Olvasom itt a lapban Bolgár úr rovatát, és bizony már nem is csodálkozik az ember. Hogy min? Hát azon a permanens miniszterelnöki hazudozáson, amelyet Szerző hetente tár az olvasó elé. Mivel pedig ez így megy sok éve, könnyen mondható, hogy jelenlegi miniszterelnökünk akkora hazugságvárat épített és épít magának, amelyben akár több NER is elférne – a hazugságok révén sikeres, sőt fölényes választási eredmények legalábbis ezt mutatják. Jól kell hazudni, oszt annyi. Remélem, érthető.
Fölvetődik persze a kérdés, vajon a miniszterelnök úr tényleg hazudik, vagy rosszemberek direkt félretájékoztatták, bár utóbbi nehezen lehetséges, hiszen a hazugságok mennyiségéből és minőségéből következően nagyon hülyének kell ahhoz lenni, hogy az ember mindezt elhiggye, sőt továbbadja. Mivel pedig a miniszterelnök úr pozíciójából adódón eleve okos, a 2. változat hanyagolható. Habár az utóbbi időben (úgy hat-nyolc éve) egyre inkább vannak kétségeim.
Ezek a hazugságok nem ám zártkörű, magán, sőt családi megbeszéléseken hangzanak el, és aztán titkos hangfelvételeken jutnak ki a nagyvilágba, mint az őszödi MSZP képviselők, Portik Tamás vagy Magyar Péter esetében, hanem nyilvánosan, direkt a népnek címezve. Így adatnak a miniszterelnök úr… khm, közreműködése révén ország-világ tudtára. Az ország-világban persze elég sokan vannak ám, akik értenek a dolgokhoz, így akár el is terjeszthetnék a nép közt, hogy ezek bizony mind-mind átverések, a miniszterelnök úr csak hülyít titeket, úgy hogy ébredjetek már föl végre!
Szép is lenne, de nem így van. Bolgár úrnak meg egy korábbi rádiós műsorából adódón kevés a hitele a nép közt (nem az ő hibájából, hanem jóval inkább a műsort „értelmezők” rosszindulata révén), több vállalkozó meg sajnálatos módon nem akad, az az egy darab hang halk és a nép szerint megbízhatatlan, így aztán mindenki simán lép túl az eseten, mintha természetes lenne demokráciákban.
Az ég kék, a fű zöld, a miniszterelnök hazudik.
Így aztán, ha már csillagok sem lennének az égen, Orbán Viktornak akkor is tuti a kétharmada.
Szóval bele. A nép képébe. Nyilvánosan. Ez így egyértelmű, elhangzásuk le nem tagadható. Nemhogy elhangzottak, de büszkén hangzottak el az ominózus mondatok, mert a miniszterelnök úr ezekkel dorongolta le a benne kételkedőket. A kicsempészett titkos hangfelvétel különben sem komoly dolog, hanem jóval inkább mulatságos módszer, mint mikor Gyárfás azért kapott 7 év letöltendőt, mert „a hangfelvétel tanúsága szerint” a Portik féle provokációs mondat elhangzása után széttárta a kezét. Legalábbis Portik azt mondta, hogy széttárta, ugyanis a hangfelvételen a széttárás nem hallatszott egyértelműen. Bizony, T. Hölgyek és Urak, ennyi elég 7 év börtönhöz, úgy hogy tessék vigyázni, mit beszélnek a feleségük, a férjük, az ismerősük, vagy a gyerek előtt! A „frakció előtt” az súlyosbító tényező, az eredmény országos és örökös gyűlölet. Ha valakit ez a dolog részletesebben érdekelne, itt, itt és itt utána nézhet.
Ezen igazmondási megbicsaklásokat a miniszterelnök úr láthatóan nem szégyelli. Mikor egyszer szembesítették az általa közöltekkel, könnyed fölénnyel jegyezte meg, hogy „Ne azt figyeljék, amit mondok, hanem amit csinálok!” Ez a mondat egyértelműen azt jelenti, hogy „Hazudtam, és még fogok is”. Mindenkinek azt jelenti. Az idiótáknak éppúgy, mint a közepes értelműeknek. Ebből következően akárhogy is csűrjük csavarjuk, mint NER lapok az Orbán Balázs féle ötvenhatot, attól az értelme nem változik. Ebből következően Orbán maga is tudja, mit tesz, és nem akar változtatni rajta.
Hazugságból kétféle van, közvetlen és közvetett. Azt állította például Orbán a szocialista pártelnöknek adott parlamenti viszonválaszában, hogy „önök sokkal kevesebbet költöttek oktatásra és egészségügyre is, mint ahogy azt a mostani nemzeti kormány teszi”. Ez természetesen így igaz, a rendkívül nemzeti kormány dicsősége tehát szárnyal, mint a kacsamadár, és ha infláció meg GDP növekedés nem lenne, örülhetnénk akár mi is. De nem örülhetünk. Ugyanis:
- 2010-ben az egészségügyre az állam a GDP 4,5 %-át költötte (akkori éves GDP 27.500 HUF), 2023-ban meg csak a 3,6 %-át (akkori éves GDP 79.200 HUF). A 2010-es érték tehát 1237 milliárd, a 2023-as érték meg 2850 milliárd, azaz utóbbi tényleg több, ahogy derék miniszterelnök urunk mondotta volt.
- Szép is lenne – ha nem lett volna infláció. De mivel volt (a miniszterelnök úr hiába tett úgy, mintha nem lett volna), ezért a 2010-es 1237 milliárdot nem az előbb számolt 2850 milliárddal, hanem az inflációval lefelé módosított 1339 milliárddal kell összehasonlítani, az egészségügyi kassza növekménye nem 1613, hanem csak 102 milliárd. Azaz az emelkedés a GDP 0,37 %-a. Nem évente, hanem 2010. óta összesen!
- Még mindig jól állunk, mondhatná az egyszeri választó, hiszen az összeg a sok évnyi Orbán regnálás alatt ezzel a 102 milliárddal mégiscsak növekedett! Igaz, mondjuk mi ravaszul somolyogva, viszont, emeljük föl a mutatóujjunkat, ha megnézzük, hogy a GDP ezen időszak alatt 35 %-kal nőtt, akkor látható, hogy az egészségügy jócskán veszített a súlyából a többi ágazathoz képest. Kevesebb a fizetés, kevesebb a felújítás, kevesebb minden, mint amennyi az ágazatban lehetne, azaz az Orbán regnálás miatt az egészségüggyel együtt két csoport járt rosszul: az ott dolgozók meg a betegek.
- Na de a GDP mégiscsak nőtt 35 %-kal – erősködik tovább az egyszeri választó, és igaza is van. Egyetlen baj, hogy a 14 év alatt a hozzánk hasonló közép-európai országoké jobban nőtt, azaz nem az Orbán kormányok érdeme a 35 %-os növekedés, hanem az Orbán kormányok szégyene, hogy csak 35 % (átlag évi 2,3 %), hiszen ha jobban dolgoznak, nem hagyott volna le minket még Románia is.
Az oktatással sajnos ugyanez a helyzet, és hiába mondott a miniszterelnök igazat, én ezt kijelentését is a hazugságok közé sorolom. Az pedig, hogy a legócskább módon használta ki a választók információhiányát és a többség gyengébb adatfeldolgozási képességeit, a művön már csak a korona.
Azt is állította a miniszterelnök (ugyancsak a Parlamentben), hogy „az ország pénzügyi helyzete megnyugtatóan stabil. Az államadósságot csökkenő pályán tartjuk; 75 százalékon áll, de nekünk az 50 százalék alatti szintet kell megcéloznunk.”
- Bizony ám! Annyira stabil, hogy az már közmondásos. A negyedéves teljesítmények (ipar, GDP) alig győzik egymást alulmúlni, ugyanolyan adóskategóriában vagyunk az S&P-nál, mint 2010-ben a világválság idején (BBB-), a forint értéke táncot jár az 1/400 EUR körül (2010-ben 1 EUR = 272 HUF), a tervezett éves adósságot folyamatosan fölfelé, a tervezett GDP növekményt folyamatosan lefelé módosítják (már csak 1 – 1,8 % várható). Ki idegeskedne itten, tessék mondani?
- A csökkenő pálya, kérem, az csökkenő pálya, és punktum! Ahhoz képest, hogy a GDP arányos adósságráta 14 éve névlegesen 80 % volt, a 14 év alatt úgy csökkent 5 %-kal, mint a veszedelem. Évi átlag 0,36 %. Észvesztő ütem.
Viszont, ha figyelembe vesszük, hogy a kormányváltáskor találtak még a mázlista Orbánék 2700 milliárdot a fiókban (MANYUP kassza, az akkori GDP 10 %-a), akkor a tényleges adósság 2010-ben nem 80 %, hanem csak 70 % volt, ami kevesebb, mint a mai 75 %. Hol is a csökkenő pálya, T. NER urak?
A MANYUP kasszát persze Orbánék azonnal lenyúlták, aminek kettős előnye volt: egyrészt maga pénz (akkoriban hatalmas összeg) igencsak jól jött nekik, ráadásul megszabadultak az évenkénti befizetés nyűgétől is, amit az előző kormányok szorgalmasan teljesítettek, így gyűjtvén össze a 2700 milliárdot. Az, hogy még évi 1200 milliárdot kaptunk az EU-tól is, már csak a hab az Orbánnak kétharmaddal felszolgált tortán, mégsem sikerült 14 év alatt adósságot csökkenteni.
- Megcélozni, azt lehet. Nem csak az 50 % (természetesen) mínuszt, hanem akár a 80 % pluszt is, azaz hogy mi hitelezünk Kínának a GDP 80 %-a erejéig, de már az 50 % is olyan mintha a mi derék utcai harcosunk a Duna budai oldaláról akarna sallert adni a Pesten tartózkodó államadósságnak. Azaz emeletes butaság.
Az ember mindezt átgondolva csodálkozni kezd. Hogy lehet ennyi mindent számító módon a nép torkán lenyomni? Át kell értékelnem a dolgokat, teszem föl, így: ezeket a fenti számokat valakik mondják a miniszterelnök úrnak, Varga, Matolcsy, esetleg többen is, ő mindet felírja, és mikor beszorul a lába, a legnagyobb lelkinyugalommal vág vissza velük. Hogy pontosan hogy is van, azzal nem szükséges foglalkoznia. Mindenre van ember, néha több is, mint kellene. Sok az éhes száj, mint köztudott, azokat etetni kell.
A felírtakat ő csak használja. Nem dolgozza fel. Úgyse tudná értékelni, valószínűleg.
Nagy szerencse, hogy ennyire békepárti és patrióta a mi nemzeti kormányunk miniszterelnöke. Hogy néha átveri a népet? Hát istenem. Senki sem tökéletes.
