Kezdőlap Itthon Vélemény Oldal 7

Vélemény

Péter szerencséje

Falusi Tamas
-
0
Péter szerencséje

A cím kissé megtévesztő, ugyanis nem mondtam meg, hogy miben, és így eluralkodhat az összevisszaság. Lehet cáfolni, hogy de ebben az esetben nincs is neki szerencséje, meg lehet helyeselni is, hogy de abban az esetben ugyanakkor van.

Tisztázandó a dolgokat mondhatjuk, hogy az új Messiás általános helyzete szerencsés, mert a nem fideszes oldal abszolút döntő része őt támogatja. Érte írnak a független lapok, őt segíti az internet népe, az influenszerek, neki drukkol és rá is szavaz az ellenzéki utca embere – néhány elvetemült gyurcsányista, pár szélsőjobbos, és egy-két vicces kedvű polgártársunk kivételével.

Hogy ezt ki intézte el neki, az rejtély. Ahogy a tényfeltáró újságírás jelenlegi „aktivitását” nézem, a rejtély rejtély marad, de az biztos, hogy aki mögötte áll, rendkívül nagy hatalmú ember kell legyen, aki egy tizenkettő egy tucat jellegű, ráadásul egy sor negatív tulajdonsággal bíró emberből pár hónap alatt nemzeti hőst farag… hacsak ez nem egy nagyobb terv része, melynek előkészítő munkálatai már régóta zajlanak.

Magyar helyzete ugyanakkor szerencsétlen, mert nagyon kell vigyáznia, hogy ez a támogatás így is maradjon. Senkit nem riaszthat el, ráadásul további szavazókat kell szereznie. Egyszerre kell neki európainak, hazafinak, fideszkritikusnak, de azért a módszereiket elfogadó jobboldalinak, mégis kissé liberálisnak, meg mindenféle másnak lennie, valamint egyiknek sem, azaz bármifajta konkrét elképzelés hangoztatása bármiről, az neki tilos. Ahogy nézem, egyelőre kevés szavazója van a győzelemhez, és újakat szerezni már csak a FIDESZ táborból tud, ezért a közeljövőben további jobbra tolódása várható.

Két esetben szabad neki a pálya, engedélyezett az összes szélsőséges vélemény: az egyik a DK, a másik a lopás. Ezekben az esetekben korlát nem létezik, minden szidalmazás szabad, akár a legalja is, mert szavazót egyikkel sem veszt, csak nyer vele. Érdekesség az ügyben, hogy a lopást az összes választó szigorúan elítéli, a lopások nyilvánosak, jól láthatók, és Orbán mégis mindig kétharmaddal győz. Még emlékszem Pokornira 2010 márciusából: „Mindenkinek meg kell értenie, hogy ha kormányra kerülünk, nincs több lopás. Annak, aki először belenyúl a kasszába, le lesz vágva a keze!” Régi, mulatságos mondatok (hol van az már!).

Ráadásul itt ez a háború. A választások után az új EP is azonnal foglalkozott vele, ugyanis késedelem nélkül kellett demonstrálni mind az oroszoknak, mind az ukránoknak, hogy az EU politikája változatlan, teljes mellszélességgel Ukrajna mellett áll, ahogy csak bírja, támogatja, valamint száz százalékban ítéli el az orosz politikát, sőt azokat is, akik az EU-n belül az EU fővonaltól eltérően Putyin érdekében dolgoznak.

Ilyen Putyin érdekében dolgozás például a békemisszió, mert az egyrészt az EU szándékával ellentétes, másrészt az azonnali béke a jelenlegi frontvonalakat határként rögzítené, ami Putyin céljainak egyértelműen megfelel (pár év múlva majd innen indul tovább egy újabb támadással). Ez nem tetszik az EU-nak, ahogy Ancelottinak sem tetszene, ha Valverde megkapván a labdát Rüdigertől, hirtelen megfordulva a saját kapuja felé indul, és Lunyinon lazán átemelve pompás öngólt szerez. Még akkor sem tetszene a vezetőedzőnek, ha Valverde ügyetlenül a kapusba rúgná a labdát, az aztán meg pláne nem, ha a védekező középpályás a meccs alatt végig ezt csinálná. Persze Valverde nem hülye, hiszen az ilyen viselkedés esetén úgy eltűnne a fizetése, mintha sose lett volna, és hiába érvelne azzal, hogy a gonosz Real ezzel a húzással az ő szegény kicsinye szájától vonja meg a falatot, akkor sem utalnák át neki, így aztán kicsinye érdekében inkább megpróbál a csapat hasznos tagja lenni. A BL győzelmeket meg a La Liga meccseit látva nem is sikertelenül.

Szóval Valverde nem hülye. Van azonban valaki, aki az EU-ban állandóan próbálkozik az öngólok lövésével, mert úgy gondolja, attól lesz ismert (Herosztratosz), sikeres (öngólért cserébe jótétemény az ellenféltől = orosz gáz szállítása) és népszerű (azok körében, akiket a békepártisággal be lehet etetni – ne tessenek vigyorogni, kérem, rengetegen vannak kies hazánkban ilyenek, és az ő közreműködésük a sorjázó kétharmadokban Orbánnak nagyon fontos). Mivel azonban, mint írtam, ez a saját csapat elleni játék az EU-nak nem tetszik, ezért a legelső állásfoglalásában kitért erre is, és az öngólok rugdosóját nem csak elítélte, de szankciókkal fenyegette meg az őt az EU-ba delegáló Magyarországot, tehát, ha újabb EU büntetés lesz, Orbán a viselkedésével saját kicsinyei szájától, azaz tőlünk vonja meg a falatot (persze már régóta tudjuk, hogy ez neki teljesen érdektelen).

Az állásfoglalást beterjesztették az új EP elé, és az szavazott is róla. 495 igen, 137 nem és 47 tartózkodás. 26 képviselő nem szavazott. Ha a távolmaradókat és a tartózkodókat is nemmel szavazónak veszem, az igenek akkor is 70:30 arányban, azaz jóval kétharmad feletti arányban győztek. Normál demokráciában a szavazás után mindenki (a nemmel szavazók is) beáll a sorba, és attól kezdve a sok egymással szövetséges ember mind egy irányba húzza a szekeret.

Nem úgy a mi öngólosunk! Továbbra is fenntartja magának a jogot az úgynevezett szuverénkedésre, azaz szavazás után sem hajlandó a közös EU célt követni. Az ilyen ember nem csapatjátékos, menjen inkább pingpongozni, zavarnánk el egyöntetűen, de ő nem megy ám! Majd hülye lenne, hiszen egy gazdag szövetségben, pénzzel és minden mással támogatott „kormányzás” esetén egy közepesen fejlett országot az EU utolsó helyén még épphogy meg tud tartani, viszont szövetségen kívül, magára hagyva legfeljebb a nemzeti zászló alatti közös éhenhalásig jutna az ország vele. Ráadásként nem hogy hálálkodva, de különös pofátlansággal használja ki, hogy az általa egyre lejjebb „vezetett” Magyarországot az EU Brüsszelből még mindig nem zavarta el.

Azok ott, Brüsszelben nyilván sajnálják a szegény magyarokat, akiknek valami bajuk lehet agyilag, hogy ez a szerencsétlen az összes választáson kétharmadot kap. Az természetesen normális, hogy minden országban akad néhány hülye, akik a FIDESZ-hez hasonló pártot alapítanak, de ők más országokban még egy szimpla kormánykoalícióig se vitték, nemhogy egy négyszeresen kétharmados, mindenható miniszterelnökig!

Péter szerencséjére visszatérve megállapíthatjuk, hogy a fentebb taglalt EU saláta-határozatban sokfajta téma szerepel, így aztán elég volt neki egyet-kettőt kifogásolni, hogy az egészet ne szavazza meg (természetesen a mindenkinek megfelelni próbálás érdekében Magyarék nem nemmel szavaztak, hanem tartózkodtak, ám az a hatását tekintve esetünkben ugyanaz). Ezzel gondolta Péter, hogy az okos lány szerepében tetszeleghet, aki meg is szavazta, meg nem is, sőt a tartózkodás révén egyiket se, így aztán az otthoni választókat illetően minden elvárásnak elég tétetett.

De persze nem. Az állandóan kekeckedő DK (ezúttal Dobrev) most sem bírt magával:

„Egy politikus, aki gyerekekre hivatkozva elmegy Ukrajnába, teleszórja posztokkal a közösségi médiát, majd elutazik Strasbourgba, az Európai Parlament plenáris ülésére és nem szavazza meg azt a segítséget Ukrajnának, amivel az ország megvédheti magát. Megvédheti az iskolákat, az óvodákat, a gyermekkórházakat, vagyis éppen azokat a gyerekeket, akik miatt ez a kirakatutazás megvalósult.”

Magyar azonnal válaszolt:

„Természetesen ez egy ócska hazugság. A Tisza támogatta a határozat azon részeit, amelyek elítélték az orosz agressziót, és különösen a gyerekkórház elleni támadást. Ugyanakkor nem tudunk támogatni egy olyan európai parlamenti állásfoglalást, amely Magyarországot fenyegeti káros következményekkel Orbán Viktor elhibázott politikája miatt, valamint a háború végső győzelemig tartó folytatására és fegyverszállításra szólít fel minden tagállamot”.

A szóváltásból a következők derültek ki:

  • A Tisza hiába támogatta a határozat fentebb megnevezett részeit, a tartózkodással semelyik pontját sem szavazta meg. (esetünkben a tartózkodás „nem” szavazatot jelent). Ezért Dobrevnek van igaza.
  • A tartózkodás (= nem) azt jelenti, Magyar szerint inkább bombázzanak le az oroszok gyerekkórházakat, mintsem hogy Magyarországot valamilyen kár érje. Érdekes gondolat. Ha nem lenne annyira patrióta, leginkább önzőnek mondanám. Lánglelkű hazafiság a szavazatok érdekében.
  • Az ember úgy véli, hogy ha Orbán „elhibázza” a politikáját, akkor legfeljebb szólnak neki, hogy „Öreg, ne csináld már”, viszont ha súlyosan megszegi az EU írott és íratlan szabályait, mely EU-nak Magyarország is a tagja, akkor természetes kell legyen a büntetés. Ha Magyar ezzel nem ért egyet, az baj. És nem kicsi.
  • Az ember azt is gondolná, ha egy ország négyszer kértharmaddal (azaz 16 évre diktátornak) megválasztott miniszterelnöke durván és szándékosan kárt okoz, akkor aki megválasztotta, azaz az ország lakossága is érezzen már valamit a miatta kapott büntetésből, és jusson eszébe a legközelebbi szavazásnál, hogy tán mégsem ezt a szerencsétlent kéne megint megválasztani.
  • Az, hogy a Tisza nem szeretne semmiféle fegyverszállítást, egyértelműen azt mutatja, hogy Magyar Péter Oroszország győzelmét akarja, az ugyanis az Ukrajnának történő fegyverszállítások elmaradásával azonnal bekövetkezik.

Amit itt írtam, csak nagyon keveseknek jut majd el a tudatáig. A legtöbben maximum annyit érzékelnek, az a szemét Gyurcsányné már megint beszólogat.

Mondtam én, hogy mázlista ez a Péter.

Munkaalapú

Falusi Tamas
-
0
Munkaalapú

Mindenki ment.

Muszáj volt menni, nemzedékek vándoroltak hosszú, végtelen sorokban, néha autók zúgtak mellettük el, melyekből szerencsések integettek, párszor pénzes táskával feltűnt egy ember, a gyengéket gondosan kikerülte, az erősnek és a jobban öltözöttnek néhány bankót csúsztatott, hogy az út menti boltban vegyenek maguknak gyorskaját. Persze csak ritkán és keveseknek, mert pénzosztással csak néhány foglalkozott, a legtöbbje a táskát rögtön bedobta egy kocsiba. Ebből lett egyértelmű, miért autózik minden szerencsés letekert ablakokkal. A táskás alak táska nélkül gyorsan felszívódott, nem érdekelt senkit, hová. Mindenki várta a következőt, hogy hátha most! De nem. Csak a kiválasztottak kaptak. Mindig csak ők.

A menet ment tovább. A gyengébbek sorra dőltek, lehengergőztek az árok alján lévő pocsolyába, néhány még megpróbált kikapaszkodni, de nem ment nekik. Rajtuk ettől kezdve nem segített senki, hiába rimánkodtak fölfelé. Nagyritkán feltűnt egy-két szanitéc, hogy összeszedje a végleg út szélén hagyottakat. Ahogy az idő haladt, és egyik évet követte a másik, mind rosszabbul néztek ki az emberek. A lemaradókat az őrség gyorsabb menetre ösztökélte, sokan részesültek figyelmeztetésben, a menet rendjét szolgáló és védő, egyenruhás csapat egyre több ember felett kapott hatalmat, és a vonulóknak igyekezni kellett, mivel hogy gyorsan jött a bodicsek. Nem akart senki legurulni, a pocsolya már végső állomás.

Szomorú menet volt. Úgy tűnt sokaknak, egyre szomorúbb. Kimerült horda, kába emberekkel, akik csak mentek, mentek. Mert menni kellett. Nincs mese.

A Bethesda Gyermekkórház 10 millióért állt ki koldulni a közvélemény elé. Oka egyszerű, elromlott a klíma, és a hőség miatt műtétek maradnak el. A kiállásra nincs jobb szó, mint a koldulás, hiszen a kórház a magyar népen kívül nem fordulhat senkihez. Az eltartója, azaz a Református Egyház abszolút magára hagyta, több hitelre régóta nem számíthat, aki idejön, és nem a fizetős ellátásba, az maga is szegény, az orvosok, ápolók és egyéb, rosszul fizetett személyzet rendőrségi felügyelet alatt dolgozik, a meleg már-már elviselhetetlen, a kötszer és gyógyszer hiány mindennapos, így aztán „gyógyítás” örvén az erre szolgáló intézetekben valami egészen más folyik. Az előjel mínusz plusz helyett.

A kórházaknak hatalmas az adósságállománya, nem tudnak fizetni, ezért a beszállítók szintúgy tönkre mennek, rájuk a jövőben nem számíthatunk, a példát látva más gyártók sem fogadnak el majd magyar kórházaktól rendelést, és ha ezt a Marsról jőve látná valaki, azt mondaná, itt egy előre eltervezett tömeggyilkosság folyik. Pedig nem. Dehogy! Csak kis segítség az evolúciónak. Választódjanak ki sokkal gyorsabban a még munkaképesek! Ahhoz forróság kell, eszközhiány, elromlott liftek, rossz kaja, valamint túlhajszolt és rosszul fizetett személyzet meg orvosok, akkor a nyugdíjasok, maródiak és egyéb szerencsétlenek az államkasszát a juttatásigényeikkel rövidebb ideig terhelik.

Az erősek így életben maradnak, a gyengék már nem annyira, de éppen ez a cél, mivelhogy nem is kellenek. A mások által eltartandó ember munkaerő helyett csak teher a munka frontján, ahol 24 órában üzemelő gyártószalagok garmadája várja a sok dolgos kezet. Ha a gyárakban dolgozóknak a sok gyengét meg maródit mind segélyezni kellene, nem tudnák fizetni a hiteleiket, nem tudnák eltartani az állam által elvárt három, további munkára szánt gyermeket, és nem tudnák segíteni Hatvanpuszta meg Felcsút lakóit, akiknek tengernyi ám a kiadásuk (ma már egy nyomorult jachtot sem adnak 25 milliárd alatt).

Az egészségügy így járul hozzá a csak terhet jelentők kiszűréséhez, ami az ország gazdasági fejlődésére pozitív hatással van. Az állam duplán jár jól vele, mivel a megspórolt pénzt mindenféle betegkiszolgáló és életben tartó eszköz helyett sokkal fontosabb célokra lehet fordítani, például a mesterségesen kinevelt és azóta is mesterségesen, állami pénzlélegeztető gépekkel fönntartott magyar oligarchia folyamatos állami megrendelésigényének biztosítására. Ahhoz kell ám a tőke, mert ezek a cégek nem olcsók. Nagyon nem azok, mivel nem ésszerűsítésekkel, minőségbiztosítással, új, gazdaságos módszerekkel, technológiákkal és ebből következően olcsó árakkal lesznek jobbak a versenytárgyaláson konkurenseiknél, hiszen nincs is versenytárgyalás.

Ha az állam kis pénzecskéjéből marad még valamennyi, az a kórházak finanszírozása helyett például repülőtér meg távközlési vállalatok vásárlására fordítható. Annak kidolgozása, hogy a hajdani létező szocializmusban (= egypárti államdiktatúra) megtapasztalt, és többszázezerszer igazolt elv, miszerint az állam a legrosszabb gazda, mekkora plusz költségeket okoz majd az állam által nemrég megvásárolt Liszt Ferenc repülőtér és a Vodafone esetében, halaszthatatlan feladat. A tanulmányterv elkészítésére külön salátatörvénnyel várhatóan új szervezetet hoznak majd létre főigazgatóval, négy igazgatóval, valamint a szükséges aligazgatókkal, titkárságokkal és egyéb személyzettel. A székház helyét a Liget projekt keretében külön szakbizottság fogja kijelölni. A Dürer park a legesélyesebb, különös tekintettel a tulajdonosra. A tanulmányterv végeredménye már ismert: A Vodafone és a Liszt Ferenc állami megvétele a világ legjobb üzlete! A számításokat majd ehhez kell igazítani.

A munkaalapú társadalom építése sajnos nem merül ki abban, hogy a társadalom összes tagja munkára alkalmas legyen. Ez az egészségügy lerohasztása révén az alkalmatlanok gyors kiszűrésével – mint láttuk – megoldható, ám a szellemi felkészítés legalább olyan fontos hogy a társadalom hasznosítani tudja őket. A felkészítési munkálatokra legalkalmasabb az adott ország oktatási rendszere.

Az oktatási rendszer célját illetően: a munkások kineveléséhez semmi szükség a kreativitási készségek fejlesztésére, hiszen a terméket a kínai mérnökök már kitalálták és kifejlesztették Sanghajtól délre Csöcsiang tartományban, megtervezték hozzá a gyártósorokat is, melyeket majd ide szállítanak, és kész. Ezért a leendő magyar munkásnak még gyerekként az iskolában a legfontosabb nem a kreatív gondolkodás, hanem a memoriter, magyarán a bifla! Tudnia kell a szalag mellett, hogy az adott számú csavart hányas kulccsal húzza meg. A többi nem az ő dolga. A sok agymenés csak zavart okoz.

Az oktatásban résztvevőknek nagyon fontos még a hazaszeretet, mely a tanulmányaik során bele kell ivódjon lelkük minden zugába. Jelenlegi kormányunk elsőrendű érzése a hazaszeretet, ezért elsőrendű célja a haza mindenáron és mindenkitől való megvédése. Például a szövetségeseinktől is. Bezzeg a gonosz ellenzék együtt akar működni velük, ami rendkívül ártalmas, mert akkor nem mindig a mi akaratunk érvényesül 100 %-ban, hanem kötnünk kell néhány kompromisszumot. A csapatjáték sajnos már ilyen, jobb, ha a gyermek már az iskolában megtanulja: nix csapatjáték, nix kompromisszum! Nem passzolok senkinek! Attól lesz a haza csuda szuverén. Igaz hogy az ország gazdaságilag az utolsó helyre csúszik, igaz, hogy mindenki minket utál meg rajtunk röhög, de a haza mindenekelőtt! Ha ez az ára, akkor ez! Örökké éljen Orbán Viktor, aki megvéd minket bármifajta változástól meg együttműködéstől, melyek szép hazánkat veszélyeztetik.

A gyermekek szellemi fejlődését illetően van még egy fontos dolog. Nem véletlenül szól úgy a mondás: ora et labora, hiszen a munkás nem zűrözésre meg bujtogatásra kell, hanem hogy munkája révén a társadalom hasznos tagja lesz, akinél a munka becsület és dicsőség dolga! Bizony! Nem a pénzé, de nem ám! Aki arra bazírozik, az a spekuláns, akit utálni kell, ahogy tanultuk marxizmus-leninizmus órán, és ahogy legújabban Orbán Viktortól is. A vallás tehát a következő fontos dolog, mert aki vallásos, az mindig hős harcosunkra, Orbánra szavaz, és nem az agya diktálja, hogyan is éljen, hanem a plébános meg a Biblia. Ezért érdemes isten szolgáit pár apró juttatásban részesíteni, akkor jobban dolgoznak majd a munkásosztály nevelésén plusz a szellemi irányításán, az iskolán túli időszakban is.

És akkor minden jó lesz, emberek! Ahogy már most is látható.

Amikor olvastam, hogy a Bethesda GYERMEKkórház 10 millió forintért kuncsorog, és nem azért ám, hogy minden kórteremben 2 méter átmérőjű színes televízió legyen, hanem hogy a beteg gyermekeket időjárástól függetlenül tudják műteni, borzasztóan meglepődtem. Hiszen a klíma már a múlt században is abszolút normális kellett legyen, műtőben pláne, sőt nagyon is, és bizony, ha bármilyen meghibásodás előfordult, a fenntartó azonnal, minden késedelem és gondolkodás nélkül lépett, hogy a lehető legrövidebb időn belül a normál helyzet helyre álljon. Akkor most mi lehet, hogy egyes oligarcháink által óránkét keresett összeget nem tud a fenntartó állam előteremteni? Hiszen Mészáros, ha egy órával tovább alszik, már 15 millióval gazdagabb. Hamar rájöttem persze, hogy a Református Egyházat gyakorlatilag eltartó állam vezetőinek fél méter vastag titánbőre van, azért nem sül le pofájukról, holott ez aztán mindennek a teteje! Vagy az alja. Illetve is.

A külföld ettől kezdve nekünk életveszélyes. Még megtudná valaki, hogy magyar vagyok, és akkor el kéne süllyednem szégyenemben. 100 méter mélyre. Minimum.

Alkalmazott

Falusi Tamas
-
0
Alkalmazott

Ahogyan azt Orbán Viktortól tudjuk, Ursula von der Leyen, ahogyan a többi EU tisztviselő is, csak egy alkalmazott, aki ne politizáljon, mert az nem az ő dolga. Ahogy a bölcs meglátásairól híres miniszterelnök úr kifejtette.

„Azért nem támogatta a Fidesz az elnökasszony újraválasztását, mert harmatgyenge volt a Bizottság teljesítménye az elmúlt 5 évben, a zöld átmenetben kudarcot vallottunk, leromboljuk az európai ipart, ha ez így megy tovább. Béke helyett az ukránok melletti háborús részvételre összpontosítunk, a migránsok továbbra is jönnek befele.”

A fentiek szerint az alkalmazott rosszul csinálta a dolgokat, mert a főnökök, azaz a miniszterelnökök tanácsa (ET) „jó irányvonalat szabott meg”, de az eredmény gyenge, sőt harmatgyenge lett. Érdekes módon a miniszterelnök abban reménykedik, hogy az európai kormányfők összetétele is változni fog, mert így majd még jobb utasításokat tudnak kiadni az Európai Bizottságnak. Ezek szerint a korábbi jó irányvonal sem volt elég jó neki. Túl genderes, túl migránsos, túl háborús. Amilyen peches szegény.

Bizony így van ez, írta La Fontaine a meséi végén. A főnök (pl. a ház ura) megszabhatja az irányvonalat (mivelhogy ő fizet!), és közli az alkalmazottal (pl. takarítóné). Ebben az esetben a „Ragyogjon minden!” jó irányvonal, és ha nem ragyog, a főnök úr úgy lecseréli a takarítónét egy másikra, mint a sicc. Lehet, hogy Orbán ehhez szokott hozzá otthon, ám az EU-val az a baj, hogy ott nem egy takarítóné van, hanem a takarítókkal együtt rengeteg. Mint egy vállalat, amely viszont Orbánnak ismeretlen, hiszen olyan helyen sose dolgozott. Ha ez nem volna elég, a vállalat kifejezetten demokratikus irányítású is, amennyiben az EU parlamentben 705, a tagállamokban megválasztott képviselő szól bele a bizottságok által előkészített döntésekbe, azaz a döntések annyira az emberek, mármint az európai tagországok lakosainak akaratát tükrözik, hogy annál jobban már nem is lehet. Ezért rejtélyes a magyar kormányfő állandó siránkozása az emberek akaratát illetően, hacsak nem vesszük figyelembe azt a tényt, hogy itthon ahhoz szokott hozzá, az emberek döntése az, amit ő dönt egy személyben, punktum. Így aztán nem csoda, hogy elégedetlen. Az a von der nevű sohasem úgy dönt, ahogy Orbán akarja, mindig, ahogy az EU Parlament. Megengedhetetlen renitencia!

Rendkívül szomorúnak tartom, hogy a magyar miniszterelnök máig azt hiszi, a demokratikus EU Parlamentjének ugyanúgy kellene működnie, mint a magyar Parlamentnek, azaz Semjén éjjel beadja az Orbán által délután jóváhagyott salátatörvényt, másnap megszavazzák, oszt annyi. Legföljebb nem Semjénnel, hanem Deutsch-csal kéne az EP-nek úgy működnie. A mi miniszterelnökünk nem tudja, mi a különbség a demokrácia és az autokrácia között, ezért durcáskodik állandóan, hogy ezek a szemetek nem azt csinálják, amit ő akar… bár, mintha valami kezdene derengeni a buksi fejében hogy az itthoni, őt diktátornak kinevező kétharmad, meg az EU parlamenti 11 fideszes (1,58 %) kontra 694 egyéb (98,42 %) arány nem ugyanaz. Ezért szervezkedik, hogy valahogy szava legyen a Parlamentben, és  össze is hozott egy frakciót 84 képviselővel (persze Le Pen utasítására, valamint védőszárnyai alatt – másképp a történteket ismerve nem képzelhető el). Ez már több, mint a saját fideszes 1,58 %-a, mégpedig konkrétan 11,91 %, de hiába a sűrűn hangoztatott „harmadik legnagyobb”, akkora nagy erőt nem jelent, hogy a döntéseket komolyan befolyásolhatná.

Következő probléma, hogy a bizottsági elnököt nem az EU tagországok fizetik, hanem csak a nettó befizetők, ebből következően, ha Orbán igazat mond, akkor azok a tagországok, akik többet kapnak az EU-tól támogatás gyanánt, mint amennyit oda befizetnek, nem szavazhatnának az elnökre, hiszen UvdL ezek szerint nem is az ő alkalmazottjuk. Az természetesen igaz, hogy mi most nem kapunk az EU-tól egy vasat sem, viszont ugyanakkor nem is fizetünk egy vasat sem, azaz elvileg Orbánnak továbbra sincs joga beleütni az orrát olyasmibe, amihez semmi köze.

Az EU persze nagyvonalú, úri társaság, és hagyta, hogy a minden lében ellenkanál Orbán is beleszóljon a jelölésbe. A magyar miniszterelnök ellenezte is, mármint von der Leyen jelölését az Európa Tanácsban, mégpedig a szokott nagy sikerrel, amennyiben ő ellenezte, az olasz miniszterelnökasszony tartózkodott, a többiek meg igennel szavaztak. Az EU sztráda már csak ilyen. Mindenki mindig szembejön velünk – sok hülye! Még szerencse, hogy Meloni lerobbant kocsija a leállósávon állt.

Most persze sokan felkaphatják a fejüket, hogy de kérem! Az EU miniszterelnökei nem VELÜNK jönnek szembe mindig, hanem ORBÁNNAL, ám ezek tévedések, hiszen Magyarország adott neki kétharmadot (négyszer), és Magyarország mi mind vagyunk.

Mind a 9,689 millió ember. Orbán szerint ugyan nem, ahogy az „emberek” sem, de ettől a bornírt, a magyarságból sokakat kizáró miniszterelnöki szöveg ellenére mindannyian hozzátartozunk (Vigyázat! Nem összetartozunk, azaz nem egymáshoz, hanem a magyarsághoz). És bizony MI adtunk Orbánnak kétharmadot, azaz a maradék egyharmad is (amely a közömbösökkel együtt tulajdonképpen a nép kétharmada), hiszen ez az egyharmad az, amelyik nem intézte el, hogy a nép leváltsa Őautokrataságát. Ám ezt az egyharmad tagadja. Körömszakadtáig. És mintha mi sem történt volna, ahelyett, hogy a folyamatos kudarc hatására lemondanának (pl. a hősi népfelvilágosító posztról), folytatják munkájukat. Érdekes viszont, hogy másokat állandóan lemondásra szólítanak.

Szóval nem. Nem mi voltuk, tanító bácsi, kérem! Még csak véletlenül se nem! Helyette gyurcsányozunk, amiben végre teljesen egységes a nemzet, még a DK szavazók szerint is ő az akadály. Nem a nép, nem az értelmisége, nem is az írástudók vagy a lángoszlopok, hanem a Gyurcsány intézte el személyesen, hogy Orbán élete végéig uralkodó legyen, mégpedig bármifajta korláttól mentesen. Irtózatos hatalma lehet ennek az embernek, ha egy országot képes lebénítani. És nem két hónapra, hanem másfél évtizeden át! Nyilván ugyanazt csinálta, mint Orbán, a saját oldalán kinyírt minden egyéb pártot, hogy ne lehessen másra szavazni, csak rá, mert MÁSKÉPPEN NEM INTÉZHETŐ EL, hogy ő legyen az akadály. Ha ugyanis lehet szavazni Orbánon meg rajta kívül másra is, akkor ezt az akadályosdizást és az ezt mantrázgatókat inkább nem minősíteném. További érdekesség, hogy a nem fideszes értelmiségtől minden média és internet segítséget megkapó Tisza párt Orbánnal szemben júniusban csúnyán elbukott (közel kétharmaddal), pedig Gyurcsányhoz annyira nem volt köze, hogy tán még Orbánénál is kevesebb. Ebből következően két kérdés feltétlenül fölmerül: az egyik, hogy a választók miért nem rá szavaztak, hiszen így Gyurcsány kikerülhető, a másik, hogy Magyart hogyhogy még véletlenül sem szólította föl senki lemondásra a kudarc miatt?

Az alkalmazotti kérdéshez visszatérve föltételezhető, hogy ha von der Leyen az európai népek alkalmazottja, akkor Orbán a magyar nép alkalmazottja ugyebár (minister = szolga). A választások előtt minden párt megmondja, hogyan irányítaná az országot (az Összefogás például 2022-ben, ha nyer, vágóhídra küldte volna fiainkat), és a nép úgy döntött, mégpedig négyszer, hogy a FIDESZ programja tetszik neki a leginkább. Meg is bízta Orbán Viktort az ország irányításával, azaz alkalmazta miniszterelnökként. Ennek eredménye az eltelt 14(!) év alatt, hogy

  • mára már mindenki előttünk van az EU-ban gazdaságilag,
  • mi kezeltük a legrosszabbul a COVID-ot, meg az inflációt,
  • rettentő nagy szükségünk van az orosz gázra, mert Paks II. rengeteget csúszik, ráadásul az idecsábított akkugyárak nagy mennyiségű energiát igényelnek, így két nagy gázerőművet kell építenünk, ami azzal jár, hogy Putyinnak meg Erdogánnak gazsulálhatunk,
  • ha figyelembe vesszük, hogy a 2010-es kormányváltáskor volt egy 2700 milliárdos MANYUP kassza, amelyet Gyurcsány gyűjtött össze, és hagyott mintegy ajándékként Orbánra, és amellyel a tényleges nettó adósságállományunk csökkenthető, akkor a „nagy eladósítók” kisebb adósságállománnyal adták át 2010-ben az országot Orbánnak (~71 %), mint amennyi a GDP-re vetített adósságunk most (~74 %),
  • az adósbesorolásunk a rengeteg beáramló EU pénz és „Magyarország legjobb tíz éve” ellenére a S&P-nál ugyanaz most, mint 2010-ben volt (BBB-),
  • 2010-ben az MNB devizatartaléka 38 milliárd EUR volt, azzal adták át Bajnaiék, ez jelenleg 46,5 milliárd EUR, ám ha figyelembe vesszük az inflációt, akkor csak 35,2 milliárd EUR, azaz ez se nőtt. A GDP-re vetítve a helyzet még rosszabb.

A többit inkább nem ragoznám. Szar ügyek azok is. Nagyon.

Tényleg csak ennyi eszünk van nekünk, a komplett magyar népnek, emberek?

Kifárasztás

Falusi Tamas
-
0
Kifárasztás

Kezdjük talán azzal, hogy Trump merénylője nagy jót tett Putyinnal, Orbánnal, a Patriótákkal és nem mellesleg magával Trumppal is.

Ezután az amerikai elnökválasztás eldőltnek tekinthető, az új elnök, azaz Trump megszünteti a támogatást Ukrajnának (= „elintézi az ukrán kérdést”), az európai választók egyedül már nem akarnak kiállni Ukrajna mellett, az agresszor győz, a zsákmányt hazaviheti. Putyin és csapata elképesztően népszerű lesz Oroszországban, ezért a belső környezetéből az egyik hülye csicska (például Medvegyev) követi majd a trónon, és akkorra már kiérlelt katonai tervek tucatjai hevernek a parancsnoki asztalokon, hogy mi legyen a következő lépés, mely lépést az orosz nép az eddigi nagy sikerekre való tekintettel rendkívüli lelkesedéssel fog megszavazni. Az új háború miatt kissé nehezebb lesz Oroszhonban az élet, néhány katona meghal, na bumm, és akkor mi van? Különben is a háború nem orosz területen zajlik, nem az ő házát lövik rommá, nem nála nincs víz, áram, nem az ő unokája hal meg, mikor az eltévedt rakéták kórházakat meg bevásárló helyeket találnak el („Hja, kérem, ahol gyalulnak, ott hullik a forgács.” – J.V.Sz.). Fő az orosz dicsőség, az meg egyre nagyobb, Ukrajna jó része már az övék, és hát Ukrajna mögött rögtön ott van Lengyelország. Az se rossz.

Egyébként is mondható, hogy a lengyel tulajdonképpen egy orosz népcsoport, valamint fenyegeti Oroszország függetlenségét! Már azzal, hogy ott van. Régebben nem is létezett, mert Lengyelország akkor nagyrészt Oroszország volt. Ahogy Ukrajna is. Ha Trump lesz az elnök, Lengyelországot a NATO úgyse védi meg, szabad préda lesz, gondolhatják Putyinék. Az „America first”-be az a megvédés nem fér bele, mert az amerikaiaknak otthonra kell a pénz… az összes pénz. Egyébként a Trump nagyon békepárti, mely békepártiságból lesz a többi háború (felkészül: Finnország, Tajvan, Dél-Korea).

A világ ettől kezdve megváltozik, az erőszak elleni harcot felülírja a békevágy. A katonai agresszió, és a szomszéd országok annektálása (régebben: Einstand) hála a békevágynak elfogadottá és mindennapossá válik, azaz inkább adjuk oda békésen, mintsem katonailag megvédjük, a permanens félelem miatt mindenki bezárkózik, és rendkívül szuverén, azaz kompromisszumra képtelen kis országok küzdenek majd magányosan és reménytelenül. Mindenki mindenki ellen. A fejlettebb nemzetállamok egyre nagyobbak és egyre nemzetibbek lesznek, mind több háborút indítanak a szomszédok ellen területszerzési célból, a meghódított és elnyomott részeken helyi nemzeti felszabadító háborúk törnek ki (ők is szuverének akarnak ám lenni! – lásd: Kossuth), a fegyvergyártás felfut, az egyéb ipari tevékenység leépül, a mezőgazdaság szintén, az egyes országokban szabadcsapatok garázdálkodnak, az emberek nem élnek, hanem naponta az életükért küzdenek, végül, mikor már a legnagyobb országok határai összeérnek, megindul a tényleges világháború, amelynek végén a békepártiak nagy örömére kitör a mélybéke. Nagyon megéri hát békepártinak lenni. A Mad Max filmek gyártói jól ismerik ezt.

Ha Ukrajna nyer, akkor az igazság helytreállíttatik, Oroszország kénytelen lesz kivonulni és kártérítést fizetni, a potenciális agresszorok pedig leckét kapnak abból, hogy mi történik az erőszakos területszerzőkkel. Így minden agresszor nagyon meggondolja majd, hogy egyáltalán támadjon-e.

A föntebb leírt, a Trump elleni merényletkísérlet által elindított folyamatot szokták úgy mondani, ha egy pillangó megrebbenti a szárnyát Hongkongban, az akár tornádót is gerjeszthet Ausztráliában. Pont ugyanilyen volt, mikor sok évvel ezelőtt valamely átkozott ostoba pár laza mozdulattal kicsempészte a Frakciót Fegyelmező Beszédet eljuttatva az ellenfelekhez, és ezzel a ravasz húzással Magyarországot minimum 30 évre tönkrevágta. Mégpedig

a./   azonnali kezdéssel és
b./   minden szempontból.

A tönkre vágás nem vonatkozik a kb. 10 000 NER kedvezményezettre, nekik kifejezetten jól jött, ezért köreikben a kicsempésző rendkívül pozitív személyiség (esetleg miniszterelnöki főtanácsadó).

A modern kori háborúkban az élőerő pazarlás tilos, a nagy döntő csaták ismeretlenek, ezért ezekben a háborúkban a legfőbb taktika a kifárasztás. Gazdaságilag. Így volt ez az első világháborúban is, meg a második világháborúban is. Harmadik remélhetőleg nem várható, mert az atomhatalmak vezetésében sokkal több az élni akaró személy, mint az életunt, és ha az utóbbiak terveznének valamit, előbb esnek ki valamilyen ablakon, mintsem hogy megtehetnék.

Mivel a két fél feltételei a háború azonnali befejezését illetően antagonisztikusak, a gyors és békés befejezésben reménykedni, vagy ”azért dolgozni” ostobaság – hacsak az illető a „békepártisággal” népszerűséget, választást akar nyerni, vagy egyéb politikai haszonhoz szeretne jutni. Akkor ugyanis okosság, és nem kicsi. Ez a „békepártiság” igencsak önző cél, és ami a legkacagtatóbb benne, háború nélkül nem is működik. Az ilyen haszonszerző „békepártiságnak” feltétele, sőt lételeme a háború.

Tényleges béke tehát a kibékíthetetlen ellentétek miatt kizárólag akkor lesz, ha az egyik hadviselő fél annyira legyengül gazdaságilag, hogy az őt támogató népesség már nem hajlandó tovább elviselni a háború miatti hátrányokat, így a hadseregnek juttatható pénz lecsökken, azaz a gazdaságilag megroggyant fél kénytelen elfogadni a másik békeajánlatát, akármi legyen is az.

Oroszország népe strapabíró emberekből áll. Hozzá vannak szokva a nélkülözéshez, a nagy emberveszteséghez, és akár rongyosan és éhesen is éltetik a vezetőséget, ha az biztosítja a dicsőséget nekik. Tipikus nemzetállami viselkedés, amelynek következménye a diktatúra lehetősége, így maga a diktatúra is. Ugyanakkor Oroszország gazdasága a tényleges nagymenőkhöz képest elég kicsi, és bár a nép sokkal többet elvisel, mint a Nyugat népei, egyszer náluk is elérkezik a tűréshatár. Nagy kérdés, hogy a Kína, India, Irán és Észak-Korea által nyújtott segítség a fegyverszállításokkal és a nyugati szankcionálások gáz- és olajvásárlás általi enyhítésével mennyire tudja ezt a határt kitolni.

Az Ukrajnát támogató Nyugat pénzügyi és a fegyverszállításokban mutatkozó segítségét a nyugati államok lakossága fizeti. Ez hátrányokkal jár a nép számára, hiszen neki így kevesebb jut. Mivel Nyugaton Oroszországgal, Kínával, Iránnal és Dél-Koreával ellentétben demokrácia van, nem ugyanazt mondják a politikusok ugyanarról, ugyanis nincs fő irány, mint a diktatúrákban, amelytől eltérni tilos. Így aztán akadnak ott is populista politikusok, akik kihasználva az emberek irigységét, életösztönét és a legősibb félelmeit, Ukrajna segítése ellen hergelik a népet. Ez megmutatkozik az oroszbarátságban, az ukránellenességben és annak hangsúlyozásában, hogy ha Ukrajna valamit kap a hatalmon lévőktől, akkor ezt a néptől veszik el, azaz nekik, a népnek annyival kevesebb lesz a jövedelme. Oroszországnak tehát hasznos szövetségesei vannak Nyugaton, akik eddig sikeresen intézték el, hogy megnőjön a nyugati, jelenleg Ukrajnát támogató népek bizonytalansága, ami elvezethet akár a támogatások megszűnéséhez is.

Ezek a békepárti politikusok persze nem a háború befejezését akarják, hanem csak a saját népszerűségük növelését és az ellenfeleik népszerűségének csökkentését (még az is lehet, hogy örülnek a háborúnak, amely ezt lehetővé teszi). Ezzel a politizálással abba az irányba terelik a nép hangulatrát, hogy elégelje meg, és ne hagyja, hogy a hatalmon lévők tovább támogassák Ukrajnát. Ukrajna a támogatások elmaradása vagy akár csökkenése esetén a háborút elveszíti, és kénytelen lesz feladni területeit.

A fentiek alapján a háború akkor fejeződik be, ha az egyik fél gazdaságilag kifullad. A két változat következményeit lásd feljebb.

Lehet választani.

Karantén

Falusi Tamas
-
0
Karantén

eunews: „Cordon sanitaire against Orbán, Patriots to get no posts in the European Parliament.

The newly established far-right group should have had the chairmanship of the Transport and Culture committees, but „they will be redistributed among the majority groups.” Popular Party leader Weber: „Those who are against the European project cannot represent Parliament”

Orbán karanténba küldése az Európai Parlamentben, a többiek nem akarnak pozíciókat adni a Patrióták frakciónak.

Ennek az újonnan alakult szélsőjobboldali csoportnak kellett volna megkapnia a Közlekedési valamint a Kulturális Bizottság elnöki székét, de ehelyett „a két pozíciót újraosztják a többségi csoportok között”. Weber, a Néppárt vezetője:

„Akik az európai projekt ellen vannak, nem képviselhetik a Parlamentet”

Kellemetlen helyzet. Egy kis ország harcos miniszterelnöke fáradságos munkával összehozza az új frakció alapításához szükséges ország és képviselőszámot, ezzel immár minden rendelkezésre áll, hogy a 84 EU képviselő teljes erővel harcoljon az EU ellen, hát erre a nagyok, illetve az összes többi nem kiszorítják őket? Se közlekedés, se kultúra, elnöki szék egy darab se, pláne nem Ukrajna, vagy valami egyéb fontos terep. Magyarán: nekik coki.

A rendkívül agilis (bár a hazai oktatást vagy az egészségügyet illetően lenne ilyen!) miniszterelnök új frakciója sajnos nem az övé. Ha az övé lenne, akkor sem lenne az övé, mert akkor nagy valószínűséggel össze sem tudta volna hozni. Minden új párt beszervezésekor el kellett a leendő tagnak mondani, hogy ezt a frakciót nem ám ő, vagy az osztrákok vagy valamelyik másik törpe fogja vezetni, hanem a nagy Le Pen, aki mindjárt megnyeri a francia választást! Hát, amilyen pechje van, nem nyerte meg, de azért nagy és erős csapat. Ha a szervező miniszterelnök nem ezt mondta volna, a kiszemelt új tag máris sarkon fordul, mert ő nem Aprajafalván szeretne Okoska lenni (ahogy senki), hanem valami jelentősebb alakulatban.

Nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy Orbán Európa meghódítását (neki az a minimum) nem a kicsikkel, hanem Meloni pártjával szövetségben akarta kezdeni, és a visszautasítás után fordult Le Penhez, aki azt mondta, hogy jó, tessék megszervezni, aztán a végén én is beszállok, de csak a választások után, mert ha a normális francia választók megtudják, hogy milyen csapathoz csatlakoztam, úgy otthagynak, mint a sicc. A terv működött, a francia választás után Le Pen is beszállt, és természetesen az ő pártja vezeti a frakciót.

Orbán, mint az egyetlen hivatalban lévő miniszterelnök a társaságban, nyilván azt tervezi, hogy majd Le Pent fokozatosan kiszorítva átveszi a párt vezetését, aztán annektálja Meloniékat, velük legyűri a komplett Brüsszelt, és végül csapatai élén diadalmasan bevonul Párizsba, hogy Császárrá… ja, bocs, nem, az egy másik Napóleon. Na, mindegy, a lényeg annyi, Orbán nagyratörő terveit elsősorban Le Pen, mint belső ellenfél veszélyezteti, aztán kívülről Meloniék, meg gyakorlatilag az összes többi frakció, pláne, hogy már nagyon elegük van Orbánból. Ezeket az ellenséges alakulatokat kell majd a csúcsra vezető útból eltakarítania. Nem irigylem a miniszterelnök urat.

Sajnos akadnak gondok is. Ahogy az ellenzék hallott erről a kiszorítósdiról, rögtön üzembe is lépett, mégpedig személyesen… na ki? Nem hiszem, hogy a válasz probléma lehet.

„Orbán nem veszi észre, hogy nem Európa erős embere, hanem a legkínosabb fickó a földrészen. Az egyetlen miniszterelnök, aki olyan európai pártszövetségbe vitte be a pártját (Patriots for Europe), amely köré a többiek úgynevezett cordon sanitaire-t húztak…  Európában pár évtizede ezt használják azokra a politikusokra, pártokra, frakciókra, akiket, amelyeket távol kell tartani az egészséges közélettől, akiktől félteni kell az európai életet, a hétköznapok még létező nyugalmát. Verheti a mellét Orbán, hogy elfoglalta Európát, ma a 720 fős parlamentben ez a csoport összesen 84 főt számlál. És igen, senki nem áll velük szóba. Nem Orbán foglalta el Európát, hanem Európa szigetelte el Orbánt… Orbán kudarca a mi kudarcunk. Szégyene akkor is a mi szégyenünk, ha nekünk, úgy konkrétan semmi közünk hozzá.”

A NER sajtó persze nem hagyta annyiban, és mivel a mondottakat cáfolni nem tudta, zavarosabbnál zavarosabb magyarázatokkal állt elő. Ezekben azt próbálták bizonygatni, hogy nem Orbán a szégyenember, hanem Gyurcsány, és bár az objektív megfigyelők szerint szegény, fegyvertelen firkászok küzdelme a szikár tényekkel szánalmas küzdelem volt (malac-jég effektus), az Orbán hívők hatalmas serege valószínűleg elhitte, amit írtak. Hiszen azt akarta hinni, teljes szívéből azt akarta!

A fentiekből következően von der Leyen újabb lépése sem fogja zavarba hozni, sőt egyáltalán megérinteni őket, pedig a brüsszeli Jégkirálynő nagyon kemény döntést hozott: a magyar EU-elnökség budapesti informális csúcsain a Bizottság uniós biztosai nem vesznek részt. A Bizottság szűk vezetése/Kollégiuma szintén nem jön Budapestre, hogy a magyar kormánnyal együttes tanácskozást tartson, holott ez megszokott esemény az elnökséget adó tagállamok kormányaival. Ezekből úgy tűnik a jámbor szemlélőnek, nemhogy egy levegőt szívni, de még csak egy városban tartózkodni sem akarnak a magyar miniszterelnökkel.

Na de kit érdekel az? Az Orbán hívők biztosak benne, hogy az ő Hősük az Úr által kijelölt helyes irányt tartva menetel a csúcs felé, legyőzve az Antikrisztus seregeit, „…amelyek a 20. század eleje óta a nyugati társadalmak szándékos és gyökeres átalakítását tűzték ki célul. A folyamat egyre nyíltabban vállalt célja: Jézus Krisztus kiszorítása a társadalmakból és az emberek elméjéből. Ez a folyamat bibliai nyelvezettel nem más, mint az Antikrisztus világának kiépítése, ami a következő évben is nagy erővel halad majd előre. A történelem alakulásának keresztény szemszögből való vizsgálata és a próféciák tanulmányozása során újra és újra feltűnik egy rejtélybe és sötétségbe burkolódzó alak: a bűn és törvénytelenség embere; a Jelenésekben megjelenő, tengerből feljövő fenevad. Egyre nyilvánvalóbb, hogy már nemcsak szemlélői, hanem aktív részesei vagyunk a kozmikus méretű narratívának: a Biblia által előre jelzett utolsó napokban élünk.”

Szörnyű kilátások. Már csak Trumpban és Putyinban bízhatunk, akiket egyedül Orbán tud összehozni. Ha ők összefognak, a Pokol kapui sem vesznek rajtuk diadalmat. Igaz, hogy addig rossz lesz nekünk, sőt pocsék, és nem csak nekünk, hanem mindenkinek (persze nekünk a legpocsékabb, ahogy látjuk a tendenciát), na de utána! Mikor már mindhárom hőst nyugdíjba küldtük! Az maga lesz a Kánaán.

Azt a kis időt meg guggolva is kibírjuk. Nem igaz?

Maszlag

Falusi Tamas
-
0
Maszlag

„Csattanós választ adott a háborúpárti erőknek Deutsch Tamás” – írja címében az MN lelkesedve. Ebben az az érdekesség, hogy a háborúpárti erők nem kérdeztek Deutschtól semmit, ám ő ennek ellenére csak beleszólt a nagyok dolgába.

Ismerjük már egy ideje Deutschot, nem meglepetés a viselkedése, nagyon aktív egy figura, ő aztán válaszol, ha kérdezik, ha nem. A válasz jellege sem mindegy. Az újság a jelzővel azt sugallja kevésbé értelmes olvasóinak, a Deutsch féle válasz kifejezetten csattanós, azaz az EU potentátoknak járó lendületes sallerekkel azonos, amilyeneket a kokik mellett Orbán is szokott Brüsszelben osztogatni. Innen tudjuk, hogy a magyar NER macsó hajlamos akár a fizikai erőszakra is. Jóindulatú, jóindulatú, persze hogy, na de ha felbosszantják azok a szemetek…

Na, vágjunk bele:

„Támadólag, kritikusan, némelyek hisztérikusan reagáltak a magyar miniszterelnök békemissziójára – mondta Deutsch Tamás pénteken a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában. A Fidesz európai parlamenti képviselője úgy látja, hogy ennek két oka van. Az egyik, hogy az európai vezetők többsége háborúpárti, egyre több fegyvert és pénzt akarnak Ukrajnába juttatni. A másik ok, hogy saját háborúpárti álláspontjuk talapzatának tekintik, hogy a békéhez csak a háború vezethet. A magyar miniszterelnök missziója ezt az álláspontot cáfolta, semmisítette meg.”

A derék képviselő sajnos elfelejtette megemlíteni, hogy az EU potentátok reakciói azért nem voltak valami pozitívak, mert a reagálók (főleg a hisztérikusok) nagyon megijedtek attól, hogy Orbán a frissen kapott EU Tanács elnökségi kinevezés birtokában lesz olyan pofátlan és/vagy ostoba, hogy az úgynevezett békemisszióját európai ügynek állítsa be.

Az nyilvánvaló, hogy ha csak egyéni akció, akkor korábban már sokszor megtehette volna, hogy elugrik Kijevbe, aztán Moszkvába is. De nem tette meg. Megvárta a magyar elnökség kezdetét, hátha ettől nagyobb súlya… khm, tekintélye lesz. Az EU képviselőinek és hivatalnokainak azonnali riadt reagálásai ugyanakkor nyilvánvalóvá tették mindkét fővárosban, hogy bármit mond, ígér vagy kér Orbán, azt kizárólag saját nevében teszi, ahhoz az EU-nak nincs köze. Ha az EU tényleges szándékairól akarnak tudni, akkor von der Leyent keressék, ne az ugribugri miniszterelnököt.

A Deutsch által említett „két ok” hibás megállapítás. A két ok ugyanis csak egy, mivel a másodikból következik az első, az tehát már következmény, nem ok. „Az európai vezetők többsége” valóban egyértelműen azon az állásponton van, hogy Putyint háborúban kell legyőzni, különben sohasem lesz tartós béke. A háborút kirobbantó pszichopata törpe semmilyen szerződést nem tart tiszteletben, és alig várja, hogy a Krím után újból hagyják győzni, vagyis átengedjék neki az elfoglalt területeket. Attól nő az étvágy, nem igaz?

A végén ott áll a Deutsch féle válasz. Az a csattanós: „ A magyar miniszterelnök missziója ezt az álláspontot cáfolta, semmisítette meg”. A kijelentésről sajnos meg kell állapítsuk, hogy ez nem válasz, nem is csattan, ráadásul, lévén a békeközvetítés teljesen sikertelen, ez nem cáfolat, pláne nem megsemmisítés. Ez az egész missziózás csak egy nekünk szánt maszlag. Evvel etetnek minket. A csattanó maszlag, mint az köztudott, mérgező növény.

Mivel a missziónak semmilyen eredménye nem volt, Orbán ügyködése jóval inkább azt a fenti EU álláspontot erősíti, hogy Putyint tényleg csak úgy lehet hatásosan meggyőzni az Ukrajnából történő kivonulásról, ahogy a Császárral tette Waterloonál Wellington meg Blücher. Le kell győzni mindenféleképpen, akkor a saját népe előtt is elvész a vonzóereje.

Ha a békéért cserébe átengednénk neki az elfoglalt területeket, Oroszország diadalt arat, az ország lakossága immár teljes mellszélességgel az elnököt támogatja (az orosz népet sokkal jobban érdekli a dicsőség, mint a szenvedés, utóbbit történelmükből következően könnyebben viselik el, mint bárki más), Putyin a győzelemmel nagyon népszerű lesz, ezzel otthon jócskán megerősödik. Ebből következően az utódja is az ő belső köréből kerül ki, és az utód is tudni fogja, mi kell a népnek, hogy jómaga hatalomban maradjon, mégpedig dicsőségesen. Ezért várható, hogy ő vagy az utód (de inkább mind a kettő) újabb hódító hadjáratokba kezd.

Ez a különbség a mindenáron béke pártján álló (= békepárti) és a tartós béke pártján álló (= háborúpárti) politikusok között.

Valószínűsíthető az is, hogy Orbánt nem nagyon érdekli a béke, sokkal inkább kihasználja a háborút.

Több hazai intézkedését a háborúval indokolta (azaz a háború kapóra jön neki), ráadásul a választók a zsolozsmázós békepártisággal simán és hatásosan átverhetők, így két választást már könnyen nyert vele. Kérdéses tehát, hogy igazán akarja-e a békét, mert háború nélkül mit sem ér a békepártiság.

„Deutsch Tamás arról is beszélt, hogy az európai parlamenti választás megmutatta, a világban szuverenista, patrióta folyamat zajlik. Európai szintű győzelemnek nevezte a Patrióták Európáért frakció megalakulását, amely az Európai Parlament harmadik legerősebb tömörülése. Deutsch Tamás megítélése szerint az elkövetkező időszakban tovább erősödhet a frakció, de még fontosabbnak nevezte, hogy komoly, érdemi, stratégiai együttműködés valósulhat meg a Giorgia Meloni vezette Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakciójával, mellyel együtt már az Európai Parlament második legnagyobb erejét alkotják. Azt mondta, megkerülhetetlen politikai erőcsoport jött létre az Európai Parlamentben.”

Bizony. Szuverenista, patrióta folyamat. Magyarul nemzetállami.

„Az önzés jobb, mint a kompromisszum, mert az összefogás csak bajjal jár”

elv alkalmazása. Ahogy már írtam egyszer:

„… a nemzetállamoknak köszönhető a modern kor összes háborúja, a permanens fegyverkezés, a hadseregek, az atomhatalmak, a vámok és az útlevél, egymás kölcsönös lenézése, a saját nemzet túlértékelése, a fenyegetettségre való hivatkozás agresszió esetén, a vallási fanatizmus megvédése az értelemtől, a revansizmus, valamint az emberiség közös céljainak állandó kudarca is. A fentiekből látszik, kinek van szüksége rá.”

Ugyanakkor hiába mondja Deutsch, hogy zajlik ilyen folyamat, mert nem nagyon zajlik. Ez a frakció azért alakulthatott meg egyáltalán, mert a tagoknak van egy közös, mások elleni, nagyon patrióta céljuk, márminthogy ők a lehető legszuverénebbül nem akarnak adni Ukrajnának egy vasat se, nemhogy fegyvereket, mert az a pénz nem Ukrajnáé, hanem mind az övék, és nekik kell otthon. Ezért patrióták, nem?  Persze ezekben az esetekben nem az önzést hangsúlyozzák, hanem azt, hogy tiszta békepártiságból hagyják Ukrajnát magára, vigyen Putyin amit csak akar, de őket hagyják békébe.

A fenti szövetkezést illetően várható, hogy mikor ilyen közös cél már nem lesz, és a tagoknak egymással is ütköznek az érdekei, úgy fog szétesni, mintha sohasem lett volna ilyen nevű frakció.

Meglepő még, hogy a Patrióták Deutsch szerint Meloni pártjának szövetségét keresik, amelyik párt, lévén élesen oroszellenes, pont a közös célt tekintve drasztikusan eltér tőlük, de jól látható, hogy a képviselő úrnál még nem jött el az igazság felismerésének pillanata. Na, nem baj, eljön majd az is. Kedv! Remények! Giorgiák! Isten véletek!

Hát így csattannak nálunk a dolgok. Nagyon úri módon, azt aztán mondhatom:

„A független-objektív kommunista latrinamédia azt akarja letolni a torkunkon, hogy a pártatlan munkájáért kap pénzt attól a nyugati baloldaltól, amely a háborút rajongja, és nem azért kap pénzt a nagylelkű donoroktól, hogy nálunk is a háborút népszerűsítse. Ez kamu! Full propaganda, amelynek egyetlen célja, hogy elbizonytalanítsák a politikai döntéshozókat és minket magyarokat, hogy a vitákban a békét képviseljük

– mondta el Kobza Miklós, az Alapjogokért Központ kreatív vezetője a háborúellenes akcióterv médiával kapcsolatos pontjai kapcsán.”

Ahogy korábban írtam, van az a pénz.

Értékelés

Falusi Tamas
-
0
Értékelés

G.O. a nagyhírű NER publicista kedvenc lapjában igazította el olvasóit a történések miféleségét illetően: mit kell gondolniuk, és azt hogyan.

„Érdemes lesz eltöprengeni azon, mivel tudtak ilyen sok honfitársunkban ilyen mérhetetlen gyűlöletet szítani ellenünk, miért hat ilyen intenzíven lejárató propagandájuk százezrekre, de most az öröm és az ünneplés ideje van. Hiszen ennek ellenére, ha nem is olyan mértékben, mint szerettük volna, ha nem is mindenütt, ahol nagyon kellett volna, de mégis győztünk mindkét választáson.”

Az első mondat első fele a fájdalomé, a „miért” örökös kérdése az irántuk gyűlöletet szítók szándékát illetően, amely gyűlöletszítás egyrészt szörnyű, másrészt érthetetlen is. Sőt, nagyon érthetetlen, mert szegény NER lovagok annyira nem szolgáltak rá, de annyira… hát most mit tesz az, hogy hazánk az EU legszegényebb és legkorruptabb országa lett, tessen mondani? Mit tesz az? Olyan nagy dolog? Hát nem a hazafiak jóléte fontos? Tízezer jólétben élő hazafi csodát tud művelni, például annyi pénzt tesz zsebre a közösből (Még, még, még! Ennyi nem elég!), hogy az egészségügyet meg az oktatást rendőri felügyelet alá kellett helyezni, és így már sokkal jobban működik! Sokkal jobban! Világos, professzor? Igenis, értettem, őrmester úr!

Na, most meg mi van? Ezek nem tudják abbahagyni? Hogy a románok… meg a bolgárok… elénk vágtak gazdaságilag. És akkor mi van? Nekik nem szabad jól élni? Dehogynem szabad. De még mennyire! Ráadásul örömteli a helyzet, mert honfitársak élnek ott.

Az áradó rosszindulatot így lerázva kampányolt a NER tovább. Miniszterelnök úr zsenijének eredményeképpen („Vagy én, vagy a háború!”) lehullt az álarc, a gyűlöletszítók háborút akarnak! Ám a turpisság így – miniszterelnök úrnak hála – hamar kiderült, és szép országunk NER hívői győzelemre vitték a szent ügyet. Mégpedig minden vonalon… illetve sajnos mégsem. Csak majdnem minden vonalon.

„Az egyetlen hely, ahol fájdalommal vegyes az öröm, az Budapest. Nagyon komolyan kérem a társadalomtudományok kutatóit, fejtsék meg, honnan van Budapesten háromszázhetvenezer ember, akinek ez a semmiért felelősséget soha nem vállaló, semmit megoldani nem tudó, semmivel érdemben nem foglalkozó semmirekellő megfelel főpolgármesternek. Kik ezek? Mit akarnak? Miben bíznak, miben reménykednek? Jó demokrataként persze tudomásul vesszük az ő döntésüket is, amennyiben az újraszámolás után is így marad a helyzet, de vasárnap ez volt a legérthetetlenebb jelenség a szombathelyi és alföldi tornádókat nem számítva.”

Igaz. Ez valóban érthetetlen. Miért nem Vitézyre szavaz az összes budapesti, ha Karácsony például soha nem vállal felelősséget semmiért? A szövegből sajnálatos módon kimaradt, hogy miért kellett volna Karácsonynak felelősséget vállalnia, ám ha az ember lendületbe jött, ördög törődik a részletekkel! Pontosan ilyen az a szöveg is, amely szerint Karácsony semmit nem tud megoldani, és mivel a „mit nem tud Karácsony megoldani?” kérdésre a válasz: „semmit”, Szerzőnek nem kellett a témát tovább ragoznia. Nem véletlen tehát, hogy a harmadik állításból, azaz a „semmivel érdemben nem foglalkozó”-ból is kimaradtak a konkrétumok.

A rossznyelvek szerint azért maradtak ki, mert nincsenek. A rossznyelvek azt is rebesgetik, hogy ez a szöveg nem tényekből kiinduló, érvekkel alátámasztott főpolgármester értékelés, csak szimpla utálat, amilyet például a Barcások éreztek CR iránt, vagy ugyanez vicaverza a Reallal meg Messivel, és azt mutatja, Szerző jóval inkább érzelmi lény, mint a tények és a logika mestere. Azok csak zavarják a gondolkodást.

Ahogy dicső miniszterelnökünk mondotta volt (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara – MKIK – gazdasági évnyitó), az

„adatokon, táblázatokon alapuló hókuszpókusz mellett szükség van a tudományos nézetek felett álló józan paraszti ész alapjain nyugvó tételekre.”

Hát, kérem, így mindjárt más! Ha felette áll, akkor felette áll! Várom is a hírt, hogy „A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem ósdi épületei helyén valósul meg a régóta dédelgetett álom, a Szent Orbán Ökumenikus Józanész Egyetem új kampusza. Főépülete egy hatalmas kereszt (Burzs Viktor), ahogy kiemelkedik a Gellérthegy és a MOL torony között, jócskán túlnyúlva rajtuk, csúcsán a magyarok Nagyasszonyával. A többi magyarországi felsőfokú tanintézet a megnyitáskor megszüntetendő. Hókuszpókuszokra semmi szükség. Nem is lesz soha.”

Ezt mind elolvasva kissé bizonytalan lettem.  Mint egyike annak a háromszázhetvenezer embernek, akiknek Karácsony Gergely főpolgármesterként megfelel, várom a Szerző által beígért kutatókat, hogy felkeressenek, és megfejtsék, hogy „honnan vagyok”, mert csak a születésem óta tudom magam budapestinek, előtte hol lehettem, a nagy rejtélyek egyike. Főbb paramétereim még anno keresztény konzervatívnak száz százalékban megfeleltek, de sajnos kamaszkoromban elhajoltam, azóta élek vallásmentesen.

A „mit akarok” kérdésre egyszerű a válasz: Karácsony legyen a főpolgármester. Reménykedni viszont ritkán reménykedem, jellemzőbb rám, hogy mire számítok. Pontosan arra, ami volt: a kormány mindenféle módon próbálja majd ellehetetleníteni a várost, akár a legpofátlanabb módszerekkel is (lásd a Lánchíd felújításhoz sokszor megígért 6 milliárdot, amely összeg a kormánynak nulla, viszont Budapestnek sokat segítene, mondvacsinált indokokkal mégis visszatartják). Ilyen szemét húzásból mindig van bőven, a kormány ebben (is) abszolút gátlástalan. Az, hogy még egyáltalán működik a város, Karácsonyéknak köszönhető. A fejlesztések számonkérése rajtuk ócska fideszes kampánytechnika, mivel nulla forintból nem lehet fejleszteni. Persze, ilyenkor rögtön mondható, hogy akkor szavazzak Vitézyre, hiszen a kormány neki aztán dögivel adna pénzt, de erre egyszerű a válasz: jelenleg a kormánynak sincs egy vasa sem, hiába akarna adni, ráadásul Vitézy hülyeségeket talál ki fejlesztés gyanánt, például a Nyugati meg a Déli pályaudvar vasúti összekötését, ami a Lágymányosi átmenő pályaudvar meglétét tekintve ritka nagy hülyeség.

Hogy van-e még valami Szerző tarsolyában? Természetesen:

„Igen, bevallom, magunkban, magánemberként fel szoktunk sóhajtani, bárcsak diktatúra lenne, akkor nem kellene elviselnünk, hogy ez a piperkőc gigerli naponta ötször telekürtöli az agymenéseivel a teljes magyar nyilvánosságot. Ám ez csak a morgás jogának megélése.”

Ha valaki azt hinné, hogy ez a szakasz Magyar Péterről szól, az téved. Itt Szerző nagy ravaszul azt mutatja be, hogy nálunk nincs is diktatúra, hiszen bárki bármit szétkürtölhet bárkiről (akár a miniszterelnök úrról is), és mégsem lesz belőle baj. Én viszont úgy gondolom, ha egy országban egy párt, sőt egyetlen ember birtokában van:

  • a politika az ellenzék feletti korlátlan hatalommal (tetszőleges mértékű pénzbüntetések),
  • a kétharmad révén a komplex törvényhozás az Alaptörvény bármikori módosíthatóságával együtt,
  • a költségvetés tetszőleges részeinek csoportosítása bárkitől (adóztatás) bárkihez (támogatás),
  • a gazdaság nagy része az oligarchái révén, ahol még a külföldi cégek sincsenek biztonságban (kemény adóztatás, visszautasíthatatlan ajánlatok),
  • a kézi vezérlésre átállított, immár korántsem semleges „fékek és ellensúlyok” mindegyike (AB, NAV, ÁSZ, Ügyészség, Médiatanács, stb.),
  • az önkormányzatok (a kormány tetszőleges rendeletekkel, szabályokkal és pénzelvonásokkal azt tesz velük, amit csak akar),
  • a média döntő része,
  • a tudomány,
  • a klérus,
  • a művészet
  • és a sport,

ráadásul a kormány ezeket (ahogy naponta látjuk) nem fél használni, sőt kihasználni az ellenzéke ellen, akkor ez diktatúra, mivel a kormányzásnak se törvények által, se önkéntes korlátozása nincs.

A népnek nem tiltható meg, hogy a regnálókat akárhányszor kétharmaddal válassza újra. Ha csak azért teszi, mert nem tud róla, hogy mi lesz a végeredmény, az persze más.

Az, hogy a nép nem tud erről, nem az ellenzék hibája, ugyanis a választók felvilágosításához sok pénz kell, sok ember és sok médium, amiből semmi sincs az ellenzéknek, ám még ha lenne is, hiába mondogatná, mert nem hisznek neki. Egyrészt hazabeszélnek, másrészt hiteltelenek.

Találós kérdés: ezt a legutóbbit ki intézte el? Az ellenzék maga nem lehet, mivel 14 (!) éve nincs hatalmon, nem volt alkalma rá, hogy hiteltelenné tegye önmagát. Valakiknek el kellett terjeszteni a legolvasottabb médiákban, mégpedig azoknak, akiknek a nép hisz is.

Várjuk tehát a megfejtéseket. A helyes választ beküldők közt nem sorsolunk ki semmit. Túl sokfelé kéne azt a kis pénzt osztani.

Alapjogokért

Falusi Tamas
-
0
Alapjogokért

Azt írja Szánthó Miklós, jogász, az Alapjogokért Központ főigazgatója az összes NER lapban (illetve hát a facebookon, de onnan fontos ember írása esetén mindegyik NER lap átveszi), hogy: „Hamarosan bukni fog”…

De a viccet félretéve: a magyar kormányfő és a magyarországi balos ellenzék – gyurcsányostul, tiszástul – egész egyszerűen nem azonos ligában focizik, nem egy súlycsoport. Míg Orbán már a nyugati liberális sajtó szerint (is) Európa egyik legfontosabb politikai vezetője, stratégiai nyugalommal képviseli és mozdítja elő Magyarország (de amúgy az egész világ) békeérdekét, idehaza hírhedt mániákusok, nehezen komolyanvehető percemberkék és agresszív pszichopaták delirálnak arról, hogy egy egyébként kimagasló választási győzelem után miért is kellene mennie/buknia a miniszterelnöknek.

Aquila non captat muscas.”

Mint azt mindannyian tudjuk (nehogy valaki elfelejtse!):

„Az Alapjogokért Központ budapesti székhelyű, 2013. óta működő jogi elemző- és kutatóintézet. A Központ a nemzeti identitás és szuverenitás, valamint a keresztény társadalmi hagyományok megőrzését tartja elsőrendű feladatának a 21. század felfokozott, a jog területére is kiható globalizációs és integrációs folyamatai, technológiai változásai közepette.”

A fentiekből immár egyértelmű, a derék Központnak a változások ellen kell küzdenie. Bármiféle változás ellen. Sajnos a jelen kor féktelen liberalizmusa olyan, hogy minden egyes változás a Központ által megőrzendő célok meghiúsítására irányul, azaz alapjában fenyegeti a változatlanságot, ami 2010. óta két paraméter kivételével Magyarország legfőbb jellemzője.

A kivételek közül az egyik paraméter az EU országok gazdasági sorrendjét tartalmazó lista, ahol a változatlanság helyett a lefelé mozgást választottuk, a másik az EU országok korrupciós listája, ahol a változatlanság helyett a felfelé mozgást. Hazánk Orbán Viktor értő vezetésével ezeket a mozgásfajtákat sikeresen alkalmazta, és mindkét esetben elérte a szélső helyzetet, azaz az EU legszegényebb és az EU legkorruptabb országa büszke címeket, így a továbbiakban már semmiféle erőfeszítést sem kell tenni a változatlanság megőrzése érdekében, az eleve biztosított, hiszen a legszegényebbnél szegényebbek vagy a legkorruptabbnál korruptabbak már nem lehetünk.

Így érkeztünk el a mai Kánaánhoz. Orbán Viktornak az országgal további teendője nincs, az automatikusan változatlanságba dermed. Ahogyan az értők mondják, ez már a végcél, az időben végtelen hómezők csendje nevű állapot. Innentől bukás a regnálókat, főleg miniszterelnök urat nem fenyegeti, nyugodtan átválthat a nép jóléténél sokkal fontosabb célú tevékenységekre, mint például a Legfőbb Békegalamb cím folyamatos hajkurászása, illetve az Unió Vezére beosztás elnyeréséhez szükséges lépések haladéktalan megtétele. Ezek a célok ugyanis nemhogy a nép jóléténél, de még tán Hatvanpuszta tökéletes kiépítettségének elérésénél vagy a Kolostorból a Palotába költözésnél is fontosabbak. Sokkal, de sokkal fontosabbak.

Itthoni, pimf ügyekkel immár nem foglalkozik. Szánthó úrtól tudjuk, hogy „Orbán a nyugati liberális sajtó szerint (is) Európa egyik legfontosabb politikai vezetője”, és mint az közismert, Aquila elephantum venatur, hogy éhes kicsinyeit jóllakassa, hol is az egyik éhes kicsiny a Hiúság, a másik meg az Irigység nevű. Sajnos az elefántnak még nőnie kell, mert a harmadik legnagyobb EP frakció egyik alelnöksége nem az a szint, amely Orbán Viktor kicsinyeit kielégítheti. Az „egyik legfontosabb politikai vezető” címet sajnos túl sokan happolták már el előle, ráadásul hiába ujjonganak most a NER lapok, hogy „Le Penék csatlakoztak az Orbán által létrehozott Patrióták Európáért frakcióhoz”, a helyzet úgy áll, hogy Le Pen nem „csatlakozott”, hanem még korábban, az általa otthon megnyert EP választás után megbízta Orbánt azzal, hogy gründoljon neki egy olyan frakciót, amelyben korlátlan hatalma van, és nem szól vissza neki senki. Ezért beszél Orbán már régóta arról, hogy „Csak figyeljetek mi lesz!”, mert azt hitte a megbízás után, hogy Le Pen, mint Franciaország új vezetője lesz majd a frakció első embere. De nem. Macron kiszúrt a hölggyel. Így aztán szegény kénytelen beérni azzal, ami jutott neki, azaz a harmadik hellyel az EP-ben is, meg otthon is, azt pedig, hogy Orbán hol van hozzá képest lefelé irányban, mindenki elképzelheti.

Országunk Vezetője kénytelen hát áttérni a másik lehetőségre, azaz eljátszani Eiréné szerepét. Elvileg ő ugyan istennő, és ilyenkor zavarba is jön az ember, hogy veszi ki magát ez gendertechnikailag, aztán rájön a megoldásra: maradjunk a galamboknál. Akkor nem lesz gond egy szál se. Olajágat csak találunk valahol.

Mint azt szintén Szánthó úrtól tudjuk, Orbán Viktor „stratégiai nyugalommal képviseli és mozdítja elő Magyarország (de amúgy az egész világ) békeérdekét”, ami aztán valami, mert nem úgy van ám, hogy Orbán idegesen röpköd Budapestről Kijevbe, onnan Moszkvába, aztán irány Susa, majd Peking és végül Washington, hanem mindezt stratégiai, azaz halálos nyugalommal teszi, melyet senki nem tud megzavarni. A nyugalomra annál inkább oka van, mert az még a kisebb IQ szinttel ellátottaknak is egyértelmű, hogy Zelenszkij feltételeibe Putyin, Putyin feltételeibe meg Zelenszkij soha az életben nem fog beleegyezni, azaz eredménytechnikailag az itt is semmi, ott is semmi bizton várható. Ugyanakkor, ha tudjuk, mire számíthatunk, a nyugalom automatikus. Emiatt ugyan a „békeérdek előmozdításra” sincs remény, de kit érdekel az, hiszen a legtöbb embernek fogalma sincs róla, hogy kell egy érdeket előmozdítani. Valószínűleg egyre növekvő fenyegetéssel (minél súlyosabb a fenyegetés, annál nagyobb a fenyegetett békeérdeke), de az nem Orbán reszortja, hanem Putyiné. Vagy netán Orbán is növeli a fenyegetettségi szintet? Ilyesmiről lenne szó? Érdekes, új információ. Ettől persze béke nem lesz, de az nem is érdekes.

A többi már csak ujjgyakorlat: az azerieknek azért kell hízelegni, hogy a baltás gyilkosaik maradjanak otthon, mert ha idejönnek, kínos nekünk a szabadon engedés, Pekingbe meg azért kell utaznia, mert csak Peking tudja biztosítani azon gyártó vállalatok idejöttét, amelyek révén kies hazánkban valamiféle fejlődés mutatkozik. Ez Pekingnek is fontos, mivel ezeket a túlságosan víz és energiaigényes vállalatokat a többi európai ország (ők nincsenek vészhelyzetben), nem fogadja be, mi viszont igen, és ez vámmentes gyártóbázis Kínának az EU-ban.

A washingtoni NATO csúcson való részvétel azért lényeges a miniszterelnök úrnak, illetve Magyarországnak (ami persze ugyanaz), mert Putyin egy NATO országot sohasem támadna meg, és ez a biztonság úgy kell nekünk, mint egy falat kenyér. Mint azt tőle magától tudjuk, Orbán jól ismeri Putyint, nyilván tudja, miért egyezett meg a NATO főtitkárával. Én persze sohasem mondanám egy pszichopata tömeggyilkosról, hogy jól ismerem, de az én vagyok.

Egyébként azért ragaszkodik Moszkva ahhoz, hogy Ukrajna sohase lehessen a NATO tagja, mert akkor oda a zsákmány esélye a jövőben is.

Ahogy az a fentiekből látható, nem rossz nekünk, magyaroknak ez a nagyszerű Központ, mert például a főigazgató úrtól fontos dolgokat megtudhattunk, és most már más szemmel nézzük a miniszterelnök úr fáradozását, ahogy értünk küzd, képvisel, előmozdít és dolgozik, nem is beszélve a politikai dicsőségről meg a stratégiai nyugalomról. Valóságos sas, mint azt megtudtuk a főigazgató úrtól, ahogyan Gyurcsányék légyjellegét nemkülönben. Hasznosul is minden fillér ráfordított közpénz! Persze hogy.

Az Alapjogokért Központot működtető egyszemélyes magánvállalkozás, a Jogállam és Igazság Nonprofit Kft. 2022-es évre vonatkozó mérlegbeszámolója szerint a cégnél személyi jellegű ráfordításként 1,182 milliárd forintot számoltak el tavaly. Ez az átlagos statisztikai létszámként beírt 48 fő foglalkoztatottal számolva havi bruttó 2,05 milliós fizetés, vagyis több mint egy államtitkár 1,97 milliója. Hogy Szánthó úr mennyit keres, az sajnos nem derült ki az adatokból, maximum annyit sejthetünk, hogy egy főigazgató az átlagnál valamicskével többet visz haza.

Ezen összegek ismeretében könnyen elképzelhető, micsoda félelmetes színvonalú tanulmányokat meg jelentéseket írhatnak a Központ munkatársai a főigazgató úr értő vezérletével (hogy a 48 emberhez még mennyi igazgató és aligazgató tartozik, azt sajnos nem tudtam kideríteni). Sajnálom is, hogy a nyilván a lét és a nemlét kérdéseivel foglalkozó, komolyabb anyagok helyett egy ilyen aránylag pimf facebook bejegyzés lett az írás tárgya.

Na, semmi vész. Majd legközelebb.

Rövid iromány

Falusi Tamas
-
0
Rövid iromány

„Az Orbán-kormány szerdán és vasárnapi ülésén háború elleni akciótervről döntött, ez több lépést is magában foglal – ismertette Gulyás Gergely. Ennek részeként szeretnének szembeszállni az úgynevezett „háborús propagandával”, ezért fontosnak tartják az átláthatóságot a pártoknál és a legnagyobb sajtóorgánumoknál.

– Kötelezni fogjuk a pártokat és a médiát arra, hogy a forrásaikat tegyék átláthatóvá a külföldi források esetén. Ez elvileg csak média esetén lehetséges, hiszen pártok nem fogadhatnak el külföldről forrásokat, pedig szintén az az elvárásunk, hogy ezeket a forrásokat hozzák nyilvánosságra. Magyarország fenntartja magának a jogot, hogy a külföldről érkező forrásokat, amelyek a háborús propagandát szolgálják: visszautalja a feladónak – fogalmazott a szóvivő.”

Mint az köztudott, a II. világháború utáni, aránylag békés korszakot megtörve elsőízben egy dicsőségre szomjúhozó pszichopata tömeggyilkos, egyben háborús bűnös indított fegyveres támadást egy másik szuverén ország ellen. A támadással öt, általa is aláírt nemzetközi szerződésen kívül az ENSZ alapokmányt is sikerült megsértenie. Mivel a világ és Ukrajna nem volt felkészülve a Krím annektálásának kivédésére (ekkora pofátlanságot a Nyugat el sem tudott képzelni), Oroszország 2014-ben sikerrel csatolta el Ukrajna egy részét. Az annektálás után igazából nem történt semmi, folytatódott a „business as usual” állapot, ettől a pszichopata tömeggyilkos vérszemet kapva újabb területszerző támadást indított a már megcsonkított másik ország ellen, mert úgy gondolta, a várható eljárás rá nézve nem veszélyes. Először is simán, legfeljebb egy hét alatt katonailag győz, Ukrajna megadja magát, ezt követően a szokásos ostoba ENSZ határozatokat megvétózza, majd jöhet a népszavazás a fegyverek árnyékában, és már kész is a lángelmés terv alapján kivitelezett újabb annexió. 603 628 km², 38 millió lakos.

Ezúttal azonban rossz volt a számítás, Ukrajna nem hagyta magát, a világ értelmesebbik része is észbe kapott, és békés belenyugvás helyett Ukrajnát segítve ellenállt. A nem az egyes országok, hanem az emberiség érdekét tekintve (azaz, hogy többé ilyen lehetőleg ne legyen) csak olyan béke képzelhető el, mely szerint az agresszor kivonul az összes megszállt területről, és kártérítést fizet. Minden egyéb törekvés nem béke -, hanem agresszorpárti, még ha a leglágyabb galambmosolygással párosul is.

Szintén közismert, hogy 1939-ben megjelent a „szürke könyv”, a mindössze 33 éves, jogi doktorként diplomázott Lajos Iván kötete, melyben Szerző a korban meglepő következtetésre jut: Németországnak nem szabad kirobbantania a második világháborút, mert ha megteszi, akkor azt el fogja veszíteni. Gazdaságilag. Várható ugyanis, hogy az Egyesült Államok is beszáll a háborúba, és akkor a Tengelyhatalmak gazdasági ereje nagyon kevés lesz a győzelemhez. Az ukrajnai háborút tekintve a helyzet jelenleg ugyanez, csak ki kell várni az agresszor gazdasági kifulladását. Más kimenetel nem lehetséges, mert kompromisszumra egyik fél sem hajlandó, és ukrán vagy orosz hajlandóság a jövőben sem várható.

A béke legagresszívebb, ide-oda röpködő galambja jelenleg a magyar kormányfő. Most épp nagy békeközvetítőként próbálja feltüntetni magát a világ felé, és ennek révén egyben nagy orosz érdekképviselőnek Putyin felé, aki szintén az Orbán-féle „békét” szeretné (orosz gáz, ugyebár), mely békegalambos attitűddel ráadásul már két választást nyert itthon, azaz számára ez a lehető legoptimálisabb taktika, ha mindenki másnak rossz, akkor is. Ezért „küzd” a külföldről érkező „háborús propagandára” fordítandó adományok ellen.

A végeredmény: a FIDESZ a magyar állampolgárokat akkor és úgy veri át közpénzből (nem pártpénzből!) finanszírozva, ahogy csak akarja. MTVA FIDESZ propaganda: 140 Mrd HUF/év, Rogán csapat FIDESZ propaganda: 45 Mrd HUF/év, állami vállalatok hirdetései „baráti” lapokban FIDESZ propagandáért cserébe: nem kevés Mrd HUF/év. Ellenpropaganda gyakorlatilag nincs. Az ellenzék a közpénz ládikóba nem tud belenyúlni, csak államilag folyósított pártpénze van, melyet a FIDESZ által ráuszított állami szervek mindenféle büntetésekkel folyamatosan kurtítanak, és most már a külföldi adományok is tilosak (a magyarországi gazdagok meg mind NER kedvezményezettek, ők az ellenzéknek nem fognak adakozni), azaz az ellenzék nem tudja hallatni a hangját sehogy, mert nincsen a saját propagandára egy vasa sem. Kivétel: Magyar Péter – neki volt. Illetve van. Plusz lesz.

A fenti, elképesztően pofátlan FIDESZ viselkedésről a NER lapok nem írnak, ami érthető. Az ellenzéki lapok ugyan igen, de az csak kevesekhez jut el. Ami a legmeglepőbb, a sokak által olvasott nagy függetlenek csöndje, hiszen egy baloldali győztes kormányváltás után sokkal jobb helyzetbe kerülnének a szegények, betegek, orvosok, tanárok mellett anyagilag ők is, arról nem is beszélve, hogy az újságírás legfőbb feladata, a nép felvilágosítása a hazugságokról, a csalásokról és a lopásokról. Azaz ha újságírókhoz méltón akarnak viselkedni, egyben jót akarnak maguknak (több állami hirdetés plusz a mostani tiltás helyett engedélyezett külföldi adományok), éjjel nappal üvöltve kéne nekik verni a tamtamot, hogy te nép, figyelj már ide, akkora, de akkora, sok éve folyamatosan elkövetett szemétséget mutatok neked, mint egy MOL torony! Másnap aztán tamtam ugyanúgy.

Gondolná az ember, hogy így fognak tenni. De nem. Érti valaki?

Mestermunka

Falusi Tamas
-
0
Mestermunka

Már háromszor vágtam le belőle, de még mindig rövid! – morogta a mester dühösen. Anyázott kicsit, ám aztán mit volt mit tenni, újból elővette a fűrészt. A munkának folytatódni kell!

Már egy jóideje ez a régi anekdota jut eszembe, mikor beleolvasok a független újságokba, és megtudom belőlük, hogy namicsinátmamámegin’ az a lehetetlen ellenzék. De főleg a Gyurcsány. Ezek mindig csinálnak valamit, ami a független, médiabirtokos értelmiségnek nem tetszik, de nem csak annak nem tetszik ám ám, hanem a politológusoknak, mindenféle megmondóembereknek, régi párttagoknak, egyéb „ellenzékieknek”, azaz a független értelmiséget illetően szinte mindenkinek. Illetve senkinek. Egyetlen további variáció van még a napi rutinban, éspedig az, hogy mit NEM csinált Gyurcsány, ami szintén nem tetszik nekik. Van ilyen is, például ma sem mondott le.

Azon értelmiségiek, akiknek nem tetszik valami (illetve semmi), nem azt teszik ám, hogy felhívják Gyurcsányt, vagy az akárkit a másik ellenzéki pártból, és elmondják neki, hogy ez így nem jó, hanem tollat ragadnak, és rögtön a választókkal közlik az ismét csak katasztrofális végeredményt, ami nekik ma is kijött az ellenzékkel kapcsolatban. Szinte segélykérően fordulnak hozzájuk, látjátok, kedves választók, mi annyira, de annyira szeretnénk, ha jót művelne az a Gyurcsány, és akkor jót írnánk róla, de hát megint csak rosszat csinált. És bizony úgy sejtjük, holnap ugyanúgy. Legalábbis nekünk biztos nem fog tetszeni.

Egyszer az jutott eszembe (részeg voltam, biztos), esetleg lehetséges lenne, hogy ezek a függetlenek nem csak hogy nem írják meg újságokban, ami szerintük rossz, sőt nem csak hogy az ellenzék adott pártját fölhívják helyette, közölni azt, hogy ez szerintük rossz, hanem még meg is mondják, hogy mi lenne a jó, és akkor a sok okos (hiszen értelmiségi!) elképzelésből kijön valami közös pozitívum, amit a párt aztán megcsinálván csupa lelkes dicséretet kap a kitalálóktól az összes független lapban – na de ez már akkora wishful thinking volt, hogy a Hubble nem látta a végét. Le is tettem róla hamarosan.

A független értelmiség nem érzi úgy, hogy a politizálásban felelősség is van, vagy neki azzal dolga volna. A politikát csinálják a politikusok, nekik nem az a feladatuk, hogy megmondják, ki a jobb, és miért (hiszen akkor tán még csak nem is lennének függetlenek, ha az egyiket – horribile dictu! – jobbnak minősítenék! Még ha igaz volna, akkor sem tehetik!), sőt nekik nincs is semmiféle feladatuk, mivel kizárólag a szabad és független újságírásért harcoltak, harcolnak, és fognak harcolni. Ez azt jelenti, hogy mindkét oldalról szabadon és függetlenül megírják, hogy ez sem tetszik nekik, meg az sem, amaz meg aztán pláne nem, ezért mondható, hogy 0 %-ban értenek egyet a NER-rel, 5%-ban pedig az ellenzéki oldallal (95%-ban nem). És akkor még sokat is mondtam ezzel az 5%-kal, mert a függetlenséget szigorúan őrizni kell.

Ma egyébként szerencsés napom van, mert csak két fűrészeléssel találkoztam. Az egyik a nagy, régi baloldali lapban található, és az utolsó mondatai így szólnak:

„A felbomlott baloldali szövetség pártjai – mint már annyiszor – „megújulást” ígérnek. Ebből egyelőre annyi látszik, hogy sértett politikusok üzengetnek egymásnak. Megint a sebek nyalogatásának időszakát éljük, működik a felelősség áthárításának rutinja. Ez így kevés lesz.”

Maga az írás a nemtudás, a rosszul tudás és a rosszindulat keveréke, én például egyáltalán nem hallottam arról, hogy a három párt üzengetne egymásnak, ráadásul a DK semmiféle megújulást nem ígér, sőt nagyon ellenkezőleg, minden marad, ahogy volt. Az írás további precíz értékelését idő- és helyhiány miatt hagyjuk a fenébe, a beidézése úgyis csak példa. A választók az ilyenekből szűrik le az ellenzék rendkívül pocsék mivoltát, és megint megerősítést nyernek abban, hogy Orbán rossz, sőt nagyon rossz, de ezeknél azért jobb. A fűrész kezelése ugyan látható módon nem szakszerű, de eredmény van, mert a darab hossza, azaz az ellenzék népszerűsége ismét rövidebb lett néhány (száz) arasznyival. Én ezt meg is érteném, ha a független értelmiség nem nyavalyogna minden választás után, hogy „ezek” már megint nem győztek. De hát ők intézték el a népszerűség rövidítéseket mestermódra, nem? Pont úgy, mintha Orbán győzelmére játszanának.

Az írásból talán egyvalami érdemel komolyabb figyelmet, ez pedig a „sértett politikus”. Sajnos a magyar értelmiség még nem jutott el addig (persze a nép sem, de őket meg lehet érteni – honnan tudták volna?), hogy a politikusság az egy szakma, amely speciális munkálkodást igényel, és ezért a munkálkodásért a politikus fizetést kap, amelyből eltartja a családját. Így aztán, ha egy párt rosszul szerepel, és kevesebb politikust tud eltartani, akkor a második-harmadik vonalban az állásukat elvesztők teljesen érthető módon válnak sértetté, azaz ez egy abszolút normális folyamat. A sértettség hamarosan bosszúvá alakul, és támadó jellegű nyilatkozatokban ölt testet a volt saját párt és annak vezetői ellen, mely nyilatkozatok igazságtartalma igencsak megkérdőjelezhető. Ebből adódóan a sértődött emberek közléseit nem szabad komolyan venni. Sajnos ezt a hibát, mármint a komolyan vételt mégis sokan elkövetik.

A mai Magyarországon politikával foglalkozó médiabirtokos és influenszer értelmiség három csoportra osztható. Az egyik a NER hívő csoport (~65 %), a második a függetlenek csoportja (~30 %), míg a harmadikat az ellenzéki nézetek mellett elkötelezettek alkotják (~5 %).

  • A NER hívők teljes mértékben, azaz 100 %-ban támogatják a NER általi politikát, miközben 100%-ban bírálják, gúnyolják és utasítják el az ellenzéki elképzeléseket. Láthatóan van az a pénz.
  • A függetlenek úgy gondolják, nem az a feladatuk, hogy megmondják, melyik a jobb, ezért mondható, hogy 0 %-ban értenek egyet a NER-rel, 5%-ban pedig a másik oldallal (lásd fentebb).
  • Az ellenzéknek értelmileg elkötelezettekről (az ellenzéknek nincs pénze) ugyanaz mondható, mint a NER „értelmiségiekről”, csak vicaverza, azaz 100%-ban az ellenzéket dicsőítik, és mindenben a NER-t hibáztatják.

Ezután egyszerűsített pontozásos rendszerben felírva a népre gyakorolt médiahatást:

  • A NER politikát segítő médiapontok: 65*100 + 30*0 + 5*0 = 6500
  • Az ellenzéki politikát segítő médiapontok: 65*0 + 30*5 + 5*100 =   650

A tízszeres különbségből kb. látható, hogy az ellenzék miért szerepel olyan rosszul. A számítás természetesen csak közelítő, de a különbség akkora, hogy még jelentős módosulások esetén sincs sok remény.

Én úgy gondolom, hogy ha a két oldal közül az egyik autokratikus, a másik demokratikus, akkor ennek a független lapok írásaiból ki kell derülnie (azért függetlenek). Az nem lehet, hogy a két oldal egyformának látszon, mert ha igen, akkor ott az újságírással valami baj van. Ennek valahogy úgy kellene történnie, hogy a NER elképesztő hibáiról és szemétségeiről való írások mindegyikében szigorúan benne lenne az is, hogy az ellenzék ezt mennyivel jobban csinálná, és mennyivel jobban tartaná szem előtt a nép jólétét, annak minden tagját beleértve, ha pedig a NER újabb hazugsággal jön elő az ellenzékről (ahogy szokott), és éjjel-nappal teljes erőből azt sulykolja, akkor a független lapokban szintén intenzíven és sokszor jelenik meg a cáfolat, a hazugság leleplezése. Amíg az ellenzék demokratizmusának a NER autokratizmussal szembeni fölényéből nem látszik semmi a független médiában, addig még reményről sem beszélhetünk (lásd a pontozást).

A helyzet legnagyobb érdekessége az új párt a palettán, amely Messiás jellegű vezére ellenére, még csak meg sem érintette a FIDESZ szavazóit. Csak az ellenzéki térfél szavazótáborát szabdalta tovább. Vezet is a FIDESZ jócskán előtte, és bár minden segítséget megkap a függetlenektől, valahogy mégsem látszik az a szavazócsoport, amelyet még meg tudna szólítani. A DK szavazói persze megszerezhetők, de ahhoz Gyurcsánynak véglegesen el kell tűnnie. Hogy el fogják intézni, az biztos (túl sokan fogtak össze ahhoz, hogy megúszható legyen), a kérdés már csak a hogyan. Kíváncsian várom a fejleményeket. Az persze kétségtelen, hogy a FIDESZ legyőzéséhez a DK szavazótábora is kevés. Még kellenek valahonnan valakik. Nem lesz egyszerű.

A Magyar Péter féle felívelést tekintve (ha a csodát, mint olyat nem vesszük figyelembe) nagy létszámú szervező erő, sok előkészítő idő és rengeteg pénz kellett. Számomra igencsak meglepő módon a független értelmiséget valahogy mégsem érdekli, hogy ki áll mögötte, nem járt utána még Hadházy sem, pedig ő az, aki a legtöbbször fényképezte le Hatvanpusztát. Hát sohasem fogjuk megtudni, Hölgyek és Urak?

Továbbiak

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség