Kezdőlap Itthon Vélemény Oldal 6

Vélemény

Mai kérdés – Ön szerint le kell mondani az DK elnöki pozíciójától Gyurcsány Ferencnek?

FüHü
-
0
Mai kérdés – Ön szerint le kell mondani az DK elnöki pozíciójától Gyurcsány Ferencnek?

“Gyurcsány Ferencnek le kell mondani a DK elnöki posztjáról. Az még belefér, hogy ő legyen a DK tiszteletbeli, örökös elnöke, de vissza kell vonulnia a napi pártpolitikától. Feri az elmúlt 35 év egyik legtehetségesebb magyar politikusa, vagy talán ő a legtehetségesebb, de vele már a DK nem nyerhet. Ezt ennyi súlyos vereséget követően neki is látnia kell. Ha nem látja, akkor elvesztette a politikai tisztánlátását, és alkalmatlan a pártvezetésre” – nyilatkozta Leel-Őssy Gábor, a Demokratikus Koalíció gyulai tagja.

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint le kell mondani az DK elnöki pozíciójától Gyurcsány Ferencnek?
Vote
×

 

Kereszt

Falusi Tamas
-
0
Kereszt

„Bár Orbánék hatvanpusztai birtoka mellett a Citadella átépítését is tervező Art1st Design Stúdió megkereste a Gellért-hegyi Szabadság-szobor alkotójának, Kisfaludi Strobl Zsigmondnak a jogörököseit a szobor átalakítása miatt, ők egyértelműen azt jelezték, hogy nem járulnak hozzá a szobor talapzatának átalakításához. Ennek ellenére felkerül egy kereszt a talapzatra – írja a Hvg.hu, amely egy látványterv birtokában érdeklődött a Várkapitányságnál a szobor átalakításáról, választ azonban nem kaptak, ellenben a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldalára felkerültek a részletek.”

A szobrot a budapestieknek nem kell bemutatni. Olyan magasra és a városhoz olyan közel építették (gyakorlatilag a közepére), hogy még véletlenül se lehessen nem észrevenni. A megbízást hosszas tanakodás, Kisfaludi Strobl gondos lekáderezése, valamint Vorosilov tábornok engedélyének beszerzése után az Ideiglenes Nemzeti Kormány honvédelmi tárcája adta közvetlenül a szobrásznak, aki előzetesen közölte, hogy pályázaton nem indul, de a személyes felkérést elfogadja. A szobor eredetileg felszabadulási emlékműnek készült az elesett szovjet katonák emlékére, helyét maga Vorosilov tábornok jelölte ki, a szobrász mellett konzulensként működött közre Alexander Geraszimov, valamint a helyszín kialakítását tervező Borisz Jofan, a sztálinista építészet jeles képviselője, akik – ha „kellett” – több alkalommal módosítottak Strobl elképzelésein. Így az alkotás már minden feltételnek megfelelt.

Az eredeti műalkotás szobrai Kelet felé néznek. A főalak egy pálmaágat emel diadalmasan a magasba, és miután a pálmaág az ókor óta a győzelem jelképe, Magyarország pedig akkor éppen vesztett, a szoborcsoport nyilván nem nekünk készült. Ezt a tényt a felirat is igazolja: „A FELSZABADÍTÓ SZOVJET HŐSÖK EMLÉKÉRE; A HÁLÁS MAGYAR NÉP”. A főalak hat méter magas. Alatta áll maga a szovjet hős, azaz egy katona zászlóval és gépfegyverrel, aki egyáltalán nem sugall agresszivitást, teljesen olyan, mintha a felszabadításunk sétagalopp lett volna. A mellékalakok közül az egyik a sárkányölő, aki nyilván a fasizmus elleni harcot jelképezi, a másik a fáklyavivő, aki nagy valószínűséggel a kommunizmus lángját és világosságát hozza el nekünk. Ha akarjuk, ha nem.

1956-ban egy felkelő csoport a Sztálin-szoborhoz hasonlóan az akkor még Felszabadulási emlékmű két alakját meg akarta semmisíteni. Elsőként a szovjet katona szobrát sikerült ledönteniük a talapzatáról, de a legfelső nőalak ledöntéséről a műegyetemi hallgatóiból álló rendfenntartó forradalmi zászlóalj vezetőjének, Marián István alezredesnek sikerült őket lebeszélnie.

A rendszerváltás után a szoborcsoport eszmei átfogalmazását a Fővárosi Önkormányzat Városképvédelmi Bizottsága, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete hagyta jóvá. A talapzatáról eltávolították a Szovjet Vörös Hadsereg iránti hálát kifejező feliratot, a jelképeket, valamint a mellékalakok katonáit. Az új  szöveg a talapzaton: „Mindazok emlékére, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért”, és a szobrot azóta már Szabadság szoborként emlegetjük.

A hányatott sorsú mű a jelen változtatással újabb „átfogalmazáshoz” érkezett. Egy keresztet fognak ráapplikálni, mégpedig a mostani kurzus fő csapásirányának megfelelően, ugyanis valószínűleg rájöttek, hogy a Jóistennek ez a szoborcsoport ma még nem hálás, hiszen a Jóisten nem áldozta életét hazánk függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért, azaz a szövegből pont ő kimaradt (Te jó Isten! Jézus, Mária!). Ezért külön, a szövegtől függetlenül, pluszként kell neki a hálát kimutatnunk, fennmaradásunkért, boldogulásunkért, de elsősorban természetesen az országnak ajándékozott hősért, Orbán Viktorért, aki a sok jót biztosítja nemzetünknek, mintegy másfél évtizede már. A sok jót most inkább nem sorolnám, nehogy e fennkölt pillanatban elröhögje magát valaki.

A fenti tényből következően, aki eddig úgy gondolta, hogy Magyarország szekularizált állam, az szálljon magába, gyakoroljon önkritikát, de főként vegye tudomásul, hogy ez nem így van. Derék vezetőink ugyanis nem csak úgy, saját elhatározás alapján, hanem folyton misére járva, azaz a Jóisten nevében, vele mintegy egyeztetve hagynak mindenkit magára. Vagy az árokparton, ha úgy jobban tetszene. Az állam immár nem felelős semmiért, a hajléktalanok a sorsukat maguknak köszönhető bűnözők, az elesetteket, betegeket segítsék a rokonaik, az államnak más dolga van, a kórházak gazdálkodjanak jobban, ha klimatizált helyiségekben akarnak az orvosaik operálni, a tanítók, tanárok örüljenek, hogy annyit kapnak, amennyit, különben is a tanári fizetés emelése – mint azt Orbánéktól tudjuk – Brüsszel dolga, nem a miénk, és ha ők nem adnak rá pénzt, náluk tessék reklamálni!

Ha a Fiú nem ezt prédikálta volna, az az ő baja. A magyar kormány a Jóistennek (Atya) felelős, és nem neki. Lásd a magyar családi hierarchiát. Egyébként a ma még rendelkezésre álló pénz döntő része a megfelelően kiválasztott csoport tagjainak adatik (klérus inkluzíve), akik egytől-egyig istenfélő emberek, és ugyan a tetteik alapján nagy valószínűséggel Pokolra fognak jutni, de addig legalább itt a Földön jól kiélik magukat. Pont olyan felelőtlenséggel, mintha szerintük nem is létezne Pokol.

Ám még mindig van remény. A kereszt felszerelése a lopott holmira többek elvárása szerint majd kiengeszteli az Urat, és ha mégis lenne túlvilági büntetés, akkor az ezzel majd megúszható. Várhatjuk tehát a keresztek ilyetén módon való szaporodását, véleményem szerint különösen a nullás kilométerkövön mutat majd jól Jézus szimbóluma, de sine ira et studio szemlélve a dolgot megállapíthatjuk, hogy az emberek megszokják majd ezt is. Ahogy eddig mindent sikerült megszokniuk.

Rossznyelvek szerint ugyan eme nagy vallásos érzületet mutató kormányzás a szavazatok miatt kell, hogy a vallásosok sose szavazzanak másra, ám mi ne is törődjünk a károgással, inkább csatlakozzunk a hozsannázókhoz, hogy egy komcsi műalkotás immár Isten dicsőségét hirdeti. A központi alak a vallás diadalát, a fáklyavivő a hitetlenek megvilágosodását, a sárkányölő pedig Orbán győzelmét példázza Brüsszel és a hazai ellenzék felett. A fenti jókat mintegy keretbe foglalja a nagy kereszt, amely így kijelöli Magyarország útját. Azon haladhat előre a dicső jövő felé.

In aeternum, amen.

Legyőzheti-e az erkölcs az érdeket?

ki
-
0
Legyőzheti-e az erkölcs az érdeket?

Azonos szituációkban az emberek többféleképpen gondolkodnak és cselekednek, ez megnehezíti vagy éppen lehetetlenné teszi annak megítélését, hogy mi is az igazán jó és mi a rossz. A politika világára ez hatványozottan igaz. Mivel a politikai cselekvések és döntések nem csupán a döntésben résztvevők és azok közvetlen környezetének életét befolyásolják, hanem egy ország lakosságának életére is hatással vannak.

Ezen írásomban nem célom, hogy választ adjak a nagy erkölcsi dilemmákra, nem célom, hogy megmondjam, mi a jó és mi a rossz. A célom, hogy gondolkodjunk ezekről a témákról és saját erkölcsi, morális meggyőződéseinket ne tekintsük általános igazságnak, mert ilyen általános igazság egyszerűen nem létezik.

Az erkölcs a jog és a politika

Az erkölcs, mint azt már feljebb is taglaltam, nem egy olyan téma, amiben egy általános igazság létezik. Az erkölcs, mint egy iránytű, útmutatást adhat ahhoz, hogy az egyéni felfogásunk és belátásunk szerint helyesen cselekedjünk.

Amikor arról beszélünk, hogy mi a társadalmi erkölcs vagy a közerkölcs akkor meghatározunk egy csoportot vagy egy ország lakosságát, mely egy meghatározott erkölcsi mérce szerint éli életét a társadalmon belül. Aki ezeket a szabályokat nem tartja be, azok büntetésben részesülnek „deviáns” viselkedésük miatt. Ez a büntetés lehet bírság vagy a társadalomból való kizárás is börtönbüntetés útján.

Magyarországon is, ahogyan minden más országban, létezik egyfajta közerkölcs. Általában ezekre az erkölcsi alapokra építkeznek a társadalom életét szabályzó törvények is. A törvények meghozataláért, kigondolásáért és végrehajtásáért a politikai vezetők felelnek. Ennek következtében az erkölcs és a politika valamilyen mértékben mindenképpen találkozik egymással.

A közerkölcs léte egyáltalán nem zárja ki azt, hogy mindenkinek lehessen saját meggyőződése és morális iránytűje élete során, mely szabályozza cselekvéseit. Ahány ember annyi vélekedés létezik egy időben a jó és a rossz fogalmáról. Egy egységes erkölcsi alap kijelölése és szabályainak meghatározása és betartatása, pontosan ezért a sokszínűség miatt nehéz feladat.

Az életünket behatároló és szabályzó törvények erkölcsi alapját a legtöbb esetben valamilyen vallási szemléletmód adja. Például nálunk és Európa-szerte ez a vallási alap a keresztény szemléletmód. Más régiókban, például az arab világban, az iszlám vallás tanai adják a törvénykezés alapját.

Könnyű felismerni a vallási alap rendkívüli hatását a jogra, elég csupán egy pillantást vetni a tízparancsolatra és máris láthatjuk, hogy az abban foglaltak mennyiben mutatkoznak meg a törvényekben és szabályozásokban.

Tehát az erkölcs alapot ad a szabályozásokhoz a politika dönt a szabályozások mikéntjéről, mely a jog eszközével válhat valóra.

A politika és az erkölcs kapcsolata

A politika és az erkölcs közötti kapcsolattal sok gondolkodó foglalkozott már, kezdve az ókori Görögország filozófusaival, mint Platón és Arisztotelész, majd később Machiavelli, Carl Schmitt vagy Aquinói Szent Tamás is csak, hogy néhány példát említsek.

A politika és erkölcs kapcsolatának értékelésénél a legfontosabb kérdés talán az, hogy mi a politika és mi az erkölcs célja. Cselekvéseinket egyéni szinten is céljaink határozzák meg, céljainkhoz igazítjuk azt, hogy egyes szituációkban miként döntünk.

Amennyiben az erkölcs céljának tekintjük, hogy szabályozza azt, hogy miként élhetünk együtt egy társadalomban, illetve segít eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz, úgy a politika céljának is hasonlónak kellene lennie, mivel a politika az, mely részben alakítja a közerkölcsöt és formálja az egyének hozzáállását bizonyos témákhoz. Mondjuk ilyen cél lehetne, hogy segít előre mozdítani a közjót, hogy az emberek számára a legjobb alternatívákat kínálja és meg is valósítsa a társadalmi együttélés eszméjét.

A tapasztalatok azonban nem ezt mutatják

A hatalmat egy demokratikus rendszerben addig tudja birtokolni egy párt vagy párt szövetség ameddig a választók bizalmát élvezi.

Amint a bizalom elvész, úgy a hatalom is. Úgy gondolom, hogy ez az egyik olyan mozzanat, ahol a politika és az erkölcs élesen elválnak egymástól. A politikusok cselekedeteit a legtöbb esetben nem csupán a közjó elérésének álma befolyásolja, hanem az is, hogy megszerezhessék és megtarthassák a hatalmat, amiből következik az, hogy lehetőséget kapnak arra, hogy elképzeléseikkel alakítsák a közösség életét, amibe beletartozhat az a célkitűzés is, hogy a közjó megvalósulhasson.

Azzal, hogy a hatalom megszerzése és annak megtartása előfeltétele a politikai élet alakításának és a döntéshozatal képességének megszerzésének, úgy az erkölcs egy alárendelt szerepbe kerül politika világán belül.

A hatalomtechnikai racionalitás ezért sok esetben képes felülírni az elvek és az erkölcsi szabályok betartásának fontosságát.

A politikai vezetők a választók kegyeiért versengenek egy demokráciában. Ahhoz, hogy elnyerjék a választók bizalmát a politikai vezetők népszerű intézkedéseket vezetnek be, ígérgetnek és látszatmegoldásokkal kedveznek egyes társadalmi csoportoknak, hogy elnyerjék szavazatukat és bizalmukat.

A legtöbb politikai párt legyen az kormányon vagy ellenzékben, ugyanúgy él ilyen és hasonló eszközökkel. A társadalmi csoportok hergelésének eszközével, az egészségügy és az oktatás világszínvonalra való emelésének kivitelezhetetlen ígéretével és még napestig lehetne sorolni a példákat.

A pártok és az erkölcs, egy egy felmerülő kérdés

Az egyik legnagyobb problémába akkor ütközünk amikor egy politikai tevékenységet az erkölcsösség szempontjából akarunk megítélni. Minden egyén politikáról kialkotott képét, saját értékítéleti fokmérője határozza meg, ezért is gondolkodunk eltérően a jó és a rossz fogalmáról.

Így máris ott tartunk, hogy csak egyéni véleményt tudunk megfogalmazni és nem általános igazságot.

A politikai pártok és az erkölcs kapcsolata talán abban érhető tetten igazán, hogy miként lavíroznak a politika világában és milyen mértékben áldozzák fel saját elveiket a politikai haszonszerzés és a hatalom technikai sikerek oltárán.

A politikai pártok közötti versengés, egy demokratikus rendszerben arra sarkallhat minden politikai erőt, hogy az erkölcsi kérdésekhez rugalmasan álljanak.

Felfoghatjuk ezt úgyis mintha egy futóversenyen lennénk, ahol vannak alapvető szabályok, mint, hogy hol kezdődik és hol végződik a pálya, de az nincs tiltva, hogy a versenyzők doppingoljanak és kigáncsolják egymást a verseny közben. Egy ilyen helyzetben vajon beszélhetünk e erkölcsről? Aki ilyenkor fair módon az erkölcsi normákhoz tartva magát versenyzik az bolond? Mert, ha úgy látjuk egy ilyen esetben nincs értelme az olyan fogalmaknak, mint erkölcs, értékek vagy elvek akkor miért várjuk el ugyanezt a politikai pártoktól?

Így nagyon is fontos az a kérdés, hogy a cél szentesíti e az eszközt?

Lehetséges-e az, hogy erkölcsileg rossznak bélyegzett tevékenység, piszkos módszerekkel történő kampányolás, ígérgetés vagy a társadalmi csoportok egymás ellen hergelése megengedett annak érdekében, hogy a hatalmat elnyerjék a politikai vezetők.

Az erkölcs alakítja a politikát vagy a politika az erkölcsöt?

A legérdekesebb dolog az erkölcs és a politika kapcsolata között, hogy a politika az, ami képes meghatározni az erkölcsöt és nem pedig fordítva.

A politikai vezetők döntéseik útján és saját kommunikációs tevékenységük révén alakítják a társadalom szemléletmódját, így azt is, hogy mit gondolnak az emberek a jó és a rossz fogalmáról. A politikusok előszeretettel élnek ezzel a módszerrel napjainkban is.

Ellentétpárokat neveznek meg és vezetik be azokat a közbeszédbe

Valamit nemzetinek vagy nemzetellenesnek bélyegeznek, mint ahogyan azt a Fidesz-KDNP teszi. Valamit demokráciaellenesnek, valamit meg demokratikusnak neveznek, akár a baloldali pártok, akik magukat demokratikusnak tartják míg a Fidesz-KDNP-t antidemokratikusnak, mindezt úgy, hogy az említett politikai erők ugyanúgy részt vettek a választásokon és kimutatható demokratikus támogatottsággal rendelkeznek. De ide lehetne még sorolni a baloldal és jobboldal közötti ellentétet is, mely fogalmak napjainkra kiüresedtek, de ennek ellenére is egyik másik politikai erő negatív vagy éppen pozitív értékeket társít ezekhez a jelzőkhöz.

A recept tehát egyszerű, a politikai pólusokhoz és ellentétekhez értékítéletet társítunk.

Ezek a jelzők nagyban meghatározzák azt, hogy a pártok saját szavazóbázisa, miként vélekedik más pártokról és azok szavazóbázisáról. Így nagyon egyszerű akár uszítani is a táborokat egymás ellen. Az uszítást erkölcsösnek tartjuk? Mindenki felteheti magában ezt a kérdést.

A politikai pártok efféle megkülönböztető, megbélyegző tevékenysége az, amivel elkülönítik saját magukat és szavazói bázisukat a többi párttól.

Mivel sok esetben a pártokhoz való kötődés erős érzelmi alapokon nyugszik a pártok szimpatizánsai véleményüket könnyedén azonosíthatják a választott pártok értékszemléletével. Ennek következtében egy szavazói bázis erkölcsi fokmérője idomulhat a párt jóról és rosszról kialakított képéhez. A politika ezen az úton keresztül tehát nem csupán a közerkölcsöt képes formálni, de saját egyéni erkölcsi viszonyulásinkra is kihatással van.

A politikai döntések és az erkölcs

Vannak olyan témák, mint a szegénység és korrupció kérdése, az egészségügy és oktatás kérdése vagy a kilakoltatások ügye, ahol mindenki azt szeretné, hogy javuljon a helyzet. A politikai pártok is azért kardoskodnak kommunikációjukban, hogy ezen területeken a kormány rossz munkát végez, de ők ismerik a problémák ellenszerét és csak annyi a gond, hogy nincsenek hatalmon.

Milyen érdekes, hogy ezek a témák, melyeket az ellenzék felkarolt, azok, melyek az embereket közvetlenül is érintik és a legnagyobb politikai értelemben vett haszon származhat belőlük.

Az erkölcsös tevékenységek önmagukban teremtenek értéket, mint az adományozás, az elesettek segítése, egy meghatározott vallás által diktált életmód követése vagy az őszinteség.

A politikában ez az önzetlenség nehezen elképzelhető, hiszen a hatalom megszerzésére irányuló törekvések tiszta célt állítanak a politikusok és a pártok elé. Így a politikai tevékenység már nem önmagában teremt értéket, mert mindig felsejlik a döntések mögött meghúzódó érdekek egész hálózata.

Sértődés

Falusi Tamas
-
0
Sértődés

„A Vatikánt elszomorították a párizsi olimpia megnyitójának egyes jelenetei – áll az Apostoli Szentszék francia nyelven kiadott közleményében. – A Szentszék csak csatlakozni tud azokhoz a véleményekhez, amelyek az elmúlt napokban elhangzottak, hogy sajnálkozásukat fejezzék ki a számos keresztény és más vallás híveit ért sértés kapcsán.”

Na. Szóval sértés. Ha megvizsgáljuk a sértéseket, azok egyértelmű jellemzője, hogy a sértő személy a sértett személyt indokolatlanul rossz színben tünteti fel a többiek előtt, ezzel a sértett tekintélye csorbul, és a társaságban elfoglalt pozíciója alacsonyabb lesz, mint a sértés előtt. Lehet persze a sértés olyan is, hogy a sértő nem a sértettet, hanem egy vagy több, a sértett által tisztelt, nagyra tartott szeményt degradál le, illet negatív jelzőkkel, vagy helyez a sértett által negatívnak tartott kontextusba, ezzel csökkentve a sértett bizalmát a tisztelt személyben, ami a sértettnek rosszul esik, hiszen azt cáfolja, amiben eddig ő hitt, azaz a hitét kérdőjelezi meg. Ez sokakat nagyon fel tud idegesíteni.

A sértés a legtöbbször hazugság. Ha Karikó Katalinnak azt mondja valaki, hogy „Te hülye vagy”, az egyrészt sértés, másrészt hazugság (hogy szándékos hazugság vagy információhiány miatt következett be, az mindegy). Az érdekesség az, hogy bárki kapásból fel tud sorolni egy csomó embert, akiknél ez a kijelentés ugyan a felsoroltak érzelmeiket tekintve sértés, de így igaz. Ők meg vannak győződve róla, hogy nem hülyék, de ezt a többiek másképpp látják, ezért a sértő csak közölte a valót, egy rossz szót sem mondhatunk rá, legfeljebb az empatikus képességeit kérdőjelezhetjük meg. Pontosan ugyanígy van a mások által tisztelt személyekről állított dolgokkal is, van, ami igaz, van, ami nem, ezért ha valaki sértve érzi magát, az lehet jogos is, de ugyanúgy lehet jogtalan, hiszen ha igaz, akkor nincs alap a sértődésre, ha viszont hazugság, akkor van.

A vallások esetében más a helyzet. Hívői olyasvalamiben hisznek, ami nem bizonyítható se pro, se kontra, ezért minden, a hitüket érintő negatív megnyilatkozás jogosan sértheti a híveket, mivel általában fogalmunk sincsen, hogy az adott megnyilatkozás igaz, vagy nem igaz. Ugyanakkor persze minden hites ember vallástalanokra nézvést negatív megnyilatkozása pontosan ugyanúgy sértheti a vallástalanokat is, csak ezt le se… illetve az nem érdekel senkit. A fentiekből adódón vallásügyben semmi nem világos, semmi nem tiszta, azaz a sértésre is, meg a magsértődésre is rengeteg lehetőség áll rendelkezésre.

Leonardo „Utolsó vacsora” c. festménye érdekesen ábrázolja Jézust és körét. A vacsora egy jeruzsálemi ház emeleti termében lett megrendezve, amely a festményen hátrafelé hatalmas térnek látszik, és az ábrázolás azt sugallja, hogy a néző irányában is jó távolra nyúlik el. A királyok étkeztek így, egyenes asztal, a király középen, mellette a főbb méltóságok, szemben velük meg az udvar, ahogy a festmény szemlélőjéhez hasonlóan nézi a vacsorázó főnököt és sleppjét. Jézusék esetében az észszerűség azt diktálná, hogy ha csak magukban vannak, nem sorban helyezkednek el, hanem körülülik az asztalt, ne kelljen fölállva vagy kitekert pózban beszélgetni, ám a festmény nem ezt mutatja. Persze lehet, sőt ez a legvalószínűbb, Leonardo azért választotta ezt az elrendezést, hogy jól be tudja mutatni az összes résztvevőt, ami egy körbeült asztalnál nem lett volna lehetséges, ráadásul a neki a festményhez biztosított falfelület a milánói Santa Maria delle Grazie templom refektóriumában így lett a legjobban kihasználható.

A Vatikán által kifogásolt sértésre áttérve a párizsi megnyitón valóban volt egy hasonló videó, amelynek alakjai és beállításai Leonardo alkotására emlékeztettek. Halványan ugyan, de arra. A festmény és a videó közötti eltérés elsősorban az, hogy az alakok nem egy épületben, az asztalnál ülnek, hanem egy Szajna hídon állnak. Ennivaló nincs az asztalon, hiszen nincs is asztal. Az olimpiai rendező bizottmány hasonlóságtervező embere láthatóan nem állt feladata magaslatán (nem ismerte a festményt?), mert az alakok egy sorba rendezését ugyan betartotta, de a környezettel azonnal jelezte, ez nem Jeruzsálem, ott ugyanis nincs folyó – hacsak nem gúnynak szánta, hogy haha, nektek, vallásosoknak még egy nyomorult folyótok sincs a három világvallás fővárosában! Nekünk bezzeg van ám! Még ha koszos is. Ja, egyébként folyója Rómának is van, azaz a Vatikánnak nagy hülyeség lenne ezen megsértődnie.

Az ennivaló videóbeli hiányáról (= Jézus teste és vére) sajnos nem tudok mit mondani, az alakok jóltápláltak, biztosan vacsoráztak már, és valószínűsíthetően nem is utoljára, azaz őket másnap nem feszítik keresztre, mert ilyen ma már nincs. Hogy ennek a változásnak a felemlegetése akkora nagy sértés lenne vallásosok számára, akiknek például az autodafé a nagy vallásos korszakban mindennapos látvány volt, arról nem vagyok meggyőződve, hiszen esetünkben pont a Tízparancsolat V. parancsának betartása történik.

A videó központi alakja nem a Leonardo által elképzelt hosszúhajú, szakálltalan Jézus, hanem egy álló, kövér, tetovált nő, valamiféle csillagos fejdíszben, aki a kezével szívecskét formáz. Magyarán szeretetet hirdet a nézőknek. Ez valószínűleg azt fejezi ki, hogy a szeretet hirdetése nem privilégium, azaz bárki hirdetheti, még akár egy nő is, ha kövér, ha sovány, mindegy. Ebből adódón, ez csak akkor sértés egy vallásos számára, ha úgy gondolja, hogy a szeretetet csak férfi hirdetheti, senki más. Vakbuzgóbb vallásosok esetén csak sovány férfi, még vakbuzgóbbak esetén kizárólag a Messiás! Minden más blaszfémia.

A 12 apostol a videón legalább 16. Oka ismeretlen. Jézustól a néző szempontjából balra a harmadik egy fiatal lány két varkoccsal, őt nézve mintha a videó készítője arra utalna ezzel, Júdás közülünk bárki lehet, még ha a legártatlanabbnak nézne is ki. A videón sokféle alakot láthatunk, egyenként értékelni őket sok értelme nincs.

Az „apostolok” csoportját (ha már ragaszkodunk Leonardo festményéhez, és a számbeli eltérés minket nem zavar), néhány nő és néhány nőnek öltözött férfi színesíti. A Biblia szerint „…nők nem taníthatnak férfiakat és nem lehet szellemi hatalmuk fölöttük, mert Éva be lett csapva. Emiatt Isten a férfiaknak adta a tanítás elsődleges hatókörét. Isten elrendelte, hogy egyedül a férfiak szolgáljanak tanítói pozícióban a gyülekezetben. Ez nem azért van, mert feltétlenül jobb tanítók, vagy mert a nők alsóbbrendűek vagy kevésbé intelligensek lennének (ez nem így van). Egyszerűen Isten így alkotta meg az egyház működését.” Szóval, ha kérdezik, hogy miért így a vallásosok szerint, a válasz egyszerű. Csak. A nők ugyan nem alsóbbrendűek, de azok.

A fentiekből következőn nő nem lehet apostol, hiszen Éva nem állta meg a próbát. Ezt a kérdést már Leonardo is feszegette, aki ugyan nem nőnek öltözött, hanem nőnek látszó férfit festett a képre (lásd a festményen Jánost), de ez a videó hasonló témát feszeget, mégpedig azt, hogy de igenis, nő is lehet apostol, Nobel-díjas vagy olimpiai bajnok, és fennen hirdeti, mi ugyan nem teszünk különbséget ember és ember között, nem számít, hogy nő vagy férfi. Nekünk nincsenek elvárásaink, hogy így öltözzön, úgy viselkedjen, és azt tegye, ha egyébként a többieknek ezzel semmiféle kárt nem okoz. Mi ilyenek vagyunk, és ebben különbözünk tőletek.

A férfiak felsőbbrendűségét alapként kezelő egyháznak ez természetesen nem tetszik, de ezt nyíltan nem mondhatja ki (azon már túl vagyunk, hálaisten… illetve hála a szekularizációnak), ezért inkább megsértődik. Okként a szokásos szöveget nyomatja, az LMBTQ+ szakrális témába keverése, de hogy az miért sértő a vallásosokat illetően, továbbra is kérdés.

Úgy gondolom, a sértődés konkrét okát most már nagyon ideje lenne közölnie velünk. Érvekkel és levezetéssel, ha kérhetem.

A csapatkapitány

Falusi Tamas
-
0
A csapatkapitány

Ronaldo kismiska hozzá képest. Ő nem csak a csapat kapitánya, hanem vezetőedző, egyedüli góllövő és klubelnök. Az történik a pályán, amit ő akar. Számolatlanul rúgja a gólokat, miközben a többiek hozsannáznak (nézők, tartalékok inkluzíve), aztán, mikor már az ellenfél is megérkezett, abbahagyja az üres kapus góllövést, és közli, hogy ilyen gyalázatos, szuverenitásunkba gázoló feltételek esetén, például, hogy az ellenfél is rúghat gólt, a mi különösen szuverén csapatunk nem játszik.

Az a minimum, hogy kapunk öt gól előnyt, és az ellenfél játékosainak az egész meccs alatt az egyik szögletzászló tizenöt méteres körzetében kell tartózkodniuk. Pályán kívül vagy pályán belül, mindegy nekünk, a tizenöt méter a lényeges. Mivel a mi nagyon szuverén csapatunk kapitánya rendkívül nagyvonalú, azt, hogy melyik szögletzászló legyen a tartózkodási hely középpontja, az ellenfél tetszőlegesen választhatja meg. A bíró is mi leszünk, illetve hát természetesen ő, a csapatkapitány, ami felfokozott szuverénségünkből következik. Ez a csapat érdeke, melyet mindenkivel szemben meg kell védeni.

Team first. Make Turul FC Great Again.

Rendkívül meglepő, és a többi csapat elképesztő rosszindulatát mutatja, hogy a mi szuverén feltételeinket egyetlen, szintén szövetség tag ellenfél sem fogadja el (szúrja a szemüket a határozott békepártiságunk), viszont a csapatkapitányunk mindhez ragaszkodik, mivel ez nekünk jár. Nem azért lettünk tagja a szövetségnek, és neveztünk be a bajnokságra, mondta még a kocsmában meccs előtt, hogy ne a szuverén megoldást válasszuk, azaz (horribile dictu!) a többség közösen megállapított szabályai szerint játsszunk, hanem azért, hogy a saját szuverén szabályaink szerint, ahol például az öt gól fór nekünk a minimum. De a migránssimogató nyugati banda ezt nem érti, így a legócskább zsarolásra is képes nemzetközi sportszövetség minden meccset 0 : 3-mal az ellenfelek javára könyvelt el. A csapat jelenleg a tökutolsó helyen szuverénkedik, már senki sem akar velünk játszani, ezért aztán derék, félelmet, feladást, nem ismerő, és ellentmondást nem tűrő csapatkapitányunk szervezett egy külön kis csoportot hasonló patriótákból, mint mi vagyunk. Kár, hogy a bajnokságra ennek semmilyen hatása nincs, legföljebb együtt dekázgathatunk a folyosón, ha unjuk már a parlamenti leszavazásokat. Érdekes, hogy derék csapatkapitányunk, aki állandóan azzal érvel, hogy amit ő mond, az az emberek akarata, milyen nehezen fogadja el, hogy a nemzetközi szavazás, amelyben alulmarad, az is az emberek akarata, csak nem 10 millió, hanem 400 millió emberé. A rendszer specialitása még a vétó, mikor 3 millió FIDESZ szavazó blokkol egy 400 milliós szövetséget.

Az ellenfél nélküli, magunknak rendezett meccseinkre sajnos a nagy sport TV-k nézői nem kíváncsiak, csak a hazai szurkológárda üvöltözi magát rekedtre, mikor kifutunk a pályára. A mezek sajnos kopottak, a pálya borzalmas állapotban, a kapukat tűzifának adta el a csapatkapitány egyik rokona, négy letűzött bot van helyette, a fű már csak itt-ott sárgállik a göröngyök között, a hajdani orvosi szobában a lehullott vakolat lett az úr. A kitört ablakú öltözőkben süvítő szél dalát az elszánt drukkersereg „Viktor! Viktor!” kiáltásai sem tudják elnyomni rendesen.

Egyetlen dolog van, ami még működik: a központi hangosbeszélő. A jól fizetett kezelők nagyon tudják, mit kell mondani, a rendszer nem csak a meccsek alatt üzemel, a hozsanna mindennap bevált, és érkezik is érte a jutalom.

A lelátó rozoga székein nem ülnek hanem állnak a drukkerek, hogy jól lássanak. Persze nem látnak jól így sem, főleg a zászlólengetés miatt. Mikor a csapatkapitány gólt lő, az egyenruhás tömeg fölmorajlik. A szurkolói egyenruhaként használt, minden boltban kapható, nemzetiszínű fölsők számozása egységesen „0”, ugyanúgy, mint a játékosoké, egyedül a csapatkapitányé „aki a szuverénül egycsapatos mérkőzéseken, ahol csak mi voltunk jelen, simán hozta a harminckettes gólátlagot. A többiek a labda hozzá passzolásában jeleskedtek, az ebben kiemelkedők az öltözőben kaptak a csapatkapitánytól egy Sport szeletet, melyet a magának meghatározott és minden gól után azonnal átutalt gólprémiumból vett. Az általa lőtt gólok utáni középkezdést a hiányzó ellenfél helyett a pályagondnok szokta elvégezni.

A sok teendő mellett létezett valami, amelyre egyáltalán nem jutott idő: az maga a csapat. A csapatkapitány igazából sosem ezt a lehangoló közeli jelent, hanem mindig a csillagos távolt fürkészte. Furtonfurt a világbajnoki döntőn járt az esze, ahol nincs ellenfél csak hazai szurkolók meg dicsőség doszt, de hamar kiderült, hogy ha Nyugaton akar győzni, akkor van ugyan pénz, de van ellenfél is, viszont ha Keleten, akkor hagyják ökörködni, mert az a keletieket nem zavarja (van ott is víziós ember rengeteg), viszont pénzt, azt nem adnak nekünk. Egy vasat se. Legföntebb hitelt magas kamatra és rövid futamidővel. Ez a kettősség tette meghasonlottá a kapitányt, már a maradék eszét sem tudta használni rendesen, és innentől kezdve csak a jövővel foglalkozott, ahol mindig ő győz egyedül. Álomvilágban élek, írta Troppauer Hümér. A hazai szuverén patrióták sok misét mondattak érte, de az sem segített egy fikarcnyit sem. A nemzeti csapat így magára hagyva menthetetlenül csúszott lefele, és minden paraméterben a legrosszabbat produkálta.

A kontraszelekció megbízhatóan működött, az államapparátusban mindenki úgy csinált, mintha dolgozna, egymás után születtek az érthetetlen, fölösleges, mindent központilag szabályozni akaró rendeletek és előírások a „valamit produkálni kellett, hogy lássák, hogy dolgozunk” elvet követve. A produktum minden döntést a központhoz rendelt ugyan, de megfelelő szinttől fölfelé minden eltérésre felmentést adott, azaz a tűzhöz közel ülők azt csinálhattak, amit akartak, nem korlátozta őket semmiben. A sajtó, és egy ideje már mindkét oldal sajtója csak arról cikkezett, ki szólt be kinek, a lényeges dolgokról senki nem írt és nem beszélt, a szellemi leépülést okozó fertőzés csontig hatolt, mint a jeges szél. És mindez egy ember érdeme: a csapatkapitányé.

Jó, persze, előtte a mai, illetve a ma már alig létező ellenzéket el kellett pusztítani, nullává kellett tenni, le kellett söpörni úgy a placcról, hogy soha az életben ne bírjon visszakapaszkodni, de ezt a feladatot szívesen vállalta az értelmiség, és egyenesen megmondta a népnek, bele a szemibe, hogy Orbán rossz, nagyon rossz, rettenetesen rossz, de az ellenzék még rosszabb lenne. Például még autokratikusabb rendszert vezetne be fekete autókban furikázó bőrkabátosokkal, akik mindenkit elvinnének, aki csak egy rossz szót szól D-ről vagy Gy-ről, még kevesebb pénzt fordítana az oktatásra és az egészségügyre, még jobban összeveszne a Nyugattal, a még megmaradt független lapokból is pártlapokat csinálna, az összes bíróságnak személyesen diktálná az ítéleteket, még több nyugdíjast és szegényt hagyna az út mentén, és az összes általunk adóként befizetett pénzt ellopná, nem csak egy részét, mint Orbánék, hogy a rezsinövelésről meg fiaink vágóhídra küldéséről ne is beszéljünk. Az, hogy a közzétett, bárki által olvasható programjaikban ezeknek pont az ellenkezőjét írják, ne tévesszen meg senkit, mert hazudnak. Bolgár úr a Népszavában hetente írja, hogy miket.

A nép persze megörült, hogy most már mindent tud, és logikus módon a kisebbik rosszat választotta. A választásból adódón a csapatkapitány négyszer kapott kétharmadot. Ha valaki körbenéz kies hazánkban, láthatja, hogy mi is az a kisebbik rossz.

Végül is jól jártunk a csapatkapitánnyal, nem? Hiszen a kisebbik rossz mégse a nagy. Igaz?

Energetika

Falusi Tamas
-
0
Energetika

Az energetika pont olyan, mint a foci, a divat, a főzés, a lakberendezés, na meg még tengernyi más, melyekhez mindenki ért. Illetve mégsem. Nem teljesen. Igaz ugyan, hogy a modern, XXI. századi, információáradatban fuldokló ember sokszor és sokfelől hall harangozni valamit, de általában túl távoli neki a templom, így aztán sosem derült ki pontosan, a török jön, az árvíz, vagy a mise. Pedig azt jó lenne tudni a helyes cselekvés érdekében – mondaná az ember. De az emberek szerint ez mindegy. Az embereket nem érdekli annyira. Illetve semennyire.

Fenti okból általában úgy áll a helyzet, hogy amit az átlagember már tud, vagy amiben hisz, azt elfogadja, amiben nem hisz, azt „biztos hazugság” minősítéssel elveti, ugyanígy elveti, ha olyan mondja, akiben/akinek nem hisz, mert sokkal fontosabb neki a „ki mondja”, mint a „mit mond”. Nem jár utána, mi igaz, mi nem, mert nem az ő dolga. Érdekesség, hogy akiknek elvileg az lenne a dolguk, azok sem, így aztán például

Magyar Péterről pontosan tudjuk, hogy ő Pallasz Athéné hazai változata, aki teljes fegyverzetben és még csodának is túl rövid kipattanási idővel érkezett, de hogy esetünkben kicsoda a magyar Zeusz, az továbbra is a nagy rejtélyek egyike.

Megjegyzendő, hogy Magyarnak az istennővel ellentétes neme nem véletlen, női Messiással nálunk ezt nem lehetett volna megcsinálni.

A köznép ilyetén viselkedése miatt célszerű minden lehetséges helyen elmagyarázni a dolgokat, hogy a lehető legtöbben értsék, és ennek megfelelően tudjanak választani a jó meg a kevésbé jó megoldások közül, nem is beszélve a rossz megoldások elvetéséről. Így nem hinniük kell, hanem ismeretanyaguk alapján tudnak logikusan dönteni. Ha pedig egyre több ilyen eset van, még az is előfordulhat, hogy ráébrednek arra, a legjobb döntés az, amit a szükséges információk birtokában elfogultság és harag nélkül saját maga hoz meg egy adott kérdés esetében, sőt talán arra is rájön, hogy a populista néphülyítők hosszas regnálása nélkül sokkal többre vittük volna, mint velük. Ehhez persze értő körbenézés szükségeltetik.

Mint az közismert, az energetikában a fogyasztók három energiafajtát igényelnek: üzemanyagot a közlekedés belsőégésű motorjai valamint gázturbinái számára, hőt a fűtéshez és elektromos áramot az összes többihez, néha még fűteni, sőt autózáshoz is. Ezek közül az elektromos áram a legkellemetlenebb energiafajta, mert azt csak nagyon drágán és bonyolult berendezésekkel lehet tárolni, ezért minden ország esetében biztosítani kell, hogy mindig pont annyi áram álljon rendelkezésre hazai termelésből és importból, amennyit az ország éppen fogyaszt. Ebből következően, ha túltermelés van (a megújulók, mint pl. a napelem nem kapcsolhatók ki meg be, ha süt a nap, működnek, ha akarjuk, ha nem) valamelyik erőművet vissza kell fogni, ha meg hiány (pl. téli estén, mikor a napelemek termelése nulla, az igény meg nagy), valamelyik erőművet fel kell terhelni, illetve ha nincs már fölös kapacitás, növelni kell az importot. Az import drága, a fosszilis (szén, olaj, gáz) tüzelőanyaggal működő erőművek sok széndioxidot bocsátanak ki, és az áramtermelésük szintén nem olcsó, a megújulók pedig, mint azt már feljebb írtam, nem vezérelhetők.

A jövő hidrogén alapú energetikájában a felesleges árammal vizet bontva hidrogént állítunk majd elő, amely tartályokban hosszú időn át is tárolható, és áramhiány esetén áramtermelésre felhasználható, de attól még sajnos elég messze vagyunk, és addig is ki kell húzni valahogy.

Az átmeneti időszak legjobb megoldásának az atomerőmű látszik, annak ugyanis nincs széndioxid kibocsátása és akkor termel áramot, amikor akarjuk (nem olyan, mint a kutya vacsorája). Ez jól látható az alábbi, 2023-as magyar áramtermelési energiamixből is, amely szerint a közel fél évszázada megbízhatóan üzemelő Paks I. még mindig a legtöbb áramot biztosítja Magyarországnak, hiába négyszer akkora a napelemek névleges teljesítménye, mint Paks I. 4 blokkjáé összesen. Az áramtermelés

  • atomenergiából 45,6 %,
  • földgáztüzelésből 20,5 %,
  • napelemek által termelt 18,7 %,
  • széntüzelésből   7,2 %,
  • biomassza és biogáz tüzelésből   5,5 %,
  • szélturbinák által termelt   1,8 %,
  • egyéb   0,7 %.

Magyarország az áramtermelést illetően jelenleg rosszul áll. Az import aránya igen magas (2023-ban 24,1 %), ráadásul az országba sorra települnek be az energiaigényes (főleg akkumulátor-) gyárak, amelyeket el kell látni energiával, és az ország napelem kapacitása is nő, azaz egyre nagyobb a hektikus áramtermelés, amelyet gyorsan indítható, valamint gyorsan fel- és leterhelhető gáztüzelésű erőművekkel lehet kikompenzálni. Paks II. egyelőre csúszik, üzembe helyezése 2033–34-ben várható, így azonnal kell lépni gázerőmű építés ügyben. A tervezett összteljesítmény 1500 MW (orosz földgázra). Nem hanyagolható el eközben Paks I. blokkjainak élettartam meghosszabbítása, ahogy Paks II. folyamatos építése sem. Ezekből jól látható, hogy a kényszerhelyzet miatt milyen viszonyban kell lennünk az orosz elnökkel.

Sok ok vezetett idáig, amíg ez a kellemetlen helyzet kialakult, a japán mérnököktől kezdve Merkelen keresztül Putyinig, de hogy a diktátori, azaz a kétharmad révén gyakorlatilag teljhatalommal bíró regnálóknak, illetve bocs, A Regnálónak 14 év állt rendelkezésére a megfelelő intézkedések megtételéhez (Paks II. előkészítését már a második Gyurcsány kormány elkezdte), és mégis ide jutottunk, az egyértelműen az Orbán kormányok bűne.

A gondot fokozza, hogy a lakosság, főleg a környezetvédők hatásos, félelemre apelláló működése révén (lásd még: háborúpártizós propaganda, az is a félelemre épít) erősen ódzkodik a nukleáris jellegű létesítményektől. A helyzet azért furcsa, mert jelenleg az atomerőműnél hatékonyabb széndioxid kibocsátás mentes, időjárástól függetlenül folyamatosan működő, áramtermelő technológiánk nincs, azaz a környezetvédőknek inkább szorgalmazni kellene az atomerőművek építését. Az emberiség első számú ellensége jelenleg a széndioxid kibocsátás okozta klímaváltozás, nem pedig az atomerőmű.

Az atomerőmű veszélyességét illetően:

  • A világon jelenleg 400 fölötti számú nukleáris létesítmény működik. Ezek veszélyessége a tapasztalatok szerint például a gépkocsihoz képest gyakorlatilag nulla (a közlekedési balesetben meghaltak száma kb. 1,5 millió fő / év), ennek ellenére a gépkocsi népszerű és divatos valami, csillogó kiállítások, sok autós újság, reklámok garmadája, a harc nem a gyilkos eszköz ellen folyik, hanem a hajtást biztosító belsőégésű motorok ellen, azaz ha a hajtás elektromos, már nincs is vele semmi baj. Nem úgy az atomerőművel!
  • A 2011. március 11-én, helyi idő szerint 14 óra 46 perckor bekövetkezett, 22 000 ember halát vagy eltűnését okozó fukusimai földrengés és az azt követő szökőár ellehetetlenítette a helyi erőmű hűtését, és bekövetkezett a Csernobil óta legnagyobb nukleáris baleset. Az eseményt követő második napon az erőműben darubaleset történt, melynek következtében egy munkás meghalt, négy megsérült. A nukleáris baleset okozta egyéb sérülésről vagy halálról nincsen információ, de Fukusima hallatán az emberek nagy többsége a 22 000 : 1 haláleset arány ellenére mégsem a cunamira, hanem a reaktorok leolvadására gondol.

A fentiek természetesen nem azt jelentik, hogy az atomerőmű tervezésénél nem a legeslegnagyobb gondossággal kell eljárni. Mivel a fukusimai baleset miatt tovább szigorodtak az nemzetközi előírások, a jövő atomerőművei még biztonságosabbak lesznek (Paks II. csúszása főleg annak köszönhető, hogy a Roszatom tervezőinek rendkívül nehezen és csak hosszú idő alatt sikerült egy olyan, immár az összes új követelménynek is megfelelő engedélyezési dokumentációt összehoznia, amelyet a magyar hatóságok el tudtak fogadni).

A paksi blokkok ma már a klímaváltozás miatt közvetlen hűtésük révén a Duna élővilágára veszélyesek. Kevés a Duna vízhozama, és a víz már eleve meleg. Különösen így lesz ez, mikor már Paks II. is üzembe lép. A megoldás mérnökileg egyszerű, az erőműből távozó hűtővizet olcsó, úgynevezett nedves hűtőtornyokkal részáramban annyira kell lehűteni, hogy a 30 °C előírt  vízhőmérséklet tartható legyen. A félreértések elkerülése és a hozzá nem értők felvilágosítása érdekében tisztázandó, hogy ezek nem hatalmas hűtőtornyok, melyek az erőművi gőzkörfolyamat végén a gőz lecsapatást végzik (az továbbra is közvetlen Duna vízhűtéssel történik, hogy a teljesítmény és a hatásfok a lehető legjobb legyen), hanem az erőműből kilépő, a kondenzátorokon felmelegedett hűtővizet hűtik vissza. Ezek relatíve olcsó berendezések, és ha van rá pénz, az építésüket a hűtővíz kifolyó csatorna mellett minél hamarabb meg kell kezdeni. Csak akkor működnek, ha szükséges (a nyári legmelegebb napokon), és gazdaságosan biztosítják, hogy a blokkok teljesítményét sohase kelljen visszafogni. Paks II-nél természetesen ugyanez a megoldás kötelező, és úgy tudom, ott a nedves hűtőtornyok betervezése meg is történt.

Sajnos nem bízom benne, hogy a hűtőtornyok megépítése a mai pénztelenség mellett, a médiában kavargó ostobaságokat (ún. „szakértői vélemények” inkluzíve) és a kormány erősen visszafogott képességeit is figyelembe véve hamar megvalósul. Na, sebaj, majd az unokák megérik!

Ha ugyan.

Olimpia

Falusi Tamas
-
0
Olimpia

Kezdetnek rögtön rögzítsük azt, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök hazai bakancslistáját két, még nem teljesült kívánsága vezeti.

Az egyik a Palotába költözés. Elvégre Vitéz Nagybányai is ott regnált, akkor meg doktor Orbán sem adhatja lejjebb, mordizomadta! Hiszen a Klastrom, pláne egy szinten a Sándor palotával, ahol a köztársasági elnök lakik, már látványnak is elég snassz. Pláne azért, mert a köztársasági elnök a miniszterelnök úr nulla hatáskörű bábja, ugyanis köztársasági elnöknek azt nevez ki, akit akar, akkor váltja le, amikor akarja, és közben a köztársasági elnök akkor és annyiszor áll haptákba, amikor és ahányszor csak mondja, mert tőle az a minimum. Egy ilyen beosztott hogy lakhat a főnökével azonos szinten, tessen mondani? Ráadásul a beosztott háza sarokház, így nem csak előre meg hátra, hanem oldalra is kilátni belőle, ami főnöki szempontból végképp vérlázító. Ezért indult el az ún. Liget projekt, hogy annak jótékony leple alatt kipaterolhassák a Magyar Nemzeti Galériát a Palotából, és a miniszterelnök úr végre elfoglalhassa méltó helyét a várhegyi hierarchiában.

A Liget projekt egyelőre a félbukás állapotában leledzik, az abbahagyás után maradt egy Magyar Zene Háza a Liget közepén (hogy miért nem lehetett a már meglévő Művészetek Palotája egyben a magyar zene háza is az rejtély – talán hogy ne lógjon ki a lóláb), egy sikeresen lerombolt Közlekedési Múzeum, meg egy, a kritikák szerint igencsak elfuserált Néprajzi Múzeum (van ebben valami, ha már járt arra az ember). A Nemzeti Galéria tervezett épülete, amely többszöri határidő módosítás után állítólag 2028-ban fog megnyílni (ha ugyan egyáltalán), annyira japános pavilonépítészet (nem véletlenül: Sejima and Nishizawa and Associates), azaz annyira nem magyar, hogy a rigorózusabb patrióták naponta fognak tüntetni előtte – viszont nem az a cél, hogy az átköltözés után a miniszterelnök úron kívül bárkinek jobb legyen! A bárkik nálunk nem számítanak. Még a patrióta bárkik sem, ha a miniszterelnök úr áll a másik oldalon.

Az ódon festményeknek Magyarország legúribb helyéről való kiakolbólításával a miniszterelnök úr rengeteg legyet üt egy csapásra. Ő és csapata beköltözhet a Galéria hűlt helyére, a Várhegy déli területe zárt kormányzati rezervátummá minősíthető, a Sikló „Csak VIP személyek szállítására” való engedélyezése után a Klastrom előtti téren megvalósul az előkelők promenádja, így a Palota út – Dísz tér vonalában lezárt terület őrzése csak feleannyiba kerül, és a Galéria látogatók elmaradása után nem fog mindenféle személy gülü szemekkel rábámulni a miniszterelnökségi ablakokra, aminek még a gondolata is idegesítő. Mikor a miniszterelnök úr nincs itthon, a Palota kupolatornyán lévő, címeres zászló félárbocra engedhető, ami fontos információ a népnek. Olyankor nincsen kérelmezés, ne is próbálkozzanak.

A másik, talán még fontosabb tétel a listán az olimpia. Mármint a budapesti. Nincs is annál szebb dolog, mint mikor a rendező ország Legfőbb Méltósága a mikrofonhoz lép, és a világ összes tévétársasága kameráinak kereszttüzében azt mondja, hogy: „Az ikszipszilonodik nyári olimpiai játékokat megnyitom!” A halálos csendet harsány üdvrivalgás váltja fel, így kezdődik a megdicsőülés korszaka, amely akkor is biztosítja a Méltóságnak az örök hírnevet, ha előtte magas pozíciója ellenére nagyobbnál nagyobb ökörségeket csinált.

Márpedig csinált. Például, hogy egy idő után az összes szövetségesével összerúgta a port (V4, NATO, EU), mert mindig a sztráda ellenkező odalán, a többiekkel szemben hajtotta a rollerét, vidáman kacskaringózva a száguldó autók között. Ebből az eszetlen viselkedésből következett a teljes sztráda lelassulása, így a korábban harmonikusan egységes menet káosszá változott, és kezdett mindenki mindenfelé menni a kocsijával, ami nem tesz jót semelyik autósnak sem, hát még a komplett forgalomnak. Az, hogy ezek után derék miniszterelnökünk még folyamatosan szidta is az EU-t, hogy nincs egységes politikája, és nem tud gyorsan dönteni, már csak korona a rolleron.

A Méltóság a kártevésből saját országát sem hagyta ki. Sokan megírták már, hogy egy hihetetlenül egyszerű módszerrel (lásd még: huszárvágás), a minimálbér duplájára emelésével indította el a magyarokat a lejtőn, hogy aztán végül egy tizennégy éves rohammal a bokrosi éltanulóságból az országnak az EU minden szempontból utolsó helyére való juttatását immár s.k. intézze el. Ismerős téma, sokan megírták már… illetve hát nem. Nem írták meg sokan. Sőt, ellenkezőleg. A nép, az istenadta nép szét is cincálná azonnal azt, aki a mi jótevőnket bántaná! „Csak dicséret illet, nem bírálat!”, mondta egyszer valaki, akit Orbán mindenben követ.

A sok jótétemény után nem csoda, hogy a miniszterelnök urat vallásos tisztelet övezi, és hogy az ország nagy része el sem tudná már képzelni a rezsicsökkentés, a családi adókedvezmény meg az állami árcsökkentések nélküli életet. Ezen intézkedések haszonélvezői ugyan döntő részben a gazdagok, köztük miniszterelnök úr, de nem sajnáljuk tőle azt a kis támogatást a sok fáradozásért cserébe.

A fenti, napsütötte narancsfényben pompázó országtablón csak egy fekete pötty mutatkozik. Egyetlen csúnya fekete pötty. Mégpedig Budapest.

A 2019-es önkormányzati választáson a fővárosban váratlanul és meglepetésre nem a miniszterelnök úr pártjának jelöltjei győztek. Az ellenzéki szövetség adta a főpolgármestert, 14 polgármestert, és a kompenzációs listáról is bekerültek hárman, ugyanakkor a FIDESZ-KDNP-nek csak 7 polgármesterre és 6 listáról bekerült képviselőre tellett. Ezzel az ellenzék : kormánypárt  = 18 : 13 szavazati aránya Karácsonyéknak sima és állandó fölényt biztosított a közgyűlésben, mert így a két független polgármester szavazata sem számít semmit, a városvezetésnek nincs szüksége rá. Ez tette valahogy lehetővé, hogy a vereségtől begorombult kormányzat folyamatosan érkező, csődbe kergetési kísérleteit kivédte valahogy, és még járnak a villamosok.

A fideszes politikában persze vannak nem hülye, sőt inkább ravasz fickók (pl. Fodor Gábor, aki ugyan nem fideszes, de az), akik rájöttek, hogy a fővárostól való pénzelvonások folyamatos növelése elvezethet akár oda is, hogy Budapest leáll, és azt nehéz lesz a népnek megmagyarázni. Ezért primitív bosszúállás helyett azt javasolták, változtasson a kormány a szavazási rendszeren, legyen listás, és akkor a kormányzó párt több helyhez juthat a közgyűlésben. Mivel a kormánynak, illetve hát miniszterelnök úrnak a kézharmad miatt korlátlan hatalma van, így is tett. Szólt Torockaiéknak, azok benyújtották törvényt, a Parlament megszavazta, és ugyan a Mi Hazánk igyekezett kimosakodni, hogy ők nem is, meg Orbán dehogy szólt nekik, sőt tartózkodtak a saját javaslatuk szavazásánál, ám mindenki látta, amit látni kell. Persze földolgozni nem mindenki tudta. A lényegtelen dolgokat hanyagolva: a szavazás listásra változott.

Na, ebbe a szépen elképzelt választásba rombolt bele a Tisza, azaz nem is ők, hanem a baloldal régóta Messiásváró szavazói, és elintézték, hogy Karácsonyéknak csak 7 képviselőjük legyen a közgyűlésben. A maradékból 10 mandátum a Tiszáé, 10 a FIDESZ-é, 3 Vitézyé és 3 az MKKP-é, azaz Karácsonynak mostantól gazsulálni kell vagy az egyik tízmandátumosnak vagy a másiknak, különben nem jut semmire, sőt ha az új FIDESZ meg a régi FIDESZ összefog, Karácsonyéknak halvány esélye sincs. Az égadta világon semmit sem tudnak megszavazni. Itt az idő, hogy ezt a jó kis felállást megköszönjük a Tisza Párt derék szavazóinak, akik azt a halvány, ellenzéki esélyt is tönkretették, amely Karácsonyéknak volt egyáltalán.

A főpolgármester persze rögtön átlátta a helyzetet, és ismervén Orbán bakancslistáját, a párizsi olimpia örvén leült tárgyalni Bach úrral, a NOB elnökével. Együtt megállapították, hogy új sportlétesítményre immár semmi szükség (a lopakodó olimpia sikeresen megvalósult), viszont Budapest infrastruktúrája nagyon gyenge egy olimpiához, így ha a kormány olimpiát akar, azon változtatni kell. Magyarán a főpolgármester azt mondta, hogy ha a kormány az általa elegendő számúnak ítélt budapesti metrót, utat, hidat meg villamost megépíti, ő nem fog akadékoskodni. Meglepő módon bőven akad szerencsétlen a NER oldalon, aki cikket képes írni abból, hogy Karácsony „olimpiai rendezés párti lett, holott régen nem az volt a mocsok”. Hát igen. Ennyi eszük van odaát. Még összesen se sok.

A vélemény tehát a városvezetést tekintve „megváltozott”, és ha engem kérdeznek, azt mondanám, lesz itt olimpia, kérem – már ha Kína hajlandó még egy pár óriáshitelt nyújtani, és akad majd az országban elegendő gyerek meg unoka, akikre a visszafizetésnél számíthatunk. Viszont ha valamelyik feltétel nem teljesül, akkor inkább felejtsük el. Különben baj lesz.

(lopakodó olimpia: a kormány egymás után megrendezi minden sportág Európa vagy Világbajnokságát, és így egyenként megépíti az összes sportlétesítményt, ami az olimpiához kell – lásd atlétikai VB, úszó VB, egyéb világversenyek –, ebből következően a MOMENTUM által mozgósítható nép sem szólhat az olimpiai rendezés ellen egy szót sem, hiszen elnyerése esetén sportlétesítményre már egy félpénzt sem kell költeni)

A víziós ember

Falusi Tamas
-
0
A víziós ember

„Nem véletlenül sikoltoznak a baloldalon a tegnapi Orbán-beszéd után, mert pontosan látják, hogy ők nem tudnak ilyen beszédet tartani. Ott lufik vannak, már kipukkadt lufik, kipukkadó félben lévők, és olyanok, amelyek később pukkadnak ki, itt meg Orbán Viktor van, és egy rendkívül erős politikai közösség. A fiatalok ahhoz csatlakoznak, akihez érdemes.”

Menczer Tamás, a tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkár olyan izzó hittel zsolozsmázza a kötelezőket, hogy az ember hamar azt kezdi hinni, ha a Brüsszel által ránk kényszerített „kétszer kettő az négy” helyett a sokkal patriótább „kétszer kettő minimum tizennyolc” elhíresztelését bíznák rá, szeme se rebbenne tőle. Ahogy, mint itten látható, a baloldali sikoltozás sincs rá semmilyen hatással, külső burkolata továbbra is hibátlan és karcmentes, ahogy az egy automatához illik is. Bizony nem tudnám megmondani, hogy Orbán környezetében van-e, illetve volt-e valaha ember egyáltalán, vagy a Főnök csak az automatákat cserélgeti. A látvány alapján ugyanis annyira egy kaptafára készült a teljes csapat, annyira egy a jelszó, annyira ugyanaz a szöveg meg a díszlépés az emelvény előtt, hogy nem is nagyon gondolhatunk másra, mint egy adott célra programozott robotok egyszerre mozduló csoportjára, amely robotok önálló, ún. emberi viselkedésre képtelenek. Ezért mondhatja Orbán, hogy jól ismeri az „oroszokat”, mert ebben a robotokkal való körülvettségben Putyinnal majdnem azonosak, csak neki több a robotja, mert nem kétharmadot kap a választáson, hanem négyötödöt.

Bezzeg az ellenzék! Állandó veszekedés, vita, senki nem támogat senkit semmiben, kibeszélnek, beszólogatnak, ők aztán annyira emberiek, hogy az maga a döbbenet. Csak egy dologban értenek egyet, az pedig a „Gyurcsány takarodj!” Minden ellenzéki úgy érzi, egyedül Gy. az akadálya Orbán leváltásának, ha Gy. nem lenne, simán győzne az MSZP, a Párbeszéd, a Momentum, a Kétfarkúak, a Tisza, mégpedig akár egyedül is, ha tetszik, de ez a nyomorult Gy. elveszi előlük nem csak a lehetőséget, de ráadásként az összes levegőt. Ez persze ugyanígy van a függetlenekkel, Baranyival, Hadházyval meg a többiekkel, ebben a kérdésben végre teljesen egységes ellenzéket láthatunk, amely nélkül Orbán legyőzése reménytelen.

Érdekes módon létezett egy választás, mégpedig 2022-ben, mikor a gyurcsánymentesítők terve sikerülni látszott, ugyanis az egyesült ellenzék megkapta a DK szavazókat mind egy szálig, miközben Gyurcsányt meg Dobrevet annyira hátratolták, hogy normál távolságból nem látszott még a sziluettjük sem. Az előválasztáskor, hiába nyerte az első fordulót „Gyurcsányné” (azaz Gyurcsány akkor még nem takarodott el teljesen), a közvéleménykutatók mégis azonosnak mérték az ellenzéki és a FIDESZ tábort (46:46), így aztán minden ellenzéki örvendezett, hogy ha Karácsony visszalépésével, azaz Márki-Zay győzelmével Dobrev is eltűnik a színről, nyilván még jobb lesz a helyzet, és úgy győznek, hogy csak na! A várakozás sajnos nem jött be. Akkora vereség lett belőle, hogy az még a Holdról is látszott, így a korábban külföldre menekült Tiborcz házaspár nyugodtan hazatérhetett. Ezért javasolható, hogy mielőtt az ellenzék tovább nyomatná a sablonszövegét, dolgozza fel az akkori vereséget, hogy hát akkor mi lehetett a baj, mert már volt olyan, hogy Gy. nem volt, de abból sem lett győzelem.

A FIDESZ oldalon ilyen nincs. Ott sikeresen ki lett irtva az MDF, a Kisgazdák meg a KDNP (jó, jó, utóbbival szövetséges a FIDESZ, de úgy szövetséges, hogy az kb. a kiirtásukkal azonos). Arrafelé senki nem orbánozik, hanem fegyelmezetten leszavaz. Orbánnak a napi politikával nem kell törődni, belülről nem támadja senki, kivülről meg az ellenzék nem Orbánnal, hanem a gyurcsányozással van elfoglalva, így hát a miniszterelnök úr nyugodtan foglalkozhat vízióival. Merthogy abból bőven van neki. Nemrég Tusványosról ömlesztette ránk az újabb adagot.

Vízió I. (békehozás)

A háborúzó felek nem akarnak kiegyezni, mert mindketten azt hiszik, hogy győzhetnek. Ukrajna önvédelemben van, és függetlenségi háborút vív. Oroszország szerint súlyos NATO-fejlesztések történtek Ukrajnában, és nem akarnak NATO-csapatokat, NATO-fegyvereket látni az orosz-ukrán határon. Békét ezért csak kívülről lehet hozni.

Ebben az Orbán szövegben az első érdekesség az, hogy ha Putyin nem akar NATO csapatokat meg fegyvereket látni az orosz határon, akkor Európát a La Manche csatornáig el kell foglalnia, Finnországgal meg a Balti Államokkal együtt, egyébként mindig látni fog. Ha visszaáll az eredeti határ, akkor is, ha megkapja a mostanáig elfoglalt ukrán területeket, akkor is, ha elfoglalja egész Ukrajnát, akkor is. Putyin tehát összevissza hazudozik. És vannak akik hisznek neki.

A második érdekesség, hogy ha mindkét fél azt hiszi, hogy győzhet, és a békefeltételeik egymással kibékíthetetlenek, akkor békét kívülről csak Ukrajnának lehet diktálni (hiszen ha megszűnik a Nyugat támogatása, azonnal veszít). A külső békegalamb tehát csak Ukrajna vereségével és maximális területvesztésével járó békét tud „hozni”, bármifajta kompromisszum nélkül (ez esetben Putyin 100 %-ban nyer). Az meg nem kell se a Nyugatnak, se Ukrajnának, amilyen háborúpártiak.

Vízió II. (összeomlás)

„Az európai politika összeomlott. Európa feladta saját érdekeinek védelmét. Európa nem tesz mást, mint az USA demokrata párti külpolitikáját követi feltétel nélkül, akár önsorsrontás árán is. A szankciók versenyképtelenné tették az unió gazdaságát, és ezzel behódoltak az USA-nak.

A háború felfedte azt a tényt is, hogy a világ legnagyobb problémája a nyugat gyengesége és szétesése. Oroszország a népességéhez képest túl nagy, ráadásul hiperracionális vezetés alatt áll. Érthető és kiszámítható, amit Oroszország csinál, az érdekeiket védik. Ezzel szemben a Nyugat nem vezetett, viselkedése nem racionális.”

„Az európai politika összeomlott”, valamint „a nyugat gyengesége és szétesése” szövegű váteszi mondatok nyilván a jövőre vonatkozó víziók. Más nem lehet, mert ezeknek egyelőre nem látszik semmiféle jele. „A szankciók versenyképtelenné tették az unió gazdaságát” szöveget illetően: mint ismert, az EU GDP növekménye 2023. immár erősen szankciós évében PLUSZ 0,4 %, a mienk meg (bár mi továbbra is kapjuk az orosz gázt) MÍNUSZ 0,8 %. Miről tetszik beszélni? Az Oroszországról mondott orbáni zagyvaságokról már írtam eleget, Putyin „hiperracionális”-sá minősítésén jót röhögtem, az „önsorsrontást” meg a „nem racionális Nyugat”-ot bízzuk a politológusokra meg a filozófusokra. Nekik való téma, sokáig ellesznek vele.

Vízió III. (a Nyugat alkonya)

„A nemzetállamoknak van biblikus alapja, hiszen a teremtés rendjéhez tartozik, hiszen azt lehet olvasni, hogy nem csak a személyek, hanem a nemzetek is meg lesznek ítélve a végítéletkor. Közben a nyugat azt gondolja, ezek már nem léteznek, tagadják, hogy létezik közös kultúra. Ebben a felfogásban nincs közerkölcs, ha látták a pénteki olimpiai megnyitót, akkor ezt bárki láthatta, és meg akarnak szabadulni a nemzet alapját adó etnikai homogenitástól. Százezer számra engednek be idegen embereket.

El kell ismerni, hogy vannak a világon dolgok, amik nagyobbak nálad, és el kell arra szánnod magad, hogy ezeket szolgáld. Ezek Isten, család, haza. Ha ezek helyett az ember önmagára fókuszál, akkor amit kap, nem a nagyság lesz, hanem a nagyképűség. Így aztán nyugaton megjelent az agresszív törpe, mint új embertípus.

Az uniónak, mint önálló politikai projektnek fel kell adni magát. Ukrajna ebben a konstrukcióban nem lehet se uniós, se NATO-tag. Az Európai Unió nyugati része nem tér már vissza a nemzetállami formához.

Az unió elvesztette a háborút, az USA-ra magára hagyja, és az unió nem tudja finanszírozni Ukrajna további hitelezését és újraépítését. Az Európai Uniónak meg kell fizetnie a háborús kaland árát. Ez az ár magas lesz.”

Isten bizony megsajnáltam Nyugat-Európát, ahol biblikus értelemben erkölcstelen, a hazával mit sem törődő (elég nekik, ha az Unió jól működik) és az utolsó ítéletre egyáltalán nem gondoló agresszív törpék garmadája számolgatja, hogy milyen sokat kell majd nekik fizetni a háborús „kalandért” (sosem hittem volna, hogy a megtámadottnak segítők háborús kalandorok). Hát ezek a hülye nyugatiak így sohasem jutnak be a keresztény Paradicsomba! Az persze más, ha nem is akarnak, mert elég nekik, ha itt a Földön élnek nekik tetsző életet.

Az Unió van olyan erős gazdaságilag, hogy ha az USA várhatóan magára hagyja (amit Trumpon kívül a legjobban Orbán tud), képes tovább támogatni az ukránokat. Persze az többe is kerül, de még azzal se lenne baj, ha egy agresszív törpe… illetve izé, mit is beszélek, szóval egy békepárti vétóbajnok nem rohangászna körbe-körbe, és nem azt kiabálná, vigyen Putyin, amit csak akar, csak nekünk, patriótáknak ne kelljen fizetnünk egy vasat se! Hiszen ez a patriotizmus lényege: az önzés. A hozzáállás majd akkor változik, ha Putyin a Tiszántúlt akarja vinni. Az új szöveg: „Védjetek meg! Nix béke! Védjetek meg!”

Vízió IV. (Nagy Magyarország feltámadása)

„A nagy stratégiának nem szabad Kis-Magyarországból kiindulnia, a világban élő összes magyart magába kell foglalnia. Belátható időn belül az összes magyaroknak járó támogatást, például a családtámogatást kiterjesztjük a magyarok lakta területekre az országhatárokon kívül is.

2035-re demográfiailag önfenntartónak kell lennünk, ehhez 2025-ben a gyerekek után járó adókedvezményt meg kell duplázni, valamint folyamatosan zsilipelni kell (ide hozzánk) azokat az embereket Nyugat-Európából, akik keresztény országban akarnak élni.

A magyar stratégia kulcseleme a konnektivitás. Nem engedjük magunkat bezárni a keleti és nyugati világgazdaságba, mindkettővel kapcsolatban kell maradni. Nem szállunk be a Kelet elleni háborúba, technikai, kereskedelmi blokkosodásba, hanem önálló utat fogunk járni. Az uniós vezetés kénytelen lesz elfogadni, hogy a szövetség keleti országai önálló külpolitikát folytatnak.

Már megvan a magyar nagystratégia, csak még túl értelmiségi, nem értenék a szavazóink.”

Szóval a létszámot növelni kell. Mennyivel tekintélyesebb és nagyobb súlyú lenne az ország, ha 9,64 millió helyett 9,97 millió lakosa lenne! Jelenleg sajnos nem jó irányba megyünk („A teljes termékenységi arányszám 1 nőre becsült értéke 2024-ben 1,36, ami egy évvel korábban 1,48 volt, a féléves fogyás idén 24 ezer 292 fő”), na de majd az új adókedvezmény hatására úgy túlszaporodjuk a szemeteket, hogy csak na! És akkor még a nyugatról hazánkba szakadt keresztények idezsilipeléséről nem is beszéltünk! Lesz még kies hazánk 9,97 milliós!

Meglepve látom ezt az önálló külpolitikáról való ábrándozást, amelyet miniszterelnök úr szerint „az uniós vezetés kénytelen lesz elfogadni”. Ezzel az elfogadással a gond az, hogy még az önálló belpolitikát sem sikerült vele elfogadtatnunk, és nagyon úgy néz ki, hogy vagy tagok maradunk, kapjuk a vámmentességet, a schengeni határokat, meg a pénzt, vagy önálló kül-, bel- és mindenféle egyéb politika, de kívül. Ahol tágasabb. Sötét kilátások, ugyanis az EU kezdi megunni a pávatáncot. Ha ezt ígéri a miniszterelnök, akkor érdemes körülnézni a nagyvilágban, de persze nem Nagy-Kipcsákiára gondoltam.

A szavazókról szóló, utolsó mondatot nagyon meg tudom érteni.

Összefoglalás: „Kedves népem, most nem tudok nektek adni semmit (elég gond csak a haveri, meg a rokoni kör ellátása is), de megígérem, hogy 20 – 30 év múlvára olyan keresztény-korrupt, minden elesettet az út szélén hagyó Pátriát rittyentek ide nektek, hogy attól koldultok. Szó szerint! Az irány jó! Ahogy azt az a Sztevanovity énekelte: Szép holnapot mindenkinek!”

Tartalék

Falusi Tamas
-
0
Tartalék

Mint azt már valahol említettem volt, a békepárti politikusok legnagyobb ellensége a béke. Mihelyt az kitör, a békepárti politikus kizuhan lételeméből, háború híján értelmét veszti minden törekvése, csak áll ott a placcon báván és értetlenül, miközben azon jár az esze, mindennek vége, leginkább meghalni lenne jó… elszunnyadni – és elaludni!

Talán álmodni: ez a bökkenő, mert hogy mi álmok jőnek a halálban, ha majd leráztuk mind e földi bajt? Ez visszadöbbent… szóval csak semmi önemésztés, mormogja a várható álmoktól visszadöbbent Great Peace Fighter, és inkább azon kezd el gondolkodni, mi lehetne a következő téma, amelyet kihasználva a hazai választók körében továbbra is népszerű lehet. Azaz a háború tartaléka. A békeharc okafogyottá „válván” még két téma választható (lásd: „No migration, no gender, no war!”).

Ám itt még nem tartunk – sajnos. Békének se híre, se hamva, a háború vidáman rombol és gyilkol tovább, mintha a békepárti politikusok mind kivesztek volna, pedig vannak ám bőven, és egyre hangosabban zsinatolnak mindenfelé. Ezzel nem lenne baj, ha meg tudnák különböztetni az igazságos békét az igazságtalantól, bár – mint suttogják egyre többen – a béke nem is érdekli őket, annak igazságos vagy igazságtalan mivolta sem, sokkal inkább a maguk politikai haszna, amely haszon a békeharcból húzható. Pontosan tudják, a Nyugat nagyobb és becsületesebb része nem adja föl, ahogy Putyin sem hátrál, így az ő pofátlan haszonhúzásuk sokáig folytatódhat. Mehet a szavazatszerzés évekig, hiszen melyik választó ne szeretné, hogy fiait nem hurcolják vágóhídra, nem bombázzák le a házát, lesz villany meg élelem, és országuk pénzzel sem segíti a védekezőt, azaz több marad nekik. És mindez a békepárti politikusoknak köszönhető. De nekik ám! Aki nem hiszi, járjon utána!

A háborúpárti politikusnak bezzeg nehéz a dolga. Az EU meg a NATO is úgy gondolja, nem szabad Putyint győzni hagyni, mert akkor

  • az eredmény azt fogja világgá kiabálni, hogy az oroszok az erősebbek, éspedig nem csak Ukrajnánál, hanem a teljes Nyugatnál is.
  • Ebből következően Putyin egyre pofátlanabb, nagyképűbb és követelőzőbb stílust fog alkalmazni a Nyugattal folytatott bármiféle tárgyaláson.
  • Putyin a „Nagy győzelem” révén igencsak népszerű lesz Oroszhonban, így haláláig elnök marad, és a Nyugat csak vele és bandájával tud majd tárgyalni a továbbiakban atomhatalmi kérdésekben is. Stabil és diadalmas helyzetéből adódón nem várható, hogy Putyin bármely kérdésben engedni fog. Sokkal inkább vigyorogni azon, hogy feszengenek a vesztes nyugati tárgyalópartnerek.
  • A népszerűségéből adódón bármit tervezne is, azt a nép lelkesen helyeselni fogja, és ő meg akar majd tenni sok mindent, hiszen a győzelméből rengeteg önbizalmat meríthet. Ebből következően Oroszország környezetében újabb háborúkra számíthatunk, melyekben magától értetődőn Putyin lesz az agresszor.
  • Putyin győzelmétől a világ diktátorai és szektavezetői közül a gyönge Nyugatot látva sokan kaphatnak vérszemet, ami egy sor további háborút jelent. Felkészül Tajvan, Dél-Korea, Izrael.

A gond az, hogy ha a Nyugat a fentieket elkerülendő tovább támogatja Ukrajnát, azaz csak az ukrán győzelmet fogadja el (= Putyin csapatai kitakarodnak Ukrajnából), akkor a háború valamelyik fél kimerüléséig biztosan tovább folytatódik. Most már Putyin sem teheti meg, és biztosan nem is teszi, hogy feladja, mert az neki, mint politikusnak a halált jelentené. Még az is lehet, hogy több mint képletesen, mert tényleg kiesik egy hetedik emeletnél följebb lévő ablakon. Csak egyetlen egy esetben fogja feladni: ha legyőzik katonailag. Másképpen béke nem lesz, az tuti.

Ez a háború a „róka fogta csuka” tipikus esete, azaz a békepárti politikusok dörzsölhetik a tenyerüket, mivel még sokáig békemissziózhatnak anélkül, hogy félniük kellene a saját sikerüktől, azaz a béke eljövetelétől, mert ha eljön, vége a békemissziónak. Ahhoz ugyanis háború kell. A trükk anélkül nem működik.

A NATO meg az EU háborús viselkedése jó ok a kormányzatnak arra is, hogy a NER szajkók még sokáig siránkozhatnak egyrészt éjt nappallá téve, másrészt minden hullámhosszon: Magyarország nem azért van rossz helyzetben, mert a kormányzás pocsék, hanem mert az EU bántja, az EU pedig azért bántja Magyarországot, mert mimagyarok békepártiak vagyunk. Az ember persze rögtön tiltakozna, de aztán hamar rájön, a szajkók most véletlenül igazat szajkóznak, ugyanis a négyszer kétharmaddal megválasztott Orbán ekkora fölény esetén egyszemélyes Magyarországnak tekintendő, így aztán ha ő hülyeséget csinál (saját szavaival: békemissziózik), akkor Magyarország csinál hülyeséget, és hogy ebből következően Magyarország kapja a büntetést, melyet Magyarország, azaz az adófizetői fizetnek ki Orbán helyett, innen már teljesen logikus.

Az adófizetői közreműködést illetően emlékezhetünk a Tiborcz esetre is, mikor a derék vő elsétálhatott a pénzzel, mert az eltűnt 13 milliárdos EU támogatást a magyar adófizetők visszafizették az EU-nak a vizsgálat elkerülése érdekében. A visszafizetést fenti logika szerint nem az após, hanem Magyarország intézte el, és hogy a vizsgálat elmaradásából következően Tiborcz továbbra is büntetlen előéletű, megbecsült tagja a mimagyaroknak, az csak természetes. Így jár egy ország, ha állandóan ugyanazt a személyt szavazza meg kétharmaddal, ezért hát semmi méltatlankodás! Remélem, érthető!

Most meg mi van? Hogy a Zuschlag? Hogy őt nem védte meg senki? Hogy azonnal kirúgták a pártból, hogy 8,5 évnyi börtönbüntetést kapott, amelyből hatot le is ült? Hogy rongyos húszmillióért kapta mindezt? Hja, kérem, ha ilyen eljárást szeretnénk a tolvajokkal szemben, akkor nem az Orbánt kellett volna megválasztani, hanem a Gyurcsány nevűt, aki akkor volt miniszterelnök, mikor a Zuschlag lebukott. Mit tetszik mondani? Hogy inkább vesszen a pénz, csak ne a Gyurcsány? Az is egy megoldás. Kár, hogy ajkkor nem csak tizenhárom milliárd vész oda, hanem annak a százötvenszerese… vagy több.

A fentiek alapján Orbán békemissziója érthető. Nagy haszon itthon a népszerűség növelése révén (>> kétharmad >> diktátorság >> egyszemélyes Magyarország), ha meg emiatt az EU büntet, a költségeket majd állják az adófizetők. Nem csak Hatvanpusztát fizetjük neki komplett, hanem még minden egyéb kiadást, ezért ha a gonosz, háborúpárti EU miatt büntetés a missziózás vége, akkor sem kell a családi ezüstöt eladni Orbánéknak (nemrég szerezték be azt is, hülyék lennének elkótyavetyélni), mert noha az ő hibája, majd kiveszi a közös kasszából, ha befizetni kell. Ha pedig a pocsék kormányzás… illetve bocs, a gonosz, háborúpárti EU miatt az ország végképp lecsúszó helyzetbe kerül gazdaságilag, és megszorításokra lenne szükség, az sem az okozó, hanem a vállalatok és a fogyasztók baja lesz.

Természetesen a miniszterelnök úr, mint rutinos falusi kovács egyszerre több vasat is tart a tűzben. Nem hagyhatja, hogy ha a háborúval bármi probléma lenne, népszerűséget hozó fegyver nélkül maradjon. Ezért már most élesíti. Tartaléknak muszáj lennie!

Az ugyebár nyilvánvaló, hogy a migráció pont olyan, mint a háború, azaz ha nincs, nem lehet ellene küzdeni. Pláne nem lehet learatni a küzdésért járó babérokat. Ebből következően, ha valaki a „Migráció ellen küzdő Oroszlán” címre áhítozik, el kell intéznie, hogy az illegális migráció valós veszély legyen. Ezen elintézési okból nyilván összeült az agytröszt, és törni kezdték a fejüket.

Nyilvánvaló, hogy azokra az országokra, ahonnan jön a migránsáradat, Orbánéknak semmiféle ráhatása nincs, azaz a migránsok rossz otthoni körülményei olyan adottság, amelyen mimagyarok változtatni nem tudunk (bár Csádban történt próbálkozás).

A migránsok lelkivilága sem módosítható, mert a Mutti Wilkommenskultur politikájának bevezetése óta minden otthon maradt rokon meg ismerős megkapta az üzenetet a már ott lévőktől, hogy csak jöjjenek nyugodtan. Van itt minden, kaja, pia, Kánaán! Hülyék lennének otthon maradni, nem?

Van azonban az illegális migránsvonulatnak egy nélkülözhetetlen kelléke, amelyre még mi is hatással lehetünk. Mégpedig az embercsempész. Ő az, aki a migráns háza, kocsija és mindenfajta egyéb ingóságának eladásából szerzett pénzét zsebreteszi, és cserébe eljuttatja a Kánaánba igyekvőt. Valahova. Ha még maradt a migránsnak valamennyije, akkor ott felkeres egy újabb embercsempészt, aki tovább szállítja őt a vágyott hely felé, így a jól gazdálkodó migránsok némi hajózás, autózás, lovasszekerezés és gyaloglás révén el is jutnak Európa fejlettebb felébe, ahol tényleg optimális körülmények várják őket – mármint ahhoz képest, ami otthon van. A téma ismeretében mondható, hogy a terepet és az egyéb helyi körülményeket ismerő, valamint szállító járművekkel is bíró embercsempészek nélkül a migránsok helyzete reménytelen lenne, ezért egyértelmű az is, ha nincs embercsempész, nincsen migráns sem.

Na, ezeket az korábban embercsempészeket engedjük mi szabadon. Rendszeresen és ezerszámra, nehogy már megszakadjon a folyamat, és elfogyjon a migráns, hiszen akkor miniszterelnök úrék mire hivatkozhatnának, tessen mondani? Mivel verhetnék át a népet, kérdem én? Így viszont minden rendben, az embercsempészek újból munkába állnak, jönnek az újabb és újabb migránscsoportok, lehet kiabálni Brüsszelt meg migrációt, hogy mi egyedül a vártán, hősies a harc, és sok a kiadás, így aztán emelkedik a honi népszerűség, pláne miniszterelnök úré ugyebár.

Tudnak ezek az agytrösztösök!

Hangulat

Falusi Tamas
-
0
Hangulat

„hangulatkeltés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]

Vmely közösség hangulatának, (érzelmi) állásfoglalásának, cselekvési hajlamának felébresztése vmely cél érdekében.”

Valami régi propagandaminiszter mondta azt, csodálkozik ugyan rajta, de a tapasztalata szerint, ha sokszor hallják az emberek ugyanazt, előbb-utóbb elhiszik. Ilyen például a 2*2 = 4. Sokan mondják, sokan hiszik. El is gondolkodtam rajta, mi történne, ha a NER lapok állandóan 2*2 = 62-nek írnák sűrűn ismételgetve mindenfelé. Úgy gondolom, a hívők ugyan zavartan vennék tudomásul, hogy a kétoldali hídvégek az istennek sem találkoznak össze azonos szintben a víz felett, nem világítanának a lámpák, nem mennének a villamosok, meg a meccsek végeredménye is bizonytalan lenne, hogy ki lőtt több gólt az első meg a második félidőben, de a polgárok a régi propagandaminiszter elmélete szerint azért előbb-utóbb hozzászoknának. Bánatosan, ám lehiggadva egyensúlyozgatnának az összevissza lábú, fölborulós székeken a ferde asztalok mellett, ahol sohasem jutna nekik pont annyi málnaszörp, mint ahányan vannak, de akkor is megszavaznák Orbán Viktort kétharmaddal, hiszen Viktor népét mindez nem érdekli. Ha ez van, hát akkor ez van, mondják, és nem járnak utána semminek. Mert minek. Megszokták az iskolában, hogy ha onnan fentről, a pulpitusról mond valaki valamit, akkor az úgy van, és ha az ember nem azt írja bele a füzetébe, akkor egyest kap. Punktum.

Ilyen pulpitus például az Origo. Ha arra föláll valaki, és (jó pénzért) ír valamit, akkor az úgy is van. Ha nincs úgy, akkor is úgy van. A Bors, a Vasárnap, a Mandiner, a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet, a stb. ugyanazt írja, ráadásul sokszor, a független lapok meg arról a témáról úgysem írnak semmit, akkor pedig muszáj úgy lennie, mert sokan állítják, és nincsen cáfolat.

  • Tehát mától kezdve, anyus, hatvankettő! És meg ne halljam tőled még egyszer, hogy négy! Még felveszi valaki okostelefonnal, és akkor nem vehetünk részt a miniszterelnök urat áldó szentmisén. Mi? … Nem, az nem tilos, imádkozni szabad érte. Akár minden este is.

Lássuk hát az ismétléses módszert. Ahogyan azt az Origo írja:

„Budapest csődben van, de Karácsony szórja a tízmilliókat a cégvezetőknek”.

A cím alatti írás a szokásos módon kelti az ellenséges hangulatot Karácsonyék ellen, a módszert alkalmazva rengetegszer írták már meg ezt, én reagáltam is mindegyikre, és most is ezt teszem. Hogy mások miért nem követik a példám? Azt tőlük tessék megkérdezni. Tehát:

  • Budapest nincs csődben. Orbánék persze nagyon szeretnék, ha abban lenne, ezért minden elképzelhető és (kultúrállamokban) elképzelhetetlen módszert megpróbálnak kihasználni, hogy pénzügyi gödörbe juttassák Karácsonyékat. A kultúrállam kifejezés persze ebben a kispolgár-középparaszti, hazugságok uralta, urambátyám világban értelmetlen fogalom.
  • A Lánchíd felújításhoz számtalanszor megígért 6 milliárdot sem fizette ki a kormány, és láthatóan nem is fogja, ahogy az elvonások szintjét állandóan emeli, és mindent megtesz, hogy az ócska, kicsinyes bosszúja végre hatásos legyen. Varga állandóan arról beszél, hogy Karácsony ne sírjon az elvonások növelése miatt, hiszen milyen sokkal nő a főváros iparűzési bevétele, csak az inflációról feledkezik meg ugyancsak állandóan, ami egy pénzügyminiszter esetében komoly kérdéseket vet föl. Mármint a szakértelmét illetően. Az mégsem járja, hogy a magyar pénzügyminiszter dilettáns! Az inflációhoz Karácsonyéknak természetesen semmi köze, az egyértelműen az államvezetéshez nem értő, igencsak gyenge képességű FIDESZ csapat működésének az eredménye.
  • A pénzelvonáson túlmenően teljes erővel folyik a hangulatkeltés is Karácsonyék ellen. Ehhez igénybe veszik a teljes NER válogatottat, plusz Tarlóst, plusz Vitézyt, azaz ráadásként az összes bukott főpolgármester jelöltet.
  • A mai esetben fideszék (ahogy korábban is sokszor, akár ugyanezzel a témával is) az emberek irigységére apellálnak. Ez nem annyira legeslegalja taktika, mint a halálfélelem szavazatokért való meglovagolása (lásd békepárti – háborúpárti), de azért ez is kirívóan prosztó viselkedés. Origo:

„Jóváhagyta Karácsony Gergely a fővárosi önkormányzati vezérigazgatók 2023. évi prémiumainak kifizetését. A baloldali városvezető 200 millió forint kifizetéséről döntött, miközben a főváros csődben van.”

Egyrészt nincs csőd, másrészt, mint tudjuk (már aki), a főváros éves költségvetése 400 milliárd feletti, azaz a kifizetett prémium összege a költségvetés egy százalékának a huszad része. Így aztán se nem oszt, se nem szoroz, hogy kifizetik vagy nem.

A prémiumokat illetően: a fővárosi cégek vezetői csak a fizetésük 72 %-át kapják közvetlenül kézhez, a maradék 28 % a vezetőség által kijelölt éves célok teljesítése esetén jár.

Ezért hívják úgy, hogy célprémium. Ha a célok teljesülnek, a prémium automatikusan fizetendő, azaz Karácsonynak könnyű volt dönteni a kifizetés mellett.

  • A prémiumhoz kötött célokat és az összegeket a városházi közgyűlés szavazta meg, beleértve Wintermantel Zsoltot, a FIDESZ fővárosi frakcióvezetőjét, azaz elvileg senki nem szólhatna egy szót sem (a derék Zsolt lapul is), de a legfelsőbb FIDESZ vezérkar most valószínűleg nagyon dühös. Az ország gazdaságilag a bányászbéka szintjén, az EU pénzekre egyre kevesebb a remény – kösz, Viktor – Budapest már megint elveszett, se Szentkirályi visszaléptetése, se az újraszámolás nem jött be, ezért most mindent megpróbálnak megragadni, hogy Karácsonyékba belerúghassanak. A NER lapok azonnal jelentkeztek, hogy „Hapták! Itt vagyunk!”, és már írják is a hangulatkeltő cikkeket a derék Józsi bácsik és Mari nénik részére, hogy mindenki tisztán lássa, mit művelnek mámegin’ a gonosz Karácsonyék.
  • A nagyobb hatás érdekében Vitézy is mozgósítva lett. A bukott (nyilván csalódott és dühös) főpolgármester jelölt lelkesen szállt bele a küzdelembe, azaz hát Karácsonyékba. Walter Katalin BKK-vezérigazgató 11 millió 610 ezer forintját pécézte ki, mert úgy látta, ott van támadási felület. A többi premizált személynél ezek szerint nem volt ilyen.

Az első ok, amiért Vitézy a vezérigazgató asszony prémiumát megvonni javasolja, a pulyka ügy. A hölgy egy januári háttérbeszélgetés során azt találta mondani, hogy: a járatritkításról szóló egyeztetésekbe nehéz lett volna bevonni az utasokat, mivel „az olyan, mintha hálaadás előtt megkérdeznék a pulykát, hogy mi legyen vele.” Nagyon csúnya dolog ez, kérem, szegény embereket állatokhoz hasonlítgatni, csak az a baj vele, hogy a hasonlat tökéletesen ül. Azt mutatja be, hogy ha megkérdeznék az utasokat, a válasznál egyik sem egész Budapest érdekét tartaná szem előtt, mint a vezérigazgató asszony, hanem mindegyik a saját érdekét. Ahogy a pulykák is. Egyébként a vezérigazgató asszony nem azt mondta, hogy „ugyanaz”, hanem hogy „olyan”, sőt feltételezte azt is, hogy a pulykák értelmes választ tudnának adni. Aki tehát nem a lényegre figyel, hanem visítozva érzékenykedik, hogy jajjaj, ő nem állat, jajjaj, és emiatt a prémium visszavonását szorgalmazza (mint Vitézy), majd reklamáljon Aiszóposznál meg La Fontaine-nél, mert az állatos példamesék írását ők kezdték, Walter csak folytatta.

Talált persze Vitézy mást is Walter Katalinnál, mégpedig azt, hogy

„ … a BKV vezérigazgatójának célkitűzéseit legutóbb csak akkor fogadták el, amikor már 100% bizonyossággal tudható volt, hogy teljesülni fognak – a 2022-es prémiumkiírás ugyanis december 19-i keltezésű volt. Ez így viszont már nem teljesítménybér, hanem tuti jutalom.”

Mint tudjuk (aki nem, annak most elárulom) a kormány hektikus és a fővárost tekintve dühödten rosszindulatú intézkedései miatt pontos célkitűzéseket mostanában nem nagyon lehet tenni. Ezért szerintem abszolút normális, hogy az egyes területeken működő cégek esetében a célkitűzések véglegesítését csak az utolsó pillanatban lehet megtenni. Vitézynek javaslom, hogy majd akkor reklamáljon, ha már átnézte a 2022-es inflációs adatokat (tekintve, hogy a BKK járművei vagy dízelolajjal, vagy árammal üzemelnek), vagy ha úgy látja, hogy egyáltalán nem volt prémiumfeladat kitűzve, azaz Walter Katalin nem teljesített semmit, mert akkor a „tuti jutalmat” illetően igaza van. Egyébként amit beszél az hülyeség.

Nem irigylem Karácsonyt. A következő öt évben sem.

Továbbiak

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség