Legalábbis így értesült az ynetnews izraeli portál. Mike Pence alelnök nemrég kijelentette: Trump fontolgatja, hogy az amerikai nagykövetséget áthelyezze Tel Avivból Jeruzsálembe. Ezt Donald Trump a választási kampány hevében meg is ígérte, de azóta sem váltotta be ezt, mert rájött arra: sok muzulmán államot megsértene ezzel.
Izrael az 1967-es háborúban foglalta el Jeruzsálemet teljes egészében, de a külvilág nagyrésze ezt nem ismeri el, és továbbra is Tel Avivot tekinti Izrael fővárosának. Trump tett egy gesztust májusban amikor Jeruzsálemben járt: ellátogatott a siratófalhoz. Így ő lett az első amerikai elnök, aki megtette ezt. Az ynetnews értesülése szerint most Trump komoly nyomás alá került Amerikában: nemcsak a zsidó közösségek, de a keresztény felekezetek egy része is sürgeti, hogy az USA ismerje el Jeruzsálemet Izrael fővárosának. A republikánus párt is mindinkább szorgalmazza ezt, úgyhogy Donald Trump napokon belül bejelentheti, legalábbis a ynetnews szerint: az USA ezentúl Jeruzsálemet tekinti Izrael fővárosának.
Vádat emeltek hamis tanúzás miatt Michael Flynn, Donald Trump amerikai elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadója ellen – derült ki a tavalyi amerikai elnökválasztásba történt állítólagos orosz beavatkozás kivizsgálásával megbízott Robert Mueller különleges ügyész hivatalának pénteken nyilvánosságra hozott vádiratból. Meghallgatása még pénteken megtörténik és AP információja szerint beismerő vallomást tesz.
Flynnt azzal gyanúsítják, hogy hazudott az amerikai Szövetségi Nyomozó Irodának (FBI) Szergej Kiszljakkal, a Washingtonban akkreditált volt orosz nagykövettel fenntartott kapcsolatairól. A vádirat szerint szándékosan tett hamis tanúvallomást az FBI-nak január 24-én azt állítva akkor, hogy Kiszljakkal nem egyeztetett az Oroszország ellen elrendelt szankciókról 2016 decemberi találkozójuk alkalmával.
A volt nemzetbiztonsági tanácsadó első bírósági meghallgatása még pénteken délután esedékes, ezen eldöntheti ártatlannak vallja-e magát vagy sem.
A bírósági iratokba betekintést nyert AP amerikai hírügynökség szerint Flynn beismerő vallomást tesz.
A múlt héten olyan értesülések jelentek meg az amerikai sajtóban, miszerint
Flynn hajlandó lehet együttműködni a különleges ügyész csapatával.
Robert Mueller javaslatára a múlt hónapban már vádat emeltek Paul Manafort, a Trump-kampány volt igazgatója, az egyik volt munkatársa, Richard Gates és a kampány egyik volt önkéntese, George Papadopoulos külpolitikai tanácsadó ellen.
Michael Flynnt a tavalyi elnökválasztási folyamatba történt esetleges orosz beavatkozásról folyó vizsgálat egyik központi alakjaként tartják számon. Kinevezése után alig 23 nappal mondatta le őt Donald Trump, miután kiderült, találkozott és megbeszélést folytatott a Washingtonban akkreditált akkori orosz nagykövettel, de erről nem számolt be sem az elnöknek, sem Mike Pence alelnöknek.
Amerikai sajtóértesülések szerint meghallgatta Jared Kushnert, Donald Trump amerikai elnök vejét és tanácsadóját az a vizsgálóbizottság, amely a tavalyi amerikai elnökválasztási kampány orosz szálait vizsgálja.
A CNN, a The New York Times és az AP is úgy értesült szerda este, hogy Kushner találkozott a Robert Mueller különleges ügyész vezette testülettel, és a meghallgatáson elsősorban arról esett szó, hogy milyen szerepet játszott az orosz kapcsolatokban Michael Flynn volt nemzetbiztonsági tanácsadó. A bizottság főként azt vizsgálja, hogy
az orosz kapcsolatok befolyásolták-e a tavalyi kampányt a később megválasztott Trump javára.
A meghallgatásról kevés részlet szivárgott ki. A források abban értenek egyet, hogy Muellerék azt próbálták tisztázni, milyen információkkal rendelkezik Kushner Flynn orosz kapcsolatairól. Trump vejének ügyvédje annyit közölt, hogy ügyfele mindenben együttműködik a témára vonatkozó vizsgálatok lefolytatóival.
A 73 éves Rober Muellert, aki hosszú ideig volt az FBI igazgatója is, májusban bízták meg az Oroszországot érintő átfogó vizsgálat irányításával. A vezetése alatt álló bizottság mások mellett éppen Kushner és Flynn orosz kapcsolatait vizsgálja.
Jared Kushnerről tudni lehet, hogy ifjabb Donald Trumppal együtt tavaly tavasszal találkozott Natalja Veszelnyickaja orosz ügyvédnővel. Flynn-nek, aki Trump első nemzetbiztonsági tanácsadója volt, februárban azért kellett lemondania, mert az amerikai kormányzatot is félrevezette Oroszország Washingtonban akkreditált nagykövetével folytatott találkozójáról.
A legújabb észak-koreai rakéta kísérlet után az USA elnöke újra felhívta Hszi Csinping kínai elnököt. Arra akarta rávenni, hogy gazdasági embargóval kényszerítse Kim Dzsong Unt: hagyjon fel nukleáris és rakéta kísérleteivel.
A kínaiak egyáltalán nem lelkesednek azért, hogy gazdasági embargót alkalmazzanak Észak Koreával szemben. Trump ezért a kereskedelmi kártyát is elővette Peking figyelmeztetésére.
Washingtonban a kereskedelmi minisztérium dömpingváddal illette a kínai alumínium ötvözeteket, melyek tavaly 604 millió dollárral szerepeltek az Egyesült Államok behozatalában. Az összeg jelentéktelen, de a figyelmeztetés nem az – hívja fel a figyelmet Reuters hírügynökség.
Különösen azért nem, mert ezúttal nem egy cég, hanem a kormány lépett. Az amerikai cégek persze nem véletlenül óvatosak: félnek a visszacsapástól. Kína ugyanis a világ elsőszámú kereskedelmi hatalma, óriási belső piaccal.
Amikor ezt az amerikaiak valamilyen okból „elfelejtik”, akkor Pekingben a külügy siet erre felhívni a figyelmüket.
Trump elnök emiatt nem is nagyon sietett valóra váltani választási ígéretét, vagyis azt, hogy 45 százalékos külön vámmal sújtanák a kínai áruk importját. Ehhez tudni kell, hogy
2016-ban az USA kereskedelmi deficitje meghaladta a 350 milliárd dollárt Kínával szemben,
szeptemberben pedig minden havi rekordot megdöntött a különbség a behozatal és a kivitel között.
Trump nemrég Pekingben még minden szépet és jót elmondott a két óriás viszonyáról. Magával vitt egy videót, melyen unokája kínai nyelven köszöntötte Hszi bácsit és nejét. (Hszi Csinping Kína első embere, aki a legutóbbi pártkongresszuson megerősítette pozícióját. Kína elnöke az utóbbi időben a szabadkereskedelem bajnokaként viselkedik, szemben Trump elzárkózó politikájával).
A Kína elleni kampány mögött a kereskedelmi főképviselő, Robert Lighthizer áll, aki már a nyáron nekiment a kínaiaknak a szerzői jogok ügyében. A,úgy egyáltalán nem alaptalanul: Kína ebben a tekintetben ugyanis maximálisan negligálja a nyugati normákat. Vagyis, igyekszik mindent lekoppintani anélkül, hogy ezért akár egy centet is fizetne. A buzgó kereskedelmi főképviselőt aztán mégis leállították. Trump ugyanis Pekingbe készült, ahol díszebédet adtak a tiszteietére a Tiltott városban, a császárok és a kommunista csúcs vezetők lakhelyén – ez ritka diplomáciai kegynek számít. Sok mindent meg is ígértek Trumpnak, aki valójában egy valamire nagyon számított: Észak Korea megrendszabályozására!
Egy darabig úgy látszott, hogy megy is a dolog: Kim Dzsong Un rezsimje szeptember 15 óta nem hajtott végre új rakéta vagy nukleáris kísérletet. Aztán Észak Korea fellőtte új interkontinentális rakétáját, amely állítólag az USA-t is elérheti. Vagyis a megrendszabályozás nem mondható sikeresnek.
Washington azt várja Pekingtől, hogy alkalmazzon olajembargót Észak Korea ellen, vagyis kényszerítse térdre Phenjant.
Kína erre szemlátomást nem hajlandó. Ha ugyanis összedőlne a kommunista diktatúra Észak Koreában, annak beláthatatlan következményei lennének az egész térségben. Kína határainál pedig megjelennének az amerikai járőrök. Ehhez végképp nem ragaszkodnak Pekingben. Trump most újra kereskedelmi háborúval fenyeget, igaz, nagyon óvatosan. Az alumínium ötvözet ügy a maga 604 millió dollárjával egy próba-léggömb. Sok függ Peking válaszától hiszen a kínaiak jók tudják: csakis úgy előzhetik meg Amerikát, ha nyitva tartják a globális piacot, és ott nyomják le az Egyesült Államokat.
„Robotpilóta üzemmód” – röviden így jellemzik Donald Trump Ázsia-politikáját, amelyet sokak szerint tökéletesen szimbolizált az amerikai elnök november elején tett kelet-ázsiai körútja. Csakhogy egy valamit kifelejtenek: Obama 2014-es „kelet-ázsiai turnéját” sem lehetett egyértelmű sikerként elkönyvelni, sőt, egyes esetekben még jelentős visszalépés történt.
Donald Trump kelet-ázsiai útjának fő állomásai. A kép forrása: Link
Kihagyott ziccer
Ugyanakkor, ha a Trump 2017-es kelet-ázsiai útja összehasonlítjuk Barack Obama 2014-es április látogatásaival, akkor már lényegesebb különbségeket lehet felfedezni. Különösen azon a téren, hogy az egykori demokrata elnök mekkora elvárásokkal vágott neki a „turnéjának”: gyakorlatilag mindenhol jelentős változásokra számítottak. Csakhogy Obama-útja sok regionális szövetséges számára inkább csalódást okozott, mintsem elégedettséget.
Különösen Malajziában várták az elnököt. Forrás: Link.
Az első lényeges különbség Kína kapcsán vehető észre. Természetesen Trump esetében itt sem volt zökkenőmentes a dolog, de elmaradt a „nagy kereskedelmi háború” kirobbanása, nem kerültek szóba sem az emberi jogok, sem pedig a kínai külpolitika egyes vitás területei sem, mint például a Dél-kínai-tengeren zajló szigetépítések. Trump Észak-Korea kapcsán pedig Kína segítségét kérte, amit úgy tűnik, hogy meg is kapott, hiszen a rakétakísérletek leálltak és egyre kevesebb kínai árut, illetve nyersanyagot kap Phenjan.
A megfigyelők szerint az amerikai elnök egészen „baráti hangnemet” ütött meg Hszi Csin-ping kínai elnökkel szemben, aki cserébe nem győzte hangsúlyozni, hogy
„mindkét ország számára van hely a térségben”.
Ezzel szemben Obama 2014 áprilisában kihagyta Kínát és csupán novemberben látogatott el a kelet-ázsiai országba, de akkor is csak azért, mert az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) találkozóján vett részt. Ugyanúgy szembetűnő, hogy Obama régióban való utazásait a kínai média és politika sokkal hevesebben fogadta és negatívnak ítélte, mint most Trumpét.
Hagel egy alkalommal ujját felemelve – ami rendkívül barátságtalan gesztust jelent a diplomáciában – szólt be a kínai partnerének. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Ez korántsem volt véletlen: 2014 elején a dél-kínai-tengeren zajló szigetépítések, a kiterjesztett kínai azonosító övezet miatt rendkívül feszültté vált Peking és Washington viszonya. Ezzel párhuzamosan egy igencsak kemény diplomáciai incidens bontakozott ki a két fél között. Áprilisban Chuck Hagel akkori amerikai védelmi miniszter Kínában járt, ahol szokatlanul “harcias” szóváltásba keveredett a kínai kollégájával a Tajvannak eladott Perry osztályú fregattok és Japánnak nyújtott támogatás miatt. A kínai védelmi miniszter erre úgy reagált:
a kínai hadsereg azonnal mozgósítható, és képes bármely csatát megnyerni, ami ergo felért egy háborús fenyegetéssel
Lényegében egészen a novemberi Obama-Hszi találkozóig a két ország között rossz volt a viszony és akkoriban mindennaposnak számítottak a diplomáciai adok-kapok, valamint egymás politikájának folyamatos bírálata.
Vonakodó szövetségesek
Az Egyesült Államok kelet-ázsiai szövetségeseinek meglátogatása során szintén felfedezhetőek érdekes különbségek. Trump Japánban és Dél-Koreában nem győzte hangsúlyozni, hogy Washington nem fordít hátat nekik, jobban elköteleződött az együttműködés iránt, nyíltan támogatta mindkét ország ballisztikus programját, újabb vadászégepéket és légvédelmi rendszerek leszállítását ígérte meg.
Abe Shinzó japán miniszterelnök hanyagolta azokat a kereskedelmi kérdéseket, amelyek komoly ellentétet jelentenek a két ország viszonyában. (Ezzel szemben az amerikai elnök nem finomkodott). A Csendes-óceáni térségben kialakított szabadkereskedelmi övezet (Trans-Pacific Partnership-TPP), pedig szintén nem volt a fő témák között. Ez volt Obama idejének egyik legfontosabb és legnagyobb külpolitikai projektje, ami úgy tűnt, hogy sikerrel végződött, de 2017 elején Trump látványosan hátat fordított az egésznek.
Kavagoe, 2017. november 5. Donald Trump amerikai elnök (b) és Abe Sindzó japán miniszterelnök mutatja az együttmûködésük jelképeként aláírásukkal ellátott sapkákat a Kaszumigaszeki golfpályán, a Tokiótól északnyugatra levõ Kavagoe városnál. MTI/EPA pool/Franck Robich
Amikor azonban Obama 2014-ben Japánban járt, akkor pont Shinzóék voltak a legjobban a TPP ellen és számos gazdasági vita árnyékolta be a találkozót. Tokió a protekcionista törekvései miatt nem írta alá a szerződést, mert a japán vezetés féltette az agrártermék (búza, rizs, tejtermékek, és cukor) importvám-szintjeit, miközben az amerikai autóipar nem volt hajlandó csökkenteni a vámokat, mivel tartott a japán riválistól. Az ellentéteket nem sikerült feloldani, ami miatt a szabadkereskedelmi övezet szóló szerződés aláírásáig 2016 februárjáig kellett várni. Shinzó ezután is csak a belpolitikai helyzet miatt volt hajlandó megváltoztatni a korábbi álláspontját
Tokió más téren sem volt elégedett Obama 2014-es útjával, mivel az is csalódást keltett, hogy habár az elnök szerint a vitatott Szenkaku-szigetek (kínaiul Tiaojü-szigetek) “amerikai védelmet” élveznek, egyben leszögezte, hogy az Egyesült Államok hivatalosan nem foglal állást a japán-kínai szigetviták ügyében, s Japán „önállóan nem dönthet” a kérdésben.
Obama és Trump dél-koreai útjának legfőbb témája az északi szomszédban uralkodó állapotok, rakétakísérletek és Kim Dzsongun diktátor „megregulázása” voltak. Csakhogy az előző amerikai elnök látogatása után látványosan megromlottak kapcsolatok Szöul és Washington között, és az akkori miniszterelnök-asszony – azóta a „szektás” és korrupció ügyek miatt megbukott – Pak Kunhje a Fehér Ház számára nem éppen kedvező diplomáciai manővereket hajtott végre.
Kibékíthetetlen ellentétek. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Az amerikai külpolitikának nem sikerült meggyőznie Dél-Koreát a TTP-hez való csatlakozásról, amelynek okai nemcsak gazdaságiak voltak: a dél-koreaiak a „történelmi előzmények” és akkoriban a Japánnal kapcsolatos szigetviták – alig 0,3 négyzetkilométer nagyságú Takesima (koreaiul Tokdó) szigetek miatt – hallani sem akart olyan szervezetről, amelyben Tokió lenne az egyik vezető szereplő.
Ráadásul Pak Kunhje elégedetlen volt Obama észak-koreai politikájával is, amelynek következtében Dél-Korea látványosan elkezdett közeledni Kína felé. A két ország Július elején a kínai elnök Hszi Csin-ping Szöulban járt, ahol találkozott Pak Gun Hje dél-koreai államfővel. Megállapodtak arról, hogy fokozzák a stratégiai és a kereskedelmi együttműködést, s 2015-re 300 milliárd dollárra növelik a kétoldalú kereskedelem nagyságát.
Pak Kunhje találkozója Hszi Csin-pinggel. Olyanra korábban még nem volt példa, hogy egy kínai elnök előbb utazzon Dél-Koreába, mint Észak-Koreába.
A legnagyobb nyertes
A többi ország esetében már ilyen lényeges különbségek nem fedezhetőek fel. Trump nem volt Malajziában, helyette az amerikai külpolitikában egyre fontosabb szerepet betöltő Vietnamot választotta, amit viszont Obama még 2014-ben kihagyott. Ám, ami mindkét elnök turnéjának „fénypontja”: a Fülöp-szigetek.
Obama látogatása során egy tíz évre szóló védelmi megállapodást írt alá a Fülöp-szigetekkel: a paktum értelmében az amerikai hadsereg ideiglenesen szárazföldi csapatokat, repülőgépeket és haditengerészeti egységeket állomásoztathat a délkelet-ázsiai ország bizonyos támaszpontjain. Május elején pedig nagyszabású közös hadgyakorlatot tartottak a Dél-kínai-tengeren, Luzon térségében és azóta sem csökkent a katonai együttműködés intenzitása. Washington Manila szinte minden kezdeményezését támogatta és a nemzetközi térben is kiállt az ország mellett.
Csakhogy 2016. június 30-án hivatalba lépett Rodrigo Duterte elnök után, aki látványosan tett az emberi jogokra, rendkívül feszültté vált a viszony a demokráciára érzékeny Obamával. Ezért Manila erőteljesen Kína és Oroszország felé orientálódott: a szigetvitákat nem a nemzetközi bíróságon oldják meg, Duterte Pekingben 24 milliárd dollár összefüggő befektetésről állapodott meg, Moszkvától pedig 6000 kézifegyvert vásárolt.
Csak saját felelősségre: Duterte azt énekli Trumpnak, hogy „az én világomban te vagy a fény”.
Ezért a filippínói elnök számára nagyon kedvező volt az amerikai elnök látogatása, hiszen ismét folytathatja az egyensúlyozást az Egyesült Államok és Kína között. Dutertének nagyon tetszett, hogy Donald Trumpnak a mai napig kiáll az igencsak vitatott drogellenes hadjárata mellett, többször kedvezően nyilatkoztak egymásról, és Washington állandóan hangsúlyozta Fülöp-szigetek geopolitikai fontosságát, amit nem írhatnak felül „holmi értékrendbeli különbségek”. A találkozón együtt bírálták Obama-politikáját és kerülték az emberi jogok kérdését is és a közeljövőben valószínűleg tovább mélyül ez a barátság.
Önmagát felülmúlva
Kétségtelen, hogy van igazság abban, miszerint Trump kelet-ázsiai útja esetében nem lehet átütő sikerről beszélni. Ezzel párhuzamosan viszont túl nagy csalódást sem keltett, mivel Obamával ellentétben nem támasztottak vele szemben nagy elvárásokat. Sőt, bizonyos mértékben a jelenlegi elnök kijelentései inkább megnyugvást hoztak a régió egyes államfői számára.
Ugyanis Donald Trumpnak sikerült úgy „végigturnéznia” Kelet-Ázsiát, hogy egyrészt megnyugtatta a szövetségeseit azzal, miszerint a korábbi ígéreteivel ellentétben nem fogja cserbenhagyni őket, de egyben elkerülte azt is, hogy Kínával komolyabban konfrontálódjon, sőt, rávegye Pekinget egy bizonyos fokú együttműködésre Észak-Korea kapcsán.
Ez pedig már önmagában siker, hiszen jóval több annál, mint amennyit az út előtt el lehetett volna várni tőle.
Az orosz titkosszolgálat behálózta Donald Trumpot – állítja Luke Harding, aki 2007 és 2011 között a londoni The Guardian moszkvai tudósítója volt, s most könyvet adott ki arról, hogy az Egyesült Államok jelenlegi elnöke és az orosz titkosszolgálat között „különleges kapcsolat áll fenn.”
Luke Harding az egyetlen újságíró, aki találkozott Christopher Steele brit titkosügynökkel, aki egy 35 oldalas jelentést tett közzé arról, hogy az orosz titkosszolgálat hogyan támogatta Donald Trump megválasztását.
Mikor kezdődött ez a „különleges kapcsolat” Trump és az orosz titkosszolgálat között?
A KGB valószínűleg 1977-ben figyelt fel Donald Trumpra, amikor a milliárdos vállalkozó nőül vette a csehszlovák Ivanát. Aztán jött a nevezetes moszkvai utazás 1987-ben, ami után kezdett el Trump arról beszélni, hogy a politikában a helye. Egyidejűleg akkor vetette fel, hogy épülhetne egy Trump-torony Moszkvában is. Erre egyébként még tavaly januárban, a választási kampányban is visszatért.
Trump sokat tanult az oroszoktól és személyesen Vlagyimir Putyintól, aki maga is a KGB ezredese volt. Mindenekelőtt azt, hogy
a hazugság olyan munkaeszköz, amely nagyon sok esetben beválik. Trump pedig briliáns politikus és remekül használja a médiát –állítja a brit szerző.
Mi lesz ezután hiszen Washingtonban vizsgálat folyik Trump ellen az orosz kapcsolatai miatt?
„Szerintem Trump előbb vagy utóbb ki fogja rúgni Mueller különleges ügyészt, aki a vizsgálatot vezeti! Nem tehet mást hiszen az ügyész jelenleg a fiát, ifjabb Donald Trumpot és a vejét, Jared Kushnert faggatja. Ha kiderül, hogy milyen is volt a különleges kapcsolat az oroszok és Trump között, akkor az USA eddig nem látott alkotmányos válságba kerül hiszen az elnöke együttműködött egy másik állammal méghozzá nem is akármelyikkel, Oroszországgal!” –nyilatkozta Luke Harding a párizsi Le Monde-nak abból az alkalomból, hogy könyvet adott ki Donald Trump orosz kapcsolatairól.
Saját oldalára is kitette, majd gyorsan eltávolította tweetjei közül a Pentagon azt a bejegyzést, amelyben egy aktivista lemondásra szólította fel az amerikai elnököt.
A @proudresister nevű Twitter-felhasználó az újabban napvilágra került, amerikai politikusokkal kapcsolatos szexuális zaklatási botrányok kapcsán írta azt, hogy Donald Trumpnak is le kéne mondania.
A Pentagon saját Twitter-oldalán újraposztolta a tweetet, majd gyorsan törölték – írja a Politico. A védelmi minisztérium szóvivője azzal magyarázta az esetet, hogy az egyik, az oldal szerkesztésére egyébként jogosult munkatársuk elrontott valamit, majd gyorsan kijavította a hibáját. Hozzátették, hogy a tweet tartalmától természetesen elhatárolódnak.
Az ügy azért kínos, mert ugyan sok Twitter-profilnál olvasható olyan megjegyzés, hogy az újratweetelés nem jelent egyetértést a poszt tartalmával, de a Pentagon @DeptofDefense nevű fiókjánál viszont nincs ilyen.
Ha az ember szomjas, innia kell. Akkor is, ha elnök. Még aki soha nem volt amerikai elnök, az is el tudja képzelni, milyen az, amikor egy nagy ország elnöke megszomjazik.
Ha van víz a közelben, nincs probléma. Legalábbis ezt gondolnánk. És valóban nincs, legföljebb annak látszik. Mert egy műanyag flakont még annak sem könnyű kinyitni, aki a világ legnagyobb hadserege fölött rendelkezik.
Végül is megoldotta a feladatot, s ha nehezen is, de végül sikerült. Megkönnyebbült a világ, már nem kell a legrosszabbtól tartanunk.
Hölgyeim és Uraim: Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke megmenekült a szomjan halástól.
Az Egyesült Államok évente 39 milliárd dollárt inkasszál a külföldi diákoktól, akik amerikai egyetemeken tanulnak. Viszont hosszú idő után most először fordul elő, hogy csökken a külföldi diákok száma.
Elsősorban Trump miatt – nyilatkozta a New York Timesnak egy oktatási szakértő. Főként a muszlim országokban érzik úgy, hogy nem látják őket szívesen az Egyesült Államokban. Az iszlamista terrorizmus miatt Donald Trump több muzulmán államot tilalmi listára tett. A külföldi diákok száma 7%-al csökkent, de jóval kevesebb a muszlim egyetemi hallgató az Egyesült Államokban most, mint Trump megválasztása előtt.
Természetesen nem lehet csakis egyetlen tényezővel magyarázni a külföldi diákok számának csökkenését Amerikában. Az oktatási szakértők rámutatnak arra, hogy méregdrága az elit egyetemek elvégzése, és erre egyre kevesebben tudnak erre áldozni.
A másik szempont az angol nyelvű konkurencia megerősödése: Ausztráliában, Kanadában vagy épp Nagy Britanniában egyre több külföldi diák tanul. Nyilván sokan közülük Amerika helyett választották ezt a megoldást. Ezenkívül sok nem angol nyelvű államban is van nívós angol nyelvű egyetemi oktatás: ebben Svájc jár az élen, de más államok szintén követik a példáját.
A külföldi diákok ugyanis nemcsak jó üzletet jelentenek, hanem alkalmat arra, hogy a világ leendő elitje megismerjen egy másik kultúrát. Ezért tartják az Egyesült Államokban veszteségnek azt, hogy hosszú idő után csökkenni kezdett a külföldi diákok száma az amerikai egyetemeken.
Alighogy távozott az Egyesült Államok elnöke a kínai fővárosból, Peking közölte, hogy különleges elnöki megbízott utazik Észak-Koreába.
Kína könnyűszerrel meg tudná akadályozni Észak Korea ámokfutását – jelentette ki Donald Trump amerikai elnök, amikor Pekingben tartózkodott. Úgy tűnik a kínai vezetés megszívlelte a tanácsát: a Kínai Kommunista Párt Nemzetközi Osztályának vezetőjét küldik Phenjanban, hogy Kína álláspontját képviselje. Hszi Csin-ping kínai elnök hivatalosan még sohasem tárgyalt Kim Dzsongun észak-koreai diktátorral, de Észak-Korea kapcsán már egyre több az egyetértés az amerikai és a kínai diplomácia között. Peking szintén azt akarja, hogy az észak-koreai diktátor fejezze be a nukleáris és rakéta kísérleteit, melyek egyre jobban fenyegetik a régiót, illetve az egész világot.
Kína Észak-Korea egyetlen jelentősebb szövetségese. Peking betartja az egyre szigorúbb ENSZ-szankciókat, vagyis nem vesz szenet és vasércet Észak-Koreától. Washington azt is el szeretné érni, hogy Kína akadályozza meg Észak-Korea olajellátását, de erre Peking nem hajlandó,hiszen ily módon a világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszere totálisan összeomlana. Ez pedig veszélyes egy olyan ifjú diktátor esetében, aki állandóan világháborúval fenyegetőzik.
Mit javasol Peking Amerikának és Észak Koreának?
Azt, hogy üljenek tárgyalóasztalhoz. Trump ugyan jelezte Pekingben, hogy ez nem kizárt, de megismételte azt a washingtoni álláspontot, hogy ennek előfeltétele az észak-koreai nukleáris és rakéta kísérletek leállítása. Phenjan viszont azt várja el az USA-tól, hogy vessen véget a kelet-ázsiai hadgyakorlatoknak. Ehhez képest alig hagyta el Trump elnök a régiót, máris amerikai tengerészeti hadgyakorlat kezdődött Észak-Korea közelében.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Ha van víz a közelben, nincs probléma. Legalábbis ezt gondolnánk. És valóban nincs, legföljebb annak látszik. Mert egy műanyag flakont még annak sem könnyű kinyitni, aki a világ legnagyobb hadserege fölött rendelkezik.
