A nemzetállami álmokat dédelgető Romániának nem jelentett gondot egy kisebbségi közösség kiárusítása. S ma sem okoz lelkiismeret-furdalást a múlt emlékeinek eltűnése. Főként hogy egy szász az ország elnöke, aki sohasem mulasztja el megjegyezni: nálunk a kisebbségi kérdés meg van oldva.
A romániai sajtó múlt héten azzal az információval szolgált, hogy a szász evangélikus egyház eladja a szászmedgyesi körzetben található templomait. A terület áráért kínálja azoknak a vevőknek, akik vállalják az erődtemplomok javítását, fenntartását és turisztikai célú kihasználását. Ezek egyike a Szeben megyei Csicsóholdvilág erődtemploma, melyet már nem képes fenntartani a helyi, három idős emberből álló evangélikus gyülekezet.
Forrás: Wikimedia
Erdély épített örökségének egyik legértékesebb részét a középkori szász evangélikus erődtemplomok jelentik.
Fenntartásuk azonban gondot jelent a megmaradt, 400 ezerről 12 ezresre csappant erdélyi szász közösségnek
– írja Ambrus Attila, Egy (ál)hír és ami mögötte van című cikkében:
Később az egyház vezetősége pontosított: egyetlen egy sem eladó az Erdélyben található több mint 200 szász evangélikus templom közül. (…)
A szász evangélikus egyház azonban nem csak, és nem elsősorban a templomai megtartására, hanem önmaga létének megőrzésére is kénytelen erőfeszítéseket tenni. Kelet-Európa gyors és megállíthatatlannak tűnő elnéptelenedése itt, Erdélyben kezdődött. Nem spontánul, hanem az egykori kommunista titkosszolgálat és a Német Szövetségi Köztársaság egyezsége nyomán.
A Maszol publicistája ebből azt a következtetést vonja le, hogy
„Románia egyszerűen eladta második legnagyobb kisebbségét.”
Noha nincsen pontos adat azokról a szászokról, akik a német állam által kifizetett vízummal távoztak Romániából, a Szekuritáté Dossziéit Vizsgáló Bizottság becslése szerint mintegy 250 000-re tehető azoknak a romániai német etnikumúaknak a száma, akiket az NSZK kivásárolt. Ezzel szemben a németországi becslések 400 000 személyről szólnak.
Nehéz megmondani, hogy hány százmillió márkát keresett a román állam a vízumkereskedelemmel, ám az mára már kiderült, hogy a pénzen kívül Románia más előnyökhöz is jutott ezáltal. Például, a román állam az egyik kivándorlásra váró német etnikumúakat tartalmazó lista teljesítéséért operatív műszaki berendezéseket kapott. Ma már meg se lepődünk azon, hogy egy demokratikus állam – az NSZK – olyan technikát küldött egy kommunista államnak, amivel gyakorlatilag megfigyelhette a lakosságot.
A nemzetállami álmokat dédelgető Romániának nem jelentett gondot egy kisebbségi közösség kiárusítása. S ma sem okoz lelkiismeret-furdalást a múlt emlékeinek eltűnése. Főként hogy egy szász az ország elnöke, aki sohasem mulasztja el megjegyezni: nálunk a kisebbségi kérdés meg van oldva.
Maszol/FüHü
