Nálunk semmi nem az, mint aminek látszik. Nálunk a kormány kormánygépe nem kormánygép, hanem egy mezei katonai szállítógép. Egyetlen belső fotó sem látott még napvilágot a közelmúltban megvásárolt Airbus A319-es belső teréről, de ha hinni lehet (?) Havasi sajtótitkár és a többi illetékes nyilatkozatának, akkor pont olyan a belső tere, mint egy katonai csapatszállítónak: az oldalfalak mellett lócák húzódnak, azon kuporognak az utasok. Se kényelmes fotelek, se luxus, se menet közben kínálgatott wisky…
De álszentek vagyunk.
Miért ne lehetne a magyar kormánynak tisztességgel bejelentett kormánygépe? Miért kell egy gyakorló ruhához hasonló kheki színűre festett géppel parádéznia a magyarságára olyan büszke miniszterelnökünknek, amikor meglátogatja Putyin barátját, aki egy majd akkora géppel szokott közlekedni, mint amerikai kollégája. Miért kell szégyenkeznie egy ilyen „puritán” masinával, amikor Erdogán pasához utazik, vagy meglátogatja a gazdagságával villogó Aliev cimboráját?
A múlt héten ezzel a repülőgéppel utazott Izraelbe, most, a szabadsága előtt Montenegróba is. Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke ezt akkor azzal indokolta, hogy „külföldi hivatalos utak esetén inkább a honvédségnek fizetnek, és nem egy külföldi légitársaságnak”. Pedig nem kellene köntörfalazni, mi magyarok égünk akkor is, amikor a brüsszeli repülőtéren a csúcstalálkozóra érkező hatalmasságok gépeinek sorába oda kell gurulni az egyik gazdag oligarchától kikunyerált picike magángéppel. Ennél parádésabb Jet-tekkel röpködnek a világban a harmadosztályú celebecskék is.
De álszentek vagyunk.
Ha nem akarna a kormány minduntalan sumákolni, ha nem azzal telne sok-sok kormánytisztviselő napi munkaideje, hogy álcázza a felesleges kiadásokat, a pénzt pocsékoló urizálást, ha nem rándulna össze minden illetékes gyomra, ha a sajtó meg meri kérdezni, tessék mondani, ez vagy az mennyibe fájt nekünk? Akkor azt is elárulhatnák, mennyit fizettek a kiselejtezett német utasszállítóért. Beengedhetnék a fedélzetre az MTI (csakis a megbízható média!) fotósát, hogy megörökítse, és mindenki büszkén láthassa, milyen elit körülmények között utaznak a fontos tárgyalásokra a magyar kormány emberei. Már unásig láttuk az amerikai elnök gépének belsejét, ahol van mindenféle híradástechnikai eszköz, telefon, internet, tanácskozó és pihenő fülke, amire senki nem mondhatja, hogy „csacskaság”, felesleges kiadás az adófizetők pénzéből. A mi vezetőinknek is nyugodtan szolgálhatná a kényelmét, a tárgyalásokra való felkészülést valami olyasmi.
Akkor nyugodtan festhették volna Orbán Viktor szolgálati „madarát” piros-fehér-zöldre, pingálgattak volna rá kalocsai mintákat a farkára, sőt, még a koronás-angyalos címernek is találhattak volna helyet valahol.
De álszentek vagyunk.
Nem így lenne, akkor nem kellene Havasi sajtótitkárnak mindenféle hülye hazugságon törnie a fejét, nagyot sóhajtva, legalább ebben az egy ügyben, nyugodtan őszinte lehetne. Gyakorolhatná, talán máskor is menne.
Ja, és még valami! Nem volna teljes a kép, ha nem idéznénk ide Németh Szilárd államtitkár újabb bölcs megszólalását. Mint mondta, ő inkább úgy tekint a miniszterelnöki útra, mint egy megtisztelő kiképzési feladatra a Honvédség számára. Az államtitkár úgy saccolja, hogy a Honvédség valamivel olcsóbban végzi el az utat, mintha más légitársaságra bíznák. Sosem éleslátása miatt tiszteltük az államtitkár urat, ne tegyünk hát neki szemrehányást, hogy eszébe sem jut: pontosan annyiba kerülne nekünk, adófizetőknek, ha a katona pilóták, a katona személyzet, a gép minden kiszolgálója nem a HM-től, hanem, mondjuk, bevallottan, a Miniszterelnökségtől kapná a fizetését. Igaz, ezzel megint nem néznének minket hülyének.
De álszentek vagyunk.
