Pincér, ír kávét kérek, ma sok pénzről fogunk beszélni, illik hozzá egy kis fényűzés. Szóval, kérem, hogy vágjunk a közepébe, itt van ez a Schmidt Mária, aki most már a focihoz is ért. Meg mindenhez is, ahogy az internetes szólás tartja: de nagyon megtanulhatott focizni, mert négymilliárdért rendez Puskás Öcsi-kiállítást a rövidesen megnyíló Puskás-stadionban.
Tulajdonképpen elég fárasztó lehet Schmidt Máriának lenni, az a sok pénz, felelősség erősen nyomhatja gyönge, törékeny vállait, a mindentudás súlyáról már nem is beszélve, ráadásul a Mindenható rokonszenvére sem számíthat ez a szegény asszony, ugyanis, míg Isten mindent tud, Schmidt Mária mindent jobban tud, és ez meglehetősen idegesítő lehet a Fennvaló számára is. De azért nem veri, sőt: egyre több és több pénz kerül azokba a kicsiny kacsókba, lassan már azt nem értem, hogyan bírja elkölteni vagy zsebre tenni? Én már belezavarodtam volna, az is biztos. Négymilliárd erre, ötmilliárd arra, tízmilliárd amarra… a fene bírná megjegyezni. De lássuk a mostani hírt!
„Schmidt Mária közalapítványát találta meg a feladat, hogy majdnem 4 milliárd forintból kiállítást rendezzen Puskás Ferencről a róla elnevezett 190 milliárdos stadionba. A kormány egyetért azzal, hogy a Puskás Aréna részeként megvalósuló Puskás Kiállítási Központot – ideértve az ahhoz szükséges kiállítástervezési, kiállítási eszközök beszerzésére irányuló, valamint belsőépítészeti és kiállításkivitelezési feladatok ellátását is – a Puskás Aréna épületének véglegessé vált építési engedélye és kivitelezési tervei alapján a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány valósítsa meg. Erre a feladatra idén 2,4, jövőre 1,5 milliárd adóforintot biztosít a kormány, mármint az aktuális költségvetés szerint.” (444)
Hát Puskás Öcsi-kiállítást rendezni már csak azért is könnyebb feladat, mint 1956-os emlékévet szervezni vagy a Sorsok Házát elfogadtatni, mert mindenképpen kevesebben fognak tiltakozni ellene – az egyetlen személy, aki ezt érdemben megtehetné, maga az érintett, Puskás Ferenc már semmiképpen sem fog ilyent cselekedni, a leszármazottai se nagyon.
Tovább könnyíti a feladatot, miszerint a Puskás-gyűjteményt nem kell fáradságos kutatómunkával összeszedni a világ minden tájáról, ahol őrnagyunk megfordult (elég komoly világjáró volt), ugyanis már egy helyre gyűjtötték, nevezetesen a Puskás Intézetbe, mely természetesen a Puskás Akadémia keretei között működik. Oda került mintegy húsz ládányi relikvia, Pelé dedikált mezétől a Helsinkiben nyert olimpiai aranyéremig – igaz, két részletben került oda, a húsz ládányi hagyaték Spanyolországból jött, erről Orbán Viktor állapodott meg annak idején Puskás özvegyével, egy másik adag pedig egy brit aukciósházon keresztül – az örökösök, úgy látszik, nem adtak oda mindent, és jobban bíztak a font sterlingben, mint a jó magyar forintban. Vagy másképp esett a dolog, meg nem vagyok mondhatója, de az a lényeg, hogy Schmidt Máriának és fullajtárjainak nem sokat kell majd róniuk a hanyatló Európa poros országútjait a kiállítási anyag begyűjtéséhez.
És most jönne Márkus László klasszikus kérdése, miszerint „mi került ezen a fotelon hétezerkétszáz forintba”, ezen a kiállításon majdnem négymilliárdba? De nem jön, éspedig azért nem, mert belefásul az ember abba, hogy sosem kap választ ezekre az érdeklődésekre, ha négymilliárd, akkor legyen négymilliárd, én kihoznám négymillióból is, elvégre itt tényleg csak a szállítást kell kifizetni, esetleg még az őrzés fog valamennyibe kerülni, de más költség nincs.
Mindegy, ha ennyi, akkor ennyi.
Sokkal izgatóbb az, hogy miképpen nézhet ki Schmidt Mária könyvelése?
Meg az, hogy milyen lehet a hivatalosan meghatározott tevékenységi köre?
Ugyanis annak idején, mikor a különös körülmények között boldogult Welsz Tamás ügyeivel foglalkoztam volt (olyan régen, hogy még az érintett is élt) megnéztem a céges iratait is, és volt neki olyan vállalkozása, aminek a tevékenységi körében a következők szerepeltek (egyszerre!):
„Mérnöki tevékenység, műszaki tanácsadás (főtevékenység), víz-, gáz-, fűtés-, légkondicionáló-szerelés, egyéb épületgépészeti szerelés, vakolás, épületasztalos-szerkezet szerelése, padló-, falburkolás, festés, üvegezés, ruházat-kiskereskedelem, lábbeli-, bőráru-kiskereskedelem, egyéb szárazföldi személyszállítás, számviteli, könyvvizsgálói, adószakértői tevékenység, piac-, közvélemény-kutatás, reklámügynöki tevékenység, médiareklám, előadó-művészet, előadó-művészetet kiegészítő tevékenység, alkotóművészet, egyéb foglalás (?), egyéb szórakoztatás, szabadidős tevékenység, bontás, építési terület előkészítése, lakó- és nem lakó épület építése, egyéb m.n.s. építés, egyéb speciális szaképítés m.n.s., villanyszerelés, egyéb befejező építés m.n.s., gépjárműjavítás, -karbantartás, gépjárműalkatrész-nagykereskedelem, gépjárműalkatrész-kiskereskedelem, közúti áruszállítás, egyéb műanyag termék gyártása, fémmegmunkálás, üzletviteli, egyéb vezetési tanácsadás, fordítás, tolmácsolás, összetett adminisztratív szolgáltatás, m.n.s. egyéb információs szolgáltatás, m.n.s. egyéb kiegészítő üzleti szolgáltatás, egyéb humán-egészségügyi ellátás…”
Nem is csodálom, hogy szegény Welsz úr nem bírt eleget tenni ennyiféle feladatnak, és előbb bissau-guineai állampolgárságokkal kezdett üzletelni, majd önkezével fejest belevetette magát egy afrikai mérges pókba egy rendőrautó hátsó ülésén.
Schmidt Máriát viszont féltem, ugyanis ő legalább ugyanennyiféle dologhoz ért kiválóan, sőt, foglalkozik is velük, most épp a futballtörténelemmel, korábban más ügyekkel, például azzal, hogy mi a különbség Dózsa László Ezerkilencszáznegyvenkettő és bizonyos Pruck Pál között, esetleg azzal az aprósággal, hogy miképp kéne oktatni a történelmet, netán az Európai Unió széthullását menedzseli, szóval nem lennék a könyvelője és féltem azt a szenzibilis, feminin idegrendszerét, azt az érzékeny, megértő lelkét, nehogy összeroppanjon ennyi teher alatt.
És különben is, a rendőrségen már kifogyott az afrikai pókméreg.
Azt írtam, hogy az Unió széthullását is menedzseli, de legalábbis jósolja – épp a minap nyilatkozta, nem kevés kárörömmel az Inforádiónak, hogy amennyiben Jean-Claude Juncker „politikai kormányzása” folytatódik, úgy
„…további országok unióból történő kiválása is elképzelhető. Amikor diktálnak és ránk akarnak kényszeríteni olyan dolgokat, amiket mi nem akarunk, ami kulturálisan idegen tőlünk, ami nem a mi kultúránk része, amikor állandóan megfenyítenek és sarokba állítanak, akkor nem tudom, hogy milyen együttműködés jöhet létre a jövőben. Nem mutatnak a mi térségünk iránt tiszteletet.”
Igen, jól tetszik érteni, a hölgy Magyarország uniós kilépésre céloz, ezen dolgozik már most, ez lenne néki annyi egyéb grandiózus projekt megvalósítása után a magnum opusa, főműve (bár persze, nem saját ötlet alapján, olyan ritkán van neki, akkor is minek, ez is nála magasabb helyről érkezett). Ő csak kivitelezi, ideologizálja, mondhatni szellemi ácsként tető alá hozza az eszmét, aztán szerényen tapsol az átadásnál az első sorban és pirulva veszi fel el nem hanyagolható összegű honoráriumát, mint eddig is annyiszor.
De mondom, túl azon, hogy nem irigylem a könyvelőjét, az is gond lehet, hogy mire költsön el annyi pénzt, amennyi fölött diszponál.
Hogy jó hírt is mondjak neki, kreatív módon képes vagyok megoldani a könyvelési problémái egy részét.
Kérem tisztelettel. Mivel őnagysága mindennel (is) foglalkozik, tehát mindenhez (is) ért – azt fel sem tételezném, hogy bármihez kontár módon, szakértelem nélkül nyúlna – azt mondanám, vállalkozásainak tevékenységi körét írassa át. Ez nem nagy kiadás és sokkal kevesebbet kell majd kínlódni a papírokkal.
Legyen minden vállalkozásának tevékenységi köre egy szóval: „Egyéb”.
Ez mindent lefed, és ő lenne Magyarország első és legavatottabb egyébszakértője, egyebistája, egyébológusa, egyébépítője, egyébszerelője, egyébszervezője és minden egyebe.
Ilyen egy magyar polihisztor, kérem. Minden egyébhez ért.
Ahhoz, ami a dolga lenne, nem: de az egyebekben tökéletes szakértő.
Minden egyebekben.
Csak azt az egyet nem tudom, hogy fogja majd eladni Dózsa László Ezerkilencszáznegyvenkettőt élő, eleven Puskás Öcsinek, de bízom a tehetségében: ezt is meg fogja oldani, ehhez is ért, elvégre ez sem történelem.
Meg az sem, amit máskor annak mond.
Ez mind valami más.
Valami egyéb.
