104%-ra emelte a vámokat Kínával szemben Donald Trump, és ezzel brutálissá vált a kereskedelmi háború a világ két legnagyobb hatalma között.
Kína tavaly 438 milliárd dollár értékben exportált és 143 milliárd dollár értékben importált árukat onnan. Tegyük gyorsan hozzá, hogy ez az áruexport, a szolgáltatások terén más a helyzet. Kína export offenzívájának akar véget vetni Trump, aki azt hangsúlyozza, hogy a termelésben 31% Kína részesedése a világon, a fogyasztásban viszont csak 13%. Mindez persze annak az 1972-es egyezménynek az eredménye, melyet a Nixon- Kissinger páros kötött Pekingben, és melyet Teng Hsziao-ping a reformok megindítására használt ki 1978-tól. Trump meg akarja akadályozni Kína felzárkózását ahogy ezt elődei Japánnal tették: az 1988-as New York-i Plaza egyezmény véget is vetett a távol-keleti szigetország világhatalmi álmainak. Csakhogy Kína nem Japán.
Peking a nyugodt erő
Az Államtanács nyilatkozatot tett közzé Trump legutóbbi bejelentéseivel kapcsolatban, és ebben rámutatott:
”A kínai – amerikai kereskedelem mindkét fél számára előnyös, célunk a win-win szituáció amikor mind a két fél nyertesnek érzi magát. Kína és az Egyesült Államok a fejlődés más – más fokán áll, gazdasági rendszerük különböző, ezért természetes az, hogy időről időkre súrlódások keletkeznek a két állam között, de ezeket párbeszéddel kell orvosolni nem pedig egyoldalú intézkedésekkel.”
Li Csiang kínai miniszterelnök felhívta Ursula von der Leyent, hogy a világkereskedelem első és második számú hatalma egyeztesse az elképzeléseit. “Kína továbbra is együttműködik a világ más országaival, az Európai Unióval is ki akarja használni az együttműködés lehetőségeit.”
Li Csiang kormányfő így jellemezte Trump vámháborúját:
”egyoldalúság, protekcionizmus és gazdasági zsarolás.”
A kínai miniszterelnök hozzátette: ”Kína nemcsak a saját érdekeit védelmezi amikor szembeszáll az amerikai politikával hanem a világgazdaságot is a szabadkereskedelem támogatásával.
Ursula von der Leyen is azt hangsúlyozta, hogy
“az USA-val szemben meg kell őrizni a kereskedelem szabadságát.”
A brüsszeli bizottság elnökasszonya hozzátette:
”Mind az Európai Uniónak mind Kínának, a világ két legnagyobb piacának nagy a felelőssége abban, hogy támogassanak egy erős megreformált világkereskedelmet, amely szabad és igazságos.”
Az idő Kínának dolgozik?
“Kínában 500 millió olyan polgár él, aki az USA és Európa szintjén fogyaszt, 900 millió egyelőre csak Délkelet Ázsia szintjénél tart. A következő 20 évben ennek a 900 millió embernek a nagy része elérheti a fejlett világ életszínvonalát, és ezzel létrejönne a világ messze legnagyobb piaca. Ha Peking ösztönzi a hazai fogyasztást, hogy kivédje a vámháború hatását és egyidejűleg az Új Selyemút programmal folytatja a globális piac meghódítását, akkor kiütheti az Egyesült Államokat, amely magára maradhat Trump vámháborújában” – írja az Asia Times, amely felteszi a kérdést: megvan ehhez Kína pénzügyi ereje? A statisztikák nagyon különbözőek, de Peking magabiztossága azt jelzi, hogy Kína erős, és nem áll meg félúton, hanem ki akarja ütni Trumpot, aki nem véletlenül fenyegette meg 50%-os, majd 104%-os plusz vámmal Kínát, mert tart a következményektől. Mitől?
“Attól, hogy az ipar nem költözik vissza az USA-ba hiszen az Egyesült Államok nem tud az olcsó munkabérekkel konkurálni viszont a dollár milliárdok sem áradnak be külföldről a New York-i tőzsdére, ahol manapság már a részvények 40%-a külföldi kézben van.”
A kínaiak bevitték a mélyütést Donald Trumpnak a 34%-os vámokkal. Vajon hajlandók lesznek-e sokszáz milliárd dollárnak megfelelő jüannal ösztönözni a hazai fogyasztást. Ha ezt megteszik, akkor kiüthetik Donald Trumpot” – állítja az Asia Times.
