Sokakat örömmel tölt el a hír, miszerint visszatér az RTL Klubra a Heti Hetes műsor, amely 1999 szeptemberétől 2016 decemberéig futott, majd 2017. február 22-én jelentették be, hogy megszűnt.
Most, egy reménybeli rendszerváltás előtti pillanatban igen rossz érzésem van az újraindítással kapcsolatban, mert az számomra azt sugallja, hogy restaurálni próbáljuk azt a hagyományosan baloldali-liberális kritikai közbeszédet, ami súlyosan hozzájárult a NER korlátlan hatalomra kerüléséhez. Ráadásul az időzítés is nagyon furcsa, azt jelzi, mintha jogi, politikai és eszmei folytonosságot kellene teremteni azzal a politikai nézetvilággal, ami szintén csúnyán megbukott.
A cselekvésképtelen, végeláthatatlan urbánus értelmiségi poénkodás mindig tagadta a változás lényegét. Elég volt már az önsajnáltató óbégatásból: tevőleges, praktikus, jövőbetekintő, morális és felelős magatartást kell megkövetelni mindenkitől, aki véleményformáló szerepben van. Ez nemhogy a humor ellen volna, hanem éppenséggel élettel töltené meg azt. Nőjön fel a feladathoz az RTL is!
Ez a műsor, ha az eredeti módon kerülne bevezetésre, csak kibélelné a politikai árkokat, és teret adna a bosszúvágy verbális kiteljesedésének, ami a politikai hergelést szolgálná mindkét oldalon. Az RTL-en politikai vitaműsorokra, kibeszélésekre, tényfeltárásokra volna szükség. A TV2 megbukott, nem kell „legyőzni” semmivel.
A kérdés nem az, hogy ki tud hangosabban, szellemesebben vagy maróbban odaszúrni a másik oldalnak, hanem képesek vagyunk-e végre kilépni abból a médiakultúrából, amelyben a politika elsősorban szórakoztatás, a közélet pedig identitásharc. Ne kezdjünk bele egy végzetes időutazásba!
A Heti Hetes a maga idejében valóban fontos szelep volt: oldotta a feszültséget, kimondott dolgokat, és sokak számára jelentette a „szabadság hangját”. De az is igaz, hogy egy olyan korszak terméke volt, amikor a politikai táborok közötti bizalmatlanság már végletesen elkezdett mélyülni, és a humor nem hidat épített, hanem elválasztó falat erősített. Ami akkor működött, az ma betegesen visszahúzóvá, anakronisztikussá válhat.
Egy új korszak küszöbén – ha valóban az előtt állunk – nem restaurációra, hanem olyan új megszólalásmódra van szükség, amely nem csak kinevet, hanem megértet; nem csak leleplez, hanem megmagyaráz; és nem csak mozgósít, hanem hatékony gondolkodásra késztet.
Ha az RTL valóban közéleti szerepet kíván vállalni, akkor ne a múlt sikerműsorait melegítse fel, hanem küzdjön ki magából egy új, bizalmat építő nyilvánosságot, és új arcokkal is üdvözölje az érkező jövőt. 2026-ban, amikor a televíziózás már közel sem annyira népszerű, mint a Heti Hetes fénykorában, olyan műsorokra lenne szükség, amelyek nem előre gyártott véleményeket szolgálnak ki, hanem kérdéseket tesznek fel – akár kényelmetleneket is, mindkét oldal felé.
Ha ugyanazokat a panel-vitákat és világnézeti-törzsi logikát hozzuk vissza, akkor nemhogy nem lépünk előre, hanem újra és újra Orbán kottájából fogunk játszani.
És talán éppen ez az, amit most a leginkább el kellene kerülni.
