„Óriási lecke volt és óriási csalódás”

„Ne arra gondolj, hogy utasításokat kaptunk és nem hajtottuk végre, ilyen nem volt. Finom jelzés már igen, és akkor az ember elkezd rosszat sejteni…” Szöllősi Györgyivel a HírTV, Duna TV, M1 majd ismét HírTV népszerű műsorvezetőjével már néhány héttel ezelőtt akart a Független Hírügynökség interjút készíteni. Amikor a HírTV-nél csoportos leépítést jelentettek be. Csak most nyilatkozhatott.

Elfogultan kezdem. Valamikor, amikor még együtt dolgoztunk a Duna TV-ben, a csatorna legfelkészültebb műsorvezetője voltál. Nem volt megoldhatatlan feladat, pedig, közelről láthattam, voltak lehetetlen helyzetek. Mi volt a Duna TV előtt?

Duna előtt a HírTV volt. Én 2004 végén a Hír-ből érkeztem a Dunához, ahol két évet dolgoztam. Előtte pedig 99-től 2002-ig a Satelit TV-nél. Az évszámokra már nem is emlékszem jól, olyan régen volt…Örülök, hogy úgy láttad, nem volt megoldhatatlan feladat. Két kis tv-nél kezdtem dolgozni, ráadásul mindkét helyen a nulladik naptól. Vagyis szerencsém volt végignézni és dolgozni egészen közelről azon, hogy hogyan épül fel egy televízió. Ez teljesen más, mint egy már meglévő struktúrába csatlakozni. Megvan a szépsége és megvannak az árnyoldalai is, de egy biztos, rengeteget lehet belőle tanulni, mert tényleg minden lehetetlennek tűnő feladatot meg kell oldani. Amikor még nincs archívum, amikor egyszerre szerkesztesz és vezetsz műsort és sorolhatnám. Ráadásul a feltételek sem arról szólnak ilyenkor, hogy na itt aztán minden megvan, pénz, paripa, fegyver. De ez a szépsége is. Szóval tényleg szerencsésnek mondhatom magam, hogy az első 4 évem a televíziózásban így telt el, nagyon sokat tanultam ebből. Hízelgő, hogy azt mondod én voltam a legfelkészültebb. Ez sok mindenből adódik. Alapvetően túlkészülős vagyok. Ez valószínűleg az elején egy biztonsági játék, félsz attól, hogy olyat válaszolnak, amiről fogalmad sincs, vagy egyszerűen élő adásban elveszted a fonalat, őszintén tényleg ez van. Ráadásul még nő is vagy, tele bizonytalansággal, hú nem jó kombináció. Én pedig egyszerűen nem akartam ezt megengedni magamnak. Aztán egy idő után rájössz, hogy tényleg nem engedheted meg magadnak, magaddal szemben sem, a vendéggel szemben sem. Ez az a munka, amit nem lehet, vagy én legalábbis nem tudok rutinból csinálni. Persze kialakul egyfajta rutin, meg lehet csinálni egy beszélgetést készülés nélkül, de szerintem ez azonnal meg is látszik. Szóval szerintem maximálisan koncentrálni kell minden egyes adásnál.

A közmédia 2010/2011-es átszervezése, téged is új feladatok elé állított. Új csapatban, új műsorokban szerepeltél. Itt hogy érezted magad?

Igazából az átszervezés már, vagy még nem érintett, mert akkor már az M1-nél dolgoztam, az Este című műsort vezettem. Aztán egyszer csak jöttek a régi kollégák, a dunások. Sajnos nem mindenki, de azért az elején még sokan voltak. A Duna Televízió egyébként mindig is előkelő helyet fog elfoglalni a szívemben, nagyon fájó szívvel jöttem el onnan. Nem csak azért, mert ott dolgoztam egyhuzamban a legtöbbet, 5 évet, hanem mert nagyon jó csapat volt. Egyszerűen jó volt ott dolgozni, mindennap kedvvel ment be az ember. Sok új kihívás volt, és folyamatos megújulás. Szerintem erről te is tudnál mesélni. Az M1 egy nagy váltás volt. Óriási szervezet, évek múlva is végig tudsz menni úgy a folyosón, hogy nem ismered, aki szembe jön. Itt Az Este című műsort vezettem és aztán a híradózáshoz is visszatértem. Azt kell mondjam, hogy az az „estés” csapat a mai napig együtt maradt.

Aztán vissza az „anyaegyesületbe”, a HírTV-be. Mivel várt vissza a régi „otthonod”?

Például egy régi M1-es kollégával, D. Bányász Gergővel. Aztán már mi vártuk Hajdú Gábort és Kovács Gábort. De nem szeretnék senkit kihagyni. Tényleg csak leg-ekben tudok beszélni arról a csapatról, ami itt kialakult. Igazi műhelymunka folyt, úgy dolgoztunk, ami minden újságíró álma, szóval nagyszerű két év volt. Indult a Magyarország Élőben-nel, aztán jött a NewsRoom és az Elmúlt8Év.  Egyébként tényleg úgy jöttem vissza, mint a régi „otthonom”-ba, bár, azért az évek alatt kicserélődött a társaság, a legtöbb kollégával dolgoztunk együtt a kezdetek kezdetén. Mégis nagyon nehéz döntés volt, kaptam is hideget-meleget, de sok minden közrejátszott, hogy a HírTV-be visszajöttem; például, hogy teljesen átalakult az M1. Közben megszületett második kislányom és nem láttam már magam az új rendszerben.

Már jóval a 2018-as választások előtt érezhetővé vált egy hangsúlyváltás a HírTV-ben. Az általad vezetett műsorok mintha háttérbe szorultak volna. Jól érzékeltem?

Teljesen jól érzékelted. Azt kell mondjam, hogy a kampány előtt egy kicsivel megszűnt a napi háttérműsorunk. Először a Magyarország Élőben alakult át Newsroom-má, aztán szépen egyre rövidebb lett, míg a választásokra meg is szűnt. Nyilván érzékeltük, hogy valami nincs rendben, a kampány előtt megszüntetni egy politikai műsort érdekes, hogy mást ne mondjak.

Voltak-e belső feszültségek egyes szerkesztőségek között?

Voltak. Egyébként mindenhol vannak. De itt a legrosszabb az volt, hogy a HírTV-ben korábban nem voltak, én nem érzékeltem. A főszerkesztőnk villámhárítóként működött, legalábbis valahogy így képzelem el, ezért szerintem hozzánk nem is sok minden jutott el és egyáltalán nem foglalkoztam vele. Elég sok kritikát kapott úgyis az ember, de újságíróként a legjobb, ha mindenhonnan ütnek. Erre azért rájöttem az évek alatt, így ez sem bántott. Végeztem a dolgom és többé-kevésbé megpróbáltunk alkalmazkodni. Úgy tűnik nem sikerült. Úgy tűnik be kell látnom, hogy ez nekem nem annyira megy. Ne arra gondolj, hogy utasításokat kaptunk és nem hajtottuk végre, ilyen nem volt. Finom jelzés már igen, és akkor az ember elkezd rosszat sejteni….

Meglepett-e, hogy ilyen tapasztalattal a hátad mögött te is listára kerültél?

Egyáltalán nem lepett meg. Ha csak 2 nevet kellett volna megtippelnem, hogy kit küldenek el, beletrafáltam volna. Így aztán, hogy a 40-ben benne voltam én is egyáltalán nem lepett meg. Azt is be kell látnom, hogy egyelőre arra a fajta munkára amit én végzek, ahogyan dolgozom, ahogyan működöm, nincs szükség. Mindenesetre óriási lecke volt és óriási csalódás. De ez nem egyik pillanatról a másikra történt, hanem egy hosszabb folyamat volt. Azt mondod nagy tapasztalat van a hátam mögött. Hát az évek számát tekintve lehet, de ez a fajta tapasztalat kimaradt. Nem gondoltam, hogy 20 év után látok még újat ezen a pályán. Láttam. Úgy tűnik 20 év kevés volt, hogy a hihetetlen naivitás kiégjen belőlem. Sajnos ez most valószínűleg megtörtént.

Merre tovább?

Van már 1-2 munkám, dolgozom, de nem médiában. Egyelőre rendezvényeket vezetek, moderálok és a cégemmel szeretném folytatni a kommunikációs tanácsadást és tréningeket a kollégáimmal. Vannak távolabbi tervek is, de ezekről még nem szeretnénk beszélni.