Moszkva a nem kinetikus hadviselés során áldemokratikus érveléssel próbál nemzetközi támogatást szerezni Ukrajna belföldi destabilizálásához.
Az elmúlt két hónap jelentős új fejleményei az Egyesült Államokban azt jelzik, hogy Donald Trump 2025 januárjában bekövetkező második amerikai elnöki beiktatása új korszakot nyit a nyugati civilizáció történetében, ha nem is a világpolitikában. Az amerikai kül- és belügyek közelmúltbeli átalakulásának egyik aspektusa, hogy az új amerikai kormányzat nyilvánosan átvesz és reprodukál bizonyos Kreml-narratívákat a jelenlegi nemzetközi kapcsolatokról. Ez különösen az orosz-ukrán konfliktus különc magyarázataira és feltételezett megoldásaira vonatkozik.
Egy furcsa narratíva megjelenése
Már Trump 2024. októberi választási győzelme előtt nyilvános vita tárgyává vált Ukrajnán kívül az a tézis, hogy az ukrajnai vezetőváltás előfeltétele az orosz-ukrán háború befejezésének. Három évvel ezelőtt a Kreml által befolyásolt vagy ahhoz közel álló médiumok azzal kezdtek házalni, hogy Ukrajna törvényhozásának és végrehajtó hatalmának 2023 októberében, illetve 2024 márciusában rendszeresen újraválasztásra kell kerülnie, különben elveszíti politikai legitimitását. 2023-ban befolyásos nyugati kommentátorok, az akkori FoxNews szakértőjétől Tucker Carlsonig és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének elnökéig, Tiny Koxig, szintén ezt az orosz álláspontot kezdték átvenni.
Oroszország Ukrajna elleni háborúja nélkül valóban rendes parlamenti és elnökválasztásokat kellett volna tartani 2023/24-ben az ukrán béketörvények alapján. A 2010-ben elfogadott és 2015-ben megújított „A hadiállapotban érvényesülő jogi rendről” szóló ukrán törvény azonban negyedszázada tiltja az elnök-, parlamenti és helyhatósági választásokat rendkívüli állapot idején. E törvénynek és Ukrajna alkotmányának megfelelően a 2023-24-re tervezett rendes választásokat a harcok befejeződéséig és a 2022-ben bevezetett hadiállapot feloldásáig elhalasztották. A normális demokratikus folyamatok ilyen jellegű felfüggesztése katonai szükségállapotban világszerte bevett gyakorlat volt és van. Ma már számos demokrácia jogszabályaiban szerepel, köztük a német alaptörvényben is.
Továbbá, Ukrajnában a háború befejezése után nem lehet azonnal érdemi választásokat tartani. Tekintettel a háborúnak az ukrán társadalomra általában és különösen a választási infrastruktúrára gyakorolt súlyos hatásaira, a legitim demokratikus választási folyamatnak megfelelő előkészítésre van szüksége. Az „Útiterv a háború utáni ukrajnai választások megszervezésének biztosítására” című dokumentum szerint, amelyet 2025 januárjában tett közzé a neves ukrán választási megfigyelő csoport, az Opora (Bázis), a választásokra a hadiállapot megszűnése után legalább hat hónapig nem kerülhet sor. Tekintettel a választások megfelelő előkészítésének néhány kihívást jelentő szempontjára, a választások megtartására a harcok befejezése után körülbelül egy évvel később kerülhet csak sor. A Verhovna Rada frakcióinak vezetői már 2023-ban arra a következtetésre jutottak, hogy egy teljesen új választási törvényre van szükség, amely figyelembe veszi azt a sok és mély változást, amely Ukrajnában az orosz teljes körű invázió 2022-es kezdete óta bekövetkezett.
Ezek közé tartozik ukrán állampolgárok millióinak kitelepítése Ukrajnán belül és kívül, valamint a korábban szavazóhelyiségként használt középületek, köztük iskolák lerombolása. Ezek és más kihívások a szavazás új formáit, az ukrán választói névjegyzék frissítését, számos külföldi szavazási lehetőséget és számos más logisztikai, jogi és szervezési kiigazítást tennének szükségessé. Ennek ellenére az elmúlt két évben a Kremlnek sikerült az ukrán vezetés állítólagos demokratikus képviseletének hiányát az orosz-ukrán háború folytatódásának állítólagos okairól és az orosz-ukrán háború befejezésének feltételezett módjairól szóló vita témájává tenni.
A választások mint a manipuláció eszközei
2023 óta orosz és oroszbarát politikusok és publicisták arra szólítják fel Ukrajnát, hogy még a totális háború körülményei között is tartson országos választásokat. Ezzel Moszkva és társai megismétlik azt a stratégiát, amelyet már a háború tizenegy évvel ezelőtti kezdete után is alkalmaztak. Az orosz-ukrán háború 2014-től 2022 elejéig tartó első szakaszában a Kreml és kollaboránsai azt követelték, hogy Ukrajna tartson regionális és helyi választásokat az akkor már létező, úgynevezett donyecki és luhanszki „népköztársaságokban”, amelyeket Oroszország egy titkos katonai művelet révén 2014 tavaszán mesterségesen hozott létre Kelet-Ukrajnában.
Moszkva annak ellenére követelte a kelet-ukrajnai választásokat, hogy az ukrán kormánynak már nem volt hozzáférése a Donyec-medencében (Donbász) lévő két, Moszkva által támogatott entitás területéhez, ahol Kijevnek demokratikus választási kampányokat és a szavazásnak megfelelő szavazást kellett volna szerveznie. Ehelyett a Kreml tényleges ellenőrzést gyakorolt a két de facto rezsim felett a Luhanszki és a Donyecki területen. 2022-es annektálásukig Moszkva soha nem mutatott hajlandóságot arra, hogy csökkentse befolyását a két önjelölt „népköztársaság” felett. Ennek ellenére a Kreml ragaszkodott ahhoz, hogy Kijev tartson választásokat a területükön. Moszkvának még olyan nyugati diplomatákat és politikusokat is sikerült lenyűgöznie, mint a francia Pierre Morel és a német Frank-Walter Steinmeier kafkai ötletével, ami arra késztette őket, hogy javaslatot tegyenek az úgynevezett „Morel-tervre” és a „Steinmeier-formulára”.
A Donyec-medence megszállt részein azonban soha nem volt lehetséges az ukrán törvényeknek megfelelő értelmes választási kampány, szavazás, szavazatszámlálás és választási megfigyelés. Az ukrán állami hatóságok, a politikai pártok (beleértve az oroszbarát pártokat is), a tömegmédia és a civil társadalmi szervezetek 2014-től egyszerűen nem voltak ott. Ezért az ukrán kormány nem tudott és nem is akart választásokat tartani a megszállt területeken, még a 2014/15-ös minszki gag-megállapodásoknak megfelelően, a megszállás megszüntetése előtt. Ennek ellenére a minszki megállapodásokról nemzetközi politikai és diplomáciai szinten, valamint tudományos és egyéb körökben is heves viták folytak, mint a béke állítólagosan elszalasztott lehetőségéről. Ezek a végső soron abszurd viták bizonyos mértékig a mai napig tartanak, bár a megállapodások végrehajtása a Donbasz orosz demilitarizációja nélkül mindig is rejtély maradt.
Moszkva követeléseit, hogy Ukrajnában tartsanak választásokat, nem a népuralom és a demokratikus legitimitás iránti orosz aggodalmak vezérelték sem 2014-2021-ben, sem 2023 óta. Hiszen a Kreml maga is elnyomja az ellenzéki pártokat, a szabad választásokat, a jogállamiságot, a politikai pluralizmust, a polgári aktivizmust és a véleménynyilvánítás szabadságát Oroszországban – néha halálos erővel. Moszkva külpolitikai magatartását általában véve és az ukrajnai választásokhoz való ragaszkodását különösen más motívumok vezérlik.
A konkrét helyzettől függően Oroszország a kinetikus és nem kinetikus hadviselés különböző kombinációit alkalmazza átfogó céljának elérése érdekében: a független ukrán állam aláásása és leigázása. A Kreml azt reméli, hogy egy valóban szabad és nyílt választási kampány és szavazási folyamat – ellentétben az oroszországiakkal – lehetőséget ad az orosz szereplők, ügynökségek és ügynökök rejtett beavatkozására. Az ilyen műveletek az ukrajnai politikai átmeneti időszakban az ukrán társadalom polarizálására, a belső ukrán konfliktusok eszkalálására és a külföldi megfigyelők összezavarására irányulnának.
Moszkva követelése, hogy a választásokat lehetetlen feltételek mellett tartsák meg, egyike a Kreml hibrid eszköztárának, amely magában foglalja a kiberhadviselést, a dezinformációs kampányokat, a gazdasági nyomást, a tárgyalási színteret, a terrorcselekményeket, a politikusok megvesztegetését stb. is. Az ukrán civil szervezetek közös felhívásukban arra figyelmeztetnek, hogy „a legnagyobb kihívást az ukrajnai választási demokrácia számára az orosz beavatkozás jelenti majd, amely kész bármilyen eszközt felhasználni ehhez – a kibertámadásoktól a választók közvetlen megvesztegetéséig, a dezinformáció terjesztésétől és a társadalom megosztására való felhasználásától az orosz vezetők számára »elfogadhatatlan« jelöltek lejáratásáig és a lojális politikusok kampányainak finanszírozásáig”.
Következtetések
A gyanútlan külföldi kommentátorokat, beleértve a nyugati politikusokat és munkatársaikat is, a Kreml propagandagépezete szándékosan félrevezeti az orosz-ukrán háború okairól és kivezető útjairól. Nem az ukrán demokrácia iránti aggodalom, hanem a Kreml Ukrajna destabilizálására irányuló törekvése áll annak a követelésnek a hátterében, hogy Kijevnek előbb országos választásokat kell tartania, mielőtt stabil béke jöhetne létre. Moszkva ideális forgatókönyve szerint egy nehéz körülmények között, sietve előkészített és nem megfelelően biztosított választási kampány és szavazási folyamat bőven kínálna lehetőséget a zavarásra. Az ilyen körülmények megkönnyítenék a Kreml számára a Nyugat-ellenes jelöltek támogatását, a politikai feszültségek fokozását, a választók és a külföldi megfigyelők bizalmatlanságának szítását, a választási infrastruktúrába való beszivárgást és így tovább – ahogyan azt a közelmúltbeli grúziai, moldovai és romániai választásokon is tette. Az orosz megsemmisítő háború demokratikus beállítottságú megfigyelőinek nem szabad hagyniuk, hogy a Kreml és nemzetközi apologétáinak áldemokratikus retorikája lenyűgözze őket.
