Featured

Vajválság Oroszországban

Oroszország vajat importál Törökországból és az Egyesült Arab Emírségekből, hogy megállítsa az inflációt.

A Dairy News szakportál szerint decemberben a vaj árának 26%-os emelkedése várható, és ez kikezdheti Putyin népszerűségét. Ezért sürgősen vajat vásárol az orosz kormány Törökországtól és az Egyesült Arab Emírségektől – írja a Reuters.

Jelenleg a vaj ára 34%-kal magasabb mint tavaly Oroszországban, ahol az infláció mindinkább próbára teszi a lakosság türelmét. Sok szakértő szerint a tavalyi tojásválság megismétlődése fenyeget: akkor is jelentős mennyiségű importtal sikerült csak túljutnia az inflációs krízisen, amely azért alakult ki, mert Putyin mindent alárendel a hadigazdaságnak az ukrajnai háború miatt. A Telegram csatorna szerint

“a vaj helyzet kritikussá vált Oroszországban.”

A legjobb minőségű hazai vaj, a Breszt Litovszk csaknem 240 rubelbe kerül ez jelenleg körülbelül két és fél dollárt ér. A kormány tárgyalásokba kezdett a hazai tej termelőkkel, hogy megpróbálja kezelni a problémát. A hatalmas területű ország mindig is importált vajat: körülbelül a fogyasztás egynegyede függ ettől, de ez a mostani vásárlás Törökországban és az Egyesült Arab Emírségekben más: hiány van olcsó vajból.

Miért alakult ki hiány? Mert olyan tradicionális szállítók mint Új Zéland és a latin-amerikai országok felfüggesztették az exportot Oroszországba az ukrajnai háború miatt.
Az orosz kormány folyamatosan keresi az új szállítókat: India, Irán és főként Fehéroroszország. Ehhez csatlakozik most Törökország és az Egyesült Arab Emírségek.
Az orosz kormánynak fejtörést okoz, hogy a dinamikusan növekvő sajt és fagylalt gyártás elvonja a nyersanyagot a vaj piactól, ahol emiatt gyorsan emelkednek az árak.

A vásárlók értetlenek és dühösek

A Dairy News tudósítója megkérdezett egy vásárlót Moszkvában, hogy mit gondol a vaj árának növekedéséről? A válasz ez volt:

”nagyon drágává vált a vaj. Érthetetlen, hogy miért?!”

Putyin esküdözik, hogy Oroszország képes úgy háborúzni Ukrajnában, hogy a lakosság életszínvonala ezt nem érzi meg, de a valóság erre mindinkább rácáfol. Az élelmiszer infláció mindenkit érint, de elsősorban a szegényebb rétegek érzik meg azt, mert az ő jövedelmükből sokkal többet kell erre költeni. Putyinnak fontos, hogy megőrizze a népszerűségét, ezért rendelte el a vajimportot Törökországból és az Egyesült Arab Emírségekből. Az első 20 tonnás szállítmány már meg is érkezett Törökországból, ahol a tejtermelés az ország nyugati részére koncentrálódik, amely közel van az ukrajnai hadszíntérhez. Erdogan török elnök kétkulcsos politikát folytat: drónokat szállít Ukrajnának, mezőgazdasági termékeket Oroszországnak. Putyin Ukrajna elleni agressziója után – 2022 február 24 – Törökországban folytak tárgyalások Ukrajna és Oroszország között a fegyverszünetről, de ezek eredmény nélkül megszakadtak.

A CIA igazgatója és az orosz katonai hírszerzés vezetője olykor titokban Törökországban találkozik, hogy megvitassák az ukrajnai háború fejleményeit.

A béke illúzió?

Izrael továbbra is békés megoldásra törekszik palesztin szomszédaival, miközben a Hamász és a Hezbollah agresszív álláspontja akadályokat gördít a békés megoldás elé.

Izrael a fennállásának 76. évében túlélte az arab szomszédai és a palesztinok által indított háborúkat és terrorizmust. Az egyes háborúk és/vagy ellenségeskedések kitörése után állandó törekvés volt békés megoldás keresésére az Izrael és szomszédai, és Izrael és a palesztinok közötti konfliktus egyszer s mindenkorra megoldására.

Míg Egyiptommal és Jordániával békét sikerült elérni, az elmúlt két évtizedben a palesztinok a libanoni Hamász és Hezbollah révén, Irán segítségével és felbujtásával továbbra is Izrael elpusztítására törekedtek.

Függetlenül attól, hogy a jelenlegi háború hogyan végződik, Izrael túléli. A világ, amelyet az Egyesült Államok vezet a Biden-kormányzat alatt, világossá tette azon elhatározását,
hogy ezúttal az ellenségeskedések beszüntetését egy palesztin állam létrehozására kívánja felhasználni a konfliktus lezárása céljából.

Van remény, vagy csak képzelgés?

Az Oslói Megállapodás volt az első valódi kísérlet Izrael és a palesztinok közötti béke megteremtésére. 1993 és 2000 között a konfliktussal kapcsolatos számos tabut megdöntöttek. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet többé nem volt terrorszervezet – egy olyan párt, amellyel az izraeliek nem léphettek kapcsolatba. A békekötéshez az embernek tárgyalnia kell az ellenségeivel. Oslo elsődleges célja a kétállami megoldáshoz vezető út megteremtése volt. Az izraeliek és a zsidók szerte a világon optimisták voltak afelől, hogy egy napon Izrael békében élhet.

Az Oslo-effektus

Az 1995/1996-os öngyilkos merényletek és Yitzhak Rabin meggyilkolása ellenére az álom nem vetődött el. A mániákus békevágyat leginkább Ehud Barak hajlandósága mutatta be, hogy a 2000-ben, illetve 2001-ben lefolytatott Camp David-i és Taba-i tárgyalásokon átengedje a Palesztinoknak a Templomhegy feletti szuverenitását.

Jeruzsálem megosztottságának és a Templom-hegy feletti fennhatóságának elismerése sokak számára a végső tabu megszegését jelentette. Hogyan tudott a zsidó nemzet 2000 év száműzetés után, és a megváltás korában élt, átadni a szuverenitást a Templom-hegy felett? Az akkori közvélemény-kutatások azonban azt mutatták, hogy az izraeliek többsége hajlandó engedményt tenni, ha sikerül elérni a valódi békét és a konfliktus valódi végét Izrael és a palesztinok között.

Hogy mi történt Jasszer Arafat elutasítása után, az mindenki számára jól ismert. Ez a második intifáda elindítását eredményezte. Az oslói álom halott volt, a béketábor fokozatosan megszűnt.

A legtöbb izraeli az elmúlt két évtizedben azt tanulta meg, hogy békevágya ellenére nincs partnere a palesztinok között. Akár a Hamász-szövetség prizmáján keresztül szemléljük, amely a zsidó állam elpusztítására és az összes zsidó megölésére szólít fel, akár a korrupt Palesztin Hatóságról, amely az évek során minden békeajánlatot elutasított.

Mindazonáltal a nyugati világ, az egymást követő amerikai adminisztrációkkal élükön, folyamatosan megpróbálta az izraeliekre és a palesztinokra a kétállami megoldását rákényszeríteni.

Hányszor mondták már szakértők, hogyan nézne ki a megoldás, nevezetesen az 1967-es határokhoz való visszatérés különféle kiigazításokkal és területcserékkel?

Sajnálatos módon nem tudták felfogni, hogy a konfliktus nem a föld körüli vita, hanem inkább a palesztinok tagadása, hogy elfogadják a zsidók önrendelkezési jogát ősi hazájukban.

Le, de nem kifelé

Ha valami csoda folytán a palesztinok meg tudják győzni az izraeli közvéleményt arról,
hogy ők is őszintén hisznek a békében és az együttélésben, akkor Izraelben is láthatnánk a béketábor újjáéledését. De itt van a probléma magva: nincs ezzel egyenértékű béketábor a palesztin lakosságon belül. Ehelyett hevesen elutasítják a zsidó szuverenitás fogalmát.

Az amerikaiak és az európaiak tévedésben vannak, ha azt gondolják, hogy ma is megvalósítható a kétállami megoldás, még inkább az október 7-i események után, amelyek egyértelműen a Hamász népirtási szándékát illusztrálták. A Gázában élő palesztinok több mint 70%-a, míg Ciszjordániában élők 80%-a támogatta a terrortámadást!

Tehát, ha arról beszélünk, hogy legalább egy utat kell kialakítani a kétállami megoldás felé, akkor előbb meg kellene mutatni, hogy ilyen körülmények között hogyan lehet létrehozni egy ilyen utat?

Megfordíthatják-e a palesztinok az évtizedek óta tartó indoktrinációt, amikor tagadták, hogy a zsidók bármiféle kötődését Izrael földjéhez? Készek-e lemondani az erőszakról és a terrorról, és valódi intézményeket létrehozni önmaguk kormányzására?

Felhagynak az álmukkal, miszerint Izrael elpusztítható?

Van-e a palesztinok között olyan feltörekvő vezetői kör, akik hajlandók kiállni a békéért?

A békét nem lehet kikényszeríteni

Izraelt jelenleg történetének legszélsőségesebb jobboldali kormánya irányítja, ezért Netanjahut sokan szidalmazzák a nyugati világban és Izraelben is.

Viszont amikor Netanjahu szembeszáll a világgal, és arra figyelmeztet, hogy a mai környezetben egy ciszjordániai palesztin állam Gáza másolatát eredményezné, és az egész ország veszélyben lenne, akkor az izraeliek túlnyomó többsége egyetért vele. Sőt, bármely jövőbeli kormány, legyen az Benny Gantzzal vagy Yair Lapiddal az élén, osztja ezt a nézetet.

Tehát amikor a világ a háború utáni napról elmélkedik, erőfeszítéseit arra kell összpontosítania, hogy miként rehabilitálják a palesztinokat, hasonlóan ahhoz,
ahogy Németországot denacizálták, Japánt pedig demilitarizálták és olyan társadalmakká alakították át, amelyek nagyrészt elutasították az általuk elkövetett emberiesség elleni bűnöket.

Az izraelieknek nincsenek olyan illúziói, hogy ha a Hamásznak lenne rá módja, nem pontosan azt tennék velük, amit a nácik.

Hosszútávon a békét nem lehet kikényszeríteni. Csak akkor lehet sikeres, ha mindkét oldalról valódi alulról építkező támogatás érkezik, amely hajlandó kölcsönösen elismerni egymás jogát a békében, méltóságban és biztonságban éléshez.

Izraelnek bizonyítékot kell látnia a palesztinok elfogadják Izraelt a zsidó nép törvényes hazájaként. A palesztinok számára meg kell szüntetniük a 100 éves elutasítást, gyűlöletet és azt az irreális álmot, hogy Izrael eltűnik.

Győzelmi kényszer

Kicsit sok az Orbán féle diadalvijjogásból. Ezt az irritáló hangot, amely zene a fideszesek füleinek, immár 2010. óta hallani, és mostantól nem csak a magyar, hanem az amerikai választások után is.

A Holdról is látható ((Hungary), meg a zsákban a győzelem (United States) szövegek pontosan mutatják, hogy Orbán sohasem az okos, az országot előre vivő kormányzás érdekében akarja megszerezni a választási győzelmet, hanem magának a győzelemnek az érdekében, és mikor azt megszerezte, egyértelműen úgy tekinti, hogy az ország ettől kezdve az ő játszótere. Szabad kezet kap. Azt csinál, amit akar, hiszen győzött, nem? Sok hülye!

Építi is a homokozóban a várakat, meg körbe-körbe száguld a körhintán, melyre nagy betűkkel ráírta, hogy az ország előre megy, nem hátra, de sajnos ebből csak a „nem hátra” igaz. Még nagyobb baj, hogy közben a többiek, akik le voltak tőlünk maradva, a közös autóbuszon ülnek, amelyik tényleg halad, nem úgy, mint a körhinta, amely a játszótér átadása óta ott van, ahová az építők lebetonozták.

A forint az euróval szemben ma 411-en áll, az adósságszolgálat pedig (tőketörlesztés plusz kamatfizetés) a GDP 4,7 %-a, azaz ha ennyivel nőne a GDP, és ezzel együtt természetesen az adók is, akkor sem lenne a költségvetésben egy fillérrel sem több pénz, amelyből például a kórházi klímák karbantartását meg a tanári fizetések emelését fedezni lehetne. Tovább rontja a helyzetet, hogy a GDP növekedés jó, ha eléri az 1,8 %-ot, azaz ha nem is növekvő, de legalább változatlan költségvetési bevételek eléréséhez az adókat kellene megemelni. Nem kicsit. Az viszont megszorítás, amelyet csak a zemútnyócévesek csináltak (igaz, hogy arra is Orbán miatt volt szükség), a Nemzet Kormánya ilyet nem tehet! Még csak az kéne, ugyebár! Mást kell kitalálni, ha nem akarunk végleg és végzetesen lemaradni a feljövő Balkán mögött.

Az egyik adóemelés nélküli lehetőség, hogy mások hozzanak tőkét ide. Beruházást, építkezést, satöbbi, utána majd épül a vasút, termel a gyár, minden műszakváltáskor munka hadának a lépése dobog, csak azt kell elintézni, hogy legyen elegendő munkáskéz, azaz a munka hadát kell kinevelnünk. Ezért a tudásalapú társadalom nem lehet cél, az csak elrontaná a szép elképzelést.

Volnának persze még más lehetőségek is, de ezek hallatán a miniszterelnök urat kiveri a víz, és olyan hányingerrel kevert gyomorgörcs fogja el, hogy inkább meg se említsük neki. Ilyen például, hogy a törvényhozás teljesíti az EU által előírt 27 pontot (rendeleti kormányzással – és most nálunk az van – egy nap alatt meg lehet csinálni), akkor az EU rövid időn belül küldi a most visszatartott felzárkóztatási támogatást. Miután azonban a miniszterelnök úr megesküdött, hogy ezt nem, juszt sem, sőt csakazért sem, plusz dafke nem, azaz ott dögöljön meg minden brüsszelita, aki az ő korlátlan hatalmát, törvény előtti egyenlőtlenségét valamint kedves saját (jórészt az adófizetők pénzéből fönntartott) médiabirodalmát veszélyezteti, semmi esélye a pénzek hazahozásának. Előny: lehet szidni az ellenzéket, hogy a hazahozás ellen dolgoznak, holott pont Orbán az, aki elintézte, hogy ne küldjék.

A másik lehetőség: nem a rezsit kéne csökkenteni mindenkinél, hanem csak a szegényeket támogatni, akkor jóval kevesebb pénzből oldható meg a lakosság változatlanul ugyanolyan szintű energia- és létbiztonsága. Igaz, hogy akkor a Garancsi, az Orbán meg a Mészáros család elveszti a jelenleg nekik is járó rezsitámogatási összeget, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy ők akkor sem fognak télen úgy megfagyni a fűtetlen otthonukban vagy az utcán, ahogy nálunk évente úgy 200 – 300-an megteszik. Rezsicsökkentés ide vagy oda.

Az országot jelenleg a felső tízezer irányítja (tényleg kb. annyian vannak, azaz a lakosság 1 ezreléke), illetve hát dehogy irányítja, ők csak megpróbálják pontosan aszerint tenni a dolgukat, ahogy a főnök azt üres óráiban kitalálja, esetleg valakik bemesélik neki, vagy olvassa valahol, és attól kezdve azt hiszi. Ilyen helyzetben hátrány a gondolkodás, ezért a vezető réteg erőteljesen kontraszelektált, mert a nem kontraszelektáltak nem is vállalkoznának rá. A legfelső vezetés a vállalkozókat jól fizetett, zsíros állásokkal kötelezi le, így aztán ez nem egy hivatalos rendben működő állami bürokrácia, hanem leginkább rokoni és haveri kapcsolatok szövevénye, amely az „Én fedezem a te lopásodat, te fedezed az én lopásomat” elv alapján működik. Érdekessége, hogy a régi dal esetén Veress ugyan a szocializmusra értette a „Még meg sem hozta a gólya máris volt protekciója” szöveget (Dinnyés volt az előadó), de ide is pontosan illik.

Egy ilyen rendszer működtetése esetén sajnos a dolgok nem annyira mennek (pláne nem jól), mint inkább gurulnak, mégpedig a lejtőn lefele, ezért külső segítségre feltétlenül szükség van. A mi főnökünket  sajnos olyan, illetve csak olyan dolgok jellemzik, amelyeket a brüsszeli européerek nehezen tolerálnak, ezért hiába, hogy velük vagyunk gazdasági szimbiózisban, máshol kell keresnünk a bukszából hiányzó manit.

A kipcsák-türk vonal láthatóan elhalálozott, onnét se üzlet, se pénz nem várható, maradt Kína, meg a tengerentúl, ahol megint a Nagy Testvér lett a főnök, és a kistesó itt nálunk igencsak örvendezik, mert azt hiszi, hogy ebből a politikai mellett pénzügyi előny is kovácsolható. Nem veszi észre, hogy Trump pont annyira patrióta nemzetállam hívő (= önző), mint ő, azaz nem lesz a dolog olyan egyszerű. A nárcisztikus alakokra különben sem jellemző a hála. Na de legalább Pressman ki lesz rúgva. Az is valami.

Marad Kína. Nekik nagyon kapóra jön, hogy van itt Európában egy ország, amely az EU tagja, viszont nincs jó viszonyban vele, ráadásul meg van szorulva, és úgy kell neki a külföldi tőke, mint egy falat kenyér. Így aztán a derék kínaiak az ide telepített autó- meg akkugyáraikkal Magyarországon keresztül lépnek be az EU belső piacára, és vám meg hosszú szállítási útvonal helyett helyben gyártják, és vám nélkül terítik az árut, amely aztán a fenti költségek elmaradása miatt igencsak olcsó tud ám lenni. Dolgos kéz van bőven, ha nem lenne, Pintér majd intézkedik (megszüntet néhány egyetemet meg főiskolát), áram meg majd lesz az orosz gázból, amennyi kell az üzemeknek.

A Budapest – Belgrád vasútvonalat persze nem a kínaiak találták ki, hanem nyilván a magyar kormány javasolta Hszi Csin-pingéknek, mert a nagyra növesztett házi (nem hazai!) oligarcháik túl nagyra nőttek. Mivel külföldön a leghalványabb esélyük sincs tendert nyerni, itthon meg maszek megrendelésük nincsen, ezért valamilyen állami munkát folyamatosan ki kell nekik találni, hogy össze ne omoljanak. Látványos pofáraesés lenne a sok csőd, ahogy demonstrálná, mennyire „oligarchák” ezek. Tisztára, mint a kövér macska, amelyeik nem megy el otthonról, hogy egeret fogjon magának, és hozzon is haza belőle valamit, helyette naphosszat ott fekszik a tálkája mellett, várja a kaját, és ha nem kap enni, éhen hal. A nagy vasútprojekttel viszont így elvan Mészáros is, meg Orbán Győző is. Egy darabig. Ha a projektnek vége, ki kell találni nekik valami mást, például a Duna budapesti szakaszának lebetonozása. Utána nem lenne gondunk a hidakkal, a rakpartokkal, és új belváros épülhetne a Kossuth tér meg a Batthyány tér között, aranyáron értékesíthető lakásokkal.

Pénz persze nem volt a Budapest – Belgrád vasútprojektre, de a kínaiak szívesen adtak azt is. Nekik van belőle nekik bőven, a hitel haszna az övék, a károsultak nyavajgása meg számukra érdektelen. Na, ezért kellett ezt a nekünk szörnyen ráfizetéses projektet erőltetni, titkosítani és tűzzel-vassal megvédeni minden támadástól. A többi érdektelen, a magyar adófizetők majd összedobják azt a 750 milliárd + kamatot, a kormány meg visszafizeti a hitelt kínaiaknak, oszt annyi.

Kíváncsian várom a további lépéseket, melyekkel Orbánék majd pénzt szereznek a 2026-os választások megnyeréséhez, mert hogy osztogatás lesz, az tuti.

Na ja, könnyen megtehetik, nem az ő pénzük, hanem az adófizetőké, így aztán annyiszor százmilliárdot nyúlnak le a kasszából, amennyi kell, nem úgy, mint az ellenzék, amely itthon nem tud pénzt szerezni, külföldről meg nem szabad neki (lásd Szuverenitásvédelmi Hivatal, ÁSZ, NAV, Ügyészség, satöbbi), így aztán, a médiafölényt is belekalkulálva, nem lesz itt gond, azt hiszem. 2026-ban sem.

Tán még a kétharmad is újból összejön. A győzelmi kényszer megköveteli.

Találkozás Kovács Gergely polgármesterrel

Találkozz a polgármesterrel! címmel kedd este beszélgetést rendezett a XII. kerületi önkormányzat a Barabás Villában az önkormányzatot érintő aktuális témákról. Kovács Gergely polgármester, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt alapítója, elnöke javaslatokat hallgatott meg a lakosságtól és válaszolt az érdeklődők kérdéseire.

Kovács Gergely hegyvidéki polgármester megköszönte az önkormányzati politikusi kormányzási lehetőségét a következő öt évre. Elmondta, hogy havonta rendszeresen óhajt a lakosságtól javaslatokat, véleményeket meghallgatni és az érdeklődők kérdéseire válaszolni, december elején ismét lehet neki kérdéseket föltenni, javaslatokat megfogalmazni. A kedd esti polgármesteri találkozáson például a XII. kerületi kulturális életről, a közösségi terekről, a kerületi építkezésekről, a lakóparkok problematikájáról, az általa nem jó dolognak tartott Turul-szoborról, a közösségi közlekedésről, forgalomszervezésről, a kerületi önkéntes lehetőségekről, szociális témákról, vagyongazdálkodásról beszélgetett Kovács Gergely az érdeklődőkkel.

A XII. kerületi kulturális terekbe, közösségi terekbe a 20-as, 30-as korosztályt jobban be óhajtja vonni. Kerületi „Inkubátorházat” tervez nyitni, ahol lesz kiállítóhely és galéria is. A polgármester több zöld felületet és fákat, szélesebb járdákat, több padot szeretne a kerületben és kevesebb autót, parkolóhelyet. Kovács Gergely szerint a Hegyvidék új kulturális csomópontja a Böszörményi úton lesz, ahol parkot szeretnének nyitni kulturális tartalmakkal, például filmvetítésekkel és kiállításokkal, ezáltal „sétálóutcásítanák” a Böszörményi utat. Tervezi a kerületi pályázati rendszer átalakítását is, igazságosabb, objektívabb szempontrendszert szeretne, nagyobb pénzzel. Elmondása szerint az önkormányzati tulajdonú helyiségek meg lesznek pályáztatva közösségi tereknek. Decembertől „Részvételi irodát” szeretne felállítani a kerületben, ahol a költségvetést közösen költenék el a lakossággal és ápolnák a helyi kapcsolatokat, a tervezett iroda a Böszörményi úton lesz. A polgármester körülbelül tíz darab új közlekedési zebrát óhajt létrehozni a kerületben és új átfogó közlekedésfejlesztési koncepciót szeretne készíteni. Szerinte az önkéntes energiák nincsenek kihasználva a Hegyvidéken, jobban be kívánja vonni az embereket a szociális területekre is. Új vagyongazdálkodási koncepciót is tervez készíteni, illetve az üres üzlethelyiségek rendbehozatalát is tervezi.

A Magyar Kétfarkú Kutya Párttól kérdésemre elmondták, hogy várhatóan januártól lesz új főszerkesztő a Hegyvidék újságnál. Az újságnál lesznek változások, szeretnének jobban a fiatalok felé nyitni.

Tudósító: Kövesi Ágnes

Miből finanszírozza Putyin az ukrajnai háborút?

0

Az óriási katonai költségvetés felborítja Oroszország gazdasági egyensúlyát, mert csillagászati összeget: 13500 milliárd rubelt – 145 milliárd dollárt akar Putyin katonai célokra költeni a jövő évben – legalábbis ennyi szerepel a költségvetésben.

Ez a GDP 6,3%-át jelenti, és 25%-os növekedést az idei évhez képest. Az ok nyilvánvalóan az ukrajnai háború, mely már csaknem három éve tart, és mind nagyobb emberi és anyagi áldozatot követel meg Oroszországtól, amely elveszítheti a jövőjét azzal, hogy erőforrásait az ukrajnai háborúra koncentrálja. A központi költségvetés 40%-át Oroszország katonai és nemzetbiztonságra fordítja, és ez hihetetlenül magas arány.

“Oroszország 2027-ig fenn kívánja tartani a katonai kiadások magas részesedését, és ez világos politikai üzenet a világnak:

Moszkvának megvan a pénze és az elszántsága az ukrajnai háború folytatására. Ez kontrasztban áll a nyugati országok lankadó lelkesedésével”

– nyilatkozta a CNBC amerikai gazdasági portálnak Andrius Tursa, a Teneo tanácsadó intézet közép-kelet-európai szakértője. A szakértő sietett ehhez hozzátenni, hogy “közép és hosszú távon nehezen lesz fenntartható az orosz katonai kiadások magas szintje.”

Milyen veszélyek fenyegetik elsősorban az orosz gazdaságot? Az infláció és a munkaerő hiány. Az árak emelkedése egyre inkább érinti a lakosságot is, mert drágul az energia szolgáltatás és a lakáshoz jutás.

Az infláció hivatalosan 9,1%

Az orosz nemzeti bank legutóbbi értékelése azt hangsúlyozza, hogy “az inflációs nyomás tartósan magas marad.” Ezért nemrég 100 bázis ponttal emelték a kamatlábat, mely így elérte a nagyon magas 19%-ot! A központi költségvetés egyensúlyát nagyon nehéz megtartani ilyen feszített katonai kiadások mellett:

“A magán személyek és a cégek adójának növelése ideiglenesen enyhítheti a nyomást a költségvetésen, de az infláció nem enyhül, az államkötvények kamatai évtizedek óta nem voltak ilyen magasak” – írta elemzésében Liam Peach, a Capital Markets vezető elemzője.
Moszkvában mindenki arra számít, hogy a nemzeti bank tovább növeli a kamatlábat.

“Mindaddig magas marad a kamatláb amíg Oroszország folytatja a háborút Ukrajnában”

– hangsúlyozza Liam Peach.

Mi lesz az életszínvonallal?

Putyin választott diktátor vagyis nagyon figyelnie kell arra, hogy a gyengülő életszínvonal ne ássa alá a népszerűségét hiszen az ukrajnai háború az ő döntése volt. A fogyasztás és a beruházások mértéke nem csökkent egyelőre Oroszországban, ahol a szankciók hatása mindeddig nem nagyon érezhető.

Ebben persze a csempészetnek is óriási szerepe van: Georgiában Putyin helytartója, Bidzina Ivanisvili ebből lett dollármilliárdos már évtizedekkel ezelőtt, és most csúcsra járatják a szankciók által sújtott áruk eljuttatását Oroszországba. A Deutsche Welle szerint a legtöbb német autó Georgián keresztül érkezik Oroszországba, ahol még nem is oly rég maga Putyin is páncélozott Mercedes-szel közlekedett.

Miből finanszírozza Putyin az életszínvonalat az ukrajnai háború harmadik évében?

Mindenekelőtt az olajexportból, de ennek a kilátásai nem túlságosan rózsásak: 115 milliárd dollárral  számol jövőre az orosz költségvetés, de ez kevesebb mint az idei tervezett bevétel! Idén 370 milliárd rubellel magasabb bevételre számítanak az olajexportjából mint jövőre. Közben viszont szeretnék a költségvetés hiányát a GDP 1%-a alatt tartani.
Hogy akarják ezt Moszkvában elérni? Például úgy, hogy

Putyin uralma alatt először lesz kisebb a szociális kiadások összege a katonai költségvetésnél.

Mindezzel együtt Moszkvában nagyon figyelnek az életszínvonalra és előre menekülnek: emelik a béreket. Ehhez hozzájárul az is, hogy egyre nagyobb a munkaerő hiánya Oroszországban vagyis a munkavállalók alku pozíciója javul. Jövőre így 7%-os reálbér emelést tervez az orosz költségvetés. Ez jól néz ki, de csökkenést jelent az ideihez képest: 9,25%-ot várnak 2024 végére.

Putyin végveszélyben bevetheti a Nemzeti Jóléti Alapot is, melyet az olaj és földgáz exportból töltöttek fel még jóval az ukrajnai háború előtt.
Az igazi kockázat most is az, hogy tartósan alacsonnyá válik  az olaj világpiaci ára, amely annak idején hozzájárult a Szovjetunió bukásához is. A közel-keleti háború ebből a szempontból előnyös Oroszország számára hiszen megakadályozza az árcsökkenést.
A másik kockázat Putyin számára az, hogy el kell rendelnie a mozgósítást, mert ez igen népszerűtlen intézkedés lenne. Ezért is importál Oroszország lőszer mellett katonákat is Észak Koreából.

“Ha lényegesen romlana a helyzet, akkor Putyinnak ugyanazzal kellene szembenéznie mint a szovjet vezetőnek negyven évvel ezelőtt: választani kellene a katonai kiadások és a társadalmi béke valamint a gazdasági stabilitás között”

– állapítja meg a Center for European Policy Analysis – CEPA – tanulmánya.

Azonnali

Kanász-Nagy Máté (LMP), aki frakciótársával, Csárdi Antallal közösen nyújtotta be az azonnali kérdést. Azt kifogásolta, nem lehet tisztán látni a Budapest-Belgrád-vasútvonal kapcsán, mert a „kínai beruházás” minden részletét titkosították. Sem az érintett önkormányzatok, sem az illetékes vasúti főosztályok nem rendelkeznek gyakorlatilag semmilyen információval. Azt kérdezte, mikor lesznek nyilvánosak a projekttel kapcsolatos információk. Kitért arra, hogy az elmúlt időszakban mintha visszafejlődött volna a vasút, Lázár János miniszter vezetése alatt sokkal lassabbak és pontatlanabbak a vonatok, 72 százalékról 33 százalékra zuhant a pontos vonatok aránya.

Orbán válasza tankönyvbe illő. Bemutatja mindazt a negatívumot, ami egy ilyen válaszba belezsúfolható, pláne, hogy a válasz nem is válasz, mert a kérdést illetően nem tudunk meg a miniszterelnöki hablatyból semmit, na, maximum azt, hogy ne piszkáld az alvó Lázár Jánost, mert baj lesz!

„Orbán Viktor miniszterelnök felszólalását azzal kezdte: Mégis csak jobb lett volna, ha arról beszélünk, hol van Csárdi képviselőtársunk és kilépett-e már az LMP-ből”

Vajon mi köze hozzá? És ez vajon mennyiben közügy?

„Orbán szerint a kérdést a képviselő inkább Lázár Jánosnak szánta, tegye fel inkább neki. Jóval kötözködik, nem javaslom – jegyezte meg.”

Hát igen. A miniszterelnök olyan apróságokkal, mint például az ország teljes lakosságát érintő tömegközlekedés, nem foglalkozik. Egyébként az a véleménye, ha a képviselők kérdeznek tőle vagy a minisztereitől valamit a Parlamentben, az kötözködés. Kb. így fogja föl a demokráciát.

„A kormányfő úgy folytatta, ha valaha volt esély arra, hogy a Magyar Államvasutakból korszerű, modern, nyugati típusú, a magyar igényeket kielégíteni tudó állami vállalat legyen, akkor az Lázár János minisztersége alatt fog megtörténni.”

Tehát, ha nincs esély, akkor sajnos Lázár minisztersége alatt sincs. Menjen mindenki helikopterrel, mint ő meg a haverjai. Neki az olcsó (mi fizetjük), és nem ráz. Annyira.

Arról sajnos nem hallottunk semmit, hogy mitől függ az az esély, számszerűleg egyáltalán mekkora, és melyek azok a vasútra vonatkozó „magyar igények” amelyeket a MÁV-nak ki kell tudni elégíteni. Még fogasabb kérdés, és arra sincs válasz, hogy mennyiben térnek el ezek az olasz, kanadai és ír igényektől, melyeket az ottani, szintén modern és nyugati típusú vasúttársaság elégít ki.

Orbán hozzátette: már most sokkal többen használják a vasutat, mint bármikor korábban. Elmondta, nem elégedettek a szolgáltatás színvonalával, a tempóval, a pontossággal, sok baj van még, amit ki akarnak javítani. Komoly eredmény, hogy olyan változásokat tudtak végrehajtani, amelynek eredményeként ezzel a színvonallal, ezzel a pontatlansággal is sokkal több ember veszi igénybe a vasutat, mint korábban. Ez a miniszternek is köszönhető.

Valóban. A miniszternek is köszönhető. Az ő áldásos tevékenysége révén született meg ugyanis az ország és vármegye bérlet.

Mint azt utazásainkból tudjuk, egy darab jegy az egyenlő egy darab utas és egy darab utazás, ezzel ellentétben egy darab bérlet az szintén egy darab utas, viszont nem egy, hanem egynél több utazás. Így minden arról függ, hogy a statisztikát illetően egy bérlethez hány utazást rendelünk. Az meg (ki hitte volna?) a miniszter privilégiuma.

Lázár János minisztériuma azt írta elő a vállalatoknak, hogy a vármegye- és országbérleteket havi 56 utazásnak, azaz havi 28 oda-vissza útnak kell számolni (hogy miért, azt tőle tessék megkérdezni – lehet, hogy egy hónapban csak két vasárnap van, mikor otthon marad a bérletes?).

Ebből következően a KSH által közzétett adatokhoz a Hivatal gondosan odaírt egy „a” indexet (lásd a táblázat legalsó sora), melyben jelzi, hogy 2023-tól a bérlet miatt új számítási módszert alkalmaz, ezért a 2023-as és az utáni adatok a korábbi adatokkal csak korlátozottan hasonlíthatók össze. De leginkább sehogy.

Ha tehát valaki a statisztikai táblázat alapján lelkendezik, hogy milyen jól megszervezte Lázár a MÁV-ot, hiszen most lényegesen többen utaznak vonaton, az vagy nem tud olvasni, vagy csak mondták neki, és ő elhitte, mert a témát illetően finoman fogalmazva is dilettáns, vagy pedig pofátlanul hazudik (nem kívánt törlendő). Valószínűleg mind a három, mindig az alkalomhoz illő kombinációban.

Egyébként azokkal a képességekkel, amelyek Orbánnak vannak, én sokkal kevésbé lennék határozott. Pláne a Parlamentben. Igaz, mindig bízhat az övéiben, mert mind a NER sajtó, mind a fideszes választói tömeg, bármit is mond, a javára fogja interpretálni, sőt még dicsőíti is.

Az persze fantasztikus, hogy valaki, például Lázár miniszter úr csak szervezéssel ilyen ugrásszerű növekményt érjen el, ugyanis fejlesztés az nem volt (csak folyamatos lerohadás van), mert többek között a MÁV-ra sincs pénz egy vas se. Vagy csak ravasz számolás kérdése az egész?

Orbán Viktor azt mondta, mindig vannak „sunyi kínai megjegyzések”, és kétségkívül kínai hitelből finanszírozzák a beruházást, de ez egy magyar beruházás. Evidens nemzetgazdasági érdek a beruházás, mert annak révén a görög kikötőkből Magyarországon keresztül jut el az áru Európába – rögzítette, hozzátéve, minden egyes forint, amit a Budapest-Belgrád-beruházásra elköltenek, benne van a költségvetésben.

Rendkívül kínos a miniszterelnök úrra nézvést, de a kérdés az volt, mikor lesznek nyilvánosak a projekttel kapcsolatos információk? Erre (már megint) nem kaptunk választ, pedig mi, magyar állampolgárok adjuk rá a pénzt, és az, hogy megtagadják tőlünk a választ, mire költik az általunk megkeresett, de tőlünk elvett adónkat, elég szomorú képet fest a magyar demokráciáról. Hogy gyanús is, az már csak a korona.

Arról, hogy a kérdés „sunyi kínai megjegyzés” volt-e, kissé eltér a véleményünk. A titkolózás miatt a sunyiskodás egyértelműen a kormányoldal viselkedése (miniszterelnök úr inkluzíve), és a kérdés nem azonos a megjegyzéssel.

Egyébként, ha a kínaiak nem finanszírozzák, hanem csak hitelt adnak hozzá, akkor persze, hogy magyar beruházás, hiszen a mi pénzünkből építik. Jól járnak: Mészáros Lőrinc (gazdasági haszon, azaz megrendelés és pénz), Orbán Viktor (politikai haszon, azaz a kínaiak jóindulata) és a kínaiak (minden haszon, ami csak elképzelhető, még a hitelezés kamatbevétele is az övék). Rosszul jár: a magyar nép (sok-sok adóforint elköltése mások haszna érdekében).

A „nemzetgazdasági érdek”-et tekintve érdemes elolvasni a telex írását.

Főleg a megtérülési idő érdekes, főleg annak ismeretében, hogy Orbán szerint ez a felújítás/bővítés hasznos nekünk. A kivitelezés sokba kerül, Mészáros miatt még többe kerül, haszna alig van, a kínaiak meg röhögnek a markukba, hát, mit mondjak? Mintha mást értenénk nemzetgazdasági érdek alatt, mint a miniszterelnök úr. Szerinte az ő saját érdeke a nemzetgazdasági érdek, szerintem meg nem. Az pedig, hogy a titkosítás a mi átverésünkön kívül még milyen „magyar” érdeket szolgál, sohasem fogjuk megtudni.

Sajnos egyre inkább az az érzésem, hogy ha létezne valamilyen fölső hatalom, és az nagyon akarna Magyarországnak ártani, még ő sem tudott volna az ország számára Orbánnál károsabb személyt előkaparni valahonnan, pláne nem kétharmadot biztosítani neki, amivel még diktátorrá is kinevezi.

Ha valaki még egyszer azzal jön nekem, hogy a magyarok okosak, mert ugye a Nobel díjasok, meg minden, akkor elég csak arra gondolnom, hogy ezt a szerencsétlent mi, magyarok tartjuk immár 14 éve hatalomban, mégpedig végig kétharmaddal, és úgy kiröhögöm az illetőt, hogy a Hold túlsó oldaláig meg sem áll.

Ha ugyan.

Mai kérdés – Ön szerint ki nyeri a mai amerikai elnökválasztást?

Az amerikai ideál szerint a választások a hazaszeretet pillanatai, amikor a polgárok az urnáknál rendezik a nézeteltéréseiket, bármilyen tüzesek is a nézeteltérések.

Így megy ez egy olyan választáson, amely sötétebb volt, mint a közelmúltban. A nemzet a választások napján olyan lehetőségekkel lép fel, amelyek egykor elképzelhetetlennek tűntek a 21. századi Amerikában: a politikai erőszak, a gyilkossági kísérletek és az ellenfelek elleni megtorlási fogadalmak.

A kampány utolsó hétvégéjén arról számoltak be, hogy az amerikaiak a politikai spektrumon belülről számoltak be arról, hogy a csatatér államaiban az urnákhoz indultak azzal az érzéssel, hogy nemzetük megromlik. Míg mások megkönnyebbülésüket fejezték ki amiatt, hogy a hosszú választási szezon végre a végéhez közeledik, nehéz volt kibújni a választás napjával és az azt követő eseményekkel kapcsolatos nyugtalanság elől.

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint ki nyeri a holnapi amerikai elnökválasztást?

Népesség

Mint azt olvashatni, a legújabb kutatásokon alapuló modellek szerint a világ népessége 2039-ben érné el a csúcspontját, azaz több mint 40 évvel az ENSZ jelenlegi, alapesetnek tekintett forgatókönyvében megjósolt időpont előtt.

A fejlett gazdaságokban a létszám gyorsan csökken, és a folyamat azt eredményezheti, hogy a népességük a mai 1,3 milliárdról 2050-re 1,15 milliárdra, 2100-ra pedig 650 millióra zuhan. Ez a modell tehát azt jósolja, hogy egy fejlett piacgazdaságú országban a népesség az évszázad végére a felére esne vissza.

Normál esetben a hír nem hogy idegesítené az embert, hanem még örülne is neki. Jelenleg már 8 185 872 864-en vagyunk, és a népesség másodpercenként kb. 2,24 fővel , és ha ez változatlanul így menne tovább, a végén az emberiségen már csak a kannibalizmus segítene, az meg nem hiányzik senkinek. Se a sütőbe rakva, se az ebédlőasztalnál, se az egyik, se a másik oldalon.

Szóval nagy öröm, hogy emberiségként végre csökkenünk, mert az élet már egy jóideje rádöbbentett arra, hogy a Föld ennyi embernek kicsi. Ennek ellenére egymást érik a rémült, sikoltozós írások, hogy te jóisten, meg jézusmária, csökken a világ leggyönyörűbb és legokosabb populációja, azaz miénk, amiből rögtön látható, hogy a cikkeket illetően a nemzetállamok legnemzetibb Szerzőiről van szó. A világ népességcsökkenése egyáltalán nem érdekli őket, annál inkább a saját nemzetük, és leginkább annak örülnének, ha mindenki más csökkenne, csak ők növekednek korlátlanul, így majd mikor ők lesznek a legtöbben, csudálatos nemzetüknek sokkal könnyebb megszerezni a világhatalmat, mert az nekik jár. Nagy létszámú országnak lenni jóval kedvezőbb, mint törpeállamként éldegélni, mely törpeállamot az ócskább, de szemét módon népesebb nemzetek simán el tudják taposni. Pláne, ha egy pszichopata vezeti őket, aki szintén világhatalomra tör.

Példa: piréz deszantosok szállják meg a leendő magyar főváros, azaz Debrecen fontosabb pontjait, úgymint főutca, piac, akkugyár, esetleg Közlekedési Múzeum, miközben a 30 milliós piréz állam ultimátumot tesz közzé, mely szerint a magyar fasiszták Pirézia biztonságát és épségét fenyegetik. Ezért voltak kénytelenek alkalmazni a megelőző csapást, melyet nemsokára Budapest bombázása követ. Az új határ a Tisza… illetve a Duna … azaz a Fertő tó. Nyugati partja. Ellenállás esetén a magyar fasiszták megnézhetik magukat! Aláírás: Nagy Kipcsák, Főpiréz. A történteket meghallva Szijjártó vizsgálatot indít, majd sértődötten bekéreti az EU követeket, és szemükre hányja, hogy mi dolog ez a fegyverküldés nekünk? Mi a fityfenét csináljunk mi azzal, mikor kifejezetten békés, sőt nagyon is békepárti nemzet vagyunk? Nem úgy, mint a háborúpárti ukránok! Igaz, a miniszterelnök úr azt mondta: „Sohasem adjuk meg magunkat, sohasem adjuk fel a szabadságunkat, és sohasem engedjük át az országunkat idegeneknek”, de néha, a nagy melegben még ő is beszél hülyeségeket. Az erősebbnek oda kell adni, amit akar, és punktum (ezt is a miniszterelnök úr hirdeti).

A példából a valóságra térve (habár a példa is a valóságon alapul) mindenki által látható, hogy Magyarország kormánya nemzetállamhoz illőn igyekszik minket szaporítani. Sajnos eléggé sikertelenül, mert a tavalyi 1,51-es teljes termékenységi arányszám (TFR) ugyan nagyobb, mint a 2011-es 1,26, de így is olyan messze van a 2,1-től (amellyel a népesség, ha nem is növelhető, de legalább szinten tartható lenne), mint Spalató Jeruzsálemtől.

Szóval fogyunk. De néhányunk szerint nem akkora nagy baj ez, hiszen ha sikerülne is föltornászni a TFR 1,51-es értékét mondjuk, 1,66-ra (tovább már nem nagyon), és ennek révén 2090-re Magyarországon nem 6,2 millióan, hanem 6,6 millióan élnének, na bumm, akkor mi van? Az a négyszázezer ember se nem oszt, se nem szoroz. A hétmillió alatti szám, azaz a kétmilliós mínusz viszont már igen, mivel így megszűnik a lakásínség, kisebbek lesznek a dugók az utakon, és kevésbé lesz zsúfolt a villamos, azaz semmi értelme ennek a szaporítási erőlködésnek, sőt direkt hasznos a csökkenési folyamat.

Így hinné az ember, de ez nem igaz. Van ugyanis a népességen belül egy elég nagy, és a modern kor emelkedő életszínvonala, valamint a folyamatosan fejlődő orvostudomány révén egyre növekvő számú csoport, amely már semmi hasznot nem hajt, mégis el kell őket tartani. Mégpedig a többieknek. Ez a felosztó-kirovó jellegű nyugdíjellátás jellegzetessége, hogy a nyugdíjasokat az akkori aktívak tartják el, és nálunk ilyen rendszer van. Ebből következően, ha egyre kevesebb az aktív népesség, és egyre több a nyugdíjas, akkor a rendszer a fenntarthatatlanság felé halad.

Ez persze nem maradt észrevétlen a szakemberek előtt, és a Bokros-Surányi által fémjelzett korban (miniszterelnök: Horn Gyula), amely az országot éltanulóvá tette, sort kerítettek erre a kérdésre is. 1998-ban bevezették a nyugdíjpénztár intézményét, melyben mindenki magának gyűjti a nyugdíjat az aktív évei során, mégpedig kötelezően, így aztán tökmindegy, hogy hányan vannak az aktívak, meg a passzívak, a nyugdíjba vonulóknak mindig meglesz a nyugdíja, hiszen magának gyűjtötte össze. Ezzel a népességfogyás hatása kiküszöbölhető.

A módszernek persze van hátránya is. Mindaddig, amíg van nyugdíjas, akinek még nincsen nyugdíjpénztári megtakarítása, az államnak pénzbe kerül, hiszen a dolgozók adója most nem mind az akkori nyugdíjasokat tartja el, hanem a dolgozók saját, a jövőben felhasználható nyugdíjszámlájára megy, a hiányt pedig az államnak ki kell pótolni. Ez az átmeneti időszak sokáig tart, az elején kevés pénzbe kerül (Orbán kormány), aztán egyre többe (Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai kormányok), végül sokba (második Orbán kormány), így aztán Orbán nem is vacakolt sokat, úgy lenyúlta a 2700 milliárdnyi MANYUP-ot, mint a sicc. Helyette a dolgozók kaptak egy ígéretet, hogy ha majd nyugdíjba mennek, az akkori kormány folyósítja a nyugdíjukat. Hogy mennyit? Valamennyit. Amennyi telik, természetesen.

Ezzel a lenyúlással Orbán két legyet ütött egy csapásra. Egyrészt megszabadult az évenként egyre növekvő összeg előteremtésének nyűgjétől, másrészt az ölébe hullott a főleg Gyurcsányék által gyűjtögetett 2700 milliárd, amely az akkori GDP 10 % volt. Ebből következően az akkori hivatalos ~80 % GDP arányos államadósság ténylegesen csak ~70 %, és, hogy ha ma ez az érték 75 %, teljes rejtély, hogy milyen alapon van képük Orbánéknak kijelenteni, hogy „Gyurcsányék eladósították az országot.” A lenyúlt összeg persze pillanatok alatt eltűnt a nagy kavargásban, és ma már csak bottal üthetjük a nyomát.

A MANYUP nem lévén többé, könnyen megérthetjük azt, hogy Orbánék miért forszírozzák a népesség növelését (legyen, aki majd fizeti a nyugdíjasokat), az viszont érdekes, hogy ez a forszírozás mennyire nem sikerült nekik. (Lásd itt.)

Az orbáni 13 év alatti születési átlag 90.226 gyermek/év, a gyurcsányi 5 év alatt ugyanez az átlag 97.618 gyermek/év, ráadásul a múlt évben született gyermekek száma 85.225, azaz minden idők negatív rekordja. 13 évnyi regnálás után! Ráadásul nehéz ráfogni Gyurcsányra, mert az ő idejében született gyermekek még csak most érettségiznek, azaz a főördögnek a népességcsökkenéshez láthatóan nincs köze.

Na de nem kell ám Orbánékat félteni, mert mint Hankó miniszter úr világgá harsogta:

„…abban, hogy mennyi gyerek születik, sajnálatos módon benne van a Bokros-csomag idején visszaesett születésszám. Ha jól számolunk, akkor a Bokros-csomag idején meg nem született gyermekeknek kellene most édesanyáknak és édesapáknak lenniük. A Kincs számítása szerint 322 ezerrel kevesebb szülő van ma Magyarországon a Bokros-csomag családellenes intézkedései miatt – tette hozzá.

Aha. Szóval a Bokros. Aki éltanulóvá tette Magyarországot, egyben családelleneskedett is egy jóízűt, és most, szegény Orbánék alatt ezért születik olyan kevés gyerek kies hazánkban, mint még soha.

Ha az ember a miniszter úr szavaiban kételkedik (és bizony jogosan, mert amennyit ezek tudatlanságból vagy tudottan összehazudoznak, azt már csak géppel lehet összeszámolni), akkor a fenti link segítségével megnézi a statisztikát, és hát uramfia! Valóban van benne egy születésszám zuhanás, mégpedig 1991 – 1999 között. Az éves születésszám a kilenc év alatt 127.207 gyermek/évről 94.645 gyermek/évre esik, mégpedig folyamatosan és egyenletesen, bármi fajta megbicsaklás vagy törés nélkül, azaz egyértelmű, hogy az 1995-ben, azaz az időszak közepén bevezetett Bokros csomag nem volt hatással a folyamatos születésszám esésre, se pro, se kontra. Még egy kicsit se.

Csak legalább egyszer mondanának igazat! De nem. És még képesek arról fecsegni, hogy Gyurcsány a hazudós!

Hja, kérem, ha sokan elhiszik…

Orbán hívására Trump “beugrik” Budapestre?

45 európai állam vezetői tartanak csúcstalálkozót Budapesten, és a New York-i Bloomberg szerint Orbán Viktor mint házigazda arra készül, hogy amennyiben Trump nyeri az elnökválasztást kedden, akkor online kapcsolja őt, hogy elmondhassa: valójában mihez is akar kezdeni az Európai Unióval, az ukrajnai háborúval, az USA – Európa kapcsolattal. Nagy kérdés persze, hogy mikor derül ki: Kamala Harris vagy Donald Trump lesz az Egyesült Államok elnöke?

Orbán Viktor azonban Strasbourgban, az Európai Parlament ülésén is megerősítette: pezsgőt bont, ha Trump győz. Politikai szempontból a lelkesedés érthető: a demokraták Washingtonban a pokolba kívánják a magyar miniszterelnököt éppúgy mint az Európai Unió brüsszeli központjában. Ha Kamala Harris jön, akkor Orbán Viktor megy…

Ezért nincsen B terve a magyar miniszterelnöknek, akinek viszont az a baja, hogy gazdaságilag Trump megválasztása sem húzná ki a vízből a nemzeti együttműködés rendszerét.

Léket kapott a hajó, ahol Orbán kapitány kíván maradni

A magyar miniszterelnök mesterterve a nagy kontinentális együttműködésen nyugodott: Európa – Oroszország – Kína egymásba fonódó gazdaságán. Az USA ezt megvétózta amikor stratégiai ellenféllé nyilvánította Kínát és Oroszországot, Putyin pedig végképp betette a kaput az Ukrajna elleni agresszióval 2022 februárjában. Az Északi Áramlat tengeralatti földgázvezetéket felrobbantották, hogy szimbolikusan is jelezzék: egy korszak véget ért. “Köszönjük USA“ – írta ebből az alkalomból Sikorski jelenlegi lengyel külügyminiszter, aki akkor még ellenzékben volt.

Macron francia elnök még próbálta magát tartani amikor Kínából visszafelé jövet kijelentette: ”nem leszünk az USA vazallusa!”, de belpolitikai gondok miatt meggyengült, és szépen beállt az atlanti sorba, elfogadva az Egyesült Államok vezető szerepét.

Orbán magára maradt a nagy kontinentális együttműködés álmával, és egy furcsa szövetségessel, Donald Trumppal, aki stratégiai ellenfélnek tekinti nemcsak Kínát és Oroszországot, de az Európai Uniót is.

“Európának nem kellenek a mi autóink, nem kellenek nekik a mi mezőgazdasági termékeink. Közben pedig az európaiak autók millióit adják el nálunk! Ezt nem fogadhatjuk el: nem, nem és nem! Európa nagy árat fizet ezért a magatartásért, ha a Fehér Házban leszek majd”

– így Donald Trump a választási kampányban.

Közben viszont Orbán Viktor a magyar gazdaság jövőjét az autóiparhoz kötötte, az eredmény: recesszió már az egymást követő második negyedévben! Dögrováson az európai autós piac, különösen az elektromos autóké, ahol állami támogatás nélkül nem megy az eladás. Ezért a magyar kormány 4500 eurós uniós támogatást javasol minden olyan európai vásárlónak, aki új elektromos járművet vesz. Mindezt miből? Csakis az Európai Unió közös hitelfelvételéből, melyet Orbán nem támogat, mert jól látja: ez előrelépés lenne az Európai Egyesült Államok felé. Ugyanakkor a javaslat gazdája: Mario Draghi, az Európai Központi Bank egykori vezetője, a tervek szerint díszvendég lesz a budapesti csúcson. Egyáltalán nem mellesleg: Mario Draghi tanácsadója Giorgia Meloni olasz miniszterelnöknek – Orbán politikai szövetségesének.

A magyar miniszterelnök politikai és gazdasági céljai enyhén szólva keresztezik egymást, de nincs ezzel egyedül: Donald Trump is kereskedelmi háborút hirdet a világ ellen miközben az amerikai Teslák és IPhone-ok többségét külföldön állítják elő. Nem véletlenül: az amerikai bérszínvonal túlságosan magas a vetélytársakhoz képest.

Az Európai Unió bérszínvonala még magasabb, ha beszámítjuk a szociális juttatásokat is.

Az Európai Unió a Föld lakosságának alig több mint 5%-át jelenti miközben itt fizetik ki a világ szociális támogatásának 50%-át!

Ezért versenyképtelen Európa, de ezt senki sem meri bevallani, mert a választók sohasem fogadnák el a szociális kiadások jelentős mérséklését.

Az ISIS rabszolgája voltam

Egy Gázából kimentett jazidi nő – egykori rabszolga – meséli el a dzsihádi fogságban szerzett szörnyű élményeit. Két hete annak, hogy az izraeli hadsereg kimentette a jazidi túszt, Fawzia Amin Sidót a gázai fogságból, egy közös akcióban, amelyben az Egyesült Államok nagykövetsége is részt vett.

A jazidok egy kurd ajkú csoport, akik Észak-Irakból származnak. Az Iszlám Állam terroristái több mint 6000 jazidot fogtak el 2014-ben szülőföldjükről, iraki Szindzsár régiójukból, sok nőt és lányt szexuális rabszolgaságba adtak el, fiúkat pedig a dzsihádista ideológiába oktatott, gyerekkatonának képeztek ki és vittek át a határokon, többek között Törökországba és Szíriába.

Az izraeli védelmi erők egy későbbi nyilatkozatában azt mondták, hogy Sidot az IDF COGAT és az Egyesült Államok jeruzsálemi nagykövetsége által koordinált összetett hadművelet során mentették meg, „a nemzetközi közösség többi tagjával együtt”.

Az IDF közölte, hogy a „terroristát, aki fogva tartotta” a közelmúltban ölték meg, egy izraeli légicsapás során, így a lányt egy gázai rejtekhelyre menekülhetett.

„A fiatal lányt az elmúlt napokban a Kerem Shalom átkelőn keresztül egy titkos hadművelettel hozták ki a Gázai övezetből. Miután Izraelbe menekítették Jordániába vitték, majd onnan családjához Irakban” – közölte az IDF.

Fawzia visszakerült családjához az észak-iraki Sinjar térségbe.

Az évek során az iraki hatóságok szerint több mint 3500 embert sikerült kimenteni vagy kiszabadítani, és mintegy 2600-an még mindig eltűntek. A jazidi aktivisták szerint több százan még életben vannak. 

A hadsereg szerint az incidens további bizonyítékot szolgáltat a „Hamász terrorcsoport és az Iszlám Állam közötti kapcsolatra, és további bizonyítékot szolgáltat a gyilkos terrorcsoport által Gázában elkövetett emberiesség elleni bűncselekményekre”.

Története rendkívül informatív mind Fawzia személyes helyzetét illetően, mind általánosabban az Iszlám Állam által 2014-ben rabszolgává tett jazidi gyerekek tapasztalatait illetően.

A gonosszal való találkozás részleteit meséli el, amely természet szinte meghaladja az emberi elme feldolgozási képességét. 

A kilenc éves FAWZIA SIDO-t két testvérével együtt az Iszlám Állam fogta el 2014 nyarán. Elfogásukat követően őt és egyik bátyját, Fawazt arra késztették, hogy részt vegyenek a Sinjarból Tal Afarba tartó erőszakos menetben, ami akkoriban az Iszlám Állam irányítása alatt állt. Az út három-négy napig tartott, ezalatt a jazidik nem kaptak élelmet fogvatartóiktól.

Fawzia szerint Tal Afarba érkezéskor azt mondták, hogy enni fognak nekünk adni. Rizst készítettek, és húst adtak hozzá. A húsnak fura íze volt, és néhányunknak megfájdult a hasa utána.

Amikor végeztünk, azt mondták nekünk, hogy ez a jazidi babák húsa.

„Megmutattak nekünk képeket lefejezett babákról, és azt mondták, hogy „ezek azok a gyerekek, akiket most megettél”. A babák anyja is ott volt. Egy anya a kezei alapján ismerte fel saját babáját.”

„Nagyon nehéz feldolgozni, de nem a mi hibánk volt. Ettől még nem könnyebb feldolgozni, hogy ez megtörtént. De a választás nem a mi kezünkben volt.”

Korábban is felmerült az a vád, hogy az Iszlám Állam emberhússal etette a jazidi foglyokat, bár ez soha nem vált az ISIS történetének egyik széles körben ismert elemévé Nyugaton.

Lehet, hogy az emberi elme egyszerűen és ösztönösen visszariad az ilyen romlottságtól, és ennek eredményeként nem rögzítik.

Vian Dakhil, az iraki parlament jazidi képviselője volt az első, aki 2017-ben felfedte az ISIS, Iszlám Állam gyakorlatának részleteit. Dakhil olyan tanúvallomást mesélt el, amelyet a Fawzia Sido által elmondottakhoz gyűjtött.

Tal Afar után Fawzia története illeszkedik az ISIS kezében lévő jazidi lánygyermekek tapasztalatainak ismert részleteihez. Kilenc hónapig egy földalatti „börtönben” tartották körülbelül 200 másik jazidi nővel és gyerekkel együtt. Az ott tartott gyerekek egy része szennyezett víz ivása miatt halt meg. Ezalatt az idő alatt nem érintkezett dzsihádista foglyul ejtőivel, kivéve, hogy emlékszik arra, hogy időről időre elvittek idősebb lányokat, akiket nyilvánvalóan vonzónak találtak.

Kilenc hónap elteltével egy olyan épületbe vitték, amelyről úgy emlékszik, hogy iskolára hasonlított.

Innentől őt és négy másik jazidi lányt egy Abu Mohammed al-Idnani nevű férfi vásárolta meg.

A lányokat ezután erőszakkal áttérítették az iszlámra. Mindenkit megvertek, aki nem volt hajlandó engedelmeskedni.

Fawziát ez a férfi kapta, aki először 11 éves korában erőszakolta meg. Emlékszik, hogy ezután még ötször adták el, „egy szíriainak, egy szaúdinak, egy másik szíriainak”, majd végül a gázai dzsihádista harcosnak, aki „feleségül vette”. Abu Amar al-Makdisi néven ismerte őt. A „Makdisi” az általánosan kedvelt kifejezés a dzsihádisták körében egy palesztin arab muszlimra. Ez természetesen a jeruzsálemi iszlám „Bayt al-Makdis” kifejezésre vonatkozik. Fawzia „férje” azonban nem jeruzsálemi, hanem gázai volt.

Fawzia úgy tűnik, 15 vagy 16 éves volt, amikor feleségül vette a gázai dzsihádista. A többszöri nemi erőszak következtében két gyermeket szült neki, egy fiút és egy lányt. Abu Amar al-Makdisit a koalíciós erők elfogták, és bebörtönözték.

Fawziát és gyermekeit az SDF által ellenőrzött al-Hawl-i ISIS családok fogolytáborába vitték. Innen a dzsihádisták menekülésképpen az iszlamisták által ellenőrzött – és a törökök által támogatott – Idlíb tartományba szállították őket. Őt és gyermekeit ezután egy alagúton keresztül vitték Idlibből Törökországba. Ott az Iszlám Állam hálózat hamis jordániai útlevelet állított ki neki, és „férje” családja vitte őt és a gyerekeket Kairóba, majd a Hamász által ellenőrzött Gázába.

Gázában Fawziát egyfajta házi rabszolgaként tartotta „férje” családja.

Úgy tűnik, hogy egy bizonyos ponton ismét „megházasodott”  férje egyik testvérével, aki később meghalt az Izrael és a Hamász közötti harcokban.

Vallomása szerint egy ideig más fiatal nőkkel együtt a Shuhada al-Aksa Kórházban lakott Deir el-Balahban, Gáza középső részén, egy olyan létesítményben, amelyet a Hamász fegyveres emberei irányítanak. Végül, mint ma már köztudott egy kanadai zsidó emberbarát és izraeli támogatói az IDF erőfeszítéseinek köszönhetően október elején megmentették, és visszatért családjához Irakba.

Gyermekei Makdisi családjánál maradnak Gázában, ahol arab muszlimként nevelkednek.

Fawzia egyszerűen és világosan fejezi be vallomását: „Amíg vissza nem értem Irakba, mindig „sabaya” voltam Gázában.” A „Sabaya” arab kifejezés egy fogságban tartott és szexuálisan kizsákmányolt fiatal nőre utal.

Chaim Nachman Bialik, aki az 1903-as kisinyovi pogromról írta, hogy

„a gyermekek véréért való bosszút maga a Sátán még nem találta fel”.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK