Kirill Dmitrijev, az Orosz Föderáció elnökének különleges képviselője úgy látja, a világgazdaság recessziója elkerülhetetlen. Szerinte a legérintettebb országok: Olaszország – gázimport-függőség; Németország – magas energiaigény és energiahordozó-függőség; Lengyelország – átállás szénről gázra; Belgium – a tranzitcsomópontok kockázatai; Románia – regionális ellátástól való függőség. Hozzátette, hogy az Egyesült Királyság is sérülékeny az energiaválsággal szemben az északi-tengeri kitermelés csökkenése és az importfüggőség miatt.
Az az igazság, hogy nem egy nagy etvasz úgy látni. Gyakorlatilag mindenki úgy látja, akinek van egy csöpp esze, egyedül azok nem látják úgy, illetve nem látták úgy, akiknek egy csöpp eszük sincs, különös tekintettel a nagydarab, önimádó ingatlanosra Washingtonból, meg a bugyuta sleppjére ugyanonnan, mivel az Irán elleni, teljesen átgondolatlan és abszurd támadásból hamar kiderült, hogy ezeknek együttvéve sincs mérhető mennyiségű eszük. Nemhogy egy teljes csöpp! Allah országa ugyanis egészen más, mint például Venezuela (lásd itt), mert mikor egy ostoba megtámadja, és már háromszor hitte azt, hogy győzött, akkor derül ki, hogy még huszonötször kell azt hinnie, mire megközelíti a háború első harmadának végét. Sok millió potenciális merénylő ellen nem könnyű a harc, pláne ha az önfeláldozástól sem riadnak vissza egy pillanatra sem. Az pedig, hogy a támadás következtében meg fognak szaporodni a háborús övezettől akár nagyon messze lévő országokban és városokban a terrorakciók, teljesen természetes.
Hamar kiderült, hogy az Irán ellen támadóknak nincs B tervük, mert arról azt sem tudják, micsoda, de nagyon úgy néz ki, hogy A terv se volt… illetve mégis, ám az a „Vagy hatot, vagy vakot” elv alapján működött. Sajnos nem hatost dobtak. Ami bejött, illetve kijött nekik, az a vak (a régi dobókockákon az egy pont helyett gyakran teljesen sima, pöttynélküli felület látható), minősítve egyben a politikai éleslátásukat.
Egyedül Putyin járt jól, akinek hirtelen-váratlan sok vevője lett az olajára, ráadásul akármennyit megadnak érte a sorban állók.
– Kösz, Donald! – vigyoroghat most az orosz tömeggyilkos 400 szobás tengerparti kis dácsájában kaviár után és pezsgő előtt. – Nagy jót tettél velem, és nagy rosszat mindenki mással, de főleg Ukrajnával. Hirtelen lett újra pénzem pusztítani a sok ukrán… illetve náci nyomorultat, pont úgy, ahogy te csinálod Iránban.
Dácsa? Hát igen. Putyin nem a fronton tartózkodik. Azzal törődjenek mások, nem igaz? Neki tengernyi egyéb és fontosabb dolga van, például átvállalja a háború összes gyötrő gondját a honfitársaitól, hagy áldozzák életüket békés nyugalomban, ő majd izgul és szenved helyettük is. Nemes önfeláldozás, ahogy az egy leendő történelemkönyv szereplőhöz illik.
Az amerikai célt illetően eleinte még gondolhatott az ember arra, Trumpék célzatosan tették, amit tettek, hogy ezzel a háború általi energiahordozó drágítással belerúghassanak Kínába, és egyben Európába is, de mostanra kiderült, hogy leginkább magukba sikerült belerúgniuk, mert az amerikai választó nagyon kényes a benzinárra, és Trump népszerűsége mélypontra került. Most próbálnak kimászni valahogy a maguk ásta gödörből, amelybe önként vetették bele magukat. Nem lesz egyszerű.
Magától értetődik, hogy az iráni háborúval, ami egyelőre nem is háború, csak az ország eszetlen pusztítása (lásd Putyin hasonló ténykedését Ukrajnában), az energiahordozó forrásokat tekintve igencsak szegény Magyarországot is jól pofán verték gazdaságilag. Az sem véletlen, hogy ezt a pofán verést a mi derék illiberális regnálóink nagyon igyekeznek rákenni Zelenszkijre meg az EU-ra, így Putyinról és Trumpról, a két fő felelősről nagy ám a kuss minálunk. Ez persze tökéletesen érthető: a gazdit nem piszkáljuk, mert akkor holnap nincs kaja, se támogatás, se protekció.
Egy ilyen, egyrészt hülyék, másrészt gazemberek okozta energiaínséges szituációban sokszor jut eszünkbe Angela Merkel, a derék fizikusasszony, aki kizavarta Európát az atomerőművek biztosította nagymértékű önellátás biztonságából, és Putyin karjaiba lökte a „Mindig lesz majd olcsó orosz gáz meg olcsó orosz olaj” illúziójával. Ezzel egyrészt bizonytalanná tette az EU országok energiaellátását, másrészt az orosz elnöknek felkínálta, hogy markában tartsa Európát, de legalábbis azt higgye, hogy így van. Enélkül a hit nélkül Putyin soha nem indítja meg seregeit Ukrajna ellen. nem véletlenül robbantották föl az ukránok az Északi Áramlat vezetékét, de akkor már Putyin sajnos lendületben volt.
Arra persze a fizikusasszony nem számított, hogy valamilyen zilált agyú akarnok, akinek az emberiség nagy-nagy szerencsétlenségére a hatalma is megvan hozzá, egy ostoba, Irán elleni támadással elintézi a Hormuzi szoros lezárását, és megsokszorozza a világ energiaproblémáit. Ebből látható, hogy Merkel mennyire rossz politikus volt, mert a politikus első parancsolata: mindenre számítani kell, akármekkora ostobaság is lenne az. Ez ugyanis nem fizika, mondhatni, ellenkezőleg.
Európa erejét mutatja, hogy Putyint simán kivédekezte, és átállt más forrásból érkező gázra és olajra. Ezek drágábbak természetesen, de Európa erős gazdaságilag, még ha kies hazánkban néhány síkhülye, nem is akarja elhinni ezt. Az iráni ügy persze hatványozottan dobja meg az árakat, de remélhetőleg nagy válságig nem jutunk. Ennek valószínűségét növeli, hogy Trumpéknak valamit tenni kell, mert ha a szoros zárva marad, nekik is bajuk lesz, és nem kicsi.
A legszomorúbb ebben az, hogy az emberiségnek már rég túl kellett volna jutni ezeken az ügyeken, befejezni a patrióták (= önzés) vezette nemzetállamok (= tömeges önzés) szokott tevékenységét, azaz egymás folyamatos rugdosását, hol kemény, hol még keményebb, hol pedig kegyetlen módszerekkel, ami által mindenkinek rossz lesz. A röhej az egészben az, hogy a jelenleg legjobban rugdosódó Egyesült Államok példája mutatja, hogy ha eredetileg különálló államok nagyon szorosan összefognak (és nincs köztük egy hülye ketrecharcos ráncigálta, vétózgató, akadékoskodó, sőt gáncsoskodó, szerencsétlen ország sem), milyen sokra lehet vinni, csak azzal, hogy nem tesznek botot soha egymás küllői közé. Idaho jól megvan, valamint szorosan együttműködik Wisconsinnal, ahogy Kalifornia is Floridával. Ennek köszönhetően ma az Egyesült Államok a világ legerősebb gazdasági és katonai hatalma, és bizony az EU hülye lenne, ha nem vinné tovább ezt a vonalat egyre szorosabb és szorosabb együttműködéssel, ahogy az amerikai példa mutatja.
Persze mindenütt vannak ostobák, vagy ravaszak, akik a hatalmat állandóan a nemzetre hivatkozva akarják megszerezni, de remélhetőleg nem sokáig akadályozzák már a folyamatot, egy értelmesebb csapat eltakarítja őket az útból, és létrejön az Európai Egyesült Államok, melybe majd fölvételét kéri Kanada, Ausztrália, Tajvan… Kína… Észak-Korea, és így tovább, és így tovább.
Nagyon nehéz a borzalmas történelmi alapon, azaz az emberiség háborúk zömével szegélyezett útján az egyesülések egyre nagyobb körben való megvalósítása, de lehetséges, és ha végre megvalósult, akkor nekiláthatunk az egységes, mindenki számára optimális rendszerek kidolgozásához és megvalósításához. Minden téren, természetesen.
Zeit lassen, ahogy a vadászok és a bölcsek mondják, azaz türelmetlenkedni nem szabad, hiszen, mint tudjuk, az ember mindig a legjobbat választja, de előtte minden mást kipróbál. Sajnos sok még a kipróbálni való. Na, majd az ükunokák…
Ha valakit konkrétan az energetika jövője érdekelne, itt utána nézhet.
