Vecsésen a „Mazsola és Tádé”, a „Frakk”, a „Kukori és Kotkoda” és „Vízipók-csodapók” mesék írója, Bálint Ágnes (1922-2008) egykori lakóhelyén, a fideszes Szlahó Csaba polgármesternek bruttó 12 millió, a hasonló politikai pályán tanyázó alpolgármesternek, Frühwirthné Halász Melindának pedig bruttó 5,4 millió forintot fizetett ki a város jutalomként! Ez a polgármester esetében az amúgy is alig érzékelhető havi 2 milliós fizetésének a hatszoros értéke.
A jutalom összege akkora, mintha a 21 ezer lakosú városban a csecsemőtől az aggastyánokig mindenki letejelt volna 571 forintot neki. Igazi földesúrról van tehát szó.
Mi lehet a jutalom oka, ha abból indulunk ki, hogy a fizetést a köz szolgálatának a legjobb tudásuk szerinti szolgálatáért kapják a polgármesterek?
Nem látok semmilyen okot jutalmazásra, különben azt kellene feltételeznem, hogy a teljesítményük sokkal többet ér, mint a hazai viszonylatban igen magas munkabér. Ez olyan, mintha a kőműveshez becsöngetne az az ügyfele, ahol falat rakott egy adott összegért, de a fal annyira, de annyira jól sikerült, hogy a hálás kuncsaft nem bírt magával, és a kifizetett díj felét hálából elhozta neki karácsonyra…
Azt hiszem Szlahó és helyettese magatartása a mesékből leginkább a „Kukori és Kotkodában” szereplő Pulykáékra hasonlít, hiszen ezt az arcátlanságot egy olyan időszakban meg merték megtenni, amikor a népen kotló állampárt számára létkérdés, hogy ne keletkezzenek olyan ügyek, ami az amúgy is gyászos választási esélyeiket tovább rontaná. Ami történt azt jelenti, hogy helyben nem egyeztethető össze a közszolgálat és a tisztesség.
De miért is?
A legfontosabb: itt „önjutalmazás” történik, hiszen technikailag a testület dönt, de az azt vezető polgármester nyilvánvalóan érdekelt a döntésben, ezért úgy irányítja az ügymenetet, hogy az elvezessen ide. Ha nem az lenne, visszautasította volna az összeget. Azt meg ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a polgármestert és helyettesét a piaci bevásárlás közben érte az egészen váratlan hír? A testületi többség is a politikai szövetségeseiből áll, tehát minden világos. Engem nem érdekel, hogy ez jogilag szabályos volt-e: ugyanaz történt megint kicsiben, mint amit nagyban a jogállammal csinálnak Orbánék. Olyan nem legitim, de jogszerű kifosztásról van szó, mint amit az Alaptörvény nevében csinál a kormány.
Második kifogásom, hogy itt újra csúnyán megreccsent a közpénzek feletti erkölcsi felelősség. A jutalmazott amúgy is közpénzből kap fizetést, és ha valakinek, neki látnia kell, mekkora anyagi gondokkal küszködik mindenki.
A közszolgálatiság elvét súlyosan sérti, ha a vezetők előbb jutalmazzák magukat, mint a közösséget vagy az önkormányzati dolgozókat.
Szlahó olyan hajóskapitány, aki süllyedő hajón lefoglalta a mentőcsónakot a maga számára.
További gondom, hogy nem tudni, milyen objektív mérhető teljesítményről van szó, és az értékelés (ha volt egyáltalán) az független volt-e. Ugyancsak vastagítja az esetet, hogy a választóknak semmi beleszólásuk nem volt ebbe sem, mint ahogy másba sem. A polgármester úgy sem lesz soha elszámoltatható, ezért csak a mohósága szab határt a jutalma nagyságának, amit valamilyen közszolgáltatástól megvont összegből fizettet ki a magának.
Ez tehát megint egy olyan precedens, ami rombolja a Fidesz-KDNP hitelét (ha van azon még mit), de fontosabb, hogy a közbizalmat is aláássa.
Továbbá sokadik hatása lehet, hogy elindul a vezérhangya a vecsési agyakban: ha ő kapott, akkor a jegyző, a képviselők, és esetleg Bodri, a fatelepet őrző süket puli is kaphat, nem? Vecsésen így egy önjutalmazó elit képe lebeghet a polgárok szeme előtt, akik „megoldják maguk között”, hogy jól járjon az, aki kussol és azt teszi, amit mondanak neki.
A „Kukoriban” a Pulykáék figurája által mutatja be az írónő, milyen következményei vannak az irigységnek, a kapzsiságnak és a becstelenségnek. A mesében soha nem ők győznek, hanem a tisztességes, dolgozó szereplők.
Hogy a vecsésiek valósága mennyire meseszerű, azt áprilisban maguknak bizonyíthatják.
 egykori lakóhelyén,){kind=link}