Hidegháborús Szijjártó üzenet

Hofi (sajnos örök érvényűnek látszó) poénját gondolom sokan ismerik:

„- Te, figyelj, haver! Képzeld el, Magyarországon jobb lett az élet!
– Tényleg?
– Nem, de képzeld el!”

Ez jutott eszembe, amikor a 444-en olvastam, hogy a külügyminiszterünk a Facebookon keresztül miként fenyegette meg az összes itt szolgáló nagykövetet. Úgy fogalmazott, mintha már tudná, hogy holnap reggel 6.15-kor a Kossuth Rádión (és Moszkván) keresztül az egész világnak fog hadat üzenni a béke érdekében Orbán Viktor.

Amiket mondott, az mind a magyar politikai szemétdomb legbüdösebb kupacában kerül hamarosan, de ma még szentírás-szerűen hangzik:

„Egy nálunk szolgáló nagykövetnek semmiképp sem dolga az, hogy beleszóljon a magyar választásokba. Nem fogunk elfogadni semmifajta bírálatot, kommentárt a magyar választások kapcsán.”

„Világossá fogom tenni a nagyköveteknek, hogyha a következő időszakban belebeszélnek, beleokoskodnak, belekommentelnek, belekritizálnak a magyar választási folyamatba, akkor nagyon-nagyon nehéz dolguk lesz a jövőben Budapesten a munkájuk elvégzése során. Az biztos, hogy az államigazgatás egyetlen vezetőivel sem fognak tudni találkozni és osztályvezető-helyettesi szint fölé nem fognak jutni.”

„Elvárjuk a tiszteletet, elvárjuk szuverenitásunk tiszteletben tartását és elvárjuk, hogy egyetlenegy, Budapesten szolgáló nagykövet se okoskodjon vagy szóljon vagy kritizáljon vagy kommenteljen bele a magyarországi választásba.”

Ez a stílus nagyjából olyan „rendpárti”, mint hogy (úgy tűnik) Szőlő utcai gyerekotthon lakóit a tököli börtönben fogják elhelyezni, ahol elég csekély esélye van annak, hogy újságírók, jogvédők vagy civilek találkozzanak velük.

A nagykövetekkel szembeni ilyen fenyegetés arra emlékeztet, ahogyan a szocialista országok kezelték 1990 előtt a „nyughatatlan, túl aktív” nyugati, felforgató, háborúpárti és kapitalista diplomatákat. Akkoriban, – mivel még nem volt szükség III. Világháborúra, és kereskedni mégiscsak jó volt a Nyugattal -, ezek a rendbontó diplomáciai migránsok Budapesten formálisan pozícióban maradhattak, de szépen kiiktatták őket minden folyamatból. Csináltak belőlük persona non grata, súlytalan és kirakat-diplomatákat.

A „miért”-re Bibó István egyik leggyakrabban idézett gondolata válaszol:

„Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen, gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól a (…) veszedelmektől, melyek az által válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük.”

(A kelet-európai kisállamok nyomorúsága; 1946) Magyarul: annyira meg vannak ijedve, hogy mi történik majd velük a bukás után itthon, és mindenhol, ahova Putyin ablakmosó keze elér, hogy egészen hagyják elszabadulni a bennük rejlő pusztító indulatokat és ötleteket.

A külügyminiszter tehát keménykedik, és ezzel a ma már csak részben igaz Hofi idézet lényegét hozta a nagykövetek tudomására:

„Hidd el nekem, itt hármat foghatsz: A Kossuthot, a Szabad Európát meg a pofádat.”

A Szabad Európa időközben megszűnt…

Remélem, a társadalom erre is hamarosan válaszol, a remek Hofi poént is ismerve:

„Nem vagy hülye, csak nincsen szerencséd, amikor gondolkozol.”