Fontos

Noha Yahya Sinwar Izrael gázai hadjáratának fő célpontja volt, a terrorista főnököt meggyilkoló katonák nem számítottak rá, hogy vele találkoznak az összetűzés során – közölték izraeli tisztviselők.

Sinwar a Hamászban, azzal szerzett nevet magának, hogy brutálisan bánt a feltételezett kollaboránsokkal. Vérengzésével emelkedett fel a ranglétrán. Kegyetlenségével érte el, hogy ő vezethesse a csoportot és levezényelje az október 7-i mészárlást.

Az izraeli tisztviselők csütörtök délután egyre nagyobb bizonyosságot adtak afelől, hogy az elmúlt napon Gázában az izraeli erőkkel folytatott tűzharcban meghalt  a Hamász vezetője, Yahya Sinwar, aki az Izrael elleni 2023. október 7-i pusztító támadások óta szökésben volt.

Augusztus elején jelentették be a Hamász új vezetőjeként, miután Teheránban meggyilkolták Iszmail Hanijet, amelyet Izraelnek tulajdonítottak. Ő volt, aki felnőtt életének felét izraeli börtönökben töltötte, a Hamász legerősebb vezetője volt, aki életben maradt Haniyeh meggyilkolása után.

Az október 7-i mészárlások kitalálója az elmúlt évben Gázában bujkált, dacolva az izraeli hadsereg meggyilkolására irányuló hajtóvadászatával.  Őt tekintették Izrael legfőbb célpontjának a gyilkos támadás óta, amely Izrael történetének leghalálosabb napja volt.

„Sinwar egy olyan területen bujkált, amelyet erőink hosszú ideje körülvettek. Nem tudtuk, hogy ott van, de eltökélten kerestük, ő volt az elsődleges célpontunk”

– közölte a hadsereg szóvivője Daniel Hagari.

DNS-tesztek megállapították, hogy az IDF által Rafahban meggyilkolt terrorista teste a Hamász főnökének holtteste.

Sinwar 1962-ben született egy menekülttáborban a gázai Khan Younis városában. Korán tagjává vált az 1987-ben megalakult Hamásznak, amely a csoport radikális iszlamista ideológiáját vette át, amely Izrael felszámolására és egy iszlám állam létrehozására törekszik. Végül ő vezette a csoport biztonsági ágát, amely megtisztította a szervezetet a beépített izraeli kémektől.

Izrael az 1980-as évek végén letartóztatta, és beismerte, hogy megölt 12 feltételezett munkatársát, ami miatt a „Younis kán mészárosa” becenevet kapta. Négy életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték olyan bűncselekmények miatt, amelyek között két izraeli katona meggyilkolása is szerepelt.

Sinwar sztrájkot szervezett a börtönben a munkakörülmények javítása érdekében. Tanulmányozta a héber és az izraeli társadalmat is, és úgy látták, hogy mélyen ismeri azt.

2008-ban túlélte az agyrákot, miután izraeli orvosok gyógykezelték.

2011-ben Benjámin Netanjahu miniszterelnök engedte ki a börtönből mintegy 1000 másik fogollyal együtt, Gilad Shalit izraeli katonáért folytatott csere keretében, aki a Hamász fogságba esett egy 2006-os határon átnyúló rajtaütés során.

Sinwar nem bánta meg az október 7-i támadásokat még egy évvel a háború után sem. A  vele közvetlen kapcsolatban álló emberek elmondása szerint annak ellenére, hogy ezzel elindított egy izraeli inváziót Gázában, és egy háborút, amelyben palesztinok tízezrei haltak meg, elpusztították gázai hazáját, és pusztítást zúdítottak rá szövetségesére a Hezbollahra is. Számára a „fegyveres harc” maradt az egyetlen módja egy palesztin nemzet létrehozásának kikényszerítésének – mondta négy palesztin tisztviselő és két közel-keleti kormányforrás.

Annak ellenére, hogy a gázaiak közötti nézeteltérés jelei mutatkoztak a háború folytatását illetően, ő egy év háború után is megingathatatlan maradt.

A Hamász három tisztviselője és egy regionális tisztviselő szerint az Izrael által „a gonosz arcának” nevezett Sinwar titokban irányított, folyamatosan mozgott, és megbízható hírvivőket használt a nem digitális kommunikációhoz.

A Katar és Egyiptom által vezetett, hónapokon át tartó kudarcba fulladt fegyverszüneti tárgyalások során, amelyek a foglyok túszokra cseréjére összpontosítottak, Sinwar volt az egyedüli döntéshozó – közölte három Hamász-forrás. A tárgyalók napokig vártak a titkos hírnökláncon átszűrt válaszokra.

A Hamász ideológiája Izraelt nemcsak politikai riválisnak, hanem megszálló erőnek tekinti a muszlim földön. Ebben a megvilágításban Sinwar és követői a nehézségeket és a szenvedést gyakran a nagyobb iszlám áldozathit részeként értelmezték, mondják az iszlám mozgalmak szakértői.

A börtönben írt félig önéletrajzi regényében Sinwar olyan jeleneteket írt le, amikor a csapatok palesztin házakat dózerrel döngölnek, „mint egy szörny, amely összezúzná áldozata csontjait”.

A gázaiak a mindennapos nehézségekkel kapcsolatos panaszait megértéssel fogadta. Nyugtatta az embereket – mondta négy újságíró és három Hamász-tisztviselő, félelmetes hírneve és kirobbanó haragja ellenére. Az arab és palesztin tisztviselők Sinwart a Hamász stratégiájának és katonai képességeinek megalkotójának tekintették, amelyet az Iránhoz fűződő erős kapcsolatai erősítettek meg, ahová 2012-ben látogatott el.

Nabih Awadah, az egykori libanoni kommunista fegyveres, akit 1991 és 1995 között Sinwarral együtt raboskodott Askelonban, azt mondta, hogy a Hamász vezetője az Izrael és a Palesztin Hatóság között létrejött 1993-as oslói békemegállapodást „katasztrófálisnak” és Izrael trükkjének tekintette. Szerinte csak „erőszakkal, nem tárgyalásokkal” lehet újra a palesztinoké a föld. Számára a katonai konfrontáció volt az egyetlen út „Palesztina felszabadításához” az izraeli megszállás alól.

Awadah azt mondta, Sinwar „befolyásos vezető volt minden fogoly számára, még azok számára is, akik nem tartoztak az iszlamisták vagy vallásosok csoportjába”.

Izrael 2005-ben kivonult Gázából, de a Sinwar idején a Hamász hatalmas munkaerő- és pénzügyi erőfeszítéseit összpontosította arra, hogy az övezetet olyan hadműveleti bázissá alakítsa, amelyből a zsidó állam megsemmisítésén munkálkodik, földalatti alagutakból, fegyverraktárakból és rakétákból álló hatalmas hálózatot épített ki.

Az október 7-i razziák megszervezése előtt Sinwar nem titkolta, hogy keményen meg akarja megütni ellenségét.

Egy tavalyi beszédében megfogadta, hogy harcosok és rakéták özönét küldi Izraelbe, utalva egy olyan háborúra, amely vagy egyesíti a világot egy palesztin állam létrehozása érdekében az 1967-ben Izrael által elfoglalt szárazföldeken, vagy elszigeteli a zsidó nemzetet globális színtéren.

A beszéd idejére a Sinwar és a Hamász katonai főnöke, Muhammad Deif (akit Izrael 2024 júliusában megsemmisített) már titkos terveket szőtt a támadásra. Még nyilvános gyakorlatokat is tartottak, amelyek egy ilyen támadást szimuláltak. Céljai nem teljesültek. Miközben a kérdés ismét a globális napirend élén áll, a palesztin nemzet kilátásai sosem volt olyan távoli, mint most.

Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök kategorikusan elutasította a háború utáni gázai tervet, amely határozott ütemtervet tartalmazna a palesztin állam létrehozására, és azt mondta, hogy minden ilyen mostani megbeszélés a terror jutalma lenne.

Michael Koubi, az izraeli Shin Bet biztonsági ügynökség egykori tisztviselője, aki 180 órás keresztül még a börtönben hallgatta ki Sinwart, azt mondta, hogy Sinwar egyértelműen kitűnt a megfélemlítési és parancsoló képességével.

Koubi egyszer megkérdezte az akkor 28 vagy 29 éves terroristát, hogy miért nem volt már házas. „Azt mondta nekem, hogy a Hamász a feleségem, a Hamász a gyermekem. Számomra a Hamász a minden.” (Sinwar 2011-ben megnősült, és három gyermeke született.)