Teherán ismét az amerikai külpolitika fókuszába került. Washington egyre határozottabban fordítja figyelmét az iráni vezetésre, miközben az országon belüli tüntetések elnyomása háttérbe szorul az amerikai stratégiai megfontolások mögött.
A feszültséget tovább növeli, hogy újabb amerikai hadihajó érkezett az öböl térségébe, közvetlenül az Abraham Lincoln repülőgép-hordozó után. Emellett izraeli és szaúdi hírszerzési tisztviselők is megjelentek Washingtonban. Ezek a katonai és diplomáciai lépések egyaránt arra utalnak, hogy az Egyesült Államok komolyan mérlegeli egy Irán elleni művelet lehetőségét — akár a közeljövőben.
A Pentagon vezetője, Pete Hegseth ismételten hangsúlyozta: Teheránnak fel kell hagynia nukleáris programja bővítésével.
Donald Trump január 13-án még arról beszélt, hogy „úton van a segítség” az iráni tüntetők számára, ám másnap visszakozott. Két héttel később már tárgyalásra szólította fel Iránt, egy „tisztességes és méltányos” nukleáris megállapodás érdekében. Felidézte, hogy amikor korábban figyelmeztette Teheránt, és az nem engedett, katonai művelet lett a következmény. Trump kommunikációjából egyértelmű, hogy számára a nukleáris kérdés elsődleges, a tüntetések pedig másodlagos szerepet játszanak.
A térségben felvonultatott amerikai haderő mérete is ezt tükrözi. Az Abraham Lincoln érkezését követően a Delbert D. Black rakétaromboló is megjelent az Indiai-óceán térségében. Összesen mintegy tíz amerikai hadihajó tartózkodik a környéken, nagy hatótávolságú rakétákkal felszerelve — jelentősebb tűzerőt képviselve, mint az 1991-es Öböl-háború kezdetén. A légi jelenlét is erősödik: négy KC‑46A Pegasus utántöltő gép és hat EA‑18G Growler indult Európa felé a Nemzeti Gárda bázisáról.
Irán eközben saját erejét demonstrálja. A Forradalmi Gárda február 1–2-ára hadgyakorlatot jelentett be a Hormuzi-szorosban, amelyen keresztül a világ olajforgalmának mintegy ötöde halad át.
A diplomáciai tér is felbolydult. Izraeli tisztviselők információkat osztanak meg a lehetséges iráni célpontokról, míg a szaúdi delegáció éppen ellenkező céllal érkezett: hogy lebeszélje Washingtont egy katonai akcióról, tartva a régió destabilizációjától.
A feszültség Moszkvában is érezhető. Vlagyimir Putyin orosz elnök és az Egyesült Arab Emírségek vezetője, Mohammed bin Zayed tárgyalásain is központi téma lett a válság. Oroszország jelezte: szükség esetén kész evakuálni a Bushehr-i atomerőmű személyzetét — egy olyan létesítményét, amelyet Moszkva stratégiai jelentőségűnek tart. Eközben Recep Tayyip Erdoğan török elnök háromoldalú videókonferenciát javasolt Trumpnak és iráni kollégájának, Masoud Pezeshkiannak, a feszültség csillapítása érdekében.
Washington célja világos: Irán urándúsítási programjának visszafogása, valamint az Izrael-ellenes regionális csoportok támogatásának megszüntetése. Az Egyesült Államok ismét Izrael álláspontját támogatja, különösen a nagy hatótávolságú iráni rakéták — köztük a hiperszonikus Fattah — jelentette fenyegetés miatt.
Egyes elemzők szerint nem kizárt, hogy Trump a katonai nyomást arra is felhasználná, hogy gyengítse az iráni rezsim tüntetőkkel szembeni fellépését. Az Iran International becslése szerint a tiltakozásoknak eddig több tízezer halálos áldozata lehetett, miközben a hatóságok továbbra is tömeges letartóztatásokkal próbálják megakadályozni az újabb megmozdulásokat.
A szakértők egyetértenek abban, hogy az esetleges katonai akció időablaka rendkívül szűk — mind stratégiai, mind időjárási szempontból. A döntéshozók szerint legfeljebb néhány nap állhat rendelkezésre.
