Kezdőlap Itthon Oldal 14

Itthon

Politikai alvilág: pornó és adócsalás, de jó pénzért az adóhivatal semmit sem tesz

Gattyán György pornó milliárdos 19,4 milliárd forintos adócsalási ügyét, melyet az adóhivatal észrevett, a legfelső politikai körökből érkező utasítások alapján nem vádemelésre  javasolták hanem azzal a minősítéssel zárták le, hogy bűncselekmény nem történt.

Miért? A Partizánnak az ügy egykori adóhivatali vizsgálója elmondta, hogy amikor a nagy összegű adócsalásra fény derült, akkor az adóhivatal egész vezérkarát leváltották, és az új vezetés már csak azon igyekezett, hogy elsikálják az adócsalást. A szerencsétlen vizsgáló feketelistára került: még az üzleti szférában is kétszer azzal utasították vissza jelentkezését, hogy nem kellett volna túlbuzgónak lennie Gattyán György pornó milliárdos adócsalási ügyében. Azt is közölték a vizsgálóval, hogy “nemzetbiztonsági kockázatot jelent.”

Mit kapott cserébe Orbán Viktor és csapata? Gattyán György kamu pártot gründolt, amely hogyha minimális mértékben is, de szavazatokat vett el az ellenzéktől.

Nemzetbiztonság mindenek fölött

Orbán Viktor, aki állandóan hosszabbítgatja a vészhelyzetet az ukrajnai háborúra hivatkozva, amelyben egyáltalán nem vesz részt, elrendelte, hogy minden fontos állami intézményben újra működjön nemzetbiztonsági szolgálat!

Hol itt a novum? Ezt eredetileg még Rákosi elvtárs rendelte el a teljhatalom átvétele után – 1948 -, de tulajdonképp sohasem szűnt meg igazán.

A rendszerváltás ebben a tekintetben csak formai, de nem tartalmi változást hozott: civilben szolgáltak tovább az állambiztonság főtisztjei a fontos állami intézményekben. Orbán annyira fél, hogy elrendelte egész nemzetbiztonsági részlegek felállítását.

Ki vagy mi fenyegeti a magyar államot? Azt senki, de Orbán Viktort igen. Mind Brüsszelben mind Washingtonban megunták Orbán Viktor trójai faló szerepét.

A NATO-ban nem osztanak meg vele fontos információkat, a CIA pedig egyenesen Putyin ügynökének tekinti a magyar miniszterelnököt. Kiderült, hogy Trump is egyetért Biden elnökkel abban, hogy Kína és Oroszország Washington fő stratégiai ellenfele, és nehezményezi, hogy politikai szövetségese, Orbán Viktor Budapesten látja vendégül Hszi Csin-ping kínai elnököt, és Pekingben parolázik Putyinnal. Maga Trump akar tárgyalni a kínai és az orosz elnökkel, nem tart szükségesnek magyar közvetítést pedig Szijjártó külügyminiszter felajánlotta ezt az ukrajnai békekonferencián.

A CIA igazgatója és az orosz hírszerzés feje rendszeresen találkozik Törökországban, és egyáltalán nem tartanak igényt magyar közvetítésre. Orbán Viktor megfeledkezik arról a régi bölcs mondásról, mely szerint

“az árulást szeretik, de az árulót nem!”

Antiszemitizmus a kommunista diktatúrában

A magyar holokauszt után nem sokkal Rákosi Mátyás kommunista pártja kampányt indított “a feketézőkkel és a spekulánsokkal” szemben, ezzel a nem is nagyon burkolt antiszemitizmussal akartak többséget szerezni a nemzetgyűlési választásokon, ahol jól felsültek, de pogromokat viszont sikerült előidézniük Miskolcon és másutt miközben maga Rákosi és a kommunista párt legtöbb vezetője zsidó volt 1945-ben.

Pelle János könyvet adott ki az antiszemitizmusról: “Rákosi Mátyás és a társai politikusok voltak, és épp ezért azt hitték, hogy őket nem tekintik zsidónak. Kommunista politikusok voltak, akik fel akarták számolni a kapitalizmust, melyben a zsidók jelentős szerepet játszottak.

Ezek a politikusok építettek a holokausztot megelőző korszak antiszemitizmusára. Ez katasztrofális hatással járt: 1945 őszén elterjedt a rituális gyilkosság hamis híre Kaposváron és Hajdúszoboszlón. 1946 tavaszán Budapesten a Teleki téren is kitört a vérvád hisztéria. Azután pogrom kísérlet történt az Illatos úton és Kunmadarason is.”

A kunmadarasi pogrom tettesei áldozatnak vallották magukat a bíróság előtt, vajon miért?

“Ezek a parasztemberek, akik közül többen a kommunista párt tagjai voltak, úgy érezték, hogy a deportálásból hazatért zsidóknak “jó dolguk van” míg ők agyondolgozzák magukat a semmiért. Hasonló érzések töltötték el a miskolci lincselésben résztvevő munkásokat és bányászokat is” – nyilatkozta a Népszavának Pelle János, aki nemrég publikálta “Zsidókérdés” és a magyar társadalom 1938 és 1956 között című  könyvét.

Andropov és az intézményesített antiszemitizmus a “szocialista táborban”

A zsidó származású Jurij Andropov 1956- ban a Szovjetunió nagykövete volt Budapesten, ahol rettegve követte a kommunista rendszer összeomlását. Amikor a KGB élére került 1965-ben elhatározta, hogy minden eszközzel megvédi a kommunista diktatúrát. Az “önvédelem” egyik eszközét az antiszemitizmusban találta meg:

”a zsidók elpusztítottak két világbirodalmat, egy harmadikat nem fognak!”

– hangsúlyozta a szovjet titkosszolgálat főnöke, aki a döntésképtelen kommunista párt helyett a KGB diktatúráját akarta megteremteni.

1967-ben a zsidó hadsereg megnyerte a háborút az arabok ellen, de a Szovjetunió a vesztesek oldalára állt. Elrendelte a diplomáciai kapcsolatok megszakítását, és a zsidó elit eltávolítását a kommunista pártokból. Varsóban a LEMP nyíltan antiszemita politikája tömeges kivándorlásra késztette a zsidó származású politikai és értelmiségi elitet. Magyarországon csak összeírták a zsidó származású kádereket, de a többségük a helyén maradhatott. Imre Gábor tábornokot, a vezérkari főnök egyik helyettesét kirúgták a hadseregből, és átirányították a sajtóba. Kétes körülmények között végezte életét a kórházban Péter György, a statisztikai hivatal elnöke, akit cionista kapcsolatokkal vádoltak.

A Yom Kippur háború után – 1973 – hasonló kampányt indított Biszku Béla, aki bele is bukott ebbe.

A harmadik antiszemita kampány 1980 után indult amikor Andropov a lengyelországi események mögött

“világméretű cionista összeesküvést” fedezett fel.

Andropov 1984-ben meghalt, a Szovjetunió 1991-ben felbomlott, a zsidók tömegesen emigráltak az Egyesült Államokba, Európába és Izraelbe.

Magyarországon a rendszerváltás után újra előretört az antiszemitizmus, melyet Csurka István szimbolizált. Az MDF-nek nemcsak a szélsőséges szárnya volt antiszemita, de a centrumban sem volt ez ritkaság. Antall József miniszterelnök Boros Péter nevezte ki a titkosszolgálatokat felügyelő miniszternek az első demokratikusan megválasztott kormányban.

Mi volt  Boros miniszter első mondata a legelső parancsnoki értekezlet végén az értékeléskor:

”túlságosan sok itt a zsidó!”

Rogán: “Nincs kormányzati médiabirodalom”

A Karmelita kolostor falai, ahol ez a kijelentés elhangzott, még állnak, mert nyilvánvalóan hallottak már nagyobb hazugságokat is. Rogán szerint ő csak irányt mutat a jobboldali médiának.

Arról, hogy az állítólag nem létező kormányzati médiabirodalom, benne a Kesma, melyet maga a kormány nyilvánított stratégiai jelentőségűnek, a titkosszolgálatok irányítása alatt áll, melyet Rogán Antal felügyel, nem esett szó a 444 interjújában. Rendőrállamokban ez már csak így van – válaszolhatta volna Rogán Antal, aki szerényen csak háttérembernek nevezi magát. Ebben annyi igazság feltétlenül van, hogy az, amit ő csinál az nem kívánkozik a nyilvánosság elé. Kiderült ez abból a felvételből is, melyben Varga Judit beszélt Rogán Antal szerepéről a Völner – Schadl ügyben. Rogán mindent tagad ebben az interjúban holott az állítólag nem létező kormányzati média birodalom egyik legfőbb feladata az, hogy elfedje a korrupciót, amely nem kivétel hanem maga a szabály a nemzeti együttműködés rendszerében.

Hogyan tudta Mészáros Lőrinc egyetlen év alatt 50%-kal növelni vagyonát? Mennyi az ebből a pénzből, ami valóban az övé? Mi az, ami fölött kizárólag Orbán Viktor rendelkezik?

Nem tudhatjuk. Mint ahogy azt sem, hogy miért vált Magyarország az Európai Unió legkorruptabb és legszegényebb tagállamává? Rogán feladata az, hogy ezek a kínos kérdések fel se merülhessenek a magyar médiában – az ellenzéki oldalon se nagyon.

Karácsony Rogánnak: lehallgatják az ellenzéki politikusokat

Rogán Antal büszkén hivatkozik a 444-nek adott interjújában arra hangfelvételre, melyen Karácsony Gergely beszél Vitézy Dávidról – meglehetősen nyersen. A budapesti főpolgármester nyíltan meggyanúsította Rogán Antalt, hogy a titkosszolgálat készítette ezt a hangfelvételt. Orbán rendszerében a titkosszolgálat az elit minden tagját megfigyeli – beleértve a saját táborát is. Ennyiben nagyon hasonlít Vlagyimir Putyin rendszeréhez. Mindketten Andropov árvái: a KGB egykori ura /1965-1981/ a széthúzó és döntésképtelen kommunista párt helyett a titkosszolgálatot tette meg rendszerfenntartó szervezetnek. A Szovjetunió ennek ellenére vagy épp emiatt megbukott 1991-ben, Putyin rendszere dögrováson van. Orbán rendszere politikailag sikeres, de gazdaságilag nem. Márpedig az emberek döntő többsége annak alapján ítél meg egy rendszert, hogy az milyen életet biztosít a számára.

Jól tudja ezt Orbán Viktor és Rogán Antal:

ezért öntenek óriási összeget a propagandába, hogy elfedjék a nemzeti együttműködés rendszerének siralmas gazdasági teljesítményét.

Rogán: ”Nem vagyok alkalmas miniszterelnöknek”

Rogán okos fiú, és pontosan tudja, hogy a titkosszolgálatokat és a médiát felügyelő minisztertől mindenki tart: egyes felmérések szerint még Gyurcsány Ferencnél is népszerűtlenebb! Rogán jól emlékszik még Berija elvtársra, aki Sztálin “háttérembere” volt. A szovjet diktátor örökébe kívánt lépni, és villámgyorsan a kivégző osztag előtt találta magát. Rogán most úgy nyilatkozott, hogy elérte politikai pályafutása csúcsát, nem akar miniszterelnök lenni. Bűnbak viszont még lehet. Ha szorul a kapca, akkor Orbán Viktor őt is beáldozhatja, hogy eleget tegyen Brüsszel és Washington kívánságának. Jelenleg azonban Rogán Antal pótolhatatlan hiszen neki kell eladnia Orbán Viktor lejtmenetben mozgó rendszerét mint

“a ragyogó jövő birodalma.”

Csakhogy Rogán Antal közgazdász, és tudja, hogy a nagy semmit sokáig nem lehet eladni. Ha nem lesz pénze Orbán Viktornak a választópolgárok megvásárlására, akkor a legjobb propaganda sem tehet csodát. Rogán Antal a nehéz időkre készülve már minden bizonnyal elhelyezte tekintélyes vagyonát valahol külföldön, de olyan államot kellett találnia, amelyet az amerikai Magnyitszkij törvény nem ér el. Az USA-nak nem tetsző külföldi oligarchákat ugyanis erre a törvényre hivatkozva csíphetik el külföldön is, vagyonukat pedig befagyaszthatják addig amíg kiderül: mennyi belőle a lopott állami pénz?!…

Magyar Péter az Európai Néppárt frakcióvezetőjének: ez egy gyönyörű európai barátság kezdete

Budapesten tárgyalt Manfred Weber, aki az Európai Néppártba invitálta Magyar Péter Tisza pártjának hét európai képviselőjét.

“Nyitva áll az ajtó a Tisza párt előtt, de a döntés nem az én kezemben van, a jövő héten dönt erről az Európai Néppárt frakciója.”

Manfred Weber emlékeztetett rá, hogy az Európai Néppárt egyértelműen a választások győztese, és továbbra is a legerősebb frakció az Európai Parlamentben.

Manfred Weber találkozott Semjén Zsolt miniszterelnök helyettessel is, aki a KDNP vezetője. Taktikusan a KDNP nem követte a Fideszt amikor az elhagyta az Európai Néppártot. Gulyás Gergely kancellária miniszter ugyan bejelentette, hogy a KDNP elhagyja az Európai Néppártot amennyiben a Tisza Pártot oda felveszik, de maga a párt később cáfolta a kilépés tényét. A Fidesz ugyanis a kilépéssel nem jutott be sehova, és számára jelentős veszély, hogy továbbra is pária szerepben maradhat Brüsszelben. Orbán jóslata ugyanis ezúttal sem jött be:

A brüsszeli erőviszonyok nem úgy alakulnak, ahogy Orbán várta.

A magyar miniszterelnök abban reménykedett, hogy áttör a szélsőjobboldal, és ennek következtében az Európai Néppárt paktumra kényszerül vele a további kormányzás érdekében. A szélsőjobb valóban előretört, de nem olyan mértékben, hogy az Európai Néppártnak felül kellene vizsgálnia koalíciós politikáját. Főként arról nem lehet szó, amit Orbán Viktor már Merkel kancellárnak is javasolt, és ami miatt lehetetlenné vált a helyzete az Európai Néppártban: szövetség az Alternative für Deutschland mozgalommal, melynek neonáci frakciója is van. Németországban továbbra is tűzfal választja el az Alternative für Deutschland mozgalmat, és ehhez nemcsak a többi párt, de az Egyesült Államok is ragaszkodik. Orbán Viktorral ellentétben ezt vette észre Marine Le Pen, a francia szélsőjobb vezére, aki kizárta európai frakciójából az Alternative für Deutschlandot, hogy ily módon megszerezze az Egyesült Államok támogatását.

Manfred Weber személy szerint is utálja Orbán Viktort hiszen ő a bajor CSU tagja, melynek vetélytársa az Alternative für Deutschland. Ráadásul

Orbán Viktor azok közé tartozott, akik 2019-ben megfúrták Manfred Weber karrierjét: a frakció vezető szeretett volna a brüsszeli bizottság elnöke lenni, de helyette az utolsó percben Merkel kancellár Ursula von der Leyent jelölte.

Ő a CDU tagja, tehát a legerősebb frakció, az Európai Néppárt jelöltje a brüsszeli Bizottság elnöki posztjára. Ráadásul jól kijön az amerikaiakkal is, akik benne látják az atlanti együttműködés zálogát. Orbán Viktor már jelezte, hogy nem támogatja Ursula von der Leyen újraválasztását, de a magyar miniszterelnök már annyira eljátszotta a becsületét Brüsszelben, hogy ezzel csak megerősítette a brüsszeli Bizottság első női elnökének a pozícióját.

Magyar Péter, aki jól ismeri Brüsszelt hiszen éveken keresztül ott szolgált mint a Fidesz szakértője, bekerülhet az Európai Néppártba miközben Orbán Viktor az ajtón kívül téblából. A szélsőjobb vezérek mint Giorgia Meloni vagy Marine Le Pen sokkal többre tartják a barátságot Ursula von der Leyennel és az Európai Néppárttal mint Orbán Viktorral. Aki lógó orral és üres zsebbel bukdácsolhat Brüsszelben, melyet meghódítani akart, de még megérteni sem sikerült.

Orbán felháborodik, de az Európai Bíróság döntése ellen nincs apelláta

Jogi Waterloo Orbán Viktornak, aki valamikor a jogtudományi egyetem elit Bibó kollégiumának jeles diákja volt: az Európai Bíróság  200 millió eurós büntetést rótt ki Magyarországra, mert megsértette a migránsok fogadásával kapcsolatos uniós jogszabályokat. Ha Magyarország nem fizet, akkor napi 1 millió eurós bírságot is kirónak rá.

A magyar költségvetés helyzete amúgyis kétségbeejtő, még csak ez hiányzott hiszen közben Brüsszel nem utalja az eurómilliárdokat a jogállami normák megsértése miatt.

Orbán Viktor reakciója hisztérikus és már – már irracionális:

”A döntés felháborító és elfogadhatatlan. Nem engedünk a brüsszeli bürokraták pénzügyi zsarolásának! Megvédjük a határokat és megvédjük a magyar embereket!”

– írta a miniszterelnök a Facebook oldalán. Ez propaganda nyilatkozatnak elmegy, de itt az Európai Bíróság döntéséről van szó! Ott nem lehet előadni ilyen jelszavakat, amely mögött semmiféle jogi tartalom sincsen.

A migráns ügyben Orbán Melonival is szembekerülhet

Az Európai Unió – a magyar kormány ellenkezése ellenére – elfogadott egy migráns paktumot, melynek a lényege az, hogy a határoktól távolabbi tagállamok átveszik a migránsok egy részét a frontállamoktól: Olaszország, Görögország stb. Meloni egy frontország miniszterelnöke, tehát abban érdekelt, hogy a többi tagállam vegyen át néhány ezer migránst, akikkel Olaszország nem tud mit kezdeni. Emiatt szembekerülhet Giorgia Meloni és Orbán Viktor, akik amúgy politikai szövetségesek lennének, de a nemzeti önzés elválasztja őket. A Nacionalista Internacionálé ezért is küzd súlyos belső ellentmondásokkal, amelyek végső soron arra futnak ki, hogy mi lesz az Európai Unióval? Ki kap pénzt a közös kasszából és ki nem? Meloni létérdeke, hogy megkapja az uniós eurómilliárdokat hiszen anélkül bedőlne az olasz költségvetés, és Olaszország a fizetésképtelenség határára juthatna. Orbán Viktor hamarosan ugyanebbe a helyzetbe kerülhet hiszen az európai pénzek nélkül nem tudja működtetni a nemzeti együttműködés rendszerét. A politikailag sikeres rendszer gazdaságilag versenyképtelen. Ezt a dilemmát 14 év alatt sem tudta feloldani Orbán Viktor, akinek a titkára rájöttek Brüsszelben. Ahol Giorgia Meloni mind fontosabb szerepet játszik mint királycsináló, és mind kevésbé kíván hallani régi jó barátjáról, Orbán Viktorról.

A jövő

Ismerik a régi viccet, ugye? Egy külföldi New Yorkban beül egy bárba. Már későre jár, mikor az órájára pillant, és megkérdezi a mixert:

– Mikor indul az utolsó metró?
– Azt maga nem éri meg!

Onnan jutott eszembe, hogy Magyar Péternek fővárosról alkotott „elképzelésében” szerepel az éjszakai metrójáratok bevezetése is. Konkrétan:

  • egy gyalogos híd megépítése;
  • dunai menetrendszerű hajózás újraindítása és fejlesztése;
  • bérlakásépítési program elindítása;
  • éjszakai metróközlekedés elindítása;
  • éjszakai polgármesteri tisztség bevezetése;
  • kerületi szintű helyett egységes budapesti szabályozás a vendéglátóhelyeknek és szórakozóhelyeknek.

A fenti pontokból jól látszik az ötletvihar jelleg, azaz Magyarnak különösebben fogalma sincs, hogy miről lenne szó, mi a város, melyek a folytonos tennivalók, melyek a sürgős tennivalók, és melyek a hosszútávú tennivalók, viszont, mint említette, Budapesten majd semmi sem történhet az ő jóváhagyása nélkül. És ebben igaza is van.

Figyelembe véve a Fidesz–KDNP 10 mandátumát, a Tisza Párt 10 mandátumát, a DK–MSZP–Párbeszéd 7 mandátumát, az LMP–Vitézy Dávidért Egyesület 3 mandátumát, az MKKP 3 mandátumát, valamint azt, hogy ki nem köt kivel soha szövetséget, két olyan szövetség létezik, amelyik eléri a többséghez szükséges 17 mandátumot:

  • Fidesz–KDNP (10) + Tisza Párt (10) = 20
  • DK–MSZP–Párbeszéd (7) + Tisza Párt (10) = 17

(az teljesen érdektelen, hogy a két 3 mandátumos párt, az LMP meg az MKKP hová áll, és kivel szövetkezik, mert matematikailag kizárható, hogy döntő tényezők legyenek)

Ebből következően valóban mindig Magyar és a TISZA lesz a mérleg nyelve, azaz mindkét oldal gazsulálhat neki, ha keresztül akarja vinni az akaratát. Hogy ettől hogyan lesz jobb nekünk, azaz a városlakóknak, egyelőre kérdéses, de javaslom, ne szóljunk bele a nagyok dolgába, ha már egy működésképtelen formációt sikerült nekik összehoznunk. Majd megoldják valahogy. Hogy a mi kárunkra, az persze biztos. Mindig úgy szokták.

A város egy egymáshoz a lehető legközelebb, sok helyen közvetlenül egymás mellé helyezett épületek konglomerátuma, mely azért így jött létre, hogy az embereknek ne kelljen hosszú utakon közlekedniük. Lehetőleg minden közel legyen mindenhez, a lakások, a munkahelyek, az élelem és egyéb beszerzési központok, valamint a sport és a rekreáció helyei. Az épületek között rések vannak hagyva, melyeket utcáknak neveznek. Az utcák biztosítják a szükséges közlekedést két hely között, az utcákra nyílnak a kapuk, valamint a különféle ki- és bejáratok, amelyeken keresztül az épület elhagyható, hogy aztán az utcákon haladva elérje az ember a város sűrű beépítettsége miatt aránylag közeli másik épületet, amelyben dolga van. Az utcák mérete az épületek közelsége miatt sajnos korlátozott, így többfajta célra nem alkalmasak, csak és kizárólag közlekedésre. A városvezetés elsőrendű feladata, hogy a minél folyamatosabb, és minél gyorsabb közlekedést lehetővé tegye a tömegközlekedés fejlesztésével, ingyenes P&R parkolók építésével, a közlekedési lámpák beállításának folyamatos finomításával, kátyúmentes, simára aszfaltozott és jól világított utakkal, valamint egyéb helyi szervezésekkel, amely fejlesztések és intézkedések a közlekedők minél akadálymentesebb mozgását tudják biztosítani.

A jelenlegi budapesti vezetés félreérti a várost. Úgy gondolja, hogy a legfontosabb közlekedési útvonalak nem is azok, hanem valamilyen testi-lelki felüdülésre használandó területek, ahol az emberek majd sétálgatva, promenádozgatva, biciklizgetve, labdázgatva, padokon üldögélve, növényekkel körbevetten jól érzik magukat. Ebből a félreértésből születnek olyan tervek, mint például a rakpartok átépítése, ami ezen területek eredeti funkcióját, azaz a közlekedés biztosítását ellehetetleníti.

Budapesten tehát előállt egy olyan helyzet, hogy a kormány nem ad pénzt (hogy közben mindenről összevissza hazudozik, az már csak a korona), sőt elvon, amennyit csak bír, a vezetés nem egészen érti, hogy mi a cél, a döntőbíró pedig a két marakodó blokk között egy kissé hisztérikus, de nagyon dilettáns párt lesz, amely kifejezetten elvárja az udvarlást mindkét fél részéről.

Így aztán mindenki, de főleg Orbán Viktor és Mráz Ágoston nagyon bízik az újraszámlálásban, hogy végre akárhogy, de mindenképpen az ő jelöltjük legyen a főpolgármester, és akkor Budapesten annyi fölösleges pénzkidobásként funkcionáló marhaság fog épülni, hogy nézni is tereh.

Vagy nem. Ugyanis nincs pénz semmire. Ezzel nyerhetünk egy kis időt. Hálaisten.

“Magyarország sem embert, sem fegyvert, sem pénzt nem küld Ukrajnába”

Arról beszélt Orbán Viktor miután a karmelita kolostorban tárgyalt Jens Stoltenberg NATO főtitkárral, hogy véleménye változatlen: sem embert, sem pénzt nem ad Ukrajnának.

Az észak-atlanti szervezet hamarosan csúcstalálkozót rendez, és a magyar kormány ezt megelőzően akarta tisztázni: nem vesz részt semmilyen NATO akcióban sem Ukrajnában. Ugyanakkor Orbán Viktor vállalta, hogy nem vétóz meg semmiféle NATO döntést sem. A NATO-ban ez nem is igen szokás, mert mindenki elfogadja az Egyesült Államok domináns szerepét. Arra pedig mindig van mód, hogy egy tagállam kimaradjon a közös döntésekből: jó példa erre Törökország, amely jó kapcsolatot ápol Oroszországgal, és semmiféle szankciót sem vezetett be ellene Putyin Ukrajna elleni agresszióját követően sem.

Orbán Viktor a washingtoni csúcstalálkozó előtt kíváncsi volt Donald Trump álláspontjára ebben a kérdésben, mert az ex elnök, aki szeretne visszakerülni a Fehér Házba, fogadkozik: napok alatt megoldaná az ukrajnai válságot.

Trump osztja Biden stratégiai céljait

Az USA jelenlegi elnöke már 2021-ben deklarálta: Kína és Oroszország az Egyesült Államok stratégiai ellenfele. Ez az amerikai diplomácia iránya, és ezzel lényegében Donald Trump is egyetért. Pontosabban szólva azt veti Biden szemére, hogy az amerikai diplomácia rengeteg időt és energiát veszteget Ukrajnára és a Közel Keletre miközben kevéssé koncentrál Kínára, amely a legnagyobb fenyegetést jelenti az USA világuralmára. Ennek megfelelően Donald Trump nem helyesli azt sem, hogy Orbán Viktor díszvendége volt Budapesten Hszi Csinping elnök, aki nyíltan megkérdőjelezte az Egyesült Államok világuralmát amikor a G20 az első csúcstalálkozóját tartotta Kínában. Ezt követően indította meg Trump elnök a kereskedelmi háborút Kína ellen, és ezt Biden folytatta. Trump most fogadkozik, hogy még határozottabb lesz Kínával szemben, amely Mexikón és Vietnamon keresztül igyekszik megkerülni az amerikai szankciókat. Magyarország az egyetlen NATO tagállam, amely részt vesz a kínai Új Selyemút programban, ennek csúcstalálkozóján parolázott Pekingben Orbán Viktor Vlagyimir Putyinnal múlt ősszel.

Donald Trump azt üzente, hogy azzal sem ért egyet: Magyarország nem szállít fegyvert Ukrajnának. Trump szkeptikus a NATO-val szemben, de ez nem azt jelenti, hogy nem érdekli Ukrajna. Kétoldalú egyezményt akar Ukrajnával, mely lehetővé tenné az ország ásványi kincseinek és gazdag termőföldjeinek kihasználását valamint rakéták felállítását, melyek nyíltan fenyegetnék Moszkvát. Putyin minden valószínűség szerint emiatt indította meg háborúját Ukrajna ellen.

Svájcban hamarosan békekonferencia kezdődik Ukrajnáról: Zelenszkij elnök meghívta Bident, Hszi Csin-pinget és Orbán Viktort is, de egyikük sem megy el miután Oroszország nem kapott meghívót, így megegyezésre nincsen lehetőség.

Ujhelyi: Cunami után ideje a szociáldemokrata újjáépítésnek!

Kijózanítóan erős üzenetet küldtek a baloldali választók az ellenzék mai pártjainak a vasárnapi önkormányzati- és európai parlamenti választáson: tömegesen pártoltak át és támogattak helyettük egy sok tekintetben még ismeretlen jobbközép politikust. Benne láttak ugyanis elég erőt, képességet és lendületet az évtizede uralkodó fideszes rendszer leváltásához.

Bízom benne, hogy ez a pofon a baloldali ellenzék politikusai számára nemcsak büntető, de nevelő is lesz.

A magam részéről sok sikert kívánok Magyar Péternek a jobbközép Európai Néppártban, számomra pozitívum, hogy egy perspektívikus és politikatörténeti tettre képes új magyar közéleti közösség jelent meg a színen. Szükség volt már valamire, ami képes arra, hogy felrázza a NER ellenzékét – sokan és sokszor próbáltuk belülről megtenni ugyanezt, de néhány érdekelt mindig elfojtotta ezeket a radikális változást szorgalmazó kezdeményezéseket.

Ahogy a Tisza kiáradt, a szegfű úgy száradt el a parton. Egyáltalán nem vagyok boldog attól, hogy végül igazam lett. Ez a fajta, most megtapasztalt „áradás” azonban a valódi szociáldemokratáknak is hosszútávú feladatot jelölt ki a magyar közéletben.

Azok a baloldali szavazók, akik kiábrándultsággal teli, de tenni akaró dühükben a jobbközép új erő lendületét választották, hosszútávon semmiképp nem maradhatnak hiteles és őszinte baloldali képviselet nélkül.

Egy olyan új szociáldemokrata mozgalomra lesz szükség, amely a NER lebontásában aktív partnere, egy új magyar köztársaságban pedig már versenytársa tud és akar lenni a sebes folyamú Tiszának. Meg kellett volna időben érteni, hogy a mostani ellenzéki kínálatra ráunt a változást akaró tömeg; de azt most még nem késő megérteni, hogy a valódi szociáldemokratáknak a Tisza Párt partnerének kell lenniük a NER lebontásában és az immár árkoktól mentes hazánk újraépítésében.

Ehhez a számtalan helyen győztes baloldali önkormányzati vezető és helyi közösség kellő támasztékot adhat.

Nem, ez nem egy számító és hirtelen bejelentkezés az Esély Közösség alapítójaként az új szociáldemokrata mozgalom felépítésére! Ahogy azt korábban már világossá tettem és tartom is magam hozzá: egy időre mindenképpen kilépek az első vonalas pártpolitikából, mert megértettem, hogy mikor kell hátra lépni és teret engedni másnak. Bár a közélettől nem távolodom el, de a következő években teljesíteni akarom nemzetközi kötelezettségeimet, amelyeket vállaltam. Ez most sokkal inkább egy gondolatébresztő felhívás azoknak, akikkel érdemes együtt gondolkodni a magyar szociáldemokrácia hosszútávú jövőjéről.

Politikai szemtanúként ebben a gondolkodásban örömmel részt veszek.

Mert, miként azt annak idején a szocialista párt kíméletlen és radikális megújítására tett programomban írtam: ha el is hervadt a szegfű, nem kell a kaspóval együtt az értékrendet is kidobni; inkább új földet kell hozni, friss vízzel megöntözni és egy új virágot elültetni. A magyar baloldal vitte be hazánkat az európai közösségbe, a magyar szociáldemokráciának több mint százharminc éves, mély gyökerei és hagyományai vannak. Soha nincs késő a reneszánszra. De tenni kell érte. És nem az árral szemben.

Mese

Jönnek a pomogácsok! Hogy ezzel ki riogatja a jónépet? Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon. Feje köcsög, lába tuskó, hasa hordó, füle lepény, a melle melence, a szája kemence…

Illetve hát eredetileg ő ugyan, de azért most mégsem ő, mert jelenleg nem a Négyszögletű Kerek Erdőben vagyunk, hanem Európában, annak is a legbékepártibb államában, ahol nem KfNfZb rémisztgeti Ló Szerafint meg Bruckner Szigfridet, hanem a kormányfő a magyar népet, mégpedig ugyanazzal a technikával, mint nagyhírű elődje.

Nyilván neki is megvolt anno a könyv, abból tanulta. Hja, kérem, aki kincseket akar, annak ezt kell tennie. És ő kincseket akar. Hiába van már bőven, akkor is. Ahogyan a Republicban a szépemlékű Cipő énekelte:

Kicsi vagyok, kicsi vagyok, ha megnövök, beléd rúgok! Még, még, még, ennyi nem elég! Repül a bálna! Repül a bálna! Ez a parancs, érik a narancs! Repül a bálna! Repül a bálna! Aki hülye, az is marad!

Az persze magától értetődik, hogy a kormány feje a derék magyar választókat nem a pomogácsokkal riogatja, hiszen akkor mindenki kiröhögné (De pomogacis, quae non sunt, nulla questio fiat!). De nem ám velük! Hanem az oroszokkal. Ezzel a barátságos, jókedvű, derék, békés néppel, amelyet Brüsszel meg Washington kényszerít rá arra, hogy megtámadja Ukrajnát, aztán őket, sőt velük együtt még majd minket is, hiába kiabálja szegény Viktor a békesztrádán, ahol mindenki szembejön, hogy „Nem ér a nevem, káposzta a fejem”! Teljesen hiába. Mert belesodródunk úgyis. Ez a két városféle olyan lehetetlenül viselkedik, hogy az oroszok ne is tehessenek mást, mint megtámadni mindenkit!

Bevezetőként lásd a korábbi eseményeket, mikor Ukrajnában addig korzóztak a fasiszták, de addig korzóztak, amíg Putyinék nem bírták tovább idegileg. Annyira nem akarták pedig megtámadni azt a szemét, irritálóan pöffeszkedő, magukat külön országnak képzelő, ősi oroszföldet (Kijevi Rusz!) eltolvajló, Zelenszkij féle bandát, hogy az már a megtámadási nemakarás Csimborasszója, de mégis muszáj volt nekik odacsapni.

Tisztára azonos a helyzet, mint a Varju László féle agresszív akcióban, hol is az MTVA hat darab biztonsági őre békésen körbeállta a padlón fekvő elvetemült bűnözőt, sőt az egyik lehajolt, hogy csitító beszédet intézzen hozzá, ám ekkor a gyilkos tekintetű támadó sunyi módon elkapta a lábát, emiatt a filigrán, törékeny alkatú biztonsági őr elesett, és nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. De el is ítélték ám az agresszort, hogy örök tanulság legyen még akár Kunhalmi Ágnesnek is, ha testi erejét kihasználva beront valahová: az erőfölénnyel tilos visszaélni!

Ezzel szemben az ukrán fronton az a helyzet, hogy Ukrajnát nem ítélték el, pedig elkapta ám ő is sok orosz lábát, de a bíróság mégis úgy döntött, hogy Putyin a bűnös. Méghozzá háborús. Abszolút igazságtalan! Hát tehet ő arról, hogy hadművelet van? Méghozzá különleges? Hát tehet ő arról, hogy mikor békésen ült negyvenezer négyzetméteres tengermelléki kis dácsájában, egyszer csak hegyomlásként zúdult rá a mindenen átgázoló gondolat, hogy nincs tovább, a különleges hadműveletet az az átkozott Nyugat végképp kikényszerítette! Körbenézett. A szemközti falról Nagy Péter és Nagy Katalin országgyarapítók fixírozták fenyegetően szegény Vologyát, aki látta, hogy nincs tovább, bekapott egy kis kaviárt, leöblítette pezsgővel, aztán kiadta a parancsot a csapatoknak.

  • Rasszija pjérvaja! – morogta. – Vállalnom kell az életveszélyt! – tette hozzá, aztán csöngetett egy újabb üveg pezsgőért.

A különleges hadműveletet tekintve a küzdelem úgy folyik, hogy a gonosz Nyugat egyre-másra lépi át a vörös vonalakat. Annyi van belőlük, mint a nyű. Először sisakokat szállított a megtámadott ukránoknak, aztán puskákat, utána ágyúkat, majd harckocsikat, később repülőgépeket és végül rakétarendszereket. Támadókat is. Putyin mindegyik átlépésnél nagyon felháborodott, és harci ellencsapásokat helyezett kilátásba, habár ennek sok értelme nem volt, mert az oroszok már a kezdetektől úgy lövik meg rombolják az ellenségnek tekintett Ukrajnát, ahogy csak bírják. További lépés már csak egy van, mégpedig az atomtöltetű rakéták útnak indítása, de úgy gondolom, ha Putyin nem is félti már az életét, a környezetében lévő többiek igen, és ha elgondolkodna is az atomháborún, előbb esne ki egy ablakon, mintsem megnyomhatná a gombot.

A cár atyuska legújabb vörös vonalas felháborodásának oka, hogy egyes nyugati államok engedélyezték az Ukrajnának szállított fegyverekkel az orosz területek támadását. Eddig ugyanis az ukránok nem lőhettek át az eredeti határon, csak az oroszok. Ez egy érdekes szabály, ami lehetővé teszi, hogy Putyinék olyan, a határmenti orosz területre telepített logisztikát, rakétaállásokat, és repülőtereket használjanak, amelyeket Ukrajnának nem volt szabad támadni, csak saját fegyverekkel. Ezekből viszont kevés is van, meg a hatótávolságuk is korlátozott, így az oroszok békés, az ukránok által támadhatatlan területről indulva tudták rommá lőni meg lebombázni az ukrán nagyvárosokat vagy akár a falvakat is, ha azok útban voltak. Lakóházastul, erőművestül, kisgyerekestül, komplett.

A fentiek szerint Vlagyimir Vlagyimirovicsnak nem elég, hogy országa jóval nagyobb Ukrajnánál, nem elég, hogy jóval népesebb, az sem, hogy lényegesen nagyobb a GDP-je, ahogy a hadiipara is, és még az is kevés, hogy ő az agresszor.

Azt akarja, hogy csak és kizárólag Ukrajna területén folyjanak a harcok, mert a pilótáit bosszantja, ha nem tudnak kényelmesen, azaz békés környezetben föl meg leszállni, és a rakétaindító személyzetnek is jobb, ha két harapás szendvics között, felgyűrt ingujjal, a platón ülve beszélik meg az irányzékot a harkivi bevásárlóközpont elpusztításához, nem pedig nyakukat behúzva a bunkerben lapítanak.

Én persze kezdetben azt hittem, hogy a nagy hadvezérek az ennyire pofátlan előnyt szégyellnék, és sokat bosszankodnának miatta, hogy nem saját tehetségük révén győzik le az ellent, így aztán most, hogy Ukrajna segítői ezt a kínos orosz előnyt megszüntették, Putyin nyugodtabban tud a tükörbe nézni estelente. De hiába hittem, nem így van. Sőt, mint kiderült, igencsak ellenkezőleg, ugyanis Putyin nem örül neki, hanem méltatlankodik! Valószínűleg nincs is tükre. A pszichopata, narcisztikus tömeggyilkosok tükör nélkül is tudják, hogy milyen gyönyörűek ők, így aztán megy a sértődött, üzengetős szájkarate, hogy majd ilyen atom lesz, meg olyan atom lesz ledobva, amely hablattyal mutatja be, mekkora nagy faszagyerek ő.

A fentiek alapján egyértelmű, hogy

Putyin egyáltalán nem akar dicső hadvezér lenni, ő azt akarja, hogy minden szereplő üljön le egy asztalhoz, és írjanak alá egy papírt, amely Ukrajna Oroszországnak való feltétel nélküli átengedését tartalmazza (Putyin: A béke Ukrajna feltétel nélküli megadásával érhető csak el).

Ezt meg is lehetne tenni, így biztosítva a békét, azaz egy újabb, jól elnyomható nemzet szolgai működtetését, és akkor (egy darabig) nem is lenne háború. A baj csak az, hogy Putyin utána úgy gondolná, ha a Krímet sikerült vita nélkül bekebelezni (a NATO kussban volt), aztán meg teljes Ukrajnát is egy kis békepárti hercehurca révén (a NATO a fenti papír aláírásakor kussban lenne), akkor következőnek ott van Lengyelország, az egykori orosz föld, mert reményei szerint a NATO majd akkor is kussban lesz. És így tovább, és így tovább, Berlin, Párizs, London, a határ a csillagos ég, ahogy azt Rákosi pajtás mondotta volt. Hogy ehhez hány nemzetközi szerződést kell felrúgni, az Putyint nem különösebben érdekli, elég neki, ha az orosz támadáskor a NATO kussban van. Hogy akkor Kína is megindul, és várja a békejavaslatot Tajvan átengedésével, az már csak a korona.

Ahogy Orbán többször kijelentette már, a háborúnak haszna is van, és bár megpróbálta másra tolni, a legnagyobb hasznot ő húzza az ügyből.

Hogy a legalantasabb módon kampányát az életösztönre, azaz a legprimitívebb fenyegetésre építi, és hogy ez a viselkedés rendkívül szégyenletes, hidegen hagyja.

A lényeg, hogy győzzön az itthoni választásokon, a többi érdektelen, mert akkor továbbra is olyan nagyságú összegeket zsebelhet be a közpénzből a rokonaival, a barátaival meg az üzletfeleivel, amekkorát egyben csak az MNB elnöke láthat a kincstárban. Az emberek lelkivilága, szűkölő félelme, az életüket tönkretevő rettegés az ő számára érdektelen. Mint az a beszédében elhangzott:

„A háború öl. Valaki fegyverrel a kézben hal meg. Valaki menekülés közben. Valaki bombázásban. Valaki az ellenség börtönében. Valaki járványban. Valaki éhen hal. Van, akit megkínoznak. Van, akit megerőszakolnak. Van, akit elvisznek rabszolgának. Számolatlanul sorakozó sírok. Fiaikért zokogó anyák. Férjeiket sirató nők.”

A felsorolás persze nincs egyensúlyban, mert az ellenség előli menekülés, a lakóhely bombázása, a járvány, az éhezés meg a megerőszakolás okozta borzalmak kizárólag az ukránoknak jutnak. Az oroszoknak nem. De azért rendes ember a mi miniszterelnökünk, gondolt arra is, hogy a magyar gyerekek azért ne rettegjenek életük végéig lila szájszéllel és remegő tagokkal a kemencesutban, ugyanis az ukrajnai romok alá szorultak lassú kínhalálának részletes leírását a kihagyta.

Voltak azért a beszédében kacagtató részek is. Na, például:

„A két világháborúban mi, magyarok másfél millió életet vesztettünk s velük leendő gyermekeiket és unokáikat. Micsoda erős országunk is lenne, ha most ők meglennének!”

Bizony ám! 9 milliós helyett 10 milliós Magyarország. Ammán valami! Azzal oda tudnánk csapni az EP-ben rendesen. Pláne, ha az összes küldöttünk fideszes.

Lenne.

A mór megtette kötelességét, a mór mehet

Mint tudjuk, a Schiller drámából vett idézettel azokat jellemzik, akiket egy adott feladatra fogadnak fel, utána aztán szélnek eresztik őket, kösz, haver, ennyi volt, nincs rád szükség a továbbiakban.

Mikor a spanyolok kiűzték országukból a mórokat, néhány mór ott ragadt, akiket a győztesek rabszolgaként kezeltek. Ha valamelyikük megmentette a gazdája életét, akkor engedték szabadon, azaz nem akármi volt a szabadulásuk érdekében elvárt hősi tett, főleg azok kerültek rossz helyzetbe, akiknél a gazda jámbor, otthonülő emberként élte életét, akit igencsak nehéz megmenteni. A mórok akkori helyzete hasonlít a japán kamikaze pilótákéhoz, csak ők jutalmul a hősi halált kapták szabadság helyett.

Szentkirályi Alexandra persze se mór, se kamikaze. Rá még számít a FIDESZ, hohó, de mennyire, hiszen ahogyan ő gyurcsányozik, nem gyurcsányozik úgy senki, ezen kívül van neki kamumétere is, bár azt jobb, ha otthon hagyja, mikor a pártja rendezvényére megy.

Így maradt meg fővárosi listavezetőnek, hogy bekerüljön a közgyűlésbe, ahol gyújtó hangú beszédekben szervezheti az ellenállást a húszas csoportban támadó gyurcsányistákkal szemben (annyian vannak a városházán a 950 ott dolgozóból azok, akik legalább egyszer beszéltek már Gyurcsánnyal, azaz Gyurcsány emberei), ugyanis az ilyen hősies ellenállás nagyon fontos egy bűnös városban, amely ráadásul háborúpárti is.

Hogy Szentkirályi visszalépett, az magától értetődik. A FIDESZ persze nem így gondolta ám, hanem azzal számolt, hogy Vitézy, látva, hogy nem győzhet Karácsony ellen, majd egy jó kis zsíros városházi állás ígéretében lemond a hölgy javára, de Vitézy túl önjáró, és túlságosan bízik magában (pedig nem kellene), melynek következményeképpen esze ágában sem volt lemondani, pláne egy olyan valakit támogatva, aki folyamatosan hülyeségeket beszél. Hiszen ennél még ő is okosabb! Ezért választotta a Rogán vezette fideszes agytröszt kényszerből a B változatot, amely szerint Szentkirályi mond le, és Vitézy megszavazására bíztatja a népet.

Amikor a főpolgármesteri kampányomat elkezdtem, tudtam, hogy egyszerre kell legyőznünk a kormány Lázár János nevével fémjelzett, minden fontos fejlesztést leállító Budapest-politikáját, és a Városháza Karácsony Gergely országos politikai ambíciói által fűtött, panaszkodó, másokra mutogató, halogató semmittevését. Az első győzelem megvan. Vasárnap jön a második! – írta Facebook oldalán Vitézy Dávid Szentkirályi Alexandra visszalépésével kapcsolatban. Bejegyzését azzal folytatta, hogy Szentkirályi Alexandra döntését tudomásul veszi.”

Ez a szöveg pontosan mutatja Vitézy méretes önbizalmát, amelyre majdnem minden oka megvan. Sajnos csak majdnem. A gond az, hogy ezek mind külső okok, a belső szellemi nagyság sajnálatosan hiányzik belőle, viszont ha valaki megszokta a bíborban születettséget, akkor az, kérem, meg szokva. Kikövezett út az övé egészen az elejétől, tán még szőnyeg is van rajta, és többen söprögetik, meg ne botoljon valamiben.

Egyébként Vitézy hálás lehet Lázárnak, a „minden fontos fejlesztést leállító” építési és közlekedési miniszter úrnak, mert a „fontos fejlesztések” címszó alatt valószínűleg az általa kitalált bornírtságokat érti, mint például a 2 metró és a Gödölló-cinkotai HÉV összekötését, amelyet nagyon jó, hogy leállítottak, ugyanis hatszáz, uszkve hatszázharminc fontosabb dologra kell Budapesten a pénz. Ezzel az összekötéssel a budapesti kötöttpályás közlekedési rendszer nem növekedne egy méterrel sem, csak párezer ember az, aki átutazik a téren és nem száll le a Sugárba, az Árkádba, az IKEÁ-ba, vagy az egyéb tömegközlekedési járművekhez igyekezve, ezeknek spórol meg 2*8 percet reggel meg este, azok pedig, akik eddig azért jártak autóval, mert az Örsön át kellett szállni, és most, hogy már nem kell átszállni senkinek, majd leteszik az autót, és hévmetróra ülnek, lehetnek vagy tizenöten. Na jó, huszan. Ennyi haszna lenne ebből Budapestnek.

A hátrányokat tekintve: építeni kell egy nagy, teherbíró hidat a tér fölött, és az összes HÉV és metró szerelvényt le kell cserélni olyanokra, amelyek mindkét fajta pályán tudnak közlekedni. Hatalmas üzlet, azt mondhatom, főleg a szerelvénygyártó cégeknek, minden főpolgármester megnyalná a tíz ujját, ha meglenne neki az a tengernyi pénz, amennyit erre el lehet költeni. Például a nagyobb kátyúk betömése helyett, ahonnan a pénz majd hiányozni fog. Na de az átadás a kis ministránsokkal meg úttörőkkel! Az káprázatos lesz legalább, ahogyan éneklik a gyermekek, hogy „EEEljött már a Kánaán”. Tisztára, mint a nagysikerű tramtrain-nél (számomra érthetetlen, hogy abból sem tanulnak az illetékesek…).

Sorolhatnám tovább a rémálmokat az 5 metrótól kezdve a Nyugati és a Déli vasúti összekötéséig, nem is beszélve az immár ismételten MAGYAR TULAJDONÚ (hurrá!) repülőtér 27 kilométeres kétvágányos vasúti pályaépítéssel való megközelítését a KÖKI-től induló 8 kilométeres egyvágányos metrómeghosszabbítás helyett, és van még további akárhány ilyen, közel nulla hasznú, „átszállást megspóroló” (egyéb előnye nincs), pénznyelő terv a tarsolyban bőven, de inkább hagyjuk ezeket.

Vitézy nem mérnök, hanem közgazdász, és inkább víziós ember, mint a számok ördöge.

Érdekes, hogy a derék főpolgármester jelölt győzelmi tort ül egy abszolút várható lépésnek örvendezve, hiszen biztos volt már a kezdet kezdetén is, hogy ha a FIDESZ agitácója eredménytelen lesz, azaz ő maga nem fog visszalépni (és azt ő tudta a legjobban, hogy nem fog), akkor ez következik. Mint az közismert, a hadászati kézikönyvek szerint a fölényesen vezető ellenféllel szemben, aki jelenleg Karácsony, az összes erőt muszáj egyesíteni. Ha így nem megy, akkor úgy, de mindenképpen, és erről ugyan Orbán nem tud (szerintem nem mondják meg neki, nehogy beleszóljon!), ám a fideszes propagandaosztályon láthatóan vannak szakemberek is.

Az ellenoldal más. Az ott történtekből egyértelmű, hogy például Magyar Péter a hadászati kézikönyveket nem forgatja, nemhogy sűrűn, de inkább sehogy. A megosztást szereti, ráadásul az örökös megosztást, amely mellett hitet is tett, hogy Gyurcsánnyal soha! Ez a taktika a biztos vereség – bár lehet, hogy ő elvárja az összes ellenzéki párt összes szimpatizánsától, hogy rá szavazzanak, mert az a győzelem elengedhetetlen feltétele, ha ő nem hajlandó összefogni senkivel. A baj az (és ez a mi legnagyobb bajunk), hogy azt ugyan várhatja. Az Üstökös fenti viselkedésből egyértelműen levezethető, hogy mennyire kompromisszumkész, valamint hogy mennyire narcisztikus személyiség. A mérőszámok egymás reciprokai.

Vitézyre visszatérve látható, hogy önbizalomból aztán nála sincs hiány. Bár az optimizmus a kampányban kötelező, de Szentkirályit nem a jobb programjával vagy a jobb kampányával győzte le, hanem a hölgyet a FIDESZ léptette vissza, mert így hasznosabb neki. Ha Karácsony győzött, ami várható volt, Szentkirályi nem bukott jelöltként ül be a budapesti közgyűlésbe, de nem ám, hiszen ő nem vesztett, hanem a megválasztásával győzött, míg Vitézy lehet, hogy be se jut.

Ahogy a jelölt fogalmazott az elképzeléseit illetően:

  • Nem lesz sem fideszes, sem DK-s főpolgármester-helyettese.
  • Bukott pártkáderek helyett szakemberekkel fogja vezetni Budapestet és a fővárosi cégeket. „Gyurcsány emberei mennek, de Orbán emberei sem jöhetnek a helyükre. A Városháza nem lesz sem a Fidesz, sem a DK zsákmánya.”
  • A programja, a kampányban tett állításai egytől egyig érvényesek továbbra is. Nemet mond a maxi-Dubajra, nemet mond a kínai magasvasútra, nemet mond az oligarchákra, és igent arra, hogy Budapest végre megkapja a neki járó uniós és hazai forrásokat, elinduljon végre a HÉV-ek fejlesztése. Meg fogja védeni Budapest szabadságát és sokszínűségét bárkivel szemben.

Tehát „Senki más, csak én!” Mintha Magyar Pétert hallanám.

Jellemző még rá, hogy Szentkirályi lemondását, noha ez egyben az ő támogatását is jelenti, nem megköszönte, hanem tudomásul vette. Van itt hasonlóság bőven, nem igaz?

Hogy Vitézy kikre tud támaszkodni a közgyűlésben, ha végül őt hoznák ki győztesnek, és mit szavaznak meg neki egyáltalán, az nagy kérdés. De ezzel egyelőre nem foglalkozom.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK