A semleges álláspont igen jó dolog. Benne van a háborítatlanság nyugalma (verekedjetek csak, én addig megebédelek), a praktikum eredményezte haszon (aki olcsóbban adja, attól veszem, semmilyen más szempont nem kell, hogy érdekeljen) és persze a szuverenitás is (azt csinálok, amit akarok, senki nem szólhat bele).
Nem csoda, hogy Magyarország, illetve pontosabban Pártunk és Kormányunk, még pontosabban maga a miniszterelnök úr semlegességre törekszik. Úgy nézem, egyelőre csak a gazdaságpolitikában, de a jövő beláthatatlan, a határ pedig a csillagos ég (mondotta Rákosi elvtárs), lásd például Kína zászlaját, amelyen egy nagy van és négy kicsi, azaz összesen öt darab ötágú. Zseniális, nem? Hogy ki a nagy, azt mindenki tudja, a kicsiket már nem annyira, egy biztos, mi az ilyesféle csillagok felé igyekszünk mostanában. A Nyugattól elfele.
A regnáló lángelmék az új gazdaságpolitikai irányvonalat az alábbiak szerint határozták meg:
„Ki kell maradnunk azokból a konfliktusokból, amelyek választásra kényszerítenek bennünket, hogy Kelet vagy Nyugat, meg kell próbálni fönntartani mindenkivel minél hosszabb ideig, minél mélyebb gazdasági kapcsolatokat, nem politikai szemüvegen keresztül kell néznünk a gazdaságot, hanem kizárólag a magyar gazdaság életképességén keresztül, ezért semleges gazdaságpolitikára van szükségünk, gazdasági semlegességre.”
A gazdasági semlegesség fő jellemzői:
- Finanszírozási semlegesség: „Már nem vagyunk adósabbak a helyzetben, de folyamatos finanszírozási kényszerben vagyunk. Ez azt jelenti, hogy nekünk Brüsszel és London kevés. Nekünk kell mellé Katar, kell Peking, meg kell Tokió, meg kellenek a saját választópolgáraink, akik megvásárolják a magyar állampapírokat, egész Európában egyébként a legmagasabb arányban, mint egy napokban napvilágot látott tanulmányban olvashattam”
Azon gondolkodtam, hogy vajon „kiafranc” akadályozta ezt eddig, ugyanis ha senki, akkor minek kell újból meghirdetni? Később rájöttem, hogy ez nem programhirdetés, hanem azt igazolandó magyarázkodás, hogy igenis jól csináltuk, mikor Pekingtől fölvettünk a Budapest-Belgrád vasút hitele mellé még egymilliárd euró hitelt.
A legtöbb devizahitelünk a European Investment Banktól (EIB) van, az állomány 1436 milliárd HUF, a közvetlenül az Európai Uniótól felvett hitel 565 milliárd HUF. Ezek kifejezetten kedvező kamatozásúak, de nagyon szigorú az elszámolás. A kínaiak viszont nem sokat kérdezősködnek. Aha. Így már érthető, hogy miért „kell nekünk Peking”.
- Beruházási semlegesség: „Jó állapotban vagyunk, jó irányban vagyunk. Arra kell törekedni, hogy a finanszírozási semlegesség mellett a mi gazdaságpolitikánknak beruházási semlegessége is legyen. Nyugatról és keletről is kellenek a beruházások és kellenek a beruházási források”
Hát persze, hogy kellenek. Mint egy falat kenyér. Mészárosra meg Garancsira hiába is számítanánk beruházásilag, az ő tevékenységük arra épül, hogy nem hozzák a pénzt, hanem viszik. Egyébként Brüsszelben senki sem szólt egy szót sem, mikor jöttek a keletiek ide beruházni (Kína: 9 milliárd EUR), csak a hazaiak, pl. a gödiek meg a debreceniek méltatlankodtak. Nyilván nekik szól ez „Beruházási semlegesség” program, hogy kussoljanak már!
A „Jó állapotban vagyunk, jó irányban vagyunk.” szöveg, mintha kissé eltúlzott optimizmust sugározna, de csak a beruházások esetében még tán lehetséges is. Gyönnek a keletiek, mint a meszes! Magyarország a schengeni határokon belül van, és ez nagyon tetszik nekik.
- Piaci semlegesség: „A harmadik tartalmi elem. Szép dolog, hogy az Európai Unió piacaira termelünk, de pontosan ugyanannyit ér, ha Kína vásárolja meg azonos összegért a termékeinket.”
Ki hitte volna, emberek? És ezt a vállalkozások mind tudják. Az AUDI majd hülye lesz megválogatni a vevőit, neki mindegy, hogy ki veszi meg a terméket, csak vegye. Ez immár a harmadik teljesen fölöslegesnek látszó programpont, de mégis kényes ügy, hiszen ebből következően a „piaci semlegességre” hivatkozva eladhatnánk akár az oroszoknak is stratégiailag fontos termékeket. Még szerencse, hogy olyanunk nincs.
- Technológia semlegesség: „Nem érdekel ki, csak a legjobb legyen. Nem vagyunk hajlandóak csak azért nyugati infokommunikációs technológiát használni, mert nyugati, hogyha a kínai jobb. Ha az amerikai jobb, akkor majd azt fogjuk használni. Semmifajta technológiai, politikai meghatározottságot nem tudunk elfogadni.”
Hát ez így rendben is lenne, mindaddig, amíg Pártunk és Kormányunk pipereszappant vagy kávéfőzőt vásárol a világpiacon, ám ha valamilyen szuperelektronikát, akkor jobb, ha egy NATO országhoz fordul, mint a kínaiakhoz. Az utóbbi esetben ugyanis baj lehet az információkiszivárgásból, amit se a NATO, se az EU nem szeret. Sőt, a kínaiakat ismerve könnyen előfordulhat, hogy a hozzánk szállított kávéfőzőkben is van beépített kémszoftver, de a pipereszappant sem zárnám ki.
Jómagam ezért miniszterelnökként óvakodnék az olyan sarkos megfogalmazástól, hogy „Semmifajta technológiai, politikai meghatározottságot nem tudunk elfogadni”, mert esetleg a többiek végleg megunják az állandóan vagdalkozó ugribugrit, aki ezt a viselkedést valamifajta szuverénségnek hiszi, és kiteszik a klubból. Viszont, ha őt kiteszik, akkor sajnos az országot is vele.
Hacsak előtte le nem váltjuk. Az is egy változat. Gondoljátok meg, proletárok! (proletár = nem NER kedvezményezett)
- Energiasemlegesség: „Orbán Viktor ígéretet tett, hogy 2032-re eljutunk oda, hogy energia szempontjából nagyjából önellátóak leszünk, de addig is energiát keletről és nyugatról, ha szükséges, egyaránt használni kell”.
Na végre! Ha nehezen is, de megérkeztünk a lényeghez. A tényleges lényeghez, amiért ez a zseniális „gazdaságpolitikai” elképzelés egyáltalán megszületett. Azért kellett megszületnie, mert Magyarország bajban van. Kevés a pénze, még kevesebb az energiája, az ország hatalmas villamosenergia importra szorul, ráadásul egyre nagyobb a napelem park teljesítménye, amelynek hektikus működését valahogy ki kell kompenzálni (erre csak a gyorsreagálású, azaz földgáztüzelésű erőművek alkalmasak), az új akkumulátorgyárak is sok villamosenergiát igényelnek, és nagy szorultságunkban (GDP növekedési gondok) semelyik beruházást sem utasíthatjuk vissza, így aztán abszolút létszükséglet a villamos energia termelés komoly növelése. Paks II. még sehol, csak a földgáz jöhet szóba, és abból is csak az orosz. A gyorsan megépítendő termelő egységek tehát: három földgáztüzelésű kombi blokk, összesen 1500 MW villamos teljesítménnyel.
Mint az az energiasemlegességi pontban leírtakból látszik, hihetetlen nagy bajba kerülnénk, ha az EU megtiltaná az orosz földgáz behozatalát. Az orosz olajjal is pont így vagyunk, mert isten tudja, mi okból, de a szlovákokkal és a csehekkel együtt „elfelejtettük” bővíteni a horvát Omisaljból Százhalombattára, és onnan tovább észak felé menő kőolajvezetéket (holott ismertük az orosz-ukrán viszonyt a Krím elfoglalása óta), ráadásul a horvátokkal nem is vagyunk valami jóban, így aztán valahogy jelezni kellett az EU felé, hogy mi a „semlegesség” okán semmiféle energetikai embargót nem fogunk, mert az ország energetikai gödörbe kerülése nélkül nem is tudunk betartani.
Az első négy pont csak arra szolgál, hogy ne lógjon ki a lóláb. Annyira.
Tudnak ezek az Orbánék, mi?
