Kezdőlap Itthon Oldal 497

Itthon

Ne hátra nézzünk, csak előre!

A napokban egyértelműsítették: a változás szövetsége – az MSZP, a Párbeszéd és a Liberálisok – közösen kívánnak a következő négy évben politizálni. Budapesten kiderült, a választók talán még egy ennél is szélesebb összefogást várták volna el a politikusoktól, és bizonyos fokig csalódással nyugtázták, hogy a széthúzás miatt elveszített mandátumokkal, a Fidesz kétharmadával kellett fizetni. Horváth Csaba, a fővárosi önkormányzat szocialista képviselő-csoportjának vezetője azt mondja, nem a sebeket kell nyalogatni, már a jövő évi helyhatósági választásokra kell készülni.

Ismét meglepte a nyilvánosságot: előválasztást javasol a VIII. és a XV. kerületi polgármesterek személyének kiválasztására.

Abból indultam ki, hogy Budapest nagyon jól teljesített az országgyűlési választáson, de ha tényleg csak egy-egy ellenzéki jelölt állt volna fel a Fidesz jelöltjeivel szemben, akkor akár mind a tizennyolc mandátumot meg lehetett volna nyerni. De ha „szűken” nézzük, akkor amennyiben öt körzetben még egy párt csatlakozott volna az együttműködéshez, tizenhét parlamenti helyet biztosan szerezhettünk volna, és máris nincs kétharmad, elhárul a veszélye annak, hogy a kormánypártok megszüntethessék a fővárosi önkormányzatot…

Orbán Viktor azt nyilatkozta, ez esze ágában sincs a kormánynak.

Ismerjük a miniszterelnököt, nem arra kell figyelni, mit mond, csak arra, amit cselekszik. De legyünk megengedőek: lehet, hogy az önkormányzatot, mint „olyat”, nem bántják, de attól még

a kormány nevezheti ki a főpolgármestert, vagy az élére odaállíthat egy államtitkári rangú „helytartót”.

Netán annyira megnyirbálják a jogköröket, az anyagi forrásokat, amivel az önkormányzatiság jelentősége gyakorlatilag megszűnik. Minden arról szól, hogyan lehet a lehető legtávolabbra vinni az emberektől a mindennapi életükkel kapcsolatos döntések lehetőségét. De ne hátra nézzünk, hanem előre. Azon dolgozzunk, hogy megtaláljuk a kerületek vagy a fővárosi önkormányzat élére a legalkalmasabb vezetőket.

Erre szolgálna az előválasztás?

Az ötlet persze nem új, nem én találtam fel a spanyolviaszt. Már 2014-ben, az országgyűlési választások idején egy-egy kisebb körben próbálkoztunk így a megfelelő személyek kiválasztásával. Akkor támogató aláírásokat gyűjtöttünk a jelöltek mellett.

Az eredmény?

Fél siker. Az ellenzéki pártok egy része akkor nem támogatta teljes szívvel ezt a kezdeményezést. Még abban az évben aztán az önkormányzati választással kapcsolatos hivatalos tárgyalásokon is felvetettem, de a partnereink lesöpörték az asztalról, mondván, kevés hozzá az idő.

Ha akkor másként döntünk, nem futottunk volna bele például a sikertelen Falus-projektbe sem.

Az eredménye az lett, hogy a Fidesz Budapesten is jócskán túlnyerte magát.

Jogilag kilencven nap áll rendelkezésre a XV. és a VIII. kerületben a polgármesterjelöltek kiválasztására. Megér ez egy újabb kísérletet?

Főpróbának feltétlenül. Ezért június közepéig akár meg is rendezhetnénk az előválasztást.

Ezúttal támogatnák az ellenzéki pártok is?

Még csak a tárgyalások elején tartunk, de nagyon bízom abban, hogy még elég elevenek mindenkiben a vereség emlékei. Abban is bízom, hogy minden párt megértette, hogy a korábbinál szorosabb összefogással, vagy éppen az előválasztással, 2014-ben is nemcsak több polgármesteri posztot, hanem képviselői és bizottsági helyeket is szerezhettünk volna. Ideje belátni,

azzal nem jutunk sehova, ha mindenki ragaszkodik a kedvenc „lovához”,

és csak arra hajlandó fogadni. Ha azt gondolja, hogy az ő jelöltje az egyetlen, aki meg tudja szólítani a kerület, vagy a főváros lakóit. Ha így futunk neki 2019-nek is, akkor két eset van: vagy minden választópolgár elmegy az urnákhoz és ott eldönti maga, kire voksol, vagy egy próbaválasztással megkönnyítjük a dolgát, és legesélyesebbet juttatjuk győztes pozícióba.

Gondolom, valamiféle forgatókönyvvel is készült a javaslatot megtámogatni.

Arra kérnénk minden szavazópolgárt, hogy mielőtt részt venne az előválasztáson, tegyen egy értéknyilatkozatot, amelyben egyértelműen állást foglal az ellenzék elképzelései és az orbáni politika elutasítása mellett.

Ezzel a trolloknak eleve a kedvét lehetne szegni,

hogy „belepiszkáljanak” a folyamatba.

Igénybe vennék az internetet is?

Semmiképpen. Nincs olyan szoftver, amit nem lehet meghekkelni. Ebben a folyamatban csak személyesen lehetne részt venni. Élő, hús-vér emberek kezébe tennénk a döntést. Elmennének, regisztrálnának, aláírnák a nyilatkozatot, amiben olyan dolgok mellett kellene állást foglalni, ami egy fideszes számára kínos lenne.

Ahogy most láttuk, a választást is meg lehet „buherálni”, egy előválasztást miért ne lehetne?

Ebbe is bele lehetne kotnyeleskedni, de nem biztos, hogy ennyire „érdeklődne” a dolog iránt a kormányzat. Amúgy, ha nagyon sokan vállalnák a részvételt, néhány száz fideszes bajkeverő sem tudna komoly zavart okozni. A kétmillió budapestiből 1 millió 350 ezer embernek van szavazati joga. Ha budapesti szinten 100 ezer ember veszi a fáradtságot voksolni, abból már meglehetős biztonsággal lehet következtetni az alkalmas jelöltek személyére. És még valami:

ha a kampányt már előre lefolytatjuk, a választásra sokkal „csendesebb” körülmények között kerülne sor,

nem kellene a pártoknak az utolsó pillanatig veszekedni, ki lépjen vissza és ki nem.

A mostani választás tapasztalatai alapján feltételezi a jelenlegi pártokról ezt az önmegtartóztatást?

Ennyi elveszített választással a hátunk mögött nem megérteni ezt, gazemberség volna minden politikustól. E nélkül a szisztéma nélkül én ma nem látok egyetlen olyan módszert sem, ami transzparens, és ami segíti a választók eligazodását. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen előválasztásban nem minden pártnak érdeke részt venni, de kíváncsi volnék arra a politikai formációra, amely a mostani, április 8-i botrányos leszerepelés után fel meri vállalni a távolmaradását, mondván, neki ne mondja meg senki, kit indítson valamelyik önkormányzati tisztségért. Ha ezt tenné, a választó egészen biztosan megbüntetné érte.

Szocialista képviselők a Fővárosi Közgyűlés ülésén a Városháza dísztermében
MTI Fotó: Balogh Zoltán

Hol tart az előválasztással kapcsolatos koordináció?

Az elején. Már beszélgettünk erről, túl vagyunk a puhatolódzáson, a javaslatot a lebonyolítás részleteivel a jövő héten készülünk elküldeni minden érintettnek. Most csak két – nagyon fontos – körzetről van szó, a csatlakozással senki nem veszíthet semmit.

A főpróbát egy év múlva követheti az „előadás”,

addig még az esetleges hibák kiküszöbölésére is volna mód. De azért biztosan akadnak még, akik úgy gondolják, fontosabb döntések születhetnek a sötét szobákban vagy a benzinkutaknál sustorogva, mint nyíltan, megméretődve. Be kellene látni, ha az „automatába” ugyanazt a rossz érmét próbáljuk bedobni 2019-ben és 2022-ben is, amelyet már 2010-ben, 2014-ben és 2018-ban is kiköpött, ugyanez történik majd.

Milyen szerepet szán mindebben önmagának?

Én most a párt újjáépítésén kezdtem el dolgozni. Az utóbbi tíz évben önkormányzati politikus lettem, ezekkel a tapasztalataimmal próbálok segíteni a vidéki kollégáknak is.

Forrong a vidék is – tüntetések a hétvégén

A forrongó indulatokat jelzi: nem csak Budapesten, a vidéki nagyvárosokban is szerveződnek demonstrációk immár második hete a választások óta. Ezeken helyi szinten mérve sokan vesznek részt, és az ellenzéki pártok csak technikai segítséget nyújtanak a megszervezésükben a civileknek, akik között van négygyerekes anyuka, érettségiző fiatal és a húszas éveit taposó aktivista is. A három legfontosabb üzenet is egyforma: sajtószabadság, az ellenzéki pártok együttműködése és a gyűlölet-stop. Közös még az is, hogy mindezt békésen akarják elérni. Ami eltérő: a folytatás mikéntje.

 

A hét végén újabb város csatlakozik rá az április 8-i választás után megkezdődött tüntetéssorozatra: ezúttal Székesfehérvárott is lesz demonstráció, amellett, hogy Debrecenben másodjára hívták az utcára az embereket. Budapesten a Mi vagyunk a többség 2.0 szombaton; rá egy nappal, vasárnap lesz Székesfehérvárott az ugyanilyen néven futó, de helyi szervezésű demonstráció, valamint Debrecenben a Tüntetés egy szabad Magyarországért.

A vidéki rendezvények szervezői is civilek, magánemberek, a jelszavak, célok is hasonlítanak a budapestihez, de nem egy összefogott országos mozgalomról beszélünk.

A múlt hét végi nagysikerű rendezvény után egyelőre Pécsett nem lesz több ilyen demonstráció, ám a pécsiek sem maradnak ki teljesen a sorból: ők is beszálltak a telekocsik szervezésébe, hogy megkönnyítsék a fővárosba utazást és a tüntetésen való  részvételt. Ezt egyébként mások, más városokból is megteszik a Facebookon.

 

„Az elsőn részt vettek 2500-an, a másodikra eljönnének 1500-an, utána 700-an, majd már csak negyvenen. Ugyanis az emberekből elfogyna a lelkesedés, hiszen a hétköznapjaikat nem a politika irányítja, hanem a saját problémáik. Éppen ezért egy idő után elsorvad az a kedv, hogy utcára járjanak tüntetni. Más utakat-módokat kell találni a céljaink eléréséhez” – nyilatkozta a Független Hírügynökségnek Fülöp Eper Flóra, a múlt vasárnapi pécsi tüntetés szervezője. (A vele készített nagyinterjúnkat a későbbiekben olvashatják.)

Debrecenben más utat választottak: legalábbis egyelőre, hiszen másodjára is megszervezi a tüntetést az idén első szavazóként mélységesen csalódott Könnyű Hella, aki leszögezte: ők sem akarnak majd minden héten az utcára menni, akkor sem, ha a budapestiek igen.

Nem akarnak mozgalmat ebből, viszont szerintük is tenni kell, ezért más módon folytatnák a munkát, ám a helyi problémákra, helyben megoldandó feladatokra, az ezt elősegítő ötletekre koncentrálva.

Konkrét példaként említette, hogy Debrecen kettészakadt, a belvárossal összehasonlítva vannak nagyon elmaradott városrészei, ezeket kellene valahogyan felhúzni. Azt még nem találták ki, hogy pontosan merre és hogyan lépnek, de ez már tipikusan civil szervezeti keretek között végezhető tevékenység, mondta. Hozzátette: az is felmerült már, hogy esetleg csatlakoznak már működő civil szervezethez.  

Az április 22-i tüntetésre már eddig több mint másfélezren jelezték érdeklődésüket, s sokat mond az is, hogy a megosztás is közelíti a négyszázat. Míg az első alkalommal náluk a politikusok, a Momentum, a Jobbik, az Együtt, a Kétfarkú Kutyapárt és az LMP helyi emberei is fent voltak a színpadon, és tartottak beszédeket, most kizárólag civilek szólalnak majd fel. De a hívószavak nem változnak:

sajtószabadság, rendszerváltás, a választási rendszer igazságossá tétele.

Az elsőn mintegy ezren vettek részt, ami a fő szervező szerint a Fidesz fellegvárában jó eredmény. A rendezvényen békésen megfért egymás mellett a különféle pártszimpátiájú, világnézetű, korú ember, túlnyomórészt azonban fiatalok voltak, köztük sok első szavazó.

Székesfehérvárott első alkalommal tartanak ilyen jellegű tüntetést, amelyen a civilek mellett politikusok is felszólalnak, de ők is civil mivoltukban – tudtuk meg a szervezőtől, Egyedné Szlávik Veronikától. A négygyermekes anyuka vasárnap 8-án éjjel úgy érezte, hogy összedől körülötte a világ, s borzasztóan fájt neki, hogy szombaton nem tudott Budapesten részt venni a tüntetésen – két hónapos gyermeke miatt ezt nem tehette meg.

Azért fogott a helyi demonstráció szervezésébe, hogy azok is ki tudják mutatni véleményüket, akiknek nem áll módjában Budapestre utazni,

hiszen „a térségben is sokan vannak, akik elégedetlenek a választások eredményével”.  

Eddig már több mint hátszázan jelezték a részvételüket, a megosztások száma a Facebookon azonban közelíti a négyszázat. A rendezvény szintén Mi vagyunk a többség néven fut, erre ő engedélyt kért a budapestiektől, akikkel kapcsolatba is lépett, de végül nem tudtak neki segíteni a szervezésben. Ugyanakkor sok segítséget – technikait – kapott a helyi ellenzéki pártok képviselőjelöltjeitől, akik közül a DK-s Ráczné Földi Judit, az MSZP-P-s dr. Márton Roland és a jobbikos Fazakas Attila fel is szólal majd, pártjaiknak még nevét sem fogják kimondani. A felszólalók között lesz egyébként diák és nyugdíjas, akik ki akarnak állni a tisztességes tájékoztatáshoz való jog mellett, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberek szabadon dönthessenek. A fő mondanivalójuk:

„A Fidesz leépítette a jogállamot, beszántotta a sajtót, a közmédia egy ideje Orbán propaganda gépezete.  Ennek is köszönhető a kétharmad.  Megtévesztett emberek szavaztak rájuk, és még a választást is elcsalták.”

Orbán: Az undok dolgokat kiabálókat is képviselni kell

0

Jókedvűen ülök itt és boldog vagyok – ezzel kezdte a választások után adott első interjúját Orbán Viktor a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában. Szerinte a választók április 8-án megerősítették a kormány által eddig is fontosnak tartott célokat. Hozzátette, hogy vannak új kihívások is, és új összetételű kormányra van szükség, amely hamarosan megalakulhat. Az interjúból kiderült, hogy a migráció témája továbbra is a legfontosabb marad, de arról is beszélt, hogy átalakítaná a Miniszterelnökséget, és magyar nőkkel akar megállapodást kötni az ország jövőjéről.

 

Filozófiai kérdés, hogy hogy értékeljük a választást – mondta Orbán Viktor, mikor a műsorvezető erre kérte. Szerinte alapvetően mitikus és rejtélyes dolog, hogy mi történik ilyenkor, hogy hogy jön létre egy közös akarat az emberekben. Ennek eredményét nehéz megjósolni, ezért Orbán alázatot ajánlott a politikusoknak: el kell fogadni, hogy mi lett az eredmény. Hozzátette, hogy a győztesek helyzete könnyebb, ezért „ne osszák az észt”. Veszíteni keserű dolog, ezért megértéssel kell fordulni a vesztesek felé – mondta.

De fontosnak tartotta leszögezni, hogy sokkal többen szavaztak rájuk, mint négy éve, és mint az összes többi parlamentbe jutott ellenzéki pártra. Orbán azokra a kritikákra is reagált, hogy a községekben nyerte meg a választást a Fidesz: elmondta, hogy minden településtípusban ők voltak a legnépszerűbb párt.

Az ellenzéki kritikákra reagálva azt mondta, hogy mindig érdemes odafigyelni az ellenzék véleményére, de más az értelmezésük az ország helyzetéről és jövőjéről. Orbánék szerint a bevándorlás a legfontosabb kérdés, ezért beszéltek ők erről a kampányban, és a szavaiból az derült ki, hogy ez továbbra is így lesz. Mivel ez a legfontosabb üzenet, ezért el kell juttatni a legkisebb településekre is, ezért mondták el „százszor, ezerszer” – fogalmazott a miniszterelnök. Szerinte fontos, hogy „rávegyük” az embereket, hogy ők is ezt gondolják a legfontosabb kérdésnek, amit „mi”.

A tüntetések is szóba kerültek, erre úgy reagált, hogy

harmadszor van kétharmad, de arra törekszik most is, hogy a háromharmad miniszterelnöke legyen.

Azokat is képviselni kell, akik nem szeretik őket, vagy akár „undok dolgokat kiabálnak az utcán”. Orbán hangsúlyozta, hogy az ő érdeküket is képviselni is kell, és hozzátette, hogy tesznek is erre lépéseket. Szerinte mindenkinek jogában áll véleményt nyilvánítani az utcán, de arra kérte a tüntetőket, hogy békésen tegyék ezt.

A műsorvezető viszont nem hagyta annyiban a dolgot, és feltette a kérdést, hogy „ki szíthatja a békétlenséget?” arra a kormánysajtóban is terjedő retorikára utalva, hogy „kívülről” szervezhetik a tüntetést. Orbán megkerülte a kérdést, és inkább az ellenzékből távozó vezetőkről beszélt. Elmondta, hogy ő 16 évig volt ellenzékben, és eddig 12 évig kormányzott, tehát még csak most kerülhet egyensúlyba. Szerinte el kell fogadni, hogy egy politikus gyakrabban veszít, mint nyer, és ilyenkor is szolgálni kell az országot. 

„Egymással lehet birkózni, de nem a haza rovására”

– mondta.

A riporter azonban mindenáron vissza akarta téríteni a beszélgetés Soros-köreire, erre Orbán elmondta, hogy biztos, hogy a „spekulánsok” nem fogadja el a választások eredményét, mert nekik nem jó, ha ilyen kormánya van Magyarországnak.

A Nyílt Társadalom Alapítvány elköltöztetéséről azt mondta, hogy „talán megértik a hallgatók, ha nem hullatok krokodilkönnyeket”. Ezután arról beszélt, hogy véglegesen viszont soha nem lehet nyerni a „spekulánsok” ellen, mert mindig új módszereket találnak a befolyásszerzésre, de ez nem baj, mert az a politika egyik célja, hogy ezeket az embereket és érdekcsoportokat megállítsa. Később, a Figyelő listázásra utalva, a sajtó munkatársait arra kérte, hogy hozzák felszínre azt, hogy mi működik a háttérben.

Az ENSZ migrációs csomagja is szóba került, ezzel kapcsolatban Orbán leszögezte, hogy Magyarország továbbra is saját érdekeit fogja nézni. Szerinte a magyar emberek elmondták a választáson, hogy a kormányhoz hasonlóan rossz dolognak tartják a migrációt, amelyet megállítani és nem támogatni kell.

Arról is beszélt, hogy „nem egy srófra jár az agya” európai miniszterelnök kollégáival. Szerinte kevesebb mint egy évvel az európai választások előtt nem szabad olyan döntéseket hozni az EU csúcson, amelyek kész helyzetet teremtenének az újonnan megválasztott képviselőknek. Aki sürgeti a mostani döntéshozatalt, azaz azt, hogy júniusban már lezárják a migránskérdést, az ellene vannak annak, hogy az emberek demokratikus úton kijelöljék az európai migrációs politika irányát.

A következő négy évről azt mondta, hogy az alapvető célokat a választók megerősítették, de sok minden történt 2014 óta a világban, amihez alkalmazkodni kell. Szerinte

nem a mostani kormány munkájának folytatására szavaztak az emberek, hanem a célokra,

ezért reméli, hogy elfogadják, hogy jelentős mértékben új emberekkel folytassa mindezt.

„Gyorsan lesz új kormányunk” – mondta, de időpontot nem akart kijelölni. Az viszont kiderült, hogy új minisztériumokat nem szeretne, mert a mostani rendszer működik, de 

a Lázár János által felügyelt Miniszterelnökséget átalakítaná egy másfajta „vezetési szerkezettel”.

Arról is beszélt, hogy szeretné, ha még a nyári szünet előtt el lehetne fogadni a jövő évi költségvetést. Erről már tárgyalt is Varga Mihállyal, akire továbbra is számít mint a gazdasági kabinet vezetőjére.

Végül a demográfia kérdését és a családok támogatását hozta szóba a műsorvezető. Orbán arról beszélt, hogy

Csak a hölgyek tudják eldönteni, hogy akarnak-e gyereket,

és nekik kell elmondani, hogy hogyan mehetne ez gyorsabban és könnyebben. Úgy fogalmazott, hogy szeretné kikérni a magyar nők véleményét erről a kérdésről, és szeretne velük „megállapodást kötni” nem csak négy évre, hanem több évtizedre előre. 

Lapszem – 2018. április 20.

0

Ragyogó napsütésre lehet számítani pénteken, a hét utolsó előtti munkanapján, amikor a Tivadarok ünneplik névnapjukat. Már a lapszemle is megérkezett:

Népszava: Csak az erőszakos, elszánt kliensek boldogulnak – A háziápolás járna, de…

Nagy gondok vannak az otthoni szakápolással, és a végstádiumú daganatos betegek ellátásával – írja a Népszava a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság fórumára hivatkozva. Ezeket az ellátási formákat a háziorvosok írhatják fel, ám közülük sokan maguk sem ismerik saját és betegeik lehetőségeit. Pedig becslések szerint a fekvő betegeknek akár a 60 százalékát is lehetne a kórházinál lényegesen olcsóbban ápolni az otthonában. Ilyen szakápolásként a társadalombiztosító napi egy, legfeljebb három órás ellátást fizet, a krónikus betegeknek maximum 56 alkalommal egy évben. A házi hospice szolgáltatást a végstádiumú betegek otthonápolására rendelhetik a háziorvosok. A fórumon a terepen dolgozók viszont arról beszéltek, hogy a szolgáltatásért járó összeg kevés: például nem futja belőle útiköltségre. Így gyakran fordul elő, hogy a tömegközlekedéssel már el nem érhető helyekre nem jutnak el az ápolók – írja a lap.

Magyar Idők: Czeglédy Csaba végül el is búcsúzhat mandátumától

A július 5-ig érvényes és meghosszabbítható előzetes letartóztatása miatt el fogja veszteni szombathelyi önkormányzati képviselői mandátumát a költségvetési csalással vádolt Czeglédy Csaba – írja a Magyar Idők. Az önkormányzati törvény szerint ugyanis ha egy képviselő 12 hónapot meghaladóan nem jár testületi ülésekre, elveszti mandátumát. Az Éljen Szombathely!–MSZP–DK–Együtt színeiben, 2014 őszén önkormányzati képviselővé vált Czeglédy 2017. június 15-én hagyta ki az első testületi ülést, miután a Szegedi Járásbíróság nyomozási bírója tavaly június 14-én elrendelte előzetes letartóztatását. Czeglédy tartós akadályoztatása miatt a helyi választási bizottságnak 2018. június 15-ét követően automatikusan, 120 napon belül ki kell írnia az időközi választásokat Szombathely 5. számú választókerületében – írják.

Magyar Hírlap: Szánthó: El lehetne kerülni a sorban állást

Az anomáliákat érdemes orvosolni, de a választás törvényes és legitim volt – állítja az Alapjogokért Központ igazgatója, Szánthó Miklós a Magyar Hírlapnak. Arról beszélt, hogy a választások technikai kivitelezése szakszerű és átlátható volt, a választási szervek szakszerűen és átláthatóan tettek eleget a megbízatásuknak. Szerinte az átjelentkezések és az abból fakadó sorban állás is Európa-szerte teljesen megszokott jelenség, ettől függetlenül érdemes intézkedéseket tenni, hogy ez jobban működjön a következő választáson – mondta.

Orbán puskája be van tárazva

Széles választási mozgalom keretében lehet felvenni bármi eséllyel a versenyt a túloldallal, még akkor is, ha az ebbéli szándékok az elmúlt nyolc évben kudarcba fulladtak – állítja Lendvai Ildikó MSZP-s politikus a Független Hírügynökségnek adott interjújában. Azt is mondja: az emberek többsége tulajdonképpen nem a Fideszre, hanem az államra, vagyis a biztonságra szavaztak, mert az ellenzékben nem látták a stabil kormányzás lehetőségét. Lendvai úgy látja: szükség van a változáshoz az utcai politizálásra, a polgári engedetlenségre, de a végén a szavazófülkében kell leváltani a Fideszt. Orbán, szerinte nem fog változni, puskája be van tárazva, hogy mindent maga alá nyomjon, amit eddig még nem sikerült.

 

Mit keresett a választás előtt a DK színpadán?

Meghívásra mentem, méghozzá hivatalosan, az MSZP nevében beszélve a koordinációs partner DK kampányzáróján. Utána teljes gőzzel rohantam vissza a sajátunkra.

Pedig sokan, látva a szereplését, azonnal elkezdtek kombinálni, hogy netán átállt Gyurcsány Ferencékhez…

Szó nincs erről. De egymás egyéni jelöltjeit támogattuk, a körzetekben együtt dolgoztunk, „átállás” nélkül. Sajnálom, ha egyeseknek a tévéfelvételek alapján nem volt egyértelmű a helyzet, pedig volt olyan internetes portál, amelyik még csipkelődött is velem, hogy miért kell minden ötödik mondatomban agyonhangsúlyozni: MSZP-s vagyok, az MSZP listájára szavazok.

Az egymás segítése nem nagyon sikerült, az ellenzéki pártok az elmúlt négy-nyolc évben inkább egymást gátolták. Ön ugyanakkor – legalább is az én információim szerint – ezen időszak alatt végig azon dolgozott, hogy közelebb hozza egymáshoz a szereplőket. Nyugodtan mondhatjuk, hogy kudarcos volt az ebbéli tevékenysége.

Ez igaz, nem írnám fel a nagysikerű teljesítményeim listájára, már ha létezne ilyen lista. Meggyőződésem volt, és a következő ciklusra is meggyőződésem, hogy egy széles választási mozgalom keretében lehet felvenni bármi eséllyel a versenyt a túloldallal. Ezen belül lehet tere a pártok saját karaktere hangsúlyozásának is: ha belépek egy társaságba, be kell tudnom mutatkozni, ki vagyok én. Egy ilyen választási mozgalmat viszont kellő időben kellett volna létrehozni. Mert a lényeg nem a pártok által aláírt különböző megegyezések – nyilván ezekre is szükség van -, hanem az, hogy a választóik is felvállalják ezt a célt. De választási mozgalom helyett csak töredékes egyezségek születtek, más kérdés, hogy ez nem a sokat szidott MSZP hibájából történt így. Az ilyen-olyan egyezségek is az utolsó percre sikeredtek, még a DK-val is, hát még annál a néhány visszalépésnél, amelyek az utolsó napokban, órákban történtek meg.

Ezek megzavarták a választót?

Nem ez volt a fő baj. Nagy meglepetésemre azt láttam, hogy még az utolsó perces megállapodások híre is eljutott valahogy az emberekhez. A problémának azt látom a last minute taktikákban, hogy az utolsó heteket az egyezkedés huzavonái tematizálták, miközben az utolsó két hét, az utolsó hónap volna a kampány aranybányája.

Mert?

Mert ilyenkor még az is figyel a közéletre, aki az előző három és fél évben fütyült rá.

Ilyenkor kinyílnak a szemek és fülek a tartalmi mondandókra, hívószavakra, betartható ígéretekre, a politikai kultúrák, mentalitások különbségeire. Mi pont ezt a legértékesebb kommunikációs idősávot veszítettük el, pazaroltuk technikai ügyekre.  

A választó ily módon csak azt láthatta, amin huzakodnak a pártok, nem azt, amin egy együttes kormányzás alapulhat. Közben mindenki tudta, hogy koalícióra vagyunk, lennénk ítélve a demokratikus oldalon.

Igen, az elemzők többnyire két következtetést vontak le a választási eredményekből, és az egyik éppen az, amiről ön beszél. Vagyis az, hogy az ellenzéki pártok, nem pusztán az utolsó időszakban, hanem nyolc évre visszatekintve, nem tudták átadni azt a hitet a választóknak, hogy képesek együttműködni, pláne kormányozni, ráadásul jobban kormányozni, mint a Fidesz. A másik következtetés pedig az, hogy ezek a pártok végképp eltűntek vidékről, ami különösen fájdalmas az MSZP esetében, mivel neki megvolt a hálózata, csak elfelejtette életben tartani.

Örülök, hogy erről beszélünk, mert ugyan nagyon fontos az együttműködés-nem működés problematikája, választási technikái, de észre kell venni, hogy ettől függetlenül több választó kellett volna, és egységesebb választói akarat. Igaz és fontos is, hogy összességében kicsivel többen voltak a változást akarók- ezt kell is emlegetni, miközben Orbán az egész nemzet támogatásával hivalkodik-, de a változtatás szándéka nem mutatott automatikusan egy irányba.

A jelölteket –akivel lehetett- koordináltuk, a jövőképet nem.

Ennek kidolgozása általában a ciklusok első két évének feladata, ekkor még lehetett volna az egyes pártoknak  saját arculatot építeni, akár egymással programvitákat folytatni, természetesen abban a tudatban, hogy a végén koalíciós kényszer alakul majd ki. Amelynek formáit aztán a ciklus második felében lehet kidolgozni. Ez persze a normális pártrendszer, a „békeidők” naptárja, a következő négy év nem ilyen lesz. Most a megmámorosodott hatalom várható rohamtámadásai ellenében néhány dologban az első perctől közösen kell majd fellépni, és nem is csak a pártoknak. De térjünk vissza a vidékhez. Alapvetően a kisvárosokról és a községekről beszélek. Igen, igaza van, ez részben szervezettségi kudarc, a kisebb falvakból szinte teljesen eltűntek az embereink, egy-egy személy akad csupán, aki kitartott mellettünk. A szervezeti baj mögött azonban tartalmi ok van. Kicsit áltatjuk magunkat azzal, hogy kizárólagosan az eszelős és hazug migránsozó propaganda hatott a faluban. Az is, de a migráns épp úgy szimbólum is volt, mint a boszorkány vagy szörnyeteg a gyerekmesékben, aki mindenfajta megfoghatatlan félelmet testesít meg. A migráns a saját valóján túl az ismeretlent, a bizonytalant jelképezte. Elsősorban a kistelepüléseken élők függnek kizárólag az állam kegyétől, ott egyedül ez adhat biztonságot. Ott az állam bármilyen változása maga a bizonytalanság.  Ahol közmunka van, ahol a normálisan fizető állásokat vagy az önkormányzat, vagy a központi állam – lásd a pedagógusokat – adja, ott nem a Fideszre szavaztak, hanem ahogy ezt Kovách Imre szociológus fogalmazta meg: az államra. Az állam stabilitásába kapaszkodtak. Mert ugyan a gazdasági válság elmúltával is megmaradt a kettészakadt társadalom, de egy ici-picivel több jutott a lent lévőknek is. A közmunka több, mint a semmi, a pedagógus fizetés jobb, mint a diplomás munkanélküliség. Ezt a morzsányi biztonságot féltették, részben, igen, migránsoktól is, de részben mindenfajta változástól. És, ha az ellenzéki oldalban nem látják a stabil kormány lehetőségét, akkor még jobban félnek. Hiába voltak kifejezetten ehhez a réteghez szóló pártprogramok, nem voltak ott helyben embereink –ez már valóban szervezettségi kérdés – egy másfajta biztonság hiteles ígéretével.

Még a választási bizottságba sem jutott ellenzéki képviselő, egyszerűen nem találtak olyanokat, akik ezt el merték volna vállalni.

Itt egyértelműen erről volt szó, nem tudom az ellenzéki pártokat szidni.

Egy faluban, ahol tényleg a polgármestertől függ, hogy van-e közmunka, hogy van-e tüzelő-segély télen, hogy egyáltalán hogy élsz, ki az, aki önként jelentkezik az ellenzék nevében végzett szavazóköri munkára?!

Hann Endre fogalmazott úgy, hogy a Fidesz parádésan mozgósított látható, és láthatatlan módszerekkel.

A láthatatlan módszer a félelem, a kiszolgáltatottság működtetése. Ez még a vállalkozókban is megvan. Sokan utálják, hogy – profánul fogalmazva – tejelni kell azért, hogy tied legyen egy megbízás, de ha már a felső kapcsolat megvan, nem akarják elveszíteni. És az újtól, attól, ami nem ígér biztosat, inkább távol tartják magukat. Ezt a világot már kiismerték, tudják, kihez kell menni, tudják, kinek a zsebébe kell dugni a pénzt, ki a Mr.20%, ki a 30. Ők is utálják, ők is restellik, de már berendezkedtek rá.

Ez az, amit Ungváry Rudolf úgy fogalmaz: a toxikus vezér mérgezi az egész társadalmat. Hadházy Ákos, aki sokat foglalkozott a korrupciós ügyekkel, szintén arról beszél, hogy terjed a méreg az országban. Tényleg nincs ellenszere ennek a mérgező anyagnak?

Nyilván van. Bár paradox, hogy most, amikor elveszítettük a választást, beszélek gyógymódról, miközben ugye döglenek a libák…

De éca azért még vóna…

Így igaz. A választások után el kell végezni a gyászmunkát, de azért nem tűzhetjük ki a fehér zászlót. Ha a biztonságra van mindent elsöprő igény, akkor ki kell dolgoznunk a magunk biztonság-receptjét. Két fajta dolog adhat biztonságot. Az egyik a függőség. Aki pórázon van, azért a gazdája felelős, legalábbis nem veszhet el. De működhet a világban másfajta biztonság is, amikor egy nagyobb közösség szolidáris veled, és ha kell, megvéd. Megvéd pl. attól, ha ki akarnak rúgni. A társadalmi szolidaritás nagy részét persze módszeresen leépítették az elmúlt nyolc évben, többek között azért, hogy a védelemnyújtást hazudó hatalomnak ne legyen riválisa. Ezen változtathatunk, ha olyan mozgalmakat tudnánk indítani – és ez itt az éca – , civilek, pártok, ahol konkrét példákon mutatjuk be, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket meg tudunk védeni. Nem tudunk elérni új választást, aggódtam is a nagysikerű és lelkesítő szombati tüntetés láttán, hogy ne tűzzünk ki olyan célokat, amelyeknek a  kudarcától majd két hét múlva elkeseredik ez a nagyon lelkes fiatal tömeg.

Olyan konkrét célokat kell kitűzni, amelyeknek nem lehetetlen az elérése.

Láttuk, hogy a komoly tömegerő elől a Fidesz mindig visszavonul.

Mondana példát?

Persze: el a kezekkel például a civil szervezetektől. El a kezekkel a maradék független médiától és a facebooktól. El a kezekkel az önkormányzati választási szabályok megváltoztatásától, például a közvetlen főpolgármester választástól. És amit nem én találtam ki:

tömegmozgalom, akár népszavazás az uniós ügyészséghez való csatlakozásért.

Fontos, hogy ilyen közvetlen célok legyenek, de nem kellene-e egy olyan vezető személyiség is, aki mindezt koordinálni tudja, hiteles, és a szavára hallgatnak az emberek?

Biztos, hogy szükség van ilyen személyre, bár azt nem tudom, hogy már  ebben a pillanatban nélkülözhetetlen-e. Nekem ugyan nem tetszik, hogy a mai politika ilyen leader-központú,  persze attól, hogy nekem nem tetszik, még nem fog megváltozni. De a vezető megmutatása a választások közeledtével válik igazi paranccsá. Most nem érdemes addig várni, amíg mindenki fölesküszik egyetlen vezetőre.  Én azt hiszem, mi jól választottunk Karácsony Gergellyel, benne látnék fantáziát. Tökéletes ellenpontja az orbáni kultúrának; a beszédmódja, az aura, ami körülötte van, az, hogy az egyszemélyi vezetés helyett partneri viszonyra törekszik, hogy nem félelmetes, hanem szerethető akar lenni, ezek mind azt mutatják, hogy egy másfajta politikai kultúra ígéretét hordozza. Ehhez persze az kellene, hogy mások is elfogadják, ne csak az eddig szövetkező három párt.

Nyilván ez a legnehezebb, hiszen a szocialistákon belül is akadnak olyanok, akik szerint Karácsony nem hozott elég plusz támogatót, hogy nem leader-típus, persze tudom, hogy ez is a gyászmunka része: mindig kell találni hibáztatható személyeket.

Ez pontosan így van. És abból lesz a baj, ha túl sokáig tart a mások hibáztatásának szakasza. Én mindenesetre kifejezetten jónak tartom Karácsony politikai szereplését. Nem értünk el ugyan húsz százalékot, mint szerettünk volna, de nagyobb baj is lehetett volna, ha nem találtuk volna meg őt a Botka László leköszönése utáni válságban. Megjelenése újra lelket öntött a baloldalba. Leader, vezető pedig sokféle van; ha elfogadjuk, hogy nekünk, magyaroknak csak az autoriter, tekintélyelvű leader kell, parancsnok, vezér, nemzetvezető, akkor ezt az országot eleve leírtuk a modern történelemből. Léteznek más vezetők, másfajta leaderek. Természetesen fontos, hogy legyen kisugárzásuk, legyen határozott és markáns karakterük és kommunikációjuk, de ne mások fején állva, lefelé rugdosva próbáljanak meg kiemelkedni.  Meglátjuk, hogy Karácsony Gergő tovább tud-e építkezni, tovább tudjuk-e őt építeni. Ez nem ma fog kiderülni, de drukkolok neki és szövetségünknek. Örülök a frakciószövetségnek is.

Elfogadja azt a véleményt, hogy április 8-a azt bizonyította: a Fidesz választások útján nem legyőzhető.

Választással kell legyőzni, ám nem pusztán parlamenti politizálással. Máris itt van a békés utcai demonstráció. Folytatása, konkrét ügyek köré szerveződése esetén lehet belőle új népmozgalom. De szükség lesz majd, a választások közeledtével egy választási mozgalomra is. Egy ilyen mozgalom a maga akcióival, demonstrációival, akár erőszakmentes polgári engedetlenségével ad bátorságot, új híveket, újfajta szervezeti kereteket ahhoz, hogy előbb a lelkekben, aztán a szavazófülkékben váltsuk le a mozgalom segítségével már meggyengített Fideszt. Beláthatatlan következményeit látnám annak, ha az indulatok elszabadulnának, erőszakba torkollnának, és pl. a szélsőségek sara jönne felszínre. Ennek azért sem lennék a híve, mert azokkal a honfitársainkkal, azzal a két és félmillió emberrel is együtt kell élnünk, akik ma a Fideszre szavaznak. Nem érezhetik majd úgy, hogy erőszakkal győzték le őket. Azt kell érezniük, hogy a másik volt a jobb.

Amikor széleskörű összefogásról beszélünk, ebbe beleérthetjük a Jobbikot is?

Ez fontos kérdés. Én azt képviseltem, hogy ezzel a Jobbikkal, amelyen még rajta van a szélsőjobboldali tojáshéj, illetve hangadók benne azok az emberek is, akik még ma is elfogadhatatlan dolgokat képviselnek, nem lehet összeborulni. Sok jobbikos szavazóval viszont meg lehet próbálni szót érteni, azokkal, akiknek jobban tetszik Vona új iránya, mint Toroczkaié. A baloldal végső önfeladása lett volna, ha pártvezetők, fütyülve arra, ki milyen országot akar, parolázva megegyeznek. Az átszavazás helyenként így is működött. Az viszont

tanulságos számunkra, hogy jóval többen szavaztak balról a Jobbikra, mint fordítva.

A Jobbik jelöltjeire háromszázezerrel több szavazat futott be, mint a Jobbik listájára. Kölcsönösségről szó sem volt, ami azt mutatja, hogy Vona jól ítélte meg szavazótáborát, amikor azt mondta: az övéi előbb szavaznának a Fideszre, mint a „komcsikra”. Az országnak egyébként hosszú távú érdeke a Jobbik mérséklődése volna, tehát nem akarom őket végleg, eleve elrendelten beszorítani egy fasiszta sarokba. Szeretném, hogy aki ott van, kijönne onnan, de ez az ő választásuk. A most javasolt társelnökök személye egyelőre nem a mérséklődés üzenetét hordozza. Nem zárom ki, hogy a párt kettéhasad, és különválik egy középre tartó, párbeszédképes szárny. Egyelőre beszéljünk tehát a vezetők helyett a Jobbik szavazóihoz, akik ott vannak a demonstrálók között, mutassuk meg nekik, hogy a problémáikra van demokratikus válasz is. A politizálás terepe most e tekintetben is az alakuló népmozgalom, és nem a jobbikos pártvezetőkkel való alkudozás. Persze bizonyos parlamenti technikákról, az ellenzék lehetőségeiről beszélni kell minden ellenzéki frakcióval, de ez messze van az összeborulástól. Különben is: már rég nem a parlament a legfontosabb. Az csak egy újabb színpad, ahonnan beszélni lehet, de nem a kormányhoz vagy a pártokhoz, hanem kifelé. Ezért azt megértem és elfogadom, hogy ha a pártok az országgyűlés kommunikációs színpadát nem akarják otthagyni, de kifelé mindenképpen látványos jelét kell adniuk annak: hogy nem azt a színdarabot játsszák, amit Orbánék írtak.

Én az alaptörvényre való eskütételt az egyet nem értés világos jelzése nélkül semmiképpen nem vállalnám fel. Nem vagyok elég kreatív ahhoz, hogy kitaláljam: milyen módon kell demonstrálni azt, hogy nem kívánnak engedelmesen úgy tenni, mintha a parlament a valódi parlamentarizmus terepe volna, de ennek reprezentálására mindenképpen szükség van.

És mit gondol, milyen irányt vesz Orbán Viktor?

Az a politikai kultúra, amit a Fidesz és Orbán Viktor képvisel, képtelen a konszolidációra. Ha akarná, sincs meg hozzá a képessége, de nem is akarja. További politikai agressziót várok, különösen a ciklus első felében; nyilván le akarnak mindent tarolni, amit még letarolhatnak a kétharmaddal, vagyis elindul a támadás a civilek, a bíróságok, az önkormányzatok és a maradék szabad média ellen. Látjuk, hogy a puska be van tárazva: a civil törvény be van adva, a bíróságok ellen kész a javaslat, a Simicska-média, amely az utolsó időkben a független ellenzékiség hangját is hallatta, összeomlott egy másodperc alatt, és azt is tudjuk, miket nézett ki még magának Orbán. Kinézte az RTL-t, az Indexet, a facebook megregulázását, tehát ez a terv is készen áll. Olvasni lehetett arról is, hogy az utolsó kormányülésen felvetődött az önkormányzati rendszer átalakítása. Megismétlem tehát:

a puska be van tárazva, a töltények betöltve, az ujj a ravaszon; csak az a bizonyos tömegerő tudja megállítani a folyamatot. Az tud rácsapni a kezére, érzékeltetve, hogy van itt más erő, van az országnak másik fele, amelyik nem nyugszik bele ebbe a helyzetbe.

Az, hogy listák készülnek, katalizálja ezt a folyamatot, vagy ellenkezőleg? Azért kérdezem, mert a Figyelő szörnyű listája után nem érzem, hogy olyan nagy lenne a felháborodás.

Nem akkora, mint kellene. Tömegmozgalom nem ebből lett. Pedig, ha nincs ellenállás, újabb listák lesznek. Ahol a listázás módszerré válik, ott a nyílt megfélemlítés egyéb formái is megjelennek. Tömeges ellenállás akkor lesz belőle, ha az üldözés eléri a kisembert is. De akkor lehet.

Ha milliók tűzik ki magukra a sárga csillagot.

Így.

Bezárja budapesti irodáját Soros György alapítványa

0

Egy osztrák lap információi szerint a Nyílt Társadalom Alapítvány Berlinbe költözteti budapesti irodáját.

A Die Presse ír arról, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványok elnöke, Patrick Gaspard Budapestre utazott, hogy ő maga közölje a hírt. A lap szerint ma közölte az alapítvány budapesti alkalmazottaival, hogy Berlinbe költöztetik az irodát.

A Pressének nem akarták megindokolni a döntést. Mi is kerestük az alapítványt, azt mondták: kérdéseinkre holnap tudnak válaszolni.

Bokros: Ez államcsődhöz vezet

1

Bokros Lajos szerint, ha lesz olyan gazdasági miniszter, aki vállalni meri, hogy a jövőben legalább évi négy százalékos lesz a gazdasági növekedés, az „vagy teljesen képzetlen, vagy teljesen felelőtlen”.

Orbán Viktor ugyanis korábban azt mondta:

„Csak olyan gazdasági miniszterrel tudok együttműködni, aki négy évre vállalja a 4%-os növekedést, nem csak két évre.”

Bokros, a MoMa elnöke közleményében azt írja: a kapitalista piacgazdaság nem egyenlő az ötvenes évek parancsgazdaságával. Szerinte „kötelező, vagy erősen elvárt kormányzati tervszámot rendelni a növekedéshez, annak eléréséhez pedig tíz éven át legalább 15%-os évi hitelbővítést kapcsolni

rendkívüli butaság és még nagyobb felelőtlenség”.

Azt írja: egy piacgazdaságban a növekedés nem kizárólag a kormány akaratán múlik, hanem elsősorban a lakosság és a vállalatok magatartásán, valamint a külföldi gazdaság helyzetén. A növekedést lehet ösztönözni, de megrendelni nem. Megemlíti az esetleges kínai-amerikai kereskedelmi háborút, az olaszországi bizonytalan politikai helyzetet és azt is, hogy az eurózónában is megállhat a növekedés.

Szerinte egy kicsi és nyitott, felzárkózó gazdaságban

a fenntartható, egyensúlyőrző növekedés első motorja az export, második a beruházás, a harmadik a fogyasztás.

Azt írja: „Matolcsy a maga 7%-os növekedési tervével 2001-ben már megmutatta, hova vezet ennek a törvényszerűségnek a figyelmen kívül hagyása.”

Bokros szerint, ha megáll a magyar export növekedése, akkor a termelő beruházások sem gyarapodhatnak, ha pedig a bankok nyakló nélkül öntik a hiteleket a gazdaságba, akkor romlik azok minősége, ráadásul az infláció és a külföldi eladósodás is nőni fog.

Szerinte amiről a kormány beszélt,

„az vagy közvetlenül vezet államcsődhöz, vagy a bankok csődjén keresztül közvetetten”.

Azt kérdezi a kormánytól: „Nem tanultatok semmit saját, illetve Medgyessy és Gyurcsány hibájából?”

Bréking nyúz, április 19. – Tudósítás a másik valóságból

0

Veiszer Alindát és Kálmán Olgát gyalázza egy névtelen írásban az Origo, miközben a főszerkesztője megint a 888-ra írt, a Ripost újabb mélypontot elérve ezúttal Soros György fiáról és annak barátjáról ír, Gulyás Mártont is belekeverve, és a Pesti Srácokhoz is eljutott a turnézó Rogán Antal. Megnéztük, mi újság a kormánymédia alternatív valóságában.

Az Origo névtelen szerzője egy demagóg írásban állítja, hogy nem akar demagóg lenni

„39 embert rúgott ki Simicska Lajos párttelevíziójából, a Hír TV-ből. A Jobbikot tulajdonló oligarcha a múlt héten felszámolta a Magyar Nemzetet és a Lánchíd Rádiót. A tévéjét egyelőre nem zárja be, de alig lesznek műsorok. Amit nehéz megmagyarázni: Kálmán Olgát még mindig tartja. Kálmán Olga rekordfizetéséből 10-15, becsületesen dolgozó technikai munkatárs tudna hazavinni pénzt a családjához, ha ők maradhattak volna a bukott riporternő helyett, akinek műsorát botrányosan kevesen nézik. De nem akarunk demagógok lenni, hiszen magáncégével azt csinál a részeges oligarcha, amit akar.

Nyilvánvalóan, aki egy percet is látott a most kirúgott Péterfi Judit vagy Veiszer Alinda műsorából, és nem elvakult Jobbik- vagy mondjuk DK-szimpatizáns, nehezen sajnálja. Az elfogultság jelképei ők is. Péterfi még az ATV-t megelőző munkahelyére, a baloldali kábeltévécskéhez is – megmosolyogtató képernyőképtelensége ellenére – több mint furcsa körülmények között került. Az ellenzéki politikusokhoz való gátlástalan törleszkedés jellemezte riportjait, és ugyanez mondható el Veiszerről, aki szintén rendszeresen sápítozott ellenzéki értelmiségiekkel, hogy milyen borzalmas hely ez a Magyarország.

Kálmán Olga viszont – egyelőre – marad. Ha hinni lehet neki, akkor marad a saját kollégáit is irritáló, kirívóan magas fizetése is. Négymillió forint, egy nézetlen műsorért… (…)

Tehát, amikor a Magyar Idők vagy a 888, esetleg éppen mi rosszat írunk Kálmán Olgáról, akkor ezt szerinte minimum azért tesszük, mert meg akarunk felelni „odafent”-nek, de még inkább ezt (ahogy Kálmán Olga fogalmaz) „odafent” megírják helyettünk.

Ez a gondolatmenet azért tanulságos, mert a személyiség – mondjuk úgy – egyfajta torzulását lehet így nyomon követni. Hogyhogy ennyire képtelen magát kívülről látni Kálmán Olga? Tényleg nem tudja, hogy társaságokban, ha elhangzik az a név, hogy Kálmán Olga, mindenki dől a röhögéstől? Nem látott egy percet sem mondjuk abból az Echo TV-s műsorból, ahol a két kiváló publicista, Apáti Bence, Megadja Gábor és két, nagyon szellemes Pesti Srácok-újságíró percekig rajta röhög?”

Az Origo főszerkesztője közben a 888-ra is írt

„Mindig mulatságos, amikor a tisztesség, az egyenesség, az őszinteség maszkjába bújt emberről kiderül, hogy egy hazug, utolsó imposztor. Lehet, hogy ez gyengeség a néző, a szemlélő részéről, lehet, hogy ilyenkor annak örülünk, hogy még sincsenek tökéletes emberek, talán a saját esendőségeink alól próbáljuk magunkat felmenteni. Nem tudom. De az biztos, hogy az agresszív baloldali színész, Philippe Caubere bukásában van valami mulatságos. És mégsem tud az ember Caubere-n olyan nyugodtan nevetni. Elmondom, miért. (…)

Mivel nem lett sztár, ezért megveti a népszerű színészeket, számára Belmondo egy senki (dehogy az, ezerszer nagyobb színész). Saját magát úgy határozza meg, hogy ő Philippe Caubere. Ismerős gondolkodás. Schilling Árpád sem a rendezők versenyében akar indulni, mert abban lemaradna. Mondjuk éppen Vidnyánszky Attila mögött. Ő a Schilling Árpád-bajnokságban indul. És milyen igaza van. A Schilling Árpádok között kétségtelenül Schilling Árpád a legjobb. Na, ilyen Caubere is.”

A Ripost újabb mélyponton, most Soros György fiáról és barátjáról „célozgat”

„Soros György kép­te­len be­le­nyu­godni a vá­lasz­tási ve­re­ségbe, nem adja fel a mig­rán­sok be­te­le­pí­té­sé­nek ter­vét. A hét ele­jén Brüsszelbe ment, hogy ismét onnan tá­madja Ma­gyar­or­szá­got. Az új had­já­rat pa­rancs­noka ez­út­tal is a fia, Alex. (…)

Soros György már korábban a fiára bízta a magyar osztagok vezetését. Alex és barátja Maxwell szemelte ki például a garázda Gulyás Mártont, ők láttak benne fantáziát. De bíznak Gurmai Zita szocialista nagyasszony fiában, Gulyás Balázsban is, aki a demokratikus választások elleni tüntetések főszervezője. Már gratuláltak is neki, lelkesülten posztolva a szabad választásokat tagadó demonstráció fotóját… (…)

Soros Alex rövidesen újra személyesen tart eligazítást a magyar osztagnak, és ismét vele jön elválaszthatatlan társa Maxwell Osborne is. Maxwell szó szerint élet és harcostársa a Soros-örökösnek. Elválaszthatatlanok. (…)

A képeken már-már provokatív módon demonstrálják fizikai és érzelmi összetartozásukat. Gyakran ölelkeznek, szorítják egymás kezét. A nyilvános posztokhoz írt szövegek szoros és egyre mélyülő emberi kapcsolatról tanúskodnak. (…)

Elsősorban az ő favoritja Gulyás Márton, akit főként Maxwell „megérzései” alapján pénzelnek Sorosék. Hogy mit lát Maxwell Osborne Gulyásban? Talán a vehemenciája tetszik neki, netán a stílusa, beleértve az atlétatrikót, piros pöttyös zoknit és lila nyakkendőt is.”

A kormánymédiát végigturnézó Rogán Antal most a Pesti Srácokhoz jutott el

„Ágyútűz fog zúdulni ránk, de ez az ágyútűz egy olyan erődöt fog érni, amelyet a magyar emberek keményen megerősítettek április 8-án. Mi ki fogunk tartani, a bevándorláspolitika ügyében egy jottányit sem engedünk – mondta a PestiSrácok.hu-nak adott interjúban Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter, hozzátéve: nagyon reméli, hogy a jövő évi európai parlamenti választás után józan brüsszeli politika következik. A miniszter, aki mindvégig részt vett a Fidesz kampányában és Orbán Viktort is elkísérte a vidéki útjaira, közölte: tudatos döntés volt, hogy a kampányban a legtöbbet nem a kormányzás eredményeiről, hanem a bevándorlás elleni küzdelemről, Európa jövőjéről beszéltek, hiszen sosem rejtették véka alá, hogy ez a választás valódi tétje. Rogán Antal kérdésünkre kitért arra is, hogy Simicska Lajos tetteire nincs épeszű magyarázat, az olvasókat és értékrendjüket eláruló magyar nemzetesek pedig kizárólag saját magukat okolhatják a sorsukért. Szóba került a liberálisok kétszínű kiállása az antiszemitizmus ellen és az is, hogy az új kormányt részben új emberekkel és új struktúrával kívánja összeállítani Orbán Viktor.”

„Minden nagyon szép, mindennel meg vagyok elégedve” – Vidéki lapokban olvastuk, április 19.

0

A vidéki Mediaworks-lapok most is ugyanazokat a publicisztikákat közlik, de olvastunk bűncselekményekről, közmunkásokról és fürjtojásokról is: megnéztük, miről írnak a vidéki lapok.

„Elvarratlan szál”

„Egy kisebb csoport 2002 nyarán, a választások után Budaházy György vezetésével lezárta a budapesti Erzsébet hidat, követelve a szavazatok újraszámlálását. Az MSZP–SZDSZ-koalíció alig egy hajszállal, néhány tízezer szavazatnyi különbséggel nyerte meg a választásokat, és ott volt a rengeteg szabálytalanság. Az újdonsült hatalom a legbrutálisabb eszközökkel verte szét a tiltakozást, majd este a Parlament előtt összegyűlt tömeget is szétoszlatta.

Ekkoriban, 2002-ben tört fel Toroczkai László az országos nyilvánosság szintjére mint egy ifjúsági szervezet vezetője. Ezután nyugodtan végigprovokálta, végigbalhézta a 2006-ig tartó időszakot, majd a Gyurcsány kiszivárgott őszödi beszéde ellen tiltakozókat átvezette az MTV székháza elé, és megostromolták az épületet. A későbbiekben aktívan kivette részét az utcai zavargásokból – a balliberális média pedig azt harsogta, a Fidesz áll a rendbontások mögött. Toroczkainak a haja szála sem görbült, miközben a balhéba rángatott emberek hónapokra, évekre börtönbe kerültek.”

(Minden, a Mediaworks-hálózathoz tartozó lapban megjelent)

„Többségünket már meg sem lepi az ellenzék köreiben megnyilvánuló fizikai erőszak”

„Az április 8-i választási kudarc után pár nappal az LMP két politikusa, Hadházy Ákos és Sallai Róbert Benedek egymásnak esett. Olvasóinkat arról kérdeztük, mit szólnak ehhez.

A válaszadók több mint fele, 51 százaléka csak legyintett, mondván, hogy a magyar ellenzéknek már rég annyi, már korábban kiütötte magát, ez az eset nem oszt, nem szoroz a helyzetükön. Őket ez az újabb színjáték bizonyára már meg sem lepte.”

(Minden, a Mediaworks-hálózathoz tartozó lapban megjelent)

„Lószerszám helyett téglát kapott”

„Egy bakonyi község lakója egy közösségi oldalon adott fel hirdetést 2018. április 1-jén, melyben pónilovakhoz való használt lószerszám vásárlásához keresett eladót. A hirdetésére egy férfi jelentkezett, aki több mint ötvenezer forintért kínált ilyen terméket, és ehhez fotókat is mellékelt. A sértett az ajánlatot elfogadta, és a részére kézbesített utánvétes küldeményt április 10-én kifizette és átvette. A csomagot felbontva viszont azt tapasztalta, hogy az nem az egyeztetett lószerszámot, hanem csak értéktelen nyaklót, kantárt és zablát, valamint két darab téglát tartalmaz.” (veol.hu)

„Fúriaként tombolt a szomódi kocsmában”

„A gyanúsított április 17-én délután egy szomódi kocsmánál inzultálta a vendégeket. Egyiküket megütötte, majd amikor a sértett távozott az italozóból, követte őt. Miután az bement a közeli dohányboltba, utána ment, berúgta az üzlet ajtaját, majd elvette a férfi pultra kihelyezett pénzét. Amikor a férfi visszakövetelte a pénzét, a gyanúsított megfenyegette őt. Ezután visszatért a kocsmába, ahol tovább zaklatta az ott lévő vendégeket, majd szétrúgta a terasz lépcsőjének fakorlátját és az italozó mellett lévő szemetest is megrongálta.” (kemma.hu)

„A közmunkásokat is támogatja a kultúrház Jászkarajenőn”

„A hagyományos szolgáltatások mellett más okok miatt is betérnek a helyiek a falu művelődési központjába. A kultúrház ugyanis nem csupán a művelődésben, de a munkavállalásban is komolyan segíti a falubelieket. A közért dolgozókat kiváltképp…” (szoljon.hu)

„Kemény, de laktató tésztába gyúrják az aprócska fürjtojást”

„Többet, de apróbbat tojnak, mint a házityúkok, a testük is kisebb, ám a fürjtojás igazi kuriózum. Tele van vitaminokkal és ásványi anyagokkal, s ráadásul még finom is, felhasználása pedig páratlanul változatos.” (sonline.hu)

Egymilliárddal többet költ idén a Sziget sztárfellépőkre

0

Idén a korábbinál több nemzetközi sztár ad koncertet a Sziget fesztiválon, miután a befektetőkkel közösen 12 százalékkal 8,6 milliárd forintra tudták növelni a költségvetést – ezt mondta Kádár Tamás főszervező. Kardos József programigazgató beszélt arról is, hogy nem örülnek annak, hogy az idegengyűlölet a hétköznapokon is felüti a fejét, de ők nem politizálnak, csak kulturális értékeket közvetítenek. Nem lesznek eldobható poharak és fesztiválkártya sem: a karszalaggal lehet majd fizetni.

Az ötnapos bérletek már idén is elfogytak.
MTI Fotó: Mohai Balázs

Az idei húzónevek között van az első magyarországi koncertjére készülő amerikai Lana Del Rey, a szintén amerikai rapper, Kendrick Lamar, de fellép többek között a Gorillaz, a Mumford and Sons, Dua Lipa, Kygo, az Arctic Monkeys, Liam Gallagher és Shawn Mendes is.

„Kidolgoztunk egy hároméves növekedési tervet, amelyre azért is szükség volt, mert a külföldi headlinerek egyre drágábbak és

a fellépti díjak kifizetéséhez a korábbinál is komolyabb financiális háttér kellett”

– mondta a Sziget sajtótájékoztatóján Kádár Tamás, aki tavaly vette át a főszervezői Gerendai Károlytól.

Az idén 25 éves Szigetre, amely augusztus 8-tól 15-ig tart, életre hívták a Love Revolution kampányt, amely a programkínálatra is hatással van. A kezdeményezés főbb céljai közé tartozik

az erőszak- és félelemnélküliség, az élhető Föld, az alapvető emberi jogok érvényesülése, illetve az előítéletek, a kirekesztés megszüntetése.

Kádár Tamás azt mondta: „a Sziget negyedszázada kiáll ezen értékek mellett, a mostani kampánnyal szeretnénk ezt megmutatni, összefoglalni. A Love Revolution egyik hangsúlyos pontja a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés ügye, idén bevezetjük a Re:pohár rendszert, amellyel az eldobható poharak kivesznek a fesztiválról, 1.5 millió pohárszeméttel lesz kevesebb.”

Kardos József szerint változtatni szeretnének azon, hogy az idegengyűlölet, a rasszizmus egyre inkább felüti a fejét a hétköznapokon. Azt mondta:

„Mi úgy politizálunk, hogy kulturális értékeket közvetítünk”.

Az idei fesztivál Nelson Mandela születésének századik évfordulójához is kapcsolódik, így jön a rendezvényre több dél-afrikai fellépő is.

A Sziget együttműködési megállapodást írt alá az idén 70 éves Izrael Állammal,

amelynek keretében a fesztiválon számos izraeli művész lép fel. Yossi Amrani, Izrael budapesti nagykövete a sajtótájékoztatón elmondta: a fesztivál sokszínű kínálatában egyetemleges nyelvként van jelen a zene és a művészet, és ezt évről-évre több százezer fiatal élvezi. Az izraeli művészek közül a Szigeten fellép többek között a Borgore és Asaf Avidan, a Jewish Monkeys, Omer Netzer, a Paz Band, Sol Monk és Jenny Penkin.

MTI Fotó: Mohai Balázs

A zenei kínálatban az A38 színpadon lesz hallható például a WhoMadeWho, az Unknown Mortal Orchestra, a Cigarettes After Sex, Seasick Steve, Alle Farben és az Everything Everything. A Világzenei színpadon a Les Négresses Vertes, a Transglobal Underground, Natacha Atlas, a Värttinä, a Plaza Francia Orchestra is ott lesz, valamint több hazai fellépő, köztük az idén 25 éves Anima Sound System. A Petőfi Rádió-Telekom VOLT Fesztivál Színpadon a hazai könnyűzenei élvonal zenél, mások mellett az Ivan & the Parazol, a Fran Palermo, a Margaret Island, a 30Y és a Szabó Balázs Bandája.

A nem zenei programok közül idén is az egyik legfőbb attrakciónak ígérkezik a Cirque du Sziget helyszín, ahol közös projektet mutatnak be a Fővárosi Nagycirkusszal és a Baross Imre Artistaképzővel, mégpedig a világhírű artistaművész, Samuel Tétreault rendezésében. „A produkcióban az artistaképző húsz végzős és frissen végzett hallgatója hat héten át dolgozik együtt Samuellel, és a Szigeten többször is bemutatják műsorukat” – mondta Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója. A Cirque du Szigeten lesz kambodzsai cirkusz, marokkói társulat és guineaiak előadása is.

Új helyszín a Karaván Sátor, amely az egykori Roma sátort eleveníti fel multikulturális programjában

számos kisebbségi művész, köztük a Dil Mastana rádzsasztáni cigány együttes fellépésével. A Magyar Zene Háza Klasszikus, Opera és Jazz Színpadon ott lesz a Magyar Állami Operaház csapata, a Snétberger Központ fiatal tehetségei, éjszakánként pedig két-két dzsesszkoncertet tartanak. A Színház- és Táncsátorban brazil, kubai, koreai, spanyol, ausztrál, francia és magyar produkciók is lesznek.

Sok sztár jön idén is.
MTI Fotó: Mohai Balázs

A Nagy Utcaszínházat a brit Wired Aerial Theatre adja, és ismét lesz Vándor Vurstli, valamint sétáló utcaszínházak baszk, spanyol, indiai közreműködőkkel. Első alkalommal rendezik meg az Élőszobor Bajnokságot, újra lesz Civil Sziget, Sátor Határok Nélkül, Múzeumi Negyed, Labirintus, illetve mozihelyszín angol feliratos magyar filmekkel, a Magyar Nemzeti Filmalappal együttműködésben. A Magic Mirror Sátor idei sztárja Liz Aggiss, a Big Freedia, Ivo Dimchev, Jack Woodhead és Tim Kriegler lesz, az ArtZone a Medence Csoport szervezésében, az acb Galéria közreműködésével progresszív képzőművészeti performanszokat kínál.

A szervezők szerint a Sziget biztonsági rendszere kiválóan működik,

tavaly jól vizsgázott a megszigorított check-in rendszer.

Kádár Tamás beszélt arról is, hogy az ötnapos bérletek már elfogytak, de idén háromnapos belépést biztosító, tetszőleges napokra kiválasztható bérlet is lesz, elsősorban a magyar közönség igényeihez igazodva. A technológiai újítások közé tartozik, hogy eltűnik a fesztiválkártya, helyette

a belépő karszalagokat szerelik fel fizetőchippel.

A karszalagot a fesztivál applikációján keresztül is fel lehet majd tölteni.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!