Ritkán tűnt a Szentföld kevésbé találó elnevezésének, de a hívők számára Jézus ígérete pontosan ez: a sötétségből a világosságba fordulhatunk.
A karácsonyi érzelmek olyan megbízhatóan érkeznek, mint a rénszarvas: nemcsak a családi haragok az ünnepi asztal körül, hanem a többi érdeklődő számára is. A puritánok nehezményezik a karácsonyt, mert annyira eretnek hagyományok keveréke az ókori Róma szaturnáliáitól a hirdetésekig. A világiak neheztelnek rá, mert még mindig sokan adják hangjukat az újszülött Isten hírét közvetítő angyalok kórusához; a köztársaságiak neheztelnek rá, mert a legfurcsább királyság legitimitása még mindig sokak számára visszhangzik.
Ó, Betlehem kis városa, milyen némán látunk hazudni!
Betlehem ma egy város Ciszjordániában, mintegy öt mérföldre délre Jeruzsálemtől. Különösen szent az arab keresztények számára ebben a régióban, és a keresztények számára szerte a világon, mióta Jézus szülőhelyeként azonosították. Egy galileai názáreti férfi ott született, ahová a hagyomány helyezi? Senki sem tudja igazán, de a negyedik században templomot építettek a barlang fölé, ahol a hagyomány szerint a születés történt.
A karácsonyi zarándoklat tanulságos, a csoda és a szörnyűség keveréke. Csodálatos, amikor sorba állsz a Fülöp-szigetekről, Nigériából és Oroszországból érkezett zarándokokkal, akik sírnak, amikor megérintik a csillaggal jelölt helyet, ahol a jászol állt; borzasztó, amikor a különböző egyházak őrző szerzetesei, akik rosszkedvűen osztják fel közöttük a szent helyeket, megtiltják, hogy rossz részben imádkozz.
„Itt nem teheted ezt”
Húsz évvel ezelőtt, a második intifáda idején izraeli tankok voltak a Manger téren, miközben az izraeli védelmi erők a palesztin fegyveresek után indultak, akik a templomban rejtőztek a helyi szerzetesekkel. 40 napos ostrom következett, és a bennlévők közül többet mesterlövészek lelőttek, köztük a templom harangozóját is. A gyanúsítottak megadták magukat, néhányukat Gázába száműzték. Az IDF mesterlövészek ma az utolsó megmaradt gázai templomot veszik körül.
Ma egy vajúdó nőnek nehezebb lehet szülni Betlehemben, mint Máriának. A város a fal mögött van, és míg a turisták és zarándokok többé-kevésbé szabadon haladnak el, ott a palesztinok sokkal korlátozottabbak. Nem részesülnek kedvezményben azok a nők, akik megpróbálnak eljutni a kiváló Szent Család szülészeti kórházba, amely a gondoskodás és a szeretet jelképe, amely szükségletektől és hitvallástól függetlenül fogad betegeket Ciszjordánia szerte.
Ezt a vitatott, harcos, vérfoltos helyet Szentföldnek nevezik azok, akik számára ez szent, a zsidók, a muszlimok és a keresztények. Normális ésszel nehéz annak nevezni, de soha kevésbé, mint ma. A világ a Hamász által október 7-én elkövetett terrorista tömeggyilkosságot finoman atrocitásoknak nevezi, már ahol egyáltalán megemlítik, és az azt követő IDF által a „polgári” negyedek elleni bombázásokat borzasztónak, megbocsáthatatlannak és szentségtelennek. Ezek a hangok elfelejtik megemlíteni, hogy a Hamász előszeretettel a polgári lakosság álcája mögött megbújva fegyverraktárakat létesített, csecsemők ágya alatt megbújó lejáratokat rejtett el, ahol a Hamász terroristái a következő támadásra készülődtek, arról a folyamatos bombázásról már nem is beszélve amit nap-nap után izraeli területekre lőttek ki ezerszámra.
Ettől az ártatlan lakosok halála nem lesz kevésbé sajnálatos, pusztán az ok és okozati összefüggések kerülhetnének más dimenzióba.
A világ reakciója, a háborgó antiszemitizmustól, egészen addig terjed, amíg az ENSZ nem követeli egyhangúan a bombázások beszüntetését, a félelem és nem pedig a jóakarat időszakát jelenti, amikor a földi béke körülbelül olyan valószínű, mint a karácsonyi Mikulás a kéményen. A legmakacsabb békítők, akik legtovább kitartottak a kétállami megoldás mellett, most különösen kétségbeesettnek tűnnek.
Az emberek világszerte az éjféli misére mennek, és énekelve ünneplik a hitük szerinti Megváltó születését.
Ez talán nem tűnik soknak. Valóban kevesebbnek tűnik a muszlimok és a zsidók számára, akik Jézust – Isa, Yeshuát – nagy prófétának tartják, de nem Istennek. Még kevésbé az ateisták, akik kételkedni látszanak földi létezésében, nemhogy földöntúli létezésében, bár a legkülönbözőbb történészek egyetértenek abban, hogy volt egy ilyen nevű ember, aki Galileából érkezett Jeruzsálembe, és a rómaiak megölték körülbelül 33-ban.
Egyedül a keresztények vallják őt a megtestesült Istennek. Ez az állítás lehet valószínűtlen, de ha van Isten, akkor annak valakinek, valahol születnie kellett. Miért ne egy asztalosnál és a még nem házas asszonyánál mutatná meg magát, a Római Birodalom peremén, egy kisváros közelében kétezer évvel ezelőtt?
Amikor az idei éjféli misén a kiságy előtt különösen a Születés templomában és a gázai Szent Család-templomban csendben és sötétségben egy csecsemőt látnak, az élet apró darabkáját, akkor lehet, hogy politikailag jelentéktelen, katonailag feláldozható, de mindenkinek hinni kell, hogy
lehetséges a sötétséget világossággá változtatni.
