Nem, nem támadt fel a legendás tibeti tanító a mai Magyarországon, és ezt nem csak azért mondom, mert a buddhizmus ilyen feltámadást nem is ismer, de a lelke sem reinkarnálódhatott a város polgármesterében, Kossa Lajosban, ugyanis Milarepa kiváltképpen okos és művelt ember volt, amit a polgármesternél nem igazán tapasztalhatunk. De azért ne becsüljük le.
Ne bizony: megvan neki a magához való esze, mint majd látni fogjuk, csak legfeljebb különös, misztikus srófra jár. De lássuk, mi hír jött Abáról az Átlátszón keresztül, a G7 megerősítésével?
Sem több, sem kevesebb, mint az, hogy Kossa Lajos, Aba város polgármestere a 2019. január 23-i testületi ülésen új hagyományt jelentett be: ezentúl tibeti hangtálakkal fognak nyugtázni minden testületi döntést, az ülések kezdetén pedig gyertyát gyújtanak az ártó szellemek és az ellenzéki negatívság elhallgattatására.
A polgármester három fő ellensége: Paprikajancsi, Sunyi Róka és Páváskodó Pulyka
„Úgy tűnik, az abai polgármesternek három fő ellensége van: Paprikajancsi, Sunyi Róka és Páváskodó Pulyka. Mint a szóban forgó január végi testületi ülésen, egy mintegy 50 perces monológ közben kifejtette, a láthatatlan világ eme lényei nem zavarhatják meg az „értelmes, érdemi testületi munkát”, ezért kell a fényt jelképező égő gyertya, amely segít a láthatatlan szellemiségeket eltüntetni a teremből. A hangtál pedig azért, hogy minden egyes testületi döntést egy, a tálra mért gongütéssel ünnepeljenek meg.” (Átlátszó)
No jó, azért ezek nem csak a polgármester fejében léteznek és nem is földöntúli démonok – egyszerűen csak így hívja magában a testület ellenzéki tagjait. Mármost ha démonokkal volna baja, azok ellen ideális a hangtál, csak épp a valódi, hús-vér emberek ellen nem sokra jó. Általában véve is, a tibeti lámahitű buddhizmus igen szép, szerteágazó vallás, mely rengeteg vigaszt nyújthat a legváltozatosabb élethelyzetekben mindazoknak, akik hisznek benne, ám azok számára, akik nem hiszik, sok haszna nincs. Mondjuk az egyáltalán nem tilos, hogy valaki lámahitű buddhista legyen, eszem ágában sincs ilyent mondani, sőt, még az sem tilos, hogy az ember bolondot csináljon magából ország-világ előtt (ugyanis az illető bejelentést élőben közvetítette online az „Abai hírek” Facebook-oldal).
De azért mégis kissé különös.
Amint az is, hogy Kossa polgármester, mivel három túlvilági démon támadását érezte, néggyel több széket tett az asztal köré, melyekre meghívta, jelképesen leültette Széll Kálmánt, Mahatma Gandhit, Martin Luther Kinget és a Dalai lámát is.
Az igazi az lett volna, ha szavaznak is.
Hát, akinek ilyen támogatói vannak, bajba már nem kerülhet. Pedig volt neki baja korábban: vagy inkább nem is bajnak mondanám azt, hanem hiánynak. Pénztári hiánynak. A G7 írta meg, még tavaly decemberben, hogy az érdemes városatya egészen egyszerűen rájárt a város kasszájára, fizetési és vásárlási előleg címkézéssel 2012 és 2016 között 83 alkalommal vett fel a település pénztárából kisebb-nagyobb összegeket, összesen több mint 10,7 millió forintot. Kossa 2012 decemberében kezdett akcióba, akkor kérdezett rá először a város pénzügyes munkatársánál, mennyi van a páncélszekrényben, és rögtön magához is vett több mint 250 ezer forintot. Ezt aztán az újévben többször megismételte, úgyhogy 2013-ban már több mint hárommilliós mínusznál járt. És 2016-ig rendszeresen vette fel a pénzecskéket, harminc és kétszázötvenezer forint közötti összegeket.
A dolog úgy derült ki, hogy a város jegyzője lemondott és az önkormányzat nem talált utódot a helyére. Ekkor a Fejér Megyei Kormányhivatal illetékességből küldött egy jegyzőt a településre, az pedig új seprű volt, jól sepert: azonnal látta, hogy mekkora a hiány, és a képviselő-testület segítségével fegyelmi eljárást kezdeményezett a polgármester ellen, akinek az aláírása minden pénzfelvételi bizonylaton ott volt.
Valamit csak tudhatnak azok a bódhiszattvák, ugyanis Kossa az első felszólításra visszafizette mind a 10,7 millió forintot, egy összegben, márpedig ez minimum csoda, és mint ilyen, a Dalai láma hatáskörébe tartozik, remélem, értesült a dologról, utóbbi időben nem túl sok jó hírt kaphatott szegény. No, de a csoda szárnyakat adott a polgármesternek, aki magát mellesleg város-sámánnak nevezi.
Bejelentette, hogy Aba 2050-ig az „új világ egyik mindenoldalú jövőszigetévé” változik.
Mindenoldalú.
Jövősziget.
Jól van, lássuk, ehhez mi kell?
Ehhez az kell, hogy létrehozzák az Abai Közösségi Tudat Testületét, a Megértés Házát (a jelenlegi kultúrház helyett), a Gyöngyvirág Abai Kutatási Központot, a Teremtés Háza Gazdasági Központot, a növények „Parlamentjét”, az Abai Öngyógyítás Házát, a Meditációs Kolostort és Lélekközpontot, egy gyógyfürdőt, valamint a települést alternatív energiával ellátó energiaparkot. Be kívánja vezetni a helyi valutát, „virtuális szeretetpénzként”, az lesz a neve, hogy abai fABAtka, és ezt az egész pénznyelő programot elnevezte Kék Óceán Gazdaságstratégiának.
Ez azért már majdnem a Tejtenger Kiköpülése, amit a védikus mítoszokból ismerünk. Igaz, azok nem tibetiek.
Nagy kár, hogy ugyan ezeknek a terveknek legalább részben meg kellett volna valósulniuk idén év elejére, mégsem esett egy kapavágás sem, illetve valami mégis: letették a Shambala Gyógyító Központ alapkövét. Úgy még alapkő nem volt letéve, ahogyan ez: a gödör körül meglóbálták a Szent Korona piros párnára fektetett hiteles másolatát, és lebetonoztak az alapkővel kilenc kristályt. Ezek után semmi kétség, hogy megépül magától is, dolgozni sem kell majd rajta.
Kell a pénz a szellemeknek, démonoknak
Magától lehet, de ingyen nem – talán ezért emelte a kommunális adót legutóbbi ülésén a testület kilencezer forintról tizenkétezerre. Kell a pénz a szellemeknek, démonoknak, mindenféle prétáknak és jáksáknak, azon meg senki se csodálkozzon, ha Aba főutcáján árnyat lát suhanni: az a polgármester, és éppen rolangokat, rodzsungokat kerget a kjilkorjával.
Ámuldozni majd akkor kell, mikor majd felállíttatja a Négy Világőrző Rádzsa szobrát is a testületi ülések termében.
Még egyszer kérném: senki ne tartsa bolondnak ezt az embert, megvan neki nagyon is a magához való esze, nem ingyen lámáskodik.
Megvan az esze, csak különös srófra jár.
És azért nem egy Milarepa.
Ha az lenne, már a pénzügyi vizsgálat idején madárrá változott volna, és elszáll, a messzi Himalájába.
