalom súlyos hangvételű módosító javaslatait is megszavazták; méghozzá jobboldali támogatással. A vita során a jelentésbe bekerült egyik bekezdés egyenesen Tiborcz Istvánt említi, korrupcióval vádolva az általa korábban vezetett, uniós forrásokat szabálytalanul felhasználó társaságot. A hivatkozott szövegrész kimondja, hogy az OLAF súlyos szabálytalanságokat és összeférhetetlenségeket talált egy, az érintett időszakban a magyar miniszterelnök veje által irányított cég ügyeit ellenőrző vizsgálata során.
A LIEBE jelentése is alighanem ugyanazzal a felhanggal kerül majd idehaza a nyilvánosság tudomására, ahogyan korábban a Tavares jelentés is, amely néhány éve azt vizsgálta, sérültek-e az EU alapértékei és az uniós jog Magyarországon. A kormánymédia hevesen támadja majd, igyekszik lejáratni, a „magyar embereket támadó” hazugságnak nevezni minden megállapítást.
Erről mondta Ujhelyi István, az EP egyik szocialista képviselője: amikor az Európai Parlament és az európai közösség a magyarországi jogtiprásokat, a demokratikus intézményrendszer leépítését és az állami szintű korrupciót kéri számon, akkor a magyar állampolgárokat védi a Fidesz hatalmi gátlástalanságával szemben. Mert ez utóbbi lökte ismét Magyarországot az Unió szégyenpadjára.
