A kínai állami média megerősítette, hogy maga Kim Dzsongun utazott Pekingbe, ahol Hszi Csin-ping kínai államfővel találkozott, és arról beszélt, hogy elkötelezett a koreai félsziget nukleáris leszerelésében.
Az észak-koreai vezető megválasztása óta most először járt külföldön. Pekingben elmondta, hogy a Koreai-félsziget atommentesítésének problémája megoldható, ha Dél-Korea és az Egyesült Államok értékeli az erőfeszítéseiket, és megteremti a béke és a stabilitás légkörét.
Kim Dzsongun phenjani látogatásra hívta a kínai elnököt, amit Hszi Csin-ping el is fogadott. A tervezett USA – Észak-Korea csúcstalálkozóról Kim azt mondta, hogy kész dialógust folytatni az amerikai elnökkel.
Az elmúlt napokban csak találgatások voltak Kim Dzsongun kínai utazásáról, miután olyan különvonat futott be egy pekingi pályaudvarra, amilyennel a mostani észak-koreai vezető apja, Kim Dzsong Il utazott a kínai fővárosba még 2011-ben. A kínaiak most megerősítették, hogy Kim Dzsongun vasárnaptól szerdáig tartózkodott Pekingben.
Az évek óta tartó nukleáris tesztelés és provokáció után meglehetősen nagy fordulat állt be Észak-Korea külpolitikájában Kim Dzsongun kínai látogatásával, az elmúlt időszakban tapasztalható látványos enyhüléssel a két Korea között, illetve az amerikaiakkal tervezett májusi találkozóval. Kim a tervek szerint a dél-koreai elnökkel, Mun Dzse Innel is találkozik áprilisban.
CCTV confirms Kim Jong-un met with Xi Jinping in Beijing. Wives also met. Kim reaffirmed willingness to meet with Trump, praised Xi as the “core” of the CCP of course. pic.twitter.com/v6HuL7DR8O
Észak-Koreából befutott a Kim-dinasztia vonata a kínai fővárosba – jelentette a Nippon News Network japán hírügynökség. A sárga sávos vonat korábban Kim Ir Szent, a kommunista rendszer alapító diktátorát vitte külföldre, ezzel jött Magyarországra is a nyolcvanas években.
A veterán kommunista vezér félt a repüléstől, és attól még jobban, hogy a gépet lelövik. Ezért ragaszkodott a vonathoz. Éppúgy, mint fia, a dinasztia második uralkodója, Kim Dzsongil, aki 2011-ben meghalt. Ekkor került hatalomra Kim Dzsongun, aki Svájcban végezte középiskolai tanulmányait, majd otthon, a Kim Ir Szen egyetemen tanult. Hivatalosan eddig sehol sem járt külföldön.
Most viszont találkozóra készül Dél-Korea elnökével, majd pedig Donald Trumppal. Illene tehát, hogy előbb találkozzon egyetlen szövetségesével, a kínai elnökkel. Pekingben gyanakodva figyelik a ténykedését, hiszen ők reformokat javasoltak háborús politika helyett. Kim Dzsongun viszont korábban kivégeztette nagynénje férjét, aki Kína emberének számított.
A bizalom tehát nem mondható teljesnek, de mindkét félnek szüksége van a másikra.
Észak-Korea külkereskedelmének 80 százaléka Kínára jut. Az illegális ügyek jórészét is kínai fedőcégeken keresztül bonyolítja le az észak-koreai titkosszolgálat. Peking mindenképp szeretné elkerülni a háborút a koreai félszigeten.
A fő kérdés most az: ki utazott a Kim-család vonatán Pekingbe? Hivatalosan senki sem mond semmit. Korábban is az volt a szokás, hogy csak utólag jelentették be az észak-koreai diktátor látogatását Kínában. Akkor is csak egy semmitmondó közlemény jelezte a csúcstalálkozó megtartását, de senki sem tudta, hogy valójában miről is tárgyaltak.
A külföldi tudósítók szerint valószínű, hogy maga Kim Dzsongun érkezett a kínai fővárosba, de néhányan úgy vélik: a húga, Kim Jodzsong képviseli a családot. Az előfutár szerepet ő már betöltötte, amikor a téli olimpián képviselte Észak-Koreát. Ezzel megtört a jég, és lehetővé vált a koreai csúcs éppúgy, mint a találkozó Donald Trumppal.
A hazatérő Kim Jodzsongot annak idején nemzeti hősként fogadták Phenjanban. Ő volt ugyanis a Kim-család első tagja, aki Dél-Koreában járt.
Kim Jodzsong egyébként nem akárki a hierarchiában: tagja a Politikai Bizottságnak, és ő a felelős a propaganda irányításáért.
Az Európai Unió több tagállama és Ukrajna is orosz diplomaták kiutasítását jelentette be válaszul Szergej Szkripal Angliában élő volt orosz-brit kettős ügynök és lánya idegméreggel történt megmérgezésére és a Nagy-Britanniával való szolidaritása jeleként. Az USA 60 orosz diplomatát utasított ki.
Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke a Twitteren jelentette be több európai uniós tagország összehangolt válaszlépését. Hétfőn az EU 14 állama közölte, hogy orosz diplomatákat utasít ki, Nagy-Britannia pedig már korábban kiutasított 23 orosz diplomatát.
Az Európai Tanács elnöke közleményt is kiadott, amelyben emlékeztetett arra, hogy a 14 ország az európai uniós állam-, illetve kormányfők múlt héten Brüsszelben tartott kétnapos csúcstalálkozóján elfogadott záródokumentum alapján hozta meg döntését. A találkozó résztvevői a „lehető leghatározottabban” elítélték a támadást, valamint felkérték az EU külügyi főképviselőjét, hogy konzultációra rendelje vissza Moszkvából az EU oroszországi nagykövetét.
Lengyelország, Németország és Franciaország négy-négy orosz diplomata kiutasításáról döntött.
Heiko Maas német külügyminiszter rámutatott, hogy a második világháború óta most először vetettek be vegyifegyvert Európában. Hozzátette, hogy az esettel kapcsolatos gyanú és a tények is Oroszország felé mutatnak, de a moszkvai vezetés egyetlen kérdést sem válaszolt meg és nem mutatott hajlandóságot arra, hogy konstruktív szerepet töltsön be az eset feltárásában.
Az Egyesült Királyságot „a háború után európai történelemben előzmény nélküli” támadás érte, amikor „Európa területén célzatosan vegyifegyvert alkalmaztak civilek egy csoportja ellen” – fogalmazott a lengyel külügyminiszter. Jacek Czaputowicz szerint a nemzetközi közösségnek közös választ kellene kidolgoznia Oroszország agresszív politikájára, amelyre példaként többek között Alekszandr Litvinyenko volt orosz ügynök szintén angliai megmérgezését, Moszkva georgiai, ukrajnai és szíriai műveleteit sorolta fel. Az említett válasz részeként említette a NATO keleti szárnyának megerősítését.
Csehország három orosz diplomatát utasít ki. Andrej Babis kormányfő hangsúlyozta, hogy a kiutasítás a Nagy-Britanniával való cseh szolidaritás jele. Hozzátette, Oroszország azzal, hogy Csehországot is azon országok közé sorolta, ahonnan a méreg származhatott, túllépett minden határt.
Olaszország, Dánia és Hollandia két-két, Finnország, Románia és Horvátország egy-egy, a Balti-országok közül pedig – Litvánia három, Észtország és Lettország Svédország pedig egy-egy diplomata kiutasításáról döntött, csakúgy, mint Svédország.
Ukrajnából 13 orosz diplomatát utasítanak ki az ukrán elnök bejelentése szerint. Petro Porosenko a Facebook közösségi portálon azt írta, brit partnereikkel és a transzatlanti szövetségeseikkel való szolidaritásuk szellemében, valamint az EU tagállamaival együttműködve hozta meg a döntést az orosz diplomaták kiutasításáról, „azon kevesek közül, akik még az ország területén” voltak.
Hétfőn az Egyesült Államok és Kanada is hasonló lépést jelentett be. Donald Trump amerikai elnök hatvan diplomata kiutasításáról és a seattle-i orosz konzulátus bezárásáról, Kanada pedig négy orosz diplomata kiutasításáról döntött.
Szergej Szkripal egykori orosz-brit kettős ügynök és lánya, Julija március 4-én súlyos mérgezéses tünetekkel került az angliai Salisbury városának kórházába. A férfi korábban az orosz katonai hírszerzés ezredese volt, s tíz éven át dolgozott a brit külső hírszerzésnek.
Brit álláspont szerint Szkripalt és lányát idegméreggel próbálták meggyilkolni, amiért Oroszország felelős. A moszkvai vezetés ezt visszautasítja. A nyugati országok határozottan felsorakoztak Nagy-Britannia mögött. Moszkva felajánlotta együttműködését az ügy kivizsgálásában, de kézzelfogható bizonyítékokat követel.
Hétfőn orosz diplomatákat utasítanak ki az Egyesült Államokból – értesült a New York-i Bloomberg portál. A kiutasítás oka a szolidaritás Nagy Britanniával. Donald Trump megígérte May miniszterelnöknek, hogy az USA is szankciókat alkalmaz Oroszországgal szemben a kémügy miatt.
Szkripal ezredes az orosz titkosszolgálat híres árulója Nagy Britanniában ideggáz támadás áldozata lett lányával együtt. Nem haltak meg, de nincs esély arra, hogy normális emberként folytassák életüket. Szkripal ezredes 100 ezer dollárért eladta szolgáltatásait a nyugati titkosszolgálatoknak. Ezért hosszú börtönbüntetésre ítélték őt Oroszországban. Kicserélték orosz kémekre, akik Nyugaton buktak le. Szkripal ezredes Angliában élt, de minthogy a CIA-nak is dolgozott, ezért Washingtonban is saját ügynek tartják az ellene intézett orosz ideggáz támadást.
Az USA 2014-ben jelentett be először szankciókat Oroszországgal szemben miután Moszkva annektálta a Krím félszigetet, mely korábban Ukrajnához tartozott. Putyin ezt követően a demokrata adminisztráció ellenfeleit támogatta az Egyesült Államokban. Hillary Clinton a 2016-os választások demokrata vesztese részben az orosz támogatásnak tudta be, hogy Donald Trump nyerte az elnökválasztást. Washingtonban ma is tart a vizsgálat Trump orosz kapcsolatainak az ügyében.
Egyébként Putyin választási győzelme után Trump gratulált az orosz elnöknek. Jelezte: készen áll egy újabb csúcstalálkozóra Vlagyimir Putyinnal. Ám közben Washingtonban a nemzetbiztonsági tanács javasolta Trumpnak: utasítson ki orosz diplomatákat a Szkripal ügy miatt. A Bloomberg értesülései szerint Trump meg is teszi ezt hétfőn, de közben utasította Jon Huntsman Moszkvában dolgozó amerikai nagykövetet, hogy készítsen elő egy csúcstalálkozót Vlagyimir Putyinnal…
Diáktüntetések Amerika- és világszerte a fegyveres erőszak ellen
Donald Trump ugyan floridai kastélyába menekült előlük, de a februári floridai iskolai tömeggyilkosság túlélői által közzétett felhívásra több mint egymillió diák, szülő és támogató gyűlt össze szombaton Washingtonban, hogy részt vegyen a Menetelés az Életünkért (March for Our Lives) mottójú megmozduláson. Hasonló tüntetésekre került sor országszerte, de a világ számos országában is, összesen több mint 800 helyen.
Az amerikai fővárosban megtartott rendezvényen négyszer annyian vehettek részt, mint a legutóbbi elnöki beiktatáson, sőt egyes becslések szerint az USA történetének eddigi legnagyobb tömegét vonzotta az iskolai katasztrófák – és a törvényhozók fegyverlobbi általi megvásárolhatósága – elleni tiltakozás. A Fehér Háztól a Kongresszusig futó Pennsylvania sugárutat végig elárasztották a tüntetők, de a párhuzamos Alkotmány sugárút egy szakaszán is sűrű sorokban vonultak és hallgatták a műsort.
Az 1999-es coloradói iskolai tömeggyilkosság óta több mint kétszáz diák esett áldozatul tanintézetekben végrehajtott ámokfutásnak, ami azt jelenti, hogy közel 187 ezer tanuló esett át azon a traumán, hogy az iskolájában lövöldöztek. A szövetségi törvényhozás tagjainak egy része anyagilag is függ a National Rifle Association (Országos Puska Egyesület) kampányfinanszírozásától, így nem csoda, hogy nem mernek a valójában fegyvergyárosok lobbijaként működő szervezet vezetősége által elítélt törvényjavaslatokra szavazni.
Washington, 2018. március 24. Yolanda King, Martin Luther King amerikai baptista tiszteletes, fekete bõrû polgárjogi vezetõ 9 éves unokája (b) és Jaclyn Corin, a floridai Parkland középiskolájában február 14-én elkövetett lõfegyveres támadás egyik túlélõje a fegyvertartás szabályainak szigorítását követelõ, Menet az életünkért címmel rendezett felvonuláson Washingtonban 2018. március 24-én. (MTI/EPA/Jim Lo Scalzo)
A csupa középiskolás washingtoni felszólaló között voltak olyanok is, akiknek közvetlen testközelségében haltak meg barátaik. Nem csoda hát, hogy a beszédek egy része érzelmi túlfűtöttségtől volt hangos és felvillanyozta a tömeget. Ugyanakkor meglepő volt az a jóltájékozottság és eltökéltség, amivel a legjobb diákszónokok felléptek.
Egyesek – különösen azok, akik az amerikai társadalom óriási többségével szemben inkább a fegyverlobbit támogatják a fegyverviselés és -árusítás biztonságossá tételének akadályozásában – azzal vádolták meg a szervezőket, hogy „éretlen gyerekeket használnak politikai célokra”. A felszólaló fiatalok egy része azonban már az idén is szavazni fog, a többiek pedig néhány éven belül. A megszólalás jogát viszont már azzal megszerezték, hogy (fél)automata fegyverek csövével voltak kénytelenek szembenézni. A menetelők között olyan is akadt, aki azt mondta, hogy már a tüntetésen is félt részt venni, mert attól tartott, hogy rájuk lőnek.
A menetelés szónokai és szervezői hangsúlyozzák, hogy ezzel a rendezvénnyel nem érnek véget a tiltakozó megmozdulások, hanem azokat mindaddig folytatják, amíg a politikusok nem tesznek hatékony intézkedéseket a fegyveres erőszak megfékezésére.
New York, 2018. március 24. Sir Paul McCartney brit popzenész, a Beatles egykori angol zenekar tagja és felesége, Nancy Shevell a fegyvertartás szabályainak szigorításáért tartott, Menet az életünkért címmel rendezett felvonuláson New Yorkban 2018. március 24-én. (MTI/EPA/Alba Vigaray)
A milliós washingtoni menetet természetesen nem politikai párt és nem állami szervek hozták össze, a résztvevőket nem ingyen buszoztatták a fővárosba, és nem is egyetlen politikai párt mellett vagy ellen tüntettek, hanem biztonságuk szavatolását követelték. A műszaki és szervezési költségeket baloldali hírességek fedezték, többek között Oprah Winfrey médiaszemélyiség és George Clooney színész meg jogász felesége, Amal Clooney.
Ha kétharmaddal győz április 8-án, tovább korlátozhatja az igazságszolgáltatás függetlenségét, még inkább a maga javára módosíthatja a választási törvényt, és még jobban elfojthatja a szabad sajtót. A jelek szerint számára a Horthy-rezsim szolgál modellül. A puha diktatúra, amely azonban csak megaláztatást és pusztulást hagyott maga után. Vagyis jelen esetben csak felgyorsulna Magyarország lecsúszása Közép-Európából a Balkánra, már ha a történelem ismételné önmagát.
A magyar kormány megállás nélkül kampányol Soros György ellen, így ha a Fidesz győz a választásokon, bizonyos, hogy a CEU bizonyos intézményeinek el kell költözniük Budapestről. Ezt Charles Gáti írja a Washington Postban Paul Lendvai legújabb Orbán-életrajzának amerikai megjelenése kapcsán. Megjegyzi, hogy Magyarországon manapság minden bajért Soros a hibás, és be is válik, hogy befeketítik, hiszen a szavazók egy része hajlandó volna a nem létező Soros-párt ellen voksolni. Vagyis termékeny talajra hull a mozgósítás a nyugati értékek ellen. A kormányfő hívei tényleg azt gondolják, hogy ha nem volnának az összeesküvő külföldi ellenségek, az országnak sokkal jobban menne. Mert különben miért lenne Magyarország az EU öt legszegényebb tagja között? Mi másért ment volna mintegy félmillió ember Nyugatra? A hivatalos magyarázat az, hogy az ország ezúttal Soros és az unió cselszövésének áldozata.
Orbán annak idején mindenben pontosan az ellenkezője volt, mint amilyen ma. Lendvai úgy mutatja be,
mint ravasz és tehetséges politikai kaméleont.
Taktikusként, szerencsejátékosként és rögtönzőként igen fontos látni, hogy elutasít mindenféle tekintélyt. Ez segít megérteni a politikafelfogását. Ma is nehezére esik, hogy elfogadja bárki másnak a felsőbbségét. Emiatt tűnik úgy, hogy ég a vágytól megteremteni a jogi fundamentumokat egy új alkotmányhoz, amely alapján azután teljes egészében tekintélyuralmi rendszert alakíthat ki. Ha kétharmaddal győz április 8-án, tovább korlátozhatja az igazságszolgáltatás függetlenségét, még inkább a maga javára módosíthatja a választási törvényt, és még jobban elfojthatja a szabad sajtót. A jelek szerint számára a Horthy-rezsim szolgál modellül. A puha diktatúra, amely azonban csak megaláztatást és pusztulást hagyott maga után. Vagyis jelen esetben csak felgyorsulna Magyarország lecsúszása Közép-Európából a Balkánra, már ha a történelem ismételné önmagát.
Nehéz megjósolni, hogy az elkövetkező években meg lehet-e fordítani ezt a folyamatot.
Szerencsére az USA ragaszkodik a tiszta választásokhoz és a média függetlenségéhez,
így ez magában foglalja a demokratikus újjászületés reményét. Az EU ellenben mindig visszariadt a kemény ellenlépésektől. Még rosszabb a dologban, hogy Brüsszel kezdi azt hinni: az idő Orbánnak dolgozik. A politikus a nacionalizmust és a szuverenitást írta a zászlajára. Ráadásul vannak hívei az lengyeleknél, olaszoknál, briteknél és Trump Amerikájában. Így hatékonyan küzd az integráció és a transzatlanti szövetség ellen. Lendvai megállapítja, hogy komolyan kellene venni.
Donald Trump amerikai elnök a közelmúltban gratulált Putyin elnöknek az újraválasztásához, és közölte: hamarosan csúcstalálkozó lehet a két ország között. Ez a békülékeny gesztus lehetővé tette azt is, hogy a két állam vezérkari főnöke telefonon egyeztessen egymással arról: miképp lehet elkerülni a fegyveres szembenállást Szíriában.
Valerij Geraszimov tábornok, az orosz fegyveres erők főnöke hívta fel amerikai kollégáját, John Dunford tábornokot. Moszkvában csak szűkszavúan ismertették a beszélgetés tartalmát, de az azért kiderült, hogy Szíriáról tárgyaltak.
A cél nyilvánvalóan az volt, hogy elkerüljék a fegyveres konfliktust az Egyesült Államok és Oroszország között.
Pedig alig pár napja, a hónap közepén Niki Haley, amerikai ENSZ-nagykövet arról beszélt, hogy ha más megoldás nincs, az Egyesült Államok készen áll akár a katonai beavatkozásra is Szíriában. Az orosz fegyveres erők vezérkari főnöke akkor keményen figyelmeztette az USA-t: megvédi katonáit Szíriában. Mindez közvetlen katonai konfliktussal fenyegetett a két ország között Szíriában.
Moszkva Asszad elnököt támogatja, míg az USA a szír államfő ellenfeleit. Még bonyolultabbá teszi a helyzetet Törökország fegyveres beavatkozása Szíriában. A törökök a kurd milíciák által elfoglalt területeken törnek előre. Törökország a NATO tagja, tehát elvben az USA szövetségese, de a Közel-Keleten inkább Oroszországgal működik együtt. A török fegyveres erők vezérkari főnöke rendszeresen egyeztet az orosz és az iráni katonai vezetőkkel.
Oroszország szembeáll Amerikával Európában is. Az orosz hadügyminisztérium közölte: Valerij Geraszimov hamarosan találkozik az Európában állomásozó amerikai csapatok főparancsnokával, Curtis Scaparrotti tábornokkal, aki egyben a NATO európai erőinek a parancsnoka is, tehát a magyar fegyveres erők is az ő irányítása alá tartoznak.
Amióta Oroszország 2014-ben annektálta a Krímet, feszültté vált a NATO és Moszkva viszonya.
A két katonai vezető találkozása enyhülést hozhat, de nyilvánvaló, hogy komolyabb áttörést csak egy Trump-Putyin tárgyalás hozhat. Ennek időpontjáról és helyszínéről még nincs döntés, de Trump és Putyin is jelezte: szívesen tárgyalnának egymással.
Ezt jelentette be az Egyesült Államok kereskedelmi főképviselője. Az Európai Unió mellett hat ország, Argentína, Ausztrália, Brazília, Dél-Korea, Kanada és Mexikó is mentességet kap.
Robert Lighthizer főképviselő a szenátus pénzügyi bizottságában tartott meghallgatáson elmondta: Donald Trump engedélyezte a vámok megfizetése alóli felfüggesztést a végleges megállapodást célzó tárgyalások idejére.
Az acél- és alumíniumtermékekre kivetett védővámokról szóló határozat holnap lép érvénybe. Az már korábban kiderült, hogy az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás tagjaként Mexikó és Kanada mentességet kap, ehhez csatlakozott most a négy másik ország és az Európai Unió.
A védővámok fő célpontja Kína,
Trump már egy másik rendeletet is aláírt, amelyben extra vámot vet ki más kínai árukra is. Kína erre válaszlépésekkel fenyegetőzött.
Az Egyesült Államok a világ legnagyobb acélimportőre – az importból a védővámok alól mentességet Kanada részesedése a legnagyobb (16,7 százalék), utána jön Brazília (13,2) és Dél-Korea (9,7). Kína részesedése kevesebb mint 3 százalék. Az amerikai alumíniumimport legnagyobb része is Kanadából származik: az összes behozatal 40 százalékát teszi ki.
a védővámok amerikai munkahelyeket is veszélybe sodornak.
Az Egyesült Államok szövetségesei és vetélytársai is a szabadkereskedelem elleni támadásnak és egyértelmű protekcionista fordulatnak nevezték a védővámokat. Az Európai Unió és Kína különösen azt nehezményezte, hogy Trump nemzetbiztonsági okokra hivatkozott.
Az EU korábban már jelezte: válaszlépéseket tesz, például a Kereskedelmi Világszervezethez fordul, és importvámokat vet ki bizonyos amerikai árukra, amennyiben nem terjesztik ki rá is a mentességet. Az Európai Bizottság összeállított egy listát, melynek kiszivárgott változata alapján szükség esetén nagyjából 2,8 milliárd eurónyi amerikai termékre vetnének ki 25 százalékos importvámot.
We should distinguish between legitimate criticism and stereotypes that may create a reaction, which is of concern, says Israeli Ambassador to Hungary, Yossi Amrani in an interview with FüHü. He doesn’t want to judge the anti-immigration campaign of the Hungarian government, he states: every society should decide itself whether it accepts immigrants. Yossi Amrani says that Iran is a threat and Israel will take all possible measures, „diplomatic or others”, to preempt its excessive influence in Syria. He also talks about where he sees an opportunity to develop Israeli-Hungarian economic relations.
Yossi Amrani Photo: Embassy of Israel
Last summer, the two prime ministers talked about the development of the economic relationship between the two countries. Are the results already visible?
The two prime ministers made quite a breakthrough in the relationship between the two countries on different aspects. Some aspects will take more time and more effort to accomplish. Once you decide on stronger economic cooperation, then it is about creating the conditions for it.
You see the appointment of State Secretary László Palkovics as head of the Hungarian-Israeli Joint Economic Committee. He is a doer, he has been to Israel a few times since the Prime Minister’s visit,
he is exploring different aspects of cooperation, basically scientific and technological,
translated into joint ventures.
The Committee will meet in Hungary in May. So, this is one avenue of cooperation. Last week we hosted a 3-day Israeli visit of the V4 innovation working group. This is the second round of meetings, the aim is to expose the Israeli high-tech environment to the V4 countries. Now the V4 have to conclude among themselves on the priorities. My counterparts in the Ministry of Foreign Affairs and Trade are very optimistic.
On our own, we try to encourage Israeli businessmen to explore the possibilities of investment in Hungary. We are more engaged as an embassy, there is an active economic department, which has not existed in the past. I would not say that we would see immediate results in the volume of trade, this would take more time, but on the aspect of academic, technological, scientific cooperation we definitely see the beginning.
The high-tech sector, innovation is very strong in Israel. Do you think that this will be the main focus of the cooperation?
There are different aspects. There is TEVA, it is an Israeli company, which is active in the country, though it is still undergoing certain restructuring. There is NNG, which is owned by Israelis. There are major Israeli investments in real estate development in the country.
The opportunity to invest in Hungary exists.
A government has to identify where it sees the advantage of joint cooperation, a win-win for both countries.
It can be agriculture, there is ongoing cooperation on this field, a Hungarian group is going to Israel every year, Israeli know-how is implemented in the country. There is cooperation on water management, Hungary is a leading country in that aspect.
What we see as a major aspect is safe cities, smart mobility and high-tech. That’s where you see a potential of cooperation. And cyber, whether it is civilian or any other kind of cyber use. I can’t go into specifics, because things are in the making. But there is a process, a trend, and you have to nurture and support this trend, but there is a commitment on both sides.
There has been a great emphasis on tourism in recent years, in both direction. Is it still growing?
The numbers are very high. You can never figure out the exact number of Israeli tourists, because many Israelis, once they fly to Europe, are using EU passports, many Israelis hold double citizenship. We have figures of Israelis using Israeli passports. The numbers are close to 200,000 a year.
This is a high number. Even if you don’t have the exact figures, it is enough to walk on certain places in Budapest to hear Hebrew. So
the presence of Israeli tourism is very high here,
there are some Israeli hotels in the city as well.
Photo: Embassy of Israel
I think that the future is to deploy more Israeli tourists all over in the country. Now they spend their time in Budapest, they love Budapest, they love coming here, they like eating in local restaurants – Budapest is well known. But we are now trying to expose other parts of the country. Balaton comes as a priority, but not only Balaton, there is a direct flight between Debrecen and Tel Aviv. This part of the country, Debrecen, Nyíregyháza and maybe other destinations can also be important.
The number of Wizz Air and El Al flights to Budapest is a clear indication that this is a profitable direct line between the countries and there is a demand for that. We see more Israelis visiting Hungary, ten times if not more, than Hungarians visiting Israel. Over there we should see more progress.
In recent years there were several political campaigns in Hungary that, many people said, had anti-Semitic tones. For example, the campaign against George Soros. What do you think about this?
I am very careful with the use of the word anti-Semitism. I would recommend to anyone to think in advance what it means to be an anti-Semite. For me, and this is my definition, to be an anti-Semite is to hold certain views of the Jewish people and Israel. Having a view on a certain individual like me or anyone else does not constitute anti-Semitism.
You can have your views on certain people, you can have your criticism on Israel, as long as this criticism is not accompanied by anti-Semitic tones.
For me to have anti-Semitic tones means to generalize certain prejudices and superstitions about the Jews.
What about when an MP shares a photo on which a person’s name appears on a dead pig?
I would distinguish between criticism, which is legitimate, and the use of certain images and certain stereotypes, which may create a certain reaction, which is of concern. If someone takes a photo of a Jewish person, or someone of Jewish origin, and it is not necessarily the same, it is a question of how you identify yourself, so, if someone takes a picture which is identified with a known Jew and has it with a slaughtered pig, then I would call it insensitive, bad taste, lack of proper judgment.
I would be very afraid to call it anti-Semitic, but at the same time I have to be very honest and very clear:
once those things may repeat itself and once people understand that the overtone or the general tone may be inciting against Jews and bring different terrible images from the past, then this is a real danger and real threat to the society, beyond the question of anti-Semitism.
At the end we are all supposed to be quite educated about the past, about each other.
Also, many people say that the narrative of the campaign against the asylum-seekers resembles a certain narrative from the 30s. For example, when politicians are talking about a globalist enemy that has no home, speculates with money… What do you think about this?
I would not judge the anti-immigration campaign in Hungary or in any other country. We have to be clear about the definitions. There are labor immigrants and there are human rights refugees. Once you deal with human rights refugees, then I think it is a human responsibility to provide shelter, to find a solution to the misery of people.
Israel is also facing a challenge of illegal immigration. People, who seek “shelter” there, are they prosecuted in their own country? It is not always the case. Some of them left a certain country and walked thousands of kilometers through many other countries and then they asked asylum in Israel. By international law,
you can leave your country and ask for asylum, but you have to do it in the first country of destination.
When you travel to many different countries and settle where the economic situation and the standard of living is much better, then it is a tough choice for the society whether it is willing to absorb immigrants or not. It is like asking to host someone in your home. A country is your collective home. You should be the ones to decide about absorbing others. This is not racism, this is not about immigrants, it is protecting your way of life.
In general, how do you see: is anti-Semitism a problem in today’s Hungary?
Photo: Embassy of Israel
I don’t want to talk about today’s Hungary, I think all over the world numbers and incidents show that we see the ongoing terrible face of anti-Semitism. In Hungary you see that the government is very active and very sensitive to the concerns of the Jewish community. You see the government investing in Jewish life and Jewish history.
But at the same time people have certain opinions, certain views, that’s what the public opinion polls show, which harbor certain anti-Semitism.
Jewish people are safe in this country.
But we are not yet in a world, where bigotism, xenophobia and prejudices are erased. This is the case not just in Hungary, but in many countries in Europe.
We are close to the Holocaust day in April, and you ask yourself whether the lesson has been learned in this continent. Some of the immigrants who come to Europe introduce again anti-Semitic views. This is also something to think about.
There is a vibrant Jewish cultural life in Budapest, but less so in the countryside. I know that you have visited many places in Hungary, do you think that Jewish cultural life can have a revival in the countryside as well?
I think that there can be and there should be. And I think that
the different Jewish organizations in the country should cooperate in introducing Jewish cultural life in the countryside.
If we would like to dispel certain prejudices, then it is about sharing culture, not imposing views. It is either through education, but also through cultural cooperation. In this regard, together with ZsiFi, the Jewish Film Festival, we started a joint project of a Jewish-Israeli film week. Hopefully this year we will deploy the festival in five other cities, not only in Budapest. We started last year, but it was only on a low scale. This year we have higher expectations.
We have now an exhibition of Israeli art. Any time we can, we are trying to introduce Israeli culture to the countryside, but we need partners for that. More than what we have now.
Israel condemned the Polish Holocaust-law. Are there negotiations about it, or any development?
Israel considers Poland a key strategic ally, an important country within the EU and the Visegrad Group. We have strong cooperation in different aspects. There are now certain differences between the two governments on the respective Polish law.
Regardless of the Polish sensitivity, which we recognize,
there is a need to recognize Jewish and Israeli sensitivity.
The two governments decided to form an expert’s commission from both countries. Having in mind the good cooperation, the history of the relationship between the countries, it is very important that they committed themselves and engage in open exchange of views to better understand the sensitivities. Hopefully it would provide them and us with an insight that would allow us to resolve this crisis.
When we talk about Israel it is inevitable to talk about the war that goes on in Syria. There were reports that Israel helps certain rebel groups to keep Iran as far from the border as possible. But the Syrian government seems to be more and more powerful, and this also means that Iran’s influence in Syria is getting bigger. What is Israel’s point about it? Is there a red line?
Syria is a neighboring country and a country of instability of the last 8+ years. Israel has tried its best to keep itself out of the conflict in Syria, but we have certain strategic interest, security and diplomatic interest in that country.
You may remember that
Israel is offering medical help to the victims of the Syrian civil war,
hundreds, if not thousands of Syrians have been treated in Israeli hospitals. We do not want to take an active part in the political bickering among the different groups in Syria. We are fully aware of potential consequences of future instability in the country and the disintegration of the sovereign Syrian state, but
Syria cannot be a part of a certain Iranian axis. Israel will take all possible measures, whether they are diplomatic or others, to preempt such a scenario.
We engage in close contacts with different relevant players in the Syrian conflict, to make sure that the strategic balance in the region is not being jeopardized.
Iran is a threat.
The Iranian effort to expand its influence to neighboring countries creating a certain axis to the Mediterranean is an issue of concern.
The Hezbollah also gained strength in the Syrian war, and the terror group reportedly has thousands of missiles aimed at Israel. Is an upcoming war a possibility?
I am not a prophet, and I definitely don’t want to be a prophet of wars. There is a certain military situation, a risk assessment. We discussed Iran, this is also part of the risk assessment. Israel now enjoys a very close strategic cooperation with some of its Arab neighbors. This is an important development in the strategic perspectives of Israel.
Hezbollah is there.
Some people think Hezbollah is a political power, but I don’t know any other political power in the world with such a firepower and missiles power.
The statements made by Sheikh Nasrallah, the Secretary General of Hezbollah, echo the statements coming from Iran and are about shelling Israel, putting Israel on fire and so on.
Israel is a country that takes security very seriously.
We will not let Hezbollah or anyone else undermine normal life in Israel.
And Hezbollah knows it.
Speaking of the cooperation with Arabic countries, Iran is now a common enemy of Israel and Saudi Arabia. It was reported that there had been historic talks on high levels between the countries, Israeli generals gave interviews to Saudi media…
Retired generals…
Do you think that this process can eventually lead to peace treaties as well?
I recommend a historic perspective, as we are approaching landmark dates, April 19th will be the 70th jubilee of Israel’s independence. I don’t ask you to recall 1948, or even 1967 or 1973. I would just say that Israel is a very different country in 2018. A strong country.
Photo: Embassy of Israel
The strength of a country is not measured only by its military power, it is also judged by its economic power, by its place in the international community, by its spiritual and intellectual power. In 2018 Israel is very different than the Israel I was born into.
So, this is part of the change, and the other part is the legitimacy and the acceptance Israel is gaining in its own region.
It is not the invader any more.
It is not a group of colonialists moving to the Holy Land. Israel is a player, a part of the national security in many countries in the region. And this is a very important development that we should not ignore.
The cooperation, and I would not elaborate beyond that, between Israel and neighboring countries is on security matters.
The security of Israel depends on the security and stability in other countries. But we should also say that their security and stability depends on Israel’s cooperation.
So this is a win-win.
This is the development in the last few years. Basically the roots were in the Obama administration’s policy, the Iran agreement, but mostly it is the result of the developments in the region itself. There is an understanding that through cooperation you serve your own purposes much better.
Two, two and a half years ago several experts in Israel told me that there is a ceiling of cooperation because of the Palestinian issue. They also said that it is not the most important one for other Arabic countries, however, it is a symbolic one, so, there can’t be open cooperation between Israel and Arab countries unless it is solved somehow. Do you agree? Do you think that the two-state solution is still viable?
I believe in the two-state solution, I think it is Israel’s interest. I am not sure whether the Palestinians have this idea in their mind that we should develop into two separate political sovereign entities. For Israel the two-state solution is a must. We need to find a political resolution, and I am not sure we are getting close to there. So
I believe in the two-state solution, but I don’t know whether it is feasible in the immediate future.
On the question of a ceiling to Israel’s relationship with the region… In my career I have learnt not to accept any ceilings, any limits set by certain professionals. Shimon Peres used to say that professionals are very good in analyzing the past, they are not very good in foreseeing the future. I can understand the logic of those professionals you quoted, but this was true ten years ago. And we have seen progress.
Now, the question is what we expect. Open borders? Exchange of tourists? This is not what is on the agenda. The basics of bilateral relations are on it: economic, military, strategic cooperation and the cultural, people to people relations.
By my analysis, out of the four elements we are making a huge progress in the first three. Economic cooperation: gas, electricity, water, it is happening, it is infrastructure, it is life. Without that, there is no life. Military cooperation: I should not go into any further details, but you just need to watch the news. Strategic cooperation: we have discussed that Israel is stability for many countries, their stability is Israel’s stability.
The one element that is missing is the people to people relationship.
70 years after the war of independence, with the history of the region, this is something that may develop in the future. If you explore the history of the French-German relationship, and you see the chemistry between the leaders of the two states, the cultural cooperation, then let me remind you that this was not the case till the end of World War II. The world has changed. The world can change between Israelis and Arabs as well.
I don’t believe in ceilings, I believe in interests and in Realpolitik. We live now in an era when the leaders of most Arab countries are realistic, and they see the interest of their countries.
Does the acknowledgment of Jerusalem as Israel’s capital influence this process?
No, because it is the capital of Israel. Where else is the capital of Israel? Honestly, all those people, especially Europeans who criticize President Trump and say that he has derailed the peace process or hampered stability in the region, when they go to Israel, where do they visit? Which city do they hold their meetings in? Haifa? Afula? Jerusalem, where else, it is the capital.
For some reasons it is very difficult for some countries to recognize Jerusalem. Okay. But there is no other capital.
Különbséget kell tenni a jogos kritika és az aggodalomra okot adó reakciót kiváltó sztereotípiák emlegetése között, ezt mondta Izrael magyarországi nagykövete, Yossi Amrani a Független Hírügynökségnek adott interjúban. A menekültellenes kampány hangvételét nem akarta minősíteni, azt mondta: minden országnak magának kell eldöntenie, kit fogad be. Yossi Amrani beszélt arról is, hogy Irán fenyegetést jelent és Izrael „diplomáciai vagy más eszközökkel” is megakadályozza, hogy túlzott befolyása legyen Szíriában. Azt is elmondta, hol lát lehetőséget a magyar-izraeli gazdasági kapcsolatok fejlesztésére.
Yossi Amrani Fotó: Izraeli Nagykövetség
Tavaly nyáron a két miniszterelnök a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről beszélt. Vannak ennek már látható eredményei?
A két miniszterelnök áttörést ért el a két ország közötti kapcsolatokban, több tekintetben is. Ezek közül némelyiknek idő kell, hogy az eredmények látszódjanak. Ha valaki szorosabb gazdasági együttműködés mellett dönt, akkor ennek meg kell teremteni a feltételeit.
Ennek megfelelt Palkovics László államtitkár kinevezése a Magyar-Izraeli Gazdasági Vegyes Bizottság társelnökének. Ő egy cselekvő típus, többször is járt már Izraelben a miniszterelnök látogatása óta,
az együttműködés több területét feltérképezte, főleg tudományos és technológiai területen,
ahol közös vállalkozásokat is létre lehet hozni.
A bizottság májusban Magyarországon találkozik majd. Ez az együttműködés egyik útja. A múlt héten a V4-ek innovációs munkacsoportja járt egy háromnapos tanulmányúton Izraelben. Ez már a találkozók második köre, a cél az, hogy az izraeli high-tech ipart bemutassuk a visegrádi országoknak. Most a V4-eknek maguknak kell dönteniük a prioritásokról. A partnereim a Külügyi és Külgazdasági Minisztériumban nagyon optimisták.
A magunk részéről mi megpróbáljuk arra bátorítani az izraeli üzletembereket, hogy fedezzék fel a magyarországi befektetési lehetőségeket. Egyre aktívabb a nagykövetség ezen a területen, van egy gazdasági osztályunk, ami korábban nem létezett. Azt nem mondanám, hogy azonnal eredményeket látunk majd a kereskedelmi forgalomban, ehhez idő kell, de a tudományos és technológiai együttműködésnek már mindenképp látjuk a kezdeteit.
A high-tech szektor, az innováció nagyon erős Izraelben. Ez lehet az együttműködés fókuszában is?
Többféle terület van. Ott a TEVA, egy izraeli vállalat, amely aktív az országban, még ha most bizonyos átalakuláson is megy keresztül. Ott az NNG, amelynek szintén izraeli tulajdonosai vannak. Vannak komoly izraeli befektetések az ingatlanpiacon is.
Van lehetőség magyarországi befektetésekre.
Egy kormánynak azt kell felismerni, hol látja az együttműködés előnyeit, hogy win-win helyzet jöjjön létre.
Ez lehet a mezőgazdaság is, ezen a területen is van együttműködés, minden évben megy egy magyar csoport Izraelbe, az izraeli know-howt pedig alkalmazzák itt. Vízgazdálkodási együttműködés is van, ezen a területen Magyarország vezetőnek számít.
Ahol mi a legnagyobb lehetőséget látjuk, az a biztonságos városok, az intelligens mobilitás és a high-tech. Ezen a területen van együttműködési potenciál. És persze a kibernetika, akár a mindennapi használatban, akár más területen. Nem tudok részletekbe belemenni, mert ez még csak most alakul. De van egy folyamat, egy trend, amelyet ki kell használni és támogatni kell, és ehhez meg is van az elkötelezettség mindkét oldalon.
Az utóbbi időben komoly hangsúlyt fektettek a turizmusra is, ez továbbra is növekszik?
A számok nagyon magasak. Ugyan soha nem lehet pontosan tudni az izraeli turisták számát, mert sokan közülük, miután elrepülnek Európába, ott már az EU-s útlevelüket használják, sok izraeli ugyanis kettős állampolgár. Azokról az izraeliekről vannak adataink, akik izraeli útlevelet használnak. A számuk közelít az évi 200 ezerhez.
Ez egy magas szám. De még ha nincsenek is pontos adatok, elég Budapest bizonyos részein sétálni, hogy az ember héber nyelvű beszédet halljon. Tehát
nagy számban vannak itt izraeli turisták,
még izraeli hotelek is vannak a városban.
Fotó: Izraeli Nagykövetség
Azt gondolom, hogy a jövő az, hogy az izraeli turisták az ország más részeire is eljussanak. Most Budapesten töltik el az idejüket, szeretik Budapestet, szeretnek ide jönni, szeretnek a helyi éttermekben enni – Budapestet jól ismerik. De most azzal próbálkozunk, hogy az ország más részeit is megmutassuk. A Balaton az egyik prioritás, de emellett van közvetlen járat Debrecen és Tel Aviv között. Az országnak ez a része, Debrecen, Nyíregyháza és más úticélok is fontosak lehetnek.
A budapesti Wizz Air és El Al járatok száma egyértelmű jele annak, hogy ez egy jövedelmező útvonal, és igény van rá. Sokkal több izraeli jön Magyarországra, talán tízszer annyi, ha nem több, mint magyar Izraelbe. Ezen a téren lehetne fejlődés.
Az elmúlt években több olyan politikai kampány is volt Magyarországon, amelynek sokak szerint antiszemita felhangjai voltak, például a Soros György elleni kampány. Mit gondol erről?
Nagyon óvatos vagyok az antiszemitizmus szó használatával. Mindenkinek azt ajánlom, hogy előre gondolja meg, mint jelent, hogy valaki antiszemita. Szerintem, és ez az én saját definícióm, antiszemitának lenni annyit jelent, hogy valakinek bizonyos nézetei vannak a zsidó emberekről és Izraelről. Ha egy bizonyos egyénről gondol valamit, akár rólam, vagy bárki másról, az nem jelent antiszemitizmust.
Lehet valakinek véleménye egyes emberekről, lehet kritizálni Izraelt, egészen addig, amíg ezt nem kísérik antiszemita hangok.
Nekem az antiszemita hangok azt jelentik, hogy bizonyos, zsidókról szóló előítéleteket és babonákat általánosítanak.
Mi a helyzet akkor, ha egy parlamenti képviselő megoszt egy fényképet, amelyen egy ember neve egy megölt disznón tűnik fel?
Különbséget tennék jogos kritika és bizonyos képek, sztereotípiák használata között, amelyek olyan reakciót válthatnak ki, amely már aggodalomra ad okot. Ha valaki egy zsidó emberről, vagy egy zsidó származásúról, mert ez nem feltétlenül ugyanaz, attól függ, minek tekinti magát, tehát ha valaki készít egy képet, amelyet egy ismert zsidóval lehet összefüggésbe hozni, és ott van egy leölt disznó, akkor azt érzéketlenségnek, rossz ízlésnek és a megfelelő értékítélet hiányának nevezném.
Tartanék attól, hogy antiszemitának nevezzem, ugyanakkor nagyon őszintének és nagyon világosnak kell lennem:
ha ezek a dolgok megismétlődnek és az emberek úgy érzik, hogy ezek felhangja, vagy az általános hangvétel a zsidók ellen uszít, és felidéz különböző rettenetes képeket a múltból, akkor ez komoly, az antiszemitizmuson túlmutató veszély a társadalomra nézve.
Mindannyiunknak jól kellene ismernünk a múltat és egymást.
Sokan mondják azt is, hogy a menedékkérők elleni kampány hangvétele egy bizonyos 30-as évekbeli narratívára emlékeztet. Például amikor politikusok egy olyan globalista ellenségről beszélnek, amelynek nincs hazája, pénzzel spekulál… Erről mit gondol?
Nem akarom megítélni a magyarországi vagy más országbeli bevándorlásellenes kampányt. Tisztában kell lennünk a definíciókkal. Vannak gazdasági bevándorlók és emberi jogi menekültek. Amikor a menekültekről van szó, akkor humánus kötelesség menedéket biztosítani és megoldást találni más emberek szenvedésére.
Az illegális bevándorlással Izrael is küzd. Azokat az embereket, akik „menedéket” keresnek ott, üldözik a saját országukban? Ez nem minden esetben van így. Néhányan eljöttek egy bizonyos országból, több ezer kilométert mentek több másikon keresztül, és aztán menedékjogot kértek Izraelben. A nemzetközi jog szerint
bárki elhagyhatja az országát és kérhet menedéket, de csak abban az országban, ahova először megérkezik.
Ha sok más országon keresztül utazik, és ott telepedne le, ahol a gazdasági helyzet és az életszínvonal sokkal jobb, akkor a társadalom nehéz feladata eldönteni, hogy be akarja-e fogadni ezeket a bevándorlókat vagy nem. Ez olyan, mint valakit arra kérni, hogy fogadjon be mást az otthonába. Az ország egy közös otthon. Az ott lakóknak kell eldönteni, hogy befogadnak-e másokat. Ez nem rasszizmus, ez nem a bevándorlókról szól, hanem az életstílus védelméről.
Általánosságban hogy látja, az antiszemitizmus problémát jelent ma Magyarországon?
Fotó: Izraeli Nagykövetség
Nem akarok a mai Magyarországról beszélni, azt gondolom, hogy a számok és incidensek az egész világon azt mutatják, hogy az antiszemitizmus szörnyűsége továbbra is létezik. Magyarországon a kormány nagyon aktív és nagyon érzékeny a zsidó közösség aggodalmaira, látni azt is, hogy támogatja a zsidó életmódot és történelmet.
Ugyanakkor vannak olyan emberek, akiknek bizonyos véleményük, nézeteik vannak, amelyek antiszemitának tekinthetők, ezt mutatják a közvélemény-kutatások.
A zsidó emberek ebben az országban biztonságban vannak.
De még nem élünk olyan világban, amelyből eltűnt a bigottság, az idegengyűlölet, az előítéletek. Ez nem csak Magyarországon van így, hanem sok más európai országban is.
Közel vagyunk az áprilisi Holokauszt Emléknaphoz, és mindenki megkérdezheti, hogy a kontinens megtanulta-e a leckét. A most Európába érkező bevándorlók egy része megint csak antiszemita nézeteket hoz magával. Ezen is el kell gondolkodni.
Budapesten pezsgő zsidó kulturális életről beszélhetünk, de ez kevésbé igaz a vidékre. Tudom, hogy Ön már az ország sok részén járt, mit gondol, vidéken is újjáéledhet a zsidó kulturális élet?
Szerintem újjáéledhet és újjá kellene élednie. Azt is gondolom, hogy
az ország különböző zsidó szervezeteinek együtt kellene működniük, hogy vidéken is legyen zsidó kulturális élet.
Ha el akarunk oszlatni bizonyos előítéleteket, akkor az a kultúra megismertetésével történhet, nem egyes nézetek másra kényszerítésével. Történhet ez az oktatáson keresztül, de a kulturális együttműködésen keresztül is. Ezért kezdtünk a ZsiFi-vel, a Zsidó Filmfesztivállal közösen egy projektet, a Zsidó-Izraeli Filmhetet. Remélhetőleg idén öt másik városban is meg tudunk ezzel jelenni, nem csak Budapesten. Tavaly kezdtük ezt, akkor még csak kisebb mértékben, de idén sokkal nagyobbak az elvárásaink.
Van egy kiállítás is, az izraeli művészetről. Amikor csak lehetőségünk van rá, meg akarjuk mutatni az izraeli kultúrát a vidéknek is, de ehhez partnerekre lenne szükség. Többre, mint amennyi most van.
Izrael elítélte a lengyel holokauszt-törvényt. Vannak erről tárgyalások, vagy bármilyen fejlemény?
Izrael számára Lengyelország egy fontos stratégiai szövetséges, fontos ország az EU-n és a visegrádi csoporton belül is. Sok területen szorosan együttműködünk. Most vannak bizonyos nézetkülönbségek a két kormány között az említett törvényről.
Eltekintve a lengyel érzékenységtől, amit elismerünk,
arra is szükség lenne, hogy elismerjék a zsidók és izraeliek érzékenységét is.
A két kormány úgy döntött, hogy létrehoz egy szakértői bizottságot, mindkét ország részvételével. A jó együttműködést és a kapcsolatok történetét észben tartva nagyon fontos, hogy elkötelezték magukat a nyílt eszmecsere mellett, hogy ezeket az érzékeny területeket jobban megértsék. Remélhetőleg ez nekik és nekünk is segít, hogy megoldhassuk ezt a válságot.
Ha Izraelről beszélünk, akkor elkerülhetetlen, hogy megemlítsük a szíriai háborút. Voltak olyan hírek, amelyek szerint Izrael egyes felkelőcsoportokat támogat, hogy Iránt olyan távol tartsa a határaitól, amennyire csak lehetséges. De a szíriai kormány egyre erősebbnek tűnik, ami azt is jelenti, hogy az iráni befolyás is nő az országban. Mit gondol Izrael erről? Van egy határ?
Szíria szomszédos ország, és több mint nyolc éve instabil. Izrael mindent megpróbált, hogy távol tartsa magát a konfliktustól, de vannak bizonyos stratégiai, biztonsági és diplomáciai érdekeink az országban.
Talán emlékszik, hogy
Izrael orvosi segítséget nyújt a szíriai háború áldozatainak,
szíriaiak százait, ha nem ezreit kezelték izraeli kórházakban. A különböző szíriai csoportok közötti politikai civakodásban nem akarunk aktív szerepet vállalni. Tökéletesen tisztában vagyunk az ország jövőbeli instabilitásának és a szuverén szíriai állam szétesésének politikai következményeivel, de
Szíria nem lehet egyfajta iráni tengely része. Izrael minden eszközzel, diplomáciaival vagy másokkal, meg fogja akadályozni, hogy egy ilyen forgatókönyv megvalósuljon.
Szoros kapcsolatban vagyunk a szíriai konfliktus különböző releváns szereplőivel, hogy biztosítsuk: nem kerül veszélybe a stratégiai egyensúly a régióban.
Irán egy fenyegetés.
Aggodalomra ad okot az iráni törekvés, hogy kiterjesszék befolyásukat a szomszédos országokra és így egyfajta tengelyt hozzanak létre a Földközi-tengerig.
A Hezbollah is megerősödött a szíriai háborúban. A terrorszervezetnek jelentések szerint több ezer, Izraelre irányított rakétája van. Lehetséges egy háború a jövőben?
Nem vagyok próféta és semmiképp nem akarok a háború prófétája lenni. Van egy katonai helyzet, egy kockázatelemzés. Beszéltünk Iránról, ez is a kockázatelemzés része. Izrael most nagyon szoros stratégiai együttműködést tud folytatni néhány arab szomszédjával. Ez Izrael stratégiai kilátásait tekintve nagyon komoly fejlemény.
A Hezbollah jelen van.
Néhány ember azt gondolja, hogy a Hezbollah politikai erő, de nem tudok a világon egyetlen más politikai erőről sem, amelynek ekkora tűzereje és ennyi rakétája lenne.
Azok a kijelentések, amelyeket Naszrallah sejk, a Hezbollah főtitkára tett, Iránt visszhangozzák, és arról szólnak, hogy Izraelt le kell bombázni, tűzbe kell borítani és így tovább.
Izrael egy olyan ország, amely nagyon komolyan veszi a biztonságot.
Nem fogjuk megengedni a Hezbollahnak, vagy bárki másnak, hogy lehetetlenné tegye a normális életet Izraelben.
És ezt a Hezbollah is tudja.
Ha már az arab országokkal való együttműködésről beszélünk, Irán most közös ellensége Szaúd-Arábiának és Izraelnek. Beszéltek arról, hogy történelmi, magas szintű tárgyalások voltak a két ország között, izraeli tábornokok nyilatkoztak szaúdi médiumoknak…
Nyugalmazott tábornokok…
Mit gondol, lehet, hogy ez a folyamat esetleg békeszerződéshez is vezet majd?
Azt javaslom, hogy nézzük ezt történelmi távlatból, hiszen fontos dátum közeleg, április 19-én ünnepeljük Izrael függetlenségének 70. évfordulóját. Nem kérem, hogy gondoljon vissza 1948-ra, vagy 1967-re vagy 1973-ra. Csak annyit mondok, hogy Izrael 2018-ban egy teljesen más ország. Egy erős ország.
Fotó: Izraeli Nagykövetség
Egy ország erejét nem csak a katonai erőn lehet mérni, hanem a gazdasági erején, a nemzetközi közösségben elfoglalt helyén, a spirituális és szellemi erején is. A 2018-as Izrael egy teljesen más ország, mint amelyikben én születtem.
Ez is a változás része, és ugyancsak ennek része a legitimáció és elfogadottság, amelyet Izrael egyre inkább elnyer a saját régiójában.
Most már nem Izrael a hódító.
Már nem egy csoport gyarmatosító, aki a Szentföldre költözik. Izrael a nemzetbiztonság része a régió sok országában. És ez egy olyan fejlemény, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagynunk.
Az Izrael és a szomszédos országok közötti együttműködés, és ezt nem fejteném ki bővebben, biztonsági területen zajlik.
Izrael biztonsága más országok biztonságán és stabilitásán múlik. De azt is el kell mondani, hogy az ő biztonságuk és stabilitásuk Izrael együttműködésén múlik.
Szóval ez egy win-win helyzet.
Ez az elmúlt évek fejleménye. A gyökerei az Obama-kormány politikájában voltak, az Iránnal kötött alkuban, de leginkább a régió saját fejlődésének az eredménye. Sokan megértették, hogy az együttműködés sokkal inkább szolgálja az ő saját érdekeiket is.
Két, két és fél évvel ezelőtt Izraelben több szakértő is azt mondta nekem, hogy van egy plafonja az együttműködésnek, a palesztin kérdés miatt. Azt is mondták, hogy bár nem ez a legfontosabb kérdés más arab országoknak, de szimbolikus ügyről van szó, és ezért addig nem lehet nyílt együttműködés Izrael és arab országok között, amíg ezt valahogy meg nem oldják. Egyetért ezzel? Mit gondol, a kétállami megoldás továbbra is lehetséges?
Én hiszek a kétállami megoldásban, szerintem ez Izrael érdeke. Abban nem vagyok biztos, hogy a palesztinoknak is az jár a fejükben, hogy két különálló, szuverén politikai egységgé kellene fejlődnünk. Izrael számára a kétállami megoldás kötelező. Politikai megoldást kell találnunk, és nem vagyok biztos benne, hogy mostanában közelebb kerülünk hozzá.
Hiszek a kétállami megoldásban, de nem tudom, hogy a közeljövőben megvalósítható-e.
Arról, hogy van-e plafonja Izrael regionális kapcsolatainak… A karrierem során azt tanultam meg, hogy ne fogadjak el semmilyen plafont, amelyet egyes szakértők állítanak fel. Simon Peresz mondta azt, hogy a szakértők nagyon jók abban, hogy a múltat elemezzék, de abban nem annyira, hogy előre lássák a jövőt. Megértem azoknak a logikáját, akiket idézett, de ez tíz éve volt igaz. És azóta láttunk fejlődést.
Most az a kérdés, mit várunk el. Nyitott határokat? Turisták látogatását? Nem erről beszélünk mostanában. A bilaterális kapcsolatok alapjairól tárgyalunk: gazdasági, katonai és stratégiai együttműködésről és kulturális, emberek közötti kapcsolatokról.
Az én értékelésem szerint a négyből három területen komoly előrelépést értünk el. A gazdasági együttműködésnél a gáz, az elektromosság, a víz területén van ilyen, ez az infrastruktúra, ez jelenti az életet. Enélkül nincs élet. A katonai együttműködésről nem kellene részletekbe belemennem, de elég, ha követik a híreket. A stratégiai együttműködéssel kapcsolatban beszéltünk arról, hogy Izrael jelenti a stabilitást sok más országnak, az ő stabilitásuk pedig Izraelét.
Egy olyan elem van, ami hiányzik, az emberek közti kapcsolat.
70 évvel vagyunk a függetlenségi háború után, ismerve a régió történelmét, ez egy olyan dolog, ami talán a jövőben fejlődik majd. Ha megnézzük a francia-német kapcsolatokat, látjuk a kémiát a két ország vezetői között, hogy van kulturális együttműködés; de hadd emlékeztessem arra, hogy egészen a második világháború végéig nem ez volt a helyzet. A világ megváltozott. A világ az izraeliek és az arabok között is változhat.
Nem hiszek plafonokban, érdekekben és reálpolitikában hiszek. Egy olyan korban élünk, amikor a legtöbb arab ország vezetői realisták és látják a saját országuk érdekeit.
Jeruzsálem Izrael fővárosaként való elismerése befolyásolja ezt a folyamatot?
Nem, mert ez Izrael fővárosa. Hol máshol lenne? Őszintén, mindazok, főleg európaiak, akik kritizálták Donald Trumpot és azt mondták, hogy megakasztotta a békefolyamatot és veszélybe sodorta a régió stabilitását, amikor Izraelbe mennek, hova látogatnak? Hol tartják a találkozóikat? Haifában? Afulában? Jeruzsálemben, hol máshol, hiszen ez a főváros.
Bizonyos okok miatt több országnak nagyon nehéz Jeruzsálemet elismerni fővárosnak. Rendben. De akkor sincs másik főváros.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
