Mečiar utódai a szomszédban, székely biznisz, csúcson a román foglalkoztatottság és vigyázat: Szerbiában mérik a sebességet fizetőkaputól fizetőkapuig. A szomszédos országok lapjaiban böngésztünk.
Márius Kopcsay a pozsonyi Sme publicistája szerint Lengyelországban egyre drámaibbá válik a helyzet, miután Andrzej Duda elnök mégiscsak úgy-ahogy ellenszegült a kormányhatalomnak. Orbán Viktor azonban rögtön támogatásáról biztosította Jaroslaw Kaczyńskit. Szomszédjaink éppen olyan időszakon mennek át, amelyet mi Vladimír Mečiar uralkodása idején élvezhettünk ki. Az utóízeket mostanáig érezhettük az ominózus amnesztiák formájában, amelyeket végre sikerült eltörölni, igaz, ez tragikusan sokáig tartott politikusainknak…
Az egyetlen enyhítő körülmény talán az, hogy a visegrádi négyes ma jobb állapotban van, s bár sokan azt mondják, a csoportosulásnak vége, valamiben mégis van értelme. Részben a V4-nek köszönhető ugyanis, hogy régiónkban meghonosodtak a jó szomszédi viszonyok, ellentétben a 90-es évekkel, amikor Magyarország és Szlovákia közt nagyon feszült volt a kommunikáció, Mečiar nyíltan nacionalista módon nyilvánult meg, s a magyar közösség joggal érezte magát károsultnak, sőt, fenyegetettnek.
A másik oldalon a kor jellemző tünete, a demokrácia romló minősége, ha nem egyenesen kimúlása – a trend, amely Oroszországból indult, a sikertelen puccs után átvette Törökország, s a még rosszabbul sikerült amerikai elnökválasztások után Donald Trump elnök is.
Ám Csehország felett is gomolyognak a felhők, s nem csupán a Zeman–Babiš-tandem révén, mely az őszi választások után körvonalazódik, hanem az egyre erősödő nacionalista és Brüsszel-ellenes hangulat miatt.
Szlovákia tulajdonképpen nem is áll olyan rosszul, hiszen a Focus ügynökség legújabb felmérése szerint a kormánykoalíció ma nem tudna kormányt alakítani, tehát akár felvillanhatna a változás esélye. De nem villan fel, mert az ellenzék a maga 50 parlamenti mandátumával semmilyen változást nem fog elérni. Fő ellenfele nem is a gyengülő kormánykoalíció, hanem a választók körében egyre erősödő apátia, és az egyre kisebb rendszerbe vetett hit, amely a szomszéd országokból szivárog át. S ezt nehéz lesz legyőzni.
Székely-biznisz
Tizennegyedikként a székelyek válhatnak Magyarország hivatalosan elismert legújabb népcsoportjává. A kezdeményezés lehetséges hatásairól Tasnádi-Sáhy Péter írt az erport.ro honlapon.
Világnézettől függően először akár felemelőnek is tűnhet a pár napos hír, hogy a Nemzeti Választási Bizottság hitelesítette a kezdeményezést, amely az eddig elismert 13 magyarországi nemzetiség mellett a székelyeket is magyarországi honos népcsoporttá nyilváníttatná.
Arról keveset szólnék, hogy önálló nemzetiséget alkotnak-e a székelyek, szerencsére ez ügyben a most elindított folyamatban a Magyar Tudományos Akadémia hivatott ezt tudományosan megállapítani, a magánvéleményemet viszont vállalom: mindenkit fogadjunk el annak, aminek vallja magát, ha ezzel nem árt senkinek.
Szóval, ha egy magát székelynek valló ember nem szeretné automatikusan magyarnak is vallani magát (akár Csaba királyfi okán, akár „mert Gyurcsány”), akkor erre a jogot biztosítani kell neki, ha mások jogai nem csorbulnak általa.
Arra persze esetleg jószándékúan érdemes figyelmeztetni, ha az öntudat baltájával éppen maga és saját atyafiai alatt vágja a fát. (Mellékzönge, de nem hagyom ki: a farkas farkasnak farkasa játékban nyújtott profi teljesítmény alapján a székely és a magyar egyértelműen homogén nemzetnek tekinthető).
Hogy a székelység magyarországi kisebbséggé avanzsálása milyen károkat okozhat, elég könnyen kiókumlálható, és nem is venném el Balogh kolléga érdemeit, aki egy krónikás vezércikkben ezt már össze is foglalta. Sommázata: ha Budapesten a magyartól eltérő népnek tekintenék a székelyt, akkor Bukarest miért ne tehetné, és csellel vagy erővel miért ne csökkentené a törvényes jogokkal felruházott magyar nemzetiségűek számát a felére, nevetve megvonva az anyanyelvi oktatás, illetve nyelvhasználat jogát a román törvények szerint ilyesmivel nem felruházott székelyektől, illetve szerelné le magyar helységnévtáblákat a „megcsappant” magyarságú városokban.
Feltehetjük a kérdést, hogy – ha ennyire egyértelműen káros – miért jut valakinek az eszébe ilyesmivel kampányolni, illetve a magyar politika esetleg miért adhat zöld utat az ötletnek. Kézenfekvő válasz: mert nagy az Isten állatkertje. Kevésbé kézenfekvő: pont, amiért érdemes székely nemzeti sört gyártani, pénz van benne.
A magyarországi nemzetiségeknek ugyanis jelenleg is pénz jár, nem azt mondom, hogy oligarcha léptékkel mérve komoly summa, de jó néhány kiskádert ki lehet stafírozni belőle.
A vajdasági Szabad Magyar Szó nem alaptalanul figyelmezteti a gyanútlan autósokat:
Elkezdődött! Mérik az átlagsebességet fizetőkaputól fizetőkapuig
Egy héttel ezelőtt jelentette be a Szerbiai Belügyminisztérium, hogy nemsokára elindítják azt a rendszert, amely méri, hogy a fizetőkaputól a fizetőkapuig az adott autó mennyi idő alatt tette meg a távolságot, s ez alapján a számítógép másodpercek alatt kiszámítja, hogy mennyi volt az autó átlagsebessége.
A szerbiai autópályákon 120 km/h a megengedett sebesség, így nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a rendszer lényege, hogy akinek az átlagsebessége ennél több lesz, az büntetésre számíthat. (…)
Egyelőre senkit nem büntettek meg, és nem is fogják postázni a büntetéseket azoknak, akik gyorsabban mentek a megengedettnél, amíg a teljes autópálya-hálózaton be nem vezetik a rendszert. Amikor ez megtörténik, akkor azokat a sofőröket, akik túllépték a sebességet, azonnal megállítják a fizetőkapunál, és ők mindjárt megkapják a büntetést. Egy másik forgatókönyv szerint viszont az autó tulajdonosának a nevére postázzák majd a büntetést.
