Az MTA-tag, Széchenyi-díjas kémikus, egyetemi tanár 87 éves volt.
Solymosi Frigyes 1931-ben Kisteleken született, a Szegedi Tudományegyetemen szerzett diplomát 1955-ben, majd megszakításokkal külföldön, Cambridge-ben, Berlinben, Liverpoolban és Münchenben tevékenykedett. Évekig a Szilárdtest és Radiokémiai Tanszék mellett működő kutatócsoportban dolgozott, 1984-ben lett tanszékvezető a szegedi egyetemen.
Kutatási területe a heterogén katalízis, szilárdtestkémia, felületkémia és reakciókinetika volt.
Rendszeresen hívták rangos külföldi egyetemekre
és intézetekbe vendégprofesszornak, előadókörutakat tett a világ minden táján, ott volt a neve a legtekintélyesebb szaklapok szerkesztőbizottsági névsorában. Több száz tudományos közleménye jelent meg a nemzetközi szakfolyóiratokban. Őt tartják nyilván a legtöbbet hivatkozott magyar kémikusként.
1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, majd 1990-től az MTA rendes tagja, 1992-től pedig az Európai Akadémia tagja volt. 1993-ban
megkapta a kutatóknak adható legnagyobb elismerést, a Széchenyi-díjat.
Szeged városa 1999-ben választotta díszpolgárának.
A rendszerváltás után megszaporodtak az egyetemszervezési, tudománypolitikai témákat tárgyaló írásai, de jelentős volt a közéleti publicisztikai tevékenysége is. Az első Fidesz-kormány idején
Orbán Viktor miniszterelnök tanácsadója volt.
Alapító tagja volt a Fidesz-közeli Professzorok Batthyányi Körének is, de 2016-ban kilépett. Akkor már régóta kritizálta a szervezet politizálását, az utolsó csepp a kvótanépszavazás feltétlen támogatása volt számára.
Solymosi Frigyest Szeged városa saját halottjának tekinti, és a családdal egyeztetve intézkedik a temetéséről.
