Featured

Közvéleménykutatás:

„A teljes lakosság körében háromnegyedes többségben (74 százalék) vannak azok, akik pozitívan vélekednek az átlagbér egymillió forintra emelését célzó kormányzati célkitűzésről, míg a válaszadók mindössze 19 százaléka vélekedik negatívan erről a kormányzati szándékról.

A Tisza Párt szavazóinak körében abszolút többségben (61 százalék) vannak azok, akik egyetértenek a kormányzat új gazdaságpolitikájának egyik konkrét ígéretével. A DK szavazóinak 64 százaléka, míg a Mi Hazánk táborába tartozók 74 százaléka értékelte pozitívan a kormányzati célkitűzést. Öt Fidesz-KDNP szavazóból négy támogatja (83 százalék).”

Ki hitte volna, emberek? Nem erre számítottunk, de mégis így van, a dolgozók több pénzt szeretnének kapni a munkájukért (szinte hihetetlen), és teljes erővel támogatják Pártunk és Kormányunk eme nagyszerű törekvését, hosszan tartó nagy tapssal fogadva azt, hogy a Legfelső Vezetés így megbecsüli a társadalmunk építésében élenjáró munkás-paraszt tömegeket.

Visszaolvasva a szöveget kissé szocisnak tűnik, de mit mondjunk egy olyan állami törekvésről, amely a gazdaságban a kereslet-kínálat törvényei helyett akar valamit saját maga eldönteni, ugyanis ez teljesen megegyezik a Kádár korszak módszerével, ahol központilag állapították meg a gazdaság összes paraméterét.

Az persze nem tagadható, hogy a kormánynak rendelkezésére állnak bizonyos lehetőségek, melyek segítségével akár véghez is viheti a nagy tervet, melyet majd általános hozsánna és újabb kétharmad követ. Lángelmés elképzelés, egészen újfajta módi, ilyet még nem láttunk, hogy pénzt kell önteni a nép közé és akkor hálás lesz a következő választáson. Vagy tévednék esetleg, és már volt ilyen?

Na, mindegy, hagyjuk ezt, inkább lássuk a lehetőségeket

• A kormány olyan intézkedéseket hoz és olyan támogatási rendszereket épít ki, amely az erre alkalmas hazai cégeknél innovatív, a mai általánosan jellemző, gyártószalag melletti munkáknál sokkal jobban fizető munkahelyek tömegét hozza létre, így a termékükért a vállalkozók többet kapnak, és többet is fizetnek a dolgozóiknak.

Azt javaslom, ezt gyorsan felejtsük el, egyrészt a kormánynak esze ágában sincs ilyesmi, különben sem tudja, hogy azt hogy kell, másrészt úgysem lenne ezekhez az állásokhoz megfelelő minőségű és mennyiségű munkaerő (lásd: rendőrségre bízott oktatás).

• A kormány alaposan megemeli az összes állami vállalatnál és intézménynél dolgozók fizetését, mire megindul egy munkaerő áramlás az állami álláshelyek felé, ezért a piacra termelő vállalatoknak szintén fizetésemelést kell adni a dolgozóinak, hogy ne hagyják ott a céget, így a folyamat végeredménye a cél elérése.

Ilyen biztosan nem lesz, erre a célra különben sincs a kormánynak egy vasa se, meg aztán az infláció úgyis elvinné a többletet.

• A kormány olyan oktatási rendszert épít ki és működtet, amelynek produktuma, a tömegesen rendelkezésre álló, magasan képzett munkaerő mágnesként vonzza a külföldi innovatív cégeket, hogy ide telepítsék a gyártó üzemeiket, sőt a fejlesztő részlegeket is. Mivel pedig az ilyen cégeknél a dolgozók sokkal jobb fizetést kapnak, mint a tömegtermelést folytató cégeknél a szalag melletti munkások, a drasztikus béremelési cél ezzel megvalósítható.

Miről tetszik beszélni? Hogy ilyen oktatást? Épít ki? A kormány? Na, lépjünk tovább, mielőtt röhögőgörcsöt kap valaki.

• A kormány, illetve Orbán Viktor azzal próbálkozik ismét, amit már egyszer megtett, duplájára emeli a minimálbért.

Azt nem a kormány fizeti, hanem a cégek, ezért rengeteg előnye van, pl. a kormánynak nem kerül egy vasába sem egyetlen hátránya, hogy a cégek az emelést áthárítják a fogyasztókra, beindul az infláció, és hipp, volt fizetésemelkedés, de hopp. már nincs is. Még rosszabb, ha a cégek nem hárítják át, hanem úgy elmennek innen, mintha sose lettek volna itt. Ezzel kapcsolatban emlékezhetünk az Orbán – Medgyessy – Járai trióra, akiknek a (nem kicsi) kártételét Gyurcsánynak kellett helyrehozni. Akit részletesebben érdekel, itt  utána nézhet.

• Persze a kormánynak lehetőségében áll az is, hogy szándékosan indítsa be az inflációt. Jól megadóztatja a cégeket, akik erre persze megemelik az áraikat, és ha sikerül ezzel elintézni évente úgy kb. 16,2 %-os inflációt, akkor (mivel az inflációval nem csak az árak mennek föl, hanem a bérek is) három év alatt a mai bruttó 637 700 forintos átlagbérből 1 000 000 forintos átlagbér lesz.

A módszer egyetlen hátránya, hogy semmilyen előnye nincs, mert a három év alatt ugyan mindennek a nominális értéke fölmegy (árak, bérek, adók), de a reálértéke semmit sem változik, azaz ugyanúgy élünk majd, mint most, csak nagyobb számokkal fogunk dobálózni, és a kormány büszkén hirdetheti, hogy teljesítette, amit vállalt. Hurrá. Az újabb kétharmad már zsebben is.

Ha a fenti módszereken átrágtuk magunkat, hamar rájöhetünk, milyen realitása van egy TÉNYLEGES azaz reál átlagbér növekedésnek, és az sem lesz többé titok, hogy a kormány kábé olyan viszonyban van a gazdasággal, mint a hajdúk a harangöntéssel.

De ez persze nem számít semmit. Nagyon jól tudjuk ugyanis, hogy a választók nagy része nem hogy nem rágja át magát a fentieken, hanem hozzájuk el sem jut, de ha eljutna is, úgysem olvassák el, azaz a csali a híveknek van kivetve, és ők rá is harapnak majd a bűvös egymillióra, mondhatni óraszám. Ezért van az, hogy a mindennel felszerelt, ellátott, kifényezett, népszerűsített, rogyásig támogatott, és abszolút képbe hozott Magyar Péter csak az óellenzék szavazóit söpörte be (igaz közülük mindet), ugyanis a FIDESZ hívők kizárólag azt tudják róla, hogy van, és majdnem olyan rossz, mint a Gyurcsány. Nála persze nem rosszabb, ugyanis ahol rosszaságversenyen Gyurcsány indul, ott az ördög maximum a hatodik lehet, de azért Józsi bácsi a faluszélen tisztában van vele, hogy a Magyar egy gonosz ember, mert nem tiszteli a jóságos Orbán miniszterelnök urat. Sőt, még csúnyákat is mond róla, ami aztán végképp elfogadhatatlan.

Saját, egyéni, különbejáratú véleményem szerint a kormány különösen nem fogja megerőltetni magát, hiszen nem ígért nagyot, a gazdasági helyzetünk meg a forint lesz olyan kedves és pár éven belül simán elintézi azt az egymilliós átlagot, ha meg magától nem sikerülne, és kell még hozzá valami, a nagy gazdasági machinátorok, majd a két utolsó módszer kombinációjával besegítenek.

Nem lesz ezzel gond. Az átlagbér 2010-ben 202 500 forint volt, onnan jutottunk el 14 év alatt 637 700 forintig, innen már megy ez simán akár 1 000 000-ig is, ugye? Jó, persze, ha figyelembe vesszük a 2010 óta megnőtt inflációt, akkor a mai 637 700 forint csak 284 687 forintot ér a 2010-es árakon, ami nem nagy etvasz 14 év alatt, de ígérni köztudomásúlag úgy kell, hogy az ígért eredmény akkor is bekövetkezzen, ha nem csinálunk semmit.

Vagy ha a dilettantizmusunk miatt csak rosszat csinálunk, akkor is.

Én még láttam egymilliárd bilpengőst. Sőt, játszottam is vele, ugyanis bátran nekem adták, mert nem ért valami sokat.

Még egy fél kiló zsírt sem lehetett belőle vásárolni.