Vélemény Archives » Oldal 83 a 103-ből » Független Hírügynökség

Orbán Európa meghódítására készül

-

2018-07-28

A magyar miniszterelnök Tusványoson túl sok szót nem vesztegetett Magyarországra. Felsorolt néhány számot, amelyek szerinte a Fidesz kormányzásának sikereit bizonyítják, de ennél jóval nagyobb hangsúlyt helyezett a külhoni történésekre.

Először csak a Kárpát-medence újjáépítéséről beszélt, majd nem sokkal ezután már Közép-Európát említette, mint amit meg kellene újítani.

Orbán már a választási győzelmét követően 2030-ban jelölte meg kormányzásának távlatait. Ezt most megismételte: 2030-ra Magyarország Európa öt legélhetőbb és legversenyképesebb országa lesz. Mindezek mellett ajánlatot tett a szomszédos országoknak: azt javasolja, hogy a kölcsönös tisztelet jegyében kössék össze országaikat gyorsvasúttal, autópályákkal, közös védelmi rendszerrel, haderőfejlesztéssel és energiahálózattal.

Orbán számára az elkövetkező egy évben a jövő májusi európai parlamenti választás a legfontosabb cél. Már ki is számolta, mintegy 300 napja van még a most regnáló. Juncker vezette Európai Bizottságnak, mert akkor lejár a mandátuma és újat választanak helyette az európai polgárok. Azt a választást kell megnyerni, mondta Orbán, különben a kereszténység elveszíti befolyását Európában, és keresztény alapokon több nem lehet választást nyerni.

Már csak kevés kell az ellenfeleink sikeréhez, mondta Orbán. Ezt kétszer is elismételte, bár az nem derült ki, hogy azért, mert valóban tart ettől a lehetőségtől, vagy inkább a táborát szeretné még inkább harcra ösztökélni.

Európa first, Magyarország mintha már csak múlt időben létezne Orbán számára. Magyarország egy teljesített feladat, ami munkát itt kellett, elvégezték. Ez jött le a tusnádfürdői beszédből, mostantól már csak üzemszerű karbantartásra van szükség, mert Magyarországon rendbe lettek téve a dolgok, a liberális demokráciát felváltotta a kereszténydemokrácia. Mostantól már csupán kisebb kiigazítások kellenek, a meglévőt meg kell megőrizni, és továbbfejleszteni, de a nagyját már megtettük.

Marad a Kárpát-medence majd Közép-Európa. Aztán, ezt nem mondta ugyan a szónok, de nem volt nehéz beleérteni, ide nekünk Európát is.

Végre van két jó mondata az MSZP-nek

FüHü

-

2018-07-28

0

Hát rajta, ha nem sikerül a kiszolgáltatott rommagyar médiában érdeklődést kelteni, saját rendezvényt kell szervezni, közvetlenül kell elérni a közönséget, és az online felületek is egyre élénkebbek. A román média jórésze meg egyenesen, vár egy ilyen lehetőséget.

Nehéz volt – legalábbis eddig – fölfedezni az MSZP képviselőit Erdélyben, akik éppen a Tusványosi dzsemborival (lassan-lassan a NER-magyar kormány kihelyezett ülése) egyidőben indultak rövid roadshowra, és Tusnádra is ellátogattak. Mintha senki nem lett volna kíváncsi, mintha a “kertek alatt bujkálva” jöttek volna, pedig …

Úgy vélem, mindkét általuk hozott rövid üzenet, afféle bannerre való mondat, megérne egy misét.

Először. Azt gondolom, hogy a határon túli szavazatok orbáni “megvásárlása”, az itteni politikai szervezetek bedarálása, valóban gond, nagyon sok kettős állampolgársággal rendelkező rommagyar polgár számára, afféle szkizoid helyzet. Ezt jelzi, hogy viszonylag kevesen vesznek részt a magyarországi szavazásokon, és szelektíven, a NER mellett erősen elkötelezettek mobilizálhatók. Ezért a határon túliaknak (csúnya és pontatlan kifejezés, de jobb híján használom) elkülönített helyekre és saját jelöltekre való szavazási lehetőségének a választási rendszerbe való beépítése kívánatos és korrekt megoldás lenne a kialakult helyzetre. Ez lehetne egy eljövendő politikai stratégia része.

Másodszor. Azt mondja Ujhelyi István, hogy a demokratizálódás és román-magyar párbeszéd elősegítésének jeligéjével indult Bálványosi/Tusnádi rendezvény jeligéjét meg kellene változtatni, az “átmenet a demokráciából a diktatúrába” főcím jobban illene ahhoz, amit a NER-magyar kormány és feje tett/tesz. Értem én, hogy a küldöttség nem kívánta legitimálni az orbáni illiberalizmust azzal, hogy részt vesz a “hivatalos” rendezvényen, ahova meghívót kapott, miért is tennék? De azt hiszem sokan – bár éppen azok, akik nem mennek nyáritáborozni, csápolni medveközelben, hanem egyszerűen csak demokraták, “nem félnek”, de kerülik a vásári zsivajt – megfelelő keretben, megvitatnák a kérdést az erdmagyarok közül is. És azt hiszem románok is akadnának szép számmal, akik részt vennének egy ilyen vitán (egyik legjobb értője az orbáni illiberalizmusnak Cristian Parvulescu politológus, de nincs egymagában), vagy “pódium-beszélgetésen”.

Magyarán, az ellenzék, és a baloldal újra kellene építse a határon túliakkal kapcsolatos (csak nyomokban létező, vagy úgy sem) politikai stratégiáját. És biztos vagyok benne, hogy lenne egy olyan értelmiségi réteg, olyan szakértői-előadói gárda, aki mozgósítható lenne, egy rangos ellenrendezvényre. Máshol és más helyszínen, de ugyanolyan érdeklődés övezné azt, helye lenne egy nyitottabb, valóban a román-magyar, és a magyar-magyar párbeszédet szolgáló rendezvénynek, aminek a védnökei az ellenzéki pártok és civil szerveződések lennének. Hát rajta, ha nem sikerül a kiszolgáltatott rommagyar médiában érdeklődést kelteni, saját rendezvényt kell szervezni, közvetlenül kell elérni a közönséget, és az online felületek is egyre élénkebbek. A román média jórésze meg egyenesen, vár egy ilyen lehetőséget.

Magyari Nándor László

A részeges Juncker levele a mindig józan Orbánhoz

Föld S. Péter

-

2018-07-27

0

A részeges Juncker levele a mindig józan Orbánhoz

Kedves barátom, Viktor!

Hallottalak a magyarországi közrádióban. Minden pénteken meghallgatlak, hogy stílszerű legyek, iszom a szavaidat. Nagyszerű kollégád, Kősa Lajos említette az ivást velem kapcsolatban Tusványoson. Azt mondta, hogy „az EU-t egy rossz, részeges, alkoholista pasi vezeti. Nem isiász van itt, alkoholista.”

Kedves Viktor, kérlek tolmácsold nagybecsülésem Kósa úr felé. S ha már beszélsz vele, kérdezd meg őt arról az 1300 milliárd forintról, amelyet az általa csengeri háztartásbeliként emlegetett hölgy ígért neki. Nem ismerem pontosan a magyarországi pénz értékét, sem az ottani átlagkereseteket, de úgy sejtem, hogy a Kősa úrral kapcsolatba hozott összeg sok ezer magyar ember sok száz évi jövedelmének felel meg.

Kérdezd meg azt is kedves Viktor Kósa úrtól, hogy debreceni polgármestersége idején miért hívták őt előbb Mr. 10, később Mr. 20 százaléknak. Nem ismerem a magyarországi szokásokat, de mifelénk azokat az embereket nevezik így, akik csúszópénzt szoktak elfogadni, vagyis, megvesztegethetők.

És akkor néhány szót arról, amit az EU-ról mondtál kedves Viktor barátom. Hogy az Európai Bizottság napjai meg vannak számlálva, mert jövő májusban lejár a mandátuma. Nagyon örülök, hogy ennyire jó a memóriád, és nem felejtetted el ezt a fontos dátumot, nem lenne jó, ha pártod, a Fidesz lemaradna a választásról.

Közlöm veled, hogy nincsenek a napjaink megszámlálva. Az lehet, hogy te, mint a sorkatonák – ugye úgy mondták nálatok, amikor mindenkinek kötelező volt bevonulni – vágod már a centit.

Tényleg Viktor: mi igaz abból, hogy bevezetnétek a sorkatonaságot? Tagadjátok, de mindig vannak köztetek olyanok, akik nosztalgiával említik azokat az időket, amikor még a fiúkat elvitték katonának. Tudom, hogy te nem szereted a dagadt katonákat, mint mondtad, az a halálod, most legutóbb pedig az is kiderült, hogy a tetkós katonákat sem díjazod.

Na, de miről is akartam neked írni kedves Viktor! Hát, hogy mint mondtad, erőid végén vagy, fel kell töltened az akkumulátorodat. Ezek szerint neked Viktor barátom, több erőd is van, ezek végén vagy, ezért kell pihenned. Azért csak vigyázz azzal a feltöltéssel, nehogy véletlenül túltöltsenek, akiknek ez lesz a feladatuk. Nem lenne jó, ha túl nagy lenne benned a feszültség, és ezért még a mostaninál is gyorsabban pörögnél.

Szükségünk van rád kedves Viktor az Európai Unióban, és nem szeretnénk, ha történne veled valami. Számítunk rád jövőre is, hallom, újabb stadionokat akartok építeni és a felcsúti kisvasutat is meghosszabbítjátok az uniós polgárok pénzén. Szólj, hogy mennyi pénzre van szükséged a futballpályák fűtéséhez, tudod, milyen vagyok, ha iszom, olyankor még a szokásosnál is nagyobb a szívem, és nem sajnálok tőled semmit.

A régi barátsággal, Jean-Claude

Működnek az indulathormonok

Somfai Peter

-

2018-07-27

0

A minap a Városligetben egy troli vezetője nem engedte meg az utasnak, hogy a kocsiban dohányozzon, mire az „jogos felháborodásában” megkéselte a sofőrt. Egy 16 éves pilisvörösvári és egy 15 éves solymári fiú egy solymári buszmegállóban felszállt a menetrend szerint közlekedő buszra, majd a jármű ajtaját kitámasztották, így az nem tudott elindulni. A sofőr rájuk szólt, mire a 16 éves fiú ököllel arcon is ütötte a buszvezetőt, aki súlyos sérülést szenvedett. Nekünk meg már a szemünk sem rebben az ilyen hírek hallatán.

Szociálpszichológus ismerősöm régen mondogatja, hogy egy-egy társadalom „lelki egyensúlyának” biztos fokmérője a közúti közlekedési morál alakulása. Amióta olyan nagyra nyílt a társadalomban a szegények és a gazdagok közötti vagyoni olló, azóta szemmel láthatóan gyakoribbak lettek a közúti összetűzések is.

Nem kellenek nekünk migránsok, beilleszkedni nem tudó, elvakult muszlimok, akik késsel, fegyverrel, teherautóval támadnak békés járókelőkre. Itt vannak nekünk a magunk csibészei. Ha mindazok a támadások, amelyek a mentősöket, az autóbuszok és a trolik vezetőit mostanában érik, mondjuk, néhány száz kilométerrel nyugatabbra történnek, első helyre kerülnének a hazai köztévé hír műsoraiban. Magyarázkodhatnának a hatóságok, hogy a történtek mögött pusztán néhány agresszív ember dühös kirohanása áll, akkor is azt híresztelnék, hogy lám-lám a terrorizmus milyen gazságokra képes.

Az egész világ fel van bolydulva. Az emberekben idehaza is csúcsra járatva működnek az indulathormonok. Véresre verik az iskolában a gyengébb gyereket, ha az nem hajlandó engedni az erőszaknak, és nem adja oda az erősebbnek a telefonját. Aztán ha elszakad a cérna gyengébbekben, és megelégelték a csicskáztatást, összefognak, és attól sem rettennek vissza, hogy megöljék a zsarolóikat. Néhány éve egy kollégium megalázott „csicskásai” ölték meg és fojtották bele a közeli tóba azt a fiút, aki rettegésben tartotta őket. Példa van rá bőven, annyi hasonló filmet sugároznak korhatár nélkül a kereskedelmi tévék, hogy ki-ki kedvére válogathat a gyilkolási módszerekben.

Ahelyett, hogy a politika igyekezne csitítani az emberekben feltörő indulatokat, inkább hergeli azokat. Újabb és újabb ellenségeket kreálnak nekünk. Mindig találnak egy idegent, akinek más a bőrszíne, a vallása, a neveltetése, akit okolni lehet a szegénységért, a munkanélküliségért. Akitől félni kell, mert aljas szándékai vannak. Azt mondják, ha nem vagyunk elég óvatosak, megerőszakolják az asszonyainkat, lányainkat, lebontják a templomainkat. Ám ha itt élnek nálunk? Félni lehet a nyomornegyedek népétől is, mert lopnak, rabolnak, ha kell, gyilkolnak is akár a család szeme láttára. Mint ahogyan meglincselték azt a szerencsétlen tanárt annak idején, amikor azt gondolták, elütött egy kislányt a faluban. Éppen tíz éve annak is, hogy néhány elmebeteg, indulathormon-túltengésben szenvedő szélsőséges, az ártatlan romákra kezdett lövöldözni, olyan közömbösen, mintha a vurstli céllövöldéjében tenné.

Ideje volna észhez térni, mielőtt még jobban elszabadulnak az indulatok. Nagyon veszélyes ezzel a tűzzel játszani, mert elég lehet, hogy egy focimeccs után a két tábor kemény magja egymásnak essen, aztán hozzájuk csatlakozzanak, akik elégedetlenek az egészségügy vagy az oktatás helyzetével. Jöhetnek a kilakoltatások ellen tiltakozók is, és a fél ország máris kaszára-kapára kapva képes lehet egymásnak esni.

Akkor kő kövön nem marad megint, ahogyan azt már jó néhányszor megtapasztaltuk a történelmünk során.

Hungarian Air Force 605

Somfai Peter

-

2018-07-24

0

Nálunk semmi nem az, mint aminek látszik. Nálunk a kormány kormánygépe nem kormánygép, hanem egy mezei katonai szállítógép. Egyetlen belső fotó sem látott még napvilágot a közelmúltban megvásárolt Airbus A319-es belső teréről, de ha hinni lehet (?) Havasi sajtótitkár és a többi illetékes nyilatkozatának, akkor pont olyan a belső tere, mint egy katonai csapatszállítónak: az oldalfalak mellett lócák húzódnak, azon kuporognak az utasok. Se kényelmes fotelek, se luxus, se menet közben kínálgatott wisky…

De álszentek vagyunk.

Miért ne lehetne a magyar kormánynak tisztességgel bejelentett kormánygépe? Miért kell egy gyakorló ruhához hasonló kheki színűre festett géppel parádéznia a magyarságára olyan büszke miniszterelnökünknek, amikor meglátogatja Putyin barátját, aki egy majd akkora géppel szokott közlekedni, mint amerikai kollégája. Miért kell szégyenkeznie egy ilyen „puritán” masinával, amikor Erdogán pasához utazik, vagy meglátogatja a gazdagságával villogó Aliev cimboráját?

A múlt héten ezzel a repülőgéppel utazott Izraelbe, most, a szabadsága előtt Montenegróba is. Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke ezt akkor azzal indokolta, hogy „külföldi hivatalos utak esetén inkább a honvédségnek fizetnek, és nem egy külföldi légitársaságnak”. Pedig nem kellene köntörfalazni, mi magyarok égünk akkor is, amikor a brüsszeli repülőtéren a csúcstalálkozóra érkező hatalmasságok gépeinek sorába oda kell gurulni az egyik gazdag oligarchától kikunyerált picike magángéppel. Ennél parádésabb Jet-tekkel röpködnek a világban a harmadosztályú celebecskék is.

De álszentek vagyunk.

Ha nem akarna a kormány minduntalan sumákolni, ha nem azzal telne sok-sok kormánytisztviselő napi munkaideje, hogy álcázza a felesleges kiadásokat, a pénzt pocsékoló urizálást, ha nem rándulna össze minden illetékes gyomra, ha a sajtó meg meri kérdezni, tessék mondani, ez vagy az mennyibe fájt nekünk? Akkor azt is elárulhatnák, mennyit fizettek a kiselejtezett német utasszállítóért. Beengedhetnék a fedélzetre az MTI (csakis a megbízható média!) fotósát, hogy megörökítse, és mindenki büszkén láthassa, milyen elit körülmények között utaznak a fontos tárgyalásokra a magyar kormány emberei. Már unásig láttuk az amerikai elnök gépének belsejét, ahol van mindenféle híradástechnikai eszköz, telefon, internet, tanácskozó és pihenő fülke, amire senki nem mondhatja, hogy „csacskaság”, felesleges kiadás az adófizetők pénzéből. A mi vezetőinknek is nyugodtan szolgálhatná a kényelmét, a tárgyalásokra való felkészülést valami olyasmi.

Akkor nyugodtan festhették volna Orbán Viktor szolgálati „madarát” piros-fehér-zöldre, pingálgattak volna rá kalocsai mintákat a farkára, sőt, még a koronás-angyalos címernek is találhattak volna helyet valahol.

De álszentek vagyunk.

Nem így lenne, akkor nem kellene Havasi sajtótitkárnak mindenféle hülye hazugságon törnie a fejét, nagyot sóhajtva, legalább ebben az egy ügyben, nyugodtan őszinte lehetne. Gyakorolhatná, talán máskor is menne.

Ja, és még valami! Nem volna teljes a kép, ha nem idéznénk ide Németh Szilárd államtitkár újabb bölcs megszólalását. Mint mondta, ő inkább úgy tekint a miniszterelnöki útra, mint egy megtisztelő kiképzési feladatra a Honvédség számára. Az államtitkár úgy saccolja, hogy a Honvédség valamivel olcsóbban végzi el az utat, mintha más légitársaságra bíznák. Sosem éleslátása miatt tiszteltük az államtitkár urat, ne tegyünk hát neki szemrehányást, hogy eszébe sem jut: pontosan annyiba kerülne nekünk, adófizetőknek, ha a katona pilóták, a katona személyzet, a gép minden kiszolgálója nem a HM-től, hanem, mondjuk, bevallottan, a Miniszterelnökségtől kapná a fizetését. Igaz, ezzel megint nem néznének minket hülyének.

De álszentek vagyunk.

A szocialisták, a sündisznó és a súrolókefe

Somfai Peter

-

2018-07-23

0

A szocialisták, a sündisznó és a súrolókefe

Alighanem úgy jártak a szocialista párt parlamenti képviselői, mint az egyszeri sündisznó a súrolókefével: bocsánat, mondták, amikor észrevették, hogy a kefe nem a párjuk. Harangozó Tamás, a parlamenti frakció helyettes vezetője az ATV hétfő reggeli műsorában megpróbálta megmagyarázni a megmagyarázhatatlant: miért szavaztak a saját béremelésükre. A vége egy fura bocsánatkérés lett.

Ha nem támogatják, és nem fogadják el a javaslatot, akkor a kormányon, a kormányzópárton, a kormányhivatalokon, a fideszes önkormányzatokon kívül megszűnne még a lehetősége is, hogy az ország vidéki pontjain egy választó az MSZP-pártirodába be tudjon menni, és ott segítséget tudjon kérni. Lényegében ezzel érvelt a szocialista politikus.

A dolgot persze nem lehet ennyivel elintézni, hiszen a szocialista párt szavazói között meglehetősen sokan vannak, akik rossz néven vették a megalkuvásízű döntést. Tóth Bertalan, a párt elnöke is érzi, hogy

ezzel a kétes értékű szavazással csorba esett a párt tisztességén.

Ő is kénytelen magyarázkodni: majd a július 30-án, az esedékes elnökségi ülésen, újra előveszik az ügyet, és tisztázzák, hogyan fordulhatott elő a frakciófegyelmet felrúgó szavazás, meg az a zavar, amely a történtek kommunikálásában tapasztalható volt.

A különböző fórumokon megszólaló szocialista politikusok csupán abban az egyben értettek egyet, hogy a Fidesz csapdát állított az ellenzéknek, a képviselői fizetésemeléseket összekötötte a frakciók költségvetési támogatásával. Választaniuk kellett: vagy igennel szavaznak a fizetésemelési csomagra is, amely a listán bejutott képviselőik költségkeretét, és ezzel a működésre fordítható forrásaik összegét is a duplájára emelik, vagy a nem gombot nyomják meg. Ez utóbbi esetében megtörténik a béremelés, mert ezt a kétharmad úgyis elfogadja, de akkor a szocialista frakció éves költségvetési kerete 55, a vidéki irodákra fordítható havi összeg pedig 53 százalékkal csökken. A pártelnök szerint így teljesen megszűnt volna vidéki jelenlétük. Azt Harangozó Tamás és

a többi politikus is elismeri, hogy a fideszes „csapdával” kifejezetten jól jártak.

Nyolcvannégy százalékkal több pénzből tud majd gazdálkodni a frakció, ami lényegesen nagyobb teret ad a „politikai építkezéshez”.

Nem ez volt az első eset, amikor a szocialista párt kommunikációja kudarcot vallott. Tóth Bertalan azt állítja, a szavazás előtt minden frakciótaggal egyeztetett, és mindenki egyetértett, hogy „a párt túléléséhez a nehéz döntést meg kell hozni”, és igennel kell voksolni. Ha ez így volt, akkor

hogyan fordulhatott elő, hogy a párt három prominense – Gurmai Zita, Korózs Lajos és Kunhalmi Ágnes – szembe ment a „párt akaratával”, és nemmel szavazott?

A zavar az ilyen kérdések felvetésekor kulminál: Harangozó az ATV-n azt állította, hogy Gurmai és Korózs később jelezték, véletlenül nyomtak rossz gombot. (Alighanem otthon maradt a szemüvegük.) Korábban az volt a „szétszavazás” magyarázata, hogy házon belül „voltak kommunikációs problémák”, amelynek okait belül kell majd megtárgyalniuk.

Alighanem más okok is szóba jöhettek. Amikor Kunhalmi Ágnest, a választmány elnökét kérdezték, ő ugyan finoman fogalmazott, de kiérződött a szavaiból, hogy a lelkiismeretére hallgatott, amikor a nem gombot választotta. Nem is próbált magyarázkodni, félreértésre hivatkozni, őt megerősítették a döntésében, amit a választókerületének piaci kocsmájában hallott az „emberektől”: ha az igen gombot választja, soha többé nem szavaznak rá abban a körzetben.

„Csalódást” okoztak volna a szocialisták, ha egy ilyen kínos ügy kapcsán nem próbálnak valamilyen demagóg magyarázattal is kirukkolni. A stúdióban Harangozó azzal érvelt: „Ezt a módosítót azért kellett megszavaznunk, hogy ne vegyék el az ellenzéktől a működési keretet.” Hozzátette: egy felelős politikusnak így kellett döntenie. Szerinte

a nagy kérdés amúgy is az, hogy ki, mit fog kezdeni a megemelt képviselői fizetésével. Az MSZP például egy alapba fogja beletenni, és jótékony célfokra fogja fordítani.

Akkor majd egyértelmű lesz a választóik számára szerinte, hogy ők nem a saját zsebükre gondoltak, amikor igennel voksoltak.

Eszük ágában sincs felvenni a felemelt „gázsit”, azt a pénzt majd valamilyen karitatív szervezet támogatására fordítják. Minden hónapban nyilvánosságra hozzák, kinek, mennyi pénzt juttattak. Hibásan kommunikáltak, mondta, és a riporterhez fordulva a „saját hasába” döfte a kést: „Az a kérdés, hogy amit most elmondtam, azt miért nem a szavazás előtt jelentettük be? Ebben önnek valóban igaza van. Ezzel valóban nagy károkat okoztunk, saját magunknak is, és az egész ügynek (…) Ezt a békát le kell nyelnünk, ezt elrontottuk. A kommunikációját és szervezeti részét azt biztos. Mindenkitől elnézést kérünk. Én személy szerint is, aki akár a félreértés, más miatt kellemetlenül érezte magát a dologban”.

Harangozónak, mint mondja, a lelkiismerete patyolattiszta. Akkor

miért nyilatkozta néhány nappal korábban, hogy kizárólag azért nyomták meg az „igen” gombot a szavazáskor, hogy jobb anyagi helyzetbe kerüljön a pártjuk? Hogy több pénzt fordíthassanak a vidéki szervezeteik támogatására?

Hogy a választóik ügyes-bajos, panaszos ügyeikben ne csak a fideszes önkormányzatokhoz tudjanak bekopogni, hanem hogy nyitott ajtókkal várják őket az MSZP pártirodái is? Vagy értsük úgy: az MSZP képviselői karitatív szervezeteknek fizetik majd be a többletjövedelmüket, és azok működtetik majd abból a pénzből a párt vidéki irodáit?

Politikai öngólok sorozatát rúgta ismét az MSZP.

Ha július végén valóban az elnökség elé kerülnek a történtek, talán sikerül majd kirukkolniuk valami más, a korábbinál hihetőbb magyarázattal. Talán megtudjuk, kinek a hibája volt, hogy sündisznónak nézték a súrolókefét.

Békétlenség van a szívünkben

Somfai Peter

-

2018-07-22

0

Van egy kis falu Spanyolországban, nem messze a tengerparttól. Lassan második évtizede, hogy időről időre elmegyek oda, leülök a főtéren a kis kávézó teraszára és nézem, hallgatom az öregeket, ahogyan károgó hangon múlatják az időt. A legöregebb ismerős arcok már el-eltűntek, a fiatalabbak öregedtek hozzájuk. Mindez az öregek kabátjáról jutott eszembe. Kopottas zakókról nem hiányozhattak a kitüntetéseik. Egyikük büszkén viselte a Köztársaság adományozta medálokat, a másik, amit a Francó-rezsimtől érdemelt ki. Ki tudja, annak idején nem egymással szemben harcoltak-e azokért a csatatér két oldalán? Mindegy is. Itt a téren évtizedek óta békésen kávézgatnak egy asztalnál.

Irigylem őket. Nálunk évtizedek múltán sem ülnek el a politikai viszályok, nálunk nem létezik megbocsátás. Nálunk bélyegek vannak, amelyeket rásütünk egymásra, és attól egy életen át nem lehet megszabadulni. Még akkor sem, amikor az „illető” már régen elköltözött a földi világról.

Károlyi Mihály emberléptékű szobrát az Országház mellett a gyűlölködő elvakultság jegyében képesek voltak évtizedekkel halála után is vörös festékkel leönteni, mert akik ezt tették, képtelenek voltak egy politikus életművét történelmi léptékkel értékelni. Vagy ott van a XX. század egyik legnagyobb magyar gondolkodója, Lukács György, akinek még bronzba öntve is takarodnia kellett a főváros egyik legszebb közteréről. Pedig a korlátra támaszkodó törékeny emberke bronz alakja pontosan kifejezte a világ dolgairól elmélkedő filozófus kétkedését.

Most egy másik szobor bántja a hatalom szemét: a Vértanúk terén álló Nagy Imréé. A Parlamentre néző bronz miniszterelnök életútját lehet így is, úgy is értékelni, de volt az életében egy rövid pillanat, amikor méltó lett arra, hogy azon a téren álljon az emlékműve. De mennie kell neki is. Igaz, nem a szobor temetőbe, csak a Margit-híd lábához, oda, ahonnan néhány éve Marx szobrát takarították el. Nekünk ő sem kellett, noha a „kulturált világ” a közgazdaság legnagyobb gondolkodói között tartja számon, terek, utcák őrzik az emlékét.

Nekünk avítt lovas szobrok kellenek. Lebontott és most újjáépített, ismét bronzba öntött hercegek és grófok emlékművei, amelyeket egy korábbi kor, korábbi stupid ítészei takarítottak el a szemünk elől. Nekünk még Kossuthból sem jó, amit egy másik rendszer másik szobrásza mintázott meg. Nekünk az kell, amelyről bús-borongó társalakok tekintenek le ránk. Ez fejezi ki a lelkünket. Egykori nagy múltunk halványuló emlékét ezzel akarjuk felidézni.

Nincs és nem is lesz béke a lelkünkben. Nekünk nem egyformán mártír a kommunizmus áldozata és a fehérterroré, a fasizmus által meggyilkolt ember vértanúsága másik lapra tartozik, mint azoké, akik egy értelmetlen háborúban valahol messze, a Don-kanyarban pusztultak el. A Vértanuk terére most vissza fog kerülni az a 30-as években állított emlékmű, amelyre akkoriban felvésték a kommün négyszáz valahány áldozatának nevét, de nem írják oda azokét az ezrekét, akiket a Prónay-különítményesek bosszúhadjárata ölt meg, vagy azokét, akiket 1919-ben „kommunista tetteikért” Orgoványban gyilkoltak meg Héjjas Iván „szabadcsapatai”. A jobboldal népítéletnek, a baloldal tömeggyilkosságnak tartja a tetteiket. A kommün néhány száz áldozatának ismét lesz emlékműve, a terror néhány ezer vértanújának nevét senki nem őrzi meg.

Ha kicsit fintorogva is, de a mai kormányzat emlékszik Nagy Imrére és kivégzett társaira. A rendszerváltás után külön parcellát nyitottak a temetőben az 1956-os forradalom utáni megtorlás áldozatainak. De hol van emléktáblája Mező Imrének, Kállai Évának, Asztalos Jánosnak? A budapesti pártház előtt meglincselt ártatlan kiskatonáknak?

Nálunk sosem lesz béke a szívekben. Évtizedek, talán évszázadok múltán sem akarunk – nem tudunk – tanulni a spanyolok példájából. Nekünk vannak „tisztelhető” és „gyűlölhető” vértanúink. Újra és újra felállítunk és eltakarítunk a köz szeme elől szobrokat, megmondva az utca emberének: most őt tessék tisztelni, amazt pedig felejteni.

Elődeinknek bronzba öntve sem lehet nyugalma.

2Rule és a járadékvadászok

Bak Mihály

-

2018-07-22

0

Semmiből jött Lőrinc-féle „nemzeti” sportmárka, gyártani képtelen buszos cég állami megmentése a csődtől. Két minapi hír arról, hogy a haveri kapitalizmus hogyan gyűri maga alá a gazdaságot. Aminek következménye a járadékvadászat állami szintre emelkedése. Folyamatos külső pénz nélkül ennek vége a csőd.

Saját gyártókapacitása, központja, webshopja, bemutatóterme, katalógusa sincs a legújabb magyar „sikervállalkozásnak” a 2Rule (vagyis Turul) sportszermárkának, amely mégis elindult hódító útjára – olvashatjuk a Népszava összeállításában. Mészáros Lőrinc – talán maga se tudja, hányadik – cége máris megnyert magának két NB I-es futballcsapatot, a Haladást és a Diósgyőrt. Az ország alighanem leggazdagabb embere által tulajdonolt Puskás Akadémia csapata magától értetődően szintén ebbe a mezbe öltözött. Sőt, ügyfélköre máris tovább nőtt, többek között a Vasas és a vívószövetség is a 2Rule-t választotta.

Amely ráadásul ugyanúgy külföldön gyártatja cuccait, mint a nemzetközi multik (a Távol-Keleten). Amelyek legalább nem nevezik magukat „nemzetinek”. Csak közbevetésképpen:

a rendszerváltás után amúgy is vergődő magyar könnyűipar koporsójába az utolsó szöget éppen Orbánék verték be

azzal, hogy 1998 és 2002 között két és félszeresére emelték a minimálbért. Az iparág ezt nem bírta ki, lényegében az összes cég tönkrement.

Tehát az Adidas, a Nike, a Puma, vagy az olyan olcsóbb szállítók, mint például a spanyol Kelme mind ejtve, jöhet a „nemzeti” gyártó, a semmiből pár hét alatt (!) rakétaként kilövő 2Rule.

Talán sose derül ki, hogy ennek a rémesen gyönge szójátéknak kiagyalói között volt-e egyvalaki, aki legalább konyhanyelven beszél angolul, vagy amolyan önkéntelen beismerés ez. A to rule főnévi igenév magyarul: uralkodni.

Aligha kell hosszasan érvelni amellett, hogy

normális piaci körülmények között ilyen viharos sikernek esélye se lenne.

Drágán megdolgozott piac, csapatoknak ingyenesen adott kollekció (amit a foci vezető bajnokságaiban játszó klubok ma is élveznek e legismertebb márkáktól), vagyis pénz és még több pénz a siker kulcsa. Van példa arra, hogy tök ismeretlen sportmárka gyorsan betör a nagyok közé. Az olasz Sergio Tacchini azzal ugrott ki, hogy a nyolcvanas években nagyot húzva az akkori egyik csúcsteniszezőt szerződtette reklámarcnak, és persze felszerelése viselőjének. De ezt is saját pénzből, saját kockázatra tette.

Nem úgy, mint Lőrincünk, akinek elég volt elhatároznia(?), hogy a tizenvalahanyadik üzletágban is „szerencsét próbál”(?), mire több klub azonnal úgy döntött, hogy a

világszerte sok évtizede sikeres márkák helyett a semmilyen referenciát se felmutató új „magyar” terméket választja.

És ne legyen illúziónk, ez még csak a kezdet, a hatalomközeli (és a pénzt remélő egyéb) egyletek is így fognak dönteni, amint lejár jelenlegi szerződésük. És azon se lepődjünk meg, ha a magyar válogatott nem oly soká az Adidas helyett a turulos mezben fog újabb és újabb kudarcokat elszenvedni. (Ha nem, az az Orbán-Csányi-tengelyakasztás alakulásáról fog minket tudósítani.)

Ugyancsak a minap történése, hogy a kormány (legalábbis időlegesen) megmenti az Ikarus Egyedi Buszgyártó Kft.-t. Azt a céget, amely leszerződött 150 darab szállítására a Volánnal, 30-ra a BKV-val, de minden kormányzati mentőövvel is alig tíz buszt adott át a BKV-nak, s azokkal is komoly minőségi bajok voltak. A „közeli cég” termékéről Tarlós István bő két éve azt mondta, hogy azok drágábbak, mint a lengyel Solarisok, és még össze is kellene szerelni őket, továbbá hozzájuk ugyanazokat fődarabokat vásárolják, mint a lengyelek. A főváros a kormány nyomására elállt a Solarisok megvételétől, hogy aztán most felbontsák a szerződést az Ikarus Egyedivel.

A kormánynak azt a koncepcióját, hogy a magyar gyártókat próbálják helyzetbe hozni, a legmesszebbmenőkig támogatom elvileg, de itt másról van szó, ezek nem magyar gyártású buszok – mondta Tarlós. Merthogy – hasonlóan a 2Rule esetéhez – mindenhonnan összevásárolt részegységekből szerelték össze a „hazai” buszokat.

Ismét közbevetőleg: itt szintén olyan ágazatról van szó, amely a szocialista világ széthullása után elvesztette piacait, szakemberei szétszéledtek-elhunytak. Amivel persze nem mentegethető az Ikarus Egyedi alkalmatlansága, az, hogy az (idővel Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került MKB Banktól kapott) csaknem hatmilliárd forint kölcsönből se volt képes eleget tenni a szerződésnek.

Itt érünk el a lényeghez. Ahhoz, hogyan jellemezhető az a gazdasági-politikai berendezkedés, amit nap nap után látunk. A mindenhová elérő polipszerű térfoglalás.

Ezt a jelenséget nevezik haveri kapitalizmusnak, tudományosabban járadékvadászatnak.

Amikor nem saját teljesítmény, fejlesztés, újítás, kockázatvállalás áll az elért eredmény mögött, hanem politikai kapcsolat. Amikor törvényekkel is megsegítve újraosztják a jövedelmeken túl a vagyonokat annak érdekében, hogy azok a kiszemelt kivételezettek kezébe kerüljenek.

Minél magasabb az állam általi újraelosztás aránya, annál nagyobb annak veszélye, hogy a piaci törvények eltérítésével irányítottan lehessen „megfelelő” helyre juttatni a köz javait. Magyarországon még mindig ötven százalékhoz közeli a redisztribúció aránya.

Joseph Stiglitz amerikai közgazdász elmélete szerint a nálunk is tapasztalható közpénzeltérítés az úgynevezett kizsákmányolási járadék. Ennek egyik megjelenési formája az, amikor a politikai vezetés az állam hatalmát versenykorlátozásra használja, amivel maguk vagy klienseik számára extraprofitot szereznek, például azzal, hogy

a közbeszerzéseken akkor is nyertesek lesznek, ha nem ők teszik a legjobb ajánlatot

– írt erről Mihályi Péter és Szelényi Iván két évvel ezelőtt.

Ennek egyik veszélyes következménye, hogy – ha ez általánossá válik – a gazdaság növekedési potenciálja súlyosan visszaesik a verseny sérülései miatt.

A haveri kapitalizmusnak és a járadékvadászatnak egy egész ágazatra, az energiapiacra gyakorolt torzító hatását mutatja be a Korrupciókutató Központ Budapest 2016-os tanulmánya.

Az is régi megfigyelés, hogy az alig feltételekkel adott, esetünkben szinte automatikussá tett és gyorsított külső támogatás eleve roncsolja a hatékonyságot azzal, hogy

a résztvevőket nem teszi érdekeltté teljesítményük javításában.

Ha mindezt ötvözik az állam kegyenceihez jutó pénzirányítással, annak következménye könnyen belátható. Előbb-utóbb elfogynak a belső tartalékok, a versenyhiány miatti hatékonyság-deficitet nem lesz honnan pótolni. A Lőrinc-féle

államilag doppingolt cégek és az egész rendszer fennmaradása addig biztosított, amíg van honnan betömni a világpiac és a hazai viszonyokbeli teljesítmény közti lyukat.

A Simicska-birodalom napjainkban látható szétporladásának is ez az oka. A sokak által zseniálisnak tartott üzletember valójában nem több, mint a rendszerváltás zavarosában halászó ügyeskedő, aki előbb az állami szabályozás lyukait kihasználva a többi fideszes haverral (például Kövér Szilárddal) cégtemetőben mentette ki a közpénzt. Aminek tőkéjéből aztán – menet közben már kormányzati segítséggel – létrehozta azt a vállalatbirodalmat Közgépestül és médiaportfólióstul, amely hatalmi háttér nélkül szinte pillanatok alatt omlik össze. A pénzt termelő maradék érdekeltségek, az agrárcégek is alighanem a területalapú uniós támogatásnak köszönhetően vannak még talpon.

Ha az uniós donációt a következő ciklusban valóban újraszabják, és jelentősen lezuhan az ideáramló pénz mennyisége,

ezek a lufi-kegyencbirodalmak szempillantás alatt fognak eldurranni.

Az ország elsüllyedésével együtt.

Elmélkedés a világ sorsáról

FüHü

-

2018-07-20

0

A helsinki Trump – Putyin találkozó és arra kapott hazai reakciók késztetnek e sorok, gondolatok közzétételére. Különösen a magyar média interpretálása, ahol a magát „balliberális”-nak nevező jó szándékú, szociálisan érzékeny szárny nem tudott mit kezdeni sem Trump-pal, sem Putyin-nal. Vicces, de inkább szomorú volt látni, olvasni, hogy képtelenek jelzők nélkül szemlélni a történéseket, és kizárólag a puszta tények közlésére szorítkozni. Helyette minden áron bizonyítani akarták, hogy két „rossz” vezető „észjátékának” voltunk tanúi, ahol a tapasztalt „gonosz” (kágébés) legyőzte a tapasztalatlan, kétbalkezes, naiv, buta milliomos palántát. Szánalmas volt a hazai médiát követni. Mintha a magyar megmondó emberek valóban nem ismernék világunk alakulását. Nem látnák a napjainkban folyó hatalmas változásokat, amik valójában már rég (1989-90 – vagy még előbb) elkezdődtek, de még mindig nem tudjuk merre halad, mi lesz belőle. No, és ebből nekünk, itt a Kárpát-medencében, mi hasznunk lesz? A hazai „baloldal” csakis az amerikai elnököt kritizálók véleményét közvetítették. Szinte ugyanazt a metódust használták, mint a kormánypárti média (pl. migráns ügyben), és azt szajkózták, hogy az amerikai elnök „egy bohóc”, nem ért semmihez, különösen a külpolitikához. Sőt, hazaáruló (sic!). Ennek alátámasztására olyan figurákat dobtak be a magyar köztudatba, mint az egykori republikánus kaliforniai kormányzó, Arnold Schwarzenegger, aki köztudottan Trump-ellenes. Különösen, amióta Trump felmondta a párizsi nemzetközi klíma-megállapodást. Arról, persze nem szólnak, (a hazai „balliberálisok”), hogy Trump nem tartotta, és nem tartja, helyesnek, hogy amíg az USA dollár milliárdokat költ a légszennyezés csökkentésére, addig a világ többi része, elsősorban a szegénységre hivatkozva, nem teljesítik ebben a nemzetközi megállapodásban aláírt kötelezettségeiket.
Magyarul: baleknak tekintik a gazdag és naiv („jóhiszemű”) Amerikát. Szinte nincs olyan nemzetközi szervezet, amiben ne az USA lenne a legnagyobb befizető. Miközben nem egy olyan szervezet létezik, mely rendszeresen elítéli az USA politikáját. Igen, Trump nem a demokrácia, hanem a kapitalista gondolkodás megtestesítője. Szinte minden megnyilatkozásából kitűnik az üzletember. Nem egy diplomata, nem tárgyal, hanem alkudozik, blöfföl, hogy az üzlet az ő javára alakuljon. Olyanokat mond és csinál, ami lehetőleg (vagy remélhetőleg) a többségnek tetszik. Választási ígéreteit (amik miatt rászavaztak) be akarja tartani.
A nemzetközi klíma megállapodás felrúgása mögött is „önös érdek” áll: a bezárt szénbányák munkásainak akar kedvezni. Hasonlóan a legutóbbi gazdasági válság egyik legnagyobb veszteseinek, az autógyári munkások ezreinek akar hazai munkahelyet teremteni, azzal, hogy a globalizált kapitalizmus megregulázásával haza kényszerítse az autógyárakat, hogy amerikai földön teremtsenek munkahelyeket. (nem pedig külföldön, olcsón, nagy profittal állítsák elő termékeiket). Persze, ezek az elképzelések nem tűnnek elég átgondoltnak, kihatásai bizonytalanok, beláthatatlanok a „nemzetközi munkamegosztás”-ra. A védővámok sem biztos, hogy célt érnek, hiszen a kialakult és eddig bevett, gördülékeny gazdasági rendszer felrúgása, akár vissza is üthet, mivel a partnerek is tehetnek ellenlépéseket. Szóval, Trump nagyfába vágta a fejszéjét az amerikai nép (és gazdaság) felvirágoztatása érdekében (America first!). Nem átgondolt, megfontolt koncepciók kísérik elnökségét. Mintha nem lennének tanácsadói, vagy nem hallgatna azokra. Már az első elnöki rendelete is káoszba torkollott, amikor megtagadta hat muszlim országból érkezők beengedését az USA-ba. A határőrség, a repülőtéri alkalmazottak nem tudták, hogy az azonnali hatállyal életbelépett rendeletet hogyan kell értelmezni? Mit kell tenni, aki érvényes úti okmánnyal (vízummal) érkezik, tehát hónapokkal előbb megvolt a beutazási engedélye.
Trump Amerikája egyértelműen az izoláció felé tart, a cél az országot mindentől és mindenkitől függetlenné tenni. Trump ezen elképzelése egy bizonyos befelé fordultsággal jár, amivel nyugodt, sikeres, virágzó életet kíván biztosítani minden amerikainak.
Vegyük már észre, most értünk el az 1945 után kialakult kétpólusú világ, közismert nevén hidegháború megszűnéséhez. Nehéz elhinni, hogy nincs többé a „jó és a gonosz” (birodalma), a Kelet és a Nyugat, amit röviden: a demokrácia és a diktatúra jellemzett. Nem akarjuk észrevenni, hogy nincs többé a kisagyunkba „beégetett” világkép, hogy a Lajtától nyugatra, minden jó, attól keletre, meg minden rossz. Ami jó, az amerikai, ami rossz, az orosz, pardon szovjet.
Donald Trump az első (és talán egyetlen) amerikai elnök, akinek nincs közigazgatási múltja. A legtöbb elnök – különösen 1945 óta – előbb kormányzóként irányította valamelyik US szövetségi államot, és onnan került az elnöki székbe. Trump pedig, mint egy sikeres építési vállalkozó örököse került az üzleti világba, majd tv (reality show) műsorvezetőként lett ismert. Felismerte, hogy 70 évvel a II. világháború vége után itt az ideje változtatni azon, hogy az USA a világ csendőre. Bármi történt, mindig és mindenhol az USA feladata volt a rendcsinálás. Lásd a dél-szláv háború, mely Európában folyt, és az európaiak képtelenek voltak hathatósan közbelépni. Amerika jött, és bombázott. Orbán, akkori miniszterelnök, pedig megengedte, hogy magyar reptérről (Taszár) szálljanak fel a magyarlakta jugoszláv településeket bombázó NATO harci gépek.
Ezen fog (akar) most Trump változtatni. Elnöki hivatalba lépése első pillanatától az izoláció híveként jellemezték, és sokak (pl. az ausztrálok) azonnal kétségbe estek, hogy ha betartja szavát és felmondja a nemzetközi szerződéseket, annak nagy ára lesz. Elsősorban katonai, de gazdasági téren is. Ezek a kezdeti félelmek lassan (és fokozatosan) időszerűek lesznek, ha másért nem, mert Trump be akarja tartani választóinak tett ígéreteit.
Igen, a világ változott. Néhány évvel ezelőtt még „vörös” (vagy kommunista) Kínáról szóltak a híradások. Ez a bevett jelző mára eltűnt. A mai hírekben csak Kína szerepel, pedig az egypártrendszer ma is fennáll, de – úgy tűnik – senkit sem zavar. Napjainkban a komcsizás csak Magyarországon éli virágkorát.
Trumpnak sikerült Ázsiában is valamit mozgásba hozni azzal, hogy Észak-Korea (legalábbis elvben) elfogadta, hogy egész Délkelet Ázsia atommentes övezetté váljék.
Oroszország nehéz helyzetben van, hiszen lakossága nem heverte ki a bukást, hogy a hidegháború megszűnésével többé nem világhatalom. Mellékesen, ez a hidegháború valójában nem volt háború. Két társadalmi rend(szer) igyekezett bebizonyítani, hogy ő a jobb, az élhetőbb. Győztes valójában nincs, hiszen csak azt kellett kivárni, amíg a zárt (diktatórikus) rendszer felbomlik, a vezetés kiöregszik, kihal. Igaz, azért ehhez kellett a technikai fejlődés és egy jó, hihető blöff (Star wars = SDI = csillagháború), amit Teller Ede tudományos alapon bizonygatott, hogy az ellenséges (szovjet) rakétákat még röptükben meg tudják semmisíteni. Talán még ennél is jelentősebb volt a telekommunikáció fejlődése, mely mindenki (magánszemély) számára elérhetővé tette a fénymásolást, a faxolást, a mobilozást, stb. az információk gyors továbbítását. A szovjet bukás legeklatánsabb példája Csernobil, amikor (egy május elsejei felvonulás miatt!) nem merték közölni a lakossággal, hogy borzasztó katasztrófa történt.
A gorbacsovi nyitás (glasznoszty, peresztrojka) elkésett. Valójában a fiatal kommunista vezető kiengedte a (jó-rossz) szellemet a palackból. Putyin feladata lett a kiút megtalálása. A Sztálin vezette Szovjetunió szerezte vissza a bolsevikok (Lenin) által „taktikai okokból” feladott egykori cári területeket. Sőt, azokat Sztálin a 40-es évek végére még meg is nagyobbította. Gorbacsov és Jelcin viszont „elengedte” az európai és ázsiai területeket, köztárságokat. Az átlag orosz csalódott, hogy amiért szülei, nagyszülei véráldozattal harcoltak, azt most a kapitalizmussal elveszítették. Putyin valamiféle cáratyuska szerepre vállalkozott, akit a nép Istenként tisztel, hiszen kiegyezett az egyházzal is. Az életszínvonal, napjainkban magasabb, mint a szovjet időkben volt. Ezt elsősorban az ország természeti kincseinek, ill. azok kiárusításának köszönhető. Gazdaságilag nem vetélytársa Amerikának. Az atomról senki sem beszél. Abban megbízható partner. Sokkal többet olvasni, hallani a megbízhatatlannak tartott Iránról, Pakisztánról, esetleg Indiáról, no meg Észak-Koreáról.
Ahogy a telekommunikáció fejlődése pozitív irányba hatott a lakosság mindennapi életére, úgy napjaink internetes, digitális világa abszolút káoszt hozott. Az egyik legnagyobb átok a Facebook, a közösségi média, mely ellenőrizhetetlenné tette a tájékoztatást. A „fake news” napjaink kulcsszava. No meg a tweeter, amit készpénznek vesznek. Tényleg, nem értem, hogy államférfiak, vezető emberek (nemcsak politikusok!) miért teszik ki magukat ennek a gonosz és értelmetlen játéknak. Lehet, hogy modern, de felettébb káros, félrevezető. A világot rossz irányba viszi. Szerintem.

Stephen Elekes

Lehet még ennél is Másabb a Politika?

Föld S. Péter

-

2018-07-19

0

„Mindenesetre már most látszik, hogy a jövővel kapcsolatban fontos és felelős döntéseket kell meghoznom. Ehhez nyolc év megállás nélküli küzdelem után időre van szükségem.”

Ezt írta nem sokkal ezelőtt közleményében Szél Bernadett. A gondolkodás céljából történő visszavonulás előzménye, hogy egy ma reggeli hír szerint a párt etikai bizottsága három évre eltiltotta társelnökét minden párttisztségtől.

Bohózat a köbön. Ebből ugyanis józan ésszel arra gondolhatnánk, hogy ezek szerint már nem Szél Bernadett az LMP egyik társelnöke. De ez nem így van, Szél Bernadett ugyanis továbbra is társelnök maradhat.

Megpróbáljuk értelmezni, hogy ez így mit jelent. 1. Szél Bernadett azért maradhat az LMP társelnöke, mert már az. 2. Ha három éven belül más tisztségért indulna, akkor a pártban azt mondják neki, hogy ácsi! Nem lehetne például takarítónő a pártban – már amennyiben ez ott párttisztségnek minősül. 3. Az etikai bizottság nem akart visszamenőleges ítéletet hozni – ha Szél pártelnök, akkor ezt a tisztséget utólag nem lehet elvenni tőle.

Hasonló a helyzet Schmuck Erzsébet és Ungár Péter elnökségi tagokkal kapcsolatban, három évig ők sem tölthetnek be pártisztséget. Eszerint az LMP-ben elnökségi tagnak lenni nem párttisztség, hanem valami más.

Ungár Péter esetében a helyzetet súlyosbítja, hogy pártpénztáros sem lehet, hiába van nála a pénz. Nem az LMP pénze, hanem a sajátja, ami valamivel több, mint az összes többi párté együttvéve. (Jó, a Fideszt ne számítsuk ide.)

Örökségből kifolyólag van saját bevallása szerint 15 milliárd forintja Ungár Péternek. Nem mellesleg ő Schmidt Mária fia. Ami egy kissé pikáns helyzet, merthogy anya és fia egymással állítólag szembenálló pártok érdekében tevékenykednek.

Most abba nem mennénk bele, hogy milyen lehet egy családi ebéd Schmidtéknél. Volt gyerekszobánk, ezért inkább nem próbáljuk meg ezt elképzelni.

Visszavette viszont a párt Sallai Róbert Benedeket, akit elsőfokon azért zártak ki, mert egy vita hevében megütötte a párt egykori társelnökét, Hadházy Ákost. Sallai Róbert Benedek tehát mostantól megint tag lehet, de tisztséget ő sem viselhet. Még sportfelelős sem lehet, sem Szél társelnök személyi testőre. (Kivéve, ha fentiek nem számítanak párttisztségnek.)

Van egy olyan értelmezés, hogy az LMP-ben most a közvélemény elterelésére játszanak. Eltiltanak mindenkit, de csak azért, hogy három év elteltével, a következő választás előtti időszakban megtisztulva, egykori rosszalkodásaikért megbűnhődve, ártatlanul állhassanak a nyilvánosság elé.

Ez is egy lehetséges magyarázat. Igaz, mint sok minden másnak, ami az LMP-vel kapcsolatos, ennek sincs értelme. Vagyis, csak annyit szerettünk volna mondani, hogy jelentkezzen, aki érti, hogy mi történik az LMP-ben. Mert megmagyarázni mi is tudjuk, de ez kevés – szeretnénk érteni, hogy mi az, amit magyarázunk.

Vélemény

Hát rajta, ha nem sikerül a kiszolgáltatott rommagyar médiában érdeklődést kelteni, saját rendezvényt kell szervezni, közvetlenül kell elérni a közönséget, és az online felületek is egyre élénkebbek. A román média jórésze meg egyenesen, vár egy ilyen lehetőséget.

a többi politikus is elismeri, hogy a fideszes „csapdával” kifejezetten jól jártak.

miért nyilatkozta néhány nappal korábban, hogy kizárólag azért nyomták meg az „igen” gombot a szavazáskor, hogy jobb anyagi helyzetbe kerüljön a pártjuk? Hogy több pénzt fordíthassanak a vidéki szervezeteik támogatására?

Politikai öngólok sorozatát rúgta ismét az MSZP.

a rendszerváltás után amúgy is vergődő magyar könnyűipar koporsójába az utolsó szöget éppen Orbánék verték be

normális piaci körülmények között ilyen viharos sikernek esélye se lenne.

világszerte sok évtizede sikeres márkák helyett a semmilyen referenciát se felmutató új „magyar” terméket választja.

Ezt a jelenséget nevezik haveri kapitalizmusnak, tudományosabban járadékvadászatnak.

a közbeszerzéseken akkor is nyertesek lesznek, ha nem ők teszik a legjobb ajánlatot

a résztvevőket nem teszi érdekeltté teljesítményük javításában.

államilag doppingolt cégek és az egész rendszer fennmaradása addig biztosított, amíg van honnan betömni a világpiac és a hazai viszonyokbeli teljesítmény közti lyukat.

ezek a lufi-kegyencbirodalmak szempillantás alatt fognak eldurranni.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA