Fontos

BME-professzorok nyilatkozata az MTA mellett

Alulírottak,a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) professzorai aggódva figyeljük a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és annak kutatóintézetei körül kialakult helyzetet.

Hisszük, hogy a technikai fejlődés, az innováció nem valósulhat meg alapkutatások nélkül. A BME az elmúlt évtizedekben kiváló kapcsolatokat épített ki az MTA szinte valamennyi kutatóintézetével, számos hazai és nemzetközi pályázat megvalósításában vettünk közösen részt, így az MTA kutatóintézetek jövőjének bizonytalansága a jövőbeni technológiai fejlődés gátja lehet. A BME professzorai ezért szolidaritást vállalnak az MTA-kutatóintézetek dolgozóival és kérik, hogy a törvényjavaslatot vegyék le a napirendről és induljon egy széles körű társadalmi egyeztetés a kutatói közösség valamennyi résztvevőjének bevonásával.

Antalovits Miklós, professor emeritus, BME GTK Ergonómia és Pszichológia Tanszék Arató Péter, professor emeritus, BME VIK Irányítástechnika és Informatika Tanszék Augusztinovicz Fülöp, professor emeritus, BME VIK Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék Ádám József, egyetemi tanár, BME ÉMK Általános- és Felsőgeodézia Tanszék Bagi Katalin, egyetemi tanár, BME ÉMK Tartószerkezetek Mechanikája Tanszék Benedek András, egyetemi tanár, BME GTK Műszaki Pedagógia Tanszék Cinkler Tibor, egyetemi tanár, BME VIK Távközlési és Médiainformatikai Tanszék Czigány Tibor, egyetemi tanár, BME GPK Polimertechnika Tanszék Dán András, professor emeritus, BME VIK Villamos Energetika Tanszék Dobos Imre, egyetemi tanár, BME GTK Közgazdaságtan Tanszék Dobrowiecki Tadeusz, egyetemi tanár, BME VIK Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék Domokos Gábor, egyetemi tanár, BME ÉPK Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék Do Van Tien, egyetemi tanár, BME VIK Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék Dóra Balázs, egyetemi tanár, BME TTK Elméleti Fizika Tanszék Faigl Ferenc, egyetemi tanár, BME VBK Szerves Kémia és Technológia Tanszék Faragó István, egyetemi tanár, BME TTK Differenciálegyenletek Tanszék Farkas György, professor emeritus, BME ÉMK Hidak és Szerkezetek Tanszék Fehér Márta, professor emeritus, BME GTK Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Ferenczi Miklós, professor emeritus, BME TTK Algebra Tanszék Halász Sándor, professor emeritus, BME VIK Villamos Energetika Tanszék Halbritter András Ernő, egyetemi tanár, BME TTK Fizika Tanszék Horvai György, professor emeritus, BME VBK Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék Horváth Miklós, egyetemi tanár, BME TTK Analízis Tanszék Imre Attila, egyetemi tanár, BME GPK Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék Imre Sándor, egyetemi tanár, BME VIK Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék Jánossy András, professor emeritus, BME TTK Fizika Tanszék Jobbágy Ákos, egyetemi tanár, BME VIK Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék Jóri J. István, professor emeritus, BME GPK Gép- és Terméktervezés Tanszék Józsa János, egyetemi tanár, BME ÉMK Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék Karátson János, egyetemi tanár, BME TTK Analízis Tanszék, Kállay Mihály, egyetemi tanár, BME VBK Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék Károlyi György, egyetemi tanár, BME TTK Nukleáris Technikai Intézet Keglevich György, egyetemi tanár, BME VBK Szerves Kémia és Technológia Tanszék Kemény Sándor, professor emeritus, BME VBK Kémiai és Környezeti Folyamatmérnöki Tanszék Kiss Rita, egyetemi tanár, BME GPK Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék Kollár László, egyetemi tanár, BME ÉMK Hidak és Szerkezetek Tanszék Koltai Tamás, egyetemi tanár, BME GTK Menedzsment és Vállalkozásgazdaságtan Tanszék Koppa Pál, egyetemi tanár, BME TTK Atomfizika Tanszék, Kövesi János, egyetemi tanár, BME GTK Menedzsment és Vállalkozásgazdaságtan Tanszék Kroó András, egyetemi tanár, BME TTK Analízis Tanszék Kubinyi Miklós, professor emeritus, BME VBK Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék Láng Benedek, egyetemi tanár, BME GTK Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Láng Péter Tamás, egyetemi tanár, BME GPK Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék László Krisztina, egyetemi tanár, BME VBK Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék Levendovszky János, egyetemi tanár, BME VIK Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék Lévai Zoltán, professor emeritus, BME KJK Gépjárműtechnológia Tanszék Lukács Ágnes, egyetemi tanár, BME TTK Kognitív Tudományi Tanszék Major Iván, professor emeritus, BME GTK Közgazdaságtan Tanszék Makai Mihály, egyetemi tanár, BME TTK Nukleáris Technikai Intéze tMatolcsi Máté, egyetemi tanár, BME TTK Analízis Tanszék Meggyesi Tamás, professor emeritus, BME ÉPK Urbanisztika Tanszék Mihály György, egyetemi tanár, BME TTK Fizika Tanszék Mizsei János, egyetemi tanár, BME VIK Elektronikus Eszközök Tanszék Nagy Gábor Péter, egyetemi tanár, BME TTK Algebra Tanszék Nemeslaki András, egyetemi tanár, BME GTK Pénzügyek Tanszék Noszticzius Zoltán, professor emeritus, BME TTK Fizika Tanszék Novák Lajos, professor emeritus, BME VBK Szerves Kémia és Technológia Tanszék Nyulászi László, egyetemi tanár, BME VBK ​Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék Paál György, egyetemi tanár, BME GPK Hidrodinamikai Rendszerek Tanszék Pap László, professor emeritus, BME VIK Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék Pávó József, egyetemi tanár, BME VIK Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék Péceli Gábor, egyetemi tanár, BME VIK Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék Poppe László, egyetemi tanár, BME VBK Szerves Kémia és Technológia Tanszék Pukánszky Béla, egyetemi tanár, BME VBK Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék Recski András, professor emeritus, BME VIK Számítástudományi és Információelméleti Tanszék Richter Péter, egyetemi tanár, BME TTK Atomfizika Tanszék Rónyai Lajos, egyetemi tanár, BME TTK Algebra Tanszék S. Nagy Katalin, professor emeritus, BME GTK Szociológia és Kommunikáció Tanszék Simon Ferenc, egyetemi tanár, BME TTK Fizika Tanszék Simon Károly, egyetemi tanár, BME TTK Sztochasztika Tanszék Simonyi Gábor, egyetemi tanár, BME VIK Számítástudományi és Információelméleti Tanszék Somlyódy László, professor emeritus, BME ÉMK Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék

Nézze élőben a főpolgármester-jelöltek vitájának második fordulóját

0

https://www.facebook.com/dk365/videos/370729500314094/

Négy fős családnak legalább 352 ezer kell havonta

Bár a KSH akadályozza az adatokhoz jutást, a Policy Agenda kiszámolta: egy felnőtt havi létminimumához tavaly 95 ezer forint kellett, két gyerekes családnak 275 ezer. A valami tartalékot is nyújtó társadalmi minimum összege 121 ezer, illetve 352 ezer font volt.

A KSH 2015 végén felszámolta a létminimum-számítást arra hivatkozva, hogy az nem fejezi ki a megváltozott életkörülményekből adódó fogyasztási igényeket, de jobb megoldással azóta se állt elő. A szegénységi küszöbnél magasabb, a mindennapos létfenntartást szerényen fedező összeget azóta a Policy Agenda (PA) számolja ki. Egyre nehezebben, mert a statisztikai hivatal minden eszközzel akadályozza az adatokhoz hozzáférést, akár pénzért is – írta meg a Népszava.

A KSH ellenében számolnak

A PA idén is nyilvánosságra hozta számításait. Mivel a KSH belső döntése alapján az évközi adatok feldolgozásának menetét megváltoztatták, így kénytelenek voltak többváltozós modell alapján becslést végezni. Ebben figyelembe vették az inflációs (különösen az élelmiszerek árát érintő) adatokat, a bérelemelkedések, a háztartások kiadásairól ismert adatokat, korábbi évek alapján készített trendeket.

Mindezek figyelembe vételével úgynevezett fogyasztási egységeket képeztek, amelyekben például a gyerekek kisebb fogyasztását és azt is számításba vették, hogy egyes tételek nem a családlétszámmal arányosan változnak, emelkednek.

A 2018-ra érvényes

egy felnőttre jutó létminimum átlagos értéke havonta 94 820 forint volt

(a korábbi három évben 88 016, 88 619, tavaly pedig 90 450 forint). A tipikus, azaz két aktív korú személyből és két gyermekből álló

négy fős háztartás létminimumértéke 274 978 forintnak

felelt meg. Ebben a háztartásban tehát a létminimum

egy főre 68 745 forintot igényelt.

Most először a PA kiszámolta a társadalmi minimum összegét is. Ez az előzőnél valamivel nagyobb és jobb fogyasztást is lehetővé tesz, egy kevés pénz félretételére is futhatja belőle. Az egy fogyasztási egységre jutó

társadalmi minimum összege tavaly havonta 121 350 forint volt.

A két aktív korú személyből és két gyermekből álló

négy fős háztartás társadalmi minimumértéke 351 915 forint, egy főre tehát 87 979 forint volt.

Nem ez az egyetlen eset, amikor sokan élnek a gyanúperrel, hogy a KSH a hatalomnak nem tetsző adatokat igyekszik eltitkolni, nem kiszámolni. Évek óta nem alakítják át az adatfelvétel módját a külföldön élő, dolgozó magyarokról, csak a külföldi telephelyen alkalmazottak nagyjából százezres tömegét jelentetik meg, miközben félmillió körüli a valós érték.

Legutóbb pedig – bár hónapokkal előbb beharangozták – március végén mégsem adták közre az átlagkereset mellett a mediánjövedelmeket és a mikrocégekben dolgozók jövedelmeit. Ezekből ugyan az átlagnál sokkal alacsonyabb keresetek jönnének ki. A KSH aztán az egészet az adóhivatalra kente. A javított számok azóta se érkeztek meg.

Nem lesz német autópályadíj

Az Európai Unió luxemburgi bírósága helyt adott Ausztria kifogásának a német autópályadíj ellen. A Bundestag Merkel vezette parlamenti többsége a bajor CSU kezdeményezésére fogadta el az autópályadíj bevezetését azzal, hogy annak összegét a német autósok számára a gépjárműadó csökkentésével kompenzálják, a külföldiek viszont nem részesülnek kompenzációban.

Azért kellett ezt így csinálni, mert az előző 2013-as választási kampányban, amelyben a CSU előállt az autópályadíj ötletével, a CDU, illetve személy szerint Merkel azt ígérte, hogy egyetlen német autósra sem hárítanak az autópályadíjjal többletterhet. A két ígéret konfliktusát oldották fel azzal, hogy a Bundestag döntésével úgy akarták bevezetni az autópályadíjat, hogy a németek számára kompenzálják. Az Európai Bizottság ezt hosszú tárgyalás után helybenhagyta. Ausztria azonban kifogást emelt, és a bíróság – magyar kifejezéssel – elkaszálta azt.

Mi ebben az érdekes számunkra? Egyetlen dolog. A megegyezés az autópályadíjról a 2013-as koalíciós megállapodásban született meg. Akkor úgy tervezték, hogy 2016. január 1-étől vezetik be. Azután addig húzódtak a tárgyalások Brüsszellel, hogy 2020. január 1-i bevezetés szerepelt a kormány tervében. Most erről kellett lemondaniuk. Tehát:

a németek mindaddig nem vezetik be az intézkedést, amíg nem rendeződik a Brüsszellel folyó egyeztetés.

Ugye tudjuk, hogy az Orbán-kormány a bírák nyugdíjkorhatárának csökkentésétől az étkezési utalványok hazai monopóliumáig minden, az EU normáival ellentétes intézkedését azonnal bevezeti, kész helyzeteket teremt, és utána kezdődik el a vita Brüsszellel, majd a per a luxemburgi bíróságon. A bírákat addigra már nyugdíjazták, már nem jönnek vissza. Az étkezési utalványok esetében Orbán azzal válaszol a bíróság döntésére, hogy megszünteti azok adókedvezményét, így már senkinek sem érdemes azokat forgalmazni. Csak két példa arra – sokat idézhetnék – hogy az Orbán-kormány kész helyzeteket teremt, és lehetetlenné teszi, hogy érdemben érvényesüljenek az EU normái. A kicsiny, gyenge német állam ezt nem engedheti meg magának, és nem teremt végleges helyzetet, amíg meg nem születik Brüsszelben vagy Luxemburgban a végleges döntés. Magyarország viszont erős, szuverén.

Mindenáron, minden áron? – a szavazási hekkelés margójára

Megpróbálta eltéríteni az Idea Intézet Facebook-felmérését a Párbeszéd. Csak két perc, de ezzel lehet segíteni Karácsony Gergelyt – írták körímélben szimpatizánsaiknak. Szerintük ez nem is felmérés, csak online szavazás.

„Párbeszéd-szimpatizánsoknak küldték ki az IDEA Intézet online felmérését, mert szerintük az nem közvélemény-kutatás. Az IDEA szerint viszont igen”- ez olvasható az azonnali.hu-n. Eszerint a szimpatizánsokat arra biztatták kedd reggel egy azóta már lezárult felmérés kapcsán, hogy „készül az IDEA Intézet legújabb felmérése. Ha időd engedi, töltsd ki te is a kérdőívet! Nem több két percnél, és a kitöltéssel segíted Karácsony Gergely kampányát”.

A hírtől függetlenül konstatálhattuk, hogy az utóbbi két napban teljes sebességgel száguld az MSZP-P. Az MSZP bedobta Kunhalmit, aki nem véletlenül készült színésznőnek, beleéléssel adta elő nagyjelenetét Rónai Egonnak az Egyenes Beszédben. Az MSZP-s nagyágyúnak számító Tóth József kampányolt Karácsony oldalán, sőt, Bajnai Gordon is beszállt egy közös fénykép erejéig.

A Népszava megbízásából közvéleményt kutató Publicus, élén Pulai Andrással – sokak szerint – nemcsak az igényelt eredményt tette közzé, médiaszerepléseivel egyértelműen agitált Karácsony mellett.

Az MSZP-t meg lehet érteni.

Ha Karácsony nyer az előválasztáson, az MSZP is térképen maradhat,

ha még a főpolgármesterit is  megnyerné, akkor pedig erőre is kaphat a korábban kialkudott kerületi polgármesteri pozícióikkal. Nem hangoztatják, de pontosan tudják, hogy a DK nem mondhatja fel a korábban négy párt által kőbe vésett megállapodást, ezt már nem lehetne megmagyarázni annak a frissen megszerzett  sok százezer választójuknak még akkor sem, ha igény egyébként lenne rá.

Ebbe a képbe tökéletesen beleillik az Idea közvélemény-kutatásának meghekkelési kísérlete. Azzal védekezni pedig, hogy ez csak online szavazás és nem közvélemény-kutatás, nem felel meg a szakmai szabályoknak, morálisan csupán tetézi a bajt.

Csak két perc és segíthetsz – írták a szimpatizánsoknak. Ez nem enged teret semmilyen magyarázatnak,

ez egyértelmű csalási kísérlet a választók megtévesztésére, hamis befolyásolására, legalábbis erkölcsi értelemben.

(Még akkor is, ha az ilyen online mérésekkel szemben bőven akadnak fenntartások, például hogy a kapott minta eleve csak az internetet, azon belül az adott oldalt használókat tartalmazza.)

Karácsony minden interjújában oldalvágást tesz a DK által támogatott független jelöltre,  még azt is bevetette, amit ártatlan gyermeki mosoly-imázsa nem engedne meg, mert így a mosoly sunyisággal vegyül. Nevezetesen, hogy felült a Gyurcsány-fóbiások lovára és azzal fenyegetett: „az nem lenne szerencsés, mert az MSZP-sek nem szívesen tolnák a DK-s jelölt kampányát” – mármint ha a DK által támogatott jelölt nyerné az előválasztást.

Tegnap este az Egyenes Beszédben a műsorvezető derűsen hagyta riportalanyait nyílt támadást intézni a jelen nem lévő jelölt ellen, majd egy másik meghívottat igazi reklámszpotként kampányolni saját jelöltje mellett.

Ugyanakkor az úgynevezett ellenzéki média nem is reagált az Azonnali leleplezésére, pedig ennek nem szabadna beleférni az azonos oldalon, de a vezető pozícióért folytatott vetélkedésbe. Jogászok ezt hívják a fegyveregyenlőség elvének.

Az előválasztás akkor hasznos, ha a legjobb jelölt kiválasztására tesz kísérletet, a kiválasztás után pedig a „vesztesek” a legtöbb szavazatot megszerző jelölt mögött felsorakoznak és minden tehetségüket és erejüket bevetik közös céljukért: Tarlós legyőzéséért.

Mindebbe a hazugság és csalás nem fér bele. Ennek nem harcnak, hanem vetélkedésnek, versenynek kell maradnia. Jó lenne ezt még a második polgármester-jelölti vita előtt tisztázni.

A hamisításra és csalásra van elég jelentkező a másik oldalon.

A szigorúan titkos Orbán-sajtótájékoztató

A magyar közvélemény elől eltitkolni akarták, de a szerbek lebuktatták: Orbán fogadta a boszniai szerbek elnökét, Putyin hívét. Az állami sajtó később igyekezett menteni a menthetőt.

Mindenki előtt eltitkolták a Milorad Dodik és Orbán Viktor budapesti találkozója utáni sajtótájékoztatóját – magyar részről. A Boszniai Szerb Köztársaság elnökét fogadta a magyar miniszterelnök, de erre nem adtak meghívót a hazai sajtónak – hívta fel a figyelmet a 444.hu. Dodik Vlagyimir Putyin híve és szövetségese, miként a jelenlegi szerb vezetés is Aleksandar Vucic elnökkel.

Élőben közvetítették a szerbek

Arra azonban nem gondoltak, hogy az egyedüliként meghívott szerb sajtó részeként az RTS televízió élőben közvetíti az eseményt délután két óra előtt.

Miután ez kiderült,

az állami média tűzoltásba kezdett,

az MTI háromnegyed négykor adott hírt az eseményről – normális esetben gyors-, majd rövidhírben, aztán teljes tudósításban számolnak be.

A TASSZ jelenti

Az egykori állampárti hírügynökségi tudósítások szellemében tudatták, hogy a Magyarország és a boszniai Szerb Köztársaság közötti intenzív politikai és gazdasági kapcsolatok kiépítéséről is megállapodott Orbán Viktor miniszterelnök és Milorad Dodik, a háromtagú boszniai államelnökség soros, szerb elnöke keddi budapesti tárgyalásukon. A kormányfő a Karmelita kolostorban fogadta Dodikot, a Boszniai Szerb Köztársaság korábbi elnökét, aki a találkozó előtt meglátogatta a magyarországi szerbeket, Szentendrén tárgyalt a képviselőikkel.

Az állami hírügynökség e percekben is csak rövidhírben olvasható tudósítása szerint Orbán Viktor a budapesti megbeszélés utáni sajtónyilatkozatában közölte: megállapodtak Milorad Dodikkal, hogy

Magyarország és Bosznia-Hercegovina között a magas szintű kapcsolatokat tovább fogják erősíteni,

egyúttal rögzítették, hogy Budapest Szarajevó mellett Banja Lukával – a boszniai Szerb Köztársaság kormányzati székhelye – is kiépít intenzív politikai és gazdasági kapcsolatokat, mert azok jelenlegi szintje nem megfelelő.

Milorad Dodik kifejtette: a magyarországi szerbek arról tájékoztatták, a magyar állam mindent megtett annak érdekében, hogy a helyzetük sokkal jobb legyen, mint korábban. Hangsúlyozta továbbá, hogy Bosznia-Hercegovina és Magyarország között nincsenek nyitott kérdések.

Kevesebb EU-pénz, belső fogyasztásra kapcsolt növekedés

Négy év alatt alaposan visszaeső uniós pénzzel számol a kormány, a növekedést mindinkább a belső fogyasztástól várja. A szociálpolitikában nyoma sincs ekkora bőkezűségnek, a házi kasszában viszont hatalmas spájzolás lesz. Minden attól függ, megmarad-e a magas növekedés.

Ahogyan a jövő évi költségvetésben, a következő években is magas, 4 százalékos növekedéssel számol a kormány. Erre szükség is lenne, mert a 2020-as büdzséhez mellékelten benyújtott 2019-23-as államháztartási mérleg tervezete azt mutatja, hogy ennek az iramnak felhajtó ereje nélkül homokvárra épülhetnek a kalkulációk.

Eltűnne a hiány, apad az EU-pénz

Abban változatlanul eltökélt a PM és a kormány, hogy rövid időn belül nullás költségvetése legyen az országnak. Az úgynevezett elsődleges egyenleg, tehát az adósságszolgálat nélküli mérleg az idei elhanyagolható (0,1 százalék) hiány után jövőre már csaknem másfél, 2021-ben pedig 2 százalékos többletet irányoz elő, ami jócskán meghaladhatja az évi ezermilliárd forintot. A balansz ezután valamelyest romlik, négy év múlva a 2020-as szint közelébe süllyedhet.

Átböngészve a táblázat számait, azt látjuk, hogy a gazdaságot évek óta (átlagosan évi 3-4 százalékkal) húzó uniós támogatásokban jövőre még kisebb emelkedéssel számolnak.

Aztán viszont a közösségi pénz olvadni kezd, 1481 milliárdról 874 milliárdra.

(Az utolsó évben nagyobb részt már a 2020-ban záruló uniós költségvetési ciklus kifutó tételei maradnak meg kifizetésként.)

Mindenhonnan belül dől a pénz, főleg a lakosságtól?

A gazdálkodó szervezetek befizetései folyamatos növekedési várakozásról tanúskodnak. Az idei 1443 milliárd négy év múlva már csaknem kétezer milliárd lesz a kormány reményei szerint. Ezen belül a társasági adó 400-ról 631 milliárdra hízhat.

A tervezési számok tanúsága szerint a legnagyobb növekményt a lakosságtól remélik. A fogyasztáshoz kapcsolt adókban óriási a többletpénzhez fűzött várakozás: az idei 5821 milliárd 2023-ban már 7784 milliárd lenne,

ami majdnem kétezer-milliárdos többletet hozna.

Ezen belül az áfa 1700 milliárddal megközelítené a 6 ezer milliárdot; a jövedéki adó ennél szerényebben, alig 200 millióval bővülhet (1338 milliárdra), ami arra mutat, hogy lényegében az uniós adómértékhez kötelező „felzárkózás” hozza a többlet.

Hasonlóan dinamikusan gyarapodó szja-befizetésben reménykedik a kormány. Négy év alatt az idei 2361 milliárd ezermilliárddal emelkedhetne. (Vagyis szinte bizonyos, hogy nem számolnak az egy kulcsos szja-val, mert ez elvinné a többlet zömét.) Ehhez a bővüléshez azonban a jövedelmek „látható” mértékű éves növekményének fennmaradása szükséges. És – nem győzzük megismételni – az, hogy a gazdaság fenntartsa a négy százalék körüli növekedési tempót. Mértékadó elemzők (hazaiak és külföldiek) mellett

a kormány magára maradt ezzel az előretekintő optimizmussal.

A különféle elemzők ennél lényegesen alacsonyabb, 2,5-3,5 százalék közti bővülést prognosztizálna, jellemzően csökkenő tendenciában.

Kiadásban visszafogás

A szociális juttatások terén messze nem látszik a növekmény elismerése a kiadásokban. Ezt persze a „nullás” költségvetési mérleg megcélzása eleve magában hordja, de néhány szám is erről tanúskodik. A család- és szociálpolitikai alapnál 640-ről 675 milliárdra nő a kiadás. Még a tb-alapok támogatásának 467-ről 940 milliárdra hízása se vall a bőkezűség szándékára a kormány részéről.

Vagyis az Orbán-kormány – a szlogenekkel ellentétben – fenntartja a tőről metszett neoliberális gazdaságpolitikát, amibe csak a kivételezett felsőosztálynak nyújtott juttatások számosak. Bár itt is mintha egyfajta plafonhoz érnének: a lakásépítési támogatás az idei 242 milliárdról még felkúszik csaknem 300 milliárdra, de aztán visszasüllyed 285 milliárdra. Tehát a csok a kedvezményes áfa kifutásával lehet, hogy le is cseng, és a falusi csok-ot se szánhatják nagy durranásnak.

A házipénztár gigászi lesz

Van viszont egy „fekete doboz” a következő évek költségvetésében. Ez pedig az országvédelmi/adócsökkentési és fejlesztési alap, ami hangzatos név mögött a kormány „házi kasszája” van, amit saját belátása szerint költ el. Ez a zseb hatalmasra fog duzzadni: az idei 60 milliárd már jövőre 378 milliárd lesz, négy év elteltével pedig 790 milliárd.

Csak találgatni lehet, mire készülnek ezzel a gigantikus tétellel. Egyik lehetőség, hogy a remélttől elmaradó növekedés miatti bevételcsökkenést akarják innen visszacsurgatva kipótolni. A másik az, hogy látva a növekvő feszültségeket a szociális-jóléti területeken (egészségügy, oktatás), a tűzoltásszerű beavatkozások forrása lehet ez a tartalék.

Cherchez la femme – Keresd a nőt

Ismerünk olyan miniszterelnököt, aki nőügyekkel nem foglalkozik, aztán hallhattunk olyan politikust, aki fajtaszaporító egyedet lát bennük.

Most aztán olvashattuk Facebook bejegyzését egy olyan miniszterelnöknek, aki nagyon pontosan fogalmazott: “Idén végre két olyan nőt is tudtunk és tudunk ajánlani nektek, kiknek rátermettségéhez, felkészültségéhez nem férhet kétség.” Pontos megfogalmazás. Nem pusztán attól jók mert nők, hanem mert rátermettségük, felkészültségük erre predesztinálja őket. És ez a lényeg, ha velük együtt intézzük közös dolgainkat valóban nyugodtabb és igazabb lesz a világ.

Nincs rendben, hogy alig találunk ma nőket a magyar politikában. A változás itt se fog magától menni. Idén végre két olyan nőt is tudtunk és tudunk ajánlani nektek, kiknek rátermettségéhez, felkészültségéhez nem férhet kétség. Merj nőket választani képviselőnek, vezetőnek, és velük együtt nyugodtabb, és igazabb lesz a világ:)

A képen a következők lehetnek: 2 ember, , mosolygó emberek, álló emberek és túra/szabadtéri

Hatalom-MTA: 1949, 2019

Hasonló gondolatok és megfogalmazások, szépen becsomagolt hatalomátvétel. Az MTA küszöbön álló kicsontozása és a hetven évvel ezelőtti hatalomátvétel története.

Először a „ki és mikor mondta?” idézetgyűjteményt terveztem, de gyorsan világossá vált, hogy elsősorban terjedelmi és persze megérthetőségi szempontból nem célravezető a rövidke citátumok egymás mellé hordása. Bármilyen csábító és frappáns lenne is ez.

Ha nem adják önként

A parlament már tárgyalja a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) „szervezeti átalakítását” szolgáló törvényjavaslatot „a kutatás, fejlesztés és innovációs rendszer intézményrendszerének és finanszírozásának átalakításához szükséges egyes törvények módosításáról”. Az ártalmatlan cím mögött azonban a hazai akadémiai kutatás intézményi rendszerének kicsontozása búvik meg augusztus elsejétől több lépcsőben, pár hónap alatt. Ahogyan azt Palkovics László „megígérte” bő hónapja, ha az MTA nem adja önként a kutatóintézeteket; nem adta.

…viszik erővel

A jogszabály létrehozza az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatot (ELKH) , amely az MTA szervezetén kívül azonnal át is veszi az akadémiai kutatóintézeteket a teljes vagyonnal együtt. (Korábban a kormány belement abba,  hogy a vagyon marad az MTA-nál, és az átalakítás csak jövő januártól érvényes. A megtapasztalt ellenállásra válaszul visznek mindent és már augusztustól.)

Az ELKH irányítását a titkárság veszi át (emberestül az MTA titkárságától). Az ELKH Titkárság fő döntéshozó szerve az Irányító Testület: 13 főből áll, az elnökön felüli tagjai közül hat főt a kormány, hatot az MTA delegál azzal, hogy az Irányító Testület tagjainak legalább kétharmada a tudomány művelői közül kerül ki.

Az Irányító Testület tagjait a miniszterelnök nevezi ki.

Létrehozzák a Nemzeti Tudománypolitikai Tanácsot (NTT), amely a kormány kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységét támogató véleményező testület. 11 tagból áll, elnöke a tudománypolitika koordinációjáért felelős miniszter (vagyis jelenleg Palkovics László),

tagjait és társelnökét a miniszterelnök kéri fel és nevezi ki.

Apróság, de az új szabályok révén úgynevezett hasznosító vállalkozást alapíthatnak az állami nonprofit gazdasági társasággá alakuló kutatóhelyek is, amelyek szabadon szerződhetnek külső szereplőkkel, átfolyatva a keletkezett hasznot is. Mert az egyik csomópont itt van:

„minden kutatásra fordított állami támogatásnak kézzelfoghatóan meg kell térülnie a magyar gazdaság, a magyar társadalom számára”

– adta ki közleményben Palkovics minisztériuma a múlt héten, azután, hogy az MTA vezetése tájékoztatta a nemzetközi sajtót is a kialakult helyzetről. A külsősökkel (cégek, intézmények) folytatott kutatási együttműködésnek ugyanis eddig se volt akadálya, az úgynevezett spin off kooperáció olajozottan zajlik hosszú ideje.

Túl sok alapkutatás, hatékonytalanság, párhuzamosságok

Eddig is ismertük a Palkovicsék szájából elhangzottakat arról, hogy az MTA kutatóhelyei

  • alacsony hatékonysággal működnek,
  • tele van párhuzamosságokkal a hazai kutatás-fejlesztés-innováció (KFI) (vagyis bizonyos verseny is van országon belül),
  • „túl sok” az alapkutatás, tehát
  • kevés az alkalmazott kutatás, ergo
  • kevés a találmányokban kifejeződő eredmény, azaz
  • nem teljesül a fentebb idézett elvárás, a „minden fillérnek közvetlenül meg kell térülnie” tudományosan képtelen elve.

A kormány mindeddig semmilyen részletes bizonyítást, alátámasztást se tett állításai mögé, legalábbis ilyet nem adott át az MTA-nak se.

Most már leírva is

A beterjesztett törvényjavaslat indoklásában aztán vissza is köszönnek ezek a tételmondatok: az innováció „eredményessége érdekében folyamatos és dinamikus értékelések és (köz)igazgatási intézkedések tárgya a jelenleginél hatékonyabb szervezeti keretek kialakítása”. Bármit jelentsen is ez a mondat.

Ahhoz, hogy az elérhető forrásokat a lehető legjobban, felelősen hasznosítsuk, elkerülhetetlen

  • a kutatás és az innováció szereplői közötti koordináció,
  • a párhuzamosságok kiküszöbölése,
  • a kutatási ökoszisztéma működésének optimalizálása és a kutatási hiányterületek kezelése, valamint
  • a szereplők közötti szinergiák megteremtése.

Aztán megtudjuk, hogy Magyarország hosszú távú versenyképességének fenntartható növelése érdekében

  • a jelenleginél átláthatóbb,
  • ösztönzőbb és
  • rugalmasabb szervezeti és finanszírozási keretekre van szükség.

A kormány viszi és garantálja

Ezek meghatározása és biztosítása pedig a kormány feladata. A módosítással létrejön az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, amely

„hozzájárul a kutatóintézet-hálózat hazai alapkutatási eredményeinek nagyobb arányú és hatékonyabb hasznosulásának” (sic!).

Az immáron állami fennhatóságú új szervezeti és finanszírozási modell kialakítása lehetővé teszi

  • a hazai KFI tevékenységek fókuszálását,
  • a KFI-források hatékonyabb és a társadalmi célok elérését is segítő felhasználását,
  • az együttműködések erősítését, és
  • megkönnyíti az akadémiai kutatási tevékenység beágyazódását a hazai és nemzetközi KFI rendszerbe, noha, mint látjuk, az akadémiának ettől kezdve nem lesz saját kutatási tevékenysége.

Értük teszik, nem ellenük

De mindenki megnyugodhat,

„a kiszámítható működési modell … a kutatók érdekeit szolgálja”.

És az egységes szerkezetű finanszírozás az „eddigi széttagoltság megszüntetése mellett lehetővé teszi a források allokálásának optimalizálását, a tudományos, valamint szakpolitikai szempontok egységes érvényesülését”.

Elő a farbával

Továbbá lehetővé válik a KFI-t támogató közvetlen irányítású uniós támogatási alapokhoz való hozzáférés növekedésének elősegítése. A meglehetősen döccenő mondat értelme az, hogy a következő uniós költségvetési ciklusban növelni akarják a KFI-támogatásokat, de minél nagyobb mértékben a kormányokat kikerülve.

Ennek mehet elébe a kormány azzal,

ha „beköltözik” a kutatóhelyekbe, ahogyan azt részletesen elemezte a Korrupciókutató Központ Budapest.

Célok anno: újjáépítés és egységes vezetés

Érdemes megnézni, hogyan ment végbe 70 éve az MTA önállóságának felszámolása. Ezt részletesen ismerteti Kónya Sándor A Magyar Tudományos Tanács (1948-1949), MTA Könyvtára, 1998-as írása.

Első lépésként a teljhatalmat még nem megszerző kommunista párt „3 éves terv. A Magyar Kommunista Párt javaslata” 1947-ben fogalmazta meg az Országos Tudományos Tanács (OTT) létesítésének igényét. Ennek feladata

  • a tudományos újjáépítés irányítása és
  • a tudományos intézetek egységes vezetése.

Ebben a legmagasabb tudományos szervben megvalósul egyrészt a tudomány önkormányzatának, másrészt a tudomány és a nemzet egységének gondolata – írták akkor. A tudomány fejlődése a tudósok ügye, de a nemzet ügye is,

ezért kell a tudomány irányítására olyan szervet létesíteni, mely a kormányzat mellett a legmagasabb tekintéllyel intézi az egész nemzet érdekében a magyar tudomány dolgait

– fogalmaztak az akkori bolsevikok.

Indokok anno: káosz, párhuzamosságok

Fogarasi Béla, az MKP elméleti folyóiratának, a Társadalmi Szemlének főszerkesztője 1947 februárjában „A hároméves terv és a kultúra” című cikkében aztán érkezett is az „elméleti” megtámogatás. Ennek értelmében a tudományos kutatás szervezeti tekintetben eddig nem állott egységes vezetés alatt. Ennek következményeképpen

e téren nálunk kaotikus állapotok uralkodtak.

A különböző tudományos kutatóintézetek

  • részben párhuzamos munkát végeztek,
  • részben egymástól elszigetelve, egymás céljait és tevékenységét ignorálva működtek.

A javaslat megvalósítása tehát

„fontos lépést jelent a tudományos kutatás korszerű, racionális szervezése terén”.

Aztán 1948.május 7-én tárgyalta az MKP Politikai Bizottsága (PB) az OTT létrehozására vonatkozó javaslatot.

Akkor is mindent vittek

Eszerint hatáskörébe tartozik

  • a legfontosabb országos érdekű tudományos kutatások programjának kidolgozása, kidolgoztatása „a legjobb tudományos erők bevonásával”,
  • a tudományos kutatások személyi feltételeinek, anyagi eszközeinek felmérése,
  • az egyéni kutatások támogatása,
  • új tudományos intézetek irányítása,
  • a tudósképzés rendszerének kiépítése,
  • az ösztöndíjak felügyelete,
  • a tudományos könyvkiadás átszervezése.

Egy hónappal később, 1948 júniusában az MDP alakuló kongresszusán elfogadott programnyilatkozat kimondta:

„Az eredményes tudományos kutatás biztosítására meg kell szervezni a tudományos munka tervszerűségét. Meg kell teremteni a magyar tudomány legfelsőbb irányító szervét.”

Az MDP-n belül megalakult a Tudományos Bizottság, amely munkatervet dolgozott ki: a tudományos életben meg kell szüntetni anarchiát és izolált sejtekre bontottságot és átgondolt,

a termelés szükségleteivel konkrét kapcsolatban álló munkatervnek kell alárendelni.

Az ekkor már Magyar Tudományos Tanácsról szóló törvénytervezetet 1948. augusztus 2-án Dinnyés Lajos miniszterelnök benyújtotta a parlamentnek. Egyik indoklása: ” a gyakorlati élettel való kapcsolatának megerősítését szolgálja a Tudományos Tanács létesítése”.

Sok vita nem volt

A parlamenti gépezet gyorsan dolgozott, már augusztus 4-én sor került a törvényjavaslat tárgyalására. Tóth László kisgazdapárti képviselő előadói beszédében többek között ezeket mondta: a magyar tudományos életet már évtizedek óta jellemzik a félbemaradt kezdeményezések, majd a nagy lendülettel megindult munkálatok gyors letörése, félbehagyása. Hol az anyagi eszközök bizonyultak elégteleneknek a vállalt feladat elvégzéséhez, hol a szellemi vezetés mondott csődöt és okozott válságot, de arra is van példa, hogy mindkettő hiánya buktatott meg értékes tudományos kezdeményezéseket. Kisházi Mihály, a Keresztény Női Tábor képviselője a Magyar Tudományos Akadémia keretében tartotta célszerűnek a tudományos élet megindítását.

Az MDP szónoka, Rudas László szerint

a korábbi és a jelenlegi anarchikus állapotok helyett

a mindent megoldó tervszerűséget kell biztosítani a tudományos élet területén is.

Máig ható iránymutatás a hatalomnak

Rudas – akinek nevét munkássága elismeréseként utca viselte évtizedeken át – kitért a „tudomány szabadsága” és a tudományos munka tervszerűségének szembe állítására is. „A tudomány szabadságának semmi, de semmi köze nincs ahhoz, hogy a tudományos munka tervszerűen vagy tervszerűtlenül folyik-e. A tervszerűség és a tudomány szabadsága nincs ellentétben, nem zárja ki egymást, ellenkezőleg, a tervszerűség megerősíti a tudomány szabadságát, mert csak tervszerűen lehet valóban komoly tudományos munkát végezni”.

És elszórta az újra és újra kivirágzó magot.

„A szabadság a tudományban, mint mindenütt máshol, nem attól függ, hogy tervszerűen vagy tervszerűtlenül működünk-e, hanem attól, hogy kinek a kezében van a tudomány irányítása.”

Ha pedig a tudomány irányítása olyan hatalom kezében van, amely a szabadság eltiprója, antidemokratikus, haladásellenes, akkor nem virulhat a tudomány szabadsága, ellenben, ha egy országban népi demokrácia van s az ország élén olyan kormány áll, amely

„valóban a nép érdekeit képviseli, akkor az ilyen kormánytól ne féltsék a tudomány szabadságát”.

Mire alkalmas az MTA?

A bolsevik ideológus beszélt arról is, miért nem az MTA-ra bízzák a változás végrehajtását. Szívesen bíznák rá – mondta -, mert ez annak volna a jele, hogy az MTA feladata magaslatán áll. De ki mondhatja nálunk az MTA-ról, hogy tudományos feladata és nemcsak tudományos, hanem a tudományt irányító feladata magaslatán áll?

Ki mondhatja, hogy az MTA vett egy kis irányt arra, hogy az új világ szellemében átalakítja a maga munkáját?

„Senki sem bántja az Akadémia tevékenységét. Tessék az Akadémiának iniciatívával fellépni, tessék kezdeményezni, tessék a Tudományos Tanács elé járulni tervekkel!” – javasolta, persze már csak utólag és csak elviekben.

Az Országgyűlés a törvényjavaslatot eredeti szövegezésben elfogadta, és 1948. szeptember 8-án megjelent a közlönyben.

A miniszterelnök felügyelte (azt is)

A törvény értelmében a Magyar Tudományos Tanács a miniszterelnök felügyelete alatt áll, s 27 tagú. A tagok egyharmada a társadalomtudományok, egyharmada a természettudományok és egyharmada a műszaki tudományok művelői közül került ki.

Elnöke Gerő Ernő akkori közlekedésügyi miniszter, társelnöke Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter. Elnökségi tagok: Vajda Imre, az Országos Tervhivatal elnöke, Rusznyák István egyetemi tanár, Zemplén Géza egyetemi tanár.

Találtak néhány tudóst is

A törvény elfogadása után Alexits György (szintén tudósféle volt) ügyvezető titkár javaslatot terjesztett az MDP Tudományos Bizottsága elé a tényleges munka megindítására. Eszerint

  • a tudományos intézetek munkája is teljes összevisszaságban folyik,
  • és ami még rosszabb,

számos tudományos intézet határozottan ellenáll a népi demokrácia kívánságainak.

Vagy azért, mert vezetőik nem látják munkájuk társadalmi jelentőségét és helyét a szocializmus építéséért folyó tevékenységben, vagy pedig azért, mert tudatosan szabotálják a népi demokrácia célkitűzéseit – írta a derék Alexits.

Az előterjesztés „ennek az anarchikus állapotnak” megszüntetését és 1949 végéig olyan tudományos terv elkészítését jelölte meg az MTT „legfontosabb elvi feladatának”, amely az 1950-nel kezdődő ötéves tervbe szervesen beleilleszkedik.

A tudományos tervet tartalmilag három részre javasolta tagolni: I. az alkalmazott kutatások, II. az elméleti kutatások, III. a tudományos propaganda rendszere. Az első jegyében

meg kell állapítani „a termelésben közvetlenül alkalmazott tudományos munka” tervét,

céljait, menetét. A második pont szerint meg kell állapítani az elméleti tudományos munka tervét oly módon, hogy az alapul szolgálhasson „a termelés és a társadalmi formák tudatos fejlesztésének” a szocializmus építésének szellemében, ezért koordinálni kell az itt folyó munkálatokat a termelés várható szükségleteiben is. Végezetül meg kell állapítani a tudományos propagandának azt a rendszerét, amelynek segítségével „a tudományos eredmények és ismeretek minél szélesebb körben elterjeszthetők”, hogy a marxizmus-leninizmus tudományos szempontjai számára minél szélesebb tömegbázist lehessen teremteni.

Hát ez volt hetven éve.

Eredményhirdetés – Önök így szavaztak…

Ön szerint ki nyerte az első főpolgármester-jelölti vitát? – tettük fel olvasóinknak a kérdést közvetlenül a Partizán és aHang által rendezett vita után. Szavazni vasárnap estig lehetett. A lehetőséggel majdnem háromezer olvasónk élt.
Nézzük az eredményt.

  • Karácsony Gergely       36,63%
  • Kálmán Olga               55,45%
  • Kerpel-Fronius Gábor      7,92%

Tisztában vagyunk azzal, hogy a szavazók többsége pártszimpátia alapján szavazott, nem kérdésünket értelmezve. Általános tendencia ez nem csak erre a szavazásra igaz.

Szerintünk mindhárom résztvevő lehetőségeihez mérten felkészülten érkezett.

Karácsony Gergely kihasználta a helyzetből fakadó előnyét, hiszen kiérlelt programokat vázolt fel minden hozzá érkezett kérdéskörben. Profi módon érvelt és felkészültsége erőt sugárzott! Annyit azért megjegyeznénk, hogy nem elég érvként példálózni a Zuglóban megvalósított programpontokkal. Jól élt az oldalvágás lehetőségével, de nem árt, ha tudja: van felkészült kontrás méghozzá mérgezett nyíllal.

Kálmán Olgának víziója van, programja még nincsen ami nem is várható el valakitől aki néhány nappal előbb még nem tudta mire vállalkozik. A vitán igyekezett vízióit hangoztatni konkrétumok nélkül. Mentségére mondva pontosan felmérte helyzetét és tudta mikor kell hallgatással pótolni a tartalmi kiérleletlenséget. Gondolom a mögötte felálló csapat gőzerővel dolgozik és a második vitára már konkrétumokkal felvértezve érkezik.

Kerpel-Fronius Gábor pontosan azt nyújtotta amit jelölésekor a Momentum vezetői elmondtak róla. Okos, vitaképes és konstruktív volt. A lehetőségek embere, könnyen lehet a nevető harmadik.

Gulyás Márton profi volt amikor nem hagyta a kérdezetteket kibújni a válasz elől, de a kérdések összeállításánál a második fordulóra azért nem kellene azokat a kérdéseket feltenni, melynek evidenciája csupán egyfajta válaszra ad lehetőséget.

Felvezetőnek jó volt, várjuk a második felvonást.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK