Fontos

Tarlós visszavonja a Göncz Árpád elnevezést

Bayer Zsolt az Echo tv Sajtóklub című műsorában szembesült azzal a korábbi döntéssel, mely szerint az Árpád híd lábánál lévő metróállomást Göncz Árpádról neveznék el, már csak azért is, mert magát a városrészt is a volt köztársasági elnökről nevezték el. Bayer akkor erre úgy reagált, a többi szereplő mély egyetértését kivívva, hogy amennyiben ez bekövetkezik, akkor le kell verni a névtáblát.

Tarlós István állítja, semmilyen összefüggés nincs a szélsőséges nézeteiről ismert publicista és a most szárnyra kapott hír között. A hír ugyanis arról szólt, hogy mégsem lesz Göncz Árpád állomás.

„Újra kell gondolnom, hogy mi a helyes döntés – közölte a főpolgármester a Független Hírügynökség érdeklődésére. – A magyarázat egyszerű: a volt államfőnek, akinek én nagy tisztelője voltam és vagyok, több olyan emlékhelye, közterülete van, amely a nevét viseli, tehát érdemes felülvizsgálni a kérdést.”

Információink szerint egyébként a főpolgármester egyszer már elkötelezte magát a Göncz név irányába, így nehéz nem összefüggést találni a Bayer-féle hozzáállás és a mostani visszalépés között. Tarlós ugyan nem beszélt arról, hogy végleg elvetné a gondolatot, mégis meg kell kockáztatnunk, hogy ez fog történni. A főpolgármester ezzel kapcsolatban csak annyit mondott, hogy a nem túl távoli jövőben meg fogja hozni a döntést. Ezt egyébként csakis ő teheti meg, hiszen az ő hatáskörébe tartozik.

Egyesek szerint a támadások jobboldalról – nem pusztán Bayertől – azért is érkeznek, mivel azt a korábbi elképzelést, amely Mádl Ferencnek, Göncz Árpád utódának adta volna oda a Hegyalja utat, a heves ellenállás miatt le kellett venni a napirendről. A Mádl-pártiak azt mondják, hogy Göncznek már van emléktáblája, szobra, városrésze, fája; szerintük 5-0 a javára Mádl Ferenccel szemben, ami persze így nyilvánvalóan nem igaz állítás, de mégis ezzel a mondással igyekeznek nyomást gyakorolni Tarlós Istvánra.

A Mádl elleni tiltakozás, amúgy, egyáltalán nem összevethető a Göncz ellenivel, hiszen az előbbinél a lakók lázadtak az átkeresztelés ellen, és persze nem politikai okok miatt, miközben Göncznél egyértelmű a politikai gyűlölet. Ráadásul, ahogy Tóth Józseftől, a XIII. kerület polgármesterétől tudjuk: a Göncz Árpád városrész elnevezés a lakók számára semmilyen változás nem hozott, nem kellett volna lakcímeiket átíratni, míg a Hegyalja út esetében ezt meg kellett volna tenniük. Az itt lakók tehát a hagyomány és a kényelem alapján, nem pedig Mádl Ferenccel szembeni ellenszenvük miatt voksoltak a változatlanság mellett.

Megkérdeztük a Göncz Árpád Alapítvány elnökét is, mit gondol arról, hogy Tarlós István újra gondolja a metróállomás elnevezését. Azért fordultunk az alapítványi vezetőhöz, Gulyás András volt nagykövethez, mert információnk szerint Tarlós az alapítványnak is elkötelezte magát a Göncz-állomás mellett, vagyis úgy tudjuk, hogy a főpolgármester egyszer már hozott ilyen döntést. Gulyás András azonban, nem lévén hivatalos értesülése a fejleményekről, egyelőre nem kívánt állást foglalni az ügyben.

A Független Hírügynökség a váratlan fordulat alapján azt tippeli, hogy az ügyben a választások előtt már nem lesz döntés. Vagyis Fidesz-győzelem esetén aligha lesz az Árpád hídnál Göncz Árpád állomás. Ami nem azért szomorú, mert a volt elnök emlékezete szempontjából múlhatatlanul fontos lenne egy ilyen gesztus, sokkal inkább azért, mert ha tagadják, ha nem, teljesen nyilvánvaló, hogy ismét a szélsőjobb nyomásának engednek.

A polgármestereknek is védeniük kell a hazát

0

Sikeres nemzetállamok nélkül nincs sikeres Európa, sikeres Európa nélkül nincs sikeres világ, sikeres városok sincsenek sikeres falvak és sikeres családok nélkül – jelentett ki Orbán Viktor miniszterelnök Veszprémben, a Megyei Jogú Városok Szövetségének 51. közgyűlésén, hozzátéve, „számunkra Magyarország az első”.

„Nektek is személyesen részt kell vállalni és segítenetek kell abban, hogy a magyar emberek meg tudják védeni Magyarországot” – kérte a jelenlévő polgármestereket a kormányfő.

Orbán Viktor úgy fogalmazott: a magyar vidék fejlesztése a nagyvárosok fejlesztése nélkül nem lehetséges. A vidéket csak virágzó megyei jogú városokkal lehet felemelni, ha ugyanis a városok gyengék, a falvak is azok.

A kormányfő jelezte, hogy a Modern városok program után nagyjából kidolgozták a „középvárosok” fejlesztési programját is, majd a „fejlesztési vonatra” rá kell kapcsolni a „falvak szerelvényét” is.

Orbán Viktor egyúttal álhírnek, marhaságnak minősítette azokat az információkat, amelyek szerint a mai kormány változást tervezne az önkormányzati rendszerben. Kijelentette: az önkormányzatok alkotmányos fundamentumai szilárdak.

Sehol sem fognak önkormányzatot felszámolni, minden településnek lehet helyhatósága

– mondta.

Elios-Szolnok: az általános modell szerint ment a csalás

Szolnokon is a már megismert egy kaptafára történt az Elios közvilágítási projektje: módosított lámpa-élettartam, ugyanannyival rosszabb „konkurens” pályázatok, személyi összefonódások a nyertes és a pályázati közreműködők között és így tovább.

Krimikből ismert fordulattal kezdődik az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálati jelentése, amelyet Szolnok polgármestere kapott meg tavaly októberben észrevételek megvételére. Szalay Ferencet egyebek közt arról tájékoztatja az OLAF vizsgálója, hogy

„nem köteles önmagára terhelő nyilatkozatot tenni”.

A 2012 decemberében kiírt uniós keretpályázat alapján 2013 februárjában készült szolnoki kiírás ugyanazt a modellt követi, amelyet a 24.hu tárt fel a magyarországi közvilágítási korszerűsítések kapcsán. Az OLAF 35 magyar város pályázatából 17-et illetett súlyos kifogással, olyan szabálytalanságokat találva, amelyek nélkül

„a projekt egyáltalán nem minősült volna támogathatónak”.

A szolnoki megbízást az Elios Zrt. nyerte meg, amelynek egyik tulajdonosa a pályázat, illetve kivitelezés egy szakaszában Tiborcz István, Orbán Viktor veje volt.

A szolnoki pályázat vizsgálati anyagát az MSZP hozta nyilvánosságra.

A közvilágítási pályázat két részben jelent meg 2013. február 14-én, a támogatási szerződést az év októberében, illetve december végén írták alá. A kivitelezési szerződéseket az Eliosszal 2015. februárjában írta alá az önkormányzat 438 millió 510 ezer, illetve 438 millió 877 ezer 300 forint értékben.

Az OLAF legfőbb megállapításai.

  • A pályázatok benyújtásának első napja, 2013. február 11-e előtt három nappal az irányító hatóság egyoldalúan módosította az egyik legfontosabb feltételt, a lámpák élettartamának megadását 50 ezerről 100 ezer órára – vagyis az érdeklődőknek egy hétvégéjük volt a végleges ajánlatok elkészítésére.
  • Nem nyújtottak be igazolást arra, hogy a 100 ezer óra élettartam elérhető úgy, hogy a maximálisan megengedett fényerő-csökkenést ne lépjék túl, noha a gyártó – típustól függően – 60 és 80 ezer óra közé tette a garantált élettartamot.

Leegyszerűsítve ez a körülbelül 40 százalékos fényerőcsökkenés lehet a magyarázata annak, hogy

a kifogásolt lámpasorok környezetében alig van világítás

– mondta el a Független Hírügynökségnek Hadházy Ákos, az LMP társelnöke, aki a szekszárdi – ugyanezen szálra felfűzött beruházásra – évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet.

  • A műszaki ellenőrök megalapozatlannak minősítették a lámpák megadott élettartamát, megállapítva, hogy 60 ezer óra után cserékre lesz szükség. Ezért javasolták, hogy a szállítói szavatosság idejét terjesszék ki 15-ről 25 évre. Az önkormányzat azonban nem kötött ilyen tartalmú karbantartási szerződést.
  • A 40 százalékos „spórolás” eredményeképpen keletkezett az a maradványérték, amivel elérhetővé vált papíron a beruházás megtérülése 15 év alatt.
  • A három pályázati ajánlatot a becsült részköltségekre nem független szereplő kérte, hanem az Elios. Az SMHV Energetikai Kft., a KVIKSZ Kft. és a Polar-Stúdió Kft. ajánlatát ugyanaz a személy készítette, a már ismert módszert alkalmazva: a „gyengébb” ajánlatok pontosan 5 és 7 százalékkal volt magasabb a nyertesnél – a végső ár mellett az egyes résztételekben is.
  • A becsült költségeket kiegészítő előzetes árajánlatot csak hónapokkal később pótolták, de az eredeti, februári időpontra visszadátumozva.
  • A pályázat záróértékelését – független auditorként – az INS Kft. készítette, amelynek ajánlatát a cég nevében a későbbi nyertes Elios egyik igazgatója, Mancz Ivett készítette korábban.
  • Ugyanez az Elios-vezető a pályázatok két mellékletének társszerzője.
  • A pályázatok projektmenedzsment-tanácsadója a szolnoki önkormányzati városfejlesztő cég mellett az Eupro kft. volt, amelynek rész-, majd egyedüli tulajdonosa Hamar Endre, aki a pályázati időszakban az Elios résztulajdonosa volt – s ennek egy szakaszában Tiborcz Istvánnal közösen.

A nemzetbiztonsági cirkusz folytatódik

0

A kormánypárti képviselők távolmaradása miatt az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának csütörtökre összehívott rendkívüli ülése is határozatképtelen lett. Molnár Zsolt, a bizottság szocialista elnöke szerint a kormánypárti képviselők távolmaradása azt jelzi, „kínos” volt nekik, hogy eljöjjenek, és „összedőlt a Soros-terv”. Minden két hétben megkísérli a testület összehívását.

Immár „nemzetbizonytalansági” bizottságról kell beszélnünk, jelentette ki a testület szocialista elnöke a hamvába holt ülés utáni sajtótájékoztatóján. Molnár Zsolt leginkább arról beszélt, hogy a fideszesek gyávasága miatt továbbra sem látunk tisztán egy sor fontos, a magyar emberek biztonságát érintő ügyben, végül megjegyezte, hogy április 8-án mindenki eldöntheti, akar-e olyan országban élni, ahol ez a cirkusz minden második héten megismétlődhet.

Molnár és a bizottság ellenzéki tagjai továbbra is a magyar közéletet feszítő kérdésekre várták volna Orbán Viktor miniszterelnök válaszát, illetve bizonyító erejű dokumentumait az állítólagos Soros tervről, az 1300 titokban befogadott menekültről és az egyszerűsített honosítás keretében hazánkba áramló megélhetési nyugdíjasokról.

A kormányoldal sem maradt tétlen.

Németh Szilárd egy szintet lépett a távolmaradás indoklásában.

Nemzetbiztonsági bizottsági tagságával „visszaélve” próbált bizalmas információkat kikérni a „Soros-tervről” és a „Soros-hálózatról” az Alkotmányvédelmi Hivataltól az LMP-s Szél Bernadett – nyilatkozta az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának fideszes alelnöke a sajtónak. Németh Szilárd szerint ez egy újabb bizonyíték arra, hogy Szél Bernadett „Soros zsebében van”.

A kormánypárti politikus leszögezte: amíg Szél Bernadett a „Soros-tervről” titkosszolgálati információkat akar kiszivárogtatni, addig nem járulnak hozzá ahhoz, hogy részt vegyen az ülésen. Németh Szilárd hozzátette: bár már meghívták, Soros György még nincs ott a nemzetbiztonsági bizottság ülésén, „de az emberei már bent ülnek”.

Tiborcz-illetéket javasol az LMP

0

A szabálytalanul felvett uniós fejlesztések kárösszegének megfizettetését, „Tiborcz-illeték” kivetését fogja javasolni az LMP – mondta el a Független Hírügynökségnek Hadházy Ákos. A párt társelnöke a visszaéléseket elkövető cégektől, magánszemélyektől szedetné be az utóbb visszafizetett EU-támogatásokat.

Törvényjavaslatot fog benyújtani az LMP. Ebben azt javasolják, hogy a parlament fogadjon el egy jogszabályt – ahogyan Hadházy nevezte: Tiborcz-illetéket – arra az esetre, ha az Európai Unió utóbb szabálytalannak ítél egy fejlesztést és emiatt visszakér pénzt. Ezt az összeget

azok a cégek, illetve természetes személyek fizessék meg,

amelyek és akik miatt kára keletkezik az országnak.

Hadházy Ákos persze maga se hiszi, hogy a fideszes többség megszavazza a törvényjavaslatot.

Az LMP-s politikus, korábban szekszárdi Fidesz-képviselő megelégedéssel vette tudomásul, hogy városának Elios-ügyében az EU Csalás Elleni Hivatala bizonyítékként fogadta el azt a hangfelvételt, amelyet ő készített 2012. nyarán arról, hogy az Elios megbízottja a közvilágítási pályázat megjelenése előtt fél évvel tájékoztatta a város akkori polgármesterét, Horváth Istvánt a készülő lehetőségről, ahogyan ezt a 24.hu csütörtökön megírta.

Az Európai Bíróság előtt a magyar civiltörvény

0

Beérkezett az Európai Bizottság keresete, és ezzel hivatalosan is az Európai Bíróság elé került a külföldről támogatott civil szervezetekre vonatkozó törvény miatt Magyarország ellen megindított kötelezettségszegési eljárás – közölte a luxembourgi székhelyű bírói fórum.

Az Európai Bizottság júliusban kezdett kötelezettségszegési eljárást a „külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról” szóló magyar szabályozás miatt.

A bizottság decemberben jelentette be, hogy – mivel nem történt előrelépés – harmadik szakaszba lépteti a júliusban megindított jogsértési eljárást a civil törvény ügyében, amely a testület értékelése szerint

indokolatlan beavatkozást jelent az uniós alapjogi chartában garantált jogokba,

különösen az egyesülési szabadság, illetve a magánélet és a személyes adatok védelme terén.

A bizottság emellett úgy véli, hogy a jogszabály indokolatlanul és aránytalanul korlátozza a tőke szabad mozgását, az új nyilvántartásba vételi, bejelentési és nyilvánosságra hozatali követelmények ugyanis diszkriminatívak, és szűkítik a civil szervezeteknek juttatott külföldi támogatásokat.

Az Országgyűlés által júniusban elfogadott törvény értelmében a civil szervezetek kötelesek bejelenteni, ha külföldi támogatásaik összege egy évben elérte a 7,2 millió forintot, és ebben az esetben külföldről támogatott szervezetként kell feltüntetniük magukat a kiadványaikon.

A kormány augusztus közepén reagált az Európai Bizottság kritikájára, de nem sikerült kimagyaráznia magát,

így jutott a kötelezettségszegési eljárás bírósági szakba.

Az elmúlt hetekben a felsőoktatási törvény módosítása és az uniós menekültkvótákról szóló döntés elutasítása miatt Magyarország ellen megindított kötelezettségszegési eljárás is az Európai Bíróság elé került.

Amennyiben egy tagország az Európai Bíróság első ítélete ellenére sem cselekszik, a bizottság újabb jogsértési eljárást indíthat, és ekkor már egy figyelmeztetés után a bírósághoz fordulhat, bírság kiszabását javasolva az érintett állammal szemben.

Lapszem – 2018. február 8.

0

Ma az Arankák ünneplik a névnapjukat. Többnyire erősen felhős vagy borult lesz az ég, sokfelé várható csapadék, hol hó, hol havas eső, hol eső. A legmagasabb nappali hőmérséklet 1 és 6 fok, -1, +4 fok körül alakul. Erről írnak a mai lapok!

 

Népszava: Tiborcz-közelbe ért az OLAF-nyomozás

Hiába próbál távolodni a közvilágítási pályázati pénzeket nyerő cégtől Orbán Viktor veje, számtalan szál köti az Unió csalás elleni hivatala által elmarasztalt Elioshoz. Nem tréfadolog: a cég vizsgálata során szervezett bűncselekmény nyomaira bukkantak – írja alapos cikkének az elején a lap.

A közvélemény január óta tudhatja, hogy komoly szabálytalanságokat talált a vizsgált időszakban Tiborcz István, a miniszterelnök veje közvetett résztulajdonában álló Elios Innovatív Zrt. közvilágítási pályázatainál az EU csalás elleni hivatala (OLAF)- emlékeztet a lap, amelynek rendelkezésére állnak olyan dokumentumok, amelyek szerint a kormány és az érintett 35 (jobbára fideszes vezetésű) önkormányzat tavaly október óta ismeri az OLAF elmarasztaló megállapításait, ám az ügy mégis csak most, a sajtó és az ellenzék tényfeltáró munkája nyomán került nyilvánosságra, és a jelentés ismeretében sokkal súlyosabbnak tűnik, mint amit korábban feltételezni lehetett.

Az Elios visszás lámpaügyében elsőként a magyar hatóságokat próbálták cselekvésre bírni, eredménytelenül. A rendőrség az elindult nyomozást –  „bűncselekmény hiányában” – megszüntette, pedig hangfelvétel is bizonyíthatta azt.

A trükközéssel az államot, illetve az indokolatlanul magas árat kifizető önkormányzatokat is jelentős kár érte. Ráadásul ezt a külső műszaki ellenőrök előre jelezték is, s preventív intézkedéseket javasoltak – hiába.

A lap több más szabálytalanságról is, majd beszámol arról, hogy az az Eliosnak közben hirtelen közlendője akadt: ebben azt ecseteli, hogy „a megkeresésekre adott válaszokat (szakmai, műszaki és jogi szempontból is) figyelmen kívül hagyva jelentek meg cikkek, riportok a sajtóban, így nem tudunk elvonatkoztatni attól, hogy ez a felfokozott érdeklődés politikai indíttatású, és bizonyos érdekkörök politikai ambícióit hivatottak elősegíteni….Az esetleges további hivatalos eljárások során is maximálisan rendelkezésre állunk, azonban a politikai indíttatású megkereséseket, sajtóhíreket a fentieken túlmenően nem kívánjuk kommentálni.”

Magyar Nemzet – Amíg nem lesz futballfilozófiánk, addig nincs miről beszélni

Nem túlságosan gyakori, hogy egy országos napilap sportól, sportemberrel készített interjúval indítson – a Magyar Nemzet pedig ma ezt teszi: a Magyar Labdarúgó Szövetség volt szövetségi kapitányával készült nagyinterjút közöl ma. Dárdai a többi között kifejti, hogy filozófia nélkül nincs alap, közös munka hiánya nélkül nincs eredmény. A futballt be kell vinni az iskolába, és a pedagógusoknak oda kell figyelniük a gyerekre. A német aggyal és magyar szívvel Berlinben élő szakember szerint a Magyar Labdarúgó Szövetség illetékeseinek el kellene dönteniük, hogy mit akarnak látni, miért adják a pénzt, különben nem érdemes Eb-re, vb-re jutásról beszélni.

Az esélyekről is kérdezte persze az újságíró: Dárdai szerint a Nemzetek Ligájában szervezett, taktikus célfutballal megszerezhető a csoport első helye, de csak úgy, ha a közönség ismét a csapat mögé áll, mert kevés a mentális erő.

Szó esett vastagon az utánpótlásról is, Dárdai szerint  Magyarországon kevés a gyerek, ráadásul Magyarországon – szemben Németországgal – nincs szervezett képzés, s kell hozzá az, ami idehaza hiányzik, a többi között alázat, elhivatottság.

A környezet neveli a gyereket, mondja, hozzátéve: aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.

A Magyar Labdarúgó Szövetségnél kellene lennie egy filozófiának, hogy mit akarnak látni, miért adják a pénzt. Ettől függetlenül a kluboknak lehet saját filozófiájuk, csak működjön. Amíg ez nincs, addig nincs miről beszélni.

Magyar Idők – Kémügy: Részben feloldhatják a titkosítást

Részben fel kell oldani a szocialistákhoz kötődő kémügy iratainak titkosítását – erre az álláspontra jutott az adatvédelmi hatóság. A lap birtokákba került határozat szerint a magyar nemzetbiztonsági szolgálat külföldi befolyásolása merült fel az eljárásban.

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) által a megküldött, anonimizált határozatából egyebek mellett kiderül, hogy a kémügy nagyrészt arról szól, amit a sajtó korábban megírt. A botrány kirobbanását követően a Heti Válasz közölte, hogy a Gyurcsány-kormány idején egy orosz különítmény érkezett Magyarországra a Nemzetbiztonsági Hivatal tisztikarának poligráfos átvilágítására. Noha Galambos Lajos főigazgató környezetében azt terjesztették, hogy bolgár (tehát EU-tagtárs) szakembergárda végzi a poligráfos vizsgálatokat, az „orosz munkanyelvű” kollégák nem balkániak voltak, hanem oroszok.

Ezt a tényt az elhárítás tolmácsa és pszichológusa is jelezte a főigazgatónak, aki a „riasztás” ellenére nem állíttatta le az akciót. Állítólag mindössze másfél tucat NBH-munkatársat vetettek alá hazugságvizsgálatnak az orosz vendégek; ehhez viszont saját technikai hátteret telepítettek a szolgálat székházába. Az eszközök a ferihegyi kisgépes terminálon keresztül érkeztek az országba – a feltűnésmentes behozatalt az NBH repülőtéri kirendeltsége biztosította.

A katonai ügyészség Galambos Lajost kémkedéssel, Szilvásy György volt titokminisztert felbujtóként elkövetett kémkedéssel, Laborc Sándort – Galambos Lajos utódját – hivatalos személy által elkövetett bűnpártolással, P. Lászlót, az érintett Kft. vezetőjét pedig bűnpártolással vádolta meg.

Zárt ajtók mögött zajlott a per, s az ítéletnek is csak a rendelkező része volt nyilvános, az indoklás már nem.

A Fővárosi Ítélőtábla 2017. szeptember 25-én Galambost, Szilvásyt, Laborcot és P. Lászlót is jogerősen felmentette.

Most több részletet is megtudhatunk a lap számára elküldött határozatból.

Magyar Hírlap – Szél Bernadett is Soros érdekeit képviseli

Számtalan kapcsolódási pont van a George Soros által támogatott migrációpárti civil szervezetek és Szél Bernadett között. Az LMP társelnöke, aki korábban a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület programvezetője volt, az elmúlt években rendszeresen Soros érdekeinek megfelelően szavazott a parlamentben – írja a Magyar Hírlap a Tűzfalcsoport portálra hivatkozva. A portál szerint szoros kapcsolat van az LMP társelnöke és Sebály Bernadett, a Város Mindenkié csoport (AVM) aktivistája között. Az AVM-et  Soros Nyílt Társadalom Alapítványa is támogatja, és szövetségesei közt megtalálható a szintén a milliárdos spekuláns által támogatott Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és a Magyar Helsinki Bizottság. Emellett szorosan együttműködnek a bevándorláspárti  Migráns Szolidaritás Csoporttal (Migszol), amely 2016. december 3-án tüntetett a terrorizmussal vádolt szír Ahmed H. Mellett – írja a lap.

 

„A paksi atomerőmű bővítésének kockázatai”

Csak pár nappal Orbán Viktor bécsi tárgyalása után derült ki, hogy a magyar kormányfő és az osztrák kancellár, Sebastian Kurz között jelentős nézetkülönbségek maradtak. Nyugati szomszédunk környezetvédelmi és biztonsági veszélyek miatt is tiltakozik, miközben az Európai Unió bíróságához fordul, hogy a Paksi atomerőmű bővítését megakadályozza. A Független Hírügynökség arra volt kíváncsi, hogy valóban van-e biztonsági kockázata az atomerőműnek. Illetve a Roszatom által eddig épített erőművek színvonaláról, továbbá az ezzel kapcsolatos rémhírekről kérdeztük Ősz Jánost a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem oktatóját.

 

Ön szerint van annak kockázata, hogy az osztrákok az Európai Bíróság elé viszik Paks II. ügyét, s a magyar kormány úgy tűnik, nem függeszti fel, hanem inkább felgyorsítja a bővítést?

Természetesen mindennek van kockázata. De fogalmunk sincs, hogy a fake news korában a híreikből mennyi a valós, a téves, vagy a torzított. Így nehéz bármit kommentálni. Mindenesetre az ön által említett hírből annyi igaz lehet, hogy az osztrákok Paks II. ügyében az Európai Bírósághoz fordulnak. Ezt a lépést a Századvég ifjú kutatója úgy kommentálta, hogy a bécsi kormány azért akarja megakadályozni az atomerőmű bővítését, mert annak áramtermelése versenyképes lesz az ausztriai vízierőművekkel vagy a megújuló villamosenergia-termelő technológiáikkal. Ami természetesen butaság, az állítás olyan mértékű tudáshiányra vall, hogy csodálkozom azon, hogy elhangzott a rádióban. Ámbár a magyar államnak is az az érdeke, hogy ilyen fél-információkkal tájékoztassák az embereket. Kétségtelen, az osztrákok félnek az orosz technológiától, de az atomenergiától is, hisz ők maguk leállították a Zwentendorfi erőművet. Lassan fel is számolják, pedig az nyugati gyártású erőmű volt. De tiltakoztak a csehországi Temelini reaktor ellen is, de bíróság elé vitték a brit Hinkley Pont építését is. Az utóbbit elsősorban a tiltott állami támogatás miatt, de egyelőre bírói döntés ez ügyben még nem született.

Ha az Európai Bíróság úgy dönt, hogy költségvetési forrásból nem lehet atomerőművet építeni, akkor piaci alapon képes működni a Paksi reaktor?

Ezt csak a jövő dönti el. Ha ugyanis jelentősen megnő a társadalom villamos energiával kapcsolatos igénye – s közben kiszáll a termelésből egy sor ma már elavult, fosszilis erőmű – akkor jelentősen fel fog menni a villamosenergia termelői átlagára. Ráadásul a megújuló energia felhasználása érdekében jelentős hálózatkorszerűsítést is végre kell hajtani, ezért úgy gondolom, hogy a mai olcsó villamosenergia-ár nem tartható fenn sokáig.

Tehát azt, hogy a Paks II működtetésében lesz-e állami támogatás, azt a jövő fogja eldönteni. Egészen pontosan az, hogy amikor a reaktor elkezd működni, akkor mennyi lesz a villamosenergia termelői átlagára. Ha ugyanis a paksi áram csak az átlagár felett állítható elő, akkor szükség lesz állami támogatásra, ha viszont az átlag alatti áron tudják adni, akkor nyereségesen tud majd termelni. Ezt ma nagyon nehéz megmondani. Viszont villamos energiára szükség lesz, hisz a gazdaság töretlen fejlődést produkál, s a negyedik generációs ipari forradalomhoz egyébként is sokkal több villany kell. Hiszen az e-mobilitás, a mesterséges intelligenciával kapcsolatos tárgyak tömege, elektromos autók, háztartási gépek gyakorlati alkalmazása mind azt jelzi, hogy az országnak több áramra van szüksége. Az import egyelőre ugyan olcsóbb, de ha nyugaton is sorra zárják majd be az elöregedett, elavult, fosszilis energiával működő erőműveket, akkor a villamosenergia ára jelentős mértékben megnőhet. Meglátjuk majd, hogy a megújulók felhasználása milyen mértékben gyorsul fel, és a tőketörlesztésük után milyen mértékben csökkenti az áram árát.

Meglátjuk, hogy az uniós bíróság engedi-e, hogy állami támogatással működjön az atomerőmű, ami – ha jól értem, egyelőre nem is dönthető el – de azt már látjuk, hogy a paksi bővítésnél használt erőmű prototípusa több helyen csődöt mondott. Voronyezsben például már beüzemelték, majd két hét után leállt az erőmű, utólag azt mondták, hogy a generátor műszaki problémája okozta a bajt. Ez nem hangzik vészjóslóan a szakember számára?

Azt már jó ideje tudjuk, hogy a Roszatom VVER-1000 erőművének leggyengébb pontja a négy gőzfejlesztő. Viszont az jó hír, hogy a paksi bővítésnél már eldőlt, hogy a Generál Electric szállítja a gőzturbinát és segédberendezéseit, amivel jelentősen mérsékelhető a négy gőzfejlesztő meghibásodási kockázata.

Azt tudni kell, hogy az orosz turbinagyártó nem nyugszik bele, hogy kizárták őket az áramfejlesztő turbinák gyártásából. Még lehet jogorvoslat?

Nem, mert ez már eldőlt, kihirdették a végeredményt. Ezért azt mondom, hogy ha a nyugati típusú és színvonalú úgynevezett szekunderkört sikerül megfelelően illeszteni az oroszok VVER-1200 primerköréhez, akkor kielégítő megoldás születhet.

Viszont a Generál Electric egyelőre nem csinál ilyen turbinát?

Ilyen valóban nincs, de hasonló viszont van. Ha ezt valóban jó színvonalon sikerül legyártani és illeszteni, akkor jelentősen csökken annak kockázata, hogy egy hibás műszaki konstrukció épül meg Pakson.

De azt tudjuk, hogy a voronyezsi atomerőmű konstrukciós hibáját valóban kijavították már? Mert állítólag az iparvállalatok tiltakoznak az üzembe helyezés miatt.

Ezt én is olvastam az orosz lapokban, de lehet, hogy ez az említett fake news hírek kategóriájába esik, ugyanis közben folytatják a próbaüzemet és persze termel is a novovoronyezsi erőmű 6. blokkja.

De komoly építési nehézségek merültek fel Szentpétervár mellett is, a Leningrád 2 atomerőmű építése során sorozatos biztonsági és műszaki problémák miatt. Állítólag meghamisították az építési naplókat, megszegik a technológiai fegyelmet. Az elfogadottnál rosszabb minőségű anyagok használatáról is beszélnek. Ez mennyire lehet veszélyes?

Ez nagyon komoly veszélyt jelent. Ha nálunk is hasonló módon építkeznének az oroszok, akkor ennél nagyobb veszélyt atomerőmű építésénél el sem lehet képzelni. Ezek az információk persze informális módon jutnak el a magyar sajtóhoz, a Roszatom hivatalosan cáfolja ezeket a híreket.

A tisztánlátás miatt azoknak az országoknak a nukleáris hatóságai, amelyek VVER-1200 típusú erőművet építenek, azok összefogtak, – köztük van Kína, Finnország, Magyarország, Törökország, India – és kialakítottak egy közös hatósági állásfoglalást, hogy milyen eljárásokat, anyagminőséget, technológiát tudnak elfogadni az oroszok által leszállítandó VVER 1200-as atomerőműnél. Ezek a megfogalmazott követelmények megfelelnek a legjobb nemzetközi standardoknak. Reméljük, hogy a magyar hatóság maximálisan igyekszik majd ezeket az előírásokat betartani, és esetleg kormányzati intencióra nem fog szemet hunyni bizonyos lazaságok felett.

Már csak azért is szükség lehet a szigorra, mert a hírek szerint Fehéroroszországban egyszerűen feldőlt a reaktor.  Az oroszok szerint ugyan legfeljebb elcsúszott, de miután a csernobili katasztrófa a közelben volt, elég ideges légkör alakult ki a térségben. Mit szól hozzá?

Sok a rémhír, a kacsa, a fake news, tudomásom szerint leejtették. Persze azon is nagyon sok múlik, hogy az adott ország hatósága mennyire szigorú az építőkkel szemben. A finnek – akik szintén ilyen erőművet építenek – egyszerűen nem fogadnak el bizonyos anyagminőséget és bizonyos biztonsági berendezéseket az oroszoktól.

Ezen túl még kifogásolták, hogy a Roszatom nem képes határidőre átadni az atomerőmű biztonságos működését garantáló dokumentumokat sem. Ráadásul a finn gazdasági miniszter megfenyegette az oroszokat, hogy ha nem változtatnak a tervezés színvonalán, az egész beruházás kútba eshet. Le lehet állítani egy ilyen építési folyamatot?

Igen, mert egyelőre még csak a tervezés fázisában vannak. Az elmúlt évben a terveket visszadobták az oroszoknak, de nem három-négy hónapra, tehát nem egyszerű hibajavításra, hanem 2018 év végéig. Ami számomra azt jelenti, hogy az egészet újra kell tervezni. Vagyis a finnek nem fogadták el a tervezés biztonsági koncepcióját, amit az oroszok az év végéig javíthatnak még, ellenkező esetben a finnek elállhatnak az egész beruházástól.

Tanár úr, négyből négy szóba kerülő beruházással van valami baj, ez normális dolog az atomerőmű építések esetén is, vagy laikusként van ok az idegeskedésre?

Ha a Roszatom minőségbiztosítási követelményei ide átjönnek, akkor valóban van félnivalónk, mert azok gyengébbek, mint a mienk. Engem nyugtalanít, hogy Paksra akarnak hozni 2500 orosz szakembert, akik persze orosz színvonalon építik majd az atomerőművet.

De úgy látom, hogy a magyar fél is labilis, mert Paks II. vezetőinek többsége 60 évnél idősebb. Tíz év az építési idő, nincs válasz arra, hogy ezek az akkor 70-hez közel járó szakemberek hogyan fogják elindítani majd az üzemeltetést. Az látható, hogy a korábbi üzemeltetők fogalmazzák meg a tervezési elvárásokat, de hogy ezt mennyire jól látják át, azt nem tudom megítélni. Ez kockázat, amit senki nem vitat.

Más koncepcióval, más hozzáállással, az orosz tervek hazai adaptációjával épült a Paks I erőmű, a 70-es években ott éltek a készülő atomerőműben a fiatal, későbbi üzemeltető szakemberek, hogy megtanulják az atomerőmű bonyolult kapcsolását, működését. Így aztán később hazai tudással, számos átalakítással nyugati és orosz berendezések felhasználásával a 20 éves üzemidő hosszabbítást is meg tudták csinálni. De ma nem látom azt a fiatal szakembergárdát, amely felügyeli az atomerőmű építését elsajátítva a későbbi üzemeltetését.

A Fidesz visszaélt a többségével – Jeszenszky Géza interjú

Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere, az Orbán-kormányok előbb washingtoni, majd oslói nagykövete nem szeretné, ha a Fidesz nyerné meg a választásokat, de ha igen, akkor is koalícióra kényszerüljön. A volt diplomata, külügyér a Független Hírügynökségnek adott interjújában elmondja: Orbán Viktor becsapta őket, még 1996-ban, többek között ez is közrejátszott az MDF megszűnésében. Ezzel együtt csak 2014 után, lemondva oslói pozíciójáról, szakított vele, mert vállalhatatlannak tartotta azt, amit a norvég civil alappal tett a kormány. Jeszenszky úgy látja:  mind bel-, mind pedig külpolitikailag rossz irányba mennek a dolgok Magyarországon, az ország tekintélye óriásit zuhant.  Amit pedig az agg Sorossal művelnek, az kifejezetten gusztustalan.

 

Jól érzékelem-e, hogy még mai is létezik egyfajta MDF-tudat?

Én ezt nem érzékelem igazán, van ugyan néhány barátom, ismerősöm az egykori MDF-ből, akivel olykor találkozom – Bod Péterrel például elég gyakran -, de élő MDF-tudatnak ezt nem nevezném, miközben örülnék, ha lenne ilyen, főként az egykori Magyar Demokrata Néppárt, vagyis az MDF-ből kivált tagok között. Természetesen bennem él egy eszményi kép az egykori MDF-ről, amelynek én is alapítója voltam, arról a pártról, amelyre rányomta bélyegét Antall József. De lehet, hogy ez csak ábránd, hiszen tudjuk, a biológián túl a csábítás is működött; az egykori párt valamikori vezetői és tagjai politikailag eléggé szétszéledtek.

Szükségszerű volt az MDF szétesése?

Nem vagyok determinista történész, soha nem hiszem azt, hogy valami szükségszerű volt. Voltak tendenciák, amelyek valószínűsítették, hogy az MDF rámehet a rendszerváltozásra, de ez nem volt belekódolva a pártba. Még akkor sem, ha az alapító csapat meglehetősen heterogén társaság volt. Antall József tette az MDF-et egy határozott arcélű, jobbközép párttá, és ezt nem osztotta mindenki. Ma van egy, a rendszerváltást kutató intézet, amelynek vezetője, Bíró Zoltán, mondhatom azt, hogy gyűlölettel viseltetett Antall iránt. Ami fakadt részint a világnézeti különbségből, féltékenységből, és abból is, hogy Antallnak egyenes vonalú politikai pályája volt, Bírónak kevésbé, az ő életrajzában vannak kínos elemek, például az MSZMP tagság.

Belenyúlt-e Orbán Viktor az MDF-be?

Ez azt hiszem közismert. Amikor 1996-ban az MDF kettévált, és fontosnak tartom most is hangsúlyozni, hogy nem azért történt ez, mert Szabó Iván nem tudta elfogadni, hogy az MDF a riválisát, Lezsák Sándort választotta az országos gyűlés elnöknek, hanem azért, mert az a platform, amit Lezsák és az akkor meglehetősen friss párttag Boross Péter képviselt, elfogadhatatlan volt számára, és mindazok számára, akik hűek akartak maradni az antalli gondolatokhoz. Vagyis a polgári, nyugatos elvekhez. Más országokban is szétváltak a rendszerváltó pártok, de sajnos egyedül nálunk nem tudott megmaradni a jobbközép, európai gondolkodású politikai erő. Az MDNP egyébként épp a Fidesz miatt nem tudta megugrani az ötszázalékos küszöböt. De nem itt látom én Orbán szerepét, hanem amikor – nem vált még ketté az MDF, de nagyon élessé vált a véleménykülönbség a Szabó Iván és a Lezsák vezette irányzat között, akkor Orbán – tulajdonképpen ügyes politikusként -, biztatta a mi irányzatunkat, hogy hagyjuk ott a Lezsák-csapatot (velük kapcsolatban nem túl elismerő jelzőket használt) és alakítsunk új pártot, amely a Fidesszel szövetkezve jó esélyekkel megnyerheti a következő választást.

Haragszik rá emiatt?

Ez ugye a klasszikus oszd meg és uralkodj elv érvényesítése volt, amiért én, történészként nem neheztelhetek. Egy politikusnak ugyanis, akinek nagy ambíciói vannak, a riválisokkal el kell bánnia.

Ami bántó volt, és nagyon sokan zokon is vettük, hogy Orbán a szétválás után, félredobva az ígéretét, nem az akkori Fideszhez eszmeileg sokkal közelebb álló MDNP-vel szövetkezett, hanem Lezsák pártjával. Ebben Lezsáknak is komoly szerepe lehetett.  Lezsák és Boross is, még 96 elején is lekezelően beszéltek a „liberális” Fideszről; azt mondták, hogy szóba se jöhet, hogy elfogadják vezérnek ezt a „taknyos” Orbán Viktort. A szétválás után viszont Lezsák jó érzékkel a Fideszhez közeledett, a Fidesz meg azt látta, hogy a szétválást követően a tagság többsége nem az új pártba lép be, hanem marad a régiben. Ráadásul Orbánnak a konzervatív fordulatát jobban hitelesíthette, ha nem a nyugatos, liberális, hanem a népies irányzattal szövetkezik. Így érkeztünk el a 98-as választásokig, ahol mi is elkövettünk egy hibát: a Fidesz felajánlott nekünk tizenöt befutónak ígérkező képviselői helyet, s bár lehetett látni, hogy nincs sok esélyünk a parlamentbe jutásra, mégis az általam nagyra becsült Szabó Iván és néhány társa ezt visszautasította, mondhatom, hogy ellenemre. Ez aztán el is hozta az MDNP végét.

Miért? Jól érezné magát a Fidesz árnyékában?

Eszembe se jutott 98-ban, hogy belépjek a Fideszbe, vagy újabb karriert keressek ott. Erre nem is volt szükségem, hiszen én voltam a Fidesz-kormány washingtoni nagykövete. Teljes lojalitással és tudásommal képviseltem Magyarországot, és a Fidesz kormányát, amely azért eléggé más volt, mint ma. Vagyis 2002-ig én teljes bizalommal viseltettem Orbán iránt. Hogy ezután a személyes viszonyunk elhidegült, ez nem rajtam múlott. Ezzel együtt Martonyi János felajánlotta nekem az oslói nagyköveti posztot, amit el is fogadtam. Összességében tehát azt mondhatom, hogy Orbánnal, ha nem is bizalmi, de korrekt, normális viszonyban voltam, egészen a 2010-es évek elejéig.

De mit jelentett ez az elhidegülés?

Két részből állt. Orbán nem volt kíváncsi arra, hogy milyen tanácsokat adnék, vagy milyen tanulságokat vonnék le az amerikai kapcsolataink alakulásáról, amelyek megromlottak, részben a Gripen vadászgépek vásárlása miatt, részben pedig azért, mert ő maga nem ítélte el Csurka Istvánt és Lovas Istvánt a 2001-es New York-i merénylettel kapcsolatos megnyilatkozásukért. Én persze nem sértődtem meg, tudomásul vettem, hogy nem igényli egy volt külügyminiszter, nagykövet tanácsait. Én csak 2014-ben láttam olyannak a Fidesz- kormány politikáját, amelyet én nem tudok tovább képviselni. Ez volt az az idő, amikor teljesen értelmetlen és alaptalan vitába bonyolódtunk a norvég civil alap támogatásai kapcsán.

Ez erkölcsi kérdés volt az ön számára? Már tudniillik az, hogy ha nem ért egyet a kormányával, amely a nagyköveti posztra helyezte, akkor lemond?

Ez természetes következmény. A polgári demokráciákban ez gyakori, Magyarországon, igaz, ritka dolog volt, hogy ha egy köztisztviselő nem ért egyet bármiben a kormányával, akkor előbb mondjon le, és utána bírálhat.

Orbán ekkor sem volt kíváncsi a véleményére? Beszélt vele egyáltalán a lemondás után?

Nem, de még az ügyet (rosszul) kezelő Lázár János sem hallgatott meg, amikor friss miniszterként összeveszett a norvégokkal. Hiába jeleztem, hogy nem célszerű konfliktusba kerülni egy jobbközép kormánnyal, amely erősen támogatja az előző miniszterelnököt, a munkáspárti Stoltenberget a NATO főtitkári posztra. Magyarországnak a norvég civil alappal kapcsolatban jogilag nem volt igaza, politikailag pedig káros volt az egész vita. Amikor gyakorlatilag szóba sem állt velem a saját kormányom, akkor döntöttem el, hogy én nem tudom megsokasodott norvégiai barátaim előtt ezt a rossz ügyet képviselni.

Azóta sem volt önök között semmilyen kontaktus?

Nem.

Az elmúlt héten aláírt egy olyan levelet, amelyben többekkel együtt azt szorgalmazza, hogy az ellenzéki pártok mindenütt a legesélyesebb jelöltet támogassák az áprilisi választásokon. Ez nyílt állásfoglalás az Orbán-kormány ellen. Mi késztette erre a lépésre?

Nem volt ez váratlan lépés a részemről, és aki figyelte a megszólalásaimat az elmúlt két-három évben az tudhatta, hogy miként vélekedem a kormányról. Ami ebben most újdonság, hogy azt képviselem, semmiképpen ne legyen kétharmada a Fidesznek, mert mind a külpolitikája, mind a belpolitikája elfogadhatatlan számomra.

A kétharmados többségével a Fidesz láthatóan visszaélt; létrehozott egy új alkotmányt, a demokráciában szokásos széles körű egyetértés nélkül.

Megváltoztatta a választási törvényt, és nem igaz az, hogy ezzel csak a szocialisták példáját követték. Nem, a korábbi választási törvényt, illetve a választókerületi határokat az 1989-es kerekasztal tagjai alakították ki.

Sorolhatnám még milyen döntéseket hozott ez a kormány, amelyekkel egy demokrata nem érthet egyet. Félő, hogy ha még egyszer kétharmada lesz a Fidesznek, olyan lépéseket fog megtenni, amelyek még súlyosabb kritika tárgyát képezhetik.

Fölvetették például egy sajtókamara létesítését. Mire emlékeztet ez? Mussolinire, Hitlerre, és az 1930-as évek magyarországi jobboldalára. Módosítanák az önkormányzati választás módját, amivel újra csak a rendszerváltozás kardinális tételét rúgnák fel. A demokráciának elengedhetetlen kelléke a helyi demokrácia.

Sokszor mondják, hogy Magyarországon nem elég erős a demokratikus gondolkodás; Antall nagyon jól tudta, hogy az önkormányzat lesz az, ahol ez a gondolkodás megerősödik; ahol mindenki megtapasztalhatja, hogy van szava.

Térjünk vissza a mába, de egyszersmind a múltba: hogyan értékeli a Horthy-kultuszt, és ebben a volt párttársának, Lezsák Sándornak a szerepét?

Lezsákot utólag is nagyra értékelem azért, amit az MDF megteremtéséért tett. Nem pusztán a lakiteleki sátorállítást, hanem azt a hatalmas szervezőmunkát, amit végzett. Azzal persze tisztában voltam, hogy ő – talán önhibáján kívül – nem kellő műveltséggel, de nagyon nagy ambícióval rendelkező ember, aki mindezt egy alázatos köntös alá igyekszik rejteni. Ennek egyik jele volt, hogy 90-ben nem volt hajlandó képviselőséget vállalni. Igaz, Antallal szemben kezdettől fogva kimutatta bizalmatlanságát, ő volt, aki ’89 októberben nyíltan nem támogatta elnökké választását. Antall József ezt sosem vette tőle zokon, sőt, kapacitálta, hogy vállaljon képviselőséget. Ő azonban tiltakozott, nem, nem, mondta, én visszamegyek tanítónak… Közben azonban létrehozta a Lánchíd alapítványt, amely nem a kormányt támogatta, hanem saját magát szolgálta az egyre bővülő, országossá váló hálózatával. E mögött valójában az Antall-ellenes eszmei politikát folytatta, amivel hozzájárul ahhoz, hogy a Csurka-féle vonulat is szembefordult a miniszterelnökkel. Szóval Lezsák nem pusztán Antall személyes ellenfele volt, a nyugati demokráciák szelleme idegen volt számára., Egyszóval nagyfokú féltékenység volt benne Antall Józseffel szemben. Az 1996-os szakítás után utasításba adta, hogy minden módon lehetetlenné kell tenni az MDF-ből kivált képviselőket. Azt mondta, hogy mindenkit szabad támogatni, csak bennünket nem, még Csurka pártját, a MIÉP-et is inkább, mint az MDNP-seket.

És a Horthy-kultusz?

Ez fakadhat műveltségbéli hiányosságokból is. A rendszerváltozás után előjöttek azok is, akik a Horthy-korszak legkonzervatívabb irányzataival azonosultak, egyesek talán még a nyilasokkal is. Az Antall-kormány nem jobboldali, hanem centrista kormány volt, a miniszterelnök mindig is azt hangoztatta, hogy a kormányrudat középen kell tartani. A Horthy-kultusz felkarolásában lehetett szerepe Boross Péternek is, akivel kezdetben Lezsák nem volt jó viszonyban, de már 96-ra szövetségesekké váltak. Két évvel korábban Lezsák is aspirált a miniszterelnöki posztra, de feltehetően megegyeztek egymással a megoldásban. Ő, mármint Lezsák hozta azokat a szavazatokat Boross számára, amelyek többséget jelentettek Szabó Ivánnal, vagy Für Lajossal szemben a miniszterelnöki utódlásban.

Említette, hogy a Fidesz a kétharmaddal visszaélt, és vissza is élhet. Mi az, ami még veszélyként megfogalmazható?

Külpolitikában az orosz kapcsolat említendő első helyen. Annak idején nagyon jó személyes viszonyunk volt az akkori orosz vezetéssel. Azért is, mert ők egy nyugatos társadalmat, demokráciát akartak kialakítani. Azután egy nagyon rossz irány kerekedett felül, egy oligarchikus és korrupt rendszer alakult ki. Ezt azért hangsúlyozom, mert

távolról sem vagyok orosz-ellenes, de az igazán jó, bizalmi viszonyhoz demokratikus országra van szükség, és nem egy olyanra, amely a szomszédait megtámadja és autoriter belpolitikát folytat. Amelynek a külpolitikáját joggal tartja aggasztónak a NATO. Az orosz orientáció ellentétes a rendszerváltozással, nemzeti érdekeinkkel. 

Energia-függőségünk fokozása Paks 2-vel is nagyon nem kívánatos. Ezt a politikát még a Gyurcsány-kormány kezdte el, csakhogy akkoriban ezt Orbán erősen bírálta, ma viszont az ellenkezőjét teszi, nem pusztán megvalósítja, hanem titkosítja a szerződéseket, szóval aggasztó, amit csinál. Én a kínai viszonyt sem tartom kifejezetten előnyösnek, aminek a legpregnánsabb jele a Budapest-Belgrád vasútvonal teljesen felesleges és méregdrága átépítése. Én egyébként sem hiszek abban, hogy egy olyan távoli országgal, mint Kína, egy ilyen erősen önérdek-vezérelte országgal a kis Magyarország számára előnyösen  tud kereskedni. Fontosabb lenne a keleti helyett az északi nyitás, a skandináv országokkal való kapcsolatok erősítése. A legsúlyosabb probléma azonban a „Brüsszel”, vagyis az EU-ellenes politika, vagy a Trump előtti időkben az Amerika-ellenes retorika. Végre gazdaságilag, politikailag és katonailag is kitűnő szövetség tagjai vagyunk, nem szabad eljátszani partnereink bizalmát.

A lakosságot megtévesztő propaganda intellektuálisan is elfogadhatatlan, politikailag pedig káros. Ezek együttesen eredményezik azt, hogy Magyarország tekintélye óriásit zuhant az elmúlt tíz évben.

Ráadásul gazdaságilag is visszaestünk, éllovasból szinte sereghajtóvá váltunk.

Mi a véleménye a Soros-féle kampányról?

Nekem semmi okom nincs, hogy kedveljem Sorost. Ahhoz joga volt, hogy annak idején az MDF-fel szemben erősen az SZDSZ-t támogassa. Követett el inkorrekt dolgokat személyesen velem szemben is, de a Közép-Európai Egyetem létét üdvözöltem, mert a tanítás jó minősége mellett növelte hazánk ismertségét és tekintélyét.

Ezért aztán teljesen értelmetlennek tartom az ellene folytatott hadjáratot. Amit pedig az agg Soros személye ellen tesznek, az gusztustalan, politikailag és erkölcsileg is vállalhatatlan. Amit tesznek, az a magyar társadalom lenézése; maga a konzultáció is az volt, Soros diabolizálása pedig visszataszító.

Említette, hogy küzd a kétharmados Fidesz-győzelem ellen. Ezek szerint azt jónak tartaná, ha nyerne, de csak ötven százalékkal, azaz abszolút többséggel?

Nem, hiszen azért is írtam alá a levelet. Én már az Orbánnal, vagy a Fidesszel történt szakításom előtt is azt képviseltem, hogy minden kormánynak jó tesz, ha koalícióban kormányoz, vagyis, ha van egy belső kontroll. Ez meggátolja azt, hogy egy párt túlhatalomhoz jusson. Azt szeretném, hogy ne legyen olyan helyzet, amikor bármely párt abszolút többséghez jut. Kényszerüljön rá a koalícióra, a kompromisszumokra. Ha tehát a Fidesz nyer, akkor is szüksége legyen partnerre. Én a jelenlegi helyzetben az LMP-t támogatom, de jónak látnám, ha az egyéni kerületekben megegyezne más pártokkal. Viszont Gyurcsány Ferenc egész politikai működését károsnak tartom, nélküle sosem lett volna túlhatalma a Fidesznek, és most is zavart kelt az ellenzékben. A lényeg az, hogy olyan koalíció jöjjön létre, amely meg tudja gátolni azt, hogy a Fidesz visszaéljen a kormányzati hatalommal. Ebben tud egyetérteni egy nagyon heterogén, tábor, olyanok is, akiket egy világ választ el egymástól – mint engem is egyes aláíróktól. Szerintem érdemes lett volna megvárni sokkal több személy csatlakozását, bár kérdés, hogy akkor ez a pártok vezetőire nagyobb hatással lenne-e.

Egy vacsora utóélete – Kelemen Hunor a Facebookján reagált TGM írására

Facebook-oldalán reagált egy hosszabb bejegyzésben Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Tamás Gáspár Miklósnak február 5-én a hvg.hu-n, Kelemen Hunor vacsorája címmel megjelent írására.

Ebben a filozófus szerző azt állította, hogy az RMDSZ elnöke korábbi, Karácsony Gergellyel a Párbeszéd és az MSZP közös miniszterelnök-jelöltjével, valamint Molnár Gyulával, az MSZP elnökével folytatott kolozsvári találkozója után tett nyilatkozatával a legdurvábban megsértette a magyarországi ellenzék egyik fontos részének a vezetőit, tagjait, rokonszenvezőit és szavazóit.

A múlt heti kolozsvári közös vacsorát követően Kelemen Hunor azt nyilatkozta a Maszol.ro-nak: „A vacsorán megkérdezték, hogy szerintünk mit kellene tenniük Erdélyben a választási kampányban. Nagyon őszintén azt mondtam, hogy semmit. Ez teljesen fölösleges időtöltés és energiabefektetés, hiszen én azt gondolom: az erdélyi magyar emberek világosan tudják, hogy kire szavazzanak.”

„Elhíresült vacsoránkon nekem szegeztek egy kérdést, nevezetesen azt, hogy „mit kellene tennie a magyar ellenzéknek Transzilvániánkban a magyarországi választási kampányban?” Őszinte ember lévén, amit már Andrei Plesu úr is kifogásolt és mesterien összekevert a faragatlansággal, tömören válaszoltam: semmit! Nincs értelme! Az erdélyi magyar emberek nagyon nagy többsége nem ebben a kampányban fogja eldönteni, hogy amennyiben él a szavazati jogával, akkor kire fog szavazni” – írja ennek kapcsán az Egy vacsora utóélete címmel közzétett bejegyzésében a szövetségi elnök. Kelemen hozzáteszi, hogy természetesen ő maga is tudja, hogy lehetett volna diplomatikusabb, mézes-mázas, lakkozhatta volna a témát, hiszen állítása szerint tudja, hogyan kell ezt csinálni. „Vacsorapartnereimet tisztelem annyira, hogy nem kezdtem elmés dolgokat mesélni nekik arról, hogy

az utolsó száz méteren miként lehet parittyából lézerkardot gyártani, merthogy tulajdonképpen nem lehet ”

szögezi le Kelemen Hunor, aki elmondja, nem érti, hogy miért kell ezért dühösnek lenni. TGM azon állítására is reagált, miszerint az: „erdélyi magyarság önbecsülése, méltóságérzete megkövetelné talán a lelki függetlenség minimumának akár szerény jelzését, amelyhez elég lett volna, ha Kelemen Hunor van annyira bátor, hogy hallgasson”. „Vannak dolgok, amelyekhez az idő teltével sem tudok hozzákopni. Úgy tűnik, hogy amikor az erdélyi magyar emberről van szó, akkor néhány hasonló elvárás mind román, mind magyar (értsd magyarországi) oldalról elő-elő bukkan. Nem tudok kezdeni semmit azzal az elvárással, hogy a „lelki függetlenség” szerény jelzése és az erdélyi magyar ember bátorságának a fokmérője az lenne, hogy bizonyos kérdésekben mélyen hallgat. Csendben ül! Figyel, nehogy szó hagyja el a száját. És ha mégis, akkor az nem lehet bármilyen, nem lehet vélemény, illetve az nem lehet más, mint amit elvárnak tőle. Mert csendben ülni egyes méltóságos urak szerint a helyes cselekedet és a nagy tiszteletadás egyetlen és valóságos jele” – írja erről.

(Transindex)

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!