Egyre több a hír meg a vélemény, akad már interjú is. Özönlenek, mint Noé korában a nagy vizek, és mindent elárasztanak, mert nincs kies hazánkban ember, akit ne érdekelne az ügy. Hajh, de még mennyire!
Persze vannak kivételek, például én már rég kinőttem a nyerítős, csámcsogós, kiskamasz korból, mikor az ember fölfedezi a nemiséget, ami azért olyan izgi, mert a felnőttek nagyon titkolják a gyermekek elől, hogy van. Hogy egyáltalán létezik. És nem csak az úgynevezett vadhajtásait titkolják ám, hanem a nagy többség által gyakorolt, mondjuk úgy, normál változatot is, mely titkolás eredményeképpen a legtöbb ember élete végéig valamiféle borzongatóan bűnös dolognak fogja tartani. Nopláne a vadhajtásokat.
A fenti, úgynevezett „gyermekféltő” hozzáállás, azaz a nulla információ okozza azt, hogy mindenkinek magának kell apránként, tapasztalati úton, gyerekfejjel fölfedezni, ami aztán rengeteg csalódáshoz, félreértéshez, kudarchoz, nem kívánt terhességhez vezet, ezért sok ember életét tudja több szempontból keseríteni. Rossz esetben nagyon sokáig, beleértve a szülőket is. De még mennyire!
A maximális tudatlanságot nálunk jogszabály írja elő, mely szerint a „gyermek” 18 éves koráig nem találkozhat az öncélú nemiségről szóló információkkal. Magával az öncélú nemiséggel persze tuti, hogy találkozni fog, úgy 13 – 14 éves korától biztosan, ez alól csak az egész napra szobájukba zárt gyermekek kivételek. Tele is van az emberiség történelme öncélú nemiség okozta bajjal, bánattal meg katasztrófával, emlékezzünk csak Trója esetére, az se végződött valami jól. A dolog érdekessége, hogy a nem öncélú nemi tevékenységről szóló bármely információ (kép, hang, bármi) a törvény szerint engedélyezett, akár az apró gyerekeknek is. A kérdés már csak az, hogyan lehet az öncélút meg a nem öncélút szétválasztani.
A fenti erkölcstelenségek fokozása az LMBTQ+ csoport. A biblikus nézet szerint ilyenek nincsenek, kizárólag szabványos emberek vannak, mégpedig az Isten teremtette Férfi és az ugyancsak Isten teremtette Nő. Ezeknek egy része jól viselkedik, más részük eltér az isteni parancstól, azaz rosszalkodik, amiért majd büntetés jár nekik. Lásd: Pokol.
Egyesek felfogása szerint a másság egyszerű betegség, de az nem valószínű, mert az ilyen „beteget” a többitől eltérő mivolta nem korlátozza semmi másban, sem lelkileg, sem fizikailag, azaz a betegség definíciójának nem fog megfelelni.
A harmadik csoportnak az a véleménye, az effélék azért térnek el a többségtől, mert olyanná nevelték őket az LMBTQ+ propagandisták. Utóbbi esetben rejtélyes dolog, miként lehetett a propagandistáknak nagyobb hatása, mint a jószülőknek, akik sokkal többet voltak gyermekükkel, és a szoros kapcsolat miatt úgy gondolná az ember, a döntő befolyás biztosan övék, azaz a gyermek majd nagykorában normálisan működik. De nem. Sőt, ellenkezőleg. Vajon hogy csinálták azok a szemetek…
A viccet félretéve: a legújabb kutatások szerint a döntő hatás a nemi identitást tekintve a magzatot az anyaméhben érő tesztoszteron adag, azaz nem a gének és nem is a nevelés, mert a kérdés a születésig eldől, azon változtatni később nem lehet. Kényszerhelyzetek (pl. börtön) léteznek ugyan, de szabad választás esetén egyértelmű az ügy.
A tudományt és érvrendszerét elfogadó ember számára persze az LMBTQ+ sokféleség abszolút normális, mert ha az ember nem csak ebből a szempontból, hanem bármilyen szempontból tényszerűen sokféle, amit az agy százmilliárd idegsejtjének rendkívül változatos, gyakorlatilag végtelen számú kapcsolódási lehetőségei egyértelműen igazolnak, miért pont ezt az egy tulajdonságát tekintve lenne homogén? Így aztán nem is az. A könyvdarálóknál nem valamiféle jótulajdonság a többséghez tartozás, hanem csak szerencséjük volt az anyaméhben, ami nem biztosít erkölcsi fölényt nekik, még akkor sem, ha ostobaság okán ők mégis azt hiszik.
Nagy probléma, hogy az uralkodó osztályát és népségének nagy részét tekintve jóval inkább klerikális mintsem szekularizáció párti Magyarországon ebben a társadalmilag fontos kérdésben az MTA nem hallatta a hangját. Nyilván azért, mert a tudósok a kormány folyamatos támadása miatt jelenleg defenzívában vannak… bár szerintem a tudomány csak mondhatott volna valamit! Főleg a „nemi identitás nevelés kérdése” című, vallási-népi hitvilágot illetően.
De nem. Nem mondott semmit. Igaz persze, hogy mikor az ember torkát szorongatják, jobb, ha csöndben marad, másrészt meg, ha bármit mondana, a FIDESZ hívőknek semmit sem jelent, hiszen a mindenható miniszterelnök úr már nyilatkozott: a tudomány sokféle hókuszpókuszánál többet ér a józan ész. Az meg, hálaisten, van mindenkinek. Nem kell nekünk a tudósok érthetetlen szőrszálhasogatása! Na ugye!
Szájert és kálváriáját illetően az én vágyálmom az a korszak, melyben a fáma csak arról fog szólni, hogy Szájer megsértette a kijárási tilalmat és nem kereskedelmi mennyiségű drogot találtak nála, ami törvénybe ütközik. Hogy hol volt, és miért ment oda, azt meg sem említi senki. Neki sem kellett volna félni olyannyira, hogy a menekülés veszélyes módját válassza az igazoltatás helyett. Az ügy egy apró nüansz lenne Szájer életében, emiatt semmi sem változik, nem kell lemondania, visszavonulni se, pont úgy, mintha egy étterembe ment volna csigát enni moszkauer mártással. Ahhoz pedig, hogy ő azt szereti, és nem a pacalt, a közönségnek nincs köze. Nem is írná azt meg senki, és az olvasóknak pont úgy fogalmuk se lenne arról, kivel vagy mivel tölti szabadidejét, mint ahogy most arról nincsen, hogy mit szokott vacsorázni. Nem igényelnék az információt, ez ugyanis nem közügy. Ha nincs erőszak, vagy más bűncselekmény, akkor kuss mindenkinek.
Ugyanez a helyzet a Borkai meg a Gréczy üggyel, a fenti hozzáállás esetén ezekből nem is lett volna ügy, és a habzó szájú, felháborodott cikkek hamar tűntek volna el a süllyesztőben a közönség „Na, és akkor mi van?” szöveggel kísért, unott legyintése közepette.
A vágyálmokkal az a baj, hogy a beteljesülésük az álmodótól túl messze van, ő azt a kort már nem éri meg, mikor a vágyálom teljesül. Az emberiség sokfajta szórakozási lehetőséget használ szabadidejében, ilyenek például a kulináris élvezetek, a meccsnézés, sörözés a haverokkal, színházba járás, és így tovább, és amíg ezekből másnak kára nem lesz, senki nem szól egy szót sem ellene, mert nem érzi úgy, hogy kellene. Szomorú és röhejes egyben, hogy a nemiség esetében mégis sokan gondolják azt, morális fölényük birtokában embertársaikat elítélhetik. Ha valamely viselkedés egy másik embernek kárt okozna, akkor az elítélés érthető, de anélkül csak durva belemagyarázás, hogy jogot nyertem fölötte, és szidalmazhatom vagy kigúnyolhatom. A tudás helyett alkalmazott zavaros hitek sajnos nem idegenek az egyes emberektől, és hogy ki mennyire süllyed el az efféle hitek mocsarában, embere válogatja. Ebben egyelőre nem állunk valami jól. Sok idő kell ahhoz, hogy aki nem érti, az is elfogadja, akár a józan ésszel, ha úgy tetszik neki.
A magánügyekben való vájkálás legalja, mikor a politikai haszonszerzés a cél. Ezzel operál a hatalom, mikor a genderkérdést feszegeti, amelyhez egyáltalán nem ért, sőt azt sem tudja micsoda (lásd: itt), és sajnos az ellenoldal is használja, például Szájer esetében, mondván, hogy ő is bírálható, mert bort iszik, miközben vizet prédikál. Utóbbi súlyos tévedés, ugyanis nincs olyan helyzet, történés vagy cselekedet, amely engedélyt adna arra bárkinek, hogy bármely embertársak magánügyeit közüggyé teregesse ki, és még negatívabb a cselekedet, ha ebből a bírálónak haszna származik. Nopláne, ha politikai. Szájert bírálni lehet. Interjújából kiderül, hogy egy az egyben Orbán, csak kisebb formátumú (Tejóisten!), és politikai credo-ja semmiben nem tér el a főnökétől, azaz a Magyarországot legatyásító, egyben a szövetségeseknél ellehetetlenítő politika támogatója, és mostantól kezdve újból végrehajtója is, ami igencsak nagy támadási felület. Próbáljuk meg ezt használni, ha kérhetem, mert a magánügyekhez úriembereknek nem lehet köze.
Hogy az Alaptörvényt ő írta? Tökmindegy. Írhatta volna bárki más, a nemi identitás az ügyet tekintve teljesen indifferens. Abban, hogy ma már szerepel benne „Az apa férfi, az anya nő” definíció, Szájernek semmiféle szerepe nincs, ráadásul ez a módosítás teljesen ugyanaz, mintha beleírták volna, hogy 2 * 2 = 4, az ég kék, a fű zöld, satöbbi.
Hátha elfelejtette valaki…
