Kezdőlap Itthon Vélemény

Vélemény

Szekularizáció

A szekularizáció történelmileg az egyházi javak magán vagy állami célra való lefoglalása, politikai értelemben pedig az állam és az egyház szétválasztása.

A szekuláris állam nem avatkozik bele az egyház ügyeibe, és az egyes vallásokat vagy egyházakat nem részesíti előnyben a többihez képest. A kifejezés az egyházi javak világi kézbe kerülését jelentő latin saecularisatio szóból származik.

A magyarországi egyetemek helyezései a világsorrendben (Times Higher Education)
A rangsorban összesen 11 magyar egyetem szerepel:
Semmelweis Egyetem: 251–300.
Óbudai Egyetem: 601–800.
Eötvös Loránd Tudományegyetem: 801–1000.
Debreceni Egyetem: 801–1000.
Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem: 1001–1200.
Pécsi Tudományegyetem: 1001–1200.
Szegedi Tudományegyetem: 1001–1200.
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem: 1201–1500.
Pannon Egyetem: 1201–1500.
Széchenyi István Egyetem: 1501.+
Miskolci Egyetem: 1501.+

A többit nem értékelték.

Campus I.

Piliscsaba – Makovecz ide vagy oda – sajnos nem jött be. Ezért a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek új campus kell. Miután az első helyszínválasztás oltári nagy bukás lett, az otthagyott komplexum révén a pénzkidobás sem kicsi. Lackfi János író, aki tizenhét évig tanított a Pázmány bölcsészkarán és egy időben kint is lakott családjával a campuson egy tanári lakásban, búcsúposztjában „Makovecz-féle hungaro-Disneyland”-nak nevezte az épületegyüttest.

A kormány döntött arról, hogy az eddig Piliscsabán működő Pázmány Péter Katolikus Egyetem Budapest belvárosába, a VIII. kerületi Palotanegyedbe költözhet (láthatóan még egyszer nem akartak hibázni! A belvárosi Palotanegyed az a minimum!). A kijelölt helyszínen új, modern campust alakítanak ki az intézménynek. Ennek értelmében a Pázmány ingyen megkapja a Magyar Rádió Pollack Mihály téri épületét, illetve az Esterházy-palotát, a Károlyi-palota épületét és a Magyar Rádió egykori központi irodaépületét is – összesen 32 600 négyzetméternyi területet. 2021-re készültek el a Pázmány Campus első látványtervei, a költségeket 200-250 milliárdra kalkulálták, ez azóta 300 milliárdra módosult.

Pikó András, Józsefváros polgármestere szerint egyeztetés nem volt, a kormány és a katolikus egyház a helyi lakosok és az önkormányzat feje fölött döntött az „évtizedeket meghatározó nagyberuházásról”. Mivel nem készült hatástanulmány, nem tudni, milyen egészségügyi kockázattal jár a bontás.

Lázár János a parlamentben ezzel szemben azt mondta, hogy több alkalommal is egyeztettek a civilekkel, csak „Budapest liberális vezetése üldözi azt, hogy a belvárosban egy katolikus egyetem épüljön”, ezért minden törvényes eszközt be fognak vetni, hogy felépüljön az új campus (főleg az üldözés tetszett).

Szóval minden törvényes eszközt. Remélem, statárium azért nem lesz, bár szükségállapotban az is egy törvényes eszköz (HVG 2024. november 4. „Megszavazták: jövő májusig biztosan marad a háborús veszélyhelyzet”).

Campus II.

Már meg is van, ki készíti el a Károli Gáspár Református Egyetem új, ferencvárosi campusának terveit.

A beruházás fontos szakaszába lép azzal, hogy megindul az építészeti tervek elkészítése (3 milliárd HUF nettó). Győztest hirdetni nem volt nehéz, mert csak egy pályázat érkezett. Oka egyszerű, több céget nem hívtak meg a speciális tenderre. Azért speciális, nem? Naponta látunk ilyet.

A tervek szerint állami támogatásból és egyházi forrásokból a Markusovszky tér környezetében épül meg az új campus, a tervezett beruházási összeg 62,5 milliárd HUF. A különféle előírások nem nagyon kötik majd meg a beruházó kezét, mert az Orbán-kormány nemcsak kiemeltté nyilvánította a campusberuházást, hanem további könnyítésként kivették a tervezést és a beruházás területét az általános jogszabályok hatálya alól.

Mint tudjuk, az egyház és az állam szétválasztása, azaz a szekularizáció Magyarországon is megtörtént, és akkor az egyházi javakat mind elvette az állam.

Amint látható, ezen javak visszaadása folyik most.

Van itt pénz, emberek! Sok hülye, aki szerint nincs…

Spekuláció

Magyar Nemzet: „Raskó a közösségi oldalán írta azt, hogy a Tiszának kedvez, hogy az idős korosztály tagjai közül a következő választásokig sokan 100 ezres nagyságrendben kiesnek, mint szavazók, ugyanakkor 100 ezres nagyságrendben lépnek be fiatalok, mint első választók. Az idő tehát a Tiszának dolgozik.”

Ha egy normális ember a fenti szöveget elolvassa, rögtön rájön, hogy mi ez. Tényekből kiinduló megállapítás. A bejegyzés írója rögzítette azt a tényt, hogy a nyugdíjasok közül a 2026-os választásokig sokan meghalnak, valamint azt is, hogy a fiatalok közül addigra sokan választókorba jutnak. Ezt a jövőt mindenki ismeri, sőt mindenki pontosan ilyennek ismeri.

A fenti tények alapján, valamint tudva arról a közvélemény kutatási megállapításról, hogy a fiataloknak inkább a TISZA párt szimpatikus, míg ugyanakkor az idősebbek a FIDESZ-t részesítik előnyben, a bejegyzés írója arra a következtetésre jutott, hogy az idő múlása a választásokat tekintve a TISZÁ-nak kedvez. Nem valami nagy kunszt ez a levezetés, még én is így gondolom, és nem hiszem, hogy kevesen lennének azok, akik szintén ugyanígy gondolják.

A fentiekből következően mindez egy sima Facebook bejegyzés maradt volna, ha a szöveg olvasói mind normálisak. Ám ez sajnos nem így van. A Magyar Nemzet rögtön ki is játszotta az aduászt a címadással:

„A nyugdíjasok halálára spekulál a Tisza Párt szakértője!”

Ebből rögtön látszik, hogy a cikkíró nem tudja, mi az a spekuláció. A spekuláció aktív tevékenység, az esélyek latolgatása, aztán a spekuláció alapján a spekulánsnak legmegfelelőbb lépés kitalálása, majd annak végrehajtása. Raskó bejegyzéséből az utóbbi két ténykedés nem következik, hacsak nem titokban, nyakában lógó gépfegyverrel járja a nyugdíjas otthonokat, de ennek, ismerve a szerző habitusát, akkora valószínűsége nincs.

Ilyen spekuláns például Magyarország egyik legnagyobb ellensége, Soros, aki létével hirdeti, hogy nem csak szorgos akkumulátorgyári szalagmunkával, hanem gondolkodással, és annak az eredménye alapján kötött, előnyös adásvételi szerződésekkel is lehet pénzt keresni. Mégpedig sokat. Ez a rémes lehetőség a régi szép szocializmusban (= egypárti államdiktatúra) nagy visszatetszést keltett a főelvtársak között, akik persze nem annyira az akkumulátorgyári szalag mellett szidták a kápitálizmust, és spekuláns ingyenélőit, mint inkább a pártházak jól fűtött irodáiban. Lejárató tevékenységük révén a „spekuláns” akkoriban szitokszó lett. A jelenlegi NER ezt az attitűdöt egy az egyben vette át tőlük, ahogy a jól fűtött irodákat is, amelyekben immár 14 éve nem a gondolkodó, hanem a munkaalapú társadalmat csiszolgatják egyre fényesebbre a NER-es kontraszelektáltak.

„Dolgozz többet, jobban élsz, ezt zúgja a gép”.

Vagy a szalag. Nem kívánt törlendő.

A Raskó által írtak alapján a cikk címe természetesen úgy hülyeség, ahogy van, aki kitalálta, nem normális – hogy finom legyen a fogalmazás – az országos polgári napilap mégis ezt harsogta 2024. 11. 09-én 13:39 perctől az országban szerteszét.

A gyalázatos Raskó spekulációra nem késett a hivatalos politikai válasz sem. A Magyar Nemzet 3 óra múlva, azaz 2024. 11. 09-án 16:40-kor már jelentette is, hogy Menczer Tamás, a Fidesz–KDNP kommunikációs igazgatója közösségi oldalán közölte a jónéppel: „Gyomorforgató, hogy nyugdíjasok halálát kívánják a Tisza Pártban!”

Ebből az ortopéd szövegből rögtön látszik, hogy a nagy hülyeséget is lehet überelni, és Menczert direkt ezekért az überelésekért tartják, mert a FIDESZ hívők szerint akkora blődségeket mond, amekkorákat biztos nem merne mondani, ha nem lenne igaz! Ilyen például az, hogy a TISZA pártban a nyugdíjasok halálát kívánják.

Megjegyzendő, hogy Menczer bejegyzése nem csak afféle szerény vélemény, hanem határozottan állítom, hogy komoly parancs a beosztottaknak, hiszen nem akárkinek forog itten most a gyomra a szegény öregek halálának kívánása miatt, hanem magának a kommunikációs igazgatónak, aki aztán valaki! Még a FIDESZ frakcióvezetője, Kocsis Máté is ugrott az intésére:

„Láttunk már ilyet, a választókat akarják lecserélni ahelyett, hogy valami értelmes ajánlatot tennének nekik. Inkább gyűlölködnek. Ezek ugyanazok és ugyanolyanok, mint piszkos elődeik!”

Főleg „…a választókat akarják lecserélni…” szövegű emeletes ökörség tetszett, mert hiába törtem a fejem, hogy ezt Raskó szövegének melyik részéből vezette le ezt Kocsis, a fogalmazás olyan szikár, hogy nem sikerült rájönnöm. Mindig arra lyukadtam ki, hogy akár akarják, akár nem, a választók maguktól lecserélődnek, mégpedig úgy, hogy meg sem lehet akadályozni, és Raskó ennél többet egy fél szóval se mondott. Aki ebbe ilyesmiket lát bele, annak az IQ-jával baj van. És nem kicsi.

Persze megszólaltak maguk az érdekeltek is, és az origo azonnal ugrott, hogy leközölje:

„Minden ilyenfajta kijelentést minden jóérzésű nyugdíjas messzemenőkig elítél – mondta Ábrahám Katalin, az Idősek Tanácsának tagja. – Raskó Györgynek is vannak szülei, és biztos nem szeretné, ha róluk így nyilatkozna bárki is. Hozzátette: A Tisza Párt-féle társaságtól egyébként más nem is nagyon várható. A baloldalon ez már nem az első ilyen ügy. Ugyanez volt a hozzáállás a Gyurcsány-féle társaság részéről is, akik számtalanszor tettek ilyen megjegyzéseket. Mindegyiknek voltak ilyen, felvállalhatatlan kijelentéseik a nem velük szimpatizáló emberekről, és ez őket minősíti”

Ha valaki nem tudná, az Idősek Tanácsának „… elnöke a miniszterelnök, … alelnöke a Kulturális és Innovációs Minisztérium családokért felelős államtitkára, és a tagjait – tizenkét főt – a miniszterelnök kéri fel a Tanácsban való közreműködésre.”

Jó kis Idősek Tanácsa, mi? Főidős a miniszterelnök. A fenti szereposztás alapján igencsak meglepő lett volna, ha mást mondanak, meg aztán igazuk is van, képzeljük csak el, mit érezne

Raskó, ha az ő szüleiről azt mondaná valaki, hogy meg fognak halni, pláne, hogy az Idősek Tanácsa szerint ő maga ezzel a mostani kijelentésével már mondta is. A tanácsnok asszony kiegészítő gyurcsányozása magától értetődik, ha Ábrahámék tanácsait az állam fizeti (pláne, elég bőkezűen, ahogy gondolom).

A nemes versengésben a Magyar Nemzet nem akart lemaradni, és hamarosan hozta is a hírt:

„Újabb nyugdíjasszervezet ment neki Magyar Péteréknek, mégpedig az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület. – Ez nagyon undorító, és felháborítónak tartjuk, hogy a nyugdíjasok halálát kívánják a Tisza Pártban. Ők úgy vélik, hogy a nyugdíjasok legnagyobb része, többsége a Fidesz–KDNP-re szavazott, ez nem tetszett nekik. Szerintem ezek után is rájuk fog szavazni a többség, főleg ha ilyen kijelentéseket tesznek – mondta lapunk megkeresésére Murvainé Láng Róza, a közösség képviselője.”

Ha valaki nem tudná, hová tartozik az Egyesület politikailag, a Polgári jelzőből hamar rájöhet. Úgy látszik ők figyelmetlenek voltak (öregszenek, na!), a lapnak kellett megkeresni őket, hogy menjenek már neki Magyar Péteréknek, mert oda a támogatás, ha nem!

Na, kérem, hát így kell egy tökéletesen semleges, higgadt racionális megállapításból a nyugdíjasok halálára spekulálás, a nyugdíjasok halálát kívánás meg a választók lecserélni akarása szövegekkel egy velejéig hazug kampányt indítani. A kampányolók nem teljesen hülyék (az csak úgy látszik a bornírt szövegekből), hanem egyszerű politikai haszonlesők, akik a legkönnyebben átverhető réteget célozzák, amely tagjainak leginkább csak érzelmeik vannak, és nemigen értik, hogy mi történik körülöttük.

A legnagyobb baj, hogy rajtuk már nem lehet segíteni. Elköteleződésük végleges és megmásíthatatlan, és ha a mostani regnálók minden reggel behívatnák őket a legközelebbi rendőrőrsre, ahol kapnának egy nagy pofont, hálálkodnának az őrmesternek, mert nyilvánvaló lenne számukra, hogy mindez a Gyurcsány miatt van, és hogy kettőt kapnának, ha Orbán nem küzdene értük hősiesen Brüsszelben.

Ma mondta nekem egy idős ember, volt katona, hogy bízik Putyinban meg Trumpban, mert szerinte az elfoglalt ukrán területeken népszavazás lesz, és onnan már csak egy lépés, hogy Kárpátalján is az legyen. Elmosolyodva mondtam neki, hogy persze, nyilván így történik majd, aztán jön Erdély, a Felvidék, a Bácska meg a Bánát, ahol szintén népszavazás lesz Putyin és Trump jóvoltából, mire figyelmeztetően közbeszólt, hogy Burgenlandot kihagytam!

Tényleg kihagytam. Valahogy eszembe sem jutott, még a legkisebb mértékben sem, hogy az ott lakók esetleg Magyarországhoz akarnának tartozni.

Magyarország Hét Törvénye

Olvasgatva a napisajtót az ember sokszor ütközik olyan dolgokba, melyek már szembejöttek vele párszor, de mindig csak legyintett, mondván, vannak fontosabb ügyeink is, nem érdemes szót vesztegetni meg időt pazarolni rájuk.

Ilyen például Magyarország Hét Törvénye, amely valószínűleg a Tízparancsolat meg a Hét Vezér kombinációjából született, mégpedig a miniszterelnök úr jóvoltából, hogy ha valamely filozófiai/bölcseleti terepen eltévednénk a nagy globális forgatagban, tudjuk magunkat mihez tartani. Ez jellemző a miniszterelnök úrra. Sohasem hagyja tudatlanságban népét… egy-két kivételtől eltekintve.

Ezért közli velünk a tutit péntekenként, és telente, és nyaranta, sőt ősszel meg tavasszal szintúgy, és bár néha téved, ahogy azt Bolgár György rendszeres Népszava cikkeiben olvashatjuk, de a miniszterelnöki igyekezet becsülendő dolog. Az emberek feje nem káptalan, ezért mindig informálni kell a népet, merre meddig hány méter. A tévedéseit ugyan néhányan hazugságnak mondják, de mi ne is törődjünk velük, csupa rosszakaró, hitvány alak az, a genderlobbik ócska széltolója mind. A tévedés az tévedés, és punktum! Igaz, hogy minden tévedése merő véletlenségből mellette szól és/vagy őt erősíti, ami kissé gyanússá teszi a dolgot, de magyar a magyarra nem gyanakodhat, mert mi lesz akkor a nemzettel? Ugye? Legújabb találkozásom a Törvényekkel itt történt. Németh Szilárd úr volt szíves őket összekombinálni a Trump-nak való szurkolással, és megjelentetni a megfelelő helyen, hogy ebből Urfi Péter cikket írhasson, amelyet közölt az egyik független lap. Így futottam össze velük megint.

Ahogy nézegetem a bölcselmeket, mögöttük felsejlik a miniszterelnök úr ércalakja, a nemzet védelmezője, a bátor szűzhöz hasonlító Victor de Felcsuth, akinek köszönhetjük, hogy él a magyar, s áll Buda még. Az általa alkotott héttörvényi hívószavak feszes fonálra fűzhetők, úgymint haza, őrhely, erő, megvéd, nyer, nemzet, egyedül, és villámfénnyel vésik szívünkbe ezer oldalról szorongatott helyzetünket, ahogy az a magyarokhoz minden időpillanatban illik is. Egyedül vagyunk az őrhelyen, de velünk az erő, megnyerjük a csatát, és megvédjük a nemzetet! Egyetlen feltétel, hogy a Vezér ne a Gyurcsány legyen, mert az az Európával szövetséges, kompromisszumkész, nyugodt szociáldemokrácia, amelyet ő csinált, és ő akar csinálni, egyáltalán nem passzol a mi kirobbanóan virtusos lelkivilágunkhoz.

Bezzeg a miniszterelnök úr! Ahogy ő ellenséget keres, nem keres úgy senki! És hogy talál, magától értetődik, mert a stílusából következően mindenki az, vagy előbb-utóbb azzá válik. Az ebből következő „brüsszokratikus” támadásokat a miniszterelnök úr a magyar nemzet elleni aljas fondorlatnak fogja fel, ami jogos is, hiszen a kétharmadból adódón ő maga az ország. Korlátlanul. Aki tehát őt támadja, az a nemzet lelkébe tipor, nem adva meg a kellő tiszteletet a magyaroknak, illetve hát a miniszterelnök úrnak. És különben is! Coki!

A konkrétumok:

  • „Haza csak addig van, amíg van, aki szeresse.”

Tökéletesen igaz. A haza a szeretetből táplálkozik. Szeretet nélkül nincs haza, csak ország létezik sokfajta egyéni törekvéssel, közte a miniszterelnök úr törekvéseivel. Persze, hazaszeretet nélkül sokan vitatkoznának vele, mert másképp gondolják a törekvéseket, még tán le is hülyéznék szegényt (jézusmária!), de ezek az emberek nem is szeretik a hazájukat, mely haza jelenleg a miniszterelnök úr egy személyben.

Érdekesség a dologban, hogy hazaszeretetre elméletileg csak ott van szükség, ahol a külső elnyomás miatt a hazafiaknak össze kell fogni a közös cél, azaz a szabadság érdekében (lásd Petőfiék korát). Amikor nincs ilyen elnyomás, mint például most, akkor sokkal demokratikusabb az országként való működés, mint a sorba való kötelező beállás, azaz a miniszterelnök úrnak (= haza) és ténykedéseinek a mindenképpen szeretése, ha nem értek vele egyet, akkor is. Utóbbi ugyanis autokrácia.

A „haza” fogalom kihasználása a nép érzelmi megdolgozása érdekében persze pofátlan, de nagyon hasznos dolog, amint ez nálunk 14 éve látható.

  • „Minden magyar gyermek újabb őrhely.”

Ez nyilván megint a haza védelméről szól, azaz a gyermekszületések forszírozása a védelem növelésének a céljából (fixa idea: valaki mindig támad minket, de ha nem támadna, majd elintézzük, hogy támadjon). Sajnos a védelmi képességünk nem sokat változik attól, hogy 2090-ben 6,2 millióan vagy 6,6 millióan élnek majd magyarhonban, viszont egy ennél nagyobb létszám valószínűsége rendkívül csekély.

  •  „Az igazság erő nélkül keveset ér”

A miniszterelnök úr láthatóan nem bízik a békében. Szerinte csak a fizikai erőszak hoz megoldást, azaz a békés és igazságos egymás mellett élés megvalósíthatatlan, sőt ha esetleg megvalósítható lenne (lásd EU), ő maga gondoskodik róla, hogy mégse legyen az. Persze a kijelentés abból a szempontból tökéletesen érthető, hogy neki saját, különbejáratú, egészen speciális igazsága van, és ha azt akarja tűzön-vízen át érvényesíteni, előfordulhat, hogy a többiek erőt alkalmazva visszapofozzák a helyére, de legalábbis kiküldik a folyosóra kávézni. Azaz ezt a törvényt a saját rossz tapasztalataiból szűrte le.

  • „Csak az a miénk, amit meg tudunk védeni”

A szabadrablás jelszava. Csoda, hogy Luxemburg még létezik, hiszen amilyen kicsi, egyik szomszédjától sem tudna semmit megvédeni. A miniszterelnök úr egyszerűen képtelen felfogni, hogy már nem a kalandozások korát éljük, és egy teljes ország a miénk lehet, mert ugyan nem tudnánk megvédeni (még Szalai-Bobrovniczky úr erőfeszítései ellenére sem), de nem is akarja tőlünk elvenni senki. Na, legfeljebb Putyin, de neki rögtön odaadnánk, ha kérné.

  •  „Minden mérkőzés addig tart, ameddig meg nem nyerjük.”

Ja. Tehát, ha valamely mérkőzésről úgy néz ki, hogy azt elvesztettünk (teszem föl, I. világháború), akkor azt nem is vesztettük el, mert még tart a meccs. Hogy mit szól ehhez

a többi ország, az minket nem érdekel. Még szerencse, hogy ezt az elvet egyelőre nem követtük, és nem vonultunk be Kárpátaljára, mondván, az ukránok most úgysem tudnak visszacsapni. A bevonulást a jövőben sem javasolnám. Pozsonyba meg Kolozsvárra se. Hiába tart még a meccs.

  •  „Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs.”

A világban szanaszét szóródott magyarokat tekintve bizony így van ez. Tán még Alaszkában is él néhány velünk azonos kultúrájú egyed (nemzési azonosságról, azaz közös ősökről az európai nemzetek esetében ma már nem beszélhetünk), de ez a „törvény” persze nem erről szól, hanem Trianonról. Ez az antalli hagyományok követése, amely követés a rendszerváltozás utáni első miniszterelnökünknek még nem hozott politikai hasznot, a mostaninak viszont igen. Antall még csak lélekben, érzésben kívánt 15 millió magyar miniszterelnöke lenni, Orbán viszont elintézte, hogy ténylegesen is az legyen, ezért osztotta ki az állampolgárságot a környező országok magyarjainak, ami 2022-ben kb. negyedmillió plusz voksot jelentett neki.

  • „Egyetlen magyar sincs egyedül.”

És ez így is van. Például Mészáros sosincs egyedül, mindig akad, aki segít neki 1 – 2 százmilliárdocskával, ha kell. Sőt még Iványi Gábor sem, akire pedig nagyon megharagudtak odafönt, mégis sok támogatója van idelent, karitatív munkáját segítve ezzel.

Az azért kicsit idegesítő, hogy ugyan valóban egyetlen magyar sincs egyedül, de hogy ki a magyar, azt ők mondják meg. Én például nem hiszem, hogy engem a magyarok közé számítanak, és ez így is van jól, mert nagyon nehezen tudnék Orbánnal egyetérteni, csak azon az alapon, hogy ő is magyar, meg én is. Az nekem valahogy kevés.

A fentiek alapján össze is lehet állítani a Legfőbb Törvényhozó jellemzését, amelynek jellegzetes állítása, hogy a miniszterelnök úr nem egy gólpasszkirály. Korántsem. Sokkal jobban szeret az önös cselezésbe belebonyolódni, és miután így elveszti a labdát, elkezd a foci helyett rugdosódni, főleg a saját csapat tagjait, ami aztán mindenkinek rossz. Leginkább a szövetségeseinknek, de még inkább nekünk. Se pénz, se posztó, se semmi. Az a Gyurcsány nevű bezzeg lepaktálna mindenkivel, és az mindenkinek jó lenne, az EU-nak is, a Sorosnak is, a magyaroknak is, mindenkinek. Kivéve a gyevi bírót, természetesen. Egyedül neki nem lenne jó, és ez látszana is rajta, ahogy ott vicsorog a folyosón a kávéautomata mellett, miközben sallerokat meg kokikat oszt a levegőnek.

Szóval ez a rossz, és az lenne a jó. Annak oka, hogy ezt a magyar nép pont fordítva tudja, és immár másfél évtizede eszerint is választ, ebben az évszázadban már nem fog kiderülni.

Jobb is így. Nehogy már mi legyünk a közröhej tárgya.

Győzelmi kényszer

Kicsit sok az Orbán féle diadalvijjogásból. Ezt az irritáló hangot, amely zene a fideszesek füleinek, immár 2010. óta hallani, és mostantól nem csak a magyar, hanem az amerikai választások után is.

A Holdról is látható ((Hungary), meg a zsákban a győzelem (United States) szövegek pontosan mutatják, hogy Orbán sohasem az okos, az országot előre vivő kormányzás érdekében akarja megszerezni a választási győzelmet, hanem magának a győzelemnek az érdekében, és mikor azt megszerezte, egyértelműen úgy tekinti, hogy az ország ettől kezdve az ő játszótere. Szabad kezet kap. Azt csinál, amit akar, hiszen győzött, nem? Sok hülye!

Építi is a homokozóban a várakat, meg körbe-körbe száguld a körhintán, melyre nagy betűkkel ráírta, hogy az ország előre megy, nem hátra, de sajnos ebből csak a „nem hátra” igaz. Még nagyobb baj, hogy közben a többiek, akik le voltak tőlünk maradva, a közös autóbuszon ülnek, amelyik tényleg halad, nem úgy, mint a körhinta, amely a játszótér átadása óta ott van, ahová az építők lebetonozták.

A forint az euróval szemben ma 411-en áll, az adósságszolgálat pedig (tőketörlesztés plusz kamatfizetés) a GDP 4,7 %-a, azaz ha ennyivel nőne a GDP, és ezzel együtt természetesen az adók is, akkor sem lenne a költségvetésben egy fillérrel sem több pénz, amelyből például a kórházi klímák karbantartását meg a tanári fizetések emelését fedezni lehetne. Tovább rontja a helyzetet, hogy a GDP növekedés jó, ha eléri az 1,8 %-ot, azaz ha nem is növekvő, de legalább változatlan költségvetési bevételek eléréséhez az adókat kellene megemelni. Nem kicsit. Az viszont megszorítás, amelyet csak a zemútnyócévesek csináltak (igaz, hogy arra is Orbán miatt volt szükség), a Nemzet Kormánya ilyet nem tehet! Még csak az kéne, ugyebár! Mást kell kitalálni, ha nem akarunk végleg és végzetesen lemaradni a feljövő Balkán mögött.

Az egyik adóemelés nélküli lehetőség, hogy mások hozzanak tőkét ide. Beruházást, építkezést, satöbbi, utána majd épül a vasút, termel a gyár, minden műszakváltáskor munka hadának a lépése dobog, csak azt kell elintézni, hogy legyen elegendő munkáskéz, azaz a munka hadát kell kinevelnünk. Ezért a tudásalapú társadalom nem lehet cél, az csak elrontaná a szép elképzelést.

Volnának persze még más lehetőségek is, de ezek hallatán a miniszterelnök urat kiveri a víz, és olyan hányingerrel kevert gyomorgörcs fogja el, hogy inkább meg se említsük neki. Ilyen például, hogy a törvényhozás teljesíti az EU által előírt 27 pontot (rendeleti kormányzással – és most nálunk az van – egy nap alatt meg lehet csinálni), akkor az EU rövid időn belül küldi a most visszatartott felzárkóztatási támogatást. Miután azonban a miniszterelnök úr megesküdött, hogy ezt nem, juszt sem, sőt csakazért sem, plusz dafke nem, azaz ott dögöljön meg minden brüsszelita, aki az ő korlátlan hatalmát, törvény előtti egyenlőtlenségét valamint kedves saját (jórészt az adófizetők pénzéből fönntartott) médiabirodalmát veszélyezteti, semmi esélye a pénzek hazahozásának. Előny: lehet szidni az ellenzéket, hogy a hazahozás ellen dolgoznak, holott pont Orbán az, aki elintézte, hogy ne küldjék.

A másik lehetőség: nem a rezsit kéne csökkenteni mindenkinél, hanem csak a szegényeket támogatni, akkor jóval kevesebb pénzből oldható meg a lakosság változatlanul ugyanolyan szintű energia- és létbiztonsága. Igaz, hogy akkor a Garancsi, az Orbán meg a Mészáros család elveszti a jelenleg nekik is járó rezsitámogatási összeget, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy ők akkor sem fognak télen úgy megfagyni a fűtetlen otthonukban vagy az utcán, ahogy nálunk évente úgy 200 – 300-an megteszik. Rezsicsökkentés ide vagy oda.

Az országot jelenleg a felső tízezer irányítja (tényleg kb. annyian vannak, azaz a lakosság 1 ezreléke), illetve hát dehogy irányítja, ők csak megpróbálják pontosan aszerint tenni a dolgukat, ahogy a főnök azt üres óráiban kitalálja, esetleg valakik bemesélik neki, vagy olvassa valahol, és attól kezdve azt hiszi. Ilyen helyzetben hátrány a gondolkodás, ezért a vezető réteg erőteljesen kontraszelektált, mert a nem kontraszelektáltak nem is vállalkoznának rá. A legfelső vezetés a vállalkozókat jól fizetett, zsíros állásokkal kötelezi le, így aztán ez nem egy hivatalos rendben működő állami bürokrácia, hanem leginkább rokoni és haveri kapcsolatok szövevénye, amely az „Én fedezem a te lopásodat, te fedezed az én lopásomat” elv alapján működik. Érdekessége, hogy a régi dal esetén Veress ugyan a szocializmusra értette a „Még meg sem hozta a gólya máris volt protekciója” szöveget (Dinnyés volt az előadó), de ide is pontosan illik.

Egy ilyen rendszer működtetése esetén sajnos a dolgok nem annyira mennek (pláne nem jól), mint inkább gurulnak, mégpedig a lejtőn lefele, ezért külső segítségre feltétlenül szükség van. A mi főnökünket  sajnos olyan, illetve csak olyan dolgok jellemzik, amelyeket a brüsszeli européerek nehezen tolerálnak, ezért hiába, hogy velük vagyunk gazdasági szimbiózisban, máshol kell keresnünk a bukszából hiányzó manit.

A kipcsák-türk vonal láthatóan elhalálozott, onnét se üzlet, se pénz nem várható, maradt Kína, meg a tengerentúl, ahol megint a Nagy Testvér lett a főnök, és a kistesó itt nálunk igencsak örvendezik, mert azt hiszi, hogy ebből a politikai mellett pénzügyi előny is kovácsolható. Nem veszi észre, hogy Trump pont annyira patrióta nemzetállam hívő (= önző), mint ő, azaz nem lesz a dolog olyan egyszerű. A nárcisztikus alakokra különben sem jellemző a hála. Na de legalább Pressman ki lesz rúgva. Az is valami.

Marad Kína. Nekik nagyon kapóra jön, hogy van itt Európában egy ország, amely az EU tagja, viszont nincs jó viszonyban vele, ráadásul meg van szorulva, és úgy kell neki a külföldi tőke, mint egy falat kenyér. Így aztán a derék kínaiak az ide telepített autó- meg akkugyáraikkal Magyarországon keresztül lépnek be az EU belső piacára, és vám meg hosszú szállítási útvonal helyett helyben gyártják, és vám nélkül terítik az árut, amely aztán a fenti költségek elmaradása miatt igencsak olcsó tud ám lenni. Dolgos kéz van bőven, ha nem lenne, Pintér majd intézkedik (megszüntet néhány egyetemet meg főiskolát), áram meg majd lesz az orosz gázból, amennyi kell az üzemeknek.

A Budapest – Belgrád vasútvonalat persze nem a kínaiak találták ki, hanem nyilván a magyar kormány javasolta Hszi Csin-pingéknek, mert a nagyra növesztett házi (nem hazai!) oligarcháik túl nagyra nőttek. Mivel külföldön a leghalványabb esélyük sincs tendert nyerni, itthon meg maszek megrendelésük nincsen, ezért valamilyen állami munkát folyamatosan ki kell nekik találni, hogy össze ne omoljanak. Látványos pofáraesés lenne a sok csőd, ahogy demonstrálná, mennyire „oligarchák” ezek. Tisztára, mint a kövér macska, amelyeik nem megy el otthonról, hogy egeret fogjon magának, és hozzon is haza belőle valamit, helyette naphosszat ott fekszik a tálkája mellett, várja a kaját, és ha nem kap enni, éhen hal. A nagy vasútprojekttel viszont így elvan Mészáros is, meg Orbán Győző is. Egy darabig. Ha a projektnek vége, ki kell találni nekik valami mást, például a Duna budapesti szakaszának lebetonozása. Utána nem lenne gondunk a hidakkal, a rakpartokkal, és új belváros épülhetne a Kossuth tér meg a Batthyány tér között, aranyáron értékesíthető lakásokkal.

Pénz persze nem volt a Budapest – Belgrád vasútprojektre, de a kínaiak szívesen adtak azt is. Nekik van belőle nekik bőven, a hitel haszna az övék, a károsultak nyavajgása meg számukra érdektelen. Na, ezért kellett ezt a nekünk szörnyen ráfizetéses projektet erőltetni, titkosítani és tűzzel-vassal megvédeni minden támadástól. A többi érdektelen, a magyar adófizetők majd összedobják azt a 750 milliárd + kamatot, a kormány meg visszafizeti a hitelt kínaiaknak, oszt annyi.

Kíváncsian várom a további lépéseket, melyekkel Orbánék majd pénzt szereznek a 2026-os választások megnyeréséhez, mert hogy osztogatás lesz, az tuti.

Na ja, könnyen megtehetik, nem az ő pénzük, hanem az adófizetőké, így aztán annyiszor százmilliárdot nyúlnak le a kasszából, amennyi kell, nem úgy, mint az ellenzék, amely itthon nem tud pénzt szerezni, külföldről meg nem szabad neki (lásd Szuverenitásvédelmi Hivatal, ÁSZ, NAV, Ügyészség, satöbbi), így aztán, a médiafölényt is belekalkulálva, nem lesz itt gond, azt hiszem. 2026-ban sem.

Tán még a kétharmad is újból összejön. A győzelmi kényszer megköveteli.

Népesség

Mint azt olvashatni, a legújabb kutatásokon alapuló modellek szerint a világ népessége 2039-ben érné el a csúcspontját, azaz több mint 40 évvel az ENSZ jelenlegi, alapesetnek tekintett forgatókönyvében megjósolt időpont előtt.

A fejlett gazdaságokban a létszám gyorsan csökken, és a folyamat azt eredményezheti, hogy a népességük a mai 1,3 milliárdról 2050-re 1,15 milliárdra, 2100-ra pedig 650 millióra zuhan. Ez a modell tehát azt jósolja, hogy egy fejlett piacgazdaságú országban a népesség az évszázad végére a felére esne vissza.

Normál esetben a hír nem hogy idegesítené az embert, hanem még örülne is neki. Jelenleg már 8 185 872 864-en vagyunk, és a népesség másodpercenként kb. 2,24 fővel , és ha ez változatlanul így menne tovább, a végén az emberiségen már csak a kannibalizmus segítene, az meg nem hiányzik senkinek. Se a sütőbe rakva, se az ebédlőasztalnál, se az egyik, se a másik oldalon.

Szóval nagy öröm, hogy emberiségként végre csökkenünk, mert az élet már egy jóideje rádöbbentett arra, hogy a Föld ennyi embernek kicsi. Ennek ellenére egymást érik a rémült, sikoltozós írások, hogy te jóisten, meg jézusmária, csökken a világ leggyönyörűbb és legokosabb populációja, azaz miénk, amiből rögtön látható, hogy a cikkeket illetően a nemzetállamok legnemzetibb Szerzőiről van szó. A világ népességcsökkenése egyáltalán nem érdekli őket, annál inkább a saját nemzetük, és leginkább annak örülnének, ha mindenki más csökkenne, csak ők növekednek korlátlanul, így majd mikor ők lesznek a legtöbben, csudálatos nemzetüknek sokkal könnyebb megszerezni a világhatalmat, mert az nekik jár. Nagy létszámú országnak lenni jóval kedvezőbb, mint törpeállamként éldegélni, mely törpeállamot az ócskább, de szemét módon népesebb nemzetek simán el tudják taposni. Pláne, ha egy pszichopata vezeti őket, aki szintén világhatalomra tör.

Példa: piréz deszantosok szállják meg a leendő magyar főváros, azaz Debrecen fontosabb pontjait, úgymint főutca, piac, akkugyár, esetleg Közlekedési Múzeum, miközben a 30 milliós piréz állam ultimátumot tesz közzé, mely szerint a magyar fasiszták Pirézia biztonságát és épségét fenyegetik. Ezért voltak kénytelenek alkalmazni a megelőző csapást, melyet nemsokára Budapest bombázása követ. Az új határ a Tisza… illetve a Duna … azaz a Fertő tó. Nyugati partja. Ellenállás esetén a magyar fasiszták megnézhetik magukat! Aláírás: Nagy Kipcsák, Főpiréz. A történteket meghallva Szijjártó vizsgálatot indít, majd sértődötten bekéreti az EU követeket, és szemükre hányja, hogy mi dolog ez a fegyverküldés nekünk? Mi a fityfenét csináljunk mi azzal, mikor kifejezetten békés, sőt nagyon is békepárti nemzet vagyunk? Nem úgy, mint a háborúpárti ukránok! Igaz, a miniszterelnök úr azt mondta: „Sohasem adjuk meg magunkat, sohasem adjuk fel a szabadságunkat, és sohasem engedjük át az országunkat idegeneknek”, de néha, a nagy melegben még ő is beszél hülyeségeket. Az erősebbnek oda kell adni, amit akar, és punktum (ezt is a miniszterelnök úr hirdeti).

A példából a valóságra térve (habár a példa is a valóságon alapul) mindenki által látható, hogy Magyarország kormánya nemzetállamhoz illőn igyekszik minket szaporítani. Sajnos eléggé sikertelenül, mert a tavalyi 1,51-es teljes termékenységi arányszám (TFR) ugyan nagyobb, mint a 2011-es 1,26, de így is olyan messze van a 2,1-től (amellyel a népesség, ha nem is növelhető, de legalább szinten tartható lenne), mint Spalató Jeruzsálemtől.

Szóval fogyunk. De néhányunk szerint nem akkora nagy baj ez, hiszen ha sikerülne is föltornászni a TFR 1,51-es értékét mondjuk, 1,66-ra (tovább már nem nagyon), és ennek révén 2090-re Magyarországon nem 6,2 millióan, hanem 6,6 millióan élnének, na bumm, akkor mi van? Az a négyszázezer ember se nem oszt, se nem szoroz. A hétmillió alatti szám, azaz a kétmilliós mínusz viszont már igen, mivel így megszűnik a lakásínség, kisebbek lesznek a dugók az utakon, és kevésbé lesz zsúfolt a villamos, azaz semmi értelme ennek a szaporítási erőlködésnek, sőt direkt hasznos a csökkenési folyamat.

Így hinné az ember, de ez nem igaz. Van ugyanis a népességen belül egy elég nagy, és a modern kor emelkedő életszínvonala, valamint a folyamatosan fejlődő orvostudomány révén egyre növekvő számú csoport, amely már semmi hasznot nem hajt, mégis el kell őket tartani. Mégpedig a többieknek. Ez a felosztó-kirovó jellegű nyugdíjellátás jellegzetessége, hogy a nyugdíjasokat az akkori aktívak tartják el, és nálunk ilyen rendszer van. Ebből következően, ha egyre kevesebb az aktív népesség, és egyre több a nyugdíjas, akkor a rendszer a fenntarthatatlanság felé halad.

Ez persze nem maradt észrevétlen a szakemberek előtt, és a Bokros-Surányi által fémjelzett korban (miniszterelnök: Horn Gyula), amely az országot éltanulóvá tette, sort kerítettek erre a kérdésre is. 1998-ban bevezették a nyugdíjpénztár intézményét, melyben mindenki magának gyűjti a nyugdíjat az aktív évei során, mégpedig kötelezően, így aztán tökmindegy, hogy hányan vannak az aktívak, meg a passzívak, a nyugdíjba vonulóknak mindig meglesz a nyugdíja, hiszen magának gyűjtötte össze. Ezzel a népességfogyás hatása kiküszöbölhető.

A módszernek persze van hátránya is. Mindaddig, amíg van nyugdíjas, akinek még nincsen nyugdíjpénztári megtakarítása, az államnak pénzbe kerül, hiszen a dolgozók adója most nem mind az akkori nyugdíjasokat tartja el, hanem a dolgozók saját, a jövőben felhasználható nyugdíjszámlájára megy, a hiányt pedig az államnak ki kell pótolni. Ez az átmeneti időszak sokáig tart, az elején kevés pénzbe kerül (Orbán kormány), aztán egyre többe (Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai kormányok), végül sokba (második Orbán kormány), így aztán Orbán nem is vacakolt sokat, úgy lenyúlta a 2700 milliárdnyi MANYUP-ot, mint a sicc. Helyette a dolgozók kaptak egy ígéretet, hogy ha majd nyugdíjba mennek, az akkori kormány folyósítja a nyugdíjukat. Hogy mennyit? Valamennyit. Amennyi telik, természetesen.

Ezzel a lenyúlással Orbán két legyet ütött egy csapásra. Egyrészt megszabadult az évenként egyre növekvő összeg előteremtésének nyűgjétől, másrészt az ölébe hullott a főleg Gyurcsányék által gyűjtögetett 2700 milliárd, amely az akkori GDP 10 % volt. Ebből következően az akkori hivatalos ~80 % GDP arányos államadósság ténylegesen csak ~70 %, és, hogy ha ma ez az érték 75 %, teljes rejtély, hogy milyen alapon van képük Orbánéknak kijelenteni, hogy „Gyurcsányék eladósították az országot.” A lenyúlt összeg persze pillanatok alatt eltűnt a nagy kavargásban, és ma már csak bottal üthetjük a nyomát.

A MANYUP nem lévén többé, könnyen megérthetjük azt, hogy Orbánék miért forszírozzák a népesség növelését (legyen, aki majd fizeti a nyugdíjasokat), az viszont érdekes, hogy ez a forszírozás mennyire nem sikerült nekik. (Lásd itt.)

Az orbáni 13 év alatti születési átlag 90.226 gyermek/év, a gyurcsányi 5 év alatt ugyanez az átlag 97.618 gyermek/év, ráadásul a múlt évben született gyermekek száma 85.225, azaz minden idők negatív rekordja. 13 évnyi regnálás után! Ráadásul nehéz ráfogni Gyurcsányra, mert az ő idejében született gyermekek még csak most érettségiznek, azaz a főördögnek a népességcsökkenéshez láthatóan nincs köze.

Na de nem kell ám Orbánékat félteni, mert mint Hankó miniszter úr világgá harsogta:

„…abban, hogy mennyi gyerek születik, sajnálatos módon benne van a Bokros-csomag idején visszaesett születésszám. Ha jól számolunk, akkor a Bokros-csomag idején meg nem született gyermekeknek kellene most édesanyáknak és édesapáknak lenniük. A Kincs számítása szerint 322 ezerrel kevesebb szülő van ma Magyarországon a Bokros-csomag családellenes intézkedései miatt – tette hozzá.

Aha. Szóval a Bokros. Aki éltanulóvá tette Magyarországot, egyben családelleneskedett is egy jóízűt, és most, szegény Orbánék alatt ezért születik olyan kevés gyerek kies hazánkban, mint még soha.

Ha az ember a miniszter úr szavaiban kételkedik (és bizony jogosan, mert amennyit ezek tudatlanságból vagy tudottan összehazudoznak, azt már csak géppel lehet összeszámolni), akkor a fenti link segítségével megnézi a statisztikát, és hát uramfia! Valóban van benne egy születésszám zuhanás, mégpedig 1991 – 1999 között. Az éves születésszám a kilenc év alatt 127.207 gyermek/évről 94.645 gyermek/évre esik, mégpedig folyamatosan és egyenletesen, bármi fajta megbicsaklás vagy törés nélkül, azaz egyértelmű, hogy az 1995-ben, azaz az időszak közepén bevezetett Bokros csomag nem volt hatással a folyamatos születésszám esésre, se pro, se kontra. Még egy kicsit se.

Csak legalább egyszer mondanának igazat! De nem. És még képesek arról fecsegni, hogy Gyurcsány a hazudós!

Hja, kérem, ha sokan elhiszik…

Erkölcsi szint

Mint azt mindenki tudja, Putyin egy gátlástalan, pszichopata tömeggyilkos, és ez nem vélemény, hanem tény. Saját egyéni dicsvágya érdekében, agresszorként robbantotta ki az Ukrajna elleni háborút, amely rajta kívül senkinek az égadta világon nem jó (neki is rossz lesz, ha veszít, de már nem hátrálhat), halottak sokszázezrei (saját hazájának lakói is), egy életre nyomorékok hada (honfitársak dettó), romok garmadája, hadigazdálkodás (előbb a tank, csak aztán a többi, ha még jut rá egyáltalán. Pányimájes Másenyka?).

Az életszínvonal csökkenés (saját hazájában is), egy, illetve két szegény, tönkrement ország, és mindez egy ember beteges nárcizmusa miatt. Breivik a norvég tömeggyilkos nyomába sem ér az emberiség ezen legaljának, és még ő beszél ukrán nácikról, miközben Kijevet löveti.

Putyin pénzügyileg ugyanolyan helyzetben van, mint kies hazánkban Orbán Viktor. Minden évben az ország teljes GDP-je 100 százalékban rendelkezésére áll. Azt csinál vele, amit akar, annyit vesz el belőle és attól, akitől csak akarja, valamint annak ad belőle és annyit, amennyit csak akar, mégpedig anélkül, hogy ettől a pozíciója megrendülne. Demokratikus országokban nagyon kell vigyázni a regnálóknak, mert ha pénzügyekben rosszat lépnek, hamar leváltják őket a következő választásokon. Nem úgy a virtigli nemzetállamokban, ahol csak azt kell elhíresztelni, hogy a királynak/cárnak a Nemzet a legfontosabb, és akkor mindent, de mindent elnéznek neki. Így aztán anyagi gondjai egyiküknek sincsenek, ebből következően őket már nem a pénz, hanem az egyéni dicsőség motiválja, ha pedig ehhez még hazai korláttalanság (2/3 Budapesten, 4/5 Moszkvában) meg a szokványos saját gátlástalanság is tartozik, a világ megnézheti magát! Akkora kárt tudnak csinálni, hogy az elképesztő, mégpedig nem csak a harcoló feleknél, hanem világszerte.

A putyini népirtásba, sőt (a sajátját is belevonva) több nép irtásába torkolló cáros dicsőséghajhászás indoklásához persze rengeteg hazugság szükséges. Az egyik ordasabb, mint másik). Az ukránok, aztán az USA, végül már maga a NATO fenyegeti szegény oroszokat, akik kénytelenek lettek öt darab, a nagyhatalmak által is aláírt nemzetközi egyezményt felrúgva, puszta elővigyázatosságból legyilkolni és porrá rombolni Ukrajnát, hogy a rájuk állandóan csúnyán néző NATO-hoz „ne legyenek olyan közel”. Elfoglalás után persze sokkal közelebb lesznek, mint most, de a hazudozásban az a jó, hogy szabadon szárnyalhat akármerre, nem köti gúzsba az a sok tény, meg a szemét logika.

A normál européer úgy gondolná, ha már nem tudják a többi embertől azonnal és életfogytig börtönráccsal elválasztani ezt a mocskos bűnözőt (mert a nemzetállama – ahogy a nemzetállam szokta a tömeggyilkosokkal és egyéb gazfickókkal – megvédi), legalább messzire elkerüli mindenki, és még véletlenül sem tartanak kapcsolatot vele, nemhogy segítenék a céljai elérésében. Jóízlésű ember hányingert kap még csak a közelében is. Gondolná az européer.

De nem. A világ ettől az erkölcsi szinttől igencsak távol áll. Ahogy elkezdődtek a szankciók, megjelentek a színen a „helyzet kihasználói”, magyarán a csatatéri fosztogatók, akik ahelyett, hogy maguk is szankciókat vezettek volna be a tömeggyilkos ellen, lelkesen jelentkeznek Moszkvában, hogy ők majd megveszik a fölöslegessé vált gázt meg az olajat. Úgy mindketten jól járnak, lesz pénz Putyinnak a háborúra, a vevőknek meg lesz olcsó olaj plusz olcsó gáz dögivel. „Mert ugye piaci árat sajnos nem tudunk fizetni. Reméljük, megérti Vlagyimir Vlagyimirovics.” Cserébe mehetnek a szankciós áruk Oroszhonba, mégpedig főleg Kínából, azaz Kína a háború legnagyobb gazdasági nyertese. Sőt, politikai nyertes is, mert Kínának nagyon fáj a foga Tajvanra, és ha Ukrajna simán bekebelezhető, akkor Tajvan miért ne? Ott is volt Hszi Csin-ping a kazanyi BRICS csúcstalálkozón, méghozzá személyesen!

Merthogy rendeztek olyat. Persze nem csak a BRICS országok képviseltették magukat a legmagasabb szinten (Brazíliát kivéve, amely szegény fejsérült elnökének nem tanácsolták az orvosok a Kazanyba repülést), hanem ott volt Erdogan, sőt Guterres ENSZ főtitkár is, látványosan bemutatva, hogy az emberiség nagy része szerint a világ országait tőlük akár tömeggyilkosok is vezethetik. Putyinnak sikerült látványosan bizonyítani, hogy ő azért az emberiség megbecsült tagja, és ehhez az összes jelen lévő asszisztált. Nagyon szomorú, hogy az ENSZ főtitkár szintén. Nem vet jó fényt a világszervezetre.

Na de, próbálja magát fölvidítani az européer, az én kontinensem meg az én civilizációm legsikerültebb gyermeke az Egyesült Államok, mi teljesen mások vagyunk. Mi szankcionáljuk az agresszort, és segítünk a megtámadottnak, ahogy egy keresztény hagyományokkal bíró közösség teszi, amelyik tiszteli a tízparancsolatot, főleg a „Ne gyilkolj!”, „Ne lopj!”, „Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!” és „Felebarátod házát ne kívánd!” passzusokat. Az érthető, hogy a kommunista Kína meg a néptömegekbe fulladt India, melyek esetében keresztény hagyományokról sem beszélhetünk, negligálja az efféle passzusokat, na de hogy a szuperkeresztény Oroszország? Ráadásul ő az agresszor is, az européer már csak csodálkozni tud, hogy az Úr nem bocsát rá kénköves esőt.

Viszont Európa úgy viselkedik, ahogy kell! Igaz, 2014-ben a Krím annektálásakor nem viselkedett úgy, az akkori viselkedést ugyanis a derék Merkel asszony vezetésével annyira elbarmolta az EU, mint Szijjártó a lélegeztetőgépek beszerzését, nem csoda, hogy Putyin ügynök vérszemet kapott. Jelenleg viszont már van EU segítség a megtámadottnak, vannak EU szankciók az agresszor ellen, van harci eszköz szállítás, van pénzküldés és minden, ami kell ahhoz, hogy a megtámadott hatékonyan védekezni tudjon. Védekezik is rendesen, a villámháborúra számító cár súlyos csapdába került, amelyből csak akkor van menekvés, ha sokan segítenek neki.

Neki? A tömeggyilkosnak? Az lehetetlen, hinné az européer, mivel olyan alacsony erkölcsi szint nem létezik!

De létezik. Sajnos még Európában is. A komplett BRICS paláver demonstrálta, hogy Putyin az emberiség többségét tekintve bizony szalonképes, de hogy ez még megdöbbentőbb legyen, az EU-ban is van két támogatója. Az ötmilliós Szlovákia, meg a tízmilliós Magyarország. Jó, jó, az egyik miniszterelnökét több lövéssel súlyosan megsebesítették, megértem, hogy személy szerint dühös, de a másik kis ország miniszterelnökének viselkedése nem egészen érthető.

A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a mondott ország miniszterelnöke egyszer azt találta mondani: „Az ukránok sohasem tudják legyőzni az oroszokat!”, és mivel ő mindig nyer, valamint sohasem téved, evidens, hogy meg is tesz mindent a győzelemért. Természetesen nem az ukránok, hanem a saját győzelméért, amely győzelem ezúttal az oroszokéval lenne azonos. Ebből sokaknak úgy tűnhet, Putyinékkal van, pedig az csak egy mellékszál, ő ugyanis mindig csak önmagával szövetkezik, és az ő érdekében jár annyit Moszkvába Szijjártó (árulkodni az EU tervekről?), ezért gáncsolja Orbán az EU segélyeket, ezért hablatyol állandóan a békéről, az ugyanis az ő győzelmét jelentené. Putyinét is, de az nem annyira érdekes. A béke egyben hatalmas saját dicsőség lenne, mellékelve hozzá Putyin jóindulata, amely olcsó gáz szállításokban mutatkozna meg. Az most nagyon kell, mert Paks II. még sehol, az ország kénytelen gáztüzelésű blokkokat építeni.

Saját sikeréért küzd a derék miniszterelnök, és – amilyen mázlista – még Trump is győzhet az amerikai választásokon (azok is érzelmi lények, ugyebár). Akkor az Egyesült Államok elkezd önzőzni, az EU egyedül marad az ukrán támogatást illetően, Putyin nagy győzelmet arat, és itthon máris faraghatják a nyolcméteres fehérmárvány Orbán szobrot, vállán turul, csőrében olajággal, nyakában tábla, rajta PAX felirat, a szobor talapzatán pedig kereszt. Feltétlenül kereszt. Az olyan, mint a Vörös Csillag, mindenhova kell.

Hétvégén odajárnak majd imádkozni az általános iskolások. A rózsafüzéreket hozzá a belügy biztosítja.

Képzelgés

Ahogy múlnak az évek, egyre biztosabban tudom, egyszer el kell gondolkodjak rajta, mi történt volna akkor, ha 2006-ban egy MSZP frakciótag (néhány MSZP frakciótag?) nem csempészi ki a Beszédet. A Beszéd, mint tudjuk, arra szolgált, hogy a sokkal inkább osztogatni szerető MSZP-s társaságot kemény megijesztéssel szorítsa rá arra, hogy a feltétlenül szükséges megszorításokat és a tervezett reformokat a Parlamentben megszavazza. A liberálisoknál ilyen gond nem jelentkezett, nem is mondott ott beszédet senki.

A rászorítás sikeres volt, a frakció a szükséges törvényeket és rendelkezéseket szó nélkül megszavazta, így az Orbán-Medgyessy-Járai trió hatalmas kártételeinek rendbe tétele elkezdődhetett. Ez a rendbetétel ugyanis a károk kialakulásában ártatlan Gyurcsányra maradt, persze azért mondható, hogy ő a főbűnös, mert ugye minek nyerte meg a választásokat. Így a „Gyurcsány a hibás” lényegű patrióta alaptétel gránitszilárdsága nem sérül.

A rendbetétel 2006. nyarán el is indult, a közben jelentkező egyetlen  apró probléma csak annyi, hogy Gyurcsány saját hülyeségéből kifolyólag (bízott az övéiben, és ez nagy hiba egy politikustól, akinek senkiben sem szabad bízni, pláne nem a övéiben) a Beszéd nyilvánosságra került. Ezzel megkezdődhetett a miniszterelnök, az MSZP plusz az egész ország máig tartó, rendkívül szomorú, még ma is bizonytalan végű vesszőfutása. Akit érdekel az 1996 – 2010 közötti történet, itt  meg itt, meg itt utána nézhet.

Természetesen én is ismerem a „Ha öreganyámnak áramszedője lett volna, most én lennék a villamos” jellegű gúnyolódást, mely szerint ezek a ha-val kezdődő mondatok teljesen értelmetlenek, de ennek ellenére juszt is elképzelem, hogy mi lett volna, HA.

Elvégre az Orbán stílus hatásos: ha logikátlan, ha ostobaság, ha csak kárt okoz Magyarországnak, a miniszterelnök úr akkor is dafke megcsinálja, aztán a károkat ráfogja Brüsszelre, és a magyar nép fideszes része úgy elhiszi rögtön, mint a sicc. Sőt, még ajnározza is, hogy milyen hősiesen védelmezi a „magyarokat”. Így hát, kedves polgártársaim, simán tudomásul vesszük, hogy nem ám a miniszterelnök úr önzéssel kevert ostobasága, hanem kifejezetten és név szerint Brüsszel miatt halunk éhen mindannyian (elsőnek a tanárok – a nyugdíjasok már hozzászoktak az éhezéshez).

Illetve mégse. Nem mindannyian. Lesznek kivételek, mégpedig a legmagyarabbnál is sokkal magyarabb magyarok, akikről mindenki tudja, hogy ők aztán életüket és vérüket, akár a Corvin közben is, de zabot, azt sajnos nem. A probléma folyamatosan az, hogy az életük meg a vérük most épp nem kell, a zab viszont igen, ám abból nincs egy félvékányi se, mert már rég szétosztották maguk közt. Így aztán mindig csak ígérnek. Tisztára Karinthy: „Én mindig megtartom az ígéreteimet. Ha pénzt ígérek, azt is megtartom. Magamnak.

De hagyjuk a jövőt egyelőre, elég bajuk lesz azzal a gyerekeknek meg az unokáknak, térjünk vissza a „Mi lett volna, ha?” kérdésére. Csakazértis, az angyalát!

  • Ha a Beszéd nem kerül nyilvánosságra, nem törnek ki 2006-ben zavargások. Nem sérül meg sok rendőr és tüntető.
  • Gyurcsányról nem terjed el az, hogy szemkilövető. Ehelyett arról a politikusról mondanák, hogy agyonverető, akinek a rendőrei keze között emberek halnak meg (nem a fél szemüket lövik ki, hanem meghalnak, és nem éles, harci helyzetben, hanem letartóztatás után). A gumilövedék használatát a Gyurcsány kormány nem tiltja be, mert minek.
  • Gyurcsányról nem terjed el az, hogy hazudik, mivel a nép ezt csak onnan tudja, hogy ő maga mondta. A Beszédben. Amely nem a népnek szólt, hanem a frakciónak. Amit hazugságként esetleg rá lehetne fogni: 2006 februárjában azt válaszolta egy kérdésre, hogy „A költségvetés köszöni, jól van”, viszont ezt egyrészt februárban még mondhatta, másrészt hozzátette, hogy „Ha nem lesz jól, majd teszünk valamit”, és tényleg, a választások megnyerése után 2006 nyarán tettek is, lásd megszorítások. Az, hogy Orbán hogy áll a nyilvános, a népnek mondott, illetve a nép arcába vágott hazugsággal, a Népszava Bolgár rovatában hetente olvasható. Sok-sok éve már.
  • Gyurcsányról nem terjed el, hogy nála rosszabb elképzelhetetlen, így az orbáni kétharmadoknak semmi esélye sincs.
  • A szociális népszavazás érvénytelen lesz, a vizitdíjat bevezetik, és a befolyó összeget a terv szerint az orvosok fizetésének emelésére meg egészségügyi fejlesztésére fordítják.
  • A reformok Molnár Lajos vezetésével rendben folytatódnak.
  • A befektetők a normál üzletmenet miatt nem látják úgy, hogy a kormány annyira népszerűtlen, hogy még a jó reformterveit sem tudja végrehajtani, ezért 2008-ban a világválság kedvezőbb gazdasági környezetben és helyzetben éri a magyar gazdaságot.
  • A világválság miatt Gyurcsánynak 2009-ben nem kell lemondani, a szükséges megszorításokat a nép tőle is elfogadja. A megszorítások azonban, ha kisebb hatásúak is, jelentős népszerűségvesztést is okoznak.
  • A népszerűségvesztés okán Gyurcsány és az MSZP a 2010-es választásokat elveszíti, de Orbánnak nem lesz kétharmada.
  • A MANYUP kasszát Orbán lenyúlja, de kétharmad híján új Alaptörvényről szó sem lehet, és Orbánék bevezetik ugyan a rezsicsökkentés nevű ökörséget, de a nyugdíjak svájci indexálását már nem merik megszüntetni.
  • A Közmédia, valamint a fékek és ellensúlyok fideszes pártalakulatokká való átszervezése elmarad, az a hatalmas fideszes fölény, amely Gyurcsány totális ledegradálása és az ebből kiinduló permanens gyurcsányozás révén a valóságban létezik, képzelt esetünkben nincs. Ráadásul kétharmad sincs, ezért minden komolyabb változáshoz konszenzus kellene az ellenzékkel, az meg a saját elnyomását nem szavazza meg.
  • A világválság utáni gazdasági fellendülés lassúsága miatt a FIDESZ a 2014-es választásokat elveszíti.
  • Az új kormány a rezsicsökkentést ugyan meghagyja, de sávossá teszi, hogy ne azok kapják a legtöbb támogatást, akik a legtöbbet fogyasztanak – azaz a leggazdagabbak. Az EU pénzeket a lakások hőszigetelés kiépítésének támogatására fordítja, így az ottlakók rezsicsökkentés nélkül is jóval kevesebbet fizetnek az energiáért.
  • A migránsválságot az új kormány az EU-val karöltve igyekszik megoldani. Falat nem épít, helyette a szokásos módon kezeli az érkezőket, akik a befogadási irat birtokában úgyis azonnal elhagyják az országot, és tovább mennek Nyugatra. Így ugyanannyi migráns lenne nálunk ebben az esetben is, mint amennyi jelenleg ténylegesen van.
  • Az új kormány sokkal inkább a szociális támogatásokat fokozza, a sport jóval kevesebb létesítményhez, a miniszterelnök rokonai, barátai és üzletfelei pedig jóval kevesebb EU pénzből finanszírozott állami megrendeléshez jutnak, ráadásul lényegesen értelmesebb és az EU szabályoknak megfelelő célok vannak kitűzve, ezért az EU-nak semmiféle kifogása nincs, a pénzek rendben érkeznek, a gazdaság a világgazdasági fellendülés és az EU támogatás révén jól működik.
  • Az új kormány lényegesen többet, azaz GDP arányosan az EU átlagnak megfelelő összeget fordít oktatásra meg egészségügyre, mivel nem munkaalapú, hanem tudásalapú társadalmat épít.
  • A fenti okokból a 2018-as választásokon a FIDESZ ismét veszít, hiába próbál rettenetes katasztrófát vizionálni a migránshelyzetből.
  • Az új kormány az EU-val szövetséges politikát folytat, azaz kompromisszumokra törekszik, nem próbál ún. „magyar érdeket” védeni, amely jelenleg azonos azzal, hogy „Orbán azt csinálhat, amit akar”, és itthon jól eladható a kevésbé tájékozott és keveset gondolkodó tömegeknek. Ezért a támogatásunkkal semmi gond, és Magyarország megbecsült tagja az EU-nak (jelenleg sajnos nem annyira).
  • Az új kormány a COVID járványt a jóval kisebb kontraszelekció miatt lényegesen jobban kezeli, mint ahogy ez ténylegesen történt. Lásd tesztek, oltások, lélegeztetőgépek beszerzése, elkésett rendeletek meg intézkedések.

Tovább nem érdemes képzelegni. Aki arra kíváncsi, hogy az ellenzék azóta mit csinált volna másképp, az ellenzéki programokban megtalálhatja. Persze csak az óellenzéki programokban, ezért

nagy kár, hogy a magyar népnek értelmisége gondos vezetésével sikerült a teljes óellenzéket elsöpörni, és az összes szavazójukat átirányítani az újellenzékhez, amelyik jelenleg programírás helyett lavírozással foglalkozik.

Ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit. Csak nehogy baj legyen. Handabandában viszont már felzárkózott Orbánékhoz. Az is valami.

Jelenleg itt tartunk. Azaz nem tartunk sehol. Illetve annál egy kicsivel (nagyon) lejjebb. Nagy grat minden közreműködőnek.

Érdekes lett volna, ha a teljes magyar értelmiség 2006-ben nem csatlakozik a FIDESZ-hez lelkesen, hanem rájön a beszéd lényegére, elmagyarázza a népnek, és akkor a történetünk kicsit jobban hasonlítana ahhoz, amit itt összefantáziáltam, és kevésbé a ténylegesen történtekhez. De nem így történt. (Szerintem) kár.

Nemzeti Konzultáció

Mit kíván a magyar nemzet?” Ez látható az ezernyolcszáznegyvennyolcas 12 pont elején vastag betűvel szedve. A 12 pontot a reformer politikusok (Ellenzéki Kör) állították össze, így lett az akkori tüntetők egyik fegyvere a Nemzeti Dal mellett.

A megfogalmazók nem konzultáltak a nemzettel, sőt a nemzet meg sem választotta őket, mégis azt érezték, úgy helyes, ha a nemzet nevében beszélnek, mert a nemzet tagjai között nagyon kevés a politikai szakember, aki az összes információ birtokában, azokat megfelelő IQ szinten értékelve és mérlegelve hozná meg döntését. Ezért ezt a feladatot ők, mint önkinevezett lángoszlopok (Petőfi: A XIX. század költői) a nemzettől átveszik, mert szerintük úgy lesz a legjobb mindenkinek.

Ma már persze más a módi. Magyarország nem osztrák gyarmat, hanem önálló autokrá… köztársaság, sőt erős szövetségi rendszerek tagja, és nem egy külföldi császár egzecíroztatja, hanem a nép gondos mérlegelés után saját maga választja ki azt a csapatot, amelyik őt majd egzecíroztatni fogja. Ez a rendszer, az ún. demokrácia belátja azt, hogy a népre az uralmat ugyan igen, de konkrét feladatokat nem lehet bízni, emiatt van szükség a hozzáértőkre.

A modern demokráciák hozzáértőit tekintve mondható, hogy nem kell nekik hozzáérteni. Korántsem. Bőven elég, ha elhitetik a néppel, hogy hozzáértenek.

Holott a legtöbb esetben nem. Egy kicsit se. Ezen úgy lehet segíteni, hogy a hozzáértők megfelelő tanácsadó csapattal veszik körbe magukat, akik viszont velük ellentétben tényleg szakemberek, s a haza fényre derül. Sajnos ez tévedés, a haza nem derül fényre, ugyanis a fentebb említett hozzáértők (ún. politikusok) között sok az annyira hülye, hogy maga sem veszi észre, azaz tényleg hozzáértőnek hiszi magát, akinek nem kell tanácsadó, a másik negatív eset pedig, hogy a nép által megválasztott hozzáértő nem szakembereket alkalmaz tanácsadónak, hanem a haverjait, rokonait, satöbbi. A végeredményt mindenki elképzelheti. Ha szegényes a fantáziája, akkor körülnézhet nálunk. Az is elég.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a hozzáértők, azaz a politikusok nem csak önzetlenül akarják ám az országot vezetni a minden határon túli jólétbe meg boldogságba, hanem vannak saját céljaik. Az egyik ilyen a dicsőség, a másik a pénz, de leginkább mind a kettő. Ebből következően egyrészt néha maguk felé hajlik a kezük, másrészt olyanokat is megtesznek, ami nem az országnak használ, hanem a saját vágyaikat elégítik ki velük. Lásd pl. békemissziózás, ami sokat ártott az ország megítélésének, és most csodálkozik a főmisszionárius, vajon miért nem szeretnek minket ezek a brüsszokrata szemetek?

A következő gond, hogy mivel a politikusok egymással küzdenek a hatalomért, nem csak az hatásos érv az egyik csapat mellett, hogy ők jók, hanem az a technika is működik, hogy a konkurens csapat rossz. Sőt, pocsék. Főleg erkölcsileg. Minél rosszabb színben sikerül feltüntetni az ellenfelet, annál jobb a karaktergyilkos csapatnak. Ebből adódnak az olyan ügyek, mint a Simon Gábor féle, amely tíz éve folyik, vagy Czeglédy Csaba ügye, amely már hét éve bosszantja a közvéleményt, mert szegény nyomozó ügyészek képtelenek találni valamit, hogy végre elítélhessék őket. Legalább elsőfokon. Miután a nép ezekből már nem emlékszik egyikre sem, ezért kell a kilenc évre kinevezett, és nagyon jól megfizetett, azaz teljesen pártatlan főügyész segítségével olyan új ügyeket kre… akarom mondani, találni. Ügyeket kreálva és állandóan hajtogatva meg lehet nyerni a 2022-es választást. Utána folyhat tovább a végtelen vakaródzás a bíróságokon akárhány évig is, mert az már senkit sem érdekel. Maximum az ügybe kevert áldozatokat, akiknek ebben tönkremegy a teljes életük. Vagy itt van Tátrai meg Császy, akik azért kerültek börtönbe, mert az ő három szakértőjük szerint a Velencei tavi susnyás ötször ér többet, mint a Budapest melletti almás, viszont a bíróság a Polt féle ügyészség által hozott negyedik szakértőnek hitt, aki szerint huszonötször. Ki hitte volna, ugyebár?

A demokrácia további hibája, hogy a nép megvesztegethető. Ilyen például a tíz éves ellopása után váratlanul kiosztott 13. havi nyugdíj (lásd itt), mégpedig zsíros hazugságokkal sűrűn telehintve, hiszen a nép nem csak megvesztegethető, de át is verhető, lévén hogy sem a képességei, sem a felkészültsége nem elegendő ahhoz, hogy rájöjjön a turpisságra.

Na persze, a magyar értelmiségi lángoszlopoknak az lenne a feladata, hogy ezt elmagyarázva a népet jó útra tereljék, de a feladatot nem teljesítik, mert az egyik rész le van fizetve, a másik rész meg rejtélyes okból lapít. Illetve hát az ok korántsem rejtély. Magam is írtam róla sokszor, de nem akarok a témára visszatérni, mert csak begorombul az ember, mint ahogy akkor is, ha valamelyik szerencsétlen immár kétszázezredszer írja le, hogy „azért van mindez, mert az ellenzéki pártok összefogás helyett marakodnak.” Sajnos fogalmuk sincsen róla, hogy a demokrácia lényege a marakodás, mert ha az nincs, biztosra vehető, hogy ott alá- és fölérendeltség van. Azaz a vita utáni megállapodás helyett autokrácia meg diktátum. Sőt, szuverénkedés.

A Nemzeti Konzultáció vizsgálatához a következő adatokból lehet kiindulni:

  • Eddig 12 Nemzeti Konzultációt szervezett a kormány. A részletes műsor itt található.
  • A visszaküldött válaszok száma a 12 alkalmat tekintve rendre: 200.000; 920.000; 1.000.000; 700.000; 1.000.000; 100.000; 2.400.000; 1.300.000 1.700.000; 528.000; 1.400.000; 1.500.000.

A levonható következtetések:

  • Ha egy kormány Nemzeti Konzultációt indít, és azzal nem a népet akarja hülyíteni, akkor ezzel azt jelzi, fogalma sincs, hogy az országnak mi lenne jó. Mondja meg helyette a nép. Ez viszont igencsak rossz fényt vet a kormányra, hiszen a nép abban a hiszemben választotta meg e regnálókat, hogy ők majd tudni fogják, amit ő nem tud.
  • Ha egy kormány a visszaküldött kérdőívek számából látja, hogy ezeket a Nemzeti Konzultációkat még a saját, kb. 2,7 milliós szavazótábora sem veszi komolyan, hiszen a számukat a válaszok száma csak egyszer közelítette meg, akkor abbahagyja a Nemzeti Konzultációk erőltetését, kivéve, ha ezekkel a népet akarja hülyíteni.
  • Mivel a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy a kormány nem akarja magát ostobának beállítani sem azzal, hogy nem tudja, mit kell tenni, sem azzal, hogy nem vette észre, a visszaküldött kérdőívek összessége nem az emberek, hanem saját leghívebb szavazóinak a véleménye, ami amúgy is közismert, mondható, hogy a Nemzeti Konzultációk egyértelműen a néphülyítés eszközei. A sok egyéb néphülyítő eszköz mellett.

A Nemzeti Konzultációk technikája rendkívül egyszerű. Három részből áll, úgymint Témafelvetés, Magyarázat és végül a Kérdés.  Példa:

  • Témafelvetés: „Brüsszel azt akarja, hogy az EU összes polgára keressen egy társat, akivel minden felkelés után leakasztanak egymásnak egy-egy nagy pofont (hithűeknek: saller), melyeket reggelente a rendőrségre beküldött rövid videóval igazolhatnak. Magyarország kormánya ezt a törekvést ellenzi.”
  • Magyarázat (a „Honnan veszitek ezt a hülyeséget?” kérdésre): „Iliana Ivanova EU oktatási biztos egyszer látott egy Bud Spencer – Terence Hill filmet, és ahelyett, hogy felháborodott volna, dokumentáltan (videó!) röhögcsélt rajta. Rö-hög-csélt! Ebből egyértelmű, hogy mik az EU bürokraták szándékai.
  • Kérdés: „Ezt akarjátok, hülyék?” illetve bocs: „Egyetért ön ezzel? Igen ⃝ Nem ⃝

A fentiek alapján egyértelmű, hogy a Nemzeti Konzultáció se nem nemzeti, se nem konzultáció, mivel egyrészt a nemzet elhanyagolható része nyilvánítja ki a véleményét, másrészt csak olyan kérdésekről konzultál a kormány, amelyek esetében a válasz halálbiztosan az, amit ő akar.

De azért ez gyönyörű dolog. A kormány a véleményemet kéri. Az enyémet! Amelyet más soha! A Gyurcsány bezzeg nem csinált ilyet, még azt a pár milliárdot is sajnálta rá (2010 – 2022 között összesen 50 milliárd HUF), helyette inkább megemelte a családi pótlékot. Még szerencse, hogy az Orbán miniszterelnök úr nem ilyen. Áldja meg a Jóisten érte!

Mi lenne velünk nélküle?

Orbániáda

Azt mondja az Orbán Viktor, hogy:

„Az olasz és a magyar két szabadságharcos nép, amely sohasem adja meg magát, sohasem adja fel a szabadságát, és sohasem engedi át az országát idegeneknek.”

Eltekintve attól, hogy ezt a törökök, az osztrákok meg az oroszok, illetve hát a volt Szovjetunió volt népei másképp tudják, szükséges megjegyeznünk, hogy például a Gyurcsány nevű sose mondott ilyet. Az az ember valahogy képtelen a fényes múltból erőt és ihletet meríteni, nem érdekli a régi dicsőség, állandóan valami élhető, demokratikus, európéer országról beszél, melyet az igaz magyarok nem tudnak hová tenni. Bezzeg a régi hősi évek, mikor elmentünk Nyugatra szabadságharcolni egy kicsit, lenyilaztuk a kolostorok meg a falvak döbbenten bámuló lakóit, és hazahoztuk a zsákmányt. Az igen! Az már dicsőség! Semmi kompromisszum, amely a szuverénségünket korlátozza. Putyin is tőlünk tanulta a szerzést, bamba libsibolsik! Elvenni, ami kell, mert az jár nekünk!

Igaz, hogy ezt magyaros szuverénkedést az akkori Brüsszel egyre rosszabb szemmel nézte, és mikor végleg megunta, 933-ban Merseburgnál, majd 955-ben Augsburgnál kissé (nagyon) megtépázta a magyar dicsőséget, és úgy elkente a pofánkat, hogy jobban se kell. Ebből jött rá Géza meg Vajk, hogy Európában európaiként kell élned, nincs mese. Orbán és Gyurcsány között az a különbség, hogy az utóbbinak így természetes, de az előbbi ezt a követelményt még nem vette észre. Vagy nem fogadja el. Melyik rosszabb, lehet dönteni. Mindkét kérdésben is.

Na jó, persze hogy gyönyörű a múlt hullámain való ringatózás, mert ott ülve a parton és várva a nagy hajót unalmas ám, nagyon. Egy kis hősi felbuzdulással az idő gyorsítható, ily módon relatíve hamarabbra várhatjuk a bárkát, amely az éji homályból érkezik, és a régi dicsőséget, az új Messiást, na meg a használt zsilettpengéket hozza. Ezekre a kárpát-medencei Passzívlandnak múlhatatlan szüksége van, mert csak úgy magától nem jut semmire (mint halljuk, minket már a románok is!).

Itt várunk hát lélegzetvisszafojtva, ha pedig minden megérkezett, egyértelműen kiderül, hogy tényleg nem a mi dolgunk bármit csinálni! Az a mások feladata. Gürizzen az ellenzék, ha győzni akar! Például tegyen úgy, mint Gyújtó Hang, aki járja az országot, és elmondja mindazt, amit az óellenzék már időtlen idők óta hajtogat, csak nekik nem hiszi el senki. Gyújtó Hangnak is csak az ellenzék volt szavazói, viszont ők ma már mindannyian.

„Orbán Viktor emlékeztetett arra, hogy Magyarország 14 éve sikeresen harcol a nemzetközi baloldal ellen. A magyarok küldetése, hogy bebizonyítsák, a baloldal legyőzhető. – Mi ötször legyőztük őket – jelentette ki.”

És négyszer vesztett, de hagyjuk ez. Úgysem érdekes. Az Egyesült Államokban a republikánusok 24-szer győztek, és 18-szor vesztettek, de ezt nem számolgatja senki.

Egyébként az öt fideszes győzelemből az utóbbi négy egyetlen embernek köszönhető, aki MSZP tag volt egykoron. 2006. Őszöd. Frakcióülés. Úgy beszélik, ma már nem az, de így is igencsak jól megy neki. Az is lehet, hogy valaki vagy valakik segítették a frakcióból, így aztán Orbán Viktor az ő jóvoltukból kapott négyszer diktátori felhatalmazást. Azaz kétharmadot.

Ez a magyarok küldetése.” A magyaroké. Aha. Tehát Orbán szerint a baloldaliak nem magyarok, hiszen őket kell legyőzni a magyaroknak. Ezt a baloldaliak eddig is tudták, de így áperte kimondva azért hatásosabb. Ebből következően ők nem hazafiak, mivel a magyarok közül kipaterolva sehonnai, bitang ember lett belőlük, kinek drágább rongy élete, satöbbi. Hát kellett ez nekik, tessen mondani? Ahelyett, hogy normális hetero, keresztény, patriarcha, minden szegényt, nyomorultat, haszontalant és gyengét az árokparton hagyó, vagy inkább az árokba rugdosó, virtigli jobboldali lett volna belőlük, a magyaroktól elfajzott, baloldali nézeteket vallanak, sőt képesek azt az aljanépet megsajnálni, és adni nekik némi pénzt a közösből! Azoknak, akiknek még egy nyomorult jachtjuk sincs valami menőbb kikötőben, így aztán mindegyik annyit is ér. Az igazi jobboldali szerint viszont a semmit sem érőknek nem jár pénz! Egy vas se! A jachtosoknak viszont igen. Annál több, minél nagyobb a jacht.

Az sajnos tévedés, hogy Magyarország 14 éve sikeresen harcol a nemzetközi baloldal ellen, a miniszterelnök úr nyilván nem nemzetközit, hanem magyarországit akart mondani (magyart ugyebár a baloldalra nem mondhat), mert az itteni baloldal elleni harca valóban nagyon sikeres. A nemzetközi baloldalt viszont elég kevéssé érdekli, hogy a 400 milliós Európában egy 10 milliós ország ugribugri miniszterelnöke ki ellen küzd, hol és hogyan (néha például a folyosón a kávéval), mert nemhogy a nemzetközi, de még az európai baloldal sikere is teljesen független Orbán handabandázásától. Ő tehát csak a komplett EU ellen küzdhet, mégpedig egyetlen módszerrel. Otthagyhatja őket (velünk együtt sajnos), ahogyan otthagyta a Néppártot is.

„Orbán kiemelte, Magyarország nem engedi be az illegális migránsokat, megvédi a határokat. Nem engedjük, hogy megváltoztassák a kultúránkat, Magyarország a mi otthonunk és otthon akarjuk benne érezni magunkat.”

Ez viszont talált. Jellegzetes példája a „Vak tyúk is talál szemet” mondásnak, mivel nem praktikus (= észszerű) oka volt Orbán negatív hozzáállásának a migránsokhoz, hanem érzelmi (= rühellési) ok. De bejött neki. Ebben az ellenzék, ahogy szokta, nem követte, pedig kellett volna. Sajnos nagyon is.

Orbán kijelentette: az európai baloldal mindent elrontott, a brüsszeli bürokraták nem az európaiak érdekét szolgálják, hanem a sajátjukat. Ha ez így megy tovább, arra rámegy az Európai Unió. Brüsszelből nem kivonulni kell, hanem bevonulni; Brüsszelt vissza kell venni a bürokratáktól, és oda kell adni az európai embereknek.”

A nagy király, aki külföldön háborúzik, miközben otthon éhen halnak az emberek. Igaz, nem mindenki. A gond a kiválasztással van, mert az az ingyenélő, kontraszelektált fideszes gárda marad életben, amelytől önálló gazdasági siker nem várható, hiszen nagy részük a közpénzből fenntartott állami bürokráciában dolgozik (nem ingyen, de nem ám! – Magyarország az EU legdrágábban működő állama), akik meg gazdasági birodalmakat építenek, azok sem maguktól lettek jelentős NER oligarchák, mert állami támogatás és megrendelések nélkül a birodalmak úgy omlanának össze, mint a kártyavár.

A fentiekből látható, hogy Orbán Magyarországot sajnos már kinőtte. Nagyobb a távlat, világmegmentés a cél. Kit érdekel ez a pimf 93.000 négyzetkilométer, mikor az UFÓ-k már itt vannak a földön libsibolsinak álcázva magukat, és a konzervatívság tovább élése a tét. Na meg a szuverenitás. Orbán nem csapatjátékos, nem a támadásépítés és a gólpassz embere, hanem a sztár, aki korlátozás nélkül azt csinál, amit akar, és mindenki azért van itt a Földön, hogy kiszolgálja őt. Ibrahimovics volt ilyen, bár azzal a jelentős különbséggel, hogy ő tudott focizni is. Orbán viszont…, és Magyarországon kívül nemhogy miniszterelnök, de még huszonhatodik alabárdos sem lehetne, ahogy ez mindig kiderül, mikor átlépi a határt. A külföldnek csak azért van rá szüksége, már ha van egyáltalán, mert egy olyan ország miniszterelnöke, amelyik az EU és a NATO tagja, és ez egyes országoknak hasznos lehet. Ebből szűri le ő azt a téves következtetést, hogy partnere akárkinek, holott nem partner, hanem eszköz, ami adott célra kihasználható. Például okostele… illetve az azért túlzás. Mondjunk helyette talán telefont… vagy még inkább… megvan! Szikratávíró!

Az így jellemzésül sokkal jobban megfelel. És kinek kell manapság itthon okostelefon helyett egy szikratávíró? 2,5 millió választónak, ami sajnos elég a győzelemhez.

Hajrá Magyarország? Hajrá magyarok?

Felsőoktatás

„Most ki kell mondanunk világosan és egyértelműen, hogy Brüsszelnek azokkal az egyetemekkel van baja, amelyek nagyon rövid, nagyon rapid módon komoly versenytársaivá kezdtek válni a nyugati egyetemeknek” mondotta Pósán László keddi felszólalásában a Parlamentben.

A fideszes országgyűlési képviselőt nem zavarta meg, hogy a kormány pár napja nyújtotta be azt a törvénymódosítást, amelytől azt reméli, újra részt vehetnek az alapítványi fenntartású egyetemek hallgatói és dolgozói az Erasmus- és a Horizont+ programokban.

Szinte látom, ahogy sóhajtozva és lemondóan csomagolnak a Harvardon, mert Brüsszel telefonált, hogy nem tudja visszatartani a magyar oktatási rakétákat, amelyek alapítványi kézben vállról indítva hamarosan elsöprik őket Oxforddal meg Cambridge-dzsel együtt, hogy a MIT-et már meg se említsem.

A fenti megnyilatkozás alapján kíváncsi lettem, ki az, aki ilyeneket képes mondani. Hát, kérem szépen, ő egy egyetemi tanár, a teuton lovagrend nagy szakértője, így aztán nem írhatom azt, ami erről a szövegről azonnal eszembe jut, mármint hogy bizonyos szint alatti IQ-val bírók ne nyilatkozzanak bizonyos IQ szint fölötti létesítményekről, mert abból csak baj lesz. Neki tehát szabad nyilatkozni. Hogy mi lett belőle, az már egy másik kérdés.

Ha megnézzük a magyar egyetemeknek a teljes világlistán való értékelését a honlapon, ott kilenc magyar egyetemet találunk, de az utolsó egy kakukktojás, mert (adat híján?) nincs értékelve. Azt, hogy mennyire „rapid módon” sikerült elérniük a helyezést, amellyel „komoly vetélytársaivá kezdtek válni a nyugati egyetemeknek”, azt nem tudom, mert lusta voltam halálra kutakodni magam az előző évek listáinak megtalálása érdekében, ezért csak a jelenlegi állapotot írom ide. A 8 db, értékelt magyar egyetem jelenlegi helyezései a világlistán:

485, 590, 796, 902, 1291, 1321, 1842, 2128.

Átlag: 1169

Érdekességképpen megemlíthető, hogy az első (ELTE) és a hatodik (BMGE) nem alapítványi rendszerben üzemel.

Első összehasonlításképpen ugyanezen a listán megnéztem egy hasonló helyzetben lévő országét, mégpedig a csehekét. Náluk nem 9, hanem 17 egyetem van felsorolva, és az utolsó náluk sem értékelt. A 16 értékelt egyetem helyezése a világlistán:

253, 612, 671, 789, 888, 962, 1021, 1215, 1383, 1494, 1571, 1609, 1824, 1865, 1934, 2144.

Az első nyolc átlaga: 801 (mintha nem állnának annyira csehül)

A nyugati egyetemekkel való összehasonlításhoz természetesen Belgiumot vettem figyelembe, hiszen a bürokraták által fojtogatott Brüsszel annak az átkozott, migránsok tömkelegével elárasztott fertőnek a fővárosa, és ezen országos fertő lakosságszáma nagyjából megegyezik Magyarországéval (11,8 millió). Náluk a hasonló világlistán 11 egyetem szerepel, és mind értékelt, mégpedig a következő helyezésekkel:

48, 109, 201, 213, 260, 306, 681, 761, 935, 1386, 1601

Az első 8 helyezési átlaga: 322

Hogy ezt hogyan fenyegetik az egyáltalán értékelt magyar egyetemek, amelyek átlaga 1169 (3,63-szoros), arról sajnos fogalmam sincs. A Belgium utáni legbrüsszelitább holland (15 értékelt egyetem; helyezések 35, 45, 56, stb.), német (77 értékelt egyetem; helyezések 48, 53, 55, stb.) és francia (86 értékelt egyetem; helyezések 43, 56, 76) adatokat már nem is vettem számításba, bőven elég szerintem Belgium.

Az elhangzott mondatokat olvasva persze megérti az ember, hogy a FIDESZ esetében még egy egyetemi tanárnak is folyton hazudnia kell az újbóli 2/3 érdekében, de szerintem túl sokan vállalják értelmiségi kinézetük ellenére is. Ennél azért többet vártam volna a minden pozitív tulajdonságot illetően világlistás első helyezett magyaroktól (utóbbi Orbán Viktor szíves közélése). Persze a „nagyotmondás” mindig legfölülről indul, és lépésekben halad a szomorúan röhejes végkifejlet felé.

  1. lépés

2023 július; Orbán Viktor: „Van egy óriási egyetemfejlesztésünk. 2010-ben egyetlen magyar egyetem sem volt a világ első 5 százalékában; a tavalyi évben pedig már volt 11 ilyen magyar egyetem”.

Mivel 2010-ben az első helyezett ELTE a 401 – 450 helyen tartózkodott és Orbán szerint nem volt benne az első 5 százalékban, akkor a világ egyetemeinek a száma 2010-ben max 400/0,05 = 8000 db volt. 2022-t illetően csak 8 magyar egyetemet találtam a listán, és abból az utolsó a 801 – 1000 helyezést érte el. Ennek alapján, valamint figyelembe véve azt, hogy benne volt az első 5 %-ban, a világ egyetemeinek száma 1000/0,05 = 20.000 db. 12 év alatt a világ egyetemeinek száma tehát két és félszeresére nőtt. Piszkosul megy a világ előre, ecsémuram! Vagy Orbánnak nincs fogalma arról, hogy miket beszél? Óriási egyetemfejlesztés? Nóóóórmális, Margit?

  1. lépés

2024 szeptember; Varga-Bajusz Veronika államtitkár:

„Öt éve 7, három éve 9, idén már 12 hazai egyetem szerepel a világ egyetemeinek legjobb 5 százalékában, 3 pedig a top 2 százalékban, és egy egyetem a legjobb egy százalékban van”

A fentebb közölt listán a magyar egyetemek körében az ELTE vezet, lévén a 485. Ha az ELTE a legjobb 1 %-ban van, akkor a világ egyetemeinek száma minimum 485/0,01 = 48.500. Azta! Még több egyetem. Országonként átlagban > 200 db. Ez már döfi, nem igaz?

De azért a mi fejlődésünk is káprázatos! Nem csoda, hogy Pósán ebben az üstökös szerű egyetemi kiugrásban látja az Erasmus és a Horizon+ programokból az EU által való részbeni kiakolbólintásukat, mert nagyon megijedtek szegények, hogy hát mi lesz a Sorbonne-nal, meg a Humboldttal.

A fenti eszmefuttatással az a baj, hogy még igaz is lehet, és Magyarországot tényleg ilyen képességű alakok vezetik. Egyébként az EU csak az alapítványi működésbe parancsolt egyetemeket zárta ki, lévén, hogy alapítványoknál az áttéréskor nem volt kötelező a közbeszerzés, és a pénzügyeket nem az egyetemi szenátus, hanem a kuratórium intézi hatalmas korrupciós lehetőséggel, plusz zsíros állást biztosítva az ő kutyájuk kölykeinek, azaz a megszorult fideszeseknek. Az alapítványi átszervezésben az is a jó, hogy az áttért egyetemek az éves elszámolás helyett ötévesbe kerültek, a kiosztott éves pénz minimum megháromszorozódott, ráadásul a kuratóriumok teljesen szabad kezet kaptak a pénzköltésben.

Én azon csodálkoztam volna, hogy ha ezt az EU hagyja. Nem is hagyta, ráadásul pénzt sem ad, és most a hoppon maradt tolvajok szidják teljes erővel, hogy az áldozat így kiszúrt velük, és nem tudják meglopni. Hát mi dolog az, kérem ennyire ellenállni? Szemetek!

A tolvajok mindeközben mondvacsinált okokról fantáziálnak, gondosan kihasználva azt, hogy a magyar nép ugyan mindenben a legjobb, de a matekban azért nem annyira.

Érdekesség még, hogy a magyar lista első (Eötvös Loránd Tudományegyetem) és hatodik helyezettje (Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetem) eddig ellenállt, és a szenátusok nem hagyták, hogy a nyakukra ültessenek egy szedett-vedett kuratóriumot, amelyben egy csomó kontraszelektált, a tudományt tekintve fokozottan oktondi, pénzéhes, és egyetlen jótulajdonságát tekintve valakinek a valakije fog „irányítani”. De szerintem már nem sokáig tudnak ellenállni. Vannak ugyanis finkelsteines, habonyos és/vagy simicskás módszerek…

Magyarország előre megy nem hátra! Amíg el nem értük a zsákutca végét.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK