Hat év alatt 750 ezer új munkahely – szól a kormány győzelmi jelentése. Sokan kétségbe vonják a statisztikai eredményt, ennek alapján legalább 200-300 ezerrel kevesebb lehet a munkában állók száma, és sokkal több a külföldön dolgozóké. Ez alaposan keresztülhúzhatja a cégek létszámbővítési terveit.
Az utóbbi hat évben mintegy 750 ezerrel nőtt az új munkahelyek száma, ezért nagy szükség van a képzett munkaerőre – mondta Pölöskei Gáborné, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkára csütörtök reggel az állami tévében. A hasonló tartalmú kormányzati nyilatkozatok mindennaposak mostanában.
A Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi jelentése szerint az idei augusztus–októberi időszakban a foglalkoztatottak átlagos létszáma 4 millió 445 ezer fő volt, 41 ezer fővel több, mint egy évvel korábban.
A 15–64 évesek foglalkoztatási rátája 68,7 százalékra emelkedett. Ugyanekkor a munkanélküliek átlagos létszáma az egy évvel korábbihoz képest 36 ezer fővel, 183 ezerre, a munkanélküliségi ráta 0,8 százalékponttal, 4 százalékra csökkent.
Sok szakértő fejezte ki fenntartását az utóbbi időben a KSH számaival szemben, legutóbb a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest vezetője. Romhányi Balázs másodmagával a Portfolioban írt cikkében a kivándoroltak, a tartósan külföldön élők számbavételének módszerét kifogásolja.
Ez azért lényeges kérdés, mert a KSH évek óta rendre 110 ezer körüli számot publikál a külföldi telephelyen alkalmazottak mennyiségeként, ezzel szemben minden egyéb számítás (például más országok ugyancsak statisztikai jelentései) ennek két-háromszorosát emlegeti, ugyancsak a Portfolio egyenesen 600 ezerre teszi a kint dolgozók számát.
A makroközgazdász szakember állítása az, hogy a KSH által végzett kikérdezéses adatgyűjtés komolyan torzít a mérési hiba miatt.
Ennek alapján arra a következtetésre jut Romhányi Balázs (is), hogy minden valószínűség szerint
kevesebb a ténylegesen foglalkoztatott, mint amennyit ez a hivatalos statisztika mutat.
Ebben érdemi szerepe van annak, hogy az ideiglenesen külföldön munkát vállalók jelentős része eltűnik a statisztika szeme elől.
A KSH kétféle módszerrel méri a foglalkoztatottságot: az egyik az úgynevezett munkaerő-felmérés, melynek keretében a kérdezőbiztosok negyedévente becsöngetnek nagyjából 30 ezer háztartásba, ahol kikérdezik az ott lakókat, hogy az elmúlt egy hétben végeztek-e munkát pénzért. Ezt egészíti ki az intézményi statisztika, mely a cégek bevallásán alapul.
A kétféle statisztika közötti eltérés az elmúlt években trendszerűen növekedett. A munkaerő-felmérés alapján a foglalkoztatottság gyors ütemben bővült, míg az intézményi statisztikában ez sokkal kevésbé jelent meg.
Erre az ellentmondásra a lehetséges magyarázat az, hogy a közel 10 milliós magyar lakosság 3 millió háztartásban él, s ha a 30 ezer háztartásban mindenki otthon van és ajtót is nyit a KSH munkatársainak, s közülük 12 ezer háztartás tagjai vallják azt, hogy dolgoznak, akkor ezt felszorozva a 10 milliós népességre kalkulálható ki a 4 millió munkavállaló – áll a cikkben, amelynek alapállításai még 2015-ben íródtak, azóta 4,5 millióra nőtt a hivatalos foglalkoztatottság.
Ha viszont a fennmaradó 18 ezer háztartásból 1500-nál azért nem nyitnak ajtót, mert éppen külföldön dolgoznak, akkor nem egyszerűen egy másik lakásba kellene becsöngetni, hanem az „eltűnteket” arányaiban le kellene vonni a 10 milliós teljes lakosságból, és csak az így módosított lakosságszámra szorozni fel a kapott adatokat (miszerint 12 ezer háztartásban dolgoznak).
Az adott példában így 9,5 millió hazai népességgel kellene számolni, akkor pedig máris 200 ezerrel kevesebb, csak 3,8 millió munkavállalóról beszélhetnénk – mondja a szakértő. (A különbség azóta tovább nőhetett, a folyamatos torzítás miatt ez akár megközelíthetően félmillió is lehet.)
Vagyis a tényleges itthoni alkalmazotti szám valahol 4 millió lehet, a munkanélküliségi ráta pedig 4 helyett inkább 5 százalék körüli. (A közfoglalkoztatottak most 190 ezres seregének hovásorolása részben szakmai, részben politikai kérdés.)
A belföldi népesség esetlegesen pontatlan mérése és a munkavállalási célból külföldön élők számának alulbecslése komoly hatással lehet a létszámot bővíteni akaró vállalkozások terveinek megalapozottságára.
Ahogyan a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet friss felmérése mutatja, a GVI által korrigált becslés is általában jelentős létszámbővülési szándékot vetít előre 2018-ra a 10 fősnél nagyobb vállalatoknál.
A megkérdezett cégeknek már amúgy is 35 százaléka érzékel komoly toborzási nehézségeket, legfőképpen a munkaerő-kínálatban. Csöppet se mindegy, mekkora a ténylegesen rendelkezésre álló tömeg.
