A Salvini–Orbán-csúcs ideológiája nem más, mint lezavarni egy belpolitikai célokat szolgáló külügyi találkozót: ez az új trend. Már nemcsak Donald Trump találkozik ilyen szándékkal az észak-koreai diktátorral – javarészt értelmetlenül, hiszen azóta is inkább a fordítottja történik annak, amit vártunk – elindult ez a trend Európában is – írja Feledy Botond a pozsonyi Új Szóban.
Ennek fényében könnyebb értelmezni, hogy az olasz belügyminiszter, egyben miniszterelnök-helyettes, aki a közvélemény-kutatásokban immár lassan az élre álló Liga tömörülés elnöke, Matteo Salvini miért találkozott kedden a magyar miniszterelnökkel Milánóban. A választásokon a második helyen végző Salvini azóta a politikusi népszerűségi lista élére került, köszönhetően a folyamatos kampányüzemmódnak. Bár az olasz parlament gyakorlatilag nem tudott elfogadni új törvényeket; koalíciós partnerével, az Öt Csillag Mozgalommal sem felhőtlen a viszonya; az ígéretek közül is számos teljesítetlen maradt, de ez az olasz szavazókat egyelőre nem tántorította el.
Salvini menekültellenes retorikája miatt sikeres, ehhez kellék számára Orbán Viktor – állapítja meg az Új Szó publicistája, aki szerint Slvini és Orbán biztosan egyetérthet abban, hogy a határoknál kell az embertömegeket megállítani. Ez az, ahol Salvini is mutatott a választóinak eredményeket, még ha küzd is a hazai igazságszolgáltatással ebben az ügyben. Ami megosztja őket, az nem annyira a menekültkvóták ügye – hiszen a menekültek újraosztásáig egyikük sem kíván eljutni –, hanem a soron következő európai parlamenti választások közeledte.
A magyar miniszterelnök igyekszik a Merkel–Macron-duótól minél távolabbra pozícionálni magát, és egy bevándorlásellenes koalícióval átvenni az Európai Néppárton belül a többséget. Csakhogy eközben Salvini is meghirdette a maga, immár európai Ligáját: ő szeretne lenni a felkent európai radikális vezető. Mindketten ugyanarra törekednek, és ebben egy ideig akár még segíthetik is egymást, egy ponton viszont eljöhet a konfrontáció. Ez persze nem annyira Milánóban, mint Brüsszelben várható, bő fél év múlva.
Ahogy az a minapi magyar nagyköveti értekezleten a külügyminiszter, Szijjártó Péter szavaiból is kiérezhető volt: a rövid távú érdekkövetést zászlóra tűző országok konfliktusai gyorsan eszkalálódnak. Hiába panaszkodott a miniszter, hogy milyen súlyosan érintheti a magyar gazdaságot az amerikai–kínai–uniós vámháború, ez az „America first” gondolkodás következménye, amelyet szövetségeseivel együtt az elejétől kezdve kétségekkel kéne szemlélnie Magyarországnak, nem pedig lelkendezni felette.
Feledy Botond következtetése: a kompromisszumkultúrát hangosan és büszkén elutasító vezetők nehezen fognak egymással együttműködni. A következményekért pedig megint csak egymást fogják vádolni, ami viszont egy ördögi kört eredményez: hiszen ezzel újra a maguk erősebb érdekérvényesítését fogják sulykolni. Nehéz biztató jeleket találni arra, hogy fordulat nem csak a gödör legalján lehet.
