Kezdőlap Itthon Oldal 440

Itthon

Végigsöpör az orbánizmus Európán

0

Orbán illiberális demokráciája azt az Európát fenyegeti, amelyikből a kis államok profitálnak a leginkább – ezt írja az ismert német újságíró, Norbert Mappes-Niediek.

A Deutsche Wellén megjelent cikke szerint Szlovénia az utolsó példa arra, hogy Orbán Viktor illiberális demokráciája terjed az egész Európai Unióban. Ott ugyanis Orbán szövetségese, Janez Jansa nyerte a választást, igaz, kormányt nem tud alakítani.

Mappes-Niediek szerint

az EU közép és kelet-európai tagállamai egyre inkább nacionalista húrokat pengetnek,

és erős nemzetállamot kívánnak maguknak.

A nyugati szélsőjobb, amelyhez Orbán Viktor közeledni kíván, más módon áll szemben az Európai Unió fő áramlatával a szerző szerint. Olaszországban látszik ez a legjobban, ahol az EU populista bírálata a legnagyobb politikai hasznot hozta az országot jelenleg kormányzó két pártnak.

A német újságíró szerint ez a Facebook-demokrácia : a kisemberek elégedetlenségét fejezi ki az egész világgal szemben. A közös persze az Keleten és Nyugaton, hogy a munkavállalók életszínvonala nemigen emelkedett az elmúlt évtizedekben, vagyis nem nagyon érezték az EU előnyeit. Szemben az elitekkel, melyek szép profitot könyvelhettek el.

Igaz ez az illiberális államok elitjére is:

Orbán családja is hihetetlen tempóban gazdagodik.

Csehországban az ország második leggazdagabb embere a miniszterelnök, Andrej Babis: vagyonát több mint 4 milliárd dollárra becsüli a Forbes. Mindez persze nem ismeretlen Nyugaton sem. Silvio Berlusconi, aki Forza Italia mozgalmával az előfutára volt Orbán Viktor illiberális demokráciájának, maga is Itália leggazdagabb embere volt – kiváló kapcsolatokkal az olasz maffiával.

Az is összekapcsolja Orbán Viktor híveit az EU keleti részén és a szélsőjobboldalt Nyugaton, hogy mindannyian kiváló viszonyban vannak Putyinnal.

Az orosz elnök modellt is jelent kelet-európai követőinek, de pénzzel is támogatja őket.

Cserébe például a Szabadságpárt Ausztriában vagy a populista kormány Olaszországban nyíltan lobbizik azért, hogy oldják fel a szankciókat Oroszországgal szemben. Putyin ugyan nyolcórás ausztriai látogatása során tagadta, hogy az EU egységének megbontására törekszik, de tettei pontosan erre mutatnak. Kétoldalú tárgyalásokat akar minden egyes tagállammal, hiszen úgy sokkal erősebbnek látszik.

Ha eluralkodik a nacionalizmus, akkor a kis államok rosszul járnak a német újságíró szerint. Egyrészt, mert jóval kevesebb pénz érkezik Brüsszelből, pedig ezek az országok jelenleg a legnagyobb haszonélvezői az EU rendszerének.

Ha a nacionalizmus mindenütt előretör, akkor a kis államok érdekérvényesítő képessége radikálisan csökkenhet.

Magyarország és a többi kis tagállam ugyanis önmagában csak keveseket érdekel a globális rendszerben, csak mint az EU tagjai számíthatnak figyelemre. Ezért aligha valószínű, hogy Orbán Viktor valaha is elszánná magát az Unióból való kilépésre. Inkább belülről kívánja átalakítani az Európai Uniót – állapítja meg Norbert Mappes-Niediek.

Az összeomlástól mindenképpen megmenthető

– interjú Hegyi Gyulával, az MSZP frissen megválasztott, egyik új alelnökével

  • Az első lépés az, hogy a további leépülést meg kell állítani
  • Szorgos munkával, föl lehet segíteni a pártot
  • A nyugati demokráciákban, ha egy pártnak 11 százaléka van a parlamentben, az nem számít tragédiának
  • Nem csak a német szociáldemokrácia van a világon

Kollégaként, filmkritikusként ismertelek meg az akkori Magyar Hírlap kultúra rovatában. Hogyan vált belőled politikus?

Én 1990-ig csak kulturális újságírással foglalkoztam. De ’90 után elkezdtem politikai publicisztikákat írni a Magyar Hírlapba. Nagyon szerettem akkor azt az újságot, ahol együtt dolgoztunk. Aztán valahogyan Horn Gyula felkért tanácsadónak, többször elhívott beszélgetésekre. Tulajdonképpen az én meglepetésemre is, egyszer csak közölte velem, szeretné, ha képviselő lennék.

A politikai publicisztikáid alapján azt gondolta, hogy ezt jól csinálod majd?

Bármilyen meglepő, ’90 után olyan volt a légkör Magyarországon, ha az ember publicisztikákat írt, akkor még komolyan vették. Az SZDSZ akkori elnöke, Kis János pedig felkért volna tanácsadónak. Sőt, még a KDNP-től is volt megkeresés. Akkor kitágult a világ, és a politikusok még komolyan vették az újságírókat.

Vívódás nélkül azt mondtad, hogy uccu neki, politikusnak állsz?

Tulajdonképpen, mint szegény Bossányi Kati, aki már előttem is MSZP képviselő volt a Magyar Hírlaptól, azt gondoltam, hogy csinálom egy ideig, aztán lemondok. De ez nem így történt. Tíz évig voltam magyar képviselő, aztán öt évig európai képviselő. Utána pedig Mandur László mellett dolgoztam az Európai Bizottságnál. És amikor 2014-ben befejeztem az összes európai teendőmet, akkor elkezdtem megint újságot írni, nyilván láttad a 168 órában, a Népszavában, a Magyar Nemzetben. Sokat publikáltam. Azt gondoltam, hogy örökre búcsút mondtam a politikának, de most a jelek szerint, újra visszacsábultam.

Amikor a politikus szó annyira devalválódott, hogy már-már szitoknak számít, akkor miért gondolod, hogy neked most vissza kell sasszéznod?

Van ebben valami kihívás, meg végül is az MSZP a magyar szociáldemokráciának az egyetlen utódpártja, fölkértek jó emberek. Nézd, arra gondoltam, hogy vesztenivalóm nincsen, szívesen csinálom.

És akár mi van, kulturális újságírónak bármikor visszamehetsz…

Hát az az igazság, és ezt nyugodtan megírhatod, hogy még nem tisztáztam a 168 óra szerkesztőivel, de egyelőre az a megállapodásunk, hogy minden második héten írok nekik egy cikket. Remélem, nem változtatják meg ezt.

Úgy írsz cikket, hogy te vagy az MSZP egyik alelnöke?

Külpolitikai cikkeket, elemzéseket írok, nem hiszem, hogy a kettő kizárná egymást.

Az MSZP most eléggé a béka feneke alatt van. Úgy gondolod, hogy többek és a te munkáddal, felhozható?

Legalábbis az összeomlástól mindenképp megmenthető. Biztos vagyok benne. A nyugati demokráciákban, ha egy pártnak 11 százaléka van a parlamentben, az nem számít tragédiának.

De az MSZP valahai helyzetéhez képest azért…

Hát igen.

Az első lépés az, hogy a további leépülést meg kell állítani. És utána, nyilván szorgos munkával, föl lehet segíteni.

Másrészt meg én húsz évet csak lehúztam ilyen-olyan európai funkciókban, szeretném a nyugat-európai baloldal legújabb áramlatait megismertetni, alkalmazni itthon. Nem csak a német szociáldemokrácia van a világon, hanem vannak görögök, spanyolok, portugálok. Izgalmasak a kísérleteik, és ezekről itthon keveset tudunk.

Bréking nyúz, június 18. – Tudósítás a másik valóságból

0

Az alternatív média szerkesztői szemmel láthatóan jó témát találnak a Magyar Szocialista Párt elnökválasztásában: több orgánum is publicisztikával tér vissza a vasárnapi eseményre. Azt azért nem mondhatjuk, hogy kedvező színben tüntetik fel az új elnököt, vagy akár alulmaradt ellenfelét. A Jobbik is kedvenc topikja a kormánypárti sajtónak – ezúttal arról olvashat a nagybecsű, hogy milyen jelek mutatnak a jobbik és a baloldal összeborulására. A Jobbikból kivált Toroczkai formálódó pártjáról is megtudhatunk újdonságokat.

Magyar Idők – Most meg Tóth az elnök

Tök mindegy, ki lesz a szocialisták új elnöke, nyilatkozta (szerintem nagyon helyesen) Galló Béla politológus vasárnap reggel a köztévében. Ahhoz ugyanis, hogy bármiféle fordulat legyen a baloldalon, nemzeti érzékenységű szociáldemokrata jelölt is kellett volna az MSZP tisztújító kongresszusára. Olyan viszont nemhogy az indulók között (ketten indultak), de még a pártban sincs. (Ha volt is, világgá ment, vagy elzavarták – a szerk.) – írja Pilhál György, aki nem is annyira az új elnökkel, mint inkább alulmaradt riválisával foglalkozik publicisztikájában.

„ Mit akart az egyszer már elnökösködő Mesterházy?” – teszi fel a kérdést, hozzátéve: „Azok után, hogy négy éve sápadtan, farokbehúzva távozott a posztról, újra kinevettetné magát?”

2014-ben nem sokkal a parlamenti választás előtt Mesterházy ekképp kampányolt: „A Fidesz rehabilitálni akarja a Horthy-rendszert, ezért áprilisban nem lesz nehéz dönteni: vagy a Horthy-korszak, vagy a modern Magyarország… Mi jövünk, ők menni fognak!” De aztán nem a Fidesz ment, hanem ő. Mint most is.

Egyébként Tóth Bercit sem irigylem ezért az elnöki székért. Forgószék az.

Más: pont ma 203 éve volt a waterlooi csata.”

888.hu – A vörös Aphrodité

„Nem is értem Orbán Viktort, hogy alhat nyugodtan” – kezdi az új MSZP-elnök, Tóth Bertalan kapcsán írt publicisztikájában Szentesi Zöldi László. Szerinte Tóth „nem a semmiből, hanem a mínusz tartományból érkezett a magyar politika élvonalába”. A szerző vörös Tóth Aphrodité-ként titulálja az elnököt, „akinek a szépségénél és kecsességénél csak a képzelőereje a nagyobb”.

A vitriolosnak szánt, egyes szám első személyében, Tóth monológjaként írt publicisztikában helyenként szinte nyomdafestéket nem tűrő jelzők, szavak, mondatok sorjáznak egymás után, s nem hiányozhat belőle Gyurcsány említése sem:

„Gyurcsány Athéné lándzsával a kezében őrködik a baloldali értékek felett. Ha Molnár Csaba-fejű aigisz pajzsát meglóbálja a feje felett, Angyalföld valamennyi nyuggere a segítségére siet”…

„Csökkenő érdeklődés mellett, de le fogjuk még játszani ezt a csatát. Két vörös istennő nem fér meg az Olümposzon.”…

„Én, Tóth Aphrodité fogadom, hogy hű leszek a baloldali értékekhez, bármit is jelentsenek azok. Hiszen nem azért jöttem a világra, hogy bevégezzem a sorsomat, hanem hogy tartósan öt százalék felett tartsam szeretett pártomat.

Remélem, menni fog, különben Akhilleusznak kell lennie a merész vállalkozónak, aki bóklászó hajónkat kivezeti a viharos szartengerből.

Föl! Föl, ti vörös istenek!”

Origo  –  Így készíti elő a Jobbik az együttműködést a baloldallal

A radikálisok kiszorításával egy időben megjelentek az első apróbb, de fontos jelei annak, hogy a Jobbik együttműködést készít elő a baloldallal – az Origo szerint.

A Soros-féle Magyar Narancsban Jakab Péter és Tordai Bence közös interjút adott.

Ennek a szimbóluma lehetne az a legfrissebb Magyar Narancsban olvasható interjú, amelyet közösen adott Jakab Péter jobbikos szóvivő, és Tordai Bence párbeszédes parlamenti képviselő. A Soros-közeli hetilapban közös pontokat alakítottak ki a két párt között. Ilyen lehet a miskolci időközi önkormányzati választás, ahol mindkét párt Rokker Zsolttit, a nagyreményű humoristát támogatja. Jakab emellett azt is mondta, fontos az együttműködés, szerinte minimumcélok kellenek. Ennek kapcsán kiemelte, ha a Párbeszéd jó ügyet terjeszt a Ház elé, megszavazzák. Tordai pedig egy esetleges kormányváltás esetén el tud képzelni egy olyan nagykoalíciós kormányzást, amelyben a Jobbik is benne van.

A balliberális pártok ellen létrejövő Jobbik kisegítette volna az Együttet.

A Juhász Péter-féle, azóta megszűnt balliberális Együtt kisegítése szóba sem kerülhetett volna korábban az antikommunista gyökerű párt háza tájékán. Toroczkai László Facebook-bejegyzése alapján pedig így történt.

A radikális Jobbik szimbólumrendszerének leépítése.

Nem ennyire látványos, de a párt vezető politikusai és a Jobbik-média kommunikációs szinten megkezdte a radikális Jobbik szimbólumrendszerének leépítését. Jó példa erre, hogy a napokban Volner János, a párt újraválasztott alelnöke, a párt EP-listavezető-jelöltje a HírTV-ben azt mondta, hogy a Magyar Gárda ideje lejárt. A támadások középpontjába kerültek a régi Jobbik további meghatározó arcai, így Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás is, azért, mert a választási kampányban ellenezték a Jobbik közeledését a balliberálisokhoz, ezen belül a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalícióhoz.

A pártvezetők még finoman, de a baloldallal való összefogás szükségességéről nyilatkoztak.

A párt tisztújító kongresszusát megelőzően nagy karriert futott be Gyöngyösi Tamásnak a Zsúrpubinak adott nyilatkozata. A portál azon kérdésére, hogy változtat-e a Jobbik a balliberális ellenzéki pártokkal való együttműködési stratégiáján, nem adott egyértelmű választ. Gyöngyösi úgy látta akkor, hogy az eredmény tükrében valamin egész biztos változtatni kell. Ezzel szóban nyitott a baloldal felé.

A Jobbik részt vett a Soros pénzelte kormányellenes tüntetéseken.

A párt vezetősége testületileg jelen volt ezen a demonstráción, amelyen politikusok jelentek meg, mint Juhász Péter, Gyurcsány Ferenc, Szél Bernadett és Hadházy Ákos.

Magyar Hírlap – Gyűlik a pénz Toroczkaiék párttá alakulására

Már harminc önkormányzati képviselő szakított a Jobbikkal, kilépett az ifjúsági tagozat alelnöke is a „néppártból” – írja a napilap. Toroczkai László kizárása óta egyre többen lépnek ki a pártból, eddig majd száz távozóról lehet tudni, köztük van három alapszervezet teljes tagsága és hat polgármester is. A lap információi szerint további kilépések várhatók, sokan arra várnak, hogy a pártból kizárt Toroczkai László és az emiatt kilépett Dúró Dóra és Novák Előd megalapítsák új pártjukat.

Az új párt alapítására szombaton kerülhet sor, ugyanis Toroczkai László bejelentette, az általa alapított Mi Magunk platform a június 23-i zászlóbontó gyűlésén, Ásotthalmon Mi Hazánk Mozgalom néven önálló politikai formációt hoznak létre. A politikus a Facebookon arról számolt be, hogy már egymillió-kétszázezer forintot gyűlt össze a zászlóbontó nagygyűlés költségére. Közölte, mintegy száz adományozó támogatta őket, de tovább folytatják a gyűjtést, mert a rendezvény teljes költsége kétmillió forint körül lesz.

Novák Előd bejelentette, a Mi Hazánk Mozgalom szombaton megkezdi akcióját, lyukas zászlókat adnak át a csatlakozó polgármestereknek, hogy ezzel hívják fel a figyelmet az antikommunista követelések politikai napirendre tűzésének szükségességére.

Göncz Kinga is megszólalt az általa alapított alapítvány ügyében

0

A Magyar idők mai számában arról írt, hogy az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF) szabálytalanságokat talált egy olyan alapítványnál, amelyet az egykori szocialista külügyminiszter, Göncz Kinga alapított. A hír, amelyet az MTI szemlézett -, nagy iramban végigszáguldott a kormánypárti sajtón. A Független Hírügynökségnek sikerült elérnie Göncz Kingát.

Göncz Kinga szerint annyi történhetett, hogy a Magyar Idők, miután megkapta az OLAF jelentését, megnézte a cégadatokat, ahol alapítóként felfedezte az ő nevét. Ennyi köze van a történethez, vagyis gyakorlatilag semmi: sem a feltárt szabálytalanságok idején, sem azt megelőzően nem vett részt az alapítvány működésében.

A Magyar Idők hétfői számában írt arról, hogy az egykori MSZP-s politikus, Göncz Kinga által alapított alapítvány is tagja volt azon két cég egyikének, amelyeknél súlyos szabálytalanságokat és csalást állapított meg az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF). A lap szerint az egymással stratégiai kapcsolatban álló, ugyanazon cégcsoporthoz tartozó Pillar Európa Nonprofit Kft. – amelynek tagja volt a Göncz Kinga által alapított Pillar Alapítvány 2008 decemberétől 2016 szeptemberéig – és a BME Infokom Kft. (mai nevén Infokom-Innovátor Nonprofit Kft.) az EU költségvetéséből finanszírozott projektjeikhez közösen alkalmaztak kutatókat és más dolgozókat.

A 2015-ben indított OLAF-vizsgálat szerint a két cég azért hozott létre regionális irodákat, hogy az EU-s támogatásokhoz hozzáférést biztosító kutatási-fejlesztési pályázaton részt vehessen, azonban

a három vidéki településre – Etyekre, Bicskére és Tétre – bejelentett tizenhárom munkavállaló is a cégek budapesti irodahelyiségében dolgozott.

A 2012 és 2015 közötti időszakban a két cég 31 projekthez kapcsolódóan tett kétszáznál is több esetben hamis nyilatkozatokat arra vonatkozóan, hogy az érintett munkavállalók a vidéki irodákban dolgoznak.

A lap információi szerint közel kétezerszer a távmunkaszerződések is hamis nyilatkozatokat tartalmaztak, és 1306 alkalommal maguk a szerződések is valótlanok voltak. Emellett a cégek olyan alkalmazottaknak fizettek, akik nem dolgoztak a projektben. A cégek tizenkétmillió forint értékben állítottak ki hamis készpénzfizetési számlákat, és egy, a vállalatok által bérelt épület éves díjáról is készítettek olyan számlát, amely mögött feltehetően nem volt teljesítés – olvasható a cikkben. Az OLAF összesen három személyt és nagyjából két tucat szervezetet talált érintettnek az ügyben. Az Európai Bizottságnak tett ajánlásuk szerint

a két cégnek közel 12 és fél milliárd forintot kellene visszafizetnie a felmerült szabálytalanságok és a csalás gyanúja miatt.

A hivatal a Legfőbb Ügyészség számára is megfogalmazott ajánlásokat, az elérhető adatok alapján a NAV Bűnügyi Főigazgatóság Központi Nyomozó Főosztály 9,7 milliárd forint értékű, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást állapított meg.

Göncz Kinga nem foglalkozott az alapítvány ügyeivel

A Független Hírügynökség megkereste Göncz Kingát, aki röviden reagált a Magyar Idők hírére. Mint mondta, ma délelőtt egy ismerősétől hallott a cikkről, s rögtön hozzátette, hogy az alapítvány működéséről nem tud semmit. Annak idején, mintegy

húsz évvel ezelőtt valóban ő volt az alapítója az alapítványnak, akkoriban, fiatal, emberek, húsz év körüli egyetemisták kérték meg arra, hogy adja a nevét az alapítvány létrehozásához.

Ezt követően nem folyt bele a működésbe. Már csak azért sem, tette hozzá Göncz Kinga, mert a törvény szerint ezt nem is tehette volna meg. Az alapító ugyanis független az alapítványtól, annak működésében és döntéseinek meghozatalában nem vehet részt.

Sokba kerül a közbeszerzési trükközés

0

 „A fideszesek ismét sokat loptak, a magyar adófizetők pedig állják a cechet. A 2019-es költségvetésbe már betervezték a 100 milliárdos büntetést? Mire fog kevesebb jutni, a stadionokra, kommunikációra vagy az egészségügyre és oktatásra?” – teszi fel a költői kérdést az MSZP közleménye, amely egy mai sajtóhírre reagálva született.

A 24.hu írta meg, hogy nagyot kaszált Orbán Ráhel fideszes ügyvédje, miután Lázár János és társai átengedték a közbeszerzések ellenőrzését kormányközeli külső tanácsadóknak, és milliárdokat fizettek érte. A munkát pocséknak találta Brüsszel,  és most a tanácsadói díj sokszorosát fizetteti vissza Magyarországgal. Százmilliárd forintnál biztosan nagyobb lesz a számla. Az oknyomozó írásban a szerző a többi között arról ír, hogy az uniós támogatásokat menedzselő apparátus tagjai a 2017-es munkájuk után összesen mintegy 20 milliárd forint céljuttatásnak nevezett pluszpénzt kaptak, a területet felügyelő Miniszterelnökségen pedig 3,3 milliárdot osztottak szét. Az uniós projektek közbeszerzési ellenőrzését alaposan körbebástyázták külső szakértőkkel. Soha ilyen nagy értékű szerződéseket nem kötöttek tanácsadókkal: például a kancellária 4,8 milliárdos keretmegállapodást kötött erre.

Most azonban az derült ki az Európai Bizottság leveléből, hogy a magyar közbeszerzés-ellenőrzésen átcsusszant szinte minden, a szabálytalanságok zömét nem észlelték se a belső, se a külső munkatársak.

Vagy ha igen, nem tettek semmit. A brüsszeli auditorok az ellenőrzés nagymérvű kiszervezését indokolatlannak találták. A tanácsadódíjak egy részét nem fizetik ki, azt a magyar költségvetésnek kell állnia. Ennél is többet kell fizetni az elnézett szabálytalanságok miatt. Százmilliárd forintnál bizonyosan többet

Az MSZP közleményében pedig arra mutat rá, hogy

az Orbán-kormány ismét megdöntött egy európai rekordot: 29 közbeszerzésből 25-ben súlyos szabálytalanságokat találtak az uniós ellenőrök.

A megbundázott, az „alkotmányos költség” megfizetéséért elnyert pályázatokból elege lett az uniónak, a Fidesz visszaélései miatt több mint 100 milliárd forint büntetést kell fizetnie hazánknak.

Terrorcselekménnyel is vádolják a budapesti robbantót

0

Fegyházban végrehajtandó, életfogytig tartó szabadságvesztést kért az ügyész a Teréz körúti robbantás vádlottjára, azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja 40 év. A tárgyalás 2018. augusztus 29-én folytatódik a védői perbeszéddel.

 

A Központi Nyomozó Főügyészség 2017. december 11-én emelt vádat az ügyben, a vádirat két pontból áll. Az első vádirati pont a robbantásról szól, ami miatt az ügyészség a vádlottat előre kitervelten, aljas indokból, több ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés bűntettének kísérletével, illetve robbanóanyaggal és robbanószerrel visszaélés bűntettével vádolja. A második vádirati pont a robbantás után, október elején megírt és el nem küldött levélről szól, amelyet a vádlottól lefoglalt laptopon találtak meg a nyomozók. Ebben a levélben a vádlott kilátásba helyezte, hogy további robbantásokat követ el, ha a Belügyminisztérium nem fizet ki 1 millió eurót. Emiatt az ügyészség terrorcselekmény előkészületének a bűntettével is vádolja a terheltet.

A per az idén január végén kezdődött.

Optimistábbak lettek a vállalkozások

0

Termelésben, jövedelmezőségben optimistábbak a vállalatvezetők, mint a korábbi időszakban. A létszám és a beruházások alakulásában azonban meredek hangulatromlás tapasztalható. A nagyobb cégek hangulata a jobb.

Az év elejéhez képest nőtt a derűlátás a hazai vállalkozások körében – derül ki a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK GVI) áprilisi felméréséből.

A GVI elemzői szerint megállapítható, hogy a vállalkozások vezetői lényegesen optimistábban ítélik meg cégük várható jövedelmezőségét és jövőbeni termelési szintjét az előző negyedévhez képest, miközben a beruházások alakulásával kapcsolatos kilátások jelentősen negatívabbak a 2018. januári szinthez viszonyítva.

Egyes esetekben azonban nagy különbség van a kisebb és a nagyobb méretű vállalkozások prognózisaiban.

Az előző év azonos időszakához képest jelenleg az összes összetevő esetében pozitívabbak a cégek várakozásai a létszám várható alakulása kivételével. A jövőbeni létszám szempontjából ez a mutató 2017. áprilisi, illetve 2018. áprilisi értéke lényegében megegyezik. Vagyis a munkaerőhiány változatlanul jelenlévő probléma a cégek életében.

Az áprilisi adatok alapján a kis- és középvállalkozások a nagyvállalatokhoz képest pozitívabban ítélik meg helyzetüket a jelenlegi és a várható üzleti helyzet, a jelenlegi és a várható jövedelmezőség, a várható termelési szint, a jövőbeni létszám, illetve a várható kapacitáskihasználás tekintetében. A várható beruházási aktivitás, a jelenlegi rendelésállomány, valamint az elmúlt negyedéves termelési szint szempontjából viszont a 250 főnél több munkavállalót foglalkoztató cégek adtak pozitívabb helyzetértékelést.

Még kétezer év kell ahhoz, hogy ne utáljanak bennünket – interjú Frölich Róberttel, a Dohány utcai Zsinagóga főrabbijával

  • A Mazsihisz más irányba megy, mint ahogy ő szeretné

  • A hagyomány az egyik legfontosabb eleme a zsidóságnak

  • A Sorsok Háza ügyében nem szabad engedni

  • A Soros ellenes kampány antiszemita felhangú

  • Élnek a zsidó-ellenes toposzok

 

Tulajdonképpen most te ki vagy?

Frölich Róbert, elsősorban férj és apa, másodsorban a Dohány utcai zsinagóga főrabbija.

Miért mondtál le és miről?

Tulajdonképpen az országos főrabbi pozícióról mondtam le.

De le lehet arról mondani?

Mindenről le lehet mondani. Engem megválasztottak, és ameddig úgy éreztem, hogy van erőm ahhoz, hogy azokat a folyamatokat, amelyek a Mazsihisz-ben elindultak kicsit tudjam lassítani, vagy esetleg gátat tudjak nekik szabni, addig csináltam. De nekem országos főrabbiként az volt a feladatom, hogy azt a neológiát, amit egyrészt otthonról, másrészt iskoláimból hoztam magammal, amelyet szolgálok harminc éve, azt továbbra is óvjam és védjem. Amikor ez már nem ment tovább, fölálltam, jöjjön más és csinálja helyettem.

Mi a különbség a zsidó és a zsidó között?

Zsidó és zsidó között nagy különbség nincs, mondhatni semmi. De a vallási irányzatok között viszont már óriási különbség van. Ne menjünk messzire, csak itt Magyarországon létezik az ortodoxia, a Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség, létezik a neológia képviselőjeként a Mazsihisz. Azon kívül létezik két reform hitközség, a szim salom és a Bét Orim. Létezik a chabad, az EMIH, ez utóbbi önmagát status quo ante hitközségnek deklarálja magát, szerintem messze van tőle. De ez egy másik kérdés. És ezek csak a magyarországi irányzatok. Szerte a világban még számtalan van. Különböző ortodox és nem ortodox csoportosulások.

Ezek szükségszerűen szemben állnak egymással?

Nem. Leszámítva persze tényleg a szélsőségesen vallásos, mondhatni fundamentalista zsidó csoportokat, a többi békésen megfér egymással. Az a fajta szembenállás, ami Magyarországon tapasztalható, ez a világban nem jellemző. Ez valami turáni átok lehet, hogy aki nem én vagyok, azt már rögtön gyanúsan szemlélem, gyanakodva figyelem, nem szeretem. A világban máshol ezek a különböző csoportok legföljebb nem vesznek tudomást egymásról, de békében meg vannak egymással.

Te, mint országos főrabbi képviseltél egyfajta irány, a Mazsihisz, a világi szervezet pedig egy másik irányt képvisel?

Pontosan ezt mondom.

És ez az ellentét annyira feszítő, főrabbiként már nem tudtad ellátni a feladatodat?

Amikor már a lelkiismeretemmel nem tudom összeegyeztetni a mozgást, akkor nem mozgok tovább.

Mi ennek a konfliktusnak a lényege?

Ott csúcsosodik ki, hogy a Mazsihisz világi vezetése meghirdette a sokszínű magyar zsidóság politikáját. Amivel nekem rabbiként nincs is semmi bajom, az én templomomba is különböző emberek járnak, mi is sokszínűek vagyunk. De, amikor a sokszínűség örve alatt a vallási sokszínűséget próbálják beterelni a neológiába, azt már nem tudom elfogadni. Amikor már arról van szó, hogy nőket hívnak fel a tórához, megtörtént eset, az egyik budapesti zsinagógában Eszter könyvéből és egy nő olvasott föl, ez már az én tradicionális neológiámmal maximálisan szemben áll. Amikor azt mondják, hogy hát azért lehet, hogy ennek van létjogosultsága, akkor az én, hangsúlyozom az én neológiám és az én vallási neveltetésem erre azt mondja, hogy ez azért már nem fér bele.

Nem lenne foglalt a szó, akkor azt mondanám, hogy te ehhez képest, az újítókhoz, vagy az új vonalhoz képest egy ortodox rabbi vagy.

Alighanem itt van valóban a választó vonal, mert én a neológiát úgy képzelem el, mint egy modern ortodoxiát, ami a vallásában tradicionális, minden egyéb megnyilvánulásában, műveltségében, tudományában, kultúrájában, minden egyes aspektusában modern, 21. századi.

Te magadat modernnek tartod?

Igen, mitől ne lennék az? Ugyanazokat a kütyüket használom, mint bárki más, ugyan úgy elbóklászom az interneten, mint bárki más. Élek a 21. században, a 21. század vívmányaival, ugyanakkor a vallási törvényeimet úgy tartom meg, ahogy azt megtartottam ezelőtt negyven évvel, amikor még ezek a kütyük nem is léteztek. Azt gondolom, hogy, igen én egy modern ember vagyok.

Csak bizonyos napokon nem használod ezeket, ahogy te nevezed, kütyüket?

Péntek estétől szombat estig gyakorlatilag Frölichéknél beköszönt a kőkorszak.

Míg ez az új vonat átlépi ezeket a határokat?

Az új vonalnak talán inkább az amerikai konzervatív mozgalom lehet a viszonyulási pont, amelyik viszont borzasztó sokrétű. Megfér benne az én irányzatom, de megférnek benne a reformok is. Attól ő még konzervatívnak nevezi magát. Ez a kettő azért mégsem ugyan az. Nem passzítható össze.

Azt gondolnám én naivan, hogy tulajdonképpen egy vallási szervezet, és mint ilyen a fő irányvonalat a főrabbinak kell meghatároznia, vagy ebben tévedek?

Adott esetben kivételesen tévedsz. A Mazsihisz, és itt van az első komoly nézeteltérés köztem és a Mazsihisz világi vezetésének a felfogása között. Majd az idő eldönti, hogy kinek van igaza. Nem akarok pálcát törni fölötte, és nem mondom azt, hogy az enyém az üdvözítő igazság. Én úgy képzelem, hogy a Mazsihisz az egy zsidó felekezet, jogállásilag egy egyház. A világi vezetés ezzel szemben úgy képzeli, egy ernyőszervezet. A kettőt nem csak retorikájában más, funkciójában is eltér. Egy ernyőszervezet magára vállal olyan feladatköröket, amit egy egyháznak szükségszerűen nem részei. Egy egyháznak viszont kellene olyan funkciókat ellátni, amit egy ernyő szervezetnek nem. Ezt a kettőt nem lehet összepasszítani. Vannak egymásnak ellentmondó érdekek. Egy egyházi érdek és egy ernyő szervezeti érdek. Szükségszerűen olykor konfrontálódik egymással.

Vegyünk egy konkrét példát. Oktatás.

Oktatási példa. Az oktatással, ha van egy zsidó iskola és per pillanat van a Mazsihisz fenntartásában egy darab oktatási intézmény, a rabbi képző. Abszolút konkrét a példa: meghirdették a rektori pályázatot, második fordulót lett végül is döntő, ahol két pályázó volt: egy rabbi és egy világi. A pályázati kiírásnak egyik jelölt sem felelt meg 100%-ig, egyik se volt egyetemi tanár. Az egyetemi tanács úgy döntött, hogy a rabbi legyen a rektor. Ha mi egyház vagyunk, akkor azt mondom, hogy az egyházi hagyományok, a zsidóságban különösképpen, Tevje óta tudjuk, hogy a hagyomány egy fontos dolog, ha azok logikus hagyományok, azokat tovább kell vinni, azokat folytatni kell. A rabbi képző 140 évében mindig rabbi volt a rektor. Ergo az egyetemi tanács jól döntött az é meglátásom szerint, amikor azt mondták, hogy igen, legyen rabbi rektor. A Mazsihisz vezetősége elé került a kérdés. A vezetőségben három szavazó képes rabbi volt. Mind a három amellett érvelt, hogy igen, legyen rabbi a rektor. Ráadásul volt ott egy oktatási szakember, ő is amellett érvelt, hogy igen, legyen a rabbi a rektor. Ezzel ellentétben a Mazsihisz vezetősége a világi jelöltet szavazta meg, megváltoztatva az egyetemi tanács döntését és szembe menve a három rabbival. Lehet, hogy jól döntöttek, újra mondom.

Bár ezt nem így gondolod.

Abszolút nem így gondolom. De fölrúgtak egy 140 éves hagyományt. Egy egyháznál ez elő nem fordulhat.

Ezek az ellentétek, amiket látom, hogy ha nagyon toleránsan képviselsz olyan értelemben, hogy azt mondod, lehet, hogy neki van igaza. Miközben tehát hiszel a saját igazadban, elfogadod, hogy nem feltétlenül neked van százszázalékikg igazad. De ezek elegendő okot nyújtanak arra, hogy ne harcoljál?

Nézd, amikor már a mindennapjaimat őrli föl a harc, akkor azért elgondolkodom, hogy csináljam-e tovább?

Ez annyira egy erős belső késztetés?  Hogy már az is ebbe az irányba tol, ha világi rektort választanak?

Nem csak ez. Ez csak egy kiragadott példa. Számtalan ilyen eset volt. Kisebb és nagyobb. Erkölcsi dolgok, etikai dolgok, vallási dolgok. És amikor már otthon is ez a harc őrli föl a napjaimat, a gyerekeimmel sem tudok másról beszélni, hogy mi van bent a Síp utcában, akkor észbe kell kapni és azt kell mondani, hogy megálljunk. Mert ez már egészségtelen. Azt gondoltam én, egyrészt a saját jól felfogott érdekemből, életemben először harminc év után önző vagyok és fölállok. Másrészt pedig, amikor már nem tudok tovább azonosulni, akkor már a lelkiismeretem sem engedi, hogy maradjak. Ha maradok, akkor folytatódnak a harcok és az senki nem jó. Nekem se jó, a világi vezetésnek se jó, a hitközségnek végképp nem.

Ha kilépsz a harcból, onnantól kezdve ezek a dolgok nem zavarnak?

Dehogynem. Azzal, hogy én a Dohány utcai rabbi maradtam, én egy másik színtérre helyeztem a működésemet, oda ahol előtte is voltam. Két közösségről beszélgetünk. Az egyik a Mazsihisz, ez a zsidó felekezet. Igen ám, de ennek van egy nagy tagközössége, a Budapesti Zsidó Hitközség. Ami több mint 200 esztendős. Azért ez egy viszonylag egy komoly életkor. A Budapesti Zsidó Hitközségnek a temploma a Dohány utcai zsinagóga. Én a Budapesti Zsidó Hitközségben vagyok rabbi. Országos főrabbiként a Mazsihisz Országos főrabbija voltam. Most a Budapesti Zsidó Hitközség rabbija vagyok, ami voltam előtte is. Leszámítva azt a rövid két hetet, amikor ki voltam rúgva.

Mert, hogy volt ilyen is.

Volt ilyen is az életemben, vicces volt. Most egy egészen más síkon mozgok. a Budapesti Zsidó Hitközség az egy hitközség, ezen nincs vita: nincs vita azon, hogy ez most egy ernyőszervezet, népfront, bélyeggyűjtő egylet, sportklub, vagy valami más. Nem: ez egy hitközség. És a BZSH úgy is működik, mint egy hitközség. Ezek a fajta csatározások, azt hiszem azok eltűntek. Az hogy a Mazsihisz merre megy, persze, hogy érdekel, de harcoljon más most már.

Innen kezdve az egyéb, a kormánnyal folytatott harcok sem érdekelnek? Például a Sorsok Háza körül kialakult vita?

Azt gondolom, függetlenül attól, hogy kinek milyen a politikai beállítottsága, a mindenkori kormányzattal egy hitközségnek illik jó viszonyt ápolni, vagy legalábbis nem állandó konfrontatív viszonyt fönntartani. A Dohány templomban én elfogyasztottam 26 év alatt legalább négy polgármestert. Ezek között volt baloldali és most van jobboldali, és mindegyikkel ragyogó viszonyt ápoltunk. A hívők mindegyike eljött. Ha baj volt és mentünk, hogy gyerekek kellene egy kis segítség, akkor segítettek. Nyilván mindegyiknek más-más attitűdje volt. Volt olyan polgármester, aki egy évben kétszer összehívta a kerületi lelkészeket: beszéljük meg, hogy mik az egyházak problémái. Akkor tényleg mindenki elmondta a hasfájását és a polgármester megoldotta, amit lehetett. Ezek jó dolgok voltak. Nem az volt az érdekes, hogy ki baloldali és jobboldali. Ha most ezt kicsiben meg lehet csinálni, akkor azt gondolom, hogy nagyban is meg lehet csinálni. Nyilván vannak olyan esetek, lásd a Sorsok Háza, ahol nem lehet elmaszatolni. Én leadtam azt az irományt, amely mintegy öt centi vastag papírhalmaz volt, hogy ez lesz a Sorsok Háza. Erre azt mondta a Mazsihisz, hogy ez semmi. Tényleg semmi nem volt. Semmi nem volt; érthetetlen és értelmezhetetlen volt az egész. Ráadásul nekünk megvan a magunk jól felfogott véleménye arról, hogy mi történt a holocaust idején, miért történt, hogy történt és ez nem csak egy szubjektív vélemény, a történészek ma már, ha nem föltétlen elfogultak, alátámasztják a mi igazságunkat. Ez esetben viszont, én azt gondolom, nem szabad nekünk engedményt tenni. A Sorsok Háza ügyében az, hogy a Mazsihisz következetesen kiállt amellett, hogy nem csúsztatunk, nem hamisítunk, nem bagatellizálunk, azt jól tette, igaza volt.  Valamikor nincs igaza, persze. Nem lehet egy bizonytalan helyzetet állandóan fönntartani.

Ezzel azt mondod, hogy kevésbé konfrontatív politikát kellene a kormányzattal folytatni, mert én nem látom ezt a konfrontációt?

Igazából nagy konfrontáció nincs. Mi volt konfrontáció? Volt 2014-ben a bojkott, az volt az első komoly ügy. A mások nagy port fölvert a Sorsok Háza. Azon kívül csak ilyen „pitiáner” ügyekben. Ezek nem vernek ilyen nagy port. A Hóman szobor, amikor lementünk Székesfehérvárra, fáklyás hanuka tüntetésre. Ezekben a dolgokban igenis föl kell vállalni akár a szembenállást is. De idézem most a Mazsihisz elnökét: értékek mentén kell együttműködni és konfrontálódni, ebben ővele nincs vitám Az elveinket azt védeni kell. Ha az elveink engedik, akkor együttműködni. Nagyon vékony határ az együttműködés és a kollaboráció között.

Szerinted a Soros ellenes kampánynak van antiszemita felhangja?

Föltétlenül,  ez nem is nem kérdéses.

Tehát az helyes, hogy a Mazsihisz ebben az ügyben megszólalt?

Abszolút. Nem tudok jobb szót: amikor  egy vigyorgó zsidót tesznek ki a plakátokra, hogy ő az ellenség, ez nem tud nem antiszemita hangot megütni. Hiába mondják, hogy ez nem az. Hiába mondják, hogy Izraelben is a Soros ellen vannak. Az, hogy Izraelben Soros ellen vannak, az egy egészen más aspektus. Ott ugye azért vannak ellene, mert a palesztinokat támogatja. A palesztinokat támogató Soros ellen vannak. Ez egy összemosás, kibújás a felelősség alól. A Soros kampánynak lehet, hogy nem volt a célja, hogy antiszemita kampányt gerjesszenek, de hogy volt antiszemita felhangja, az biztos. Félreérthetetlen, hát hány olyan képet láttál, hogy büdös zsidó, meg a a Dávid-csillag fölrajzolva a Soros-plakátra.

Egyébként szerinted erősödik az antiszemitizmus?

Hangosabb.

Nem erősödik, csak hangosabb?

Nem tudom. Ugyan azt gondolom és érzem most, amit éreztem nagyjából a rendszerváltás környékén. A rendszerváltás előtt az volt az állítás hogy Magyarországon nincs antiszemitizmus. Emlékszel biztos a nagy dumára, hogy antiszemitizmus nincs, csak antiszemiták vannak. Persze, hogy nem volt, mert le volt fojtva. A rendszerváltással, a szólásszabadsággal kinyílt a szelep és előjöttek a hangok. Nyilván előtte is megvoltak, csak akkor suttogtak egymás között. Most meg már bátran ki lehet mondani.

Pláne az internet világában.

Az óriásit lökött rajta, hiszen anonim, így még csak vállalni sem kell a felelősséget azért, amit leírok. Nyugodtan lehet teleszórni a gyűlölettel, a hazugságokkal, konspirációs teóriákkal? Tele szemetelni a világhálót. Nem ezt érzem most. Inkább azt, hogy az egyes emberek, a rossz gazdasági helyzetük miatt minket találnak meg, mint a bajok fő okozóit.  Meg a migránsokat, meg az összes többit. Mert mi mindig kéznél vagyunk.

Manapság hátrány zsidónak lenni?

Szerintem, nem. Miért lenne hátrány?

Másképp kérdezem. Ma is élnek azok a toposzok, azok a sztereotípiák, amik a zsidókkal kapcsolatos. Harácsolnak, minden értelmiségi pozíciót elfoglalnak, övék az újság…

2018 Magyarországán ez fölöttébb izgalmas, hogy harácsolnak, hogy az újság az övék és minden. Ez szép volt így… A toposz él, persze, valóban a gondolkodásban ez benne van. Tulajdonképpen durván kétezer éve tart a tréning, abban, hogy hogy kell a zsidót utálni. Kell még legalább kétezer év, hogy megtanulják, hogyan kell nem utálni. Az a baj, hogy nekünk nincs annyi időnk.

A bírói szakban kellett nyomozati munkát végezni – interjú Szabó Pál volt posta-elnökkel, miniszterrel

  • Ha ezt az ügyet csak önmagában, mint gazdasági tranzakciót vizsgálnánk, a bűntetőügy közelébe sem juthatott volna

  • A Postapalota-értékesítését nem a valóságos döntési helyzetbe ágyazva sulykolták a közvéleménybe

  • A bírónő szerint sem lehet nem tudomásul venni azt a politikai elemet, amely övezte az ügyet  

  • Az Állami Számvevőszék 2009-ben nem vette figyelembe, hogy öt évvel korábban maga tett olyan megállapítást, amelynek megfelelően járt el a Magyar Posta

  • Az ilyen perekben eljáró bírókat érő támadásokra Handó Tündének kellene azonnal visszavágnia

 

Önt és öt vádlott-társát a Fővárosi Törvényszék bírája első fokon felmentette. Az Ön számára melyek a leglényegesebb mozzanatai, netán tanulságai az ügynek?

Az első, hogy az ügyészség által, egyetlen szakértői véleményre támaszkodó, a nyomozóhatóság és a vádlottak részéről megtámadott, legalábbis ellentmondásos állítások alapján emelt vádat a bírósági eljárás 3,5 éve alatt több más igazságügyi szakértő egybehangzó tételes cáfolatával gyakorlatilag megsemmisítettek. Ami maradt, az a meglévő szabályok, törvények szerint végrehajtott, egy gazdálkodó szervezet életében szokásos vagyongazdálkodási döntés, amely nem arról a hétszáz főről szólt, akik eredetileg a média által felkapott Krisztina kőrúti Postapalotában dolgoztak, hanem a Magyar Posta hat budapesti telephelyén dolgozó összesen 1600 dolgozójának az elhelyezéséről – ahogy azt egyébként a székházak tranzakcióját kívánatosnak nevező 2004-es Állami Számvevőszéki jelentésmegállapította. A második ezzel szorosan összefügg: az, hogy a Postapalota értékesítését és ügyét a közvélemény számára a politika addig erőltette, amíg közéleti beágyazódást nem ért el, s

a politikai kurzusváltásoknál szokásos magyar bűntetőeljárási elszámoltatási kultúra eszközévé nem tett.

Az ügyészség erőfeszítései ellenére mégis felmentő ítélet született – bűncselekmény hiányában –, mégpedig annak ellenére, hogy erőteljesen politikai színezetű ügyről van szó. Szóba került-e akármilyen módon a bírói munka során a politikai vetület?

A bírónő két dolgot tartott fontosnak hangsúlyozni az ügy körülményeiről azelőtt, hogy belefogott volna a felmentő ítélet jogi elemzésébe: elsőként azt taglalta, hogy maga a gazdasági döntés 1600 irodai férőhely kérdéséről szólt, mégis a mai napig az 1920-ban épült Krisztina kőrúti Postapalota sorsa az egész mozgatórugója. Pedig – hangsúlyozta – 700 ember dolgozott csak ott, a feladat pedig 1600 ember különféle módozatok közötti választás alapján hozott elhelyezésének a kérdése volt; mindazonáltal senki nem beszélt és beszél 900 ember dolgáról. Miként arról sem, hogy a hat érintett telephely közül csak egy volt a Postapalota, miközben  többi telephelyen is felmerültek különböző problémák, mint ahogy azt az eredeti, 2004-es ÁSZ-jelentés is kimutatta.

Tehát a döntést nem a valóságos döntési helyzetbe ágyazva sulykolták a közvéleménybe.

A másik, amire a bíró felhívta a figyelmet az az volt, hogy az ügyet nem lehet a napi politikától kiragadva kezelni, hiszen a vádlottak között ott van egy, az előző politikai kurzus kormányának volt minisztere is.

Nem lehet nem tudomásul venni azt a politikai elemet, amely éppen ezért övezte az ügyet

– mutatott rá a bíró, aki ezt előre bocsátva fogott magába az ítélet indoklásába. Ebben összevetette a vádirati tényállást és a bírósági tényállást – ez a kettő egész mást jelent; bemutatta, hogy miért valós ez a 3,5 év munkájával született bírósági a tényállás, s bebizonyította, hogy a tanuk, a szakértők, a vádlottak, az ügyész, a vádlottak jogi képviselőinek beadványai, észrevételei ütköztetésével milyen munkát végzett.

És milyent Ön szerint?

Nagyon alaposat. A tények önmagukért beszélnek: volt egy feljelentés, amiből semmi sem volt igaz; volt egy nyomozás, amelynek során a nyomozóhatóság nem talált semmilyen bűncselekményre utaló bizonyítékot, viszont beszerzett egy olyan silány, minősíthetetlen igazságügyi szakértői véleményt, amelytől ugyan maga a nyomozóhatóság is elhatárolódott a vádemelés előtt, ám ez nem gátolta meg az ügyészséget abban, hogy ilyen ingatag bizonyítékokra alapítva ne emeljen vádat. Ezzel a bíróságot hozta olyan helyzetbe, amely így egy semmire sem alkalmas vádiratot kapott az ügyészségtől.

Ezért kellett 3,5 évig dolgoznia, hogy bírósági szakban elvégezze az ügyészség által el nem végzett  nyomozati munkát. És elvégezte.

A bírónő istentelen alapossággal megtanulta, letárgyalta az ügyet, rengeteg szakértőt hívott be, többszörösen ütköztette a szakértőket. A bíró végig tárgyalt 3,5 évet, mindenkinek minden esélyt megadott, a védekezésre, a támadásra egyaránt. Megjegyzem, mindezt tette úgy, hogy az ügyészség szó nélkül hagyta az egészet, nem próbált reagálni. Pedig az eredeti vádiratból mára már egy szó, annyi igaz nem maradt, nemhogy az eredeti, 2010 februárjában, még a választások előtt megtett Balsai-feljelentésből. Egyértelműen kimondható, hogy olyan alapos ítélet született, amelybe nem lehet belekötni – de persze tisztában vagyok azzal, hogy hol élek…

Az első fokú ítéletnek már a másnapján aljas támadások érték a kormányhű médiában a bírónőt, s ennek apropóján korábbi perek más bíróit is. A szakmai szervezetnek meg kellene védenie a bírói tisztességet.

Az ítélet ugyanis annyira alapos, hogy ezt be tudja bizonyítani. Éppen ezért  erre és más ilyen támadásra Handó Tündének kellene azonnal visszavágnia. Ha ennek nem lesz jogi válaszlépése a bírósági szervezet részéről, akkor valóban egy közép-afrikai ország közéletéhez közeli állapotba került Magyarország.

Mik voltak a felmentéshez vezető legfontosabb elemek?

Az, hogy ha ezt az ügyet csak önmagában, mint gazdasági tranzakciót vizsgálnánk, bűntetőügy közelébe sem juthatott volna. Nem volt ugyanis másról szó, mint a normális, szokásos gazdálkodó szervezet életében meghozott döntések sorába illeszkedő vagyongazdálkodási kérdésről, amelyből tizenkettő egy tucat.

Naivan megkérdezem: hogyan lehetséges, hogy így kisiklott egy normális gazdasági döntés ügye?  

Itt már közbelépnek a mélyebb, a magyar közéletre jellemző mocskos, aljas, rosszszándékú történetek és elhallgatott információk. Egyébként mondok egy érdekeset:

ha lett is volna bűncselekmény, akkor azt az ÁSZ követte volna el, amely bűnbe kényszerítette a Magyar Postát és annak tulajdonosát,

hiszen a Magyar Posta és annak  tulajdonosa, az állam, illetve a tulajdonosi jogokat egyszemélyben gyakorló ÁPV Zrt. az állami számvevők akkori, 2004-es – az interneten ma is fellelhető –  jelentésének megállapításai alapján értékesítették a Postapalotát és menedzseltek öt további telephelyet, majd béreltek székházat a Magyar Postának.
Gondolom, a védekezés során erről bőven szó esett. Az ügyészség erre sem reagált?

Miként arra sem hogy később, 2009-ben az ÁSZ már ezzel gyökeresen ellentétes megállapításokat tett:  amikor ősszel – ekkor már egyértelműen látszott, hogy tavasszal kormányváltás lesz – hirtelen elkezdte vizsgálni az állami cégek székházeladásait, beleértve a Magyar Postáét is. Érdekes módon azonban ez utóbbi jelentésben egy szó utalás sem esik arról, hogy a 2004-es ÁSZ-megállapításokra hogyan reagált a Posta, miközben minden egyes ÁSZ-jelentést úgy szoktak kezdeni, hogy a megtett megállapításokból mit hajtottak végre a címzettek. Ugyanis a 2004-es jelentésben az állt, hogy a Magyar Posta  fővárosi igazgatási irányítási apparátusának szétszórt elhelyezése rossz hatékonyságú és gazdaságtalan.

Tehát a Magyar Postát tulajdonló ÁPV Zrt. nem tett semmi mást 2006-2007-ben, mint hogy végrehajtotta ezt az ÁSZ-megállapítást.

Erre nem utal vissza a 2009-es ÁSZ-jelentés, holott minden ilyen jelentésnek azzal kell kezdődnie, hogy a korábbi vizsgálatok megállapításaira milyen intézkedések születtek

De hát 2009-ben még Bajnai-kormány volt, nem lehet ráfogni, hogy Fidesz-nyomásra működött volna az ÁSZ.

Akkor már lehetett tudni, hogy a szocialista kormány meg fog bukni, s teljesíteni kellett a Fidesz részéről érkezett igényeket a botrányra. Mindenesetre az is érdekes és sarkalatos kérdés, hogy az ügyészség és persze a sajtó nagy része elfelejtette felvenni ezt tényt a mérlegelési szempontok közé. Nem beszélve az ÁSZ-ról magáról, pedig a 2009-es jelentés készítőinek az egyike – aki már a 2004-es jelentésben is közreműködött – megnyilatkozott az ügyben, s azt bírta mondani, hogy a Magyar Posta jobban tette volna, ha semmit nem csinál. Az már csak egy plusz adalék, hogy

mind a két jelentést az akkori elnök, Kovács Árpád jegyezte. Kérdem én: akkor az ÁSZ mit tett volna jobban? 2009-ben elmondja, hogy 2004-ben leírta azt, aminek most éppen az ellenkezőjét állítja?

De a bírósági ítéletben ez előjött, nem? Mármint a két ÁSZ-jelentés egymásnak ellentmondó megállapításai és azok szerepe, ha már az nem is, hogy ezzel az ÁSZ érintett emberi is tökéletesen belesimulakt a beköszönő új politikai rendszerbe, s hogy szépen átmentsék magukat a következő érába.

A bírósági ítéletben gyakorlatilag benne van, igen. És az ügyészség nem is érvelt ellene, úgy tett, mintha nem is létezne ez a két jelentés. Pedig ez önmagában egy olyan körülmény, amelynek ki kellett volna iktatnia  bűncselekménynek még a szándékát is. Egyébiránt a bírói ítéletben volt olyan kitétel is, hogy voltak a Magyar Posta által a tulajdonosi jogokat gyakorló ÁPV Zrt. számára készített előterjesztésben bizonyos hiányosságok, ám ezek nem voltak megtévesztők, nem tették alkalmatlanná az ÁPR Zrt. igazgatóságának reális döntését. Csak csendben jegyzem egyébként meg: nekem egymilliárd forintig terjedt a döntési kompetenciám, a posta igazgatóságának 1 és 5 milliárd közötti értékben, az afeletti ügyekben a vagyonkezelőnek, mint egyszemélyes részvényesnek volt joga határozatot hozni, amelyet a Magyar Postának végre kellett hajtani.

Hogyan élte, éli meg, hogy elvettek 3,5 évet az életéből?

Többet, jóval többet. Hiszen 2010 február óta tart az ügy. Akkor ugyan még állítólag szocialista irányultságú volt az ügyészség – de hát látjuk, a Balsai István által tett feljelentést nem dobták vissza, hanem az akkor főügyész elrendelte a nyomozást anélkül, hogy figyelembe vette volna azt a soron kívüli rendkívüli vizsgálatot, amelyet az akkori pénzügyminiszter, Oszkó Péter rendelt el még 2009 őszén, az ÁSZ-jelentés nyomán a vagyonkezelő ellenőrző bizottságánál arról, hogy mi igaz a MÁV, a Magyar Posta, a Magyar Televízió és a Magyar Rádió székházainak értékesítésével kapcsolatos állítólagos visszaélésekkel. Ha az igazság lett volna érdekes, lehetett volna még várni három hetet – ugyanis márciusban jelent meg a 120 oldalas vizsgálat, amely olyanokat mondott ki, hogy a tulajdonos akarata szerint, gazdaságosan és jól végrehajtott tranzakció volt a Magyar Posta részéről, mentes a hiányosságoktól, s hogy visszaélésre okot adó körülményt nem volt. Az ügyészség elkérhette volna a jelentést, és még az  áprilisi választások előtt vissza is dobhatta volna az egész ügyet. Megjegyzem, akkor még nem egypárti volt a vagyonkezelő ellenőrző bizottsága, s  egy ellenszavazattal mindenki támogatta a jelentést. De az ügyészség elkezdett nyomozni, majd a kormány- és főügyész-váltás után, Polt Péter boldogan folytatta azt.

Ön mit tudott csinálni ilyen teher árnyékában?

2010 májusa után semmit. Akkor már az oroszlányi Vértesi Erőműnél dolgoztam, ugyanis 2008-ban a Monor erdei vasúti tömegszerencsétlenség után lemondtam miniszteri posztomról, s Oroszlányba kerültem. Amikor Orbánék átvették a hatalmat, Simicska üzent nekem, hogy mennem kell, de én akkor már tudattam, hogy közös megegyezéssel távozni akarok, nem szeretnék én sem velük dolgozni. Ezután persze nem találtam a képzettségemnek, szakmai múltamnak megfelelő munkát, feladatot.

Teljesen ellehetetlenítettek. A nyugdíjamat ugyan megkaptam – 64 éves voltam –, anyagi problémáim nem igen voltak, de ettől még nem voltam boldogabb. Intellektuálisan és mentálisan méltatlan volt mindez egész addigi életemhez, pályámhoz.

És akkor még nem beszéltem az olyan dolgokról, hogy milyen az, amikor rabosítják az embert – nem vagyok egy gyenge ember, de majdnem elsírtam magam, amikor ártatlanul végig kellett élnem a megaláztatásokat.

Bréking nyúz, június 17. – Tudósítás a másik valóságból

0

Migránscsempész Soros-hajó, az ijesztő Mesterházy Attila, illetve a veszélyeztetett európai kultúra és futball a vasárnapi alternatív lapszemlében.

A migránscsempész Soros-hajó az Origón

„Megérkezett a spanyolországi Valenciába a két sorosista álcivil szervezet, a SOS Méditerranée és az Orvosok Határok Nélkül (MSF) által fenntartott Aquarius nevű, migránscsempész hajó. … Eredetileg a Soros György által kitartott emberkereskedők 629 migránssal indultak el, de miután sem Málta, sem Olaszország nem engedélyezte nekik a kikötést, az utóbbiak vállalták, hogy segítenek a migránsokat Spanyolországba szállítani.” (Origo: Megérkezett Spanyolországba a migránscsempész Soros-hajó – videó!)

A muzulmánok már a parkban vannak – figyelmeztet a 888

„Kevesen tudják, hogy csak az Európai Unió területén belül legalább 19 millió muzulmán él. Ennek fényében, a mintegy teljes Románia lakosságával bíró iszlám közösség a keresztény alapokkal és civilizációval megáldott Európában ugyanúgy gyakorolja vallását, mintha az a Közel-Keleten, Ázsiában vagy éppen Észak-Afrikában lenne. …

Így történt ez a nagy-britanniai Birmingham városában is – amely a szigetország egyik muszlimok által legsűrűbben lakott települése-, amikor a ramadán végét megünnepelni szándékozók, a maguk szerény 140 ezres tömegével, egy teljes parkot elfoglaltak.” (888: Egyetlen felvételen az iszlám európai térhódítása)

Ijesztő pillanatokat élt át a Pesti Srácok munkatársa az MSZP kongresszusán

„Mesterházy nem a különutas és magányos, hanem szövetségi politikát tartja szükségszerűnek, ami a magyar ellenzék minden kreatúrájára kiterjed. A Mesterházy-doktrínák szerint a Jobbikkal való együttműködés biztosnak vehető, mert egyetlen szent cél van: eltakarítani az útból Fideszt, és az immáron harmadik ciklus óta zavartalanul kormányzó pártszövetséggel együtt azt a hárommillió jobboldali szavazót is, akiket (eszerint a vaslogika szerint) a pincékben, illegalitásban bujkáló, a végsőkig kitartó munkásőrökkel váltana fel. Elhangzott néhány mondat arról is, hogy a korábban felvetődött “Horn Gyula központ” is megalakulna, egyfajta szellemi és történelmi kontextusba, mélyperspektívába helyezve az MSZP jelenét és jövőjét. Valamiféle Horn-szeánszokra is utalást tett, amikor zavaros fordulatokkal az emlékezésről, a Mester közelében való meditációról beszélt. Ezek voltak a villám-sajtótájékoztató legijesztőbb pillanatai. Majd Mesterházy ahogyan érkezett, ugyanúgy távozott és egy szempillantás alatt eltűnt Nyakó István válltömései mögött. Később Karácsony Gergely is feltűnt, de az egykori miniszterelnök-jelölt olyan gyorsan tűnt el az ólomajtók mögött, hogy még azt a kellemetlen kérdést sem tehettük fel neki: “Gergő, Gergő… akarsz körszakállt?“ (Magyar Idők: Szimpátia az ördöggel – Mesterházy Attila a Jobbik oldalán, egy szent szövetségben váltaná le a Fideszt)

Nem csak az európai kultúra, hanem az európai foci is veszélyben van a Magyar Idők szerint

„A tendencia tehát egyértelmű, az európai válogatottak bombaerősek, még a vasárnap esti brazil-svájci rangadó előtt sem lehet előre beírni a három pontot a selecao neve mellé, nem lenne meglepő, ha a helvétek végig harcban lennének legalább az egyik pontért. …

És hogy miért annyira érdekes ez? Egyrészt azért, mert talán európaiként már csak a közelség okán is sokan az öreg kontinens csapatainak szurkolunk, másrészt pedig tudjuk, hogy a korábbi vb-létszámemelés – 24-ről 32-re – során egyetlen plusz kvótában sem részesült a mi kontinensünk, ugyanúgy 14 válogatottat vonultathat fel Európa. Ebből ráadásul egy, az Oroszországnak házigazdaként járó automatikus kvóta, ugyanakkor a selejtező-csoportok második helyezettjei közül egy, minden további pótselejtező nélkül elbúcsúzik a vb-álmoktól, ami nyugodtan nevezhető igazságtalannak, főleg az erőviszonyok tükrében.

Hamarosan 48-ra emelkedik majd a vb-n részt vevő nemzetek száma és még nem tudjuk pontosan, hogyan alakul az új lebonyolítási rendszerben a kontinensek közötti kvótaelosztás, az azonban biztos, hogy a FIFA illetékeseinek észhez kellene térniük, és figyelembe kell majd venniük a reális erőviszonyokat, ha nem akarják tovább higítani a világ legnagyszerűbb sporteseményének mezőnyét!” (Magyar Idők: A bombaerős Európa elbánt ellenfeleivel)

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!