Annak idején, a koreai háború után, némi Amerikai kezdőtőkével, és töretlen szorgalommal kezdett neki Dél-Korea a jómód megvalósításának. Kezdetben lehetőség szerint adaptáltak mindent az Amerikai Egyesült Államokból.
Így lett elnöki rendszer, a parlamentben is az amerikaihoz hasonló elhelyezkedés, törvényalkotás, választási, közlekedési és oktatási, egészségügyi rendszer.
Korea az alacsony adók és az önrészes szociális szolgáltatások, felsőoktatás útját választotta, Amerikai példa alapján. Így jöttek létre az első, államilag erősen támogatott nagyvállalatok is, melyeket később a népnyelv csak csebalként emlegetett, mely szó eredeti jelentése méhkirálynő.
Politikailag két meghatározó erő uralta az országot felváltva, a konzervatívok, és a szociál- liberálisok, ez a felosztás nagyjából ma is érvényes, egyéb értéket képviselő pártok nemigen jutnak a parlamenti küszöb közelébe sem.
Mind a két politikai csoport kinevelte a hozzá köthető csebalokat, illetve létrejöttek, a mindenkori hatalomtól független csebalok is, ők azok, akik tevékenysége olyan fontos és gazdaságos, hogy nélkülük egyetlen hatalom sem marad meg.
Kezdetben teljesen természetes volt, hogy ezek a kiválasztott cégek kapták az állami beruházásokat, egy olyan elképzelésért cserébe, hogy majd amikor már kinőtték a belföldi piacot, adójuk igen sokat lendít az ország költségvetésén, és rengeteg munkahelyet teremtenek, innovációs tevékenységük pedig a világ élvonalában tartja majd Dél-Koreát.
Kétségtelen, hogy ez nagyjából így is működik. Azonban mint minden dolognak, ennek is legalább két oldala van, vagy több.
A csebalok kivétel nélkül családi vállalkozások, s mint ilyen, melegágyai a korrupciónak. Valóban nagyon meggazdagodtak, valóban sok adót fizetnek, valóban élvonalban tartják az országot, és sok munkahelyet biztosítanak, de ahogy az általában lenni szokott, a pénz után az emberek szeretnének maguknak politikai, közéleti befolyást is, a politikusok meg a közéleti befolyás mellé még több pénzt. Igény és kínálat így egymásra talált, a korrupció ezen formáját hosszú időn keresztül a koreai társadalom nem is értelmezte korrupcióként, az ország felépítése részeként fogadta azt el.
Csakhogy az idő telik, az emberek edukálódnak, generációk váltják egymást, van internet, szabad utazás, és jómód, kinyílt a világ, a koreai társadalom pedig ráébredt, hogy egy alapvetően egészségtelen rendszerben él, és ki van szolgáltatva néhány családi vállalkozásnak, ahogy a politika is. Nem volt már egyértelmű, hogy ki irányít kit, és ki tesz szívességet kinek.
A világviszonylatban is leggazdagabb családok pedig elkezdték azt érezni, hogy törvény felett állnak, hogy nekik mindent szabad, hogy a dolgozóikkal úgy bánnak, ahogy jól esik, ezzel kivívva a nép megvetését, aki azt gondolja, hogy ő nevelte fel ezeket a vállalatokat, és ezek most visszaélnek a pénzből fakadó hatalmukkal.
A csebal demokrácia különösen nagy barátja a konzervatív párt. Hozzájuk köthető a Samsung, a Lotte, és még jó néhány nagyvállalat.
A szociálliberálisok mindig tartottak a csebalok túlságos hatalmától, azonban az ország gazdasági érdekeit ők sem hagyhatják figyelmen kívül, a távolságtartó, ám jó kapcsolatot kénytelenek voltak felvállalni.
Mun dzse In elnöksége előtt, Pák Kün E bukása idején volt a legerősebb a koreai társadalom ellenérzése a nyakukra telepedett, átláthatatlan családi óriásvállalatokkal szemben.
Mun elnök már az első hónapban meghívta az összes csebalt egy közös kerti partyra, ily módon jelezve, hogy lefejezni egyiket sem fogja, de azonos feltételek mellett versenyeznek egymással, neki nincs saját választott nagyvállalata.
Túl ezen, régi elképzelés a részéről, hogy ez a berendezkedés megfelelt a fejlődő Koreának, de elavult a fejlettnek. Olyan programokat, és támogatási rendszereket hoznak létre most, amelyek a csebalokkal szemben a közép és kisvállalatokat támogatják, vállalkozásra ösztönzik a középosztályt, hogy hasonlóan Németország gazdaságához, ők tegyék azt stabillá.
A napokban hunyt el a negyedik legnagyobb csebal, az LG tulajdonos igazgatója Ku Bon Mu. Ő a harmadik igazgatója volt alapítása óta a nagyvállalatnak, 73 évet élt. Agyér betegséggel operálták egy év alatt többször is, mérnök ember volt, halála előtt egy hónappal átadta a cégvezetést elsőszülött fiának, aki most alig negyven éves. A csebalok között a legemberségesebbként tartják számon a LG-t, amely a Gold Star névből lett világszerte elismert márkává. Az egyetlen olyan családi nagyvállalat, melynek különböző részlegeit külsős szakemberek vezetik, így tevékenysége és financiális helyzete átlátható.
Természetesen senki sem fogja kidobni az országból a hatalmas Samsungot, annak ellenére, hogy az apját váltó fiatal igazgató ellen az ügyészség letöltendő két és fél évnyi börtönbüntetést kért, mert erősen érintett a Pák Kün E és Cse Szun Sil korrupciós botrányban.
Mindazonáltal hosszú távon az ország a kis és középvállalatok széles és erős bázisára kíván támaszkodni, nem pedig tíz, tizenöt, magát törvényen felül állónak képzelő családra, még akkor is, ha vannak és voltak kivételek, mint amilyen az LG sajnálatosan korán elhunyt igazgató tulajdonosa.
A Koreai-félsziget lakosai hagyományosan, túlnyomó többségükben buddhista vallásúak. Ez a buddhizmus a máhájána (széles út) ághoz tartozik többnyire, de Vietnam felől érkezett a hinajána (keskeny út) buddhizmus is. Az eredetileg India területén kialakult hitrendszer, Kínán keresztül jött a félszigetre, itt keveredett az ősi sámánizmussal, a szintén kínai taoizmussal, majd Konfuciusz is hozzá tette a magáét, következésképp, ma vannak hagyományőrző, szigorú rendekben élő hinajána buddhista közösségek, és többségében a keverék koreai buddhizmus, mely valamelyest hasonlít a Zenhez, amit sokan már nem is említenek buddhizmusként, annyira más.
Korea népe azonban mindig is igényt tartott a szertartásokra, a misztikumra, a lélekemelő kiegészítőkre, ezért itt nem hódít a zen, a buddhizmus színes, szép, alapvetéseiben a máhájána vonalat követi.
A csan buddhizmus koreai találmány, ez az a szigorított máhájána, amit a szerzetesi közösségek jelentős része gyakorol.
A hétköznapi buddhista, aki világi életet él, eljár meghajolni a kolostorokba, esetleg még részt vesz tanításokon is, de cseszát (cseszá – áldozati ceremónia) tart a család halottainak minden évben, ott elhelyez a szellemük számára ételt, italt, kimegy a sírhoz, azt meglocsolja rizspálinkával, és ott hagy az elhunyt szellemének ételt. Sámáncetliket tart az ajtó felett, melyek a jó szerencsét, egészséget, jómódot és minden egyéb emberi kívánságot hivatott teljesíteni. Házasodás előtt kikéri a jós vagy a sámán, esetleg a szádzsus ember (szádzsu – egy fajta asztrológia alapú tudomány) tanácsát, vajon összeillik-e a választottjával, vagy sem.
Ez természetesen nem színtiszta buddhizmus, ez annak az itteni, keveredett változata.
A katolicizmus a késő csoszan korban tette be a lábát az akkor még egy országba, Kínai közvetítéssel, Jezsuita szerzetesek által. 1866-ban azonban lemészároltak 8ooo katolikus vallású koreait, nem feltétlenül a vallási tolerancia jegyében. Vallási nyitottság a japán megszállás, azaz a II. Világháború után következett, a protestáns kereszténység is ekkor érkezett, amerikai hittérítők képében.
A katolikus, és a protestáns egyház, Dél-Koreában ma két teljesen különböző vallásként él, nincs átjárás köztük, ám a katolikusok magukba olvasztották a nép kultúráját, szokásait, elfogadták azt, míg a rideg, merev protestáns vallás ezeket tiltja, egy az egyben az amerikai modellt imitálja.
A sok babonával meghintett buddhizmus, és az ezt elfogadó katolicizmus lenézetté vált a városi értelmiség körében, egyre többen vették fel a protestáns kereszténység valamelyik ágát. Sok a metodista, az evangélikus, reformátusok is vannak, és más egyéb protestáns egyház is képviselteti magát az országban.
Mondhatni, divattá vált protestáns kereszténynek lenni, különösen a diplomás, városi középosztály köreiben.
Dél-Koreában abszolút vallásszabadság van, az állam a műemlék értékű buddhista kolostorokat és a szintén műemlék taoista komplexumokat támogatja, azon kívül, hihet bárki bármiben, létrehozhat bármilyen vallást, szektát, az állam nem tiltja meg, de nem is támogatja. A szekták esetében csak abban az esetben kerül sor rendőrségi vizsgálatra, és a szekta bezárására, amennyiben ott bűncselekményt követnek el.
Ez a nagy szabadság aztán persze meghozta a maga visszásságait, mint amilyen a Mun szekta, amely végül Amerikába menekült, és amelynek egyenes ágú leszármazottja Magyarországon a Hit gyülekezet, bár ők ezt valótlannak mondják, furcsa is lenne, ha elismernék, lévén hivatalos egyházi státuszt kaptak Orbán Viktortól, cserébe a tulajdonukban lévő ATV kissé kevésbé lett ellenzéki, mint azt megelőzően, mondhatni semennyire.
A másik hírhedt szekta Dél történelmében az, amelynek oszlopos tagja Pák Kün E, bukott elnök asszony. Úgy hírlik, hogy édesanyja tragikus halála után, akit egy merényletben véletlenül öltek meg, a valódi célpont Pák Dzsong Hi elnök volt, csatlakozott a fiatal lány a Cse Te Min által irányított keresztény eredetű szektához, mely aztán annyira elvadult, hogy sámánista szertartásokat tartottak, fohászkodtak még az ördöghöz is, és mint minden szekta, a befolyásuk alá vonták a tagjaikat. Pák Kün E beszervezője Cse Szun Sil lett, Cse Te Min lánya. Nem sokkal később megölték Pák Dzsong Hi elnököt, Pák Kün E család nélkül maradt, Cse Szun Sil befolyása felette teljesen elhatalmasodott. Évtizedekre eltűnt a politikából, holott édesanyja halála után ő játszotta el apja mellett a First Lady szerepét, és igen jól végezte ezt.
No Mu Jan elnök után I Mjang Bák került a hatalomba, aki szintén protestáns keresztény volt, és erősen konzervatív, régi vágású politikus, mint utóbb kiderült, egy egész jól fejlett maffiát üzemeltetett, igen korrupt volt, most előzetes letartóztatásban van, folyik ellene az ügyészségi vizsgálat, és már egy bírósági per is.
Rebesgetik, hogy Pák Kün E a háttérből anyagilag erősen támogatta a kampány során I Mjang Bák elnököt, aki ezt az öt hatalmon töltött év után honorálta, az elnöki székbe segítette Pák Kün E-t.
Akkor még senki sem tudta, hogy Pák szekta tag, azt végképp nem, hogy teljesen a szektavezér Cse Szun Sil hatása alatt áll, aki apja Cse Te Min halála után átvette a szekta irányítását.
Pák Kün E elnöklése alatt történt a Szevalhó komp tragédiája. Ez egy Incsan és Csedzsu között közlekedő komp volt, ami aznap épp egy egész évfolyamnyi gimnazistával a fedélzetén indult útnak Csedzsu felé. A gyerekek kirándulni mentek. Dzsindó szigetnél baleset érte a hajót, elsüllyedt, több, mint háromszáz, 16 éves gyermek életét követelve. Nemzeti tragédia volt ez, négy éve történt, azóta sem gyógyultak be a sebek, és konzervatív hatalom ide vagy oda, nem lehetett megállítani az újságírókat és a hétköznapi embereket, hogy kiderítsék az igazságot.
Hamarosan napvilágot látott a tény, hogy a komp valódi tulajdonosa egy keresztény szekta, név szerint Kuvanpá, melynek több tíz hektáros telepei voltak, a szektatagok azon belül éltek, nem találkoztak a külvilággal, bio termékeket gyártottak, abból finanszírozták az életüket, és vezetőjük földön túli gazdagságát is, ámbár ezt vélhetőleg tudtukon kívül.
A kompot szabálytalanul átépítették, de megkapták rá a hatósági pecsétet, A teherbírásához képest sokszorosan túlterhelték rakománnyal és utasokkal is, ezt is jóváhagyta az illetékes szerv. Induláskor a komp elromlott, a tanárok, és az iskola igazgatója gondolkodott is, hogy elnapolják a kirándulást, de mire döntöttek, megjavították a hajót, így kétségekkel ugyan, de maradtak.
A baleset után előkerült a szekta, és annak vezetője, a felelősségük, a kenőpénzek, amivel megszerezték a különböző engedélyeket. Letartóztatási parancsot adtak ki a vezető ellen, aki egy szektatagnál bujkálva azt üzente az egyik legnézettebb televíziós csatornán keresztül, hogy ha ő egyszer kinyitja a száját, nem marad szabad ember Jaidón. Jaidó egy kis sziget a Hán folyón Szöulban, ott áll a parlament, a Trump tornyok, ott a pénzügyi központja Dél-Koreának, és néhány csebal is ott lakik, továbbá ott található Korea leggazdagabb, és legnagyobb protestáns gyülekezetének fő temploma is.
Pár napra rá, az ország másik végében egy paraszt ember talált rá a kuvanpá szekta vezérének holttestére a rizsföldjén. Úgy tűnik, nem volt alkalma „kinyitni a száját”, ámbár a hivatalos vizsgálat szívrohamot állapított meg a halál okaként.
Ezt követően, egy névtelen feljelentés kapcsán kiderült Pák Kün E elnöknő szektás kötődése, és az a borzasztó tény, hogy 4 éven át, helyette, gyakorlatilag Cse szun Sil irányította Dél-Koreát.
S. Lee
Ez a rémálom épp egy éve tért véget.
Előtte persze a nép egy teljes évig, minden szombaton mécsesekkel vonult fel a szöuli hősök terén, követelve Pák hatalomból való távozását.
Meleg volt vagy hideg, esett a hó vagy tűzött a nap, ott voltak minden alkalommal másfél, két milliónyian, rendületlenül. Nem volt szervezés, összeadták a mécsesek, és a táblácskák árát, hol itt, hol ott állítottak fel hevenyészett színpadokat, zenéltek, beszélt aki akart, elszórakoztatták egymást különösebb szervezettség nélkül is.
Eszébe sem jutott senkinek, hogy ki ne menjen tüntetni, meg mit vihet magával és mit nem, milyen pártállású, vagy vallású a szomszéd tüntető.
Semmi más cél nem volt mint, hogy visszaállítsák a demokráciát, elkergessék a hatalomból a korrupt embereket, és leszámoljanak a szekták politikai befolyásával.
Azóta nagyot változott a világ, az emberek nem csupán a szektáktól fordultak el, de úgy általában igen nagy mértékben a protestáns egyházaktól is, amelyek politikai befolyása nyílt titok volt évtizedekig. Egyre másra zárnak be a templomok, egyre másra találkozni a buddhista hagyományok felelevenítésével, úgy tűnik a koreaiak kiábrándultak a protestáns kereszténységből, mivel az a hatalmat akarta felettük, ők pedig igen sok vért áldoztak a szabadságuk oltárán, nem lehet azt olyan egyszerűen elvenni tőlük.
A protestáns egyházak, és a hatalom korrupt egymásra találása olyan mértékű ellenérzést váltott ki a koreai társadalomból, ami azt eredményezte, hogy tömegesen hagyják ott azt a vallást, amely földi helytartóit látván csak undort érez az ember.
A pünkösd a keresztény egyház születésnapja, de erősen kötődik egy zsidó ünnephez, a sávuóthoz is.
Ferenc pápa pünkösd vasárnapi miséje tavaly. Fotó: MTI/EPA/Giuseppe Lami
A pünkösd a húsvét utáni hetedik vasárnap és hétfőn tartott ünnep. A neve is innen származik, az 50 napot jelentő görög Pentekoszté szóból. A legkorábbi lehetséges dátuma minden évben május 10., a legkésőbbi pedig június 13.
Hivatalosan a keresztények ilyenkor a „Szentlélek kiáradását” ünneplik, egyben
tulajdonképp ez az egyház születésnapja is.
A keresztény hit szerint ezen a napon szállta meg a Szentlélek Jézus tanítványait, akik ezután elkezdték mindenféle nyelven az ő igéjét hirdetni.
De persze, ahogy a húsvét kapcsán is írtuk már, az ünnep a kereszténység kialakulása előtt is létezett. Összekapcsolható ugyanis a zsidó sávuót ünneppel, amelyet hét héttel a pészah után, az 50. napon tartottak.
Ez a bibliai időkben elsősorban aratóünnep volt, és a három zsidó zarándokünnep egyike. Ilyenkor minden zsidó férfinak meg kellett jelennie a jeruzsálemi Templomban, és persze ajándékot is kellett vinnie. Az aratás lezárása mellett arra is emlékeztek ilyenkor, hogy Isten kiszabadította őket az egyiptomi fogságból, és elvezette őket hazájukba.
A Templomban ezen a napon mutatták be az új kenyeret is.
Mivel Jézus Biblia szerinti kereszthalála épp pészah idejére esett, így az apostolok is éppen a sávuótot ünnepelték, amikor, szintén a Biblia szerint, leszállt hozzájuk a Szentlélek.
Amikor azonban 70-ben a rómaiak lerombolták a Templomot, új helyzet állt elő, hiszen ott már nem lehetett többet áldozatot bemutatni. Így hetven évvel később a rabbik tanácsa azt javasolta, hogy a sávuótnak ne az aratóünnep jellegét domborítsák ki, hanem a történelmi vonatkozást.
Történetesen ugyanis erre a napra esett az is, hogy Mózes megkapta a Tórát.
Vagyis a sávuót egyben a törvényadás ünnepe is – ez egyébként szélzúgással és tűzzel járt, amelyek egyben a „kegyelem kiáradásának” jelei.
A pünkösdöt keresztény ünnepként csak a 2. században említik ókori keresztény írók (például Origenész és Tertullianus), de a történészek azt valószínűsítik, hogy már az apostolok idején is megtartották.
A pünkösdhöz aztán idővel rengeteg népszokás is kapcsolódott, ezek közül talán a pünkösdi király választása a legismertebb. Ezt a középkor óta ismerték, jellemzően különböző ügyességi versenyeken választottak ki valakit, akit aztán „megkoronáztak”, ezután pedig egy évig (más helyeken egy hétig) ingyen ihatott a kocsmákban és mindenféle ünnepségre is meg kellett hívni.
Tegnap és ma, sok érdekes dolog történt a Koreai-félsziget békefolyamatának történetében.
Először is, Trump elnök, egy roppant sárga fotelban, körbevéve újságírókkal, tájékoztatta a nagyérdeműt, hogy semmiféle John Bolton által emlegetett líbiai modellről nincs szó, ez Trump-féle egyezség lesz, illetve ígéretet tett arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok megvédi és hatalmon tartja Kim Dzsong Unt, nem úgy, mint annak idején Kadhafit, akinek senki sem tett ilyen ígéretet szerinte.
Ez idő alatt az elnök társaságában, ám a sarokban igencsak duzzogva állt John Bolton, aki legalább akkora ellensége a Koreai-félszigeten kötendő teljes békének, mint amennyire a főnöke Béke Nobel díjának. A jogvédő szervezetek azonnal megtámadták Trumpot, hogy ígéretet tett egy diktátor hatalomban tartására, ámbár nem tudom, nekik vajon jobban megfelelne e egy háború a térségben, megspékelve némi atomfegyverrel, ami ha jól tudjuk, bizony képes elérni mainland Amerikát is akár.
Tegnap Dél-Korea jelezte, hogy akkor küldenék azt az öt újságírót Északra az atomfegyver kísérleti telep robbantására akiket Észak meghívott. Ehhez a hivatalos út az, hogy az újságíróknak vízumot kell kérniük a Kína területén található Észak-Koreai nagykövetségen, nem lévén ilyen intézmény Délen. A vízumkérelmüket beadták, de arra nem kaptak választ, se igent, se nemet. A többi ország képviselőinek kérelmét, akik hivatalosak az eseményre, már elbírálták, pozitívan.
Ennek okán Dél-Korea kezdeményezte, hogy függesszék fel a folyamatban lévő amerikai-dél-koreai hadgyakorlatot, csökkentendő a Félszigeten lévő feszültséget. Kétségtelen ugyanis, hogy Mun elnök valóban aláírt egy béke szerződést Kim Dzsong Unnal a nagy találkozás napján Pánmundzsamban, amiben szerepel, hogy mindkét fél tartózkodik a jövőben a másik katonai provokációjától, azonban az is igaz, hogy Kim Dzsong Un akkor azt mondta, bizonyos mértékben megérti és elfogadja a hadgyakorlatok szükséges voltát. Csakhogy a folyamatban lévő attrakcióra az amerikaiak 8 darab Raptort és 2 darab B52-es bombázót hoztak, amivel durván két óra alatt porig lehetne bombázni Északot. A legfeszültebb helyzetben sem volt Délen több, mint 6 darab raptor, ez valóban nem egy visszafogott és védelmi jellegű hadgyakorlat, mint amilyen volt az előző, és amire Kim áldását adta. Tehát éjjel elrepültek a bombázók Japánba, a raptorokkal nem tudni mi lesz, de a hadgyakorlat erősen mérsékelt jelleget ölt, így a vége felé.
Kim Dzsong Un elsõszámú észak-koreai vezetõ, a Koreai Munkapárt elsõ titkára, a Nemzetvédelmi Bizottság elsõ elnöke a Koreai Munkapárt központi katonai bizottságának kibõvített ülését vezeti Phenjanban 2018. május 18-án. (MTI/EPA/KCNA)
Eközben, koreai idő szerint ma hajnalban, egy északi hadihajóról levált egy kisebb hajó a Nyugat-tengeren, abban egy katonatiszt és egy civil tartózkodott, akik átlépték a két ország közti tengeri határt, és menedékjogot kértek Dél-Koreában. Katonatiszt ilyet utoljára 2008-ban tett, azóta ez az első eset. Erről az esetről semmi egyebet nem tudni, a két embert vizsgálati fogságba helyezték, ahogy azt ilyenkor szokásos. A katonatiszt máris jelezte, hogy Dél-Koreában szeretne élni. Nem tudni, vajon ez az eset milyen hatással lesz Észak és Dél viszonyára, de Dél-Korea az eddigi protokoll szerint jár el az északi menekültekkel, azaz ha a vizsgálat azt támasztja alá, hogy ők valóban azok, akkor déli állampolgárságot és letelepedési segítséget kapnak.
A marionett figurákat mozgató másik kéz, Si Dzsin Pin pedig ajánlatot tett Trump elnöknek a köztük folyó külkereskedelmi háborúban, miszerint elősegítené az amerikai befektetéseket az országában, ha Amerika cserébe eltekint a kínai befektetések bizonyos területeken történő megtiltásától. Trump szeret alkudozni, nem volt elutasító Sivel szemben, mi több, még az is lehet, hogy megegyeznek, pláne, hogy Trump is tisztában van azzal, hogy a Nobel díja azért mégiscsak Kína örökös párttitkárának kezében van.
Észak-Korea még nem békül velünk, de ma már olyasmit mondtak, hogy figyelemmel kísérik erőfeszítéseinket a hibáink helyrehozására.
Megkérdeztem ismerős koreait, aki tájékozott, művelt, középkorú férfi, vajon mi a véleménye a történtekről. Ő reprezentálja az átlag középosztálybéli férfiakat itt. Azt mondta, hogy Észak-Korea külpolitikája sok tekintetben sokkal sikeresebb és okosabb, mint Dél-Koreáé. Nem engedik senkinek, hogy alábecsüljék őket, lám kivívták azt a tárgyalási pozíciót, amit szerettek volna, déllel szemben pedig belföldnek mutatják, hogy erős a hatalmunk, velünk nem szórakozik senki.
Magát a békefolyamatot az illető nem érzi veszélyben, hiszen ez Észak-Korea és Kim Dzsong Un érdeke is, de egyértelműnek véli, hogy Észak-Korea függ Kínától, Kína semmilyen Marshall-tervben nem érdekelt, majd ad ő beruházást, Amerika csak pénzt adjon, de ne tegye be Északra a lábát, továbbá véleménye szerint abban a tempóban, amelyben közeledik Észak, Kína felé, ugyanúgy fog Dél is közeledni, ha valóban nyitott határokat és gazdasági beruházásokat szeretne véghezvinni Észak-Koreában.
A dél-koreai elemzők meglepően hasonló véleményen vannak, így most már egészen pontos értelmet nyert Mun Dzse In elnök korábbi kijelentése, miszerint úgy érzi, hogy tojásokon egyensúlyoz, egy törékeny kristály tállal a kezében.
Visszafogott, hatszáz fős szertartáson házasodik össze II. Erzsébet unokája, Harry herceg és az amerikai sorozatszínész, Meghan Markle. A szombati esküvő több korábbi hagyománnyal is szakít, bár Harry herceg párválasztása is szokatlannak számít a királyi családban. Ott lesz-e a menyasszony apja az esküvőn? Milyen ruhát visel majd Meghan Markle? Meghívták-e Donald Trumpot? Összeszedtünk mindent, amit tudni érdemes a nagy nap előtt.
A legutóbbi nagyszabású királyi esküvő, azaz Vilmos herceg és Katalin hercegné 2011-es egybekelése előtt még arról beszélt mindenki, hogy milyen nagy dolog, hogy egy közember kerül a királyi családba. Nos, Harry herceg jóval messzebbre ment, mint bátyja. Az ő választottja nemcsak közember, hanem egy sorozatszínész, aki idősebb a hercegnél, amerikai, elvált, színes bőrű és még a rokonsága is balhés.
Ehhez érdemes felidézni, hogy amikor a brit királyi család egy magas rangú tagja utoljára arra vetemedett, hogy elvegyen feleségül egy elvált amerikai nőt, története egyik legnagyobb válságával kellett szembenéznie a monarchiának. VIII. Edward 1936-ban kénytelen volt lemondani a trónról, hogy házasságra léphessen Wallis Simpsonnal. Ehhez képest hatalmas előrelépés, hogy Harry herceg minden további nélkül megteheti szombaton ugyanezt, ráadásul egy fényes ünnepség keretében, még akkor is, ha csak hatodik a trónutódlási sorban.
Érdekesség, hogy épp a hatodik helyen álló trónörökösig van arra szükség, hogy az uralkodó, azaz jelen esetben II. Erzsébet hivatalosan is áldását adja a királyi család tagjainak házasságkötésére. A királynő a hétvégén alá is írta az ehhez szükséges dokumentumot (Instrument of Consent), tehát semmi akadálya nincs, hogy szombaton megtartsák az esküvőt.
Az eljegyzés
Harry herceg és Meghan Markle 2016 nyarán jöttek össze, a Buckingham palota pedig 2016 novemberében közleményben erősítette meg, hogy néhány hónapja egy párt alkotnak, egyben a herceg arra kérte a médiát, hogy fejezze be kedvese és családja zaklatását. Hivatalosan viszont csak 2017 szeptemberében mutatkoztak először együtt a háborús veteránoknak rendezett, és Harry herceg által életre hívott Invictus Games-en, Torontóban.
Harry herceg, a brit trónörökös másodszülött fia és jegyese, Meghan Markle amerikai színésznõ a londoni Kensington-palota kertjében 2017. november 27-én (MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga)
November 27-án pedig már be is jelentették az eljegyzést. Annak idején Vilmos herceg anyja, Diana hercegnő gyűrűjével jegyezte el Katalint, Harry pedig egy olyan gyűrűt csináltatott Meghan Markle-nek, amelybe
két gyémántot is belefoglaltak Diana ékszergyűjteményéből.
A legnagyobb gyémánt viszont Botswanából származik, ahol sok időt töltött együtt a pár, elrejtőzve a nyilvánosság elől. A lánykérés maga viszont egyszerűen történt: az eljegyzés után adott interjújukban Meghan Markle elárulta, hogy egy csöndes estén kérte meg a kezét Harry, miközben csirkét sütögettek otthon. Ebből ugye nyilvánvaló, hogy a herceg és Markle már az eljegyzés előtt is együtt éltek, ami egy átlagos párnál nem lenne nagy dolog, de a királyi család esetében már ez is elég merésznek számít. Igaz, ebben már bátyja is úttörő volt: Vilmos és Katalin volt az első királyi páros, akik együtt éltek a házasság előtt.
A menyasszony
Mikor kiderült, hogy Harry herceg új párja Meghan Markle, hirtelen az egész világot elkezdte érdekelni, hogy ki is ez a szerencsés nő. Ez nem csak feltételezés: a 2017-es összesítéséből kiderül, hogy amikor személyekre kerestek rá az emberek a Google-ban, a második legtöbbször Meghan Markle nevét írták be a szexuális zaklatási botrányba keveredett Harvey Weinstein után.
A 36 éves Rachel Meghan Markle három évvel idősebb Harry-nél, és egy közös barátjuk mutatta be őket egymásnak Londonban. Markle Los Angelesben született, és a Vanity Fair portréja szerint igazi kaliforniai lány, aki számára a jótékonykodás mindig kiemelten fontos volt a munkája mellett. Harryvel való kapcsolata előtt a világ nagy részének ismeretlen volt,
legsikeresebb szerepe 2011 és 2018 között a Suits című drámasorozatban volt
(Magyarországon Briliáns elmék néven ment egy darabig a TV2-n), amelyben egy Rachel nevű ügyvédnőt alakított. Előtte csak kisebb epizódszerepekben tűnt fel a tévében, és színházban is játszott.
Harryvel való eljegyzése után bejelentette, hogy visszavonul a színészettől, és a hetedik évad végeztével befejezte munkáját a Suits-ban is. Érdekesség, hogy utolsó jelentében éppen férjhez megy sorozatbeli szerelméhez. Ez az epizód április 25-én került adásba Amerikában.
Markle családi háttere egyébként közemberségétől eltekintve sem éppen kifogástalan, hiszen szülei is elváltak hatéves korában. Anyja, Doria Loyce Ragland szociális munkás és jógaoktató, apja Thomas Markle viszont szintén tévésorozatokon dolgozott fővilágosítóként, de már visszavonult, és Mexikóban él.
Meghan Markle-nak apja révén két féltestvére is van, akik közül az egyik, az 51 éves Thomas Markle Jr a család fekete báránya. Egyszer már le is tartóztatták, mert pisztolyt tartott exbarátnője fejéhez egy vita során.
A két féltestvért, habár együtt nőttek fel a menyasszonnyal, nem hívták meg az esküvőre.
Erről Thomas Markle Jr a Mirorr-nak azt mondta, hogy nem esett jól neki, hogy húga megfeledkezett saját húsáról és véréről. Később viszont a Daily Mail által közzétett levél szerint már könyörgött azért, hogy hívják meg az esküvőre, és elnézést kért, amiért korábban azt nyilatkozta, hogy Harry ne vegye el a húgát… Egyébként Meghan Markle másik féltestvére, Samantha Grant is többször kifakadt húgára, muníciót szolgáltatva ezzel a bulvárlapoknak.
Meghan Markle számára afroamerikai édesanyja a legfontosabb családtag, aki az esküvői előkészületekben is fontos szerepet vállalt. Doria Ragland, és így Meghan Markle felmenői között egyébként még rabszolgák is voltak. A királyi frigy szempontjából az is érdekes, hogy Markle egyszer már volt férjnél: 2011-ben hozzáment egy kollégájához, Trevor Engelsonhoz. A házasságuk két évig tartott.
Azt még nem lehet tudni, hogy a házasság után mi lesz Meghan Markle hivatalos rangja, de valószínűleg Katalinéhoz hasonló hercegnői rangot kap majd. Ezt angolul duchess-nek hívják, ami nem ugyanaz, mint a princess, ami mondjuk Diana hercegnő rangja is volt. A legtöbben arra tippelnek, hogy a pár a Duke és Duchess of Sussex rangot kapja majd, amelyet jelenleg senki sem visel.
Harry herceg és Meghan Markle fotójával díszített emléktárgyak egy windsori ajándéküzletben 2018. május 16-án (MTI/EPA/Andy Rain)
Meghan Markle-t egyébként még márciusban, titokban megkeresztelte canterbury érseke az anglikán egyház szertartása szerint, amelyet úgy értkeltek, hogy egy fontos gesztus II. Erzsébet felé, aki királynőként az anglikán egyház feje is.
Zűrös családi háttere egyébként nem akadályozza meg a briteket abban, hogy kedveljék a herceg választottját, és sokan már most úgy látják, hogy Meghan Markle jó hatással van a korábban elég zabolátlan Harryre.
Az esküvő menete és a helyszínek
Harry herceg és Meghan Markle május 19-én házasodnak össze, ami már eleve megtöri a protokollt, hiszen hétvégére esik, míg korábban a királyi esküvőket hétköznapokon tartották. Erre az lehet a magyarázat, hogy a kormány úgy döntött az eljegyzés bejelentése után, hogy az esküvő napját nem nyilvánítják szabadnapnak, de a szombati dátum miatt így is sokan követhetik az eseményeket.
A ceremónia helyi idő szerint pontban délben kezdődik a windsori kastély gótikus Szent György kápolnájában,
tehát nem a londoni Westminister apátságban, ahol Vilmos hercegék esküvőjét is tartották. A kápolnában 800 vendégnek van hely, míg az apátságban kétezren is elférnek. Több királyi esküvőt tartották már egyébként ezen a meghittebb helyszínen is: utoljára éppen Harry apja, Károly herceg és második felesége, Kamilla kapott itt áldást a frigyére, habár maga az esketés nem itt volt. Illetve fontos kiemelni, hogy Harry herceget ebben a kápolnában keresztelték meg, és több korábbi uralkodó, köztük VIII. Henrik sírja is itt található.
Az emberek már gyülekeznek a windsori kastély közelében az esküvőre várva (MTI/EPA/Andy Rain)
A kápolnabeli szertartás után Harry herceg és Meghan Markle a tervek szerint áthajtatnak Windsoron, majd a kastély Szent György termében csatlakoznak a vendégeikhez. Ez a bizonyos kocsikázás az, amikor a köznép is láthatja és üdvözölheti a párt.
Az első vendéglátás után, amelynek házigazdája maga II. Erzsébet, egy másik, szűkkörű fogadást is tartanak, vagyis inkább bulit.
Ennek a házigazdája Harry apja, Károly herceg lesz, és a 17. században épült Frogmore House nevű udvarházban tartják, amely a Korona birtokában van, de jelenleg senki sem lakja, és fogadásokra használják elsősorban. Itt a Mirror szerint egy karneváli témájú, kötetlenebb partit tartanak majd, és a pletykák szerint a Spice Girls is felléphet a bulin, más források pedig a Coldplay-t és Ed Sheerant is emlegetik, de valószínűleg Elton John is játszani fog valamikor az esküvőn.
A vendégek
Az esküvői meghívókat március közepén küldték ki, és körülbelül hatszáz vendéget várnak, akik közül kétszázan hivatalosak Frogmore House-ba is. Európai királyi családok tagjai Vilmos herceg esküvőjétől eltérően várhatóan nem lesznek jelen, de celebekben biztos nem lesz hiány, hiszen Harry hercegnek jó pár híres barátja van. Meghan Markle vendégei között is biztosan lesznek sztárok, jó barátnője például a 39-szeres Grand Slam győztes teniszező, Serena Williams.
Az viszont biztos, hogy az esküvő politikusmentes lesz:
így az amerikai elnök, Donald Trump (aki ellen Meghan Markle korábban szót emelt) és a brit miniszterelnök, Theresa May sincs a vendégek között, és áprilisban kiderült, hogy a korábbi pletykákkal ellentétben az Obama-házaspárt sem hívták meg, akikkel egyébként Harry herceg jóban van. Összességében tehát ebből a szempontból is viszonylag visszafogott lesz az esküvő, a hatszázfős vendéglistát a család és a barátok teszik ki.
A meghívók a londoni Barnard and Westwood nyomda és könyvkötõ mûhelyben 2018. március 22-én (MTI/EPA/PA/Victoria Jones)
Eredetileg úgy volt, hogy Meghan Markle-t apja, Thomas Markle fogja az oltárhoz kísérni, de ekörül már eddig is számos bonyodalom adódott. A bulvárlapok nem túl előnyösen mutatták be a menyasszony apját, amit paparazzinak beállított, de megrendezett fotókkal akart orvosolni Samantha Grant, akit zavart, hogy miket írnak az apjáról. Mikor ezzel lebuktak, Thomas Markle azt nyilatkozta, hogy inkább mégsem megy el az esküvőre, mert nem akarja kínos helyzetbe hozni a lányát és a királyi családot. Ez volt hétfőn. Kedden pedig kiderült, hogy mégis szeretne elmenni, ha egészsége engedni. Viszont most úgy tűnik, szívműtéte miatt egyáltalán nem lehet ott az esküvőn. De mivel még csak csütörtök van, bármi lehet szombatig.
Harry herceg tanúja testvére, Vilmos lesz, ahogy korábban, Vilmos esküvőjén pedig ő volt a tanú. Katalin hercegné viszont várhatóan háttérbe vonul majd, annál is inkább, mert nemrég adott életet harmadik gyereküknek.
Felnőtt koszorúslányok nem lesznek a szertartáson, de Vilmos hercegék két idősebb gyereke, György és Charlotte szerepet kapnak majd. Az ifjú koszorúslányok között vannak Meghan Markle és Harry keresztlányai is, illetve „koszorús fiúk” is lesznek Györgyön kívül, a vőlegény keresztfiai.
Érdekesség, hogy
a pár több mint 2600 „normális” embert, azaz nem hírességet, barátot és családtagot is meghívott,
hogy ugyan a kápolnán kívül, a parkban, de részei lehessen az esküvőnek, és figyelhesse a vendégek érkezését. Őket speciális kritériumok alapján választották ki több régióból, köztük iskolás gyerekek és jótékonysági szervezetek dolgozói is vannak, illetve a királyi „háztartás” alkalmazottai.
A ruha
A királyi esküvőknek (is) kardinális kérdése a menyasszony ruhája, amelynek csakúgy, mint a helyszínnek és a vendéglistának, mindig üzenetértéke van. A legtöbben azt várják, hogy Meghan Markle egy brit tervező ruháját viselje a nagy napon, és a szakértők szerint valószínűleg a Ralph & Russo divatházat kérhették fel a feladatra. A Harper’s Bazaar informátorai szerint
a ruha 100 ezer font körüli összegbe (több mint 36 millió forint) kerül, de máshol ennek a kétszeresét is lehet olvasni.
A költségeket jelentősen megnöveli, hogy a teljes ruha kézzel készült.
Meghan Markle egyébként az eljegyzési fotókon is a londoni székhelyű márka egyik darabját viselte, amely 75 ezer fontba került.
A brit állami postaszolgálat, a Royal Mail 2018. május 15-én közreadott, bélyegei a jegyesfotókkal (MTI/EPA/Royal Mail)
Elképzelhető, hogy a menyasszonynak lesz egy másik ruhája is, amelyet a magazin szerint a szűkkörű fogadáson, Frogmore House-ban visel majd. Markle korábban arról beszélt, hogy alapvetően a klasszikus menyasszonyi ruhák tetszenek neki, amelyekben mégis van valami különlegesség, egyediség, tehát valószínűleg ilyesmire lehet számítani, de nagy a titkolózás.
Az egész esküvő költségét a hozzáértők egyébként 1 millió fontra (körülbelül 360 millió forint), vagy még annál is nagyobb összegre becsülik, amelyet a királyi család áll.
Habár a windsori esküvő jobban el lesz zárva az utca embere elől, mint Vilmos és Katalin házasságkötése, az eseményt ugyanúgy élőben közvetíti majd a tévé. (Azt az esküvőt annak idején több mint 35 millió ember nézte élőben Nagy-Britanniában.) Magyarországon az ATV közvetíti majd élőben a hercegi esküvőt.
Legalábbis ezt állítja egy izraeli tudós, Smuel Avukia, aki egy Zsidó-Roma Fórumot is létrehozott.
Avukia évek óta kutatja a zsidók és romák rokonságát, és úgy véli: az Ószövetségben megtalálta azt. Most készíti elő az erről szóló összefoglaló dokumentumot, melyet hamarosan bemutat a rabbitanácsnak.
A Jediót Ahronótnak azt mondta, Ézsau egyik mondása is arra utal, hogy a romák valamikor rokonságban álltak a zsidókkal, és később Simeon törzsével azonosították őket.
Tudományos bizonyíték egyelőre nem sok van,
de romák körében máris igen népszerű ez az elmélet.
Éppen ezért az Avukia által létrehozott Fórum néhány hónapja már egy konferenciát is szervezett, amelyre főleg Franciaországból és Spanyolországból érkeztek romák Izraelbe, de voltak érdeklődők az Egyesült Államokból is.
Avukia szerint „a romák tudatában vannak ennek az ősi rokonságnak, de elveszítették a kapcsolatot. Ezért ezt a homályos tudást kell most megerősíteni”. Azt is mondta: csak idő kérdése, hogy ezt be is bizonyítsa.
Biskopsgården, a Volvo gyárról is ismert svédországi Göteborg szegénynegyede, ahol a legtöbb betelepülő lakik. Rendőrségi besorolás szerint ez az egyike az ország több tucat sebezhető vagy válság negyedeinek. Az utóbbi években egy kézigránátos merénylet és egy lövöldözéses leszámolás miatt került a világsajtóba. Mindkét eset halálos kimenetelű és bandaháború jellegű volt, egy-egy ártatlan áldozattal, akik szintén bevándoroltak voltak.
Vasárnap késő délután hajtunk be Biskopsgårdenbe, stílusosan Volvoval. A magyarországi panel épületeknél gondozottabb, tisztább épületek, rendezettebb környék. Jól észrevehetően szegényesebb azonban mint a belváros vagy az itteni jobb lakótelepek.
A szokatlan májusi meleg miatt talán eseménytelenebb napot fogtunk ki. Több a nem svéd kinézetű ember, de vannak idevalósiak is. Egy idősebb hölgy például, aki békésen baktatott egy bevásárló zacskóval a kezében.
Egy Q8-as benzinkútra megyünk. Állítólag a helyi bandák itt gyülekeznek. Tényleg csak bevándorlókat látunk. Ha lenne előítéletünk, akkor most nagyon megzavarodnánk, hiszen a pultnál egy fiatal, hirtelen szőke, nagyon csinos hölgy szolgál ki. Éjszakánként is. De lehet, hogy csak azért nem fél, mert veszély esetén átváltozik kérlelhetetlen amazonná és lesújt minden garázdálkodó migránsra. Vagy egyszerűen csak Soros-bérenc.
Az önkiszolgáló mosoda megtelt. Úgy tűnik a bevándorlók is hétvégeken mossák a gépkocsijukat. A legtöbb itt is Volvo.
Odébb egy asztalnál és padnál néhány marcona arc. Dohányoznak veszettül. De rám se hederítenek. Pedig biztosan valami bandaháborút szerveznek.
Közben az eladókisasszonyhoz odamegy fizetni egy nem hirtelen szőke alak, aki azelőtt a gépkocsija (Volvo) abroncsának nyomását ellenőrizte. Kedélyesen elbeszélgetnek. Jellemző, hogy svédül, nehogy megértsem. Lehet, hogy az álcázott amazon is a banda tagja. A multikulturalizmus szellemében.
Nehéz szívvel távozunk Biskopsgårdenből. Még az is bosszúság, hogy egyetlen egy rendőrautót sem láttunk. No-go zóna Polis nélkül?
Útközben a közeli parkba is bemerészkedünk. Itt is vegyes a társaság, nem ritka a közel-keleti öltözék. Egy szerelmes pár bámul a távolba.
Nem kis hiányérzettel megyünk a lakóhelyünkre, Eriksbergbe. Az egykori hajógyár helyén néhány éve alatt egy luxusnegyed épült ki. A luxust nem a szó dubai értelmében kell érteni, hanem a visszafogott, kötelezően szerény, de a végsőkig funkcionális skandináv értelmében.
A valóban szokatlanul meleg májusi estét hangos ordibálás zavarja meg. A helyi homokos röplabda pályán nyolc lebarnult fiatalember kiabálja túl egymást. Na végre, migránsokra akadtunk, akik megzavarják a vasárnap este szent keresztényi csendjét. A fehérek lakta üvegpaloták közvetlen közelében! Aki ilyen helyen csendet háborít, az minden másra is képes. Sajnos, közelebb lépve ismét csalódni kellett. A lármagerjesztő társaság nem arabul vagy más érthetetlen afrikai nyelven hablatyolt, hanem szerbhorvátul (avagy: szerbül, horvátul, bosnyákul stb.). Sovány vigasz, hogy ők is migránsok, de hát nem az igaziak. Mellesleg a leghíresebb svéd, Zlatan Ibrahimović is egy „no-go zónában” nőtt fel, a malmői Rosengårdban.
A barangolást a helyi boltban fejezzük be, ahol az iráni tulajdonos apja szolgál ki (csak vasárnaponként!). Azonnal szóba elegyedik, Budapestet Bukaresttel csak egyszer keveri össze, de azonnal javít is: Ja, az Románia! Nem tetszik neki a svéd időjárás és úgy általában Európa sem. Ezért inkább Amerikában, San Diegoban él. És Las Vegasról mesél elragadtatva.
Németországban sokan bírálják Mesut Özilt és Ilkay Gündogant, a két török származású futballsztárt, akik részt vállaltak Erdogan török elnök választási kampányában. Mindkét játékos a németek futballválogatottját erősíti, ezért Németországban őket már saját polgáruknak tekintik. Különösen azt nehezményezi a német közvélemény, hogy Erdogan autokratikus rendszere mellett kampányolnak a török származású sztárok.
A német közvéleményt egy másik ügy is izgatja Erdogannal kapcsolatban, mert a Süddeutsche Zeitung megírta: német kémprogrammal figyeltette az ellenzéket a hatalom Törökországban. Az elmúlt hetekben sok ellenzékit ítéltek hosszú börtönbüntetésre Törökországban, ahol Erdogan mindenkivel brutálisan leszámol, aki megkérdőjelezi a hatalmát. Az EU gyakran bírálja Erdogan rendszerét és a csatlakozási tárgyalások a holtpontra jutottak.
De akkor miért ad el kémprogramokat a török titkosszolgálatnak a Finfisher nevű német cég, melynek a székhelye Münchenben van? – kérdezi a Süddeutsche Zeitung. Arra utalva, hogy a cég kizárólag állami megrendelésre dolgozhat, vagyis kémprogramjait nem értékesítheti a szabad piacon. Vizsgálat indult, hogy kiderítsék, ki adott engedélyt arra, hogy a törökök megszerezhessék a kémprogramokat, amely sok ellenzéki vesztét okozta Erdogan önkényuralmi rendszerében. A német törvények tiltják a kémprogramok eladását autokrata rendszereknek.
Az amúgy is feszült német-török viszonyt tovább terheli ez a két ügy, de ami ennél sokkal fontosabb: a német-török menekültegyezményt mindkét fél betartja. Vagyis évi 3 milliárd euróért Törökország megakadályozza az újabb menekültáradatot az EU irányába. Erdogan brutális rendszere erre a célra pompásan meg is felel.
1954-ben a New York Times a napelemes technológiában elért áttörésről számolt be, amely „a nap majdnem határtalan energiájának” kihasználásához vezethet. Az amerikai kutatók ugyanis felfedezték, hogy a szilícium tranzisztorok, vagyis, a számítógépek építőkövei, napfény hatására áramot generálhatnak.
Ugyanebben az évben azonban Lewis Strauss, az Amerikai Atomenergia Bizottságának elnöke előrejelzést készített arról, hogy az atomenergia hamarosan „nagyon olcsó lesz”. Az 1950-es évek atomos őrületében Amerika hatalmas pénzeket szabadított fel az atomenergia támogatására,
a szilícium-napelem így azután évtizedekig a nukleáris energia árnyékban pihent.
Mostantól viszont számos új könyv ünnepli a szoláris reneszánszot, hiszen kiderült, hogy a szilícium által termelt villamosenergia versenyképes a fosszilis tüzelőanyagokkal, és olcsóbb, mint a nukleáris energia.
Újabban a napelemek költségeinek folyamatos csökkenését Kína tömegtermelése okozta; de ez fokozatos volt, és nem ez jelentette a forradalmi változást.
A megoldás: az új technológiák és üzleti modellek, Az űrkutatásban és néhány más területen mindez még szokatlan lehet, de egyre több, a témával foglalkozó tudós meggyőződése, hogy a jövő a napenergiáé.
Városi fesztivál, neves előadókkal, sok-sok zenével, egy kínai finanszírozással felállított szoborral és sok-sok szuvenírrel – így ünnepelte a 200 éve született Karl Marxot szülővárosa, a németországi Trier.
Ami a szuvenírokat illeti, a Washington Post tudósítója alaposan megvizsgálta a kínálatot, s kiválasztotta az általa a legmeghökkentőbbnek tartott ötöt. Az új Marx-szobortól nem messze lévő szuvenírboltban igen kelendők voltak ezek az emléktárgyak – írja a szerző, aki némileg ironikusan megjegyzi: jobb, ha nem gondolunk abba bele, hogy mit szólna mindehhez az az ember, aki arra buzdította a világ proletárjait, hogy forradalommal döntsék meg a kapitalizmus rendszerét.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
