Ma van a Nemzetközi Nőnap, immár 107 éve. Ezenkívül ma ünneplik névnapjukat a Zoltánok, Beáták, Jánosok, Apollóniák, Filemonok. Délelőtt záporok várhatók, a legmagasabb hőmérséklet 9 fok lesz.
Népszava
Bécsi szelet
Ám a hangulat – hát az tényleg páratlan lehetett abban az autóban. A kancelláriaminiszter, akinek tárcája alatt a háttérintézményekben és kormányhivatalokban 34 ezer ember dolgozik – egy átlagos munkanapon tehát lehet ott dolog elég -, robog Bécs felé. Kizárólag azért, hogy egy bánatos utcasarkon előadjon egy két perces monológot, miközben tudja, mert lehetetlen, hogy nem tudja: Európa szemében ő már komoly ember nem lesz soha.
Tisztában van vele, hogy a megválasztásakor ajnározott Kurz kancellárnak a nagy vonatozás utáni konkrét elhatárolódásáért kell most átadnia Orbán bosszúkokiját. Kétsége sincs afelől, hogy nézőközönsége fejenként ismer két-három honfitársat, aki már rég abban a rémisztő városban keresi elégedetten a boldogulást. És látja magát kívülről, ahogy cinikusan megjátszott rémületén átüt a valódi rettegés.
Tudja jól: nem véletlen, hogy a szóvivőket is évente cserélik, akárcsak a Természettudományi Múzeumban a megsimogatható pintyet. Mert a hazugság is koptatja, elhasználja az embert. Minél kínosabb, annál inkább.
Magyar Nemzet
Lányi András: Nem mérni, merni – ennek van ideje
Az összefogás érdekében azonban a civileknek nem mérniük, hanem merniük kellene! Merni kimondani, amit a pártoknak nehezebben hiszünk el, és nekik, lássuk be, tényleg nehezebb is: hogy politikai meggyőződésünktől függetlenül hol kire érdemes szavazni, ha változást akarunk. Adott esetben a szocialistának a Jobbik jelöltjére, a Jobbik hívének Gyurcsány emberére, igen. Abban a biztos tudatban, hogy ezen az áron, kölcsönösségi alapon, az ő pártja is elnyer olyan körzeteket, amelyekre semmi esélye sem lett volna máskülönben. Erről a civileknek könnyebb meggyőzniük polgártársaikat, mint a pártoknak, amelyek Magyarországon köztudomásúlag nemigen élvezik a közönség bizalmát. Nem mellesleg, amit a fejük felett elhatároznak, abba a helyi embereknek is kell hogy legyen beleszólásuk: ki az, akibe hajlandók a bizalmukat helyezni. Velük ezt ki fogja megbeszélni?
Magyar Hírlap
Lovas István: A beBokrosodott Márki-Zay
Jobboldaliként győzött, majd azonnali balliberális fordulattal állt be táncoltatói sorába
(…) Amennyiben valaki olyan gyorsan tesz fordulatot a totálisan látható hazai „háttérhatalomnak” tett azonnali gesztusként, mint Márki-Zay, azt mutatja, roppant gyáva emberről van szó. Ugyanakkor túl gyorsnak is nevezhető fordulata azt is mutatja, hogy mit vár el jobboldali támogatottjától a balliberális ellenzék, amely – és erre a jelenlegi kormány és intézményei vezetőinek bebörtönzését beígérő kijelentéseik, antidemokratikus, minden meglévő féket és ellensúlyt félresöprő programjaik, szemkilövő múltjuk a garancia – az ilyen figurákat táncoltatni akarja.
Magyar Idők
A lét a tét
A választás tétje az, hogy Magyarország kivándorlóország lesz-e vagy nem – állítja Vona Gábor. A Jobbik elnöke szerint, ha a mostani kormány marad, újabb százezrek fogják elhagyni hazánkat. Vegyünk egy nagy levegőt, és tegyük fel a kérdést: ugyan hová vándorolnának ki a magyarok? A Spinoza-ház levegője annyira nem zavarhatta meg ezt az embert, hogy ne lássa, mi zajlik Európában és a világban!
Svédországban már azok a magyarok is a hazatérésen gondolkodnak, akik 1956-ban mentek ki.
Élhetetlen városnegyedek alakultak ki, akárcsak Németországban, Dániában vagy éppen Angliában. Franciaország után már a németeknél is biztonsági őröket kell felvenni az iskolákba, akkora felfordulást okoznak a migránsok, akiknek szülei nem akarnak beilleszkedni az európai társadalmi rendbe. Róma szintén elesett, Szicíliát kulturálisan már nem lehet Európa részének tekinteni, míg Athén úgy néz ki, mint egy hatalmas nyomornegyed. Európa számos országában mindennapos lett a terrorveszély, miközben a megélhetési költségek az egekben vannak! Menjünk Amerikába?