„Minden olyan híresztelés, amely szerint sor kerülhet a lakosság bevonására, csak pánikkeltésre alkalmas álhír.” Ezt válaszolta a katasztrófavédelem arra az újságírói kérdésre, igaz-e, hogy a szemétkáosz megoldásába a lakosságot is bevonhatják.
Figyeljünk a megfogalmazás finomságaira: nem cáfolták az eredeti állítást, csupán azt mondták, ez a híresztelés csak pánikkeltésre alkalmas álhír. Az lett volna a cáfolat, ha illetékes hely azt írja: nem fogják a lakosságot bevonni a szemét elszállításába. Majd, el is magyarázza, hogy miért nem. Azért nem kell majd kukásnak állnunk, mert már megvannak a részletesen kidolgozott, szakemberek által készített és ily módon minden tekintetben működőképesnek bizonyuló tervek.
A katasztrófavédelem azonban nem ezt írta, hanem azt, hogy aki ilyet híresztel, az pánikot kelt.
Volt már ehhez hasonló, a szociális temetés ötlete 2013 májusában, amikor a kormány felismerte, hogy a temetés sok család számára elviselhetetlen költségeket jelent, s ezért úgy döntött, hogy jót tesz az emberekkel, ha ingyen adja, amiért idáig sok pénzt kaszált. Már akkor sem kellett volna arra gondolni, hogy a kormány velünk ásatja meg a saját a sírunkat. Pontosabban a rokonainkkal, családtagjainkkal, akik nyilván örömmel teszik ezt, más dolguk úgy sincs a világban.
Szóval, most sem kell pánikot kelteni, nem kell híresztelni, hogy lesz szociális szemétszállítás, amikor mindenki maga viszi el a szemetét. Tessék azt híresztelni, mert még ez is megtörténhet, hogy az állam illetékes vállalata azt teszi, amiért fizetik: elszállítja a szemetet.
