Az ellenzék ismét vereséget szenvedett. Természetesen a baloldali, úgynevezett hagyományos ellenzék szenvedett vereséget, és persze a legnagyobb pofont most sem a FIDESZ-től kapta, hanem egy kívülről jött, egyáltalán nem baloldali (naná, hogy nem), és nem csak a FIDESZ-t, hanem az ellenzéket is leváltani akaró embertől, aki rejtélyes úton lett nagyhirtelen népszerű.
Pont úgy, mint 2022-ben, akkor is egy magányos hős emelkedett ki a habokból, vagy pattant ki valakinek a fejéből, mégpedig teljes fegyverzetben, ami az Olümposzt kivéve mindenütt egy kövér képtelenség. Aki az ilyenekben hinni tud, annak minden hülyeség igaz.
A két évvel ezelőtti országgyűlési választásokon a politikában ismeretlen, köztudomásúlag vallásos, jobboldali, konzervatív Márki-Zay a miniszterelnökjelöltek közti előválasztási verseny első fordulójában óriási meglepetésre 20,4 százalékot szerzett, amellyel a harmadik, továbbjutó helyre futott be – maga mögé utasítva két pártelnököt, Jakab Pétert és Fekete-Győr Andrást.
Néhány napos alkudozást követően rábírta a korábban az előválasztás egyik esélyesének tartott Karácsony Gergely főpolgármestert arra, hogy lépjen vissza a javára, és a második fordulóban közel háromszorosára növelve a rá leadott szavazatok számát simán verte a döntőben Dobrevet, hiába szavaztak a DK jelöltjére hetvenezerrel többen, mint az első fordulóban.
Egy, a politikában ismeretlen, köztudomásúlag vallásos, jobboldali, konzervatív miniszterelnökjelölt. Hát, kérem, negyedosztályú bajnok még az angol FA kupában sincs, és ha belekalkuláljuk is a magyar politikán vörös fonálként végighúzódó, azaz mindig és mindenhol jelen lévő Gyurcsány faktort, meglepetésnek még akkor is sok… hacsak nem mozgósított valaki párszázezer szavazót Márki-Zay érdekében. Hogy kinek van annyi? Hát… aki nem vesz részt az előválasztáson és a szavazói ráérnek éppen… de inkább nem találgatok. Azt, hogy MZP diadalmenetének hogyan lett csúfos vereség a vége, sokszor megírtam már, nyilván a könyökén jön ki mindenkinek.
A mostani forgatókönyv más. Csak három óellenzéki párt fogott össze, a többiek jobban bíztak magukban, illetve a Figyelem! Nem Gyurcsánnyal vagyok! faktor hatásában, de végül mindenki ráfázott, ha Gyurcsánnyal volt, ha nem. Kivételes szerencse, hogy ha az EP választásokat meg a vidéket nem is, de az összefogók Budapestet hozni tudták az önkormányzatin (kivéve a venezuelaiak lakta I. kerületet).
A ráfázás lényege: az új üdvöske elvitte a szavazókat, az óellenzék összefogóinak szavazóit is, meg a magányosan küzdő óellenzéki pártok szavazóit is, ebből látszik, hogy a baloldali választópolgárok körében akár a jobboldaliság is sikeres lehet, mert ezeket a szavazókat Orbán eltávolításán kívül nemigen érdekli már semmi. Csak váltsák le, akkor majd megnyugszanak. Tőlük lehet az Orbánt leváltó erő akár maga a FIDESZ is, ha nincs más! Ebben igazuk van, mert tényleg nincs. Hogy pont miattuk nincs, mert ugyan elvileg van, de nem szavaznak rá, addig még nem sikerült eljutniuk.
A mai történetben a hasonlóság a két évvel ezelőttivel annyi, hogy itt is a semmiből jött valaki, és a sok szájtáti most is azt hiszi, hogy egyedül, nulla forint felhasználásával sok millió háztartásba személyesen becsengetve kábé egy hónap alatt magyarázta el a szavazóknak, hogy ő az igazi, jöjjenek már el vagy százezren a Kossuth térre tüntetni. A vidékieknek busz lesz dögivel. Még a főpróba is megvolt a Hősök terén, lásd: influenszerek tüntetése.
Az, hogy a baloldali szavazók nyolcvan százaléka hitt neki, a szavazatokból látszik, hogy a fideszesek közül gyakorlatilag senki, az szintúgy. A FIDESZ még több szavazatot is kapott az öt évvel ezelőttinél, ami százalékban csak azért kisebb, mert a részvételi arány megnőtt. Az új csodagyereket is sokan választották, de azért Orbánt 52 %-kal többen. A különbség 700.000 voks. Jó zsíros többség, azt mondhatom. Az óellenzékre persze jóval kevesebb választó szavazott, ott már csak a tényleges törzsszavazók maradtak, akiket nem lehet eltántorítani. Ezzel a hazai szavazótábor el is fogyott, a határok megmerevedtek, örökös első a FIDESZ, örökös második a TISZA, örökös harmadik a DK, a többiek meg a „futottak még” kategória. Egy módon lehetne rajta változtatni, ha a második meg a harmadik összefog egymással, plusz az összes többivel Orbánék ellen, de ehhez (Magyar Péter szövegeit hallgatva) a verébnek naponta többször kardot kéne rántani. Ne bízzunk benne túlságosan, hogy az új erő szövetkezik a régiekkel, az új erő ugyanis csak ellehetetleníti az ellenzék egységes fellépését, más dolga nincs neki.
Az óellenzék újabb nagy veresége után megkezdődött a szokásos értelmiségi „monnyonle” játék. Remélem, mindenkinek magától értetődik, hogy kiről van szó, természetesen Gyurcsány az, akinek a kutató/megmondó/elemző/utcaembere által kifejtett vélemények abszolút döntő többsége szerint a vereség miatt le kell mondania. Néhány sajtótermék kifejezetten élen jár a gúnyolódásban, például a 444.hu, ahol Gazda úr a „Ferenc lova megdöglött” és Haász úr „Az MSZP társelnöke levonta a következtetést a választás eredményéből, már csak egy Horn Gábor hiányzik ide” írások révén igyekszik összekacsintani az olvasókkal. Utóbbi célzásra sokan emlékezhetnek, az ún.”szociális népszavazás” kapcsán. Gyurcsányék ugyan bíztak benne, hogy nem lesz elegendő a részvételi arány (másban az akkori néphangulat miatt nemigen bízhattak), de ezt a bizonytalansági pontot az ellenoldal megfelelő szervezéssel sikeresen legyűrte, így aztán a vizitdíj meg a napidíj az ostobák mozgósításával elsöpörtetett. Ezt a pillanatot tartotta az SZDSZ megfelelőnek ahhoz, hogy elegánsan oldalt lépjen, és Gyurcsány az MSZP vezérkarával az SZDSZ nélkül(!?) jelenthesse be a megalázó vereséget, mégpedig azon témában, amelynek fő éceszgéberei és kivitelezői pont az SZDSZ tagjai voltak. A színpadon álló, vesztes Gyurcsányt meg a mögötte felsorakozott MSZP vezérkart a liberálisok („a Párt, amelyik ott sem volt”), tévén nézték néhány gúnyos megjegyzés kíséretében (Horn Gábor: Nem azt mondták, Feri, hanem azt, hogy te menj a p…ba). Ez volt a liberálisok hattyúdala, utána elképzelésük szerint kívülről akarták támogatni a kormányt, de ahogy a vizitdíj, az sem jött össze nekik. Béke poraikra. Megjegyzendő, hogy a Momentum sincs már ettől messze.
Az ellendrukkereknek a DK vereségéből adódó diadalmát, és ebből adódó örömködését elhagyva térjünk vissza a pártelnöki lemondásra. A lemondás követelése a politikában ugyebár akkor érthető, ha a párt a népszerűségi versenyben hátrébb szorul, így egy választáson kevesebb szavazatot kap, mint korábban. Ez történt most, a DK 5 éve az EP választáson 557.000 szavazatot kapott, a mostani választáson az Összefogás csak 366.000 szavazatot, amelyből az MSZP meg a Párbeszéd szavazóit kivonva kb. 320.000 lehet DK-s.
Az érthetőség után a jogosságot vizsgálva a népszerűség csökkenését két dolog okozhatja:
- Saját működésbeli hibák. Például a DK rosszul kormányozta az országot, és Románia lehagyott minket. Vagy a DK néhány tagja pedofil ügybe keveredett. Vagy a DK egyes tagjai, kihasználva a feleségük vezető beosztását, zsíros állásokat kaptak a közpénzből fizetett apparátusban. Vagy a DK néhány tagjának a vagyona 5 év alatt extrém módon megnövekedett, és miután nem találtak föl semmiféle jól eladható akármit, valamint világsikerű vállalkozásuk sincsen, nyilván loptak. Mivel ilyesmikről nincs információ, a saját működésbeli hibák okozta népszerűségvesztést elvethetjük.
- Külső, a pártot folyamatosan pocskondiázó tevékenység következtében bekövetkező népszerűségvesztés. Az mindenki előtt jól ismert, hogy a Gyurcsány faktor 2006. óta rendkívül negatívan hat bármire, ami a közelébe kerül, ámde mivel a faktor immár 18 éve változatlan erővel működik, nem mondható, hogy ez az utóbbi években bármi olyan hátrányt okozhatott volna, amit eddig még nem okozott.
- Új mosópor (TISZA) megjelenése a piacon, amely vonzóbb a vásárlók számára, mint a boltban eddig kaphatók. Ebben az az érdekes, hogy az utóbbi 20 évben már egy csomó új mosópor megjelent (pl.: LMP, MKKP, Momentum, Jobbik), azaz a nép rászavazva bármelyiket győzelemre vihette volna, de nem. Volt köztük jobbos is, balos is, ám a nép egyikre sem volt vevő, nem úgy, mint most. Végkonklúzióként megállapíthatjuk, hogy a DK lesüllyedésének az új mosópor az oka.
Az ok ismeretében föltehetjük a kérdést: volt-e a./ indoka és b./ lehetősége Gyurcsánynak, hogy az új erőt olyan szintre futtassa föl, amely a saját pártját a DK-t is elsöpörve a baloldali szavazótábort a jobboldalra szipkázza át, mégpedig anélkül, hogy a FIDESZ szavazótáborában bármiféle kárt tenne?
Az indokot illetően csak akkor mondhatjuk, hogy igen, ha Gyurcsány pont ezt akarta volna, azaz önmagát pártostul jól hátba szúrni, azaz feltételezhető, hogy teljesen hülye, ám sokak vágyálmával ellentétben nem az, így semmiféle indoka nem volt az új erő létrehozásához és megerősítéséhez.
A lehetőséget tekintve mondhatjuk, hogy a felfutás nem volt gyors, hiszen rengeteg és hosszadalmas munka kellett ahhoz a közösségi térben (facebook, TIK-TOK, stb.), hogy milliónyi választóhoz jusson el a hír, mégpedig meggyőző erővel, itt a királyfi, aki majd legyőzi a sárkányt! Valószínűsíthető, hogy jóideje egy nagy, és a feladathoz képest korlátlan tőkeerejű szervezet dolgozott azon, hogy a királyfi berobbanjon a köztudatba. Az is biztos, hogy Gyurcsányék lehetőségeit egy ennyire hatékony szervezet nagysága és pénzigénye bőven meghaladja, azaz a Messiás felfuttatója Gyurcsány nem lehet. Annak kitalálását, hogy akkor milyen szervezet ez, és ki pénzeli, az olvasóra bíznám.
Mivel a fentiek szerint a baloldal szavazatvesztését okozó új erő felfuttatásához Gyurcsánynak se indoka se lehetősége nem volt, azaz semmi köze hozzá, ritka nagy ostobaság lenne bárki részéről nemhogy követelni, de egyáltalán arról írni, hogy mondjon le. A DK-nak különben sincs aktuális nímandja a fiókban, mint másoknak, akit előrántva, és a Vezér helyett a párt élére rakva majd győzelemre viszi harcukat, mert egyrészt Gyurcsány nélkül a megmaradt DK szavazók is elpártolnának tőlük, másrészt se elegendő emberük, se elegendő pénzük az ilyen méretű akcióra nincs.
Bezzeg másoknak bőven… nem igaz?
